Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-10 / 34. szám

»39. FEBRUÁR 10. NAPLÓ 3 Ötezren a nagy sváb-bálon Ä Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem hatal­mas előcsarnoka, amely más­kor vidám diákzsivajjal han­gos, most hasonlóképpen vi­dám zsivajjal, hálózni készülő emberek izgatott, gyors beszé­dével telt meg. Percek alatt szétfolyt az emberfolyam az öltözők, a ruhatárak, a büfék, éttermek mellékfolyóin, hogy aztán a műsor megkezdésekor ismét egy hatalmas folyóvá duzzadjon az aulában, ahol az ország legjobb német népmű­vészegyüttesei adtak találko­zót egymásnak és a közönség­nek ízelítőt tudásukból, A. t(OSOH86g első sorai­ban ott találtuk a párt Köz­ponti Bizottságának, a német nagykövetségnek, a Hazafias Népfront központi szerveinek küldötteit. Eljött Rudolf Hel­mer, az NDK budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete és a követség sok vezető munkatársa, akik jól szórakoztak a nívós műsoron. Egy pillantást a zsúfolt —1 talán bizonyos mértékben túl­zsúfolt műsorra: a budapesti német énekkar, az Uhmer— Zither-duo, a Csolnokj Német Művészegyüttes táncosad és énekesei, a pdlisvörösváriafc, Schopp L. szavalata, a Kret­zer—Moser énekkettős, a ba­jai gimnázium fiatal diákmű­vészei, akik közül különösen nagy sikert aratott a bájos és gyönyörű hangú Steiner Er­zsébet, Frau Weiss jódliszá- maival, — a Pettermani»- sramli zenekar. És persze ne feledkezzünk meg a kitűnő budafoki láng István által vezényelt fúvós­zenekarról, a mecseknádasdS „Vidám ifjúság“ tánczenekar­ról, amely Ruppert János ve­zetésével újabb hírnevet szer­zett megyénknek, és az óbu­dai arámiiról sem. Mint egy csodálatos, élő vi­rágcsokor, úgy hatott a nép­viseleti felvonulás. Most lehe­tett látni, hogy milyen szépek a hartai régi népviseleti kézi- szőttes ruhák, a csolnokiak friss íjiselete, vagy a hímes- házi (hímzésekkel dús ruhá­zat. Ahány megye, ahány vi­dék, ahány falu, annyi érde­kes motívum, át meg átszőve magyaros mintákkal, virágok­kal, madarakkal üss Mindenki táncol. így lehetne összefoglalná a „hadihelyzetet“ 10 óra után: táncolnak a hatalmas aulá­ban, a felső karzatok melletti pihenőkön, a folyosókon, tán­colnak a klubteremben, az alsó büfében, meg az öltözők folyosóján. Fiatalok, öregek, vidáman ropják a cepedlit, a vidám ugrál ős csolnoki pol­kát, a kényelmesen, ringó har­tai valcert. A második emeleten az el­nökségi asztaloknál is vidám szó járja. Itt beszélget Ru­dolf Helmer német nagykövet dr. Wild Frigyessel, a német szövetség főtitkárával, de itt ül mellettük a md babarci Brachmann Jánosunk is, ép-, pen most koccint Helmer elv- társ egészségére. „Adósa va­gyok már az Önök megyéjé­nek — mondja Rudolf Hel­mer nagykövet — mert nem egyszer megígértem már Pal­kó edvtársnak, a megyei ta­nács elnökének, hogy meglá­togatom Pécset is, a megyét is. Úgy vélem erre hamaro­san sor kerülhet. Akkor aztán Pécset is, az egész megyét is megnézzük, ugye Wild elv­társ“ — szól a nagykövet. „Akkor ki ne hagyják Hel­mer elvtársék Babarcon a Bé­ke Termelőszövetkezetet“ — szól közbe vidáman Brach- mann János — „egyben most frissiben, szeretettel meg is hivom Önt és kíséretét“. Érdekes színfoltja a sváb- báloknak a rozmaring-kosár kisorsolása. A Neue Zeitung fiatal szerkesztője izzad a mikrofon előtt. Kikiáltási ár 100 forint — mondja. A vé­gén majdnem 700 forintért kel el a gyönyörű -rozmaringko- sór, amelyet egy idős pilis- szentiváni bácsi vitt el. Tán­colja is vele a jutalomtáncot.. Pereg az orsó a nyugatné­met rádió riporterének mag­netofongépén. „Érdekes ez a bál — mondja — nemcsak azért, mert mindenki szaba­don, nyugodtan beszéli a né­met anyanyelvét, mert min­denki jókedvű, de azért is, mert mindenki szabadon, nyu­godtan beszél, kérdéseimre választ kapok, sőt — moso­lyog — milyen harcias vitáink voltak. Hiába, szép, érdekes bál ez.“ A hangfelvevő gép orsója halkan berreg, meg­örökíti a Lang-zenekar vidám ugrálós polkáját.; s A fotósoknak a sok szép nép viselet, meg a sok szép fiatal lány és fiatal tetszik. „Ritka­ság — mondja a vezetőjük — ilyen sok szép viseletét és ilyen sok igazán jókedvű fia­talt együtt látni. Valóban öröm őket lencse elé kapni“. Villan az örökvaku: Helmer elvtárs, a német nagykövet Barchmann Jánossal és a ba­jad Steiper Erzsivel együtt mosolyog a lencsébe;,? Vasárnap reggelig húzta, fújta a három zenekar a talpal ávalót. Valahonnan 3—4 „szóló“ cigány is került, ezek aztán az asztaloknál húz­ták. Magyarnóta, német dal szállt a tudomány csarnoká­ban. Nem volt fáradt a sok nép. Közvetlen a bálból men­tek a vasúti pályaudvarra, a délire, a kelenföldire, aztán pedig ki erre, lói arra, haza. A vonaton aztán vagy folytat­ták az éneklést, vagy — és ez a része volt a kevesebbje — csendesen szunyókáltak a kupé sarkában.;. Megyénk német anyanyel­vű dolgozói, a fiatal diákok, a műsor résztvevői ismét öreg­bítették jó hírünket a főváros­ban. Láthatták más vidékek németjei: a népi kultúra biz­tos alapokra épül lenn, az or­szág déli végein. > Szovfetnnii hétéves tervéből Az 1959—65-ös iparfejlesztés egyik jellegzetessége a nagy­szabású vegyipari program. Az ják elérni. előirányzatok a hétéves idő­szakra a vegyipari termelés megháromszorozását írják elő. A vegyiparon belül is elsősor­ban a szintetikus anyagok elő' állítását fokozzák. így például a szintetikus rostok előállítása mintegy 12—14-saeresére, a műanyagoké és a műgyantáké közel hétszeresére emelkedik. A szóbanforgó időszakban 140 új vegyipar» nagyüzemet léte­sítenek és több műit 130-ai korszerűsítenek. Említésre méltó, hogy a fejlesztést első­sorban petrokémiai, vagyis olaj- és föidgázbázisoa kíván­Kórháxügyi bizottság alakult Az Egészségügyi Minisztérium kórházügyi bizottságot hozott létre, amely tevékenységével segíti a minisztérium gyógyító- megelőző főosztályának mun­káját. Tagjai kórházigazgatók és az egészségügyi szervezés­ben megfelelő tapasztalatokkal rendelkező szakemberek. A bizottság létrehozását az !s szükségessé tetté, hogy a második ötéves terv előkészí­tésével kapcsolatban sokasod­tak az egészségügyi feladatok. A második ötéves terv idején számos új kórházat létesíte­nek, amelyek terveit részben már most kidolgozzák. A bi­zottság segítséget nyújt e ter­vek elkészítésénél, bírálatánál A bizottság tagjai legutóbb te­vékenyen kivették részüket kórházi betegbeutalások ú; rendjére vonatkozó tervezet kidolgozáséból. fi — -Szolgálatnak jelentem, hogy a tizenötös számú raj szobaszemlére készein áll! így kezdődik a napi munka az 5O0Has 'iparitanrí.ó-totézet otthonában. A szobaszemle, a reggeli, a műszakra indulás katonás sorrendben alig fél óra leforgása alatt történik. S a hetvennyolc tanuló, e kis „csonka“ század nekilódul, akár a katonák. A különösé;: csak annyi, hogy a gyakorló­tér itt a tanbánya, a fegyver pedig a fejtőkalapács. Külön­ben mind a hetvennyolc az ország legkülönbözőbb vidé­keiről „vonultak“ be kerek három esztendőre, hogy az egyik legkeményebb és éppen ezért szép mesterséget, a vá­jártudományt elsajátítsák. Ne­kik már nem kell megtenniük azt a hosszú és keserves utat, amíg vízhordó fiúból csillés, majd 8—10 év elmúltával se­gédvájárokká, önálló vájá rokká válnak, de meg ke.. fogni a tanulás, a munka vé­gét a vájári címért. Csak né­hányat a szaktantárgyak kö­A bánya „újoncai zül. Bányaműveléstan, bánya- velőinek, szaktanárainak. A géptan, földtan, szakrajz, bá- magyar nyelvtan, a történe- nya-balesetszabályzat, de az lem, irodalom, a testnevelés általános, illetve a politikai mellett eszmei, politikai ok- műveltség növelése is első- tatásban is részesülnek a ta- remdű feladata az otthon ne- múlok. A viselkedésre, a kul­Wf> Veriga László, az intézet párttitkára előadást tart a kiszcseknek. túráit magatartásra, a min­dennapi élettel összefüggő kérdésekre kapnak itt rend­szeres útbaigazítást a fiatalok, hogy szilárd jellemű, művelt szakemberekké, szakmunká­sokká nevelődjenek. Gondos- k ódnak-arról is, hogy a táml­ás mellett megfelelő szórako- ’ási lehetőségeik is legyenek. A könyvtárnak, az asztalite­nisznek, a sakktábláknak meg van a maga törzsgárdája, de "emdszeresen tartanak mozi- 's színházlátogatásokat is. Ha meg éppen sportolásra támad-f na kedve valakinek, benevez-; hét akár a birkózó, úszó, vagy; a tornász szakosztályok bár-; melyikébe. Nem fog hiányoz- J ni hozzá a ,kondíció“, mert a; napi négyszeri koszt pgyene-1 jen megköveteli a sportot. $ Röviden vázolva, ilyen az* 'et itt, az egykori ferencren-J M barátok kolostorában, ahol! i kongó folyosókat, a valami-; kor sivár cellákat, kápolnákat* vidám fiatalok népesítik bei egy más, egy igazibb „rend“] ifjú katonái. Holdrakéta és tehénfogat Az idő szekere szinte századokon ugrik át. Az ember meg bökken, megmámorosodik az újabb és újabb csodák lát­tán. Nemrég még nagy dolog volt a szputnyik, ma már az űrrakétát is kévés éljük; azt szeretnénk, ha már ember lenne a Holdon. Szédületes iram! Sellyén és másutt a megyében televíziós antennák gyü­lekeznek a parasztházak tetején és amikor este kifogja a lovakat a gazda, leül a televízió mellé, csavarint egyet és színházban, moziban érzi magát. Ló és televízió! — óriási ellentét! A felsőszentmártoni paraszt megáll a föld végében, hogy pihentesse tehénkéit és közben azon gondolkodik: hogyan juthatott fel az égbe egy emberalkotta valami és hol kering­het az most? Még nagyobb ellentét! Tehénfogat és Holdra­kéta! Mintha csak azt mondanánk: őskor és szocializmus! Mindig többre vágyunk, többet követelünk. Kezdetben idegenkedtek falun az óvodától, a bölcsődétől, a napközitől — ma már itt is helyszűke ran. A parasztról azt tartották: — Nem megy az orvoshoz! Megy az, ha nem a saját zsebéből kell fizetnie. A ter­melőszövetkezeti paraszt a zsebébe vágja a kiskönyvet és beállít az orvoshoz, az egyéni gazda még most is meggondol­ja: megéri-e, nem gyógyul-e meg orvos nélkül és csak a végső esetben határozza el magát. A régi mondások is elavul­nak, újak lépnek helyükbe, ilyenek „Az egyénileg dolgozó pa­raszt nem megy az orvoshoz!” A tsz-paraszt megy, mert nem­csak ingyenes orvosi kezelést, de táppénzt is kap. Még ez sem elég, ennél is többet akarunk. Mohácson, például kilenc millió forintot tesz ki az adó, a községfejlesz­tés együttesen. Szép összeg. A mohácsiak is többre vágynak, mint ami van. De miből lehet többet adni? A többől. Mo­hácson csak a kórház, az iskolák, napközi otthonok fenntar­tása 12 millióba kerül. Kilenc millióból pedig 12 milliót ki­fizetni nem lehet. Honnan a pénz mégis? Az ipartól, az ipari munkásságtól. Nemrég levél jött Pogányből. A levélíró három kilomé­teres bekötőutat kér. Azt írja: „Tudjuk, ez az elmaradottság a régi rendszer bűne, de a felszabadulás óta 14 év telt el s nem tudjuk elhinni... hogy ennyi idő alatt ne lehetett volna bekötőutat építeni!” Pedig így van: nem tudtunk. Pedig óriási összegeket fordítottunk, bekötőutak, faluvillamosítás, távbeszélő hálózat... építésére és mégsem eleget. Mégis van­nak községeink, ahol még mindig nincs villany, nincs bekötő­út... Miért? Egyszerűen azért, mert tehenekkel, lovakkal szántunk még mindig. Nőttek az igények, de a gazdálkodási mód álig változott. Úgy gazdálkodunk, kisparcellán, mint ez­előtt száz évvel. Ilyen gazdálkodás mellett képtelenek vagyunk kielégíteni a növekvő igényeket. Mit tesz ilyen esetben a kapitalista állam? Felemeli az adókat, tönkre teszi a parasztokat. A mi államunk, a mun­kások és parasztok állama nem letaszítani, hanem felemelni akarja a föld rabszolgáit. Ezért vesszük meg a búzát 200 forintért, holott a világpiacon kilencvenért is annyit kaphat­nánk, amennyi csak kell. Vannak akik ezt nem húzik. kétel­kednek benne. Nálunk egy mázsa kenyérgabona előáll' tására a kisparaszti gazdaságokban 9—10 óra munkaidő jut. az USA-ban egy óra, a Szovjetunió Ciaant nevű kolhozában vi­szont mindössze negyvenöt perc. Hát ebben van a magya­rázata a kilencven forintos és a kétszáz forintos búzának. Nálunk még a kisparaszti gazdaság dominál, a Szovjet­unióban és az Egyesült Államokban a nagyüzem ontja a ter­mest. Mert nem szocialista specialitás a nagyüzem, a kapi­talisták is erre törekszenek, csakhogy ők kapitalista módon, a kisparasztok tönkretétele útján. Az USA-ban ezelőtt 30 évvel még 6 518 000 kisfarmer volt, ma már mindössze négy millió kisfámért tartanak nyilván. Svédországban 1944—1952 kn-ött 30 százalékkal csökkent a kisparaszti gazdaságok s-éma, Nyugat-Németországban pedig egyszerűen nemkívánr'-—<ak nyilvánították azt a gazdaságot, amely negyven hektár »'att van. Egyszerűen tönkretették a kisparaszti gazdaságokat he­lyükbe nagyüzemek léptek, hogy versenyezni tudjanak a vi­lágpiacon, hogy a kisüzemi módszerek elvetésével, lovak he­lyett gépekkel műveljék a földet, amely olcsóbbá teszi az áruk előállítását. Óriási a parasztság felelőssége. Ha józan ésszel gondolko­dik, be kell látnia: a tehénfogat nem egyeztethető össze a holdrakétával, hogy azzal nem lehet magyarázni a fiatalok városra özönlését: „Mennek a tsz-elől!” Nem a tsz-elől men­nek. Az elől a maradi, megcsontosodott nézet elől, amely szü­leiket még mindig bilincsben tartja, ök új módon aka-nak élni. könnyebben, jobban Siklósnagyfaluban egy fiatal tsz- taggal beszéltem, Lippón a tsz-fiatalok élete után érdeklőd­tem és mindenütt az volt a válasz: r — Nem akarnak a mi fiataljaink városra menni! (— lÁppón elmondták azt is, miért nem. Itt a tsz-fiatalok kultúrcsoportot alakítottak, asztaliteniszeznek, most röplabda felszerelést vásárolnak, hamarosan megkapják a televíziót, a lányok szabó-varró tanfolyamra járnak... Uj módon élvek és csoda-e, ha ebben a termelőszövetkezetben vannak olyan fiatalok is, akiknek a szülei még egyénileg gazdálkodnak? Nem, egyáltalán nem! Az idő szekerébe befogták a holdrakétát a Szovjetunió­ban. nálunk falun még tehén- lófogat vonszolja a szekereket. Ki kellene fogni már a szekerek elől a teheneket, a lovakat, hogy gyorsabban haladjunk előre a saját boldogulásunk, a jobb jövőnk, az új paraszti életforma felé. E feladat végre­hajtásához nem elég egy ember, tíz ember, ttz egész nemzet összefogására van szükség. SZÁLAI JANOS Új módszer a metán megfékezésére mess egy lépés és matt! Fenyődi Károly ég Púnak László Mbicek gyűrűjében csatázik a győzelemért. Egy kis torkoskodás reményében igazán nem esik le az ..aranygyűrű” az ujjúkról a krumplihámozástóL Szirtes Lajcs bányamérnök, a Pécsi Szénbányászati Trößzt kutatási osztályának vezetője nagy jelentőségű találmányt dolgozott ki a váratlan, pusz­tító tmetámgázkitörések elke­rülésére. Feltárásnál a szénte- t lepek harántolása előtt mint- ; egy öt méterrel lyukat fúrnak ; a széntelepek irányába. A lyu­♦ kon keresztül kimosnak öt— t nyolc csille szenet A metán- ; gáz feszítőereje az így keiet­* kezett üreg irányába hat, majd a furaton keresztül megszelí­dülve távozik. Eddig tizemhat­; szór alkalmazták sikerrel ezt | a műveletet és ennek alapján i minden pécsi bányaüzemet kö­telezték az óvintézkedés meg­tételére. Megkezdték egyben e mód­szer alkalmazását a szénelő- vájásban és a gurítók hajtá­sánál is. Erre a célra speciális gépet szerkesztettek, amc.v 10 000 kg-os nyomással csöve­ket tol előre a szénbe. A fúrás ugyanis — amit a feltárásnál kőfai védelmében használhat­nak — szénben rázkódást okoz hatna és a metángáz időelőtti felszabadulásával gázkitörést idézhetne elő. A csövek szénbe mélyesztése után az üreg kép­zése és a metán elvezetése itt is a fentebb már leírt módon történik;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom