Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
2 NAPLÓ 1959. MÁRCIUS V INÁLÓ TJj színt jelent a Pécsi Nemzeti Színház műsorában Az esőcsináló című komédia bemutatása. Uj színt és egyben ízelítőt az amerikai életformáról. Anról az életről, amelyet az amerikai propaganda igyekszik könnyűnek, karrierekkel telítettnek beállítani. Nash komédiája egy másik oldalról mutatja meg ezt az országot s Amerikáról szerzett valóságos ismereteink alapján ezt a bemutatott életet igazabbnak, reálisabbnak fogadjuk el, mint a propaganda által agyonporcukrozott t,nagy lehetőségek“ hazáját, A darab tartalma érdekes. A színhely: egy nyugatamerikai farm. Tikkasztó meleg, hetek óta egy csepp eső sem esett Pusztul a növény, hullanak az állatok A kis farm tulajdonosai vigasztalanul, tanácstalanul figyelik az időjárást, a kétségbeesés határán állanak: É* akkor megérkezik a Curry család birtokára egy fiatalember és megígéri, hogy 100 dollárért esőt csinál. Ki ez a fiatalember? Szélhámos. Ezt tulajdonképpen mindenki tudja róla, de a belőle áradó hit és valami határtalan önbizalom, optimizmus hatására beleegyeznek a játékba. Star- buck, az esőcsináló, miközben szokásos hókuszpókuszait elkezdi, észrevétlenül megváltoztatja az egész család életét. Jimmyt felszabadítja bátyja szerető zsarnoksága alól és Lizzie-nek, a csúnya lánynak, aki már „benne van a korban“, bebizonyítja, hogy szép, mint minden egészséges nő, aki hisz sajátmagában Lizzie titkos, önmagának sem bevallott szerelme File a sheriff helyettese, saját keserűségébe kapaszkodó, csalódott, gátlásokkal teli ember. A két felszeg lény, Lizzie és File, soha nem találnak egymásra, ha nem lenne ott az esőcsináló ember, aki megtanítja Lizziet a szeletemre, File-t pedig arra, hogy Lizzie érdemes a szeretetne. Van ennek a törté* netnek mondanivalója, — mégpedig jószándókű rrwnda- inivalója. Nevezetesen az, hogy álmodozás nélkül olyan az élet, mint a kiszáradt kút. S még egy: hit, önbizalom nélkül nem élhet az ember; nem találhatja meg helyét az életben, ha nincsen tisztába saját értékével. Ezek a realitások természetesen csak alapos elemzéssel és határozott célirányos vonalvezetéssel mutathatók be a színpadon. — Lendvay Ferenc rendezőnek érdeme, hogy pontosan tolmácsolta azt, amit az író mondani akart. Sztanyiszlavszkij egyik munkájában ezt írja a rendezőről: „a rendezőnek a drámaírói elképzelés és szellem pontos tolmácsolására kell törekednie és nem arra, hogy ezt az elgondolást a sajátjával felcserélje“. S éppen azért volt a rendezés — ami a lényeget illeti — jó, mert amit az fró az embereknek mondani akart, az emberek meg is értették. Más színpadi műveknél talán ez nagyon is kézenfekvő, de ennél, ahol a műfaj megnehezíti az ilyenirányú feladat jó megoldásét — jelentős érdem: Az egész mű alapgondolatát lényegében az esőcsináló, Starbuck képviseli ö az, aki hinni, élni tanítja az embereket, vele mondatja ki az író gondolatait. Nem, korántsincg szándékomban most ettől a műtől szocialista-realista gondolkodást számonkémi. De mégsem lehet szó nélkül hagyni azokat az „elméleteket“, amelyeket Starbuck hangoztat és képvisel Mit mond ő? Azt, hogy álmok nélkül élni nem lehet. Ez igaz, De milyen álmok nélkül? Mert az olyan ábrándozás, amelyet Starbuck „tanít“, semmi reális alappal nem rendelkezik. Az ilyen ábrándozás „kanosaiul festett egekbe néz“. Mi az, aim egy embert tetterőre, alkotásra serkenti? Álmodozás a realitások talaján! (Úgy is mondhatjuk — forradalmi romantika!) Mj ezt tervezésnek emlegetjük. De a tervek — az egyéni tervek is — nálunk a való életre alapozódnak, megvalósíthatók. Star- buck álmodozása pedig irreális alapból indul ki. Azt mondja lényegében, hogy mindegy mit, csak képzelj el valami szépet, valami nagyszerűt s ezért éljél s hidd, hogy megvalósul. Az ő hite néha már a misztikum határáig ér. De, mint mondom, nem kérhető számon Nash-tól és művétől a szocialista realizmus, azonban a hely% és a misztikumba hajló álmodozás között feltétlen különbséget kell tenni. Vitatható a műben az idős Curry felfogása is. Lánya, Lizzie, az idestova már vénlány- korba hajló nő szerelemre vágyik. S hogyan segíti vágyának beteljesülésében az apa? Úgy, hogy szinte az első jött- ment férfi karjába zavarja lányát. Maga a szituáció talán némileg megmagyarázza az apának ezt a viselkedését. Ttt inkább az kifogásolható, hogy helyes-e olyan körülményt teremteni, amely „kimagyarázza“ az apának ilyen álláspontját. Ha a műben van is néhány ilyen vitatható „megoldás“, ha a felmerült problémák megoldásának „hogyan“-ja nem is mindig logikus, az alapgondolat Igazáért érdemes volt JOQASZBÄL Jogászból.' E szó sok szép emléket idéz fel öregekben és fiataldkban egyaránt. Cigányzene, csárdás, reggelig tartó munlatság — talán ez je llemzi legjobban a jogászbálokat, Országszerte komoly és régi hagyományai vannak. Most újra az ország minden táján kopog a postás ,fi hagyományos pécsi jogászbáV meghívóival. És a címzettek szülők, ismerősök, öreg diáBcok és a jogász-szívekhez közel állók örömmel és meghatottsággal tépik fel a fehér borítékokat. Március 7-én este 8-kor a báli elnök megnyitója után a palotással újra kezdetét veszi a reggelig tartó mulatság. Néhány szót az előkészületekről. A Jogi Kar K1SZ- szervezete és hallgatósága mindig szép feladatának tekintette a bál előkészítését, a hangulat megteremtését. A KlSZ-szerve- zet szeretné, <jz ez évi Jogászbál tartalmát és méreteit tekintve minden eddigit felülmúlna. Ennek érdekében Pécs legjobb zenekarait szerződtette. Ki-ki hangulatának megfelelően a tánczenekar hangjai mellett, vagy a bár édes-kettesben, vagy a cigányzene vérpezsdítő muzsikája mellett szórakozhat. A kar hallgatósága gondoskodott az ételek és italok bő választékáról, olcsóságáról a. gyors és figyelmes kiszolgálásról, a ven dégek megfelelő elhelyezésről. bemutatni. S az a szempont sem közömbös, hogy bővítsük a skálát. biarbuck szerepét Szabó Ottó komédiázza. Kitűnően komédiázva keltette életre, hűen tolmácsolta Starbuck belső életének ■ nemcsak lehe letfinom árnyalatait, hanem egész mélységét is. Rokonszenves szélhámost állított elénk — helyesen. Bár nem arról van szó, hogy az író Starbuck személyében a szél hámost akarta megkedveltet- ni, hanem arról, hogy minden hibája ellenére is, szimpatikus emberrel akarta kimondatni igazát. Szabó Ottó játéka a szerep teljes megértését bizonyítja. Lizzie-t Koós Olga sokszínűén formálta meg. Koós Olgának van képzelő, alkotó fantáziája, amely nélkül elképzelhetetlen az átélés valódi művészete. Élte, s nem játszotta az idősödő, csúnya lányt. S így vált ez a szerep hihetővé. Megfontolandó azonban, hogy egy-két jelenetnél nem kellene-e valamit „engedni“ a feszített drámaiság- ból Egyszerű, sallangmentes eszközökkel ábrázolta Somló Ferenc az idős Curryt. őszinte és emberi volt minden szava, mozdulata. A mindenre lelkesedni tudó Jim Curryt Fülöv Zsigmond elevenítette meg. Hangulatot, vidámságot váltott ki minden jelenetében, kedves „csibész“ volt. Különös érdeme, hogy elkerülte a „rájátszás“ kátyúját. Ezt a szerepet így kelj játszani! — Dariday Róbert Noah Curry szerepében kiválóan oldotta meg feladatát. Az életet a maga ,szárazságában“ és mindig a legpontosabb logikával néző ember típusát mutatta meg. Alakítása mindvégiig következetes volt s érzései a tudatos cselekvés eredményeként jelentkeztek. Ez a szerepe színészi munkájának újabb, felfelé ívelő állomását jelenti. Láng József File, a segédsheriff szerepében jól elevenítette meg az egyedülálló, de élettársra vágyó embert. Helyes szerep- felfogással, szervesen illeszkedett be az együttesbe. A sheriff szerepét játszó Szerencsi Hugó részese a végeredményében sok tapsot kiváltó előadásnak. Érdeme a pécsi Nemzeti Színháznak, hogy színpadot adott ennek a műnek, amelyet közeljövőben a Néphadsereg Színháza is bemutat. GARAY FERENC HETI fauutyai UcÓHiUa Hogy heti krónikánkat megint csak a mezőgazdasággal kezdjük, annak igen örvendetes okai vannak. Az elmúlt héten jelentős gyorsulást tapasztalhattunk megyénk termelőszövetkezeti mozgalmának fejlődésében. Mikor e sorok íródnak és mejelennek. már túl vagyunk a félszázadik termelőszövetkezeti község megalakulásán is. Az egész belpolitikai életünk középpontjában álló nagy falusi megújhodásról már több ízben szóltunk a krónika hasábjain. A jelenlegi helyzet azonban olyan új problémákat is felvet, amelyekről nem esett szó eddig. Segítsen az idősebb testvér Napok óta kellemesebb és tavasziasabb az időjárás, s ez azt jelenti, hogy napról napra cözelebb érünk a tavaszi mun- cák megkezdésének időpontéhoz. A mezőgazdaságban végzett munka színhelye te- íát az asztalok mellől, a szobákból a földekre helyeződik át, s az érvek kifejtésére, a meggyőzésre szánt idő nagy részét a tett, a munka foglal- a majd el. S ezekben a napokban — a tavaszi munkák negkezdéséig — nemcsak az dől el, hogy addig még hány paraszt, hány község választja az egyedül helyes utat, mely íz egyén, a község és az or- zág boldogulásához vezet, hanem az is, hogy milyen lesz ez a munka. Nyilvánvaló — ezt mindig meg is mondtuk —, hogy az uj termelőszövetkezetek, az új cözségek első lépései a munkában sem lesznek minden nehézség nélkül. Nyilvánvaló, hogy az „egyénieknek” „közösségieké” való átalakulása nem megy máról holnapra. S az is köztudott, hogy államunk messzemenő és sokrétű segítséget nyújt az új közös gazdaságoknak. Mindez azonban nem elég. Még önmagában az em, ha a legképzettebb, leg- >ntudatosabb városi munká- ok segítenek tapasztalataikkal, tanácsaikkal. Ahhoz, hogy az új vagy a kibővült terme- Ő6 zövetke zetek már tavasszal s biztosan álljanak meg a lábukon, elengedhetetlenül nagy zükség van az „idősebb testvér”, az állami gazdaságok, a gépállomások segítségére. A megyei állami gazdaságok és nyomó része ezt idejében meglátta és sokat segített a meggyőzésben, a fejlesztésben. Hanem most már — elsősorban a termelőszövetkezeti községekben — a megszilárdítás ideje következik. S ha valamikor, akkor mo6t, a tavaszi munkák idején aztán igazán nagyon fontos, hogy az állami gazdaságok és a gépállomások minden erejükkel segítsék az újat éppen a legnagyobb munkák hevében kóstolgató, közös gazdálkodásban talán még a legfőbb tapasztalatokat is nélkülöző parasztokat. S ha a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről beszélünk, akkor a megszilárdítás, a meglévő közös gazdaságok megerősítése, eggyékovácsolása, az új úton való sikeres elindítása legalább olyan súllyal esik sikereink mérlegének serpenyőjébe, mint az új termelő- szövetkezetek vagy termelőszövetkezeti községek létrehozása. Ezeket a gondolatokat — ismételjük! — az élet diktálta, ö adja az újabb tennivalókat, feladatokat is. Ne maradjunk el az élet tempójától! Akik a szabadságot hozták Az elmúlt héten megyénkben is bensőséges keretek között emlékeztek meg a szovjet hadsereg fennállásának 41. évfordulójáról. Elhangzott az emlékbeszéd, lezajlott a koszorúzás. S ha akadtak újságolvasók, a közéleti események iránt érdeklődő emberek, akiknek tekintete — a hétköznapok sok ezernyi feladata közt — elsiklott ezen esemény felett, akkor most külön is hangsúlyoznunk kell ezeknek az ünnepségeknek a jelentőségét. Ezek az ünnepségek is kifejezik népünk örök háláját a felszabadítók iránt, akik más nép fiaiként ugyan, de á? internacionalizmus nagyszerű eszméjétől vezetve, vérrel váltották meg szabadságunkat, s akiknek áldozatát leginkább éppen úgy tudjuk értékelni, hogy jól, okosan gazdálkodunk a földdel, melyet ők tettek számunkra szabaddá, hogy a szocializmust, népünk boldog, gazdag jelenét, jövőjét építjük ebben az országban. Ezt a fűcsalogató meleget minden bizony- nyál jégtörő Mátyás okozta Nemcsak azért, men ttt a faluban akkor fordult meg az idő, de Köves Borka néni állítólag látta is jétörő Mátyást, ahogy könnyed léptekkel ballagott a kertek alatt. Hajtás somfavesszővel suhogtatott maga körül, rá koppintott a tócsák fagyott arcára. Tekergette a nyakát, kereste az ereszeken a jégcsapokat, de hogy nem volt, így csak megrántotta a vállát s ment tovább. És a nyomában egyszeriben kisütött a nap. — Fiatal legény volt, hetyke bajúsz ágaskodott az orra alaM, — így szokta Borka néni befejezni az előadást, s ilyenkor ráncos arca egészen átszellemült. — Hát a jégtörő Mátyás még csak hagyján, — mormogott magában Faluéi Nagy András, a határba menet, — de a bajuszt azt nem hiszem, az istennek sem hiszem. Ennek a kétkedésnek, valljuk be őszintén, nemcsak. Nagy András természetében kell keresni a gyökerét, némiképpen hozzájárult az is, hogy Borka néni homályosodé szeme már a saját unokáját sem tudja megkülönböztetni két lépésről. A falu végén találkozott Nagy András Sörös Farkával, örök riválisával, akit vele és Cs. Szabó Józseffel együtt a falu legjobb gazdájának tartottak. — Na, jégtörő Mátyás meghozta a jó időt, ■— vélekedett Nagy András, mire Sörös Ferkó csak bólintott beleegyezzen. Magában mindkettő azon gondolkodott, vajon mit akarhat a másik ilyenkor a határban. Nagy Andrásban kezdett érlelődni a gondolat, hogy talán a tsz-szervezés élői gyalogol ilyenkor kifelé Sörös Ferkó. Ez azonban csak puszta abból eredő tévedés volt, hogy ő maga valóban egy kicsit ezért ballag most az alsókeresztesi dűlő felé. Sörös Ferenc viszont csak a szőllejét akarta megnézni, hogy lehet-e kezdeni lassanként a nyitást, meg a metszést. Nagy András azonban most már elindult gondolatai kacskaringéi útján * úgy látta, itt ez ideje a tárgyra térni. — Megint kint vannak a szervezők *—■* kezdte csak úgy tapogatóiéig, mire Sörös Ferkó rávillantotta a szemét. — Maga belép András bátyám? — kérdezte kíváncsian. — Nem édes fiam, én még várók, te is jobban teszed, ha kint maradsz. Mert hát mi is lenne a tsz-ben, csak gondold meg fiam. Örökös veszekedés, torzsalkodás, nincs nékem arra szükségem, meg hogy én Kétapás Vargával együtt dolgozzak. Hát abbul nem esznek. Nem tud az mást csak inni, meg a napot lopni, nem kell ez nekem fiam. Meg hogy gép... ráfizetjük a gatyánkat is, aztán ott van a nagy adósság. Ott a Cs. Szabó, és mondom, annak van a legtöbb esze a faluban, az se lépett be. Tudja az, mit csinál. Közös lónak túrós a háta, fiam. Nem azért dolgoztam én annyit a földjeimért, hogy most egyszerre elherdáljam. Meg hogy állattenyésztés, gyümölcsös, meg halastó. Ezek csak olyan nagy szavak, fiam. Szétmegy ez a tsz egy-kettőbe, még ennivalójuk sem marad. Én mondom neked, fiam, — De hát azt mondják ám majd magára, András bátyáim, hogy keményfejű ember. Maradi. — Hát az is vagyok, keményfejü. Engem nem lehet ide-oda rángatni Ezzel aztán el is búcsúztak egymástól. szekérzörgést hallott. Felállt a fatönkről, begyalo- golt a rozstábláiba, mintha annak elmélyült tanulmányozásában lenne elmerülve. A fiatal Csóka gyerek jött a kocsival Elmentében odakiabált az öreg Nagynak: — A Cs. Szabó is belépett ám. Méghogy a Cs. Szabó? Hát ez lehetetlen. Egyszerre ideges lett. Föl, le sétált a föld végében, aztán sietős léptekkel megindult haza. A szőlőknél kereste Sörös Farkát, de az már nem ea|t sehol, Az öreg Nagy egyenesen a tanácsházára ment. Csak úgy futtában rápillantott a belépettek névsorára. Nem, nincs tévedés, itt van: Cs. Szabó József 14 hold. Nagy András aláírta a belépési nyilatkozatot, közben önzés ide, önzés oda, azon törte a fejét, hogy ha belép, talán még elnöknek is megválasztják. Az aláírás után Nagy András kissé gondterhelten kezdte takargatni a feje- búbját. — Idefigyelj, te János, ezt a Sörös Ferkót is be kellene szervezni valahogy, — mondta a tanácstitkárnak. A tanácstitkár elcsodálkozott. — Sörös Ferkót? — aztán hirtelen megváltozott az arckifejezése. — Tényleg az jó lenne. Próbálja meg talán maga András bácsi. — Hát jó, megpróbálom, — mondta Nagy András, s miért, miért nem, kicsit zavarhatott. , /. valamit, a felesége meg főzött éppen. — Gondoltam átjövök, — mondta Nagy András, s leült az asztal mellé. — A tsz-röl szeretnék... — Egy szót se, András bátyám, — vágott közbe Ferkó, — tsz-ről nekem egy szót se. A felesége erre elcsodálkozott, csípőre tette a kezét és mondani akart valamit, de Ferkó csak kacsintott rá egyet. — Hozzál inkább bort, asszonyt — Be kellene lépni te, Ferkó fiam. — A tsz-be? — színlelt felháborodást Ferkó. — Oda hát. Gondold meg, mennyivel jobb lesz! — Nincs ott más András bátyám, csak veszekedés. Én abbul nem kérek. — Fenét van veszekedés. Meg lehet érteni . egymást, majd meglátod. Nem olyan nép a mienk, hogy nem értené meg egymást. — Éti naplopókkal nem dolgozok együtt, András bátyám. Méghogy én a Kétapás Vargával dolgozzak együtt! Nem csinál az mást, csak iszik. — Na nem olyan az ördög fiam, mint amilyennek festik. A Vargáról is többet hiresz- telnek, mint ami igaz. Meg aztán meg is változhat, nem igaz? Ha meg nem, ki lehet tenni. Különben is egy emberen nem múlik. _ Fene se akar adósságot fizetni, András bá csi. Maradok én inkább egyéni. _Miért kellene adósságot fizetni? Gondolkozzál csak fiam! Ami kölcsönt felveszünk, az egy-két év alatt visszagyün. Meg aztán amit lehet saját erőnkből csináljuk. Az adós- ságtul te ne félj! — A Cs. Szabó se lépett be. — H^t hol élsz te? Dehogynem lépett! Tudja az, hogy mi a jó. — Közös lónap túrós a háta, András bátyám. Nem azért dolgoztam én annyit a földjeimért, hogy most elherdáljam. Megbukik ez a tsz nem sokára, majd meglátja. — Aj de keményfejü vagy te fiam. Fiatal létedre. — Az vagyok, de büszke is vagyok rá. Engem nem lehet ide-oda rángatni. Nagy András szomorúan ballagott vissza a tanácsra. Nem lehet, hiába nem lehet, a fene egye meg ezt a Söröst. — Na sikerült? — érdeklődött a titkár. — Ajaj, nagyon maradi ember ez, nagyon maradi, — legyintett András bácsi s közben az asztalra tévedt a tekintete. Meghökkent. Ott feküdt egy belépési nyilatkozat, rajta a név: Sörös Ferenc. Az aláírás is ott van szabályosan, * 1 Í megáUj gazember! -— mérge1 ■' ■■■ lődött András bácsi és sebes léptekkel elindult Sörösék felé. Az irodában meg csak úgy harsogott a kacagás. Majd megtanítom én ezt, — dohogott az öreg Nagy. De feleúiton mégis megállt. Hát ami azt illeti, ezt jól megkaptam. A fene egye meg, izzadok is. Biztos ettől a jégtörő Mátyástól van. Na megállj Sörös Ferkó! Gondolkodott még egy darabig, aztán elmosolyodott, megfordult és elindult hazafelé. Dél felé Nagy András Sörös Ferkó a konyhában faricskált Lázár Ervto
