Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-05 / 30. szám

1959. FEBRUAR 5. NAPLÓ 5 Létesítsenek újító »». tartsanak Ismét újítási napokat, ismertessék az újítási rendeíetet! A Népi Ellenőrző Bizottság javaslatai az újítási mozgalommal kapcsolatban A Városi Népi Ellenőrzési Bizottság két középszervnél és több pécsi vállalatnál megvizs­gálta, hogy milyen az újítási mozgalom. A vizsgálat többek között kiterjedt arra, hogy a vállalati feladattervekből ké­szítettek-e újítási feladatter­veket, az újítási megbízottak ismerik-e az újítással kapcso­latos rendeleteket, a gazdasági vezetők miként foglalkoznak a benyújtott újításokkal, az újí­tók díjazása eszmei alapon vagy szerződéskötéssel törté­nik-e, a minisztériumok, álta­lában a felsőbb szervek meny­nyi idő alatt intézkednek az újítások ügyében. A MÁV Pécsi lgazga lóságán a vizsgálat időszakában be­nyújtottak 118 újítást, ami elég kevés a dolgozók létszámához viszonyítva. A benyújtott újí­tások közül elfogadtak 37-et és bevezettek 34-et. Az elfogadott újításokat az igazgatóság nagy százalékban megvalósítja, elő­fordul azonban, hogy egyes újítások bevezetése beruhá­zási hitel hiányában késik, il­letve el is marad. A fűtőházban többen sérel­mezték, hogy bár a vasút víz­hiánnyal küzd és a dolgozók töb bolyán újítást nyújtottak be, amelyek a vízhiány meg­szüntetését célozzák, e javas­latokat mégsem valósították meg beruházási fii tel hiányá­ra való hivatkozással. Gelen­csér—Hánsi „Lágyvíz feltárása és hasznosítása", K. Szabó Jó­zsef segédkezelő „Pécs külvá­rosi állomáson vízdarú létesí­tése”, Berki Miklós „Patak­víz iszaptalanítása“ tárgyú újítása mind ezt a célt szol­gálták. Az újítók a lágyvíz feltárása érdekében maguk végeztek próbaásást, a pálya­fenntartási osztály azonban a javaslatokat rendre elutasítot­ta, anélkül, hogy azokat a helyszínen alaposan megvizs­gálta volna. Az elutasítás nem indokolt, mert a 0.5 százalé­kos kísérleti költségkeretet nem merítették ki. A vizsgált osztályoknál az. újítások elbírálása általában aj rendeletben előírt határidőn belül történik. Az ügyrend szerint a Pécsi Igazgatóság gyakran kényszerűi újításokat felküldeni a KPM-be döntés végett. A minisztériumhoz felterjesztett újításokra a vá­lasz azonban sokszor 1—2 évig is elmarad. A tapasztalat azt mutatja, hogy sem a Köz lekedési és Postaügyi Minisz­térium, sem az Igazgatóság műszaki szakértői az újítókkal nem tartanak szorosabb kap­csolatot. Sokszor döntenek újítási ügyekben, anélkül, hogy a javaslatot az újítóval a hel>-» színen megbeszélnék. Az újí-t tók sérelmezték, hogy késik j az újítóműhely felállítása. Azj újítókor nem működik, az úji- í tólcnak ezért nincs lehetősé- ; gük az illetékeseket megbírál-, ni, nézeteiket kicserélni. ♦ A Népi E”enőrzési Bízott-; ság megállapította, bogy az ^ Igazgatóságnak van több több-; szőrös újítója, de az 1958-as. évi vasutasnapon egyetlen uji-| tét vagy újítási ügyintézőt} sem jutalmaztak. Az újítások* díjazásánál sok hiányosságot állapítottak meg. valamennyi díjazás eszmei ala­pon történik, a fűtőház kivé­telével, szerződés nélkül. Az újítókat be sem vonják az újí­tási díj megállapításába. A dí­jak megállapítása mechanikus, lélektelen. Általában az esz­mei díjazás egy díjskála alap­ján történik, amely az egész területen 100—300 forint ösz- szegig terjed. Példa erre a mozdonyok áramfejlesztő dina­mója csapágyainak módosítá­sát célzó javaslat. Ennek meg­valósításával óvatos becslés szerint is 20 000 forintos meg­takarítás érhető el, az újító­nak mégis csak 100 forintot ajánlottak fel, amit az termé­szetesen nem fogadott el. Volt több olyan javaslat, amely műszaki észszerűsítésnek szá­mított, mégis termelési ész­szerűsítésnek minősítették, ezért a díjazást csökkentve ál­lapították meg. Amióta a Városi Népi Ellen­őrzési Bizottság az újítási mozgalommal kapcsolatos hiá­nyosságokat felvetette, a MÁV Pécsi Igazgatósága több intéz­kedést hozott. A bizottság a közeljövőben az Igazgatóságon és a hozzá tartozó üzemegysé­gekben. utóvizsgálatot tart majd. Autóközlekedési Igazgatóságon, — ahová 7 AKÖV és Belsped vállalat újítási ügyei tartoz­nak középszinten — az Igaz­gatóság újítási előadója újí­tási feladatterveket nem ké­szít ugyan, de a vállalatok fel­adatterveihez az irányelveket azok rendelkezésére bocsátja. Újítási propagandát az igazga­tóságon belül nem végeznek, mert a módosítások és ész­szerűsí tések az igazgatóság dolgozóinak munkaköri köte­lessége. A dolgozók rendelke­zésére áll a műszaki könyv­tár és több külföldi műszaki szaklapot is járatnak. A vál­lalatoknál lévő újítókat nép- szerűsítik, gyakran kitüntetik. Pécsi Közlekedési Vállalatnál összesen 20 újítást nyújtottak be. Ebből elfogadtak 10-et és mind a 10-et bevezették. Az elfogadott és kísérletre utalt újításokkal kapcsolatban az újítókkal minden esetben meg­kötik a szerződést. A vállalat újítási feladattervét az ellen­őrzés megvizsgálta és azt he­lyesnek találta. A felvetett problémák aktuálisak, azon­ban a vizsgálat időszakáig mindössze egy feladattervi pontot valósítottak meg. Az újítási propaganda a szakszer­vezet segítségével az utóbbi időben megfelelő, az újítók tá­jékoztatása kielégítő. Az újítá­sok ügyintézésével kapcsolat­ban a dolgozók részéről pa­naszbejelentés nem érkezett. Az újítási előadó és a műsza­kiak a dolgozók részére min­denkor megadják a szükséges segítséget. A vállalat tapasz­talatcserére újításokat nem kapott, maga sem küldött. A bizottság megállapította, hogy több újítás alkalmas lenne hasonló profilú vállalatokhoz tapasztalatcserére. A benyúj­tott tíz újítás közül hetet esz­mei alapon bíráltak él. A bi­zottság véleménye szerint leg­alább 2—3 újítást kalkulációs alapon kellett volna elbírál­ni. Pécsi f inommechanikai Vállalatnál, ahol a vizsgálati időszakban 180-an dolgoztak, mindössze egy újítást nyújtottak be, ezt elfogadták és be is vezették. A vállalatnál gyenge az újítási mozgalom. A vállalati feladat­tervekből a dolgozók részére nem dolgoztak ki újítási fel­adatterveket és így a megol­dandó feladatokról a dolgo­zók nem is szerezhetnek tudo­mást, Az újítások elbírálása, kezelése nem az előírásoknak megfeleleőn történik. Az el­fogadott újításoknál gazdasági kalkulációt . nem végeznek. Ezért gyakran előfordul, hogy kevesebb újítási díjat fizetnek ki, mint amennyi törvény sze­rint az újítónak járt volna. Az újítási előadónak a szakmai képzettsége meg van, azonban időhiányra való hivatkozással az újításokkal nem tud olyan behatóan foglalkozni, mint ahogyan azt kellene. Az újítói jog és érdekvédelme érdekében sem tesznek meg mindent Nincs szerződéskötés, sem írásbeli megállapodás, sem az újítás bevezetését, sem a dí­jazást illetően. A vállalat ve­zetősége ígéretet tett, hogy a fenti hiányosságokat megszün­teti. Pécsi Építőnnyagipari ES-nél mindössze 2 újítást nyújtot­tak be, jóllehet a dolgozók létszáma 202. A benyújtott újításokat elfogadták és berts vezették. A vállalatnál éves újítási feladattervet dolgoz­tak ki, amelyet a dolgozókká' a hirdetőtálián ismertettek Az újítási rendeletet a vál­lalatnál tökéletesen ismerik, azonban gyakorlati kivitelezé­se nem érvényesül, mert olyan szemlélet alakult fci, hogy mindenki vezessen be éssze­rűsítést munkájába, mert így könnyebben dolgozik. A Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja valamennyi megvizsgált szerv­nek, hogy mindazokon a he­lyeken, vállalatoknál, ahol az újítási mozgalom eddig nehéz­kesen haladt, állítsanak fel újítóköröket. Ezek keretében a műszakiak nyújtsanak se­gítséget a dolgozóknak az újítási javaslatok kidolgozá­sához. A mozgalom fellendítése ér­dekében a NEB szükségesnek tartja, hogy évente legalább egyszer a vállalatok rendezze­nek újítási napokat, amikor kiállításokkal, jutalmazások­kal népszerűsítsék az újító mozgalom kiváló dolgozóit. A tanácsi vállalatoknál na- gyobrészt nem ismerik az újí­tási rendeletet, sőt egyes he­lyeken a rendelet szövege sincsen, meg. Ezért a NÉP javasolta, hogy a tanács ille­tékes osztályai az újítási ügy­intézők részére szerezze be s rendeletet, annak szövegét s műszakiak ismertessék a vá1- lalat valamennyi dolgozója előtt termelési tanácskozás keretében. Favágók között Csaknem! Sziszeg a fűrész­gép, recsegve-ropog- va zuhannak a mélybe a hatalmas szálfák. A motorfű­részt két ember hor­dozza. Csak oda tér­delnek egy-egy fa­óriás mellé, egy ka­nyart tás élőiről, egy hátulról, a harmadik a fejsze fokával lök egyet a fán, és mór dől is. Mennek a kö­vetkezőhöz. Rajtam kívül azt hiszem még sokan nem így képzelték el a favágók munkáját. Hisz itt még a kivá­gott rönkök darabo­lását is fűrészgéppel végzik, s a fejszét már csak kérgezés- hez használják. Pe­dig valamikor leg­fontosabb szerszáma volt ez a favágónak. Vajda János, a pécsszabolcsi kerü­let erdésze is úgy kezdte fejszével, ké­zi-fűrésszel. valami­kor harminckét év­vel ezelőtt. Akkor még egyházi birtok Volt az Arpádtető is. meg ez az egész be­láthatatlan rengeteg. Aztán elvégezte a szakiskolát, erdész lett és dolgozhatott egy évet ingyen a papoknak. János bácsi most itt ül a tűz mellett, meggémberedett uj­jait melengeti. Hat­van éves. Mégis mi­kor feláll, a hatal­mas tölgyszó'ak sem sudárabbak nála. — Az ott a fiam, belőle is erdész lesz, — mutatott egy fia­talemberre. — Elein­te elleneztem, de most már nem bá­nom. Jövőre én úgy­is nyugdíjba me­gyek, majd felvált. Bolondja ennek a szakmának s most már nem is próbá­lom lebeszélni. Meg aztán neki könnyebb lesz, mint nekem volt. Meg a favágóknak is könnyebb — ve­tem közbe. Az öreg erdész rá bő'int, hogy ez az igazság. — A gép, az nagy segítség. A fald ter­me1 és mindig nehéz, testi munkának szá­mított, de a gép most elvégzi a nehezét. Míg az erdésszé1 beszédetek, a favá­gók munkáját is fi­gyelem. Jól benne járnak már az erdő­ben. A fűrészgép hangja is egyre hal­kul, majd egyszer csak teljesen leáll; Fiatalember jön fut­va, kifogyott az üzemanyag, de azért nem szabad a gépnek sokáig állnia. Míg a tartályt meg töltik, elbeszélgetek a fiatal favágóval. Tenlke Sándornak hívják és ő itt a bri­gádvezető. Már har­madik télen dolgozik erdón. Egyébként drávasztárai, meg a többiek is azok. Most itt laknak az erdő- gazdaság munkás­szállójában, csak hét végén járnak haza a családhoz, ö, a maga részéről sze­reti ezt a munkát, meg a fizetéssel is meg van elégedve. S a feleség? A gye­rek? — Megszokták, hogy távol vagyok — feleli moso'yogva. — Meg kdön ben is egy hétbő1 három napot otthon töltök. Szom­baton megyek és csak kedden reggel jövök vissza. A hét többi napján meg úgy dodozom, hogy négy nap alatt megvan a negyvennyolc óra. S Tenke Sándor már megy is vissza a géphez, mert az most újra megindult. A brigádvezetőmek mindenütt ott kell lennie. Paraszt em­ber, nyaranta az apósa földjén doleo- zik. Ide az erdőre csak té’en jár, mint a többi időszaki munkás. De az erdei munka egyre jobban vonza s ezért elhatá­rozta, hogy jövőre nyáron is az erdé­szetnél marad.' Választhatott, hát így választott. És még sokan határoz nának így, csak hót a fakivágás szezon­munka, télhez van kötve. A többség azonban továbbra is kettős é’etet él. Nyá ron a föld, té'en meg az erdő. Érdemes er­dőre járni. A kiter­melt ga’yfa fe’ét o1- csó pénzért kapják és 190—lf>0 forintért adhatják tovább köb mét'rét. Ez a ked­vezmény k’dár a fa­vágóknak. Na meg az a kis könnvobbsé" hogy a nehéz mun­kát a péry végzi e1 de ezt a favágók má’- természetesnek tart­ják. s csak ők a meg mondhatók hogy mennyivel ér többet a fejszénél; TelnUtek I 99** hölgy hozzám tartozik". A „lovag”, aki a fenti kijelentést némi daccal a hang­jában megtette, fiatalember még, s a „hölgy" nincs még tizennyolc esztendős sem, de már itt ül valamelyik mula­tóban, eszpresszóban, vagy valamelyik étteremben. S előtte is csillog a pohárban az ital — sok esetben nem sör, de még bor sem, hanem konyak, rum, vagy másféle pálinka. No mindegy, a „hölgy” hozzá tartozik, úgy gondolja ezután, hogy a felelősség is az övé, ha valakit kérdőre vonnak ezért, az csak ő lehet, a férfi, az erős és rettent­hetetlen Férfii így: nagy F-fel! Hát 6 aztán védelmébe veszi a kislányt, tehát neki ne szóljon sem a pincér, sem a nyomozó, sem valamelyik iskola pedagógusa. Ismerős, nagyon ismerősen csengenek ezek a kijelentések. Minden esetben elhangzanak, ha valahol is felteszik a kínos kér­dést: — Szabad kérdeznem, a hölgy hány éves? Mert ugye gyanúsan fiatal. Gyanúsan ifjú még ahhoz, hogy szórakozóhelyeken rumozzon. És csodák csodája! — egyetlen pillanat, amikor egy nő nem lefelé tagadja éveit, hanem fölfele ... Csak azért, hogy már többnek lás­sák, mint amennyi, és akkor nyugodtan megihatja a fél­decit, a FÉRFI oldalán. Mert kérem szépen az már na­gyon régen volt, amikor az ifjú lovag — virágcsokorral a kezében sétált föl-alá a bizonyos villanyóra alatt, vagy egy tér diszkrét padján ülve két szál ibolyával, míg végül is megérkezett a kedves. S ha netán mégis, annyi bátorságot vettek maguknak, hogy egy pohár tejeskávéra, szelet kug­lófra betévedtek világos nappal egy cukrászdába — okkor a környék szájára vette őket, mint „erkölcstelen” ördög­fiókákat. Ebből a szemlesütött, álerkölcstanból nem kérünk. Köszönjük szépen. Hanem a másik véglet sem stimmel. A virágcsokor kilépett a divatból. Ez sem baj. De az már annál inkább, hogy a „randevú-helyen" — a presszó te­nyérnyi asztalánál — a Kedves konyakot iszik a maga tizenhat-tizenhét esztendejével. Nem igaz? Régente a szórakozóhelyek falain kifüggesztett táblák figyelmeztették az ivolda jámbor vendégeit, hogy „Padlóra köpni tilos”, s mégis odaköptek. Kiírták azt is, hogy „Ti­zennyolc éven aluliaknak szeszt kiszolgálni hatóságilag ti­los”, s mégis kiszolgálták. És kiszolgálják — sajnos — ma is. Pedig ez tilos nemcsak „hatóságilag", hanem tilos „tár­sadalmilag” is. Vagy ha úgy tetszik, „ifjúságvédelmileg” is! No persze, most azt mondja a pincér: — Horniét tudjam meg, hogy hány éves a vendégem? — Mit csináljak, ha a szüleivel ül az asztalnál? — Mit csináljak, ha felnőttek kérik ki számára az italt? E1 tek jogos kérdések, de a megoldás mégis kézen- fekvő. Nézzük az első problémát! Ha a pincér fel­szolgálja a szeszt a tizennyolc éven aluli fiataloknak, ak­kor törvénysértést, azaz hogy szabálysértést követ el, ami bizony néhány százasába kerül. De hogy ne kövessen el törvénysértést, nyugodtan közölje az ifjú vendéggel, mu­tassa meg személyi igazolványát. Mutassa tehát, de nem elkérni. Az igazolvány fedőlapjának belső oldalán látható a születési év. Csak ennyit, nem többet. S akkor nincs igazoltatási jellege az egész tortúrának, mert nem is az. De ezt mindenképpen be kell vezetni a gyakorlatban. A másik dolog: „Mi van, ha a szüleivel ül az asztalnál?” Tizennyolc éven aluli fiú vagy lány, akkor sem fogyaszt­hat szeszt. A törvény ezt ez esetben is előírja, tekintet nélkül arra, hogy a szülők jelen vannak-e, vagy sem. S ha ez ellen valamelyik szülő szót emel, akkor is meg kell tagadni a szesz felszolgálását, mert azért, ha a szülő nem veszi figyelembe azt, hogy gyerekére ártalmas az alkohol­fogyasztás, azért a társadalom figyelembe veszi, s akép- pen érvényesítjük az idevonatkozó rendeleteket, szabályo­kat is. Egyszerűen azért, mert ez nem „magánügy”, nem „családi ügy”, hanem társadalmi ügy! Sajnos, nem minden szülő hajlandó megszívlelni ezeket a — sűrűn el­hangzott — figyelmeztetéseket. Nem serdülő gyermekei­ket, hanem sokszor néhány éves kisgyerekeket is látha­tunk a vendéglők, mulatók, eszpresszók asztalai mentén, álmosan bóbiskolni, amíg a „felnőttek” szórakoznak a késő esti órákban is. Miért nem viszik haza a gyerekeket? Miért ketl ezeknek az apróságoknak szivnlok a szórakozóhelyek fülledt, füstös levegőjét? Moziba és színházba hat, illetve nyolc éven aluli gyereket vinni tilos. (Kivéve a kimondot­tan gyermekelőadásokat.) Pedig ott semmi rosszat nem ta­nulnának, mégsem szabad. A kocsma és az eszpresszó különb hely? Ha valahova nem, hát ide valóban nem sza­bad beülni gyermekekkel 10 óra után. S ha mégis, akkor pedig tessék: ne kapjon italt a papa és a mama sem. Az elmúlt napokban egy rokkant, nyugdíjas vasutas sírva mesélte el, hogy a fia valami csúnya ügybe kevere­dett és a bíróság elé kerül. Aztán azt is elmondta, hogy a tizenkilenc esztendős fia — ha volt egy százasa, addig nem ment el a söntés pulttól, míg egy fillérje maradt. Nos? Ez a legény sem most kezdett inni, hanem bizonyára jóval előbb, talán évekkel előbb is, míg tizenkilenc esz­tendejére ilyen komoly „rutinra” tett szert. Mi lett a vége? A vádlottak padja. Az elkövetett bűncselekménye pedig éppen kapcsolatos az alkoholfogyasztással. Ne higy- gyék, hogy ez véletlen dolog. A bűnügyi statisztika hűen bizonyítja, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselek­mények kétharmada az alkohollal kezdődött. Lehet, hogy valaki egy vállrándítással napirendre tér e fölött s azt mondja: „Bizonyára elzilllött családok gyermekeiről van szó.” Nem igaz! Tisztes és — hogy ezzel a közhellyel éljek: „jólszituált” — családok sarjai is kerültek már a tárrwaló- terembe vádlottként és csak a közönség morailott fel cso­dálkozva, amikor a környezettanulmányt felolvasó bíró kitért olyan pozitív Jelenségre is a vádlottal kapcsolatoson, hogy „jó tanuló volt, vagy az üzemben jól dolgozott a környéken rendes gyereknek ismerték... stb” És lám mégis. ’ Iáén, mert két életet élt Ényet a munkahelyen és a családnál, egyet vedig este a haveri körben” $ ahnn*, „ velda bizowdfotta. az utóbbi kőrmietet volt az erő^-'^b amely marokba fonta az ifjú emberkét letiport tisztessé- 'ifivel, becsületével együtt. TI át most. gondolkozz csak: frázis-e a ,.felnőttek felelős- sege?!” (RAB)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom