Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-15 / 63. szám
»59. MÁRCIUS 15. 5 NAPLÓ Ünnepélyesen átnyújtották as 1959. évi Kossuth" díjakat Nyereségrészesedés-osztás a Szikra Nyomdában (Folytatás az 1. oldalról.) Kocsis Pál tudományos kutatót, a szőlőnemesítés terén elért, nemzetközileg is elismert eredményeiért, különösen a Gloria Hungarie, Gloria II, és Gloria III. elnevezésű csemegeszőlőfajták előállításáért; Lakatos Albertet, a Győri Wilhelm Pick Vagon- és Gépgyár igazgatóját, kiváló vezetői munkájáért, a gyár termelésének jelentékeny fejlesztéséért; Szende Béla, Halniágyi Tibor, Hofgard Károly és Tófalvi Gyula mérnököket, a brüsszeli világikiállításon nagydíjat nyert ionoszféra kutatóberendezés konstrukciójáért (a díj 11 000—3 000—8 000— 8 000 forintos megosztásban); Szigeti György akadémikust, dr. Bodó Zalán és dr. Szép Iván kutatóintézeti osztály- vezetőket, a lumáneszikáló anyagok és félvezetők kutatása terén elért eredményei kél-1, amelyekkel a hazai fénycsőgyártást és tramizdszforgyártást segítették elő (a díj Í5 000—10 000— 10 000 forintos megosztásiban). A KOSSUTH-DU HL FOKOZATÁVAL és a velejáró 20 000 forintos pénzjutalommal tüntette ki Bodó Elemér vájárt, a Hidasi-féle rakodógéppel elért kiváló termelési eredményeiért, valamint jól képzett szakmunkások neveléséért; Buzási Jánost, a Várpalotai Szénibányászati Tröszt Ferenc-bánya üzemének főmérnökét, a bányászat területén 13 év óta végzett kiváló munkájáért; a termelés megszervezése, az önköltség csökkentése területén elért jelentős eredményeiért; Farkas Józsefet, a besnyói Sallai Termelőszövetkezet elnökét, a termelő- szövetkezet mintaszerű vezetéséért és a termelőmunka jó megszervezéséért; Freud Gézát, a matematikai tudományok doktorát, a matematikai analízis elmélete és gyakorlati alkalmazásai terén elért jelentős eredményedért; Ignácz Pált, a Villamosenergetikai Kutató Intézet igazgatóját, a műszaki tudományok kandidátusát, a villamosenergia kutatás eredményes irányításáért, az oltócsöves túlfeszültség levezetők és az univerzális váltakozó- áxamiú hálózatminta hazai ki- fejlesztése terén végzett kiemelkedő tevékenységéért; Kiss Lászlót, a nyirtasi általános iskola tanítóját, az iskolai és a felnőtt- oktatás terén végzett öt évtizedes áldozatos munkájáért; dr. Seidner Mihályt, a műszaki tudományok doktorát, egész életművéért, különösen a nagy villamosgépek konstruálásában elért eredményeiért, dr. Sós József egyetemi tanárt, a budapesti orvostudományi egyetem kórélettani intézetének igazgatóját, a hiányos táplálkozás elméleti és gyakorlati jelentőségű kérdéseinek eredményes kutatásáért; Takács Antalt. a Lenin Kohászati Művek fő- olvasztárát, a kohó csapolónyílásának karbantartásával kapcsolatos új eljárás kidolgozásáért, továbbá a ferroman- gán-gyártás Diósgyőrött történő megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységéért. Bensőséges ünnepség keretében osztották lii a tavalyi nyereségrészesedést a pécsi nyomdában. Szombaton délben egy időre leálltak a nyomda örökké mozgó gépei és az üzem kultúrtermében csak- fnem kétszázötven dolgozó jött össze, hogy meghallgassa az elmúlt év munkájának értékelését és átvegye a kiérdemelt nyereségrészesedést. A kormány a művészet és irodalom terén kifejteit munkásságáért A KOSSUTH-DIJ II. FOKOZATÁVAL és a velejáró 35 000 forintos pénzjutalommal tüntette ki szabású, a munkásmozgalom} nagy halottainak állított emlékmű megalkotásáért (a díj * egyenlő arányban megosztva);} Dobozy Imre írót, a szocialista építést támogató, jelentős publicisztikai tevékenységéért, valamint a Szélvihar című színdarabjáért és a Tegnap című film forgatókönyvéért, Olcsaf Kiss Zoltán szobrász- művészt és Kömer József építőművészt, az 1958. évben elkészült nagySomogyi Erzsi színművészt, áldozatos művészi munkájáért} és az utóbbi években nyújtott J kiemelkedő film és színházi; alakításaiért. : A KOSSUTH-DIJ III. FOKOZATÁVAL és a velejáró 20 000 forintos pénzjutalommal tüntette ki I tf id. Szabó István ábrázoló kiemelkedő munkáiért. népművészt, népművészeti A kitüntetettek nevében Szi- jellegű fafaragványaiért, kiü- geti György' akadémikus mon- lönösen a bányászat fejlődését dott köszönetét. 371 000 forint Szép összeg. Ezt fizette ki 13-án a Pécsi Kesztyű- és Bőrkonfekció KTSZ a szövetkezet tagjainak nyereségrészesedé s címén. Ez az évi összkereset több mint 9 százaléka. A szövetkezet jó munkáját dicséri, hogy ennyit tudott juttatni tagjainak, ez a tény is a szövetkezeti forma életrevalóságát bizonyítja. A kifizetett nyereségen felül még több 10 ezer forint jutott szociális juttatásra. Ez tűnt ki a beszámolóból. Ezeken felül még a szövetkezet fejlődésére is hatalmas ösz- szeget fordítottak. Ezekután érthető, hogy a „pénzes” közgyűlés után a tagság a le&jobb hangulatban és bizakodtál a jövőben reggelig tartó jó mulatsággal zárta az ünnepséget. (Pef) Az ünnepségen megjelent Körösi Lajos, a Pécsi városi Tanács vb-elnöke és Gócz Béla, a v. b. elnökhelyettese. Melles Rezső elvtárs, a nyomda igazgatója beszámolójában ismertette a nyomda eredményeit. A nyomda dolgozói az elmúlt évben sikerrel teljesítették termelési terveiket, szép eredményeket értek el. Bővítették a géptermet, kliséüzemet avattak és számos más módon fejlesztették az üzem technikai bázisát. A több mint félmilliós beruházás eredményeképpen tovább javult a termelés technikai színvonala, emelkedett a termelékenység, csökkent az önköltség. Mindez együtt végül is nagyarányú nyereségrészesedéshez juttatta a nyomda dolgozóit. A nyereségrészesedést, — átlagosan kétheti fizetésnek megfelelő összeget, — Melles Rezső elvtárs, a nyomda igazgatója nyújtotta át a dolgozóknak. Összesen 150 ezer forintot osztották ki. Az ünnepség után a nyomda dolgozói sokáig együtt maradtak és kellemesen szórakoztak. A Magva** Rádió vasárnapi sportközvetítései ♦ A Magyar Rádió vasárnap ♦ 16.30—17.20 óráig a Kossuth t adón helyszíni közvetítést ad í a Bp. Honvéd—MTK, a Tata- j bánya—Csepel és Diósgyőr— 5 Vasas labdarúgó bajnoki mérkőzésről, fUTAXíl / m z anyakönyvekben csupa lélektelen név szerepel, Szabók) Kovácsok, Kisek, Farkasok. Felütjük a harmadikosak névsorát, Pécsbányatelepi állami elemi iskola, 1939. Született 1930-ban, apja bányamunkás. Legtöbb helyen ez áll. Énekből kitűnője van, olvasásból jója — Semmi, semmi nem. mutatja meg, hogy az a kis Jóska vagy Karcsi mit szeretett, mit ismert az életből, mire vágyott, és mire vágyott hiába. Pista bácsi azonban, az iskola régi tanítója ismerte őket. Látta felcsillanni a szemükben az érdeklődés fényét, látta őket elmaradozni azért, mert a család sok gyerekének nem telt ruhára. Kőszegi István, a Pista bácsi ott volt negyvenkilencben is, tíz évvel később, amikor az egykori roaszruhás kis nebulók, akiknek pedig akkoriban még életük sora az apjuké szerint látszott alakulni, eljöttek jelentkezni szakérettségi tanfolyamra. Megkerestünk az egykori harmadik elemisták közül kettőt, megnéztünk két éle tu tat. Szenzációkat ne várjon az olvasó, szenzációk nem a bányatelepeken teremnek. Kevés itt az olyan, akit ki tudja milyen különöleges helyre sodorna a szenvedély — ezekbe az emberekbe az apjuk, nagyapjuk, robotoló őseik a munka szenvedélyét és a szép élet sóvárgását oltotta. Stvsikc ktocaétcsoi Szabó Ducimaik hívják, ámbár — nevelőapja után — Havasi József a neve és inkább so * ll vány. Ebéd után pihen a kényelmes heverőn, a konyhában még paprikás jószág terjeng, a tizenöthónapos Erzsiké színes fakockákat: rakosgat a kiságyban. Az a Szabó Duci, aki egykor az ablakon mászott ki, úgy lógott meg a bezárás elől — most éppen szemináriumra készül. De ne vágjunk a dolgok elébe, lássuk, mi minden történt vele azóta. — Itt éltünk a világháború éveiben és ha minden jól megy, itt is halunk meg — mondja a nyugodt és hűséges természetű emberek csendes örömével. . Tizennégy éves leorában dolgozni kellett, mint minden gyereknek, akinek a neve mögött az anyakönyvben ez állt: „apja bm‘\ Duci fiivet gazolt, maltert hordott a többiekkel, miközben autószerelő-vágyakat melengetett tizznnégyéves kamasz-szívé ben. Aztán _ mive l apja régi munlcása volt a DGT-nek, — felvették bádogos inasnak a bányához. S miközben a hosszú frontokon dörögtek az ágyúk, t ágták a bombázók, a kis Duci eljárt a gépmester tálcására vizet hordani, fát vágni, mill cor mi kellett. A család összebújt a légiriadók és szüntelen hadihírek idején és a tizen- négyéves fiú is ott ült közöttük, hallgatta a moszkvai rádió híreit, az öregek reménykedő politizálását, miközben a rendőr bekopogott az a b falcon nemegyszer, hogy kapcsolják ki azt a rádiót.. Ilyen előzmények után lett Duciból fiatalember. s kérte 1946-ban felvételét a pártba a többi baráttal együtt. Felvették őket, a lelkes fiúkat, és azt mondták nekik, bíznák abban, hogy biztosan tudják már tizenhat éves fejjel is, itt a helyük. Szakszervezeti tagok is lettek. és lassan kivilágosodott sokminden, a háborús rádióhallgatások új értelmet, a jövő új távlatokat nyert. — Nem nagybotok — száll végig a csendes %árny a duruzsoló tűzhely fölött — de a felszabadulás a mi életünket is közvetlenül megváltoztatta. En már mint szervezett munkás kezdtem dolgozni. S a fiatal bádogossegéd R-gárdista lett, sőt, pártbizalmi. Néhányon együttmaradtak, együtt politizáltak és szórakoztak is, s együtt érte őket az a felhívás, hogy „munkásgyereke'lc, tanuljatokA barátok megtanácskozták a dolgot, de nehezen szánták rá magukat. Túlságosan új volt ez és kicsit félelmetes. Aztán mégiscsak elmenték 49-ben Pista bácsihoz, és beiratkoztak a szakérettségire. S ha jobban fölvilágosítják őket akkor, hogy ne féljenek, nem ördöngösség az egyetem sem, talán ma már gépészmérnök lenne Havasi József. így azonban nem ment tovább, hanem bevonult katonának. — De azért őrzöm a papirölcait, hadd lássa egyszer a lányom, hogy nem volt olyan buta gyerek az apja — mondja lágyan a fiatal apa, es Erzsiké, mintha tudná, miről van szó, barátságosan rámosolyog egy nagy kék kocka mögül, Négy évig volt katona, közben egyéves ■tisztiiskolára küldték, amit sikeresen elvégzett. Fölavatták alhadnagynak és az nagy boldogság volt. De aztán ■mégiscsak hazajött. A „haza”, az a bánya volt. Nem ment könnyen, s a pártban is hűvösen fogadták, nem is kérték semmire, nem is sokat törődtek vele. — Ez még ma is fáj — hallatszik, az emlékezéstől fátyolos hang, és Erzsiké kidob a kiságyból egy kockát. Milyen hang ez, apuka? — mondja a szeme, és Havasi József elmosolyodik. ' Most aztán van elég munka, most meg szinte az ellenkezője nyomja már a fiatal vállakai. A vékony kis fekete asszony, a felesége, zsörtölődik is kicsit, hogy a családra marad legkevesebb idő. Szemináriumot vezet, üzemi tanácstag, muhélybizottsági tag. Persze, azért a gyerekre is marad idő ... — Éppen most beszélgettünk a szüléimmé!, hogy mennyivel erősebb, munkabíróbb emberek lesznek a mostani gyerekek. Az én Erzsi- kém mennyi mindent kap, amit én csak operettem volna. Nézze, mennyi játékja van! Es nem mulasztom el, hogy hozzák neki mindig egy kis Csokoládét, vagy narancsot. Narancs? En nem egyéves koromban ettem először narancsot ... Es a fiatal férfi mosolygása mögött egy vékony kis szőke gyerek vágyódó, kicsit örökre fájó hangja hallatszik. (fofanöltsfálc és szaUUÖH^uelc A szeme ma is világitó kék, az arcában ma is van valami dacos hun- cútság. Pedig mér főmérnök a Baranya megyei Építő és Tatarozó Vállalatnál. Az a kilencéves Bertram Jenőt, a telep rémének. hívták, kicsit értő és elnéző, majdnem becéző hangsúllyal. Rossz kölyök volt, szó ami szó, a pajtásaival frankos és malátás dobozokat kötött madzagra, hogy a gyanútlanul lehajoló járókelő orra elől fürgén és nagy élvezettel az utolsó pillanatban elrántsa. Meg aztán bezörögtek a kapúlcon és elszaladtak, a bányából kifolyó sarga vízben „padost” építettek. gátakat, és az igy keletkezett derékig érő vízben locskoltak. hetenként egyszer pedig ünnepi boldogsággal bevonultak a bánya fürdőjébe igazit fürödni. Ez volt a gondtalan időszaka a pécsbányai asztalos fiának. Apja reggeltől estig dolgozott kis műhelyében, anyja varrt, és az éleseszű fiút beküldtek Pécsre polgáriba. Ott aztán új arcok jöttek, sok-sok új tanár, szigorúak és nemegyszer kegyetlenek, a tanulmányi eredmény is leromlott. A kisfiú valahogy elvesztette a talajt a lába alól, ebben az új, idegen világban. Édesanyja minden reggel ragyogóra fényesítette a fia cipőjét, de az órás út a szurdokban belepte sárral. A tanárok sosem mulasztották el a megjegyzést a sáros cipőkre, és ha nincs a drága jó osztályfőnök, akit. minden gyerek szeretett ... De volt. és igy a fiú elvégezte a polgárit — hogy régi álmát, az építőmesterséget mégse érhesse el. Háború volt és utána infláció, így inkább otthon maradt eltanulni az apja mestenégáti De az álmok lassan és biztosan egyre határozottabb élő alakot öltöttek. Édesapja és tizenkilences vöröskatona társai a Dráva menti községek újjáépítésére szövetkezetei alapítottak, aminek aztán 1949-ben kérték az államosítását. Bertram Jenő itt dolgozott egy darabig, majd szakérettségire ment ő is — Pista bácsihoz, a hajdani iskolába. Apja már jolkereső munkása volt az új vállalatnak és ő végre, 1950-ben elmehetett a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karára. — Diákszállóban laktunk, egy remek kis kollektíva, kaptunk szép ösztöndíjat, tanultunk és harmadéves korunkban már demonstrátorként oktattunk is. Aztán megvédtem a diplomatervemet, ami egy konzervgyár terve volt, s a közben Építőipari Vállalattá fejlődött vállalathoz kerültem vissza. Beremenden épi- tésvezetőhelyettes voltam, s a nagyszerű Pim- mer Béla jó barátomtól, a főnökömtől rengeteget tanultam. Később tervezőmérnök lettem, aztán a Deák utcai építkezés következett... Itt leadott nyolc kilót, mert egy új alapozási módszert vezettek be. Ami viszont sikerült. Közben műszaki ellenőr volt, technikumi óraadó tanár é$ szerelmes udvarló. De mindennek meglett az eredménye, ma főmérnök és jó szakember, férj és háromnegyed éve apa. S a kerekképű kisfiú, aki hetenként egy ünnepi alkalommal elmehetett a bánya fürdőjébe — ma házat akar építeni, de addig is gyümölcsfákat telepit a telkén, konyhakertei, szőlőt művel, mert valaha, amikor még csak csirkéi és nyulai voltak, mindig erről ábrándozott. Nyáron a kertben palántázza és nyesegeti ki magából a szellemi munka fáradságéi, télen meg bevonul a szobába és műszaki könyveket olvas. Mert nem lehet lemaradni, ellustulni. De azért arra marad idő, hogy mindennap megnézze., tud~e valami újat a kislány, mert ezeknél a gyerekeknél olyan rohamléptekkel történik a fejlődés. Ma még négykézláb mászik és kacag, holnap erőlködve talpraáll és holnapután már önállóan jár, ügyesen és erösem.i% IHAI.U4MA Kt
