Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-24 / 70. szám
1959. MÁRCIUS 24. NAPLÓ 3 Díszünnepség a Pécsi Nemzeti Színházban (Folytatás az 1. oldalról) rültek ingatag, megalkuvó jobboldali eleinek is, akik a válságos pillanatokban az ellenség oldalára álltak. Ez a történelmi tanulság arra figyelmeztet bennünket, hogy. őrizzük pártunk egységét és erősítsük vezető szerepét. Laki elvtárs ezután a tanácsiköztársaság nemzetközi jelentőségét méltatta és ismertette, hogy mát tett az első magyar proletárhatalom a dolgozó népért. Államosította a gyárakat, bányákat és bankokat, kisajátította a száz holdon felüli birtokokat, biztosította a tömegeiknek a szólás, a sajtó, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát, négy és félmillió választó polgárnak adott választójogot. Bevezette a nyolcórás munkaidőt, 25 százalékkal emelte a dolgozók munkabérét, kimondotta a nők egyenjogúságát, felszámolta a kizsákmányolok kulturális monopóliumát. A tanácsköztársaság megteremtésével Magyarország rálépett a válságból kivezető forradalmi útra, a kizsákmányolás megszüntetésének, a nép felemelkedésének, a nemzet felvirágzásának, a szocialista átalakulásnak az útjára. Érthető, hogy mindez kiváltotta a nemzetközi impedühét és rátámadtak a Magyar Tanácsköztársaságra. A magyar proletáriátus — Lenin üzenetétől fellelkesítve — hősiesen visszaverte a túlerőben lévő burzsoá-bojár csapatokat, a még nagyobb túlerővel megindított új antant támadást azonban már nem tudta kivédeni. 1918 augusztus elsején felülkerekedett az ellenforradamol, s kezdetét vette a magyar dolgozó nép egyik legsúlyosabb tragédiája. Huszonötéves fehérterror éje borult az országra. Fogadás a veteránok tiszteletére Nemzeti történelmünk legjobb hagyományainak folytatója — A Magyar Tanácsköztársaság 133 napos hősies küzdelme rendkívül jelentős harci tapasztalatokkal gazdagította a magyar és nemzetközi munkásírta zászlajára. Folytatója az 1848—49-es forradalomnak, amelynek bukása miatt számos megoldatlan, vagy félig megoldott probléma maradt fenn. — A Magyar Tamácsköztármozgaknat. — folytatta Laki saság azonban nemcsak vállalelvtáre. — Kiemelkedő vezetőket nevelt, mint Kun Béla, Szamuely Tibor, Korvin Ottó és a többi elvtársaik. A tanács- köztársaság tanulságai alapvető útmutatásul szolgáltak a ta a korábbi haladó mozgalmak örökségét, hanem a változott viszonyoknak megfelelően továbbfejlesztette. 1919-ben 1848 ügyét már nem lehetett befejezni anélkül, hogy egyutmagyar kommunista mozgalom . tál tovább ne léptünk volna a további harcaiban, a szocialista forradalom második és végleges győzelméért hazánkban. — A Magyar Tanácsköztársaság nemzeti történelmünk legjob hagyományainak folytatója. Folytatója a parasztság antifeudális küzdelmeinek, a munkásosztály korábbi harcainak, a nemzeti függetlenségért folyó több évszázados harcnak, s minden olyan mozgalomnak, rializmus és a hazai reakció amely a társadalmi haladást szocialista forradalom felé. — A Magyar Tam/ácsköztárEnnyi őszihajú ember! Mind a szívünkhöz nőtt. Itt van Dér József bácsi, Hajek Vencel elvtárs, Ádám Elek, Spoliár József, B. Nagy Gusztáv — kedves ismerőseink és tanítóink, akiket úgy hívunk egymás között, hogy öreg harcosok. Am visszaszívom ezt az „öreg“ szót, mert megharagszanak érte. Ugyanis az emlékérem átvétele után arról beszéltek, hogy ők nem érzik magukat öregnek, aki kommunista, az örökifjú marad, mert az elve, az eszméje az. No, de nem akarok mindjárt a közepébe vágni. Az elején kezdem. A megyei tanács kultúrtermében vagyunk. Idő: vasárnap délután. A megyei és városi pártbizottság sok veteránt összehívott. Az asztalfőn Laki elvtárs (a fiatalabbak Pista ponti Bizottság tagja, a SZÖ- VOSZ elnöke. Egyszóval: az ország, a megye, a város vezetői, a külföldi vendégek mind a veteránokat ünnepük. Csak rá kell nézni az arcukra és a szemük csillogására. örül a lelkűk! Bizony, még olyan is akad, aki zsebkendővel nyomogatja a szeme sarkát s közben lopva pillant Magyar Tanácsköztársaság emlékérem kiosztásához. Laki elvtárs nyújtja át, a régi harcostárs. Mindenkihez van egy kedves és barátságos szava. Keresztnevükön szólítja és buzdítja őket. Látszik, hogy mind egyiket ismeri, hogy a hosz- szú évtizedek emlékei fűzik őket egymáshoz, saság a magyar forradalom , bácsinak szólítják) és két kis ügyét a nemzetközi forradalom ügyéhez kapcsolta: szövetségre lépett Szovjet-Oroszország- gal, megzavarta az antant Szovjet-Oroszország ellen irányuló intervenciós harcát. A Magyar Tanácsköztársaságot nem a kétségkívül megvolt hibái, hanem nagy történelmi tettek: jellemzik; Tanuljunk a történelemből! Laki elvtáre ezután a nemzetközi munkásösszefogás, a proletár internacionalizmus jelentőségét méltatta. Ma már mások az erőviszonyok. A Szovjetunió a világ legerősebb nagyhatalmává vált, a szocializmus világrendszerré nőtt. Ez az erő mentett meg bennünket 1956-ban, és ez továbbfejlődésünk egyik alapja. Ha hűek maradunk a proletár internacionalizmus eszméjéhez, ha nyire nem volt hiábavaló az gyorsabb építésének. Minden 1919-es nagy véráldozat. Pártunk, a tanácsköztársaság tapasztalataival felvértezve és a tanácsköztársaság útmutatásait megfogadva egyesült a Szociáldemokrata Párttal, osztotta szót a földet a parasztság lehetőségünk megvan arra, hogy győzelemre vigyük 1919 nagy ügyét, a munkásosztály felszabadítását, az egész magyar nép felemelését, a szocializmus .felépítését. — Az az eszme és az a haliak — lépett a szocializmus tálam, amely 1919-ben győzött építésének útjára. — Emlékezzünk a múltra, 1919 nagy vívmányaira, az 1919-es év nagy hőseire és taerősítjük a szocialista tábor nuljunk a történelemből — egységét, a szocializmus építé- folytatta Laki elvtárs. — De sében elért vívmányaink vég- ne csak a múltba nézzünk, ha- legesek lesznek. nem előre is. Ma sokkal kedLaki elvtárs visszapillantott vezőbb körülmények között a magyar kommunistáiknak a folytatjuk az 1919 ben meg- huszomötéves Horthy-fasizmus kezdett harcot Kedvező a elleni hősi harcára és a felsza- nemzetközi viszonyok alaku- badulást követő évekre. Ekkor lása, s hazánkban is megvan- látKzott meg igazán, hogy meny nak a feltételei a szocializmus külföldi zászló. Az egyiken az oroszlán szimbolizálja a felkelő nép erejét: ez a bolgár párt- és kormányküldöttségé. Itt vannak mindnyájan az őszhajú Iván Mihajlov elvtárssal, a bolgár nemzetvédeimá miniszterrel az élen. A másik zászlócska is vörös, de az egyik sarkára angol színeket hímeztek, az angol felségjelvény jellegzetes mértani vonalait. Ez a kanadai pártküldöttségé, amelynek Nigel Morgan elvtárs a vezetője'. Az asztalfán ül Biszíku Béla elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, belügyminiszter, < körül: ne vegyék észre, mert férfiembernek nem illik köny- nyezni;, i A meghatottság, a boldogság könnyed ezek. Derék emberek szeméből hullik, akiket úgy szeretünk, mintha mindmegannyi apánk lenne.. Köziben elérkezünk a legMagyarországon, de külső imperialista túlerő akikor legyűrte, többé el nem bukik, s elvezeti népünket hazánk szocialista felvirágzásának útján — a teljes győzelemhez, a boldog jövendőhöz — a kommunizmushoz. Éljen a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója! Éljen a proletárnemzetkózi- ■ ség legyőzhetetlen ereje! ) Éljen a világbéke! Nyers Rezső elvtárs, a Köz- ünnepélyesebb pillanathoz, A SZÉLVIHAR a Pécsi Nemzeti Színház műsorán Iván Miliajlov: ,,Mindenki egyért, egy mindenkiért66 Laki elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után Iván Mihajlov elvtárs, a bolgár párt- és kormányküldöttség vezetője emelkedett szólásra. — Drága Elvtársak! Kedves Barátaim! — Kezdte felszólalását Mihajlov elvtárs az egybegyűltek lelkes ünneplése közepette. — Engedjék meg, hogy a bolgár párt- és kormányküldöttség, a bolgár nép nevében a legszívélyesebb forradalmi üdvözletemet tolmácsoljam önöknek. Mihajlov elvtárs örömét fejezte ki, hogy Pécsett, ebben a jelentős munkásmozgalmi hagyományokkal büszkélkedő városban ünnepelheti a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepét, a tanácsköztársaság jubileumát. Bensőséges hangon emlékezett meg a Magyar Tanácsköztársaságról, annak legjelentősebb vívmányairól és a nemzetközi munkásmozgalomra gyakorolt hatásáról. — A bolgár népnek — folytatta Mihajlov elvtáns — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásaként szintén megvolt a maga felkelése. A bolqár dolgozók 1923 szeptemberében a kommunista párt vezetésével felkeltek a fasiszta rendszer ellen. A fasiszta uralkodóosztály csak véres terrorral tudta a felkelést leverni. A csatavesztés azonban nem csüggesztett. el bennünket, mert — ahogy Dimitrov elvtárs mondotta — vannak olyan vereségek, amelyek jelentősen hozzájárulnak a munkásosztály legközelebbi győzelméhez. beszédét. Ezután Nigel Morgan elvtárs, a kanadai pártküldöttség vezetője köszöntötte a díszünnepséget. A résztvevők meleg fogadtatásban részeid- \ tették a távoli kapitalista or- 1 szágból jött két elvtársat, \ “ ígérem, hűséges leszek a pártomhoz.. s — válaszolják halkan, amikor az emlékérmet átveszik. Mert ha önmagukról van szó, nagyon szerények, a kevés szó és sok tett kedvelők Amikor sz ötvenedik emlékérmet is kiosztották, Bisz- ku elvtárs emelkedik szólásra: Kádár élvtárs személyes üdvözletét tolmácsolja. Azután egy bajuszos veterán veszi át a szót, őt követően B. Nagy Gusztáv. IVfegköszönik a kitüntetést. összegsemdülmek a poharak. 1 Nigel Morgan elvtárs, a kanadai—magyar barátságot élteti, Iván Mihajlov elvtárs a bolgár—magyart. Erre megint koccintaná kell. Aztán feláll egr veterán, Dér József: — Gondoljunk azokra, akik Siófokon és Orgovámymál elpusztultak, akik nem örülhet - nek velünk. Áldozzunk az emlékűiknek egy perces néma felállással t ::. Mindenki feláll, mega elé nézve. Mát látnak az öreg szemek? A régiek arcát látják, a kiáltásukat, a géppuskák ropogását, a fehérek bifcacsokénék ütését hallják; Vasárnap este mutatta be a Nemzeti Színház díszelőadás \ Némán emlékeznek. Azokat keretében Dobozy Imre: Szélvihar című drámáját Képünk “ ünmeplik, akiknek már nem egy jelenetet ábrázol a darabból. A Csendes-csalad tagjai- ., ’ , __. ..„ na k szerepében Hamvay Lucyt, Bódis Irént és Somló F©-;inatinalK 32 e^esa9ésü5ore- rencct láthatjuk, j Magyar László Dimitrov elvtárs szavait a történelem igazolta — foly- j (Folytatás a 4. oldalon) tatta Mihajlov elvtárs. — Bulgária a Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítségével virágzó országgá vált a népi hatalom 15 éve alatt. Elmaradott agrárországból ipari agrár állam lettünk — a szocializmus városon és falun egyaránt győzedelmeskedett. A bolgár nép ma a harmadik ötéves terv három-négy év alatti teljesítéséért harcol. — A bolgár nép mindig hűséges barátja volt és lesz a magyar népnek — a mi barát- l súgunk örök és megbonthatat- j lan, mert a Szovjetunió vezet- 5 te szocialista tábor tagja va- ? gyünk, közös a célunk és egy ; jelszót vallunk: Egy minden- > kiért, mindenki egyért. < Mihajlov elvtárs a hallgató- \ ság fergeteges tapsa közepette > a magyar és bolgár barátság, | a proletárinternacionalizmus, ? a béke éltetésével fejezte be Sziaüiikhc zéket Onxie^elSelc o volt v,röskaionáh üíA Szombaton délben bensőséges ünnepségnek volt színhelye a Belvárosi étterem. Itt ünnepelték a 11. kerületben lakó 1919-es vöröskatonákat, mintegy 106 idős elvtársat. Az ünnepségen megjelentek a kerületi pártbizottság tagjai, párttitkárjai, vállalatvezetői és más társadalmi szervek képviseltjf. Ünnepi beszédet Tímár Henrik elvtárs, a 11. kerületi pártbizottság titkára mondott. Az ünnepi beszéd után került sor az 1919-es vöröskatonák megjutalmazó- i sára, a „Tanácsköztársaság J emlékérem“ átadására. A kitüntetések átvételekor több idős veteránnak könnyet csalt szemébe az emlékezés. PETRE ILLÉS összecsendültek a poharaik, meleg, baráti köszöntések hallatszottak. Aztán hirtelen csend lett. — Pécs furcsa város — szólalt meg halkan Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságánalk elnöke. — Súlyos gondokat okoz a vízellátás, ezért kénytelenek vagyunk bort inni. A tolmácsok lefordították szavait, a bolgár és hanadai vendégek harsányan nevettek. A humoros szavak még jobban feloldották a hangulatot. Az asztal együk végében Török elvtárs két bolgár vendégünkkel beszélgetett. Gondoltam, kihasználom az „önkéntes tolmács” által nyújtott lehetőségeket és interjút kérek a két bolgár veterántól. Interjú helyett azonban barátságos beszélgetés alakult ki közöttünk. A két kedves vendég ugyanis tisztán beszélt magyarul. Hamarosan kiderült, hogy 1919-ben Kovács Gusztáv és Pásztorka Sándor — mert így hívják a két bolgár elvtársait — a ■magyar Vörös Hadseregben harcoltak. — Repülőzászlóaljban harcoltam — mondta Kovács Gusztáv elvtárs. — Előbb a romának ellen Nagyszeben és Tokaj vonalában. Kemény harcokat vívtunk. A románok maszombat vonalában harcoltunk — folytatta csendesen. — A csehek ellen. Több dicsőséges csata után fogságtöbben voltak, de mi tudtuk, miért harcolunk. Pillanatra csend lett. Fény vilio.nt, fényképezőgép zárja csattant és ez egy kicsit megzavarta a beszélőt. De csak pár pillanatig. — Később Miskolc és Fiba estem, csupán az bántott, hogy nem harcolhatok elvtársaimmal együtt a győzelemért. Június végén aztán fogolycsere folytán kiszabadultam. Nem sokáig örülhettem a szabadságnak. Augusztus 7-én a romándk internáltak, az újszdszi fogolytáborba dugták. Itt még rosszabb volt, mint a cseheknél. Ütöttek. vertek, kínoztak. Egyetlen fogam sem maradt. Kovács elvtárs elhallgatott. Mereven maga elé nézett, biztosan « régmúlt harcokra gondolt. Nem zavartam. Csodálkozással vegyes fisztelette l figyeltem azt a deresedé hajú, szikár embert, aki élete legszebb időszakát, fiatalságát, legdrágább kincsét, az életét kockáztatta azért, hogy nekünk szebb legyen az életünk. — Négy hónapig voltam interné ló tó borban — folytatta kisvártatva. <— De kiszabadulásom után sem boldogultam. MunkM sehol nem kaptam, mindenünnét elzavartak. Nem a munkások, nem, azdk szerettek, s amiben tudtak, segítettek. De ők is szegények voltak, nem rövidíthettem meg őket. Az urak elzavartak. Kénytelen voltam kül- füldre távozni. így jutottam el 1923-ban Bulgáriába... Az ellenforradalmi Magyar ország nem nyújthatott otthont a szabadság harcosainak. Mi azonban szivünkbe zártuk őket örökre és kiíöröC- hetetlcnül.
