Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-05 / 54. szám
»59. MÁRCIUS 5. NAPLÓ 5 HIRE A Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadásában! rövidesen megjelennek a: „Pécsvárad és íkömyéke“, vala-\ mint „Komló és környéke“ cí-t mü több ív terjedelmű írás-; munkák. Az idegenforgalmi', hivatal egy baranyai leporelló! kiadását is tervezi. Megkétszerezi tájelőadásai-; nak számát a Pécsi Nemzeti; Színház. A városban műsorra! tűzött darabokkal, ez évben 240! alkalommal keresik fel a baranyai falvakat Jelentős mennyiségű mavda-l rin érkezett a városba. A mandarint az eddigi árnál lénye-', gesen olcsóbban a fűszer- és\ csemegeboltok hozzák forga-! lomba. A Dunántúli Tudományos! Intézetben készülnek a „Bora-! nya megye gazdasági földraj- ( za” és a „Mecsek hegység mo-j nográfiája“ című munkák,! amelyek 1960-ban kerülnek kiadásra. * A Váralkaitversenyre készülve, a város minden jelentősebb boltjának kirakatát átrendezték a közelmúlt napokban. „f * Megkezdték Harkányban a fizetővendégszolgálat szervezését. Tavaly 563 vendég 5 063 napot töltött. fizetővendégként; Harkányban. Majdnem minden jegy elkelt az IBUSZ társasutazásaira. A pécsi 1 BUSZ-irodában elsőnek a Csehszlovák—Lengyel, valamint a Csehszlovák—Lengyel —NDK körút és a Kiev— Moszkvai út jegyeit foglalták le az érdeklődők. A tátra—lom- nici utak is „betáblázattak“. A nagy érdeklődésre való tekintettel belföldi társasutazásokat is rendez az IBUSZ. A pécsi irodában már készen áll két bakonyi, öt mátrai, két egri társasutazás terve. JVC * Cukrászati kiállítást rendez a Pécsi Vendéglátó Vállalat március 5-től 8-ig. A kiállítást az SZMT-székház nagytermében rendezik és különleges borok kóstolójával kapcsolják össze. Leningrádtól Tbilisziig 1 A közéleti személyiség (3) Mielőtt részleteiben ismertetném azokat a tapasztalatokat, amelyeket szakmai vonatkozásban szereztünk 4 hetes útunjs alatt, hadd mutassak be néhány mozaikot, amely jellemzően világítja meg azt a légkört, amelyben hosszú utunk lefolyt. Leningrádban sétálok az utcán, élvezem az esti kimlágí- tást. Cigarettám elégett, a ci- garettaivéget jó hazai szokás szerint eldobom. Mellém jön a rendőr és korholóan rámnéz. Pillanatok alatt kiderül, hogy magyar vagyok. A rendőr arca barátságossá válik, megveregeti a vállamat és azt mondja: „Nálunk ez nem szokás“. Pironkodva akarok lehajolni a cigarettavégért, de ő megelőz, felemeli és bedobja a járda melletti szemétgyűjtők egyikébe, amelyek egymástól 20 méterre sorakoznak. Megköszönöm a felvilágosítást, nevetve kezetfogunk. Nyakamba húzom a fejemet és mélyen elgondolkodva folytatom sétámat. — A pécsi utcák jutottak eszembe, meg a pestiek, amikor ősszel főtt kukoricát árulnak .. i Egyébként megtudtam, hogy az ottaniak egy eldobott cigarettavégért 10 rubel helyszíni bírságot fizetnek a rendőrnek. Mint később láttam, ez így van minden városban. A moszkvai mauzóleum előtt kilométerekre menő hosszxí- ságban állanak sort az emberek, hogy láthassák Lenint és Sztálint. Eddig 40 millió ember járt a mauzóleumban. Ha beátlunk mi is a sor végére, :egy napba telik, míg bejutunk. Oda megyünk az egyik rendőrhöz, megmondjuk, hogy magyarok vagyunk. A rendőr udvariasan a sor elejére vezet bennünket, az ott sorakozók kilétünket hallván, mosolyogva nyitnak helyet, tessékelnek előre bennünket. „Magyarok“ súg össze néhány várakozó és bólintanak. Néhány pillanat múlva torkunkban dobogó szívvel állunk Lenin és Sztálin koporsója előtt. Arcukon a halál nem hagyott nyomot, mintha csak szenderegnének. • Gorkijban meglátogattuk a kastélyt, amelyben Lenin élete utolsó hónapjait töltötte. A kastélyt hatalmas park veszi körül, a park bejáratánál rendőr áll. Megkér, oltsam el égő cigarettámat, mert Lenin nem szerette, ha dohányoznak „és ezért mi még abban a parkban sem dohányzunk, amely a kastélyt körülveszi“. # Egy hídon gördül át autónk: Afháziába értünk, ebbe a fekete-tengerparti földi paradicsomba. A sofőr figyelmeztet, igazítsuk előre még eggyel az óránkat. Most már 3 órával előbb jár az idő, mint otthon. Hamarosan rájöttünk, hogy sokkal többel. Az egyik afház faluban néhány percre megálltunk. Csoportunk mellett jellegzetes viseletében egy öreg afház bácsi figyeli a számára idegenül hangzó beszélgetésünket. Megtudja, hogy magyarok vagyunk. Elmosolyodik: „Oh, Vengrija! Kádár János kharosj csalovjek", • Krasznodarban zsúfolt a pazar étterem, sehol egy ülőhely. Tanácstalanul nézünk Előadói konferenciát rendez a TIT agrártudományi szakosztálya a politikai és jogtudományi szakosztállyal karöltve. Ez alkalommal a termelőszövetkezeti mozgalom segítése érdekében előadógárdát akarnak létrehozni a falun rendezendő tudományos ismeretterjesztő előadások kiszélesítése céljából. körül. Egy bájos felszolgálólány jön felénk szabadkozva. Megtudja, hogy magyarok vagyunk. Mosolyog, barátságosan bólint és néhány perc múlva a táncparkett szélére asztalt hoz számunkra, rajta selyem magyar zászlócskával. Rövid sörözgetés után látjuk, hogy az egyik pincér élénken magyaráz valamit a zenekar vezetőjének és az énekesnőnek. Ók is mosolyogva bólintanak felénk. A következő pillanatban abbamarad a tánczene és felhangzik, hogy „Daru madár útnak indult“. Az énekesnő kissé szabadkozva mo-; solyog: kicsit nehéz a szöveg! Jaj pedig, de gyönyörű volt: számunkra, milyen tisztán értettünk meg belőle mindent, a szöveget is... meg az érzést is. Mit csinál ilyenkor a magyar Krasznodarban? Nem, nem kérünk több sört, akármilyen drága, de most bort iszunk, ha már egyszer útnak indult az a darumadár és ilyen barátok közé hozott a jószerencse. • Hát persze este 8 órakor a leningrádi Európa-szálló pazar éttermében sincsen hely, pedig hétfő van. Kis várakozás után itt is kapurik külön asztalt, beékelve a többi közé, a magyar selyemzászló itt sem ' maradt el. A vacsorához kitűnő gyümölcslevet iszunk, tekintettel a darumadárral kapcsolatos túltengésünkre. A vacsora utáni jó hangulatban egy távolabbi asztaltól két fiatal tengerész kel fel. . Mindegyiknek a kezében egy-egy üveg pezsgő. Asztalunknál udvariasan meghajolnak, bemutatkoznak és mindegyikünk poharát pezsgővel töltik meg. Felemelik poharaikat. „Éljen Magyarország!“ „Éljen a szovjet—magyar barátság!“ ugrunk fel mi az asztaltól. Felhajtjuk a poharakat. A két tengerész meleg kézszorítás után visszamegy a saját asztalukhoz, ahol pironkodva várja őket két táncos kislánypartnerük. (Folytatjuk) Majorlaki János ! bácsira, a Sopiana' gépgyár idős lakatosára méltán ráillik a jelző: közéleti személyiség. Igaz, hogy a neve nem szerepel a nagy, országos jelentőségű eseményekről írt tudósításokban, még azt sem állíthatjuk, hogy az egész város ismeri, mégis ráillik a cím. Majorlaki elvtárs közéleti tevékenysége a harmadik kerületben zajlik le. Tagja a kerületi tanács végrehajtó bizottságának immár kilencedik éve, és végzi az ezzel a tisztséggel járó felelősségteljes munkát. Hogy hogyan indul egy ilyen közéleti ember pályafutása? Majorlaki elvtársé úgy indult, hogy 1908-ban a Sopianá- ba, azaz akkor még Hamerli gépgyárba került lakatosinasnak. Három év múlva pedig, mint egyhónapos, fiatal segéd, már a főmérnökkel pereskedett a rosszul megállapított akkordbére miatt. A gyár fizetett, de a felmondás elől csak úgy tudott kitérni, hogy ő maga mondott fel. Ezután dolgozott Becsben, a FIAT-művek autógyárában, majd ismét visszajött Pécsre a Rézáru- gyárban és a Sörgyárban talált munkát, aztán 1924-ben ismét a Sopianába került és azóta is itt dolgozik. Ennyi idő alatt és ennyi munkahelyen sok mindent meg lehet tanulni. A szakmát is és egyebeket is, ami a közéleti működéshez kell. Például azt, hogy nincs nagyobb és szebb érzés, mint valami jót tenni az emberek érdekében. Mert a közéleti tevékenység ebből az érzésből táplálkozik Majorlaki elvtársnál. Mert hiszen, amit végez, azt társadalmi munkában végzi, a napi nyolcórás műszak után. Mit intézhet el a kerületében? Hát egészen közel járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, mindent, ö a lakóbizottság vezetője, — Szentkúton lakik — néki kell kiadni a legkülönbözőbb hatósági igazolásokat. Ez mindennapos munka. Ezenkívül és ezen felül elintézte, hogy kapjon a község közvilágítást, nyilvános telefont, tavaly az 6 kezdeményezésére épült meg a községet a köves- úttai összekötő 320 méter hosszú új út, ő járkált másfél évig az autóbusz ügyében, — de ma már Szentkútra i6 jár a busz. Hej de sokat kellett talpalni a buszjárat miatt! — beszéli el az esetet Majorlaki elvtárs. — A közlekedési vállalat azt mondta, ha lesz autóbuszforduló a falunál, akkor lesz autó- buszjárat. Elmentem a útépítő vállalathoz. Ott mondták, hogy ki kell sajátítani egy darab területet az út mentén, ahol a fordulót megépíthetik. Mentem a tulajdonoshoz, adja át a megfelelő darab földet a buszforduló számára. Megvolt a terület, az útépítők pedig azt mondták, majd rákerül egyszer a sor a mi buszfordulónkra is, de most nincs kapacitásuk. Mentem a tanácsra. Mondták, csak járjak az útépítőkhöz, ne veszítsem el a türelmemet, amíg meg nem csinálják az utat. Hát én mentem is. Munka után hetenként néha többször is. Másfél éven keresztül talpaltam a buszfordulóért. De megérte, mert mindenki örült, amikor megindult az autóbusz- járat . ; i Az emberek már meg is szokták, hogy minden ügyben hozzám fordulnak. Nem ég a közvilágítási lámpa? Nekem szólnak. Én meg bejelentem az áramszolgáltató vállalatnál és megcsinálják. Hozzám jönnek, amikor ki kell tölteni a birtok bevall ásd íveket, vagy egyéb bevallásokat. Én pedig segítek, amiben tudok. Ha nem segíthetnék, nem te érezném jói magam. Mert nincs annál jobb érzés, mint amikor az ember tudja, hogy tett valamit, aminek a többi ember is hasznát látja ..: Uj magasnyomású szénhomlok "átnedvesítő készüléket próbálnak ki Péeshányán Kedden, március 3- án a pécsbányatelepd András-akna VI. szintjén az első északi fekü kereszt vágat i kettes telepben egy új Hauscherr típusú szénhomlok átnedvesítő készüléket helyeztek üzembe. Az új, külföldről behozott szénhomlok átnedvesítő készülék száz atmoszféra nyomással préseld a vizet a szénfalba és így valószínűleg az olyan kemény széntelepekben is, mint azAnri- rás-aknai 2-es telep, jól használható. Amennyiben ez a szénhomlok átinedve- sítő készülék a várakozásinak megfelel és a kemény telepekben is lehetővé teszi a szén átnedvesitését, ebből a típusból több készüléket rendelnek. A szénhomlok át- nedve6ítés üzemszerű alkalmazásának ki- terjesztéséhez újabb húsz, házilag szerkesztett imjectáló berendezést készít a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vál lalat. A készülékeket március 31-ig szállítják le. Ha ez megtörténik, e bányaüzemek bőségesen el lesznek látva injec- táló berendezésekkel s akkor már csak tőlük függ, hogyan használják azokat a fejtések portalanítására Ma már Pécs utcaképéhez hozzátartoznak az úgynevezett „Kuka” szemétgyűjtő autók és a nagyteljesítményű öntozőautók. S ez utóbbiak éppen a napokban szinte ÚQV súrol ták tisztára a Széchenyi teret. No de most a lakosságon, a járókelőkön van a sor. Tud-^ nak-e, akarnak-e valamit ni a város tisztaságáért? A gyorsan melegedő tavaszi napokon — ha egy ideje akad az embernek biztosan sétálni megy. Celta nul őgyeleg a belvárosban, nézi a kirakatokat, bekukkant a nyitva lévő kapualjakba, elve~ », hogy süt a nap, hogy táv szodik. Kedves és hangulatos ilyenkor a Széchenyi tér a galambokkal, az iskolákból kitóduló jókedvű diákokkal. No de mi az a sok kis röpcédula a villamosmegállónál? Nem röpcédula az, hanem villamosjegy. Egyszerű négyszögletes kis villamosjegy, a sarka egy kissé letépve. * Tessék csak odanézni! Éppen most ér ide a villamos. Ez a két asszonyka éppen most dobta el a villamosjegyet. Biztosan otthon is a földre szórják a krumpli héját, zöldségmaradványokat ... A Jókai táron tine tolódik az A tisztaság „ritka kék madár?“ ember a Gombánál lévő csecsebecséken, apróságokon. De hirtelen mindentől elmegy a kedve. Lehetséges ez a belvárosban? A Sallai utca 4-es szám alatti ház kapuja sarkig kidőlve. Előtte szenes, mocskos járda. A kapu alatt felborított szemétgyűjtőedény, papírdarabok, rossz kályha, sót a kapu sarkába egy kilónyi savanyúkáposztát is öntött valaki. Itt valóban „ritka kék madár a tisztaság” — mondogatják a lakók, pedig ebben ők is hibásak, A ház a PIK gondozása alatt áll. A PIK-nek kellett volna ellenőrzésit tartania a jelentések alapján, amelyek azt panaszolták, hogy a tatarozók téglát, törmeléket, rossz deszkákat otthagytak az udvarban. Nem vitették el a rossz kályhákat sem. pedig az valóban a PIK tulajdona. Apróka asszony Juli néni, de azt mondják, a házmesteri teendőket el tudta végezni. Azért csak tudta, mert az egyik lakó a házban elvetette tőle a házmesteri fizetést. így meséli Baklics Juli néni. Azóta ingyen természetesen nem takarít mindenki után. Hiszen ide hordja a szemetet a szomszédos papírüzlet, a trafik, a fűszerbolt és a házban lakó 6 család is. Az éremnek azonban másik odala is van. Hogy a 4-es számú ház lakói miért nem vesznek annyi fáradságot, hogy néha összesöpörjék a kapu alját, hogy a saját lakásuk bejárata előtt ne büdö- södjön hetekig a szemét? Sok a gyerek a Mátyás király utca 3. számú házban, vigyázni kell járvány idején. Az udvaron mégis nagy a szemét. Miért? Azt mondják, tatarozás lesz, s ezért kellett egy csomóba hordani a szemetet, lehullott vakolatot. Az udvar azonban a vakolat nélkül se a legtisztább. Ez még hagyján! Hanem mintegy négy méter magasságban felmosórongy csüng alá a fa ágairól. Hogy kerülhetett oda? A szomszédos, l-es számú ház lakói közül dobta át valamelyik „emberbaráti szerétéiből.” Ugye kedves volt tőle? Megteszik ezt máskor is. Hol hamut, hol havat, vagy egyéb szemetet „küldenek” át a szomszéd udvarra. Tisztulnak már a város utcái. Egyesek azonban erről nem akarnak tudomást szerezni, hanem inkább szemetelnek. Kár, mert az ember kénytelen azt hinni, hogy ők otthon is szívesen járnának akár térdig érő szemétben is. Wesstl Márt*
