Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-06 / 55. szám

1959. MÁRCIUS 6.

NAPLÓ

3

A takarékosság minden bányász érdeke

Ülést tartott a Pécsi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti

bizottsága

Marosán ©yörgy:

A párt harca a tömegekért

E kötet Marosán György elvtárs válogatott beszédeit és cikkeit tartalmazza, amelyek az 1956, novemberétől 1958. novemberéig terjedő két rövid, de eseménydús esztendő alatt hangzottak el, illetve jelentek meg.

Marosán élvtárs közvetlen egyszerűséggel, világosan és érthetően magyarázza meg — történelmi visszapillantást adva — népi demokráciánk fejlődésének törvényszerűségeit, az elkövetett hibák okait és következményeit, valamint a hatalomból kirekesztett volt uralkodó osztályok és egyéb reakciós elemek kártevéseit. Népszerűségnek örvendő beszédeiben megnyilvánul mélységes egybeforrottsága a néppel, elsősorban a munkásosztállyal.

A köteten keresztülhúzódik a munkásságért vívott harcban szerzett nagy tapasztalatainak sokasága. A példák meggyőző erejével bizonyítja Marosán elvtárs, hogy ahol győz a munkásegység i szétforgácsoltság felett, ott a nép

győzelmet arat az osztályellenséggel szemben* Ahol pedig nem jött létre, ott testvérimre folyik, amelyet a munkásosztály ellenségei használnak ki saját céljaik érdekében. A kötetben közzétett cikkek és beszédek vezérgondolatai: felemelkedésünk záloga a párt és a dolgozó tömegek szoros kapcsolata, a proletártntema- cionalizmus, a Szovjetunió iránt érzett szeretet és megbecsülés.

Marosán elvtárs beszédeiben és cikkeiben kitért az élet nagy és apróbb problémáira egyaránt. Szól a nők helyzetéről a társadalomban, az ifjúság neveléséről, az erkölcsi kérdésekről és az egyszerű emberek mindennapi ügyeiről.

E kötet a pártmunka, a mindennapi politikai tömegmunka fontos kézikönyve. A kötetben több olyan beszédet is közzétettek, amelyek csak kivonatosan, vagy egyáltalán nem jelentek meg a magyar sajtóban.

Riport két forduló között

A Pécsi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottsága március 5-én megvitatta: mit tettek a szabolcsi bányakerületben az elmúlt fél esztendő során a takarékossági mozgalom kiszélesítéséért.

A párt és a kormány takarékossági felhívása után a szabolcsi bányakerületben is hozzákezdtek a takarékossági mozgalom megszervezéséhez. A Nehézipari Minisztérium és a tröszt rendeletére az elmúlt év elején az üzem gazdasági vezetői

takarékossági tervet készítettek,

amelyben megjelölték, hogy milyen területeken, milyen módon fognak hozzá az anyaggazdálkodás megszilárdításához, a termelési költségek csökkentéséhez:

A takarékossági tervben foglaltak megvalósítása céljából az üzemvezetőség több intézkedést is foganatosított; A párt- és a szakszervezet vezetői, valamint az üzemi KISZ- szervezet az aktívák segítségével ugyancsak, igyekezett « bányászokat a takarékossági célkitűzések megvalósítására mozgósítani. így a Szabolcs kerülethez tartozó két bányaüzemben, István- és Békeaknán felülvizsgálták az anyaggazdálkodást, feltárták és felhasználták az elfekvő anyagokat, gépeket, korszerű biztosítási elemeket, megszigorították a bányafa, széldeszka, préslégtömlő felhasználását stb.

A takarékossággal kapcsolatos intézkedések a várakozásnak megfelelő eredményeket hoztak. Ha megvizsgáljuk a második félév gazdasági mutatóit, a következő képet kapjuk;

A szabolcsi bányakerület a második félévi tervét 105,4 százalékra teljesítette. A mély- művelési tervteljesítés 100.1 százalék volt. Jelentős eredménynek számít, hogy az előirt 254,17 forint helyett 246,45 forintért termeltek egy tonna szenet. Azzal pedig, hogy tonnánként 7.72 forinttal olcsóbban termeltek egy tonna szenet, összesen 2 068 000 forintot takarítottak meg fél év alatt.

to-val szemben 262.8 köbm.(to-t használtak fel. Vagyis a szabolcsi bányakerületben még igen sok sűrített levegő megy veszendőbe — félév alatt például 145 000 forint értékű — csupán azért, mert még vannak, akik feleslegesen járatják a gépeket, nem a célnak megfelelően használják a sűrített levegőt s mert — mint azt az üzem vezetői is elismerik — a csővezetékek tömítései még sok helyütt rosszak.

A bányakerületben az említett intézkedések következtében a tervezettnél alacsonyabb volt több fontos anyag felhasználása is. így például cementből a tervezettnek a III. negyedévben csak a 61,7 százalékát, a IV. negyedévben a 94,1 százalékát, préslégtömlőből a III. negyedévben a 83,3, a IV. negyedévben a 61,5 százalékát használták fel s a tervezettnél alacsonyabb volt a szegek, a sínszegek felhasználása is.

Megfelelően gazdálkodtak a munkabérekkel is,

A munkabérek

a teljesitményeknek megfelelően alakultak. A teljesítmények, különösen a szénelővá- jási és fenntartási teljesítmények azonban még nem kielé- gítőek.

Tovább kell javítani a bányakerületben a műszakgazdálkodást is. A mélyművelésnél a tervezett 240 040 műszak helyett csak 236 781 műszakot teljesítettek. Különösen rossz a produktív és az improduktív műszakok aránya, ami elsősorban abból ered, hogy a tervezettnél majdnem háromezerrel több improduktív műszakot használtak fel. Az üzem vezetői éppen ezért elhatározták, hogy a jövőben nagyobb figyelemmel kísérik a produktív és Improduktív műszakok arányának alakulását, további erőfeszítéseket tesznek a túlórák számának csökkentéséért.

Az önköltség csökkentését a szabolcsi bányakerületben az említetteken kívül

a munkásszállítás

az étkeztetés és a munkás- szállások fenntartása terén végzett takarékos gazdálkodás is elősegítette. A fenti költségeket például félév alatt takarékos gazdálkodással, a felesleges kiadások mellőzésével 810 ezer forinttal csökkentették. Hozzájárult persze a fenti költségek csökkenéséhez az is, hogy az új dolgozókat lehetőleg a helybeliekből választották ki, s hogy a legégetőbb lakásproblémákat is megoldották.

Az említetteken kívül természetesen még számos területen értek el kisebb-nagyobb eredményeket. Mindaz, ami? a szabolcsi bányakerület vezetősége az elmúlt félévben a takarékossági mozgalom kiszélesítéséért tett, többnyire eredménnyel is járt. Az anyagtakarékossági mozgalom adta lehetőségeket azonban az elért eredmények ellenére sem sikerült teljes egészében kihasz- nátoiok.

A trösztbizottság éppen ezért megállapította, hogy a jövőben az üzem vezetőinek, az üzemi szakszervezeteknek sokkal nagyobb gondot kell fordítania a takarékosság gondolatának elmélyítésére, arra, hogy a bányászok ne csak tudják, hanem meg is értsék a takarékos gazdálkodás nagy fontosságát, hogy a takarékosság mindennapi életük, munkájuk szerves részévé váljék. S mivel a szabolcsi bányakerületben is még sok azoknak a száma, akik még nem értették meg, hogy a közös tulajdonnal éppen úgy kell bánni, mint a saját fizetésükkel, mert ha nem úgy bánnak vele, saját maguknak is ártanak, saját magukat rövidítik meg, a szakszervezetek ezután gyakrabban beszélgetnek a bizalmiakkal, a felügyelettel ezekről a kérdésekről. Sőt, valószínűleg hamarosan sor kerül egy

takarékossági ankét

összehívására is, ahol a takarékosság terén lévő legfontosabb teendőket tárgyalják majd meg.

Mesterfalvi Gyula.

Kihalt a falu. Csak a földrendezők üléseznek a ta- nácsházán, de azokat sem látni. Egy egylovas szekér fordul ki az egyik udvarból. Nagy, tele zsákok vannak rajta. A kocsitáblán ez áh: Hansányi Gyula, Nagytótfalu. A névtábla meg az egy ló azonban csal. Harsány! Gyula már nem egyénileg dolgozó paraszt. Tsz- tag. Csak hát ki ér rá ilyen jó dologidőben névtáblát cserélgetni. Azt későbben is meg lehet csinálná.

— Zabot viszek a vetőiknek, — mondja Harsányt Gyula, — mert nálunk javában folyik már a vetés három napja;

Távolról a földeken már látszanak is a fogatok;

Négy vetogépet húznak a lovak. A kis nadrágszíj parcellával pár perc alatt végeznek. Éppen csak egyet fordulnak, aztán mennek is tovább a következő darabhoz.

Az egyik vetőgépet magas, vékony bajúszos ember vezeti: Simon Ferenc. Sorra mutogatja a földeket:

— Azt a darabot Is elvégeztük már, meg azt is. A Göntéri dűlőben tegnapelőtt 40 hold zábot vetettünk él. Megy itt a munka, mint a karikacsapás.

Itt még majdnem mindenki a saját lovával dolgozik. Néró végeztek még a tagosítással sem, meg a lovak felértékelésével sem.

— Meg is ette volna a fene, — véli Simon Ferenc, — ha most ebben a jó Időben kezdtünk volna osztozkodni, meg szervezkedni. Arra ráérünk később is. Most itt a dologidő, meg kell fogni a munka végét. Én különben már voltam isz- ben, meg ez a ló is, — mutat a lovára, — a Laci. Volt olyan nap, amelyikre három munkaegységet kaptam. Hárman borotváltak előttem ón meg azt egymagám mind lehengereltem. Szépen kerestem akkor.

Aztán már indulnak is a géppel. A menye Vastag Istvánná leereszti a csöveket és hull a zab a jó puha éltető földbe. Persze, most megint munkaegységre dolgoznak. Vajon most hány munkaegységet kap Feri bácsi erre a napra. A feleletért azonban ovég egy fordulót kell várni;

— Hát talán miásfélnél valamivel többet. A menyem meg az enyimnek a 80 százalékát: Szóval lesz itt munkaegység, csak igyekezni köll. A mi népünket nem kell félteni, ebben a faluban mindig dolgos emberek laktak*

Most, hogy még elég nehéz gépeket szerezni, meg a földek kis parcellában vannak, a nagytótfalusi Uj Tavasz Tsz úgy határozott, hogy nem adják el a lovakat*

Még a vetésnél tartanak, de Simon bácsi már későbbi terveket is kovácsol, kertészetről, meg halastóról.

— Esett róla már szó a fezben is, de hát egyelőre még nagyon az elején vagyunk mindennek. Én azt mondom, azzal a halastóval igen jól járnánk. Itt van ez a Sári dűlő. Olyan nádas sásas. Vannak ott források is, ha azt megnyiti az ember, lesz víz sok. Fiatal koromban halásztunk is arra, kérem. Ekkora csukákat fogtunk ni, — mutatja a kezeszárát.

Megint elindulnák a vétőgéppel, nem sok idő van a beszélgetésre. Esetleg csak egy cigaretta8zippantá6nyi. Rágyújtani állnak meg, na meg azért is, hogy „hadd szusszanjanak egy kicsit a lovak,, a fo- gasolók is. Nyolc fogat fogasol- ja a vetés alá a földet. Elől Szúlykó Sándor, Bognár István, Kaszap István és Sós Károly. Ok egy munkaegység körül keresnek naponta. A munkáról meg az a véleményük, hogy úgy jó, ha megy. Mert, ha nem dolgozza meg az ember a földet, nem is terem. A nagytó (falusiak pedig jó termést akarnak; Azért is kezdtek egyéb szervezési munkák helyett a vetéshez, ök is azt mondják' „mikor esős idő lesz, ráérünk szervezkedni“»

Aztán megindulnak

a bányafafelhasználás

csökkentése volt. Az elmúlt félévben ugyanis tonnánként 7,52 százalékkal kevesebb bányafát használtak fel, mint amennyit a norma előír. A bá- nyafaíelhasználás ilyen arányú csökkentése pedig a bányaüzemekben havonta kétszer megtartott faanyagrendezésből és a használt bányafa újrafelhasználásából eredt. A második félévben például azzal, hogy a használt bányafát pillérfának dolgozták fel 485.1 köbméter használt bányafa újrafelhasználása vált lehetővé. A bányafa gazdaságos felhasználását eredményezte a kötelezően előírt új íaigénylési rendszer bevezetése is, mely szerint a hosszméret mellett a fa vastagságát is meg kell jelölni az igénylésen. A bányaüzem vezetői ezenkívül elrendelték, hogy 16 centiméternél vastagabb fát a bányába leszállítani nem szabad, ezeket a fákat el kell előbb hasítani.

A széldeszka-felhasználás az

elmúlt félévben nem volt ilyen kedvező. Ezen a téren van még javítani való. A robbantási lyukak helyes telepítésével viszont a szabolcsi kerületben is elérték, hogy a

robbanóanyag-felhasználás a

tervezett 0.0469 kgfto-ról

0.0.116 kg/to-ra csökkent.

Érdekes képet mutat a bányakerület elmúlt félévi

energia tel használása.

Amíg például villamosener- p'vh.v t tervezett 11.8 kW'to. helyett IM kW*to. volt a. tényleges felhasználás, sűrített levegőből az előírt 254,7 köbmj.

Amikor kilépett a gyár kapuján, szívesen megállt volna egy pillanatra, hogy a neon- fény után egy kis Igazi márciusi napfürdőt vegyen, de észrevette a leselkedő fényképezőgépet (elég későn) és ez elég volt arra, hogy szaporábban fogja a lépést.

Pedig őrá vártunk. Tudtuk, hogy két óra után a portára siet, leblokkolja a távozást, aztán Zsuzsiért megy a napközibe, de útközben még betér a henteshez, zöldségeshez, mert sok idő nincs, ha még a lakást is rendbe akarja hozni és a vacsorát elkészíteni Józsinak, aki r-ak ötkor jön ki a Sopianából.

Mégis amikor kiderítette.

Ihogy jó szándékkal vagyunk,

Miből tevődött össze ez a kétségtelenül igen jelentős megtakarítás?

A legjelentősebb eredmény

MUNKA UTÁN, ESTEFELÉ

megengedte, hogy elkísérjük. Nem messzire, mert a Kesztyűgyártól nincs messze a Tettye utca, és így szives enge deImével megírhattuk azt a bizonyos „második műszakot“.

Az már útközben kiderült, hogy itt-ot.t módosítanunk kell az általunk előre megszerkesztett személyi és családi adatokat, de lényegében nem sokat tévedtünk. Valóban reá vártunk, a dolgozó asszonyra, aki munka után tényleg a napközibe siet és csak annyi a tévedés, hogy nem Zsuzsiért, hanem a tizenöthónapos Lacikáért. Na, meg a férjét nem Józsinak, hanem Bánhalmi Jánosnak hívják és nem a So- pianában, hanem a vasúton dolgozik.

Es a lakásuk, azaz a „második műszak“ színhelye is olyan, ahogy az elvárható ott, ahol mindketten dolgoznak. S mégis eltér valamicskét a „megszokott“ képtől. Mert ahol alig kétéves házasság után megtalálni a saját mosógépet. a világvevő rádiót, a lemezjátszót, a porszívót és „nem utolsósorban“ Lacika*, a házasság első közös szerzeményét, az ugye eltér egy keveset a sablontól Még ha azt Is eláruljuk, hogy a mama mindössze tizenhét éves, akkor látjuk csak igazában a teljesítmény nagyságát. Amíg talán más az ő korában érettségire készül a leánygimnáziumban addig ő színjelesen végzett a fentebb említett .,tantárgyakból“.

Mint ezen a képen is látható, riport ide, újságíró amoda, első a kötelesség. Odahaza

mindennap vizsgázni kell. — Most a vacsorafőzés van soron, de már „bevetésre“ készen áll a mosógép is. Amilyen szép napos idő van odakint, estig meg is szárad a kiterített holmi. Es állítólag a naptól kapja a szikkadó ruha azt a jó friss illatát is. — Közben azért arra is van ideje, hogy panaszkodjon.

— Nehogy azt higgyék, hogy ez a saját lakásunk. A bútor sem a miénk, hanem az anyámé, és ugye négyen azért..; — Persze nekünk is van bútorunk, szoba-konyhára való, lent az asztalosnál, csak még a lakás...

Illő lenne ilyenkor rábólintani, hogy igen, ez valóban nagy gond, de amikor valaki lakásproblémáról beszél és a tetejére alig múlt tizenhét éves, annál talán még ez a

gond sem lehet igazi gond. Nem, mert szemmel láthatóan tétovázik, amikor hozzáteszi:

— Igaz, amikor színházba megyünk, vagy néha a Hullámba zenét hallgatni, olyankor azért jó, ha az anyámnál lakunk. Jó, ha vigyáz a gyerekre. .

Szerény, alkalmazkodó teremtés, mégsem megalkuvó. Mert a férje azt sem kedvelte, hogy asszony létére munkára járjon, mégis elment, mert ö is hozzá szeretne járulni a leendő saját lakásuk csinosításához.

És történt-e közöttük emiatt valamiféle nézeteltérés? Ha történt is, az csak hármuk javára dőlhetett el, mert Bánhalmi Jánosné azóta bebizonyította: nemcsak asszony, hanem gondos anya, jó társ és jó feleség is. — P Gy —

ők is. Fordulóra újabb forduló jön, egyre keveset* lesz a fo- gasolatüaxi terület. Nagyon vidám errefelé a határ. Nemcsak azért ment simogatóan süt a nap. Azért is, mert mindenütt szorgoskodó, dolgozó embereket látni. És ha beszél ezekkel az emberekkel, bárki könnyen rájöhet, itt jó tsz lesz, mert egyetértéssel, szorgalommal megy a munka. Példát vehet minden tsz a nagytótfalusi Uj Tavaszról;

Félmló kráioltvány a tavaszi telepiiésekhez

A kajszibarack kiviteli lehetőségünk rendkívül kedvező, Európában hazáinkon kívül Spanyolország és Olaszország szállít még nagy mennyiségű kajszibarackot, de az érési idők úgy alakulnak, hogy amikorra a magyar kajszibarack szállítható, az előbbi két ország már nagyjából befejezte az exportot. Jóval nagyobb mennyiségű barackot lehetne tehát értékesíteni, mint amennyit jelenleg szállítunk. Emellett a hazai szükséglet is egyre növekszik.

A kajszibarackfa állomány jelentős növelése érdekében most az állami gazdaságok nagy mennyiségű ka jszioltvány t készítettek elő. Ez év tavaszán mintegy ötszázezer oltványt bocsátanak a faiskolai gazdaságok és a lerakatok útján a vásárlók rendelkezésére. Az oltvány árát 11 forintról öt forint ötven fillérre mérsékelték;