Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-26 / 48. szám
1959. FEBRUAR 26. NAPLÓ s Számos javaslat hangzott el a művelődési otthonok vezetőinek értekezletén Pécs város és a Városperem művelődési otthonainak, vezetői szerdán délelőtt a Dunántúli Napló szerkesztőségébe megbeszélésre jöttek össze. A megbeszélés célja: a párt művelődéspolitikai irányelvei alapján elkezdett munka értékelése, javaslatok, vélemények elmondása egyrészt tapasztalatcsere jelleggel, másrészt a művelődési otthonok és az újság kapcsolatának megerősítése érdekében. Az érdeklődésre jellemző, hogy a meghívottak egy kivételével valamennyien megjelentek. (Aki akadályoztatása miatt megjelenni nem tudott, írásban küldte el véleményét, javaslatát.) A megbeszélésen a művelődési otthonok életének csaknem valamennyi problémájáról szó esett. Többen például a klubélet kialakításának nehézségeiről beszéltek. Felvetődött, hogy számos üzem műszaki vezetői még nem teljes mértékben látják a kulturális irányelvek megvalósításának fontosságát, vagy a kultúréletet a különböző művészeti csoportok működésében mérik le. örvendetes, hogy néhány üzemben különösen jó eredményt érnek el az ismeretterjesztés területén. Van azonban üzem, ahol — különösen a műszaki vezetők — nem sokat törődnek ezzel a problémával. Elmondották, hogy egy-két üzemben a sportolók (különösen a labdarúgók) minden „kivételezettsé- get“ élveznek, míg a kultúr- munkások számos téren elemi kedvezményekben sem részesülnek. Bár az utóbbi időben némi javulás tapasztalható, de még mindig nem elégséges. Elmondottak olyan visszás helyzetet is, mint például a pécsi bányászművelődési otthonok fütésproblémája. (Nem azért, mert nincs szén, hanem mert az az üzem, amelyik a művelődési otthont patronáltja, az otthon fűtésével már nem törődik.) Az értekezlet részvevői a sajtó további munkájával kapcsolatosan is számos javaslatot tettek, felhívták a figyelmet néhány különösen érdekes problémára. A megbeszélés a művelődési otthonok és a sajtó együttműködésének jelentős lépése volt. A Párttörténeti Intézet felhívása Közeledik a magyar nép és az egész nemzetközi munkás- mozgalom történetének kimagasló dátuma, a Magyar Tanács- köztársaság megalakulásának 40. évfordulója. Az évforduló alkalmából országszerte gyűjtik az 1919-es dokumentumokat, korabeli iratokat, újságokat, feljegyzéseket, kiadványokat és visszaemlékezéseket. Az 1918—19-es forradalmi harcok résztvevői is számos nagyjelentőségű forrásanyagot őriztek meg a jövő számára. A gyűjtésben résztvevő szervezetek, dolgozok és diákok jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy népünk megismerje a múlt dicsőséges harcait. Ehhez azonban az szükséges, hogy a felkutatott dokumentumok és egyéb forrásanyagok ne szóródjanak újra szét, hanem tudományosan feldolgozzák őket. Ez nemcsak az évforduló megünneplését, hanem munkásmozgalmunk, pártunk történetének megírását is segíti. A Párttörténeti Intézet arra kéri mindazokat, akik a tanácsköztársaság emlékeit gyűjtik, hogy a feltárt dokumentumokat és visszaemlékezéseket minél előbb, de legkésőbb az évforduló után juttassák el — lehetőleg eredeti példányban, vagy ha ez valamilyen akadályba ütközik, fényképmásolatban — az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetéhez (Budapest, V. Alkotmány utca 2.) A behozott, vagy beküldött dokumentumokról az Intézet is készít fényképmásolatohat. Szép eredménnyel zárult a megyei tanács és a „Jelenkor" irodalmi és képzőművészeti pályázata 7 Február 24-én lejárt a határideje a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a „Jelenkor“ szerkesztő bizottsága által közösem meghirdetett pályázatnak. Kisvendéglőket és kiscukrászdákat létesítenek a munkáslakta területeken A Pécsi Vendéglátó Vállalat Ugyanekkor a ,-Páüma1* az eddigi gyakorlattól eltérő- cukrászda jelenlegi helyiségéin, ez évben nem a belvárosban, hanem elsősorban a pe- remvárosrészeken: Pécsibányatelepen, Meszesen, a nyugati városrészben, a gyárvárosban, a szigeti városrészen kívánja üzlethálózatát fejleszteni. Programjában káscukrászdák és kisvendéglők létesítése, va- lamámit a külvárosi vendéglők csinosítása szerepeli Meszes lakosságának régi kívánságát teljesítette a '/általat, amikor az ott lévő, zsúfolt italboltot átalakította és három részire osztotta; Az egyik részből zenés kisvendéglőt, a másik részéből egy negyedosztályú italboltot létesített, álllófogyasztással A harmadik részt pedig fagylaltgéppel felszerelt kiscukrászdá- vá alakította át és azt február 25-én megnyitotta* A nyugati városrészben folyamatban van egy fagylalt- géppel felszerelt kiscukrászda létesítése. Ide nem a vállalat mág cukrászüzeméből hozzák majd a süteményeket, hanem minden cukrászati terméket helyben állítanak elő. A terv szerint ezt a kiscukrászdát a 10/Cs épületben március közepe táján nyitják meg. A gyárváros egész területén eddig nem volt cukrászda. — Ezért a váMat tárgyalásokat folytat az I. kerületi tanácsosai és a MÉH Vállalattal egy üzlethelyiség megszerzése érdekében. Ha a tárgyalások eredménnyel végződnék és a MÉH Vállalat átadja a Fürst Sándor utcai helyiségét, akkor március közepéig itt ^ nyílik meg a kávéfőzőgéppel és fagylaltgéppel felszerelt cukrászda Pécsbányatelepen kilátás van arra, hogy a vállalatnak sikerül megszerezni a volt orvosi rendelő helyiségét. Itt részben melegkonyhás kisvendéglőt, részben pedig kiscukrászdát létesítenék majd. A cukrásztermékeket itt is helyben állitják elő. A terv szerint már a nyáron sor kerül a kisvendéglő és kiscukrászda megnyitására. A szigeti vámnál lévő italboltot a vállalat korszerű bű févé és falatozóvá alakítj t majd át. Ugyanakkor a peremvárosrészekben mintegy öt-ha* vendéglőt kifestenek, csinosítanak. Ami a belvárost illeti, a vá1 lalat tervbevette, hogy a suth Lajos utcában lévő „Pál ma“ kiscukrászdát áthelyezi Kossuth Lajos utca és a Sör ház utca sarkára, ahol az előtt a Képzőművészeti Alá] I^pcsEanniokáiniak boltja volt. bői reggelizőt létesít. A munkába induló dolgozók itt minden reggel kávét, kakaót, frissen készített vajas és kelt tésztákat fogyaszthatnak majd. A vállalatnak a nagypiacon egy teljesen korszerűtlen „csór dója", illetve fabódéja van; Térvbevették, hogy ezt az idén korszerűsítik és egyik részében frissein sült laeipe- csenyét, virslit, valamint kolbászt árusítanak majd; A városi tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján, még ez évben sor kerül az „Otthon“ étkezdéinek a Doktor Sándor utca 27. szám alatt lévő „Csillag“ vendéglőbe való áthelyezésére Ennek az lesz az előnye, hogy az étkezde az új helyiségben nagyobb kapacitással működhet majd. A jelenlegi „Otthon“ étkezde helyiségében pedig kisvendéglőt létesítenek. A Pécsi Vendéglátó Vállalat a Jókai tér 11. szám alól központi raktárát már áthelyezte a Bajcsy Zsilinszky úton lévő, rossz hírű „Fekete ló“ helyiségébe. Amint sor kerül fogyóeszköz-raktárának az áthelyezésére is, úgy a Jókai téren — ahol jelenleg a vállalat pohara zója van — tej vendég löt létesítenek; A vállalat tervei között szerepei a JSusogó“ kerthely'sé- gének a bővítése. A terv szerint a bejárat alatti részen függőkertezerű megoldást alkalmaznak majd. PUSZTAI JÓZSEF A pályázati felhívás nyomón gazdag anyag gyűlt Ö6sze a megyei tanács művelődés- ügyi osztályán; A pályaművek az irodalom és a képzőművészet úgyszólván minden műfaját képviselik. Nagyméretű óla j festményektől és freskó- tervektől az akvarellig és ceruzarajzig, az irodalmi pályaművek között a többkötetes regénytől a szonettig szánté mindent megtalálhatunk. Első áttekintésre is megállapítható, hogy mind a képzőművészeti, mind az irodain« pályázatok túlnyomó többsége helyesen ragadta meg a pályázati felhívásban meghirdetett témákat. Természetesen az anyag gazdagságának megfelelően a művészi színvonal is igen változatos, a pályaművek többsége azonban művészi átéltség és kidolgozás tekintetében az eddig látott tártatok átlaga felett áll. A pályaművek elbírálására az első előkészületek megtörténtek, a bírálóbizottságok valószínűleg már a jövő héten megkezdik munkájukat, hogy a tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára befejezhessék, s az eredményt kihirdethessék. íz elmélet és a gyakorlat nagy segítőié „llQye. joM Ho.m Lyy. tanító úaV' Nagybajmás nem tartozik a nagyközségek közé, mintegy 800 lakost számlál. A máskor nyugalmas faluban most ugyancsak lüktet az élet. Míg ezelőtt néhány héttel is a falubeliek legtöbbször csak az időjárásról, vagy a soronlévő munkáról váltottak néhánv szót, ha találkoztak, most közös témát találtak; olyant, ami valamennyi ükét érdekli. Olyan téma ez, amelyről „egy nyelven“ beszél a magyar, német, horvát ajkú lakossá? csaknem valamennyi tagja. Mi más lehet a téma, mint a 'öld, a közös gazda’kodás. De nemcsak a parasztok beszélnek erről, hanem e körül forog most a szó az iskolában is. Ha 10 perc szünetben összejönnek a tanítók, máris a szövetkezésről beszélgetnek. — Egymást kérdezik a 'egújabb eseményekről, megvitatják a hallottakat. — Ha a pedagógus a nép tanítója, akkor itt az idő a tanításra, a nevelésre — ir.or.dja Antal József ,a:itó. De ezen a vé- cTényen van a bá pedagógus is. S nemcsak véleményük egyezik, hanem cselekedetük ist Mert mind a hárman tevékenyen részt vesznek a tsz szervezésében. — Mi már megvitattuk a szövetkezés élvét, s az iskola pedagógusai mind egyetértenek, hogy jobb, könnyebb xesz a falusi paraszt élete a tsz-ben — mondja Kaltenbach Ádám igazgató, s valóban példamutató munkával, meggyőződésből fakadt erővel tettekben valósítják meg, amit maguk elhatároztak. Mert megbeszélték, hogv ők sem vonhatják ki magukat abból a nagy munkából, ama ma falun folyik. S esténként családlátogatásra mennek. De nem csak úgy ímimeí áramai, hanem alaposan felkészülve. Egy este a pedagógusok közösen beszélték meg például a 3004/1-es rendeletet is, hogy érvelni, s ahol szükséges, vitatkozni is tudjanak. Mindenütt szívesen fogadják őket s egy- egy pohár brr mellett, kvaterkázás közben meghányják-ve- tik a világ sorsát. A faluét különösen. — Mert ez most mindennél érdekesebb. Aztán mikor már számos családdal beszélgettek és böviben voltak a tapasztalatoknak, fordítottak egyet a beszélgetés formáján. Most már egy-egy családhoz többeket meghívtak, szomszédokat, rokonokat, s kialakult egy kis kollektíva, amelyik a „több szem többet lát“ elve alapján szólt hozzá a kérdéshez. Hogy sikeresek voltak-e ezek a közös beszélgetések? Igém — Azért választottuk ezt a közös beszélgetési formát, mert igy a szomszédok, a rokonok közvetlenül egymástól hallják meg a másiknak az állásfoglalását. „Ha a vejem belép, én is belépek“ — és ehhez hasonló álláspont Is elhangzott az egyéni családlátogatások alkalmával. Itt a közös „fórumon“ pedig gyorsabban lehetett közös nevezőt találni — mondja Kaltenbach Ádám. Sok a probléma, sok a kérdés, hosszú az út, amíg egy-egy paraszt az új utat választja. Megtörtént például — meséli Kaltenbach Ádám —, hogy a csa'ádhoz, ahol aznap este többen ös./- szejöttünk, én érkeztem először. Látom, hogy a gazdának valami fúrja az oldalát, tápeg-topog ott mellettem, kérdezni akar valamit. Aztán közelebb lép, megfogja a karomat s halkan megkérdezi: — Ugye, jobb lesz: így, tanító úr? Már mint a szövetkezetben. — Egy egész sor érvvel válaszoltam, hogy bizony jobb, sokkal jobb lesz. — Amikor az előnyöket elmondtam, láttam: megnyugodott. — Ha már a tanító úr ilyen bizalmas ar- szélgetésiben is ajánlja a közöset, akkor elhiszem — mondta^ S mire a meghívottak megérkeztek, már a gazda is a szövetkezés előnyeiről beszélt. Csoda-e ezután, hogy a beszélgetésen részt vettek többsége másnap már kérte a belépési nyilatkozatot? Sokat, nagyon sokat tud segíteni a falusi pedagógus a tsz szervezésében. Nagyhajmás bizonyíték erre. A földterület 90 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozik. A nemzetiségek lakta községben nemsokára egy „nyeive beszélnek, — a tsz- ,nyelvét“. „Címéből ítélve talán úgy látszik, hogy „száraz”, tisztán gazdasági jellegű, nagyon is „unalmas” kérdést tűztünk vitára: tervszámokat ... Pedig Nyikita Szer- gejevics Hruscsov elvtárs beszámolója úgy hangzott, mint a kommunista építés magasztos szimfóniája.” A. I. Mikojan elvtárs mondotta ezeket az SZKP XXI. kongresszusán elhangzott felszólalásában. Mélyértelműen igaz megállapítás. Csakugyan: a kongresszus előtt sokan úgy vélték, ezen a kongresszuson nem lesz semmi új, izgalmas, hiszen a tervszámok már előzőleg nyilvánosságra kerültek Hruscsov elvtárs téziseiben. Azt gondolták hát: néhány napos formális vitában merül majd ki ez a pártkongresszus, amely tisztán gazdasági kérdéseikkel foglalkozik. Mily rosszul ismerik a kommunistákat azok, akik így vélekedtek! Mily kevéssé ismerik a gazdaságot és a politikát azok, akik azt hitték: lehet úgy is vitázni és dönteni gazdasági kérdésekről, hogy ne érintenék a politikát! S mily kevéssé értékelték a Szovjetunió népgazdaságának jelentőségét, a hétéves tervet azok, akik nem ismerték fel, hogy ennek kimagasló jelentősége van a Szovjetunió kommunista építése, a szocialista tábor, a világ munkásmozgalma, a nemzetközi békeharc szempontjából egyaránt! És tegyü hozzá: u marxista- leninista elmélet alkalmazása és továbbfejlesztése szempontjából is. Tömören megfogalmazva azt mondhatnék: a Szovjetunió Kommunista Pártja ismét példát szolgáltatott rá, hogyan kett mesterien felvetni és megválaszolni korunk legidőszerűbb, megérett kérdéseit, s felvázolta mindazokat a kérdéseket, amelyekkel az új szovjet hétéves terv térben és időben kapcsolatban áll. Ily módon a pártkongresszus a marxizmus—leninizmus elméletének is nagy állomása lett. Melyek a pártkongresz- szus által kidolgozott legfontosabb elméleti kérdések? A kongresszus mindenekelőtt ráirányította a figyelmet a népgazdasági kér lésekkel való behatá, konkrét foglalkozásra. A beszámoló és a felette kialakult vita ismét előtétbe állította azt az ismert mars: sta tételt, mely a politika elsőbbségét hirdeti a gazdisággai izemben. Az új hétéves terv végrehajtásához természetesen az egész negyvenegyéves fejlődés teremtette meg a gazdasági és politikai alapot. A kongresszuson mégis sokan rámutattak, hogy kiváltképpen az utolsó öt esztendőbe sokasodtak a szovjet népgazdaság sikerei. Számba kell venni, hogy az utolsó években olyan, nagy horderejű rendszabályokat hajtottak végre, mint az ipar irányításának átszervezése, a népgazdasági tanácsok megalakítása a gazdasági igazgatási körzetekben; a szövetséges köztársaságok, a helyi szervek és a vállalatok hatáskörének jelentős kibővítése; a távlati népgazdasági tervek kidolgozása; a gépállomások átszervezése és a kolhozrendszer továbbfejlesztése; a begyűjtési rendszer módosítása és a mezőgazdasági termékek egységes árainak megállapítása stb. Ezek látszólag gazdasági intézkedések, voltaképpen pedig politikaiak: a szocialista demokrácia ki- terjesztése, magasabb fejlettségi foka. Ebből az következik. s a kongresszuson többen kifejtették ezt, hogy a szocialista rendszer nem önmagától, automatikusan domborítja ki felsőbbrendűségét minden más gazdasági rendszer fölött, hanem a társadalmi és gazdasági rendszerbeli adottságok talaján igen nagy szerepe van a szubjektív tényezőnek, az embereknek, a pártnak, a pártvezetésnek, a gazdaság- politikának és általában az irányító szerveknek. Rendkívül fontos tanulság ez, s arra ösztönöz, hogy minduntalan kutassuk a tartalomnak megfelelő legjobb formát, tanulmányozzuk, milyen új feltételek teremtődtek meg az emberekben és a tárgyakban, teremtsük meg az újonnan kifejlődött erők hatni tudásának legjobb szervezeti feltételeit Ezzel kapcsolatban taglalta a kongresszus a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet problémáit, mint olyanokat, amelyek most már a távoli jövőből a mai mindennapok problémáivá léptek elő. Igen gazdag és nagyszabású az a témakör, amely a kommunista építés két szakaszának lényegét bizonyos tekintetben azonosságát, más vonatkozásokban különbözőségét világítja meg; rávilágít a termelés és az elosztás viszonyára, az öntudat jelentőségére; megjelöli az állam elhalása folyamatának — hogy úgy mondjuk — mechanizmusát, valójában a társadalom szerepét amint mindinkább átvesz olyan funkciókat, amelyeket a mai fejlettségi fokon jórészt még a szocialista állam végez. Habár mi, magyarok, még alacsonyabb fokon tartunk, hiszen még a szocializmust sem építettük fel, azt a nyilvánvaló tanulságot vonhatjuk le, hogy minden eszközzel szélesíteni kell a társadalmi öntevékenységet, jó ideig még természetesen az állam egybevágó funkcióival párhuzamosan; A pártkongresszus kidolgozott jónéhány, a nemzetközi helyzetre, annak jövőbeni alakulására vonatkozó új tételt is. Ezek között — csak néhányat említve — a legnagyobb érdeklődésre a következők tarthatnak számot: a háborúk elkerülhetőségéről, illetve az erőviszonyok további és végleges eltolódása következtében táléin nem is sokára a háborúk lehetetlenségéről szóló tanítás, a szocialista tábor perspektívája, amint annak országai többé-kevésbé egyidejűleg mennek át a kommunizmus magasabb, második szakaszába; a béke- és más demokratikus mozgalmak egyre növekvő jelentősége; a gyarmati és a már felszabadult, volt gyarmati népek előtt álló két út stb. A legutóbb említett tételek — az arab nacionalizmus egyes vezetőivel fennálló elvi nézeteltérések — tökéletesen megvilágítják a marxizmus—leninizmusnak a nemzeti kérdésről szóló tanítását, e tanítás alkalmazását a mai korra, tökéletesen igazolva az osztályharcról szóló ismereteinket. A fenti, igen hézagos felsorolás is rávilágít arra az elméleti gazdagságra, amely- lyel a Szovjetunió Kommunista Pártja hozzányúlt bonyolult kérdésekhez s megoldotta azokat. Rávilágít, hogyan kell a gyakorlatban, minden revizionizmustól és szektáriánizmustól mentesen, harcolva a jobboldali torzításokkal és a konzervatív betokosodottsággal, előbbre vinni a szocialista, kommunista építés ügyét. Mindezek folytán igen örvendetes a pártkongresszus anyagai alapos tanulmányozására irányuló kívánság. Egészen bizonyos, hogy a XXI. kongresszus sok elvtárs előtt még jobban megvilágítja utunkat, sok pár- tonkívülit közelebb hoz korunk egyetlen igaz társadalomtudományához, a marxizmus—leninizmushoz. S az is biztos, hogy a kongresz- szus új tételei világszerte új lendületet adnak a marxista—leninista tudomány fejlődésének. T. S.
