Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-17 / 40. szám

rmvAR ír NAPLÓ 5 JelMtis gazdasági sikereket értünk el a műit esztendőben Elkészült a KSH Baranya megyei és Pécs városi igazgatóságának jelentése az 1958-as évről Szórakoztatás és színvonal (2) 1958-ban a mezőgazdaság szocialista szektora — a ter­melőszövetkezeti mozgalom számszerű növekedése követ­keztében — lényegesen erősö- . dött. Szántóterületi arányuk az év eleji 24,3 százalékról 27,5 százalékra emelkedett. Az év első felében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma 20-6zal, a második félévben 17- tel gyarapodott. 1958. december 31-én a me­gyében 132, Pécsett pedig 4 termelőszövetkezet műkö­dött. összes területük a múlt évben 46,3 százalékkal, szántóterüle­tük 45,1 százalékkal nőtt. ffi :mlMc;et A múlt évben a termelőszö­vetkezeti tagok száma mint­egy 1 300 fővel gyarapodott és az év végén 894-gyel több csa­lád folytatott közös gazdálko­dást, mint 1957-ben. A terme­lőszövetkezetekbe belépők kö­zött különösen a szigetvári, siklósi, pécsváradi és a pécsi járásban szép számmal voltak középparaszt ok is. Kedvező — 32,1 százalék — a középpa­raszti családok aránya a sásdi járás mezőgazdasági termelő- szövetkezeteiben is. As 1957/58 gazdasági évet a termelőszövetkezetek több­sége — 84,2 százaléka — aktívan zárta. A zárszámadások átlagos ered­ményét érezhetően befolyásol­ta a növénytermelés ez évi ál­talános kedvezőtlen eredmé­nye, valamint az új termelő­szövetkezetekben a legjövedel­mezőbb fő ágazat, az állatte­nyésztés kialakulatlansága. Az egy munkaegységre jutó átla­gos részesedés a múl t évben 34,56 forint volt — 10,85 fo­rinttal kevesebb, mint 1957-ben de mintegy 14 százalékkal több, mint 1956-bem. A múlt év végén 29 terme­lőszövetkezeti csoport műkö­dött a megyében, néggyel több, mint egy évvel koráb­ban. Szántóterületük egy év alatt 1 903 fca*a6ztrális hold­dal, taglétszámuk 230 fővel ? gyarapodott Termelőszövet- * kezieti csoportjainkban a kö-' zépparaszti családok arány» 35,4 százalék, tehát magasabb, mint a mezőgazdasági termo-. Iőszövet kezetek ben. A múlt évben az alacso-í nyabb típusú társulások, szak-* csoportok számának növeke­dése jóval meghaladta a ter­melőszövetkezeti csoportokét. ; il i latermánmoTénrek ! Az 1958-as évben a növény­termelési munkák gépesítése fokozódott. A betakarítási munkák gépesítése is nagyobb arányú volt. Az állami gazda­ságok á gabonafélék 95,2 szá­zalékát géppel aratták. A gép­állomások traktorkihasználása mintegy 5 százalékkal halad­ta meg az előző évit, de a gép­állomások éves tervüket a jobb traktorkihasználás mel­lett sem tudták teljesíteni. Az év folyamán mind a gép­állomások, mind az állami gaz­daságok erőgépállománya több Universal típusú munkagép hordozó traktorral gyarapo­dott. A megye sertésállománya az év folyamán az állami gazda­ságok kivételével valamennyi szektorban nagyobb mérték­ben nőtt. Kisebb mértékben gyarapodott az év folyamán a megye szarvasmarhaállománya is, elsősorban a tsz-ektoen. FatozÉtl az állaltti tevékenység A termelőszövetkezetek több mint 600 hízóm irha mellett mintegy 1000-rel több hízott sertést adlak át az államnak, mint egy év­vel korábban. Az állami gazdaságokban a sertéshizlalás csökkenésével párhuzamosan a szarvasmar­ha-hizlalás növekedett. De­cember végón az állami gaz­daságokban 2 380 szarvasmar­ha állott hízóban, 1000-rel több, mint egy évvel koráb­ban. Az év folyamán nőtt a szocialista szektor tehénállo­mányának tejtermelése. Az állami gazdaságokban egy te­hén évi tejhozama átlagosan a múlt évi 3 443 literről 3 548 literre, a termelőszövetkezetek ben 1 601 literről 2 002 literre emelkedett. Az állami gazda­ságok és a termelőszövetkeze­tek együttesen az évfolyamán a termelt, mintegy 20 millió liter tejből 15 millió litert ad­tak át közvetlenül az állam­nak. A megyében a törzsköny­viig ellenőrzött tehénállo­mány az egy év előtti 3 971 darabról 4 877 darabra emel­kedett. A felvásárló szervek 1958- ban kenyérgabonából 27,6 százalékkal, takarmánygabo­nából 7,7 százalékkal keve­sebbet, kukoricából 4,5 szá­zalékkal és napraforgóból 7.3 százalékkal többet vásá­roltak fel, mint 1957-ben. A vágóállatok felvásárlása ked­vező volt. Vágósertésből 22,9 százalékkal, vágómarhából 5.4 százalékkal többet vásá­roltak, mint az 1957-es év azonos időszakában. Az elmúlt évben nőtt a ba­romfi- és tojásfelvásárlás is. Tejből és borból ugyancsak többet vásároltak fel, mint az elmúlt években bármikor. Hz eddigi legmig Hs« efeüi forgalom A megye kiskereskedelmi hálózata a2 1958-as évben az eddigi legmagasabb forgal­mat bonyolította le. A folyóáras forgalom 2,7 szá­zalékkal meghaladta az 1957. évi forgalmat. 1958-ban for­dult elő először, hogy Pécs ösz- szes forgalma több, mint a fele volt az összes forgalom­nak. A kiskereskedelmi forga­lom főként az első félévben növekedett. A második félév­ben csak a vegyes iparcikk- forgalom nőtt az előző évihez képest. Az összes bolti forga­lom megoszlása a következő volt: élelmiszer 37,6 százalék, vegyes iparcikk 31,6 százalék, ruházat 30,8 százalék. A múlt évben a kiskereske­delem áruellátása lényegesen jobb volt, mint az elmúlt években. A legnagyobb keres­let a rádiók — (1 428 darab — és a tűzhelyek iránt mutat­kozott. A motorok iránti ke­reslet mérsékelt volt. A megye bolti kiskereske­delmi háüózata az elmúlt év­ben 12 állami és 22 szövet­kezeti bolttal fejlődött. Nem kielégítő viszont a bolthálózat raktárhelyzete. (A cikk befejező részét a következő számunk­ban közöljük.) Al emrég az egyik újságban egy karikatúra jelent meg. A kép a szórakoztatás sok­szor alacsony színvonalát karikirozta ki. A kép aláírása: „Maguk ezt igénylik?“ „Nem, mi ezt kapjukHa általában nem is jellem­ző az alacsony színrxmal minden rendezvény­re, de gyakran előfordul, hogy a közönség igé­nyére hivatkozva — mondván ez kell a nép­nek —, színvonaltalan és sdkszor giccses mű­sorokkal traktálják a nézőket. Most, amikor a párt és állami szervek min­den erejükkel azon tevékenykednék, hogy szebbet, jobbat nyújtsanak kulturális téren is, hogy emelkedjék a munkásosztály, a dol­gozó nép kulturális igénye, a nyilvánosság előtt kell ezzel kapcsolatos néhány problémái megemlíteni. A hozzáník érkezett és a kulturális munká­ról szóló levelek számos esetben ugyanazon rendezvényről, filmről, vagy színházi előadás­ról egymással ellenkező véleményekről tanús­kodnak. „Én csak olyan filmet vagy színdara­bot nézek meg, amin önfeledten lehet szóra­kozni. A komoly műfajokat nem kedvelem” — írja levelében N. Ántalné. Egy másik levél viszont éles szavaikkal kontráz erre így: — „Nincs semmi szükségünk a semmit mondó, ,porcukrozott‘ és csak a nevetöizmoktn hatást kereső rendezvényekre. A könnyű műfaj is legyen színvonalas“. S ugyanazt a műsort, amelyet az előző levél dicsér, ő irszedett-ve- dett“-nek értékeli. Nem néznénk reálisan a való helyzetet, ha azt mondanánk, hogy ma már megszűnt az igény az „önfeledten nevettetni alkaró" rendezvények iránt. Az emberek szeretnek szórakozni, szeretnek jóízűt kacagni. Most már csak az a kérdés, hogy milyen tartal- m ú műsorokkal szórakoztatunk, nevettetünk? Mert lehet úgy „szórakoztatni", hogy közben romboljuk az embek Ízlését s lehet izlésneve- lő módon is. Kétségtelen, hogy az utóbbi az egyedül járható út. A kulturális felemelkedésnek ezen a téren két feltétele van. Az együk: a kulturális munka egyre jobban teljék meg szocialista tar­talommal s ezek el is jussanak az emberek­hez. A másik: nem lehet szemellenzősen vizs­gálni az adott körülményeket s figyelembe kell venni, hogy ma még akad igény az úgy­nevezett giccsre is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azok, akik ma még élvezik a giccset, holnap, vagy holnapután nem találják meg szórakozásukat a valódi művészetben. Legutóbb az egyik kulturális seregszemlén előadtak egy izlésromboló giccset, olyant, amely minden tartalom nélkül csak nevettet­ni akart. Megtapsolták. Közvetlen utána be­mutattak egy, a -mai élet problémájával he­lyesen foglalkozó színdarabot. Vastapsot ka­pott. Milyen tapasztalatot szűrhetünk le eb­ből? Azt, hogy ugyanazok az emberek, akik még tudnak szórakozni a giccsen, ha színvo­nalas műsort kapnak, szinte egy csapásra „át­váltanak" és megnyeri tetszésüket a valódi művészet. Még akkor is, ha tetszésnyilvánítá­suk még nem tudatosan történik. Nem haszontalan azt a problémát sem ele­mezni, amely alapján néhányon a való élet­től távol maradó „történetek" megeleveníté- se, a tartalom nélküli szórakoztatás mellett törnek lándzsát. Az ilyen nézet a múlt marad­ványa. Mert miből ered ez az álláspont? Ré­ten az emberek szinte kérték az olyan szóra­koztatást, amely ha pillanatokra is, de elfe­ktette velük a mindennapi életet, a kílátás- talanságot s gyakran a nyomorúságot. Alom- világot akartak látni a színpadon, feledni sze­génységüket, reménytelenségüket. Csillogó, szép ruhákat akartak látni — legalábbis a színpadon, mert maguknak bizony nem volt lehetőségük szépen öltözködni. S ha ezt az igényvüket kielégítették, mit sem törődtek ők mással. Szép volt a forma, nem kutatták a tartalmat. Ma már azonban nemcsak a formát, a ki­állítást nézik az emberek, hanem a tartal­mat is, s mind jobban teret hódit az igazi művészet. Több példát sorolhatnánk ennek bi­zonyításául, de csak egyet említsünk. A Pé­csi Nemzeti Színházban sok nézőt vonz a Sztambul rózsája című operett, bár nem mondható valami kiváló alkotásnak. De ugyanakkor az Anna Frank naplójának La nagy sikere van. Ez azt bizonyltja, hogy van közönsége a tartalmas, mondnivalójában élő, igaz művészetnek. S nem kétséges, hogy az emberek mindjobban a valódi művészetben találják meg szórakozásaikat. Vétenénk, súlyosan vétenénk, ha az embe­rek izlésnevelését a spontaneitásra bíznánk, ha azt az álláspontot foglalnánk el, hogy adunk giccset is, művészit is, tessék, lehet vá­logatni, kinek-kinék Ízlése szerint. Meggyőző­dés az, hogy előbb-utóbb az igazi művészet kiszorítaná az álművészetet, de bizonyos "él- tudatos munka nélkül ez az idő eléggé hosz- szadalmas lenne. Az a feladat, hogy ráhatás­sal, s ha kell, adminisztratív eszközökkel is, száműzzük az emberek szeme elől a minden cél nélküli szórakoztatást, az ízlésromboló giccset. A vért, hogy tartalmas, színvonalas és izó- rakoztató műsorokat kívánunk a szín­padon látni, s ennek érdekében hallatjuk han­gunkat, úgy véljük — ezért senki nem harag­szik meg. GARAT FERENC Szarva*marha«tenylsztls! szaktanfolyam A megyei tanács mezőgaz- A tanfolyam első fordulója elsajátítják a szarvasmaríia­dasági osztálya február ele- szombaton sikeresen lezárult. tanfolyamot szervezett Szent- kezeti tag részvételével meg- nyozási fogalmait. A tangaz- őríncen a termelőszövetkezeti nyílt a második forduló. A ’ tenyésztés legalapvetőbb te­nyésztés technikai és takarmá­daság istállóiban szakszerű állatgondozók részére. résztvevők a tanfolyam során bemutatókat láthatnak. A parasztság termelési ked­vét fokozó intézkedések a mólt évbon is kedvezően ha­tottak a mezőgazdaság va­lamennyi ágára. Az állatállomány fejlesztése céljából hozott intézkedések hatására változás történt a ve-; tésterület szerkezetében. Csők-J kent a kenyérgabona vetéste-t rülete és növekedett a takar- í mányfélék, ezen belül a pillán-; gósnövények vetése. A mezőigazdaság növény tér-j melési eredményei általában- az 1957. évinél gyengébbek: voltak. A gabonafélék termés-; átlaga — az aszály követkéz-* tében — nem érte el az utóbbi > öt esztendő átlagát. A főbb növények közül a kukorica, í cukorrépa és a burgonya ter­mésátlaga magasabb volt, mint az előző öt esztendőben. Az állami gazdaságok ter-l méseredményei a burgonya, | lucerna és vöröshere kivételé­vel általában a legjobbak, de a termelőszövetkezetek átlag­termései is — a pillangósok kivételével — felülmúlják az egyéni gazdaságokét. Kiemelkedő volt 1958-ban a szóló- és a bortermés. Az ál­lami gandasánrok holdankén- U átlagos szőlőtermése közel .S3 mázsa vtlí, s a tanácsi szektor átlagter­mése is tebt 'n1: '0 szrza’ék-j k»l rneghaW*!) az 1957. évit.« Valóban trópust, vagy leg­alábbis a budapesti pálma- és növénykert mását lehetne ide­varázsolni a Mecsek déli lej­tőjére, ha mindenki úgy akar­ná, mint Pásztor György do­cens, a pedagógiai főiskola növénytani tanszékének veze­tője és közvetlen munkatársai. nevüket az is bizonyítja, hogy az elmúlt évben 111 külföldi vendég (szovjet, svéd, kínai, német, román, bolgár koreai), ndgyrészt szakemberek láto­gatták meg az intézményt, akik valamennyien nagy elis­meréssel, nemegyszer elra­gadtatással nyilatkoztak a gaz­dag gyűjtemény szépségéről. A vendégkönyv adatai szerint ugyancsak az elmúlt évben nem kevesebb, mint 4421 bel­földi vendége is volt a nö­vénykertnek, ami jelentősen emelte nemcsak a főiskola, hanem városunk tekintélyét, jó hírnevét is. Mi az, ami elsősorban meg­ragadja a látogatót? A rende­zés, a botanikus kert közel 3600 fajú, illetve fajtájú tró­pusi, szubtrópusi és hazai nö­vényeinek elhelyezése. A for­ró égövek hangulatát idéző pálmák, a termő narancs- és citromfák, az óriási filoden- dronok, fikuszok, agaveok, az illatos páradús levegő, de még a lármás hullámpapagájok is a kalitkában, egy darabka Afrikát vagy Ausztráliát ígér­nek a látogatónak. Mégis, a sok látogató, a szépség, a hír­név ellenére úgy kell beszélni erről a kertről, mint egy eg­zotikus kis szigetről, amelyet megnézünk, megcsodálunk, s utána hajlandók vagyunk el­felejteni. Ne essék tévedés, nem mi felejtettük el, akik most szó- vátesszük, de nem gyanúsít­hatjuk ezzel a főiskola nö­vénytani tanszékét sem, mert ők megtettek mindent annak érdekében, hogy a növény- kert egyaránt megfeleljen mind a tudományos, mind az esztétikai követelményeknek. Tehát nem rajtuk múlik, ha a botanikus kert maholnap el­Epiphytonok, azaz fákon lakó. ab­ból élősködő növények néhán- fajtája á növénykertben Néhány év alatt olyan jelen tőségű botanikus kertet létesí­tettek, amely 48 ország 84 in­tézményével tart állandó cse­rekapcsolatot. Nemzetközi hir­Mexikói kaktuszok veszíti nemcsak varázsát, ha­nem a puszta fenntartási le­hetőségeit is, mert a jelen pil­lanatban ilyen gondokkal küszködik a tanszék. Már ed­dig is csodával határos, hogy a rendkívül igényes növénye­ket megóvták a sorvadástól, s hovatovább már nem is neve­lési, hanem „klinikai” kezelés­re szorulnak az agyonzsúfolt, milliós értéket jelentő, növé­nyek. Keresztény József, a nö­vénykert vezető kertésze is jo­gosan panaszkodik, hogy mun­kálkodása lustánként arra kor­látozódik, hogy egyes növénye két mesterségesen megakadá­lyozzon a növekedésben. Azt pedig nem kell bizonygatni, hogy mit jelent a kertész szá­mára, amikor dédelgetett ked­venceit nyeső-óllóval kurtítja meg, csak azért, mert kedvük támadt kikandikálni az üveg­ház tetején. De nemcsak az üvegházak korszerűtlenek, hanem a drá­ga növények közel kétharmad részének tároló, nevelő edé­nyei is elavultak, új kádakba kellene őket átültetni. Ide kí­vánkozik egy másik nagy prob lémájuk megemlítése is. Üveg­házaikban közel 2400 fajszámú bemutató növényük van, s ezekből mindössze 635 egyed van jelzőtáblával (név, szárma­zás, család) ellátva, csupán azért, mert nincs anyagi fede­zet időálló, zománcozott jelző­táblák beszerzésére. A bevezetőben említettük, hogy 84 földrajzilag külön- 'k'iző terület intézményeivel -artanak mag csere-kapcsolatot, amelyhez az alapfeltétel, a -serére szánt magvak kifogas- alansága fajtisztaság és faj- nzonyosság szempontjából is. 4 magcsere-kapcsolatok min­den fázisa rendkívüli időigé­nyes és nagy hozzáértést igénylő munka, amit a jelen­legi körülmények között ztak több munkatárs folyamatos, koordinált munkájával tudnak biztosítani. Itt is sürgetővé vált egy botanikuskerti tech­nikus beállítása, mert. az egy­re növekvő cserekapcsolatok miatt nem lehet közömbös az sem, hogy milyen módon, mi­lyen minőségben képviselik ezt a minden tekintetben hasz­nos kapcsolatot a külföldi tu­dományos és szakmai közvéle­mény előtt. Keresztény József vezető kertész oltásra alkalmas gyökereket válo­gat az óriás Flkusz-elasztikán Végezetül pedig — és úgy hisszük, ezzel a pécsiek régi kívánságát teljesítjük —, iga­zán elkelne ebben a napról napra növekvő, szépülő város­ban egy, a budapestihez ha­sonló pálma- és növény kert létesítése, amihez a föisko a szaktanárainak. kertészeinek jóvoltából már készen állana . az alapok. Szeretnénk, ha a legilletékesebb, a Művelődés­ügyi Minisztérium hamuk többi botanikus kertjéhez ha­sonló támogatást nyújtana C megvalósí fásához. CNJhM*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom