Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-22 / 69. szám

JOT». MÁRCIUS ZS. NAPLÓ s nyos iai » • • fn* A Magyar Tanácsköztársa­ság megalakulásának 40. év­fordulójára rendezett „ünnepi hét“ során, tudományos ülés­szak volt a pedagógiai főis­kolán. A négy napon át folyó Ülésszak keretében 19 elő­adást tartottak az egyes tan­székek oktatói tudományos kutatómunkájuk problémái­nak köréből. Az előadások egy része a tanácsköztársaság kulturális eredményeit méltatta. A ta­nárképző intézet sajátosságá­nak megfelelően többek kö­zött módszertani jellegű elő­adásokat ig hallottunk. 20-án, délután a tudomá­nyos diákkörök tartották ün­nepi üléseiket. Az Itt elhang­zott 15 előadásiból és a be­mutatott önálló Irodalmi al­kotásokból kitűnt, hogy a fő­iskolai hallgatók szép ered­ményeket értek el az önálló kutató- és alkotómunkában. Megnyílt a tanácsköztársaság emlékére rendezett képzőművészeti kiállítás A Megyei Tanács és a „Je­lenkor” c. folyóirat által meg­hirdetett irodalmi és képzőmű­vészeti pályázat eredménye­ként olyan nagy számú pálya­mű érkezett, hogy a megyei ta­nács elhatározta a pályázat anyagából önálló kiállítás ren­dezését. A kiállítás március 21-én, a tanácsköztársaság 40. évfordu­lóján nyílt meg. A megnyitó- beszédet Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács vb. elmöke mondotta. Bevezetőben hang­súlyozta, hogy a baranyai mű­vészek a mumkáshatalam iránti rokonszen vüket bizonyították a pályázaton való nagyszámú részvételükkel, s utalt arra, hogy a magyar képzőművésze­ket 1919-ben Is forradalmi al­kotásokra Mette a munkásosz tály forradalma. Különösen ör­vendetesnek tartotta azt, hogy ezzel a pályázattal a baranyai képzőművészek egyúttal kilép­tek abból a szűk körből, ame­lyet a puszta táj-ábrázolás el­uralkodása jelentett Továb­biakban beszélt a művészeknek, a szocialista társadalomban játszott szerepéről, majd befe­jezésül kérte a megjelent mű­vészeket, hogy továbbra is a most mutatott alkotókedvvel és meggyőződéssel dolgozzanak, alkossanak a haladás szolgála­tában. Beszéde után ismertette az irodalmi és képzőművészeti pá­lyázat eredményét majd a megjelentek megtekintették a kiállítást A képzőművészeti pályázat résztvevői között a következő dijakat osztották kiő Török János: Zászlótartó (gipsz) 2 500.— Ft Tdka Vendel: Aratósztrájk (terrakotta) 1 000.— Ft Fekete János: Rossz emlék (terrakotta) 1 500,— Ft Kelle Sándor: A tanácsköz­társaság harcosai (szón rajz­sorozat) 2 000.— Ft Erdőst András: Kiragasztják Pór Bertalan plakátját (olaj) 2 000.— Ft. Buday Lajos: Pécsi katona- lázadás (olaj) 1 000.— Ft A pályázaton résztvett mű­vekből a Káptalan a. 3. sz. alatti Zscftnay-múzeumban ren­deztek kiállítást, amely már­cius 21-én nyílt meg. Az Irodalmi pályázat ered­ménye: Thiery Árpád: „Tűz és ha­rag" c. kisregényét 3 000.— Ft. MarsaU. László: „Emlékün­nep“ c. lírai alkotását 1 000.— forint. Pákolitz István: „Csertető“ c. elbeszélő költeményét 1000 forint dijjal tüntette ki a bí­rálóbizottság, az „Ország őrző­je“, „A fegyverek árnyékában", a „Parádés lányok”, „A kö­peny“ és a „Gyógyulás útján“ c. pályaműveket pedig dicsé­retben részesítette. A bírálóbizottság úgy hatá­rozott, hogy a kiosztásra nem került ötezer forintot tehetség- kutató pályázat meghirdetésére tartja fenn. A kiállításon a díjazottakon kívül Simon Béla, Exner La­jos, Érdi Győző, Platthy György, Zágon Gyula, Remecz Béla, G. Szigeti Magda, Soltra Elemér és Tury Nagy Sándor művei szerepelnek. Uj szolgáltatást A félkész férfiöltöny A Pécsi Ruházati Bolt Szé­chenyi tér 6. számú készruha üzletébe megérkeztek a fél­kész férfiöltönyök. Az első száll í tmányban kardszövésű, kitűnő minőségű, kamgam anyagból készült 100—150 da­rab félkész tavaszi divatöl- töny jött. Az árusítást a bolt március 23-án, hétfőn már meg is kezdi. Ezzel a vállalat min­taboltja a jövőben megköny- nyítd majd a férfiruha vásár­lást, mert a vásárló az öltönyt megpróbálja és a bolt szak­képzett igazító szabója a szük­séges esetleges változtatásokat (zakó hc«sza, ujja hossza, bő­ség. gallér és fazon formája, nadrág hossza, felhajtás szé­lessége, nadrág bősége) a fél­kész öltönyön bejelöld. A vá­sárló pedig 2—3 nap múlva, alakjára igazítva, frissen va­salva az öltönyt a boltban át­veheti. Ezzel az új szolgálta­tással megoldódik majd a kü­lönböző testalkatú férftvásár- lók kitűnő minőségű, divatos öltönnyel való ellátása. Ugyanebben a boitagjnség- bem kísérletképpen bevezetik a 44—52-es nagyságig, igen jő minőségű, fésűs szövetből készült öltöny árusítását is négyféle hasbősógben, mell­bőségben és vállszélességben. Ez ugyancsak ez erősebb ter­metű férfiak tavasai öítöhy- vásánlását könnyíti meg. Tájékoztató az egyeáemf, főiskolai, akadémiai felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamokra való Jelentkezésről. A MflveUkMsflffy! MMtosMitam a 9/1959. (M. K. i.) M. M. s*. utasítá­sával as egyetemi, főiskolai, aka­démiai felvételi vizsgára előké­szítő tanfolyamok szervezését ren­delte el azon egy vagy több éve érettségizett és a termelőmunká­ban résztvevő fiatalok számára, okik az 1959/80. tanévben kívánják tanulmányaikat valamely felsőok­tatási Intézményben folytatni. E tanfolyamok célja, hogy aa sár­rá érdemes, különösen munkás és paraszt származású fiatalok a fel­vételi vizsgatárgyak anyagával job­ban megismerkedjenek, a közép­iskolákban már elsajátított tan­anyagot felújítsák s ezzel a felvé­teli vizsgán való helytállásukat elő­segítsék. Pécsett az Orvoetudesnányl Egye­tem, a Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kara, s a Pedagó­giai Főiskola szervez a felvételt vizsgák tárgyaiból előkészítő tan­folyamokat. A városi tanács mű­velődésügyi osztálya Is szervez előkészítő tanfolyamokat azok szá­mára, akik nem pécsi székhellyel rendelkező felsőoktatási mtézmé­Megvitatták a nagymarosi erőmű terveit Március 16—21. között Bu­dapesten tartott ülést n Duna vízerejének hasznosítására lét­rehozott magyar—csehszlovák közös műszaki bizottság. A baráti légkörben folyta­tott tárgyaláson a bizottság jóváhagyta a nagymarosi vízi­erőmű tervfeladatának alap­adatait és Irányelveit Az elő­készítő munka eredményéről és az erőmű megvalósításéval kapcsolatos műszaki, gazdasá­gi kérdéseikről jelentést és ja­vaslatot készített, amelyet el­küldenek a közös érdekű Du- na-szakasz hasznosításának államközi felügyeletére alakí­tott kormánybizottsághoz. Az ülésről készült jegyző­könyvet magyar részről Dégen Imre, az országos vízügyi fő- igazgatóság vezetője, cseh­szlovák részről Anton Ziak, a szlovák vízgazdálkodási hiva­tal elnöke írta alá: nyeltbe lésre (pl. miskolci Mússakl Egye- tent, vagy soproni Erdömérnőld Főiskola stb.) A Jelentkezés módját 1. Azok, akik a fentebb felsorolt pécsi felsőoktatási Intézmények előkészítő tanfolyaméra jelentkez­nek, ez Irányú kérelmüket a meg­felelő intézményekhez nyújtsák be. Címek: Pécsi Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatala Pécs, Rákóczi út 90. Pécsi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Dékáni Hivatala, Pécs, 48-as tér 1. Pedagógiai Főiskola Tanul­mányt Osztálya, Pécs, Ifjúság útja 8. sz. t Ások, akik nem pécsi szék­hellyel rendelkező felsőoktatási Intézménybe jelentkeznek s a tan­folyamokon részt akarnak venni, kérelmüket a Pécsi városi Tanács Művelődésügyi Osztályára, Pécs, Széchenyi tér 1. címre nyújtsák be. A kérelemnek tartalmaznia kell: A jelentkező nevét, születési évét, pontos lakcímét, munkahelye meg­nevezését és elmét, melyik közép­iskolában és mikor, milyen ered­ménnyel érettségizett, mely felső- oktatási Intézmény, Illetve aimak milyen szakán kívánja folytatni. A kérelemhez • munkaadó szerv javaslatát kell csatolni. A Jelentkezők korhatára 98 év. A tanfolyamon való részvétel dija tárgyanként 75.— forint. A tanfolyam tartama kb. 9—1* hét, április 8.—június 27. közti Idő­ben. A Jelentkezés után az Elcté- kes szervek részletes tájékoztatást adnak. A tanfolyami felvétel az egyetemi felvételre való szabályszerű jelent­kezést nem pótolja. A kérelem beadásának határide­je: március 25. Heti ünnepi krónika A hasznos körforgásról... A Baranya megyed pártbi­zottság csütörtökön tartott ki­bővített ülése megmutatta, hogy megyénk dolgozói meg­értették és megszívlelték a Központi Vezetőség március 6-i határozatét. A kibővített ülésen sorra szólaltak fel ál­lami, gazdasági és pártveze­tők, sorra számoltak be a ter­vekről, az eddigi, s a most következő tettekről, melyeket mind e határozat sikeres meg valósítása érdekében akarnak végrehajtani. A sajtó s a rá­dió bőséges beszámolót adott errőL Hadd tegyünk hozzá a beszámolókhoz, a számokhoz, a beszédekhez egy gondolatot Talán sohasem lehetne aktu­álisabb a ímmkavenseny szel­lemének napjainkban tapasz­talható újabb bontakozása és elterjedése, talán sohasem le­hetne Időszerűbb a közös ösz- szefogás, a közös erőfeszítés nagy eredményeket sejtető szervezése, talán az ellenfor­radalom óta sohasem lett vol­na ennyire „stílusos“ a harc a gyorsabb előrehaladásért, előbbre járó testvéreink, szö­vetségeseink soraihoz való igazodásért, mint napjaink­ban. Mert ahogy 1919-ben a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom adott hitet, erőt és példát a magyar proletáriá tusnak, úgy 1959-ben a magyar nép nagy hősökre emlékező, mai nemzedékének a Szovjetunió hétéves terve, nagyszerű tudo­mányos és gazdasági eredmé­nyed, az SZKP XXI. kongresz- szusa ad sok felhasználható tapasztalatot, biztos sikerrel kecsegtető módszert, lendüle­tet, biztatást újabb feladata­ink megoldásához. S má vé­gezzük ezeket az újabb felada­tokat, éppen ma, éppen ezek­ben a napokban kezdjük el in­tenzivebben, határozotabban, bátrabban végezni: a terme­lőszövetkezetek gyorsabb szer­vezésével, alaposabb, körülte­kintőbb megszilárdításával, porosodó versenyzászlaink új­ra kibontásával, s annak a célnak a megvalósításával, hogy a legfontosabb népgaz­dasági ágazatokban már az idén érjük el az 1960-ra ter­vezett színvonalat.. Igaz, a sok ünneplés is, meg a miunka is fáradságos. De hát az ünnep fáradságát azért mindenki szívesen elviseli. Viseljük szívesen a munkáét is, hiszen most végzett mun­kánk gyümölcsei újabb ünne­pek lesznek, s újabb ünnepek emlékei újabb munkáira ad­nak majd erőt. Hanem ez nem akármilyen, hanem nagyon is hasznos körforgás, mert köz­ben épül és gyorsabban épül hazánkban a szocializmus, közben gazdagabb lesz az éle­tünk és közben megteremtjük boldog jövőnk alapjait. A kitüntetésekről... Az elmúlt hetet a kitünte­tések hetének is nevezhet­nénk. A má megyénkben is igen sok régi harcos, veterán kapta meg a Tanácsköztársa­sági Emlékérmet. Közülük sokan nyugdíjasok már, de sokan ma is aktiv résztvevői dolgos hétköznapjainknak. Az utóbbiak, a ma is dolgozók kö­zül hadd szóljunk röviden Laíci István elvtársról, a Ba­ranya megyei pártbizottság el­ső titkáráról, aki időg kora, s a munkásmozgalom régi, nagy csatáiban szerzett, sok. régről származó fáradtsága ellenére ma is felelős, nehéz, sok mun­kával járó poszton áll helyt# s tavaly ősz óta, mint ország- gyűlési képviselő is dolgozik* A megyeszerte tisztelt, köteles­ségét ma is fontos őrhelyen teljesítő, őszhajú kommunista harcost köszönt j ül: ezen ün­nepli alkalomból. A másik kitüntetett, kiről krónikánkban most szólni sze­retnénk, dr. Cholnoky Lászlót pécsi egyetemi tanár, a ké­miai tudományok doktora, akit a Kossuth-díj II. fokozatával tüntettek ki. Első látszatra ta­lán semmi közös vonás, kap­csolat nincs a két kitüntetés között. S hogy mégis van, azt éppen Cholnoky professzor bizonyította, aki — mikor fel­kerestük — a többi között a következőket mondta: „Jól tudom# hogy az én tudomá­nyos munkámat csak azért végezhetem, csak azért ér- hetek el sikereket, mert mun­kásosztályunk megtermeli azo­kat a javakat, azt a nemzeti vagyont, amely nemcsak a mi tudományunk segítésére, ha­nem eredményeinek jutalma­zására is lehetőséget ad.“ S ha csak egy kicsit is gon­dolkodunk még Cholnoky pro­fesszor szavain, hamar rájö­vünk, hogy a tudomány, a felvirágzó művészet közokta­tásunk, köznevelésünk nagy eredményed, azok a vívmá­nyok, melyeket a gazdasági, a politikai és a kulturális élet valamennyi területén, a felsza­badulás óta elértünk; mind munkásosztályunknak, paraszt Ságunknak, a dolgozóknak, az alkotó embereknek köszönhe­tők szerte e hazában, s élü­kön a kommunistáknak, akik — fiatalok vagy idősebbek ■— szervezői, irányítói, élesztői és példamutatói voltak haroaiwk­■Bsasaasass röl és a földre szorította a fü­lét. Távoli vágtatás zaját hal­lotta. A sok kemény lópata dobbanása erősödő dobpergés­sé olvadt össze. — Ezek nem vendégek Dzsa- mila. A jóbarát nem közeledik ilyen vad rohanással. Fehér banditák lesznek ezek. _ A jurtába gyere Sztye­pán, ott atyám vendége vagy. _Nem, Dzsamila, ezeknek a vendégjog sem szent. Ezek benneteket is megölnének. Me­nekülnöm kell. Északról közeledtek a lova­sok. Már a fegyverek fémes csörgését is hallani lehetett né­ha. Dzsamila megremegett és csuklón ragadta Istvánt. _ Gyerünk! Második bá­tyám lova a leggyorsabb a fa­luban. Siess, menekülj. Zi hálva értek a bozontos kis lovacskához, amely békés szu- szogással álmodott, talán kö- vérfüvü legelőkről. István seb­tiben dobott csak rá egy pok- Tócot, s a felriadt állat mar ragadta is magával, arra, amerre a Göncöl rúdja muta­tott. Dzsamila nézte a sötétet, míg belefáradt a szeme és üres szívvel botorkált vissza a jur­tához. Halkan akart besurran­ni, de akkor robbant be a jur­ták közti tágas térségre a fegy­veres lovascsapat. Egyik lovas meglátta a fellebbenő fehérsé­get. odaugratott és hajánál lógva húzta vissza a lányt. Mohón villant fel a szérűé és már egyik lábát kihúzta a kengyelből, hogy mellt ugor­jon, de vezére feléjesujtott os­torával. Ne te! Lesz még időd bujálkodni. — Te lány — fordult Dzsa- milíhoz — hol az a szökött magyar, a veszett bolsevik, amelyik a békés parasztot lá- zítja? Itt bujkál nálatok, jól tudjuk. — Nem ismerem őt, nagy- uram. — Nem-e? — szólt a kato­na, aki még a haját fogta, s most csuklójára csavarta a vastag fonatot — talán nem is láttad? Fájót csavarintott, de Dzsa­mila megismételte. — Nem ismerem őt uram. A parancsnok leintette a katonát, * az elengedte a lány haját. — Hagyd — mondta a pa­rancsnok — mit tudhatja ez a buta szuka, hogy ki a ma­gyar, ki a bolsevik. Azzal hozzálátott, hogy le­írja az üldözött külsejét, úgy, ahogyan szerinte az egyszerű nomád pásztor is megértheti. Szavai nyomán Dzsamila vala­mi keserű boldogságot érzett, hogy lám, Sztyepán elment, d ez a haragos idegen vissza­hozta neki, s most újra látja, szinte érzi is sovány, de izmos testét, kemény, akaratos szá­ját, barna, jósággal mosolygó szemét. De amikor a parancs­nok befejezte, ismét megrázta a fejét. — Nem ismerem őt uram.. A szerteszórt jurtákból bor­zas fejek kandikáltak elő, s a fegyveresek elszéledtek, hogy szemmel tarthassák mindet. — Eh — legyintett a pa­rancsnok u buta tehén vagy. De valamilyen idegent csak láttál erre. Már tagadásra rándult Dzsa­mila, de más jutóit eszébe. — Oh uram, hiszen sűrű a sötétség. Csak egy lovast lát­tam, aki vágtatott, mint a vil­lám, onnan, amerre most a csiUagkerekü szekér rúdja mu­tat, arra, ahonnan • Napot várjuk. — Te dög! — üvöltött fel * parancsnok — miért nem mondtad rögtön? Végigvágott a lányon korbá­csával, de Dzsamila nem ér­zett fájdalmat. Torkában ug­rált a szíve, úgy nézte, amint a parancsnok összerendeli lo­vasait és vad hajrával indul­nak napkelet felé, ahol sárga homok várja éhesen az ügyet­len vándort. Kiegyenesedett, mint a szobor, mellei büszkén feszültek és diadalmas kacaj­jal kiáltotta a lovasok titán: — Ostoba kutyák! Szkalok! Száradjatok meg a homokban, mint nyers hús a füstön! A jurta-falu összecsődült né­pe riadtan hallgatta az ijesztő szavadat. Szokatlan volt ez, idegen, furcsa és rettenetes. Aztán elszéledtek. Felkelt a nap és végigjárta pályáját. István lova tániran szedte a lábait, macskamódra egész testével mozgott. Kócos nagy feje szinte a térdei közé lógott. Utolérte, s már maga mögött is hagyta árnyékát, amikor fegyveres ugrott eléje. — Állj! A lovacska mellső lába me el­csuklott, István leugrott róla. — Hol a parancsnokod? — kérdezte a katonát* De akkor már rohant is fe­léjük egy másik katona, vál­las, zömök ember. — Pista! Hej Pista! Csak­ugyan te vagy? Hát nem ettek meg azok a tatárok? Erősen vállon markolászták egymást és mindkettőt rázta a hangtalan öröm. Akkor meg­szólalt megint a zömök kato­na. — Jókor jöttél pajtás. Szeáe- lőzködünk. S még így is ké­són, mert odahaza már meg­csinálták a forradalmat nélkü­lünk. Azám! Míg ezeket a bi­tang fehéreket pücskörésztük itt a pusztákon, odahaza is meglett a szovjet. Szabad em­bernek megyünk haza, Pistám! István hangtalanul ujjon­gott. Aztán elkomorult. Tűnő­dött, mondja-e. ne mondja-e. hogy csak az éjjel is fehérek bandája ugrasztottá meg. De nem szólt, csak elindult barát­jával a hazakészülő bajiársak közé. Es ugyanezen az estén ért vissza a kis kirgiz faluba a hiábavaló üldözésről a fehé­rek bandája. Kókadtan, poro­sán, elcsigázottan vánszorog­tak a lovak >s lovasaik halálos fáradtan kapaszkodtok a nye­regkápába. Hosszúra nyúlt ár­nyékukat fekete uszályként vonszolták maguk után, bőrü­ket a sivatagi homok millió apró tűje marta, torkuk száraz volt, mint a tapló, de víznél ts jobban szomjazták a vért és a bosszút... * Hajlott, száraz öregember mesélte ezt a történetet. Mi­kor idáig ért, monoton hang­ja hirtelen megállt, mint ahogy az elromlott óra szűnik meg ketyegni. Vártam a foly­tatást, de szemét mereven va­lami távoli pontra szegezve csak hallgatott. Megkérdez­tem: — Mi lett azután a lánnyal? Rámnézett, de gondolatai még távol jártak. Megismétel­tem a kérdést. Kissé megrez­zent, ráncokkal körülfirkált barna szemén mintha fátyol jelent volna meg és valamit motyogott, majd felkapta a fe­jét. — ... a kirgizeim aztán mind levágták a fehéreket Vártam még kicsit, aztán el­búcsúztam. Ahogy otthagytam, nem nézett utánam, szeme a távolba révedt. Az ajtónyitás zajára felesége sietett elém az előszobába. Vaskos karjain kőnyékig gyűr­te fel a ruhát, kezeit sebtében törölgette a konyharuhába és megfogta a kabátom ujját. — Mondja csak elvtárs . -. magának is mesélt arról a fe­kete nőről? Szemében valami furcsa gyerekes izgalom bujkált. — Igen — feleltem — me­sélt egy kirgiz lányról. — Csak úgy... gondol­tam ... — mondta maga elé nézve az öregasszony és za­vartan törölgette tovább a ke­zét, majd hirtelen egészen kö­zelhajolt a fülemhez. — Eddig sohasem szólt ró­la — súgta — most mégis em­lékszik. Negyven év után ... Ha nem tudnám, hogy har­minc éve élnek együtt béké­sen, szeretetben és egyetértés­ben, azt hihettem volna, hogy féltékeny, nak.­.„és az ünnepi hetekről Ezen eredmények egy ré­szének nagyszerű seregszem­léje a már megkezdődött és nagy sikerrel folyó pécsi ün­nepi hetek. Kiállítások, hang­versenyek, előadások, ankét ok gazdag programja hirdeti majd az egész megyében, mun­kásszínjátszók, gyermek ének­karok mondják el produkció­juk közvetítésével a színpado­kon, amit 1919-ben a költő, Petendi Andor megénekelt: ..Legyőzhetetlenek ti: ércből és vasból népek, Kik minden ördögökkel most farkasszemet néztek, Minden babért ma nektek s minden-minden virágot! Megváltó proletárok". Halad a munka a píispöklaki Beke Tsz-ben Püspökiak határában ott a tábla: „Termelőszövetkezeti község”; A Béke Tsz. nagy tób Iái már kialakítva, a tagság szorgalmasan szánt-vet. Gróf Bálint az elnök, Gász János és Takács Lajos brigád vezetők állandóan a területen vannak, hogy tanácsaikkal, közvetlen munkájukkal segítsenek, ha szükséges. A tavaszi munkák javarészét már elvégezték, mos a távlati terveken töri a fejét a termelőszövetkezet ve­zetősége. Úgy tervezik, hogy az állatállomány további fej­lesztésével — amely itt Iradí- ció — és a belterjesség további növelésével még ebben az év­ben a legjobbak közé vereke­dik fel magukat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom