Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-11 / 35. szám
2 NAPLÓ 1959. FEBRUÁR It. ’ ' "■* fl politikai munka megjavítását tűzte ki célul as SZMT elnöksége A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának elnöksége hétfőn délelőtt ülést tartott az SZMT székházában. Máy József elvtárs, az SZMT titkárának megnyitóbeszéde után, Gregor Sándor elvtárs, az SZtyT mb. elnöke részletesen beszámolt arról a munkáról, amelyet az elnökség 1958. II, félévében végzett. A jelentés szerint az SZMT elnöksége általában négy döntő területre összpontosította munkáját: 1. a, munkáshatalom. erősítésére. 2. a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítására, 3. a tömények és rendeletek betartására, 4. az üzemi.munka megjavítására. A munfcáshatalom gazdasági megerősítéséhez hozzájárult megyénk szocialista ipara, amely az elmúlt évben 1819 millió forint értéket állított elő. A szocialista ipar termelést tervét 45 millió forinttal 2,5 százalékkal teljesítette túl. Ez 1957-hez viszonyítva 9.2 százalékos többtermelést, mintegy 152 millió forint értéket jelent. A tervezettnél többet gyártottunk feketeszénből, városi gázból, kőszénkokszból, sörből, feketeszénbrikettből, kenderfonalból, bőrkesztyűből, égetett téglából és több más fontos cikkből. Viszont a tervezettnél kevesebbet termeltek a vállalatok kenyérből, felsőbőrből, cementből és égetett mész- ből. 1825 fővel nőtt az iparban foglalkoztatottak száma. Az .alkalmazottak arányszáma a munkásokhoz mérten csökkent, míg a munkásoké 5,8 százalékkal emelkedett. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítását szolgálták a 3 éves tervben szereplő ipari, kommunális, lakás As egyéb építkezések. így például: a Baranya megyei Epítőipaií Vállalat 491 lakást, 2 óvodát és egy 60 férőhelyes bölcsődét, a Komlói Építőipari Vállalat 301 lakást és 41 iskolai tantermet, a BM. Tatarozó Vállalat pedig 4 tantermet és 60 férőhelyes bölcsődét adott át az elmúlt évben. A munkakörülmények megjavítását biztosították az új ipari létesítmények. valamint a meglévő ipari üzemek bővítése is. Például: a Sörgyár, Szigetvári Cipőgyár, Szigetvári Konzervgyár, Porcelángyár, Komlói Élelmiszeripari Vállalat, a Mohácsi Sütőipari Vállalat, Pécsi Kokszmű üzemrészeit bővítették, illetve új ipari telepeket létesítettek. Az élet- és munkakörülmény megjavítását segítette mind a szénbányászatban, mind az érdbányászatban a 7 órai munkaidő bevezetése, valamint a nyereségrészesedésről megjelent kormányrendelet. Az elnökség komoly munkát végzett a túlórarendelet betartása érdekében. Több területi bizottság vizsgálta felül a túlórarendelet betartását és ennek eredményeként nagymértékben sikerült a csúsztatásokat felszámolni. A törvények és rendeletek betartása érdekében több területen tartottak előadásokat a bíróság és az ügyészség bevonásával. A törvényesség betartásánál a javulást igazolja az, hogy az Egyeztető Bizottságok egyre inkább jogi alapokra helyezkednek. A társadalmi tulajdon védelméért folytatott harchoz az SZMT segítséget nyújtott az alapszervezeteknek és az üzemekben előadásokat szervezett. Egy-két üzemben sor került már a társadalmi bíróságok felállítására is. A szocialista munkaverseny szélesítése érdekében 4 területi bizottságnál vizsgálták meg az 1088-as rendelet végrehajtását Ennek eredményeként több területen fellendült a munkaverseny. Ez hozzásegítette az üzemeket az élüzem cím elnyeréséhez. Az építők vonalán például verseny alakult ki az épftésveze+ötegek és * brigádot kötött. A MÁV Pécsi Üzletigazgatóság pedig a 4. helyről az első helyre került a MÁV igazgatóságok közötti szocialista munkaversenyben ég csütörtökön ünnepélyes kelták között veszi majd át a vándorzászlót, A munkaverseny területén azonban az elért eredmények mellett még komoly hiányosságok tapasztalhatók a verseny nyilvánosságának biztosításánál. Még mindig nem kielégítő az aktívák politikai nevelő, versenyszervezd munkája és hiányosságok mutatkoznak a kezdeményezések felkarolásánál is. A műszaki vezetőknek a versenyhez való hozzá állása sem megfelelő. Ezért az SZMT elnöksége a legsürgősebb feladatának tekinti a szocialista munkaversennyel kapcsolatos hiányosságok mielőbbi felszámolását és az újító, mozgalom fellendítését. Javulás tapasztalható a termelési tanácskozások előkészítésénél. Hiányosság azonban, hogy a termelési tanácskozásokon felvetett javaslatok megválaszolása sok esetben elmarad. Javult a szakszervezeti taggyűlések előkészítése. A beszámolók többségét a szak- szervezeti bizottságok kollektív munkával készítik el. Hiba azonban, hogy a szakszervezeti taggyűlések 50—60 százaléka termelési tanácskozássá fajul. Volt olyan szakszervezeti taggyűlés is, különösen az építőiparban, amelyet pártnappal, vagy egyéb rendezvénnyel kapcsoltak össze. Az SZMT az elmúlt félévben 4 szakmához tartozó üzemnél vizsgálta felül az üzemi tanácsok munkáját. Javulást tapasztaltaik a gazdasági vezetők munkájában, akik egyre inkább érzik az üzemi tanács politikai jelentőségét. A munkáshatalom megerősítése érdekében, az elmúlt félévben a szakszervezetek jó munkát végeztek az országgyűlési képviselő és tanácstagi választásoknál. Jó munkájukért az MSZMP Baranya megyei pártbizottsága az aktíváknak elismerését fejezte ki. A szakszervezeti munka előbbre vitele érdekében a területi bizottságok különböző oktatási formákat kerestek az aktívák, kiképzésére. Egységes tévé-. kenység alakult ki a nők és j fiatalok között végzett szak- szervezeti munkában is. A jzakszervezetndk komoly nevelőmunkát kellett' végeznie különböző bérkorrekció végrehajtása érdekében a bánya, az építőipar, a vasút és a posta területén. A második félévben, habár elég későn, az SZMT elnöksége és a területi bizottságok, megtárgyalták az MSZMP-nek a munkásosztály helyzetéről, valamint a kultúmevelési irányelvekből adódó feladatokat és hozzáfogtak az éves perspeíktivikus tervfeladatok kidolgozásához. Az SZMT elnöksége feladatul tűzte ki a szakszervezet. Ez helyes is, de a versennyel való foglalkozás nemcsak a szakszervezetnek, hanem a gazdasági vezetőknek is feladata. Ezért szorosabbra kell fűzni a szakszervezet és a gazdasági vezetők között a kapcsolatot. A termelési tanácskozásokkal kapcsolatban kifogásolta, hogy sok helyen azt nem készítik elő megfelelően, nem a fő feladatok megoldására mozgósítanak. Jíiss József elytárs. vázolta az építőipari dolgozók előtt álló megnövekedett feladatokat. Az építőiparban az eddiginél 22 százalékkal többet kell termelni, 1959-ben 37 000- rel, a tizenötéyos lakásépítési tervben pedig 1 millió lakás felépítése szerepel. Ezt csak eleven, reális munkaverseny- nyel lehet elérni. Bíró Bódis József elvtárs kifogásolta, a szakszervezetek az egyes eseményekre csak nagyon lassan reagálnak, hiányos az öntevékeny politikai munkájuk. Helyeselte, hogy az MSZMP és az SZMT az új nyugdíjrendelet megjelenése előtt egy nappal a szakszervezeti aktívákkal ismertette a rendeletet. De kifogásolta, hogy a rendelet tartalmát, irányelveit a szakszervezeti bizalmiak az üzemekben nem ismertették a dolgozókkal. Csikós József elvtárs kifogásolta, hogy az SZMT-tagok nem eléggé aktívak, mert a mai ülésen sokan nem jelentek meg. Sérelmezte, hogy a szak- szervezeti funkcionáriusok közül többnek 4—5 funkciója van és így munkáját elaprózza. Kinczli József elvtárs javasolta, hogy a szakszervezeti tanfolyamokon többet foglalkozzanak. a marxizmus-leniniz- mus tanításával, a párt iskolákon pedig a szakszervezetekkel, azok munkájával. Tóth Józsefné elvtársnő hozzászólásában a politikai nevelómun- ka megjavítását jelölte meg a legfontosabb Szakszervezeti feladatnak. Dittrich József elvtárs kifogásolta: a szakszervezeteknek eddig még nem sikerült politikai nevelőmunkával elérniük azt, hogy az üzem problémája az összedolgozók problémája legyen. A felvetett kérdésekre, problémákra Máy József és Gregor Sándor elvtársak válaszoltak. r. j. 18 községet patronálnak a komlói üzemek A komi ói üzemi pártszervezetek is megtárgyalták a Központi Bizottságnak a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről szóló határozatát. A taggyűléseket a városi pártbizottság kibővített ülése követte, ahol részletesen kidolgozták a patronázsmozgalam irányelveit. Eszerint a komlói üzemek 18 községet fognak patronálni. Ebből négy Komlóhoz tartozik (Mánia, Mecsekía- lu, Kisbattyán és Meesekjámo- si), a többi 14-et pedig a sásdi járási pártbizottság fogja kiválasztani számukra. A pártszervezetekben gyorsított ütemben folynak az előkészületek, hogy a sásdiak válasza ne érje őket felkészületlenül. Égnek a tettvágytól, szeretnék amúgy istenigazából belevetni magukat a falusi munkába. 4 munkásosztály történelmi hivatása Persze akadnak kivételek is. Rózsaszínűre festenénk a va-. lóságot, ha azt állítanánk, hogy minden elvtársunk megértette, hogy mennyire fontos a Központi Bizottság legutóbbi határozatának végrehajtása. Néhány Béta-aknai elvtársunk a 4—5 holdas, de 10—15 éve kétlaki bányászok visszaküldésével akarta megoldani a dolgot, Nagymányokon még a párttitkár elvtárs is úgy vélekedett, hogy „ez a parasztság dolga.“ Hát nem a tősgyökeres komlói bányászok tsz-be való belépéséről van szó — ennyi igaz, de csak ennyi! És ez egyáltalán nem mond ellent annak a tételnek, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezése — a szocializmus építésének legégetőbb megoldásra váró feladata — is a munkás- osztály történelmi hivatása és a magyar munkásosztályba pedig a komlói bányászok is beletartoznak! OÍyan szükség van a munkások segítségére, mint egy falat kenyérre. Mert — mielőtt könnyelműen nyilatkozunk — ne feledjük, hogy számos községünkben még pártszervezetünk sincs, s hogy kisközségeink jórészében csak kis létszámú pártszervezeteink vannak, azaz taglétszámuk nem haladja meg a 10— 12 főt. (Képzeljük csak el, mennyi gondot okoz ez a mindennapi munkában!) Egy közepes járásnak annyi párttagja és tagjelöitje sincs, mint a komlói Kossuth-bánvá- nak és a város másik három nagyüzemének, — Komlón pedig sokkal több fontos üzem van ennél! Csak az osztályharc kohójában megedződött, szervezettebb és képzettebb kommunista és pártonkívüli munkások tevékeny segítségével tudjuk kirántani a magyar mezőgazdaságot az évszázados elmaradottság kátyújából A legjobbakat küldik falura A kibővített pártbizottsági ülés, — amelyen az alapszervi titkárok is részt vettek, — a legerősebb tizennyolc párt- szervezetet választotta ki. Ilyenek: a Kossuth-bánya, Béta-akna, Bányagépjavítóüzem és más üzemek párt- szervezetei. Minden pártszervezet tíz emberrel vesz részt a patro- názsmozgalomban. A tíz elvtárs zöme mindenütt párttag, politikailag képzett, osztályhű emberek, amellett értenek a mezőgazdasághoz is. (A legtöbbjük már dolgozott falusi munkában. Ilyen például Wágner András elvtárs, a Bányagépjavító üzem üb- elnöke, aki járási pártbizottsági mezőgazdasági osztályvezető volt egy időben.) És pár- tonkfvüli munkásokat is találunk a patronálók között. Ónként jelentkeztek falusa munkára, minden előzetes kérés nélkül. A pártbizottsági ülés határozata alapján minden patro- názs-csoport havonta legalább háromszor látogatja meg a községét. Gépkocsiról maguk az üzemek gondoskodnak. A patronázs-csoportok tevékenységét két oldalról is ellenőrzik. Egyrészt a városi pártbizottság, — amely a többi között minden negyedévben értékelni fogja a munkájukat — másrészt annak a falunak a kommunistái amelyet a patronálók segítenek. Időnként meghívnak 4—5 falusi elvtársat az üzemi pártszervezet taggűlésére, hogy mondják meg a véleményüket a patronálók munkájáról. A patronálók nem akarnak versenyre kelni a tősgyökeres parasztokkal a kapálásban és kaszálásban, segítségük mindenekelőtt politikai segítség lesz és így is helyes! A termelőszövetkezetek per. sze technikai segítségre is számítanak és a patronálók nem válaszolnak erre nemmel. Ha a szükség úgy kívánja, megjavítják az elromlott szecskavágót, vagy kukoricadarálót, de — hozzá kell tenni — a technikai segítségnek is megvannak a maga határai. Nem lehet azt kérni az üzemtől, hogy több tízezer forintos beruházást igénylő szakmunkákat végezzen el. Ez túlzás lenne! A politikai segítség persze csak akkor lehet teljesértékű és igazán hatékony, ha a pat- ronálók megismerkednek a legfontosabb mezőgazdasági tárgyú párt- és kormányhatározatokkal, E célból lega'ább négy párt- és kormányhatározatot ajánlunk tüzetes áttanulmányozásra: A falusi politikai helyzetről szóló, tavaly nyáron megjelent párthatározatot és a Központi Bizottság legutóbbi határozatát, a 3004-es és a 3004/1-es rendeleteket. Úgy hírlik, hogy Kossuth-bányan már hozzáláttak a sokszorosításukhoz. Csak mindenhova jusson belőlük! falusi pártmunkát a falun élő kommunistáknak A komlói üzemi pártszervezetek tagjainak legalább 30 százaléka kétlaki, illetve falun élő munkás. Nagy szám és komoly erőt je’entenea falun. A városi pártbizottság ezért úgy határozott, hogy az üzemi pártszervezetek bízzák meg őket a falujukban végzendő pártmunkával, azaz .adják ét” őket a falusi pártszervezeteknek. Az üzemben csak regisztrálnák a nevüket és természetesen időnként beszámoltatnák őket a falusi munkájukról. Ez bizony jó lesz! Régóta beszélünk már erről, itt a tettek Magyar László a vidékről bejáró dolgozók szakszervezeti és politikai nevelőmunkájának a megjavítását. A kollektív vezetés az SZMT-nél, a területi bizottságoknál és szakszervezeti bizottságoknál egyre jobban kialakul. Hiányosság mutatkozik a bizalmi csoportoknál. Itt még nem sikerült elérni, hogy a csoportértekezleteket megtartsák. Vonatkozik ez különösen a bányász, építők szakszervezetére, valamint a mezőgazdasági üzemekre. Gregor Sándor elvtárs beszámolója után, Máy József elvtárs részletesen ismertette az SZMT 1959. évi feladattervét az MSZMP Központi Bizottságának a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról szóló határozatának végrehajtása érdekében. A tervezetre még visszatérünk. A beszámolójelentést és az idei, feladattervismertetést élénk vita követte. Bíró Sándor elvtárs a munkaversennyel kapcsolatban megjegyezte: eddig csak azt hangoztattuk, iiogy a rnutikuvenscny gazdája Három hét múlva csendesen megtartották az esküvőt. István, aki akkoriban már süldő gyerek volt, tisztán emlékszik azokra a napokra. Alig esküdtek meg az anyjával, Bakó Náci maga után hozta a fiát, a beteges, csú- focska Ferkót. Ettől kezdve István élete megváltozott. Anyja egyre kevesebbet törődött vele, csak dolgozott mint egy igavonó állat. Most már Bakó hallani sem akart arról, hogy bérbe vagy felébe adják ki, akár a leghitványabb táblácskát is. Dolgozott az egész ház népe, mintha vasvillával hajtanák. Csak a kis Ferkó nem, ő volt a ház szeme-fé- nye, Bakó Náci kedvence, az egyetlen olyan lény, akit ez a rigolyás ember szeretett. — Tudja Náci, hogy mit csinál! — mondogatták a faluban. Filigrán alakja átokként súlyosodon a sérvig hajszolt család feje felett. Ennek a rőt hajú, egyszálbélü embernek egy vágya volt csak: földet szerezni/ Mindig több földet! Mikor István anyja megbetegedett, eleinte észre sem. akarta venni. — Hogyan? Az in házamnál megbetegedni a legnagyobb dologidőben? Nem! — ezt nem tudta elhinni. Pedig István anyja valóban beteg volt, egy nap ágynak dőlt és fel sem kelt többi. István még ma is emlékszik arra a napra, borús idő volt, mint most. Estefelé megeredt az eső és István arcán a hűvös esőcseppek összeölelkeztek a szeméből kicsorduló meleg könnycseppekkel. Bakó Náci ismét kétnapos temetést rendezett. Fényes, szép temetést, és olyan búcsúztatót íratott, hogy még évek múltán is emlegették a faluban. A gyász év szokásait most is megtartotta, úgy, hogy abban senki sem találhatott megszólni valót. Ezt annál is inkább megtehette, mert a vagyonszerzésen kívül más szenvedélye nem volt. A kocsmába még vasárnap sem ment el egy-egy fröccsre, mint más ember. A falubeli lányokkal és menyecskékkel sem kötődött. Szóval viselkedésében semmi sem volt olyan, amit a falu nyelvére vehetett volna. Azaz, hogy egy szenvedélye mégis volt, ha szenvedélynek lehet nevezni a templomozást. Nem volt olyan nap, hogy Bakó ott ne lett volna a reggeli misén. Erre még a legnagyobb dologidőben is szakított magának időt. Azt sem mondhatta senki, hogy Bakó nem adja meg az istennek, ami az istené, mert azonkívül, hogy minden vasárnap egy fényes egypengőst csúsztatott a. Szent Antal perselyébe, minden jeles ünnepen megajándékozta egyházát, hol karvastagságú gyertyákkal, hol apró gipszszobrocskával vagy koszorúkkal, de még ol- tárterítőt is vásárolt, mivel a régiek (kettő volt csunán\ méltatlanokká váltak az űr asztalát borítani. Noha fösvény volt, ilyen célokra igazán szívesen adakozott. Bakó Náci pár esztendő alatt megkétszerezte a vagyont: Szemző Maristól, az első feleségétől maradt tíz hold, neki magának volt kettő, a második házasság huszonöt holdra növelte a birodalmat, mely felett uralkodott és amelyet folyton gyarapítóit. Nem látott, nem hallott, ha megkívánt egy újabb darab földet, olyan volt mint egy eszelős, amíg meg nem szerezte azt. Nem sajnált soha senkit, mintha az ördög bújt volna bele, olyan dolgokat művelt csak azért, hogy féktelen földéhségét kielégítse. Es fösvény volt, fukar a végtelenségig. — Egyszer, — emlékezett vissza István, — tél felé járt már az idő, új bakancsra lett volna szüksége. Húzta, halasztotta Bakó a vásárlást, amíg teljesen le nem szakadt István lábáról a lábbeli. — Fösvényebb volt mint tíz apátplébános együttvéve. De bezzeg a szép szavakkal sohasem fukarkodott, gondolta most István, — ha szavakra volt szükség, mintha szirupba mártogatták volna mindegyik szavát, úgy beszélt. Hányszor mondta neki is méz- édes hangon: Tudod jól, hogy csak azért nógatlak munkára édes fiam, mert nem nekem dolgozol, hanem magadnak ... Ahhoz, hogy jó gazda légy, szorgalmasnak, igyekvőnek kell lenned! ... Es ő, a süvölvény legényke 'Ott neki. Minden erejét, fia•ni..{,r/anak egy részét odaadta "-ki semmiért. — De sok idő tellett el azóta! A vidék azonban nem változott — állapítja meg István. Ahogy lépked a köves úton, úgy tűnik neki, mintha a budai hegyekben lenne egy kiránduláson, nem pedig itt Baranyában... Csak hiányzanak a pajtások, hiányzik a fiúk, lányok felszabadult vidám kacagása, ruhájuknak tarka összevisszasága. Kellemetlen érzés szaladt át rajta. Megborzong. — Milyen jó lenne, ha itt volnának mind, mellette lennének most, amikor a múltjával kell szembenéznie. Csak legalább az öreg Navra volna itt! — sóhajtotta István és megigazította kalapját, melyet a szél homlokára sodort. Bakó Ignác tizennégy éri hallgatás után levelet irt neki. Gyűrött irkalapra irt levél volt ez: „Kedves fiam István, remélem, hogy soraim a legjobb egészségben találnak, amit sajnos magamról nem mondhatok el, mert — itt hosszú sorok következtek az élet nehézségeiről, betegeskedésröl. majd egy-két helyi újság tarkította a levelet. — „ ... nz ■ utóbbi időkben sok minden megváltozott nálunk, amiért is elkelne nálunk az épkézláb ember, mert én már nem nagyon számítok annak", irta a vén Bakó. „...aztán sokan elmentek a városba a gazdá1: közül is. mivel nem bírták a beszolgáltatást ___ Hát az Ilonr a emlékszel-e? Tudatom veled, hocgy szegény özveon- sorban él. mert az ura, a Vörös Jancsi, már öt eszt-vSe'e meghalt szárazbe*erréoben. Ha én nem lettem volna, szegénynek az istene ram (egál- máz. . “
