Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

4

NAPLÓ

1959. MÁRCIUS SÍ.

II vörös márciusi lfjaj j

Róth Adám nyugdíjas géplakatos.

ff

Uj honfoglalás ...

Oláh Gábor:

■V\A^^^WVWVVVl^WVV>WVWWVVVVVWWVVVWVSWVWVVVVVVVVWVWVV

A háború nélkülözéseitől tézmények... könnyes szem- és embereivel együtt csak át- megkínzott, az esztelen véron- mel látja elmerülni a múltat a vezető híd egy új jövőbe”. (Uo.) tás miatt felháborodott, és a forradalom tajtékos hullámai- Mondanunk sem kell, hisz’ a megszállás miatt elkeseredett ban”. (1919 márc. 29.) Őszinte- fehérterror napjai megmutat- pécsi tömegek mohón figyelték ségi rohamában még azt is el- tők, hogy ezek a körök mit érnémetországi, franciaországi árulja, hogy a „forradalom tettek „jobb jövő” alatt! és egyéb külföldi eseményeket, csak átmenet. Intézkedéseivel dr. Wimmer Imre

A pattanásig feszült hangulatba robbant bele a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának híre.

Ebben a forró hangulatban rta a pécsi „Munkás” az alábbiakat: „Az országot a szomszédos államok imperializmu- ának akarták kiszolgáltatni... és országunkat a felszabadult orosz testvérek elleni felvonu- ási területté akarták tenni.

Vfi más lehetett volna a pro- etárság válasza erre... mint az a bátor és öntudatos lépés, melyet megtett azzal, hogy ráHtácicz t

A kábái gazdák

J

anuár közepén voltam utol- az ősei már 48-ban összeszed- jára Kábán (Hajdú megyében); beszéltem a munkássággal a szocialista népkörben, aztán a kisgazdákkal a függetlenségi körben.

. , - . — s A munkásság között éppen

lepett a bolsevizmus útjára,«j,kkor írták össze a kormány szövetséget kötött az orosz- , rendeletére az igényjogosulta- szovjet köztársasággal és meg- kab A községben a statisztika

csinálta a maga proletárdikta- í szerjnt 1971 felnőtt kereső fér- hetetlenül mély és szép vita intúráját. ... Kelet felé kanya- ‘ fj q mezőgazdaságból, s ezek dúlt meg az új gazdák sorsa rodott útunk, ahonnan új hon- közül ötszáztizen jelentkeztek íelől.

foglalás példaadását sugározza mint földnélküliek. Katonák, Ezek a gazdák indítványom- felenk a felkelő nap vörös ar--hadiözvegyek, fogságban lé- ra azonnal készek voltak arra, culata. (1919. márc. 29.) ? vők, s olyanok, akik nem vol- hogy a munkássággal valame' proletariátus izzó, tak katonák. lyes kollektív megegyezést köt-,

hangulatává1, a magyar prole-1 a munkáskörben nagy aggó- nek, hogy ők igás munkát vé- i ur? klkla“asaval ’étre: dalom, töprengés volt. A mun- geznek azoknak, s a munkás- ; jött helyzet „veszélyes ’ voltá- kások elvben megkapták a köz- ság kézi napszámmal fizet S val a polgári és a fekete reak- ? űntoráhnn lévő 5t fion hol- ért»

Kiss Ferenc nyugdíjas művezető, S rió is tisztában volt Tohhnak : j u-Í.P 16V° í °UU n°‘ , ,, .. . . ........

Pécsújhegy ■ cl° 18 USZTaDan volt- dODDnaK das birtokot, s egyszerre a Azóta nem tudom, fejlodott-e

ték magukat az áldott föld segítségével.

Amikor látták rajtam s megérezték bennem, hogy nem kíváncsi ember van köztük, aki csak ki akarja tur- kászni a furcsaságokat, hanem velük együtt aggódom s töprengek a jövőn, akkor feled-'

S látta ruganyosán alkalmazkod- , semmitien emDereKDöi tuiaj1 ni. Megszokott óvatosságával a > donosok lettek. Hat hold és van, az ekét bele kell akaszsemmitlen emberekből tulaj- ott az állapot. A tavasz itt

! „hangfogó-taktikát” alkalmaz- hat holdig való kiegészítés ju- tani a földbe, vagy éhen hal

! *a*. ? „tárgyilagosság” álarca tott nekik, de ez a hat hold is az egész ország.

; P1086. bujt egyelőre abba- akkora terhet s felelősséget je- De azt innen a központból

; fi» kir°ha"ás°kat- A lentett, hogy nem látszott még iátom> hogy mindenütt ugyan! vuíiáitáváLváhír°fáíufQ akkor> h0gy is f°gnak megbir* az a gond és baj van, ami Ka;ság kikiáltásának hírét 1919 kózni vele. bán volt januárban.

! márc. 23-án közölte, „Proletár- ; A művelésre csak két módot ... ,,r

! diktatúra” címmel ilyeneket tudtak elgondolni. Ahol az uradalmaknak meg

;írva: „Uj forradalom robbant A •• . k- megvan a teljes felszerelése,

ki... de nem az az ellenforra-’ Az otszáz U3 gazda kozuI ott neklk kel1 természetesen

! dalom, amely ellen törvényt teljes, rendes, becsületes áron

hozott... a népkormány. Nem » e}?efezm a ^va8Z1 munkat

J... reakciósok borították fel szel:elése- Nem tudják tehát a Ahol az uradalmak vagy nem

. naevhirtelen a Doleári Dártok- földet megszántani- Nincs en* bírják már, vagy más akadály ' ból és szocialistákból álló ve- nivalóíuk sem. tehát még ke- van, ott a község kisgazdáinak * vesbé van vetőmagjuk. kell a munkássággal megegyez“

FORRADALOM

Megindult a föld, s a vén Duna árja Most visszafele folyl Felröppen a komor ég homlokára Egy nagyszerű mosoly:

A forradalom vörös hajnala.

Elvesztettük a Cézárok csatáját^ Gonosz volt, drága volt;

Még kínja, gyásza századokra fáj át, Míg csak a sárga Hold Apró sírokra hinti fátyolát.

De véükeresztséged, dicső Szabadság, Szentelt Forradalom,

Olcsóbb áron istenek nem adják! Azért hát zengj dalom:

Siralomba szőtt öröm-éneket.

Siratom a levágott milliókat, Testvérem valahány;

De Ujjongva köszöntőm, rohanó had, Uj korszak hajnalán:

Világmegváltó nagy hatalmadat.

Mit ezer év vergődő szenvedése Lesimi nem tudott:

Lehoztuk egy rövid nap-tebbenésne Az örök csillagot,

A népszabadság fényes csillagát!

S akaratunk ormára most kitűzve: Utunk már nem sötét!

Megfürdetjük e halhatatlan tűzbe Bús lelkünk börtönét —,

Es kirohannak a bezárt rabok.

A rab gondolatok dalolva szánnak Száz barikádon át,

Hogy elharsogják a szabad világnak Uj napunk mámorát,

Születésünknek édes örömét.

Fut a király! Elgördült koronája Egy vértengerbe hullt.

Sötét koporsó fut az éjszakába — Halottja: régi Múlt.

Ez nem fog föltámadni már soha!

Petőfi! Drága szellemed lenéz ránk, Es tudjvlk, hogy örül.

A te lelkedből lobbant e merész láng,

Mely most szövétnekül

Lobog egy talpra állott nép előtt,

Azt határozták tehát, hogy ni, hogy cserében dolgoznak az uradalom régi tulajdonosát egymásnak.

felkérik, hogy a tavaszi munA kábái gazdák arcára rá

kát végeztesse el úgy, mint voit frvaj hogy nincs magyar más evben, rendes díjért, s az- kisgazda, aki kész ne volna tán majd a kapálást, nyári, ma erre a cseremunkára... j

M

agyarország eddig koldusok országa volt, most lük mindjárt azon az estén át- lett végre szabad embernek mentem a gazdakörbe. Az is földjévé. Vigyázzatok, hogy

! gyes kormányt, hanem állandó,

! továbbfejlődést hirdető szocia-J

Llisták."

! A polgári pártokkal kapcso-'

’latban megjegyzi, hogy „az új alakulással szemben a háttér-1

—£ be húzódtak... nincs meg a őszi munkát elvégzik ők ma- Brutyő Ferenc éjjeliőr, Ligetpuszta mozgási szabadsaguk. Csend- . j

£ ben, de felkészülve várják az, - ‘

" új időket!” Olvasói számára van még egy „meglepetése”

„Meglepő a szociáldemokrata 7,súfoiva Voft_ csupa értelmes” ko’ldusabbá "ne" Tegyen7mint“áí népi beszéd után került sor a 39-es dandár című magyar film fó ^gyesülése^T'forradalom ■ a!föIdi kisgazdákkal. Ezeknek nyári aszályban kiégett legelő. \ bemutatására, első ténye lehetett az ő megDíszbemutató a Park filmszínházban

A tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából tegnap este fél 7 órakor a Park filmszínházban ünnepséget rendeztek. A díszelnökségben vöröskatonák, vetránok foglaltak helyet. A Himnusz elhangzása után Szabó Ottó, a Pécsi Nemzeti Színház tagja Tóth Árpád: Az új isten című versét szavalta, majd Faust Imre elvtárs, a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, volt vöröskatona megnyitó szavai után ünnepi beszédet Brógli János elvtárs, volt vöröskatona mondott Az ünSütő Mihály nyugdíjas vájár, Komló

■choff Lajos mezőőr, Kapos- azekcső

•j békólésük“ Végül megnyugtat ja a pécsi polgárokat: „Az új kormány a vörös lobogó alatt, de magyar érdekekért lép harcba.” Következő számában, márc. 25-én már vezércikkezik a nagy eseményről: „Szovjet alakult Magyarországon ... Magyarország nem várta meg, amíg az entente diplomatái el- taktikázzák és ... felosszák.” A reakció felfogására jellemző a cikk befejező része: „A népbiztosok dolgozzanak... Es ha Magyarország összes proletárjai sem tudnak eredményt kifejteni, akkor jöhet más irány- j zat”. (Uo.)

■ Igen, miután a magyar kö■ zéposztály és a vele szövetke- * zett „felső-tízezer” romlásba

döntötte az országot, „jöhetnek” a népbiztosok, feltéve, hogy kivezetnek a pusztulásból. A mór, persze, miután megtette kötelezettségét, mehet Legalábbis a „Dunántúl” szerint: „Benne van a levegő- j ben — írja 1919 márc. 28-i ! szerk. cikkében — a nagy át- ] alakulás. Az erjedési procesz- • szus (folyamat) országonként ; különböző lefolyású és időtar- J tamú lesz, de felemelő reánk J nézve... hogy nálunk már ak- I korra lecsendesedett minden. ] ! Mosolyogni fog az új világ”. { J Azonban még a „Dunántúl”

! is elszólja magát és akarata el- . lenére elárulja hátsó gondola- ' tőt. Ezért írta, hogy a polgárság „fájó megadással viseli és tűri a forradalom ökölcsapása- i it. Szívszorongva szemléli... "... mint hullnak porba öreg inVárbői sarjadt szabadság V

T

91

/

egyezd a jelent, hogy a múltra tekintve értsd meg a jövőt.“ Ezzel a mondattal kedzte több mint négy és fél évtizeddel ezelőtt, 1913-ban naplója írását Koleszár József. A keményfedelű, kopott vastag könyv — mert valóban könyvnek lehet nevezni — írójának negyedszázados örömét és bánatát eleveníti fel. Öröm? Mi öröme lehetett egy huszonhároméves szegény legénynek az első világháború előestéjén? Bánat, szomorúság? Minden napra jutott. „Ma volt egy éve, hogy felvettük a foglalót kis birtokunkra, a rác- görcsönyi határban. És most itt vagyunk más vagyonában, még kényelmetlenebb inszonyok között. Hontalanul!“

Íme a napló első állomása. Földönfutóvá, hontalanná lett egy család „a nagy magyar mennyországban“. Egyetlen jussuk a nélkülözés, a mindennapi kenyérért folytatott kemény küzdelem, aztán a háború borzalmai, nyirkos lövészárkok, dohos, tetves bunkerek, betegség, járvány és halál. Es a sok-sok szenvedés, nélkülözés után a pirkadó hajnal, az őszirózsás forradalom, majd az igazi tavasz, az igazi március következett. Győzött a forradalom, létrejött a Magyar Tanácsköztársaság. „Üd- vözlégy vérből sarjadt szabadság!... Légy méltó nagy nevedhez, váltsd be évszázados reményeinket! Itt az idő!“ De beszéljen a napló.

1918. január &

Fagy. Derűs fényes idő. Apám Mohácson volt, bevitte a hadísegély-könyvet, hogy a hónap közepén kiutalhassák a segélyt. Volt a Marinál is, Gyurink feleségénél, de az mindig csak bosszúságára van az embernek. Múltkor azt mesélte apámnak, hogy egyik este odament hozzá civilben a csendőrőrmester és kérdezte tőle: ki az, melyik az a Koleszár József. Mire ő kis Jóska fiám mutatott: — ez az. De én nagyot keresek, katonát, — mondta az őrmester ... Ma pedig ezzel állt elő: Az ő Józsi bácsi vincellérjük házánál kérdezte a csendőrjárőr: Hol van ez és ez (én), aki katonaszökevény.

... Minus. Látjátok mily gyalázatos teremtés. Mit árt őneki, ha én itthon vagyok agg szülőimnél? Azt szeretnék, ha ott vesznék kinn a háborúban.

Január 11.

Fagyos, fényes nap. Papucsot, szakasztót javítottam. Szegény anyámat a székszorulás kínozta és nem talált el- lepe orvosságot, nincs cukrunk a háború miatt és nincs mézünk, hogy hashajtót készítene magának. Szegény anyám, de sokat kell szenvedned...

Január 21.

Szalmát hoztam, kaskötéshez fogtam, de abbamaradt. Kerestek a harctérről. Most találtak rám itthon. Megint csak be kell vonulni, „élvezni a gyöngyéletet“, itt hagyni öreg szüléimét, mire el- jő a szép tavasz, a nyár... Hogy mi lesz idehaza szeretteinkkel? Az mellékes a háború intézőinek, van még vak.

ember és melegvíz elég. Hadd teljen a hadiszállítók és haditerményesek zsákja a kiirtott nemzet bomló vagyonából.

Január 22.

Nem tettem semmit, nem Ízlik semmi foglalkozás. Bosszankodva, unva töltöm az időt, mert megint csak abba <t nyomorúságos rabságba kell mennünk. Miért rabja egyik ember a másiknak?...

Január 23.

Reggel az őrmesterrel és egy tizedessel elmentem hazulról, éjjelre Mohácson a bosnyákok fogdájában, a Selyemgyár pincéjébe csuktak. Tetves, h - deg deszkákon feküdtem. Másnap k' bosnyák Pécsre kísért. Ott a meneti . - dulásig ismét pincébe dugtak. Kere : egy hónapig szenvedtem fogdába i. kénytelen voltam eltűrni az őrmestere : égbekiáltó gaztetteit.

(Ettől kezdve összefonódnak a napé : egyik a másik után. A szerző nem jég zi a dátumot, csak az események leír - sóra szorítkozik.)

Ha belenyugszok csúfos, nyomorul sorsomba és a véletlentől várom szab - dulásomat, még most is ott éhezné' sanyarognék a halálbörtönben. De övérzetem és szabadságvágyam nem tudta tűrni az ember ily megaláztatásál... Lúgkövei felsebeztem fülcsatomáima* és ennek révén kórházba kerülte:::. Huszti segédorvos úr a máramarosi b rakk-kórházba utalt. Az ottani főorv felismerte a maróvegyszerrel előidéze fülbajt. Pörött velem, fenyegetett, d i azért alapos és jó kötést tétetett fülemre.

Másnap este felszökött a lázam. Szól tarn Katica nővérnek, vegye le fejen völ a kötést, mert abroncsként szorítja fájó fejemet, « Nem ez szorítja fiam