Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

4 N A PLÖ 1959. FEBRUAR 22. Fordulóponton Baranja mezőgazdaságának fejlődése KÖZKELETŰ szóval föld­indulásnak is szokás nevezni azt, ami ma történik falun. Igen jó kifejezése ez annak, hogy valami elemi erejű, a természeti törvények kérlelhe­tetlen logikája szerint szük­ségszerűen bekövetkező ese­ménnyel van dolgunk. Valójában mi is történik? Baranyában néhány hét alatt huszonhét falu fejlődött szo­cialista községgé, hirtelen nö­vekedésnek indult a meglévő termelőszövetkezetek taglét­száma, megindult az egyénileg gazdálkodó parasztok tömeges áramlása a termelőszövetkeze­tekbe. Fordulóponthoz érkez­tünk, amely a' magyar falvak életében egy történelmi kor­szakot zár le és egy újat nyit meg. A lezárt történelmi kor­szakot a felszabadulás utáni földreform nyitotta meg, mely évszázados igazságtalanságo­kat orvosolt, megszüntette a feudalizmust, de nem változ­tathatott az elszigetelt gazda­ságok külön-külön gondjain. Azóta majdnem másfél évtized zajlott le, s a földreform te­remtette új állapotok, a mun­kásosztálynak a szocialista ipar és kereskedelem megte­remtésében elért eredményei mellett megérlelték a további fejlődés feltételeit A földreform és a mai föld­indulás egyazon útnak két ál­lomása. Ezt külön is szüksé­ges megértetnünk azokkal a gazdákkal, akik a földosztás­kor jutottak csak saját föld­höz, s most hol itt, hol ott „ér­velnek” azzal, hogy „eleget voltak cselédek a felszabadu­lunk néhány traktort a falvak nem lehet jövője tehát semmi­határában, azóta az egész or- féle olyan társadalmi tilnet- szágot átfogó és a legkisebb nek, gazdasági fonnának, faluba is elérő rendszerré fej- amely valamilyen formában is lődött a gépállomások rend- a kapitalizmus jelenlétét teszi szere és annyi már a mező­gazdasági gép, hogy a mező- gazdaságban rövidesen vár­ható teljes fordulat sem érhet felkészületlenül bennünket. — Tíz évvel ezelőtt még csak a szocializmus alapjainak leraká­sáról beszéltünk, ma a kom­munizmus, a szocializmus fej­lettebb foka is elérhető közel­ségbe került, a Szovjetunió hétéves tervének adatait ol­vasva már joggal vetítődik sze­münk elé a mi országunkban is megvalósuló kommunizmus. Tíz év alatt az egész szocia­lista tábor óriási fejlődést ért el, s ezt nemcsak a mestersé­ges holdak és a szovjet mes­terséges bolygó jelzik, hanem többek között az is, hogy a ba­ráti országokban minden te­kintetben túljutott már a for­dulóponton a szocializmus épí­tése. MINDEZEK a minőségi .változások szükségszerűen nyo­mot hagytak a mi népünk éle­tében, a mi társadalmunk fej­lődésében is. Ehhez járul még egy sajátos tapasztalatunk: 1956-ban az ellenforradalom a burzsoázia utolsó próbálkozása volt a kapitalizmus •visszaállí­tására, de ez a próbálkozás gyászos kudarcba fulladt és kezdeményezőinek akarata el­lenére arra mutatott kézzel­fogható bizonyítékot, hogy eb­ben az országban nincs jövő­je a kapitalizmusnak. Nincs, lehetővé vagy a kapitalizmus visszatérésére utal. Márpedig az egyéni kisgazdaság ennek a letűnt társadalmi rendnek egyik jellegzetessége és táma­sza, hiszen a magántulajdon­ban lévő gazdaságok egymás közötti versenye és élet-halál harca adta a múltban utánpót­lásul az új kizsákmányolókat és szülte a tönkrement embe­rek, a kizsákmányoltak töme­gét. Elmondhatjuk, hogy mind társadalmi, mind gazdasági vonatkozásban nemcsak sür­gető követelménnyé vált már a mezőgc tdaság átszervezése, hanem előfeltételei is teljes mértékben megérették. — Mi mást bizonyít az, hogy az idei év első két hónapjában, csu­pán megyénkben 2 264 család 3 684 taggal és 23 482 hold földdel az új, fejlettebb nagy­üzemi közös gazdálkodást vá­lasztotta? Megyénk dolgozó parasztjainak ez a hatalmas tömege nem egyszerűery azért fordított hátat a régi, maradi gazdálkodási formáknak, az egyéni kínlódásnak, mert most ismét megjelentek falun a párt agitátorai és beszélnék a termelőszövetkezetek előnyei­ről. Nem így van ez. Ez a sok dolgozó paraszt — és a töb­biek is mind — nem ezekben a napokban kezdett gondol­kodni a belépésről. A gondo­latig eljutottak már jóval előbb. Ott álldogáltak már ed­dig is — képletesen szólva — HETI ^alanyai Ucónika az önállóságukat“. Nem így van ez. A földosztás csak az uraságtóJ szabadította meg őket, de ha jobb életre ver­gődtek is, ha gazdagodtak is, megmaradtak a föld, a gazda­ság cselédjeinek. Igazán csak ezután szabadulhatnak meg a gondoktól és nehéz muvSk&tól, azzal, hogy összefogva, közös > Nagykereskedelmi erővel látnak az újszerű, szo­cialista gazdálkodáshoz. a termelőszövetkezetek küszö­bén, csak éppen nem tudtak határozni, hogy beljebb kerül­jenek-e. Ott álldogáltak a kü­szöbön és egymásra vártak vagy nem is egymásra, csak arra a jó szóra, amely elosz­latja kétségeiket. És ahogy megkezdődött, ahogy példa adódott, ahogy elhangzott a jó szó, a küszöbön ácsorgók most egyszerre tömegesen megtet­ték azt a kurta lépést, ami még elválasztotta őket a kö­zös gazdálkodástól. Biztosak lehetünk benne, hogy rövid idő múltán egész dolgozó pa­rasztságunk belül kerül a „kü­szöbön", mert ha volt időszak, amikor szégyen volt belépni, máris elérkeztünk oda, hogy hamarosan az szégyelli magát, aki kívülmaradt. EZEKET A RUGÓKAT kell keresnünk ebben a földindu­lásban. De van más is: a kí­vülről lövő erő, amely a szö­vetkezén felé vonzza a paraszt­ságot. Ez a munkásság, a fel­világosultabb városi lakosság segítsége. A városlakók ol­vassák ma a mezőgazdaság át­alakulásáról szóló híreket és közülük sokma nem értik, mi­ért olvan fontos, miért olyan forradalmi jelentőségű ez az esemény. De rögtön megértik, ha azt mondóik: a tsz-kérdés — kenyérkérdés. A régimódi l gazdálkodás nemcsak a pa-: rasztnak ielent kínlódást, ha­nem a várost sem tudja me­zőgazdasági eredetű áruval, élelemmel ellátni. Szüntelenül növekvő városaink, létszámá­ban is erősödő munkásosztá­lyunk és az általánosan emel- , kedő életszínvonal egyaránt lás előtt, most már nem adják szükségszerűvé teszik, hogy a mezőgazdaságban is növeked­jék a termelékenység, olcsób­ban több és jobb élelmet, ipa­ri nyersanyagot termel lünk. a legmodernebb mezőgazdasági tudomány és a mezőgazdasági szükséges «Tervezést kezdje ' f^Pak nagyarányú eogítségé- meg és immkábaállításukról , vei. Nem lehet ezt másképp értesítse őket. ígérni, csak úgy, ha a mezo­A vállalatnál Zental Ferenc \ *9zdas$*ban is megteremtjük mm - - — _ • . — mm ' a rtirmUU 4 ArtTW AI AÍTOTC Arf AI A Lakásépítkezési mozaa!om társadalmi munkában VOLTAK, akik már tíz év­re! ezelőtt megértették ezt A Dél-Dunántúli Vegyi anyag Vállalat dolgozói elhatározták, hogy ez évben szabadidejükből száz munkaórát fordítanak társa­dalmi munkára, mégpedig la­Sok ma is gazdag és virágzó kásépitkezésre, hogy ezzel termelőszövetkezet alakult már 1948—49-ben és az utána I következő néhány esztendő-I ben. A nagy többségnek azon- '• ban sem tapasztalata, sem el- ; képzelése nem volt a közös (■ gazdálkodásról. Ezt az azóta ' mozgatás stb,). A vállalat dói­éi telt tíz esztendő alatt kellett *' gozól arra kérték a Hazafias megszereznek. Tíz évvel ez-IN épfront Városi Bizottságát, előtt még csak itt-ott láthat-(hogy felajánlásuk ügyében a könnyítsenek Pécs város jelen­legi nehéz lakáshelyzetén. A felajánlott idő alatt a lakás- építkezésnél szükséges segéd­munkákat végzik majd (építő- anyagszállítás, alapozás, föld­személyzeti előadó, technikus lakásépítő brigádot szervezett. A Dél-Dunántúli Vegyi­anyag Nagykereskedelmi Vál­lalat dolgozói mellett Pécs vá­ros kisiparosai körében is moz­galom indult a társadalmi munkában végzendő lakásépí­tés érdekében. Ebben a mun­kában főleg tetőfedők, bádogo­sok és más szakmabeli kis­iparosok kívánnak részt ven­ni. q nagyobb termelékenység elő­feltételét: a nagyüzemi gazda­ságot. Ne tekintse tehát senki cso­dának vagy véletlennek, hogy idén „megindult a föld“. Nem csoda ez. hanem társadalmunk fejlődésének a mai szakaszá­ban elért olyan állomás, : A faifr&cíty Uónapia Az elmúlt héten rendezett ünnepséggel megyénkben is megkezdődött a magyar—szov­jet barátsági hónap. A héten megnyitották Pécsett a szov­jet film ünnepi hetét, s mái folynak a barátsági hónap má* eseméryei egész Baranyában Megyénkben az elmúlt egy­két esztendő alatt hatalma­sat nőtt a Szovjetunió iránti érdeklődés, s ezt különöskép- pen fokozták a Szovjetunió világraszóló sikerei a techni­ka, a tudományok területén. Egyre több ember látja: mi­lyen biztos bajtól, mekkora veszélytől mentette meg né­pünket 1956-ban a Szovjetunió testvéri segítsége. S még azok is, akik talán a szocializmus építésének egyik-másik dol­gában nem értenek teljesen egyet velünk, azok is egyre in­kább meggyőződnek róla. hogy a nagyhatalmak közül egyedül a Szovjetunió folytat következetes bókepolitikát. Az idei barátsági hónap a siker jegyében indult s annak a jegyében folyik is tovább, azzal a céllal, hogy minél töb­ben és többen ismerjék meg a már kommunizmust építő hatalmas ország politikáját, kultúráját, gazdasági és tudo­mányos eredményeit. T'&Z'fn&ztyCito-fn A most zárult héten tovább folytatódott és büszkén mond­hatjuk, eredményesen folyta­tódott a megyében a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése. Az elért eredmények számait a Dunántúli Napló naponként közölte, mai szá­munk más helyén a legújabb eredményről is beszámolunk, ezúttal ennek a nagyszerű folyamatnak egy újabb örven­detes jelenségével kell foglal­koznunk. Arról ugyanis, hogy megyénk üzemeinek, gyárai­nak dolgozói, munkások és műszaki vezetők egyre többen ismerik fel kötelességüket, egyre többen és több segítsé­get igyekeznek nyújtani az új s a régi mfsgyéjén vajúdó pa­rasztoknak. Az M&záfyfy'fCilís Ülésszaka Bár nem megyei esemény, hanem nagyonis „országos“, megvitatása volt. Az ország- gyűlés a költségvetést elfo­gadta, s ezzel törvénnyé vál­tak azok a tervek is, amelye­ket apránként ugyan, de an­nál többször közöltünk arról, hogy mi mindent kap Bara­nya, s ezen belül Pécs. az idén. Mindezek nagyjábó- !s- meretesek olvasóink előtt. De az idei költségvetés tárgya á- sánál meg kell állapítanunk, hogy az idei újabb beruházá­sok, a felújítások, az építkezé­sek és a tatarozások, egyszó­val minden, amihez államunk a mi megyénkben is pénzt ad az idén, minden csak annak a gyümölcse, hogy 1958-ban egész országunkban, s Bara­nyában is sikeres volt a gaz­dasági tevékenység. Azaz, munkásosztá’yunk s a becsü­letes dolgozók tömegei álta­lában, jó munkájukká: terem­tették meg idei továbbjutá­sunk előfeltételeit. S ha vala­hol új betonjárdára lépnek, új kút vízéből isznak, új autó­buszon gyorsabban utaznak, ha új lakásba költöznek, ha több, s olcsóbb iparcikket na­gyobb választékban vásárol­hatnák a baranyai dolgozók, ha gyerekeiket az iskolákban új padokba ültetik — arra gondoljanak, hogy mindennek alapja a munka volt. s min­den további eredménynek, gondjaink csökkentésének, enyhítésének, életszínvona­lunk minden további eme'é- sének az alapja is a munka lesz. CstUsz'wák amelyhez szükségszerűen el azért a baranyai krónikában kellett érkeznünk és amelyeni is helyet kell kapjon az or- l túl is kell haladnunk, ha to- \ szággyűlés most lezajlott i vább akarunk jutni a fejlődés t ülésszaka, melynek fő mun- > útján. J kája az 1959. évi költségvetés ■■•■■■■■■■■■■■■a Szólnunk kell róla, hogy a héten kedves vendégei voltak megyénknek. Jan Sírnék elv­társ, a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­ga propaganda alosztályának vezetője és Jaromir . Séd7 ók elvtárs, a pártfőiskola tanára töltött két napot Baranyában. Vendégeink értékes előadást tartottak, baráti beszélgetést folytattak Pécs és a megye kulturális és tudományos dol­gozóival, vezetőivel. Ugyanak­kor ők is tapasztalatokat gyűj­töttek, megtekintették Pécs és Baranya megye műemlé­keit, történelmi nevezetessé­geit. A hét jelentős kulturális eseményei közül az egyiket is­mét a Pécsi Nemzeti Színház szolgáltatta,, mely ezúttal N. Richard Nash Az esőcsináló című háromíelvonásos komé­diáját mutatta be nagy siker­rel. A másik figyelemre méltó esemény a Jelenkor című iro­dalmi és művészeti folyóirat EGYSZER VAGYOK FIATAL... Bántó, megkopott csengése van ennek a mondatnak. „Egyszer vagyok fiatal” — vagyis hogy hagyjatok élni úgy, ahogy nekem kellemes, hadd kóstoljak bele a Nagy Lakoma mindén pompás falat­jába, amíg meg nem öregszem, aztán úgyis mindegy... Az életem az enyém, egy öreg­ember már szavalhat köteles­ségről, rendről, közös célokról, harcról és fáradhatatlanságról — és mindenki, aki akar... Szőke fiatalember, udvarias- kodó. Ültében kibuggyan a sál mögül a fehér ing frissen- vasalt gallérja, a divatos nyakkendő szabályosan kötött csomója. Jól ismerik az egye­temen, évet ismétel és elég gyakran csinál egy vizsgából kettőt. — Repülőgépszerelő akar­tam lenni, de közben felvet­tek a jogra. Most már élet­célom, hogy elvégezzem... de aki akkor a helyemre ment, most 2500 forintot keres... Most amit otthonról kapok ... — Szülei? — Apám maszek kovács­mester, nemrég leköltöztek Szombathelyről falura. Anyám beteges. Kapok tőlük valamit havonta, de sok a kiadás. Két­száz az albérleti szoba, 6.60 naponta az ebéd a Kazinczy- ban. Igen, tudom, a menzán is ehetnék, de ott se olcsóbb sok­kal. Egy inget 5 forintért tnosi nak. Egy színházjegy 18 forint, mert ha már egyszer elmegy az ember, akkor szeret rendes helyre menni. Na, igen, ha az egyetemmel megyünk, akkor nyolc. Félévre 1000 forint tan­díjat fizetek. — Ne felejtse el beleszá­molni a szórakozást sem ... — A, mostanában alig... Egyidőben sokat jártam a Me­csekbe, amíg érdekes volt a Wurlitzer. Leginkább a Hul­lámba járok, minden vasárnap ott ülök, ebből aztán azt hi­szik, akik látnak, hogy egyéb­ként is mindig. Pedig nem. Es hogy háromgombos ruhát hordok meg hegyesorrú cipőt. Hát ha nekem ez tetszik! Azt az egygombos lógósat sose sze­rettem, pedig akkor az volt a divat. És hogy honnan veszem a pénzt? Hát én, kérem, nem ijedek meg semmiféle munká­tól. Én éjjel plakátot ragasz­tottam, nemr nappfil, hogy ne lássanak meg. En zsákot hord­tam és kócot válogattam és nyáron elmentem az Uránbá­nyához dolgozni. Járok a lottó- irodába és nyáron, amint kez­dődött a szezon, szombat-va­sárnap pincérkedtem a Rózsa­kertben. Hordtam a söröket azoknak, akik elhúzták a szá­jukat. hogy háromgombos za­kó, és honnan van a pénz . Ezt, ezt a lenézést tapasztalja az ember mindenüttl *-> Hol? Például már itt az egye­temen. Az orvosok, azoknak van P 70-esük, azok tapasztal­ják a megbecsülést minden­felé. Már itt az egyetemen is, a menzán és mindenütt. Az emberben van egy kis kisebb­ségi érzés, és tudja, hogy évek múlva neki csak maximum kétezre lesz, az orvosoknak meg a szerencséseknek pe­dig ... Ehl Nem mondhatom tiszta lelki­ismerettel, hogy ez nem igaz. Nagyobb, távolibb dolgokat pedig nem tudom, hogy ma­gyarázzak ennek a kifogásta­lan nyakkendőid, évismétlő fiúnak, akit most így hirtelen elkapott az elkeseredés. Vajon csak az anyagi természetű? — Nem lehet a dolgokon egy kis tanulással segíteni? — Nem lehet. Azazhogy az még nem minden, mert van ismerősöm, aki pótutóvizsgá- zott, úgy tette le az államvizs­gát is. Es tessék megnézni, jobban megy neki, mint a má­siknak, aki tudott. — Neki talán jobban. De ez nem szabály. — Tudom. Néha akarok is tanulni, és olyankor megy je­lesre. Ha nincs semmi ked­vem, rendszerint kirúgnak. Meghökkentő ez a nagy. nyugodt, szinte derűs egyked­vűség. Hát mi is lehet emö- gött? — Mit olvasott utoljára? A válasz a meglepetéstől kicsit tétovázik. — A Hajszát. Zolától. — Vitatkozni sose szokott másokkal? — Dehogynem! Az nagyon jó dolog. Nekem vannak ba­rátaim, például egy Figaro, izé ... borbély, az nagyon in­harmadik számának megjele j nése volt. A folyóirat egyre volt jó és másképp kéne és • inkább megtalálja a maga úgy se lesz belőle semmi. Le- »sajátos hangját. Az új szám hetnék például jelesrendü is. ■ egyik örvendetes jelensége, De nincs lelkierőm hazamén- J hogy benne isimét sok. eddig ni tanulni, vagy be a könyv- " talán kevésbé ismert dunán- tárba, inkább csellengeni me- J túli író jelentkezik. Méghozzá gyek a városba. Meg aztán fu- J sikerrel, ra is lenne... Meg kell ma- 5 /(1 ­radni vagánynak, most már. f OU^tá-ftfŰÍC VlClMQ- Igen. ; y 1 A szép fehér ingnyakra most * tCUjdA ráhajlik a nehézzé vált fej. • Sajnos, nem lehet az emberek- ■ Végül: a sportról. Ez is ak­tié látni. Nem tudni, az a szán- 5 tuális most, nemcsak azért, dék az igazi-e, s el tud-e jut- Z mert a múlt héten fejeződtek ni valaha a cselekvésig. Z be a Dunántúli Napló Kupa ... - AZ ember, valahogy \ küzdelmei hanem azért„mert telligens ember. Nekem pedig nem hozza ki mindig magából, ; különben mindegy, ki az illető, amit lehetne. És nem is érté- ; csak értelmes legyen, ö is kelik mindig úgy... *ni • miatt talán egyesek dicsérné- ; labdarúgás tavasza nek, azért mások kinevetnek. J idényének kezdetétől. Nem És végeredményben egyedül«mondhatjuk hogy csapataink van az ember. Ha otthon len- 3 éPpe" kiváló formában len- nék... én otthon sose mentem ! n^nek már. De hát itt nem is haza reggel ötkor. - valami sportszaktanácsadásrol , ,, . , , "van. szó. Csak annak a reme­Meg kell maradni vagány- ; nyünfcnek szeretnénk kifeje­na'c • • • i ■ zést adná, hogy az új idény­— Pedig nem hálás dolog, • ben — az őszinél sokkal in- hígyje el. Néha rossz. De mit • kább — az igazi sportszerű csináljak? "légkör, a becsületes versengés Már föl is vonja könnyedén Z 'égköre uralja majd a pályá- a vállát. Ismét fölényes és de- Z kát- a lelátókon s a zöld gye- riisen egykedvű. Vagány. 3 pen egyaránt. A sportnak is Ahogy 6 mondja. Valójában «és a sportkedvelőknek is ér- mkább más. Többen vannak, tanítani, nevelni. csak értelmes legyen, marxista, én is, de azért ellent­mond unk néha, már csak azért is, hogy legyen min vitatkoz­ni... — Ha marxista, akkor van némi fogalma arról, hogy mi lenne az az életmód... — Van, persze. Én tudom, hogy ez így nem jó. Kissé túl heves a megbánás. Váratlanul jön, de azért ta­lán ... — Ha tudja, mi a csudáért csinálja? — Hát... szóval... Például sokszor arra gondolok, hoqy ha testvérem lenne, megko­molyodnék. Akkor, vagy pe­dig akkor, ha a társaság miatt nem kéne menni Szombaton­ként, amikor görbe estét csi­nálunk, néha lelkiismeretfur- dalást érzek, hasznosabban is tölthettem volna az időt, sa­többi, de azt az ember elveti. Nem jó, ha folyton azt kell mondogatni, hogy ez így nem . | deke, hogy így legyen. Kevés fcémi, M- bízlk abban- fogy a ta­emelni a rossz társaságból, jó ■ vaszi idény végére Pécsnek is- könyveket adni a kezükbe és S mét NB I-es csapata lesz. De segíteni a szemük kinyitásé- ■ abban mindegyik bízik, hogy e* ssÄrsusssh* w**. *•■*»'kM«'­kell rendezni az „egyetlen” ■ mat, lelkesedést fog látná a fiatalságukat, ■ pályán, nem szabálytalansá­H ALL AM A Sgok, durvaságok sorozatát;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom