Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
»59. FEBRUAR 15. NAPLŐ 7 BEK.OTOTT SZEMMEL Fejér István színművének bemutatója a Kamaraszínházban Szóval a dzsesszmuzsika és a akik „nem politizálnak” (Marózsadombi professzorlakás egyik fényűzó szobájában bekötött szemmel tántorog, botma stb.), de a döntő pillanatban mégsem kétséges, hová tartoznak. De — és ez a daladozik Varga Pista orvostan- rab legfőbb hibája — ez utóbhozza elő Barla és Kovács, ahová mint árulót lökték, aztán jön az őrnagy, katonás eréllyel közli Pistával „leváltását”. Ekkor végre leesett a Véget ért a háromhetes népfőiskola hallgató, a becsületes munkás- bi sokkal halványabb, erőtle- kötés a fiú szeméről, minden nebb az elsőnél. Ez talán Jobban Pista útját megérteti gyerek, a tehetséges proletár- fiú. A részeg polgártársasag fuldokolva röhög, igazi énjük tombolva bukik ld a torkukon, erő, amely amikor ütemesen rázendítenek: semmiképpen Hajrá, Vasas, Hajrá, Vasas... egyetemisták, S a nézőnek borzomg a háta, különben nagy hozzáértéssel, sem igaz. Az a fiatalok — mintha máris éremé az egy hónap múlva bekövetkező tragédiát, amikor majd ezek a polgárok még egetverőbben kacagnak és a Varga Pistákat val Ili egymaga nem képes már csak egyszerűen odébb- megbirkózni, és a két fegyvert gják. És a néző szeretne rés alakja csak árnyék a vér- odakiabálni ennek a Vargának, bő Teddy, az erős karakterű hogy nem hallod ezt a hangot, te, aki okos vagy, évfolyamelső vagy, politikai tekintély vagy az egyetemen, apád egyszerű munkás, egy csupa jóság kommunista — miért nem dobod le azt a kötést a szemedről és vágod oda közéjük,>■ De a néző tudja, hogy Itt az élet tette le a garast Pista szerény körülmények között él otthon Angyalföldön, ahol apja születésnapi ajándéka, a sárga cipő, nagy esemény. Itt csiszolt poharakban isszák a gint, a nők illatosak és elegánsak, perzsaszőnyegbe süpped a láb és a sötét ruha kötelező. Nyulászy mellett világos. Nyulászy, a „haver” is igazi színében áll előtte. A kicsiny az az csapás nagy, az értelmes fiú visszahúzza. De előtt nem kisebbedhet a tragédia és saját bűne sem. Bánk „Hazám”-dala úgy fonja körül a képet, mint Pista kétségbeesésének, tehetetlenségének, önvádjának lángoló kitörése. Varga Pista áll a dráma középpontjában, elsősorban az ő jellemfejlődését, próbatételét ábrázolja a darab, és ő az egyetlen, alki a két élesen elkülönülő tábor között foglal Szombaton délben gyűltek A falu és a várce különb- Össze utoljára a megyei ta- ségének eltüntetése a nagy- volt. Akár szerelmesen, akár'-A™, által létrehozott alanít- üzemi gazdálkodás megterem- pajkosan, akár gyötrődésében, "f". ^ fT Lt« s ^vel kezdődik és a ku.tuakár már-már asszonnyá érett vátlyi népfőiskola ha.lgatói A felemelkedéssel folytató« korra lyságában _ nagyszerű KISZ és a Szakszervezetek úik. Takács elvtárs valamenyvo lt és élő. Művelődési Házának termében nyi vezető és oktató nevében A mamát alakító Bázsa Éva a hallgatókon kívül megjelent kijelentette: reméli, hogv akik teljesen egyenesvonalú felfelé Takács Gyula, a megyei tanács innen most távoznak, »omo- (velő irányt mutatott a da- művelődési osztályának ' e te- lvan és tudatosan dolgoznak rabban. Az első jelenetben tője, valamint Lippenszky 1st- nr,atd ennek a célnak az érdeIdtűnően ábrázolt — világában csak vérszegény ágat jelent az öntudatos fiatalok csoportja. Magdáét társaságának sulyáIgy aztán nem is csoda, hogy helyet. Ami az elmondottakon a danab eljátszásakor is azok kívül az 6 lényege, az az, a jelenetek sikerültek legjob- hogy érzőszívű, becsületes fiú, és családjához, igazi környezetéhez ragaszkodó. Csák hogy nem elég ebben az alakban az egyéniesítő motívum. Kissé általános, szétfolyó, ő „az ingadozó, rossz társaságba került ban, amelyek a polgártársaság életét, szerepét, súlyát mutatják meg. Szerencsére azonban a dráma nagy ütközőpontjain a pozitív hősök is túlemelkedtek, szinte önmagákon, és így az egyensúly nem billent fel proletárfiú" és nem mindig bántóan. A kezdet viszonylagos vontatott«ága után izgalmasan és érdekesen peregtek az események, és a helyenkénti zökkenőket kitűnően megoldott jelenetek ellensúlyozták. Sztvler József rendezése Pistát vonzza a fény, a ragyo- helyen a nagyszerűségig jó gát é, hit «I -ran M. • »#• Elég l'gym'suvän gyönyörű N6,aki hiába — « «g«~SÄL*SS egy proletárfiúnak titokzatos, kiismerhetetlen és vonzó, mert nem ismeri még ezt a világot és ösztönös, tiszta szépeég- szeretete odahúzza a felszínes ragyogáshoz is. És Pista okos, tehetséges *— természete*, hogy tiszteM a tudást, és aki tud; a professzort. Nem tudja még, hogy amit tisztel és ami vonzza — mindez csak egy tollpihe a mérlegen. A mérleg másik serpenyőjét ennek a rothadó, utolsókat vo- nagló, büdös világnak a zül- löttsége, a hatalom után való kétségbeesett kapaszkodása, önzése és aljassága húzza le. llymódon a dráma nagy igazságokat mond ki. Megmutatja az ellenforradalom előtti politika néhány hibáját, azt is, hogy ezekből a hibákból a csak kedvező alkalomra vágyó régi úriosztály hogyan kovácsol tőkét a maga tervei számára. (Kár volt mindezt még külön a szájába is rágni a nézőknek). Megmutatja, hogy ez a régi úriosztály még erős, mert sok-sok év összegyűjtött gazdagsága, kultúrája, társadalmi kapcsolatok stb., nem válik füstté egyetlen évtized alatt. Megmutatja ugyanakkor az idős kommunistákat, akiknek proletárösztönét nem tudja semmi elrabolni, azokat, az ellenforradalom egyik napján az egyetemen játszódik. Pista megsebesített önérzetére, megzavarodott gondolataira pörölycsapásként hullanak az ütések az egymást követő látogatók névén: Hit a pincéből érezzük, hogy itt egy bizonyos Varga Pistáról van szó, egy élő, gondolkozó, vívódó emberről. Ezért is van aztán, hogy alakja sokszor csak mint valami árnyék van jeleh, passzivitásba süllyedve. Megformáló ja, Fülőp Mihály sem tudott túlemelkedni a megírt Pista alakján. Csak néhány jelenetben (például az apjával való beszélgetéskor, a ruhavásárláskor) nyújtott felejthetetlen alakítást 111 alakjából Marglttay AgI talán még többet kihozott mint amennyi eredetileg benne inkább csak zsörtölődő Ids- polgárasszanyt játszott, szinte karikatúrát rajzolva. Aztán fokozatosan feltűntek benne a proletárasszony színei, és az utolsó jelenetben már az elképzelt Mama alakja állt előttünk. Nagy rutinnal és szívvel játszotta a fiáért minden íur- fangra kész anyát, és megragadó volt akkor, amikor férjétől kisírja az elhatározást: lemond az üdülésről, amihez már úgysem volt meg a pénz. Az eredetileg te a darab egyik legérdekesebb, legélőbb alakját megformáló Sárrnássy Miklós remkelt. Simay professzor túlintelligens, erőtlensége miat a gúny elefántcsont-^^ tornyába húzódott figurája te-s merő* finomsággal jelent meg a színpadon. Az öreg Vargát Bakos László kissé túlságosan te nyugodt, kedélyes sdvembemek fogta _ feL Nyulászy hihetően kelt» életre SzJxmay Jenő alakító-! sábaiv. Valamennyi szereplő játékai hozzájárult a sikerhez, de fel-I soro’áüsuk helyett csak azokat" említsük, akik legjobban ma-S gukra tudták ölteni az. alakok ■ igazi arculatát: ilyen vodt Spá-i nyik Éva, Magda szerepében« Ágh Tihamér Teddy fígurájá-; ban és * Pulzus bácsit ala-5 kitó Hotter József. ven és Bánfai József a megyei tanács munkatársai, a népfőiskola vezetői. Takács Gyula élvtárs mondotta el a búcsúztató szavakat, és kifejezte reményét, hogy a népfőiskola elérte célját- soka* tanultak, jól érezték magukat itt a résztvevők és amikor visszamennek munkahelyükre, továbbfejlesztik, kamatoztatják majd az itt szerzett tudást. — Ne feledjék el, hogy maguk voltak az úttörők — mondotta — vigyék szét a népfőiskola hírét, és adják át tapasztalataikat, amelyekre itt tettek szert. kében. Ezután ünnepélyesen kiosztották az okleveleket, amelyek gazolják, hogy a hallgatók sikerrel resztvettek a hároml e- les népfőisko án. \ hallgatók képviselője meg köszönte a pártnak és a *- náísriak, hogy lehetővé ették számukra ennek az igen hasznos és feledhetetlen tanfolyamnak az elvégzését, majd mindannyiuk nevében k jelen te-te, hogy az itt tanultakat sikerrel fogják hasznosítani. A háromhetes nép fő is k > a záróakkordjaként a haliga ók elénekeltek néhány dal*, nmeteket mái itt tanultak. Káldi Dános: Olvasó kanász HaJlmma Erzsébet; ■ A Mecsek éghajlati viszonyait kutatja j a Dunántúli Tudományos Intézet \ A DimántúH Tudományos Mindezeken keresztül meg- földrajza monográfiája, ame-I Intézet 1959-ben — az MSZMP vizsgálják a hegység egyes lyek a jövő esztendőben ke-! művelődéspolitikai irányelvei- magos vízhozamát, rülnek kiadásra. ! , J amelynek megismerése a ro- Az Országos Tervhivatal! nek figyelembe vélte .ével *— hamosan fejlődő mecseki ipar- népgazdasági igényeinek meg- ! olyan tudományos feladatokat vidék szempontjából rendkí- felelően az akadémiai föld-I állított programjába, amelyek vül fontos. Vizsgálják még a rajzi bizottság elhatározta" szorosan összefüggnek a gaz- Mecsek éghajlati viszonyait, a Magyarország leíró termésre-1 dasági és kulturális fejlődés- hegység és környékével kap- ti és gazdasági földrajzi kézi-j sei. Az egyik ilyen feladata csolatos — elsősorban a bá- könyvének elkészítését. A Du- j az intézetnek a Mecsek hegy- nyászat igényeire vonatkozó nántúli Tudományos Intézet | ség és környékének vizsgája- — munkaerőkérdést, a mécsé- dolgozódra, valamint népes» ta különféle tudományág M szénbányák településföld- külső munkatársaira a dél-! szempontjából. Tervszerű ku- rajzi helyzetét, valamint a dunántúli rész elkészítése vár! tafcásLf<í5rtatnaí^ például a bányászati nyersanyagjait»- feladatul. Mecsek hasznosítható vízkész- ... ' .... . A tanácsköztársaság kffldál-I létének feltárására. Mérik a tás töltetét 66662 hegy" tása évfordulójának méltó" Mecsek forrásainak és patak- ségbea. megünneplése érdekében je- ■ jainak vízhozamát, kutatják a A Dunántúli Tudományos lent ős kutatómunkát végez azj növényzet és talajkőzetek vi- Intézetben készül Baranya intézet az 1919-es hagyomé-g selkedését a csapadékvíz be- megye gazdasági, földrajzi és nyok felkutatáséra, fogadásával kapcsolatban; a Mecsek hegység természeti (Hajnaláé) Megfonnyadt a hercegi főidőn. Arcán őszi ágak rajza van. Elnézem mindig, ahogy belép s vár itt a könyvtárban szótalan; topog a sűrű villanyfényben, kőhécsel néha, várja amíg hozom a raktárból szeretett könyvelt, Jég jobb barátait*’, Mozdul a keze, mint régi lomb, ■ralidén a könyvhöz odanyúl, fogja, mint a karéj kenyeret, nézi a mintás, halvány-azúr kötést, belelapozgat, olvas. Ahogy így áll, 6 a ma, a kor, ahogy Így áll, szófián is szólal, múltnak és jövőnek válaszol. AHg egy éve, hogy Idejár. Alkonyaikor, ha a gazdaság dtsznait behajtja, megmosdik, por — s hózúgásban Is nekivág, s eűépeget Ide, s várja, hogy a könyveket eléje tegyem, rtezi MJkszáthot, Gorkijt, Nagyot, s Zola Emilt is, rendszeresen. Elnézem, ahogy így áll, fényben, hajló fejjel, ahogy megered kicsikét a mosolya, ahogy aranyozza fején a deret a villany, s nagy-nagy öröm fog el, mert látom, ott belül is, hogy nő az ember, s ha lassan is, de magasítja anyánk, az Idő, ViUettd a VÍhu&zóVannak dolgok, amik mellett szinte hunyt szemmel megy el az ember, de aztán jön egy pillanat, amikor megmagyarázhatatlan okból ezek a mellőzött, észre sem vett dolgok hirtelen fontosakká válnak. Így voltam ezzel a hirdetéssel is. Hónapokig ott baktattam el a pécsi Diadal útja 527. szám alatti tizenötemeletes ház előtt, azt is tudtam, hogy a tizenegyedik és tizennegyedik emelet között, itehát három emeletnyi hosszúságban az IBUSZ fényreklámja vMózik, néha el Is olvastam a futkosó fénybetűSket, de mind ennek nem volt különösebb jelentősége. Múltkor azonban valahogy furcsa módon úgy éreztem, hogy elmentem már szokott útvonalamon, haza is értem, a „Hajótörött az űrben“ című legújabb regény két soronkövet- kező fejezetét is végigolvastam az ágyban, s most mégis ott állok a járdán és nézem a fény reklámot, amelyen űrhajó száguld, fénypontok gyúlnak ki és felvillanó betűkből alakult ki a szöveg: „Víkendezzék a Vénuszon! Csodás halmok, isteni völgyek, gyógyhatású kozmikus csend ... Náthájától is megszabadítja a vegytiszta szintetikus ózon légkör... Siessen jegyet váltani a követicező hold- negyedkor induló IBUSZ társasűrhajóra!” Mondom, eddig 'közömbösen baktattam el a reklám mellett, most azonban valósággal mellbevágott, mintha sohasem láttam volna. Most tűnt csak fel az is, hogy az IBUSZ még mindig ilyen ósdi szöveggel csábítja az utasokat: „özondús légkör”... arról már a múlt században bebizonyították, hogy nem U igaz Ezen kicsit kuncogtam magamban, de az egész olyan furcsa volt, olyan álomszerűén súlytalan és zaixiros, hogy valami szinte lökdösött: »No, menj már nem látod, hogy hívnak?” És csakugyan, a fényreklám űrhajója leszállt egészen a járdára, kinyílt az ajtaja, szőke női fej bukkant ki rajta, kackiás egyensapkával, bájosan elmosolyodott és rámmordult: — Na, mi lesz? Beszáll vagy nem száll? Igyekezzünk kérem, igyekezzünk, csaSk fiatalosan, mások is alcamak utazni! Kicsit tétováztam, mert valami homályos sejtelem azt súgta bennem, hogy tulajdonképpen nem is akarok utazni, de győzött a másik reflex, amelyik azt mondja: „Gyerünk, mert lemaradsz és akkor várhatod ítéletnapig a következő buszt“. Ennek engedelmes- kedve gyorsan felgurottam és akkor láttam, hogy ez nem is busz, hanem űrhajó. No persze — gondoltam — hiszen a Vénuszra megyünk. — Tessék helyet foglalni — mondta a csinos kalauznő és belenyomott egy fürdőkádba. Ezen kicsit csodálkoztam, de aztán eszembe jutott, hogy a „Hajótörött az űrben“ című regény második fejezetében is így volt, merthogy a vízbemártott test nagyobb gyorsulást tud elviselni. „Hogy ml hülyeséget Ösz- sze nem írnak ezek az írók és mégis igaz". Csak azt szégyelltem, hogy alsónadrágban kell csücsülnöm abban a kádban, mert fürdésre nem készültem. A kalauznő csöngetett, a vezető zörgött a sebességváltóval és lágy ringassál indultunk. Éreztem, hogy elválunk a földtől. — Másodpercenként húsz kilométer, 35 gé — mondta ekkor a kalauznő, aki feszes egyenruhájában ott sétált a kádsorok között és valami hőmérőfélét tartott a kezében. Aztán cukorkát osztogatott és mindenkihez külön odament, megkérdezte: — Hogy érzi magát a kedves utas? Erről nyomban eszembe jutott, hogy ez már nem a PKV, hanem a MALÉV és a langyos vízben lubickolva, cukorkát szopogatva határozottan kellemesen éreztem magam. Ennek azzal akartam kifejezést adni, hogy megsimogattam derék stewardessünk kezét, de az elsikoltotta magát: — Vigyázat, a súlytalanság zónája következik! Erre valamennyien kilódultunk a kádakból és a hajó orra körül tolongtunk vad összevisszaságban. Felettem egy terjedelmes asz- szonyság lebegett, egy kopasz, szemüveges férfiú pedig a bokám táján vadászott pajkosan röpködő zsebkendője után. Az egész egy autóbuszra hasonlított ekkor, csúcsforgalom Idején. A vezető dühösen mordult hátra: — Ne támaszkodjunk kérem, ne támaszkodjunk, nem tudom kezelni a kormányt. Kis ideig tartott ez az állapot, akkor a kalauzoló megkérdezte: — Vénusz következik, van leszálló? Ekkor már mindenki ott nyomakodott az ajtóban, szatyrokkal, bőröndökkel, hátizsákokkal. Pázsitos dombocskán szálltunk ki, amely pillanatók alatt tele lett leterített pokrócokkal és kabátokkal, visongó gyerekekkel, ultizó öregurakkal, csámcsogással és elhajított papirossal, meg konzervdobozokkal Mellettem a második, csomag kvárgltt ette egy öregasszony és káromkodva szidtam magam, hogy hogyan tudtam beugrani annak az ostoba ózó nos hirdetésnek. Határozottan megkönnyebbültem, mikor beszállásra kezdték invitálni az utazókat és sietve elfoglaltam a legkényelmesebb fürdő- Icádat. De az indulás egyre késett. Egy haszontalan kölyök elkódorgott és a mamája ordítozva futott utána, de sehogy se tudta nya- koncsípni. Végre mégis elindultunk, a vezető dühösen rugdalta a kuplungot és mindenféle kapcsolón birizgált, de vakító fényesség kezdett sütni és mindinkább erősödött„ A vezető végül is felállt, otthagyta a kormányt és kaján vigyorgással bejelentette: — Na! Kellett ez maguknak7 Addig totojáztak azzal a beszállással, hogy most tíz perc késésünk van és zuhanunk bele egyenesen a Napba. A kalauznő, ez a bájos szőkeség igyekezett megnyugtatni bennünket: — Ne tessék izgulni, mindenki maradjon nyugodtan a helyén, rögtön telefonálunk az autómentőnek. A vakító fényesség azonban mind kibirha- tatlamabbá vált, kezeimet görcsösen szorítottam a szemem elé, amikor az egész űrhajó hatalmasan megrázkódott. Jobb vállamon különösen nagy erővel éreztem a lökéseket. Itt a vég — gondoltam, de ókkor egy rettentően ismerős női hang szólalt meg álmosan és méltatlankodva. — Te könyvmoly — mondta feleségem, erőteljesen rázva, a vállam —, ha már éjfélig olvasol, legalább a lámpát ne felejtsd eí kikapcsolni! (Mésm-4