Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-07 / 32. szám
2 N APtO 1359. FEBRUAR V ' „Régiek” és maiak V elény főutcáját valami tekintélyesebb község mellékutcájának sem szívesen fogadná el. Nem is utca az, hanem csúf nagy árok, amelynek fenekén rendetlen göröngyökbe fagyott a sár és egyik partján a házak küszöbe magasabban áll, mint a másik parti házak padlása. Az első ember, akit ezen a nyaktörő utcán megállítottam, nyomban kezdte is a panaszt: — Látja, kedves elvtárs, hát így kell nekünk élni, ilyen utakon kell botorkálni. Ezt írja meg az újságba! Itt van, megírtam. De ez még csak félmunka. Szó volt még egy és másról azon a sötét utcán. így folytatta a panaszos: — Hát mondja, elvtárs, igazság ez, hogy most nekünk kell szenvednünk a régiek bűne miatt, akik csak azzal törődtek, hogy még egy holdat ragasszanak a többihez, az utat meg hagyták sár-tengernek, mert az nem magántulajdon, hanem mindenki használja?! Mondott még egyebet is a kucsmás, bekecses ember, még azt is, hogy miként lett Annyira így van ez, nemcsak Velényben, hanem másutt is, hogy az lenne furcsa, 6zinfe lehetetlen, ha ennyi gazdaember egy-két óra hosszat beszélgetve nem hozná szóba a termelőszövetkezetet. — Kell az, annyi biztos, és meg is lesz — így kezdi egy sovány, mozgékony ember, akit családiasán Ferinek szólítanak — de.;; A „de** UtUtl ismerős dolgok következnek. Elsőnek az egyéniek .szabadsága’1. Azt mondja, neki nem dirigál senki, ha kell, akár éjszaka is kimegy a földre dolgozni. Aztán rájön, hogy ezzel jól megadta magának, hiszen miféle „szabadság" az, ami éjjel is munkára kergeti. Más érveket keres, de azok is visszaütnek. Nem marad más csak az, hogy volt a szomszéd községben tsz, de „azok mindig civakodtak“. Igenám, de más szomszédiközségekben viszont olyan gyorsan gazdagodnak a tsz-tagok, hogy nem lehet irigység nélkül elnézni őket. És akkor egyikük sorrakérdezi, a Velényben ágyakkor juthat előrébb eddigi elhanyagoltságából, ha problémáikat közös erővel kezdik megoldani. Ez egyúttal a válasz a bevezetőben említett kérdésre is. A szó átvitt és valódi értelme itt találkozik. A sáros földút nemkevésbé járhatatlan, régi és rossz, mint az elszigetelt egyéni küzködés, kuporga- tás útja. Viszont a közös gazdálkodás egyedül járható út-? «redménvt értek el jára lépve hamarabb lesz a j arant ^ eredményt érték el Az év legfontosabb feladatai Vasason fl minőség javítása, a leljesítmánysk növelése, a munkaverseny fellendítése A vasasi bányászok az elmúlt esztendőben a termelés növelése, a teljesítmények fokozása, a termelés gazdaságosságának biztosítása terén egybekötő út is járható, jó köves- úttá. A „régieket* is kár szidni. Azok az akkori társadalmi rendben, nem is tehettek mást, görcsösen ragaszkodtak ahhoz a kis földhöz, saját kis gazdaságukat próbálták toldozni, foltozni, ha élni akartak. Nem ők voltak a hibásak. Ma azonban más lehetőség is van. És ha nem akarják a velényiek, hogy saját fiaik, unokáik majd szemükre hányják a mulasztást, meg kell ragadni a lehetőséget. A „régieket” nem lehet már felelősségre vonni. De és így a vasasi bányaüzem a Pécsi Szénbányászati Tröszt egyik legjobb bányaüzemének bizonyult. Ebben az esztendőben a vasasi bányászokra ismét nagy feladatok várnak. — Ebben az évben a fő célkitűzésünk a minőség javítása — mondotta Vándor Ferenc elvtárs, a bányaüzem vezetője. — Termelési eredményünk éppen ezért nem lesz kiemelkedően magas, de viszont mindent megteszünk azért, hogy a a mai gazdák felelősek gyér- megengedett 3,5 százaléknál cselédből a maga gazdája. De játszik divatos családias hangez nem fontos, hiszen csak ebben a csöpp faluban is számosán mondhatnának hajszálra ugyanolyan történetet magukról. Hanem a kérdéseire nem sokkal később válasz is hangzott. Nem hallhatta, mint . hogyan sokan mások sem hal lották, csak azok, akik tizenkettőn ott szorongtak az iskola padjaiban, s már ezért is érdemes továbbadni. Taggyűlés volt az iskolában, a párttitkámő nyitotta meg, az iskola igazgatója tartott beszámolót — ahogy illik is. Pártonkivüllek is voltak, s a beszámoló után eltűntek a kötött fonnák, beszélgetés alakult ki. Az csak természetes, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomról folyt a szó. Elmondotta az igazgató elvtárs, hogy bármilyen céllal ülnek is össze az emberek, mindig erre lyukadnak ki: a szövetkezésre. nemben: „Hát van nekünk valami bajunk egymással Laci? Hát veled Jancsi? ...“ Heves fej rázós a válasz mindannyiszor. De hát akkor hogyan lehetne itt civakodás, ha mind ilyen jó barátok? Sorrakerül az orvosi ellátás, a nyugdíj, a munkaegységek kérdése. Velényben nem volt tsz, de az itteniek meghökkentő pontossággal ismerik a közös gazdálkodás részletproblémáit is. Ahogy egymásután, néha-néha egyszerre is, beszélni kezdenek úgy tűnik, mintha önmagukkal vitatkoznának hangosan, azt mondanák el most nyilvánosan, amit eddig hosszú, álmatlan téli éjszakákon magukban gondoltak el. A vége mindig az, hogy az egyéni gondokat végül is csak a termelőszövetkezet oldja meg, hogy a közös gazdaságiban jobb, biztosabb, nyugod- tabb az élet, hogy a falu csak mekeik előtt azért, ha a falu megmarad régi állapotában. Mit felelnek majd, ha néhány év múlva ezt hallják saját gyerekeiktől: „Ha Időben kezdtetek volna, már mi is gazdagok lennénk .■: Node kár ilyen sötét képet festeni. Akik együtt ültek ott, a szűk iskolapadokban, elhatározták, hogy két hét múlva megint összeülnek, de akkorra mindenki hív magával még három-négy másikat, hadd legyenek többen. Ugyanarról lesz sző, amiről ezen a gyűlésen is beszélték. Csak még határozottabban, nyíltabban. Arról, hogy ennek a ma még elmaradott falunak nem kell szükségképpen hátul kullognia, hiszen Velényben is van-' rak jó gazdák, értelmes, becsületes emberek, akik nem , akarnak fiaik előtt szégyen- { kezni. megoldani, elrendezni való akad a termelőszövetkezet útjában, azzaj már könnyű végezni tavaszig. JLtTÖI Vúlt SZÓ äZOTl S taggyűlésen vagy inkább beszélgetésen. Ezt a beszámolót is biztosan olvassák néhányan Velényben, s gondolom, erről is vitatkoznak majd. Talán akadnak, akik szidják az újságírót, amiért így mekifcszögezi a kérdést, biztos azonban, hogy többen vannak, akik örömmel látják, hogy a kérdés elhangzott, most már csak vá- ; 1 aszóin! kell. Mészáros Ferenc több pala és a megengedett 36,9 százaléknál több hamu ne legyen az általunk kitermelt szénben. Ez a feltétele annak is, hogy tröszti átlagban a pécsi szén legalább 4600 kaló- riás legyen. A fenti minőségi szintek betartásának sok feltétele van. A legfontosabb, hogy már a fejtésekben, illetve a többi ezéntermelő munkahelyeken azonnal kiválogassák a palát a szénből s azt az öregfejtésbe juttassák. Az üzemvezetőség ezenkívül elrendelte, hogy a széntelepekben az elmeddült részeket minden esetben ki kell kerülni, hogy ily módon is megakadályozzák a szén szennyeződését. A vasasi szén Országos baromf'tenyésztési tanácskozás A Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatósága országos tanácskozásra hívta egybe a megyei tanácsok főállattenyésztőit, fő- állatorvosadt, a törzsállattenyésztőket, továbbá az ország valamennyi keltető, állomásának vezetőit, szaktanácsadóit, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek baromfitelep vezetőit, a baromfitenyésztő célgazdaságok szakembereit, hogy megtárgyalják az idén, s a következő években sorrakerülő, összesen 110 milliós beruházást, valamint a tenyésztői munkák további fellendítésének feladatait. Ami kisebb-n agy óbb ’ ugyanis átlag 30 százalék ha- "• "’"1A műt tartalmaz — a többi »a szennyeződés következménye. A szén minőségének javítása különösen nagy követelményeket állít azok elé a bányászok elé, akik öreg műveletek újranyitásán dolgoznak vagy a fejtésben a második szeletet fejtik. Ezeken a helyeken a szennyeződés lehetősége igen nagy s így a bányászok | részéről igen nagy körültakin- ’ tésre van szükség. A bányaüzem vezetői a fentiekre a legutóbbi termelési tanácskozáson felhívták a vasasi bányászok figyelmét. S hogy a bányászok valóban törődnek-e a minőség javításával, arról rendszeres ellenőrzéseken győződnek meg. A Béke-aknán történő úgynevezett hivatalos ellenőrzéseken kívül a vasasi bányaüzemben is minden hónapban megvizsgálják, hogy a különböző csapatok tagjai mennyi palát szállítanak a szénben. Csapatonként általában öt csille tartalmát nézik meg s az eredmény alapján módosítják a csapat havi termelési eredményét. Azok ugyanis, akik például a megengedettnél egy százalékkal kevesebb palát küldenek a felszínre, az egy százaléknyi palamennyiség kétszeresét szénben kapják meg, vagyis ennyivel növelik az általuk kitermelt szén mennyiségét. Ennek persze a fordítottja is érvényes. Ha például a megengedettnél magasabb a palamennyiség, ezt a mennyiséget levonják az illető csaptat által ólért termelésből. Érdemes tehát tisztán termelni. Sőt a bányászok ezenkívül érdekeltek abban is, hogy a palát különválogassák, mert a különválogatott pala minden köbméteréért külön 12 forintnyi díjazásban is részesülnek. Vagyis, aki tisztán termel, többet keres. A vasasiak a minőség javítása mellett igen fontosnak tartják a teljesítmények növelését is. Mégpedig főként a meddő elővájási teljesítmények növelését. *— A szomszédaink, a kó- vágószőlősi, a komlói bányászok ezen a téren messze lehagytak bennünket, nagyot léptek előre — ismerte el az üzemvezető. — Lemaradni azonban mi sem akarunk. Elhatároztuk, hogy ebben az esztendőben javítunk eredményeinken. Egyelőre egy csapattal a II. szinten a II. északi fedü keresztvágaton próbálkozunk meg az eddiginél magasabb teljesítményeket elérni. A munkahelyet műszakonként 3 fővel telepítjük, ellátjuk ví- zesfúrógépekkel, egy nagyteljesítményű Nüsse Gräfer fúrógéppel, lengyel rakodógéppel és a munka zavartalan végzéséhez szükséges minden eszközzel. A technológiában hengeres morzsoló betörést írtunk elő és azt szeretnénk, ha műszakonként legalább 1.20 métert haladnának előre valor mennyi szükséges munkafo- lyamat elvégzése mellett. Ha a fenti elképzelés valóra válik, akkor ennek a gyorsvágathajtó csapatnak a tagjai kétizer olyan gyors előrehaladási sebességet érnek el, mint a töb- bt csapat tagjai. A csapat tagjainak tehát elsősorban a vá- gathatjási sebességet kell meg- gyorsítaniok, de a későbbiek során a vágathajtási teljesítmények növelését is várják tőlük. Elhatározott szándékuk az is, hogy a jelenlegi egy- tonnás összüzemi teljesítményüket ebben az esztendőben is tartani fogják. A vasasi bányászok jól tudják, hogy az idei megnövekedett feladataikat csak abban az esetben lesznek képesek teljesíteni, ha fellendítik a szocialista munkaversenyt. A csapatok, a körletek között eddig is volt párosverseny. Sőt a bányaüzem vezetői a két legjobb nagyfejtési és a két legjobb kisfejtési, valamint a legjobb elővájási, feltárási és szállítási brigád számára külön cél’u- talmat is tűzött ki. Vasason bíznak abban, hogy ezek a hagyományos versenyformák eleven, eredményes versenyek kialakulását teszik lehetővé. A versenyzők — mivel a verseny nyilvánossága is megjavult — napwnta tájékozódhatnak a vérsenytáblán arról, hogy melyik csapat milyen eredményt ért el. Külön nyilvántartják és nyilvánosságra hozzák valamennyi csapat előírt, elért termelési tervét és feltüntetik a százalékos eredményt is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vasasi bányászok versenylendülete egyre inkább fokozódik és így a fentebb említett célkitűzések valóra váltása biztosítottnak látszik. fegtyzet epp itßaßa rCáneakióL is táncosokról A tánc talán már olyan régi, mint maga az emberiség. A tánc nemzetközi, csupán a táncosok mások mindenütt és mást táncolnak. Leginkább azt, ami nekik legjobban tetszik. Nem kivétel a tánc szeretete alól a pécsi ifjúság sem. Szolid körülmények között a KIS/Lk ült úrotthonban nyílik számukra legtöbb szórakozási lehetőség. Vajon hogy viselkednek a táncosok a parketten? Erie leginkább Takács József, a kultúrotthon vezetője sdhat választ. . — Nagyon szeretem a fiatalságot — mondja. — És so- Áan talán el sem hinnék, én •Je» állandóan köztük vagyok. meg is vagyok elégedirelük. Tetszik, amikor szépen felöltözve táncolnák, általában szolidan, s ha némelyik kicsit elevenebben is, nem baj. Addig szabad, míg nem sérti a jó ízlés határát. — Sokan talán észre se vették, hogy eltűntek a tánctermekből a kockásinges, nyakkendő nélküli fiatalemberek. Megszűntek, mert nyakkendő, megfelelő viselet nélkül, nem látogathatja senki a kultúr- otthont. így aztán, aki szórakozni akar, rendesen felöltözik. A táncosokról véleményt mondhat, aki látja, figyeli viselkedésüket. A táncról azonban csak- az mondhat igazán véleményt, aki maga is nagyon sokat tándol. Nem kell sokat keresni, Hagyó Ibolya szinte minden táncos rendezvényén megtalálható a kultúrotthonnak. Miért is ne, elvégre farsang van és Ib'ke már nagylány... tizenhat éves. Ragyog a szeme, ha a táncról beszél. Igen sok új táncot szeretne táncolni, gyorsakat, modemeket. Olyant, mint a wugi.. — No és a rock and roll? Nem, rock and rollt nem szeretne táncolni, még a fiúk sem. Csak próbálná is valaki a f*)e fölött hajigálni, mint előnyét. ízlésesen, stílusosan tanítják a mai társasági tán- j rakat. A keringőn, tangón, { csárdáson kívül nemcsak wu- 5 git, hanem a francianégyest J és más társastáncokat is ta- > nulnak. > Nem zárkóznak el az újtól, v de a túlzást nem engedik meg. A tánciskolában, a tánc- | termekben, ahol táncók és { táncosok találkoznak, össze ahogy Nyugaton divat, bizony megkapná a magáét a pécsi kislányoktól. Jó a rumba és jó a wugi, és jó a leánypörgető gyors-csárdás is. A táncokról is, meg a táncosokról egyaránt mérvadó véleményt mondhat az, aki nevel is, táncol is — a tánctanár. Balog Géza tanítja a fiatalokat táncolni a KISZ tánciskolában. Ő mondta el, hogy ilyenkor farsang idején mintegy 30 százalékkal több ember táncol, mint az év bármely szakában. Persze, nemcsak táncolni, hanem viselkedni is tanít. Nemiég például egy 20 pierces táncos rendezvényről készült oktatófilmet vetítettek a tánc szünetében. A fiatalok meglátták a helye® viselkedés, a csinos, egyszerű öltözködés kell hangolódniok, hogy a táncok is, a táncosok is egyaránt szépek, ízlésesek legyenek. Wesatl M. Köztudomású, hogy naponta sok levelet visz a posta szerkesztőségekbe. Ezekben. annyi mindenről szó van, hogy felsorolni is sok lenne. Mondjuk is sokszor: ahányféle formája, színe van az életnek, any- nyifé'ék a levelek. Ez a megállapítás nincs messze a valóságtól, még akkor sem, ha jól tudjuk, hogy nem mindenki ír a sajtónak, rádiónak öröméről, gondjáról, bajáról. A posta a többi között Hosszúhetényből hozott egy levelet. írója Béres Gvörgy- né a szőlőhegyből. íme, szó szerint a levél: „Azzal a kéréssel szeretnék önökhöz fordulni, adjanak felvilágosítást az iránt, hogy személyautót kik vásárolhatnak és milyen iratok szükségesek, a kérelemmel hova kell fordulnom. A férjem bányász s szeretnénk egy autót. Kaphatunk-e és ebbeli kérelmünkkel hova kell fordulni, hol kaphatjuk meg a kocsit, kell-e kérvényt írni, vagy szabadon lehet-e vásárolni. És azt szeretném, ha megírnák, hogy a különböző típusok melyik, milyen árban vannak és amennyiben 'ehet, kérem a fent említettekről levélben válaszolni.“ Ez egy nem mindennapos 'evői, de ilyen is van. Az-mber újra és újra elolvasna és közben arra gondol, hogy bizony ez is gond, de iifajta, jó gond. Mert azelőtt is írtak ám a szerkesztőségekbe levelet Béres Györgynék, egyszerű munkásasszonyok és jártak személyesen is. A Dunántúl, meg a Pécsi Napló újságokban aztán nyoma is lett ilyenformán: „Egy vasasi, szegény asz- szony nagyon szép>en kéri a jószívű embereket, hogy két gyermekének juttassanak használt ruhaneműt. Az adományokat kérjük a szerkesztőségbe küldeni.“ Aztán a másik: „Egy kétgyermekes családapa bár- mi'yen miunkát vállal, kút- ásást is, — bányász voltam.“ Huszonhárom évesek ezek az újságok. Közben volt egv világháború és most 1959 február másodikén keltezett levelében autóvásárlásról érdeklődik Béres Györgyné. Micsoda távolság a két évtized! Jó — mondhatja valaki — hálás téma, príma lehetőség kínálkozik a fény és árnyék összevetésére, de nem mindenkinek ijyen a gondja. Nem hát! • írnak olyan levelet is, hogy járjunk közbe a PIK-nél egy ablaksz árny megcsinál tatásáért, mert befúj a szél, de ilyen jellegű gond é» '»aj azelőtt is volt, ha a háziúr nem akart javíttatni és lesz a jövőben, mert csak egy ideig örökös az ablak, az ajtó és a ház is. Viszont ilyen autóvásárlásról érdeklődő levél azelőtt egyáltalán nem volt, mert akik venni tudtak, nem mentek egy szerkesztőhöz sem felvilágosításért. Tehát vannak újfajta gondjaink, meg újfajta leveleink és mi hisszük, hogy az ilyenféle levelekből, — amelyre a választ természetesen elküldjük — mindig több lesz.
