Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

2

NAPLÓ

1959. JANUAR 95. 1

Irodalmi ankét a Bartók Klubban

>écsi Új

A TIT irodalmi szakosztálya ankétra hívta meg a „Jelenkor’* körül tömörült írókat művészeket és érdeklődőket, hogy megvitassák a „Jelenkor“ eddig megjelent két számát.

Az amkétot a TIT irodalmi szakosztálya és a Jelenkor szerkesztőbizottsága nevében dr. Kotta Ferenc nyitotta meg, majd, dr. Tóth József, a marxizmus-leninizmus esti egyetemének igazgatója mondott vitaindító értekezést a Jelenkor első két számáról. Elmondotta, hogy a Jelenkor egészében az irodalmi élet tisztulását, a kulturális életben kialakult egészségesebb légkört jelzi. Híven tükrözi azt a szerkesztőbizottság által rögzített álláspontot, hogy a munkásosztály oldalán, tehát a szocializmus építését segítve szóljon bele az irodalmi és művészeti életbe, nevelje a Dunántúl íróit és művészeit. Mint elmondotta, különösen a lírai művek „irányultsága“, eszmei mondanivalója javult az 1956. előtti irodalomhoz viszonyítva.

A vita során Szőllősi Kálmán a Jelenkor külalakjának néhány problémájához szólt és több irodalmi színvonalú riport közlését javasolta. Tüskés Tibor afelett fejezte ki örömét, hogy a Jelemkor dunántúli szerkesztőkkel érte el jelenlegi színvonalát, s nem fővárosban élő, „befutott“ írókra támaszkodik, mint a korábbi „Dunántúl“ c. folyóirat tette. Nagyobb esztétikai igényességre és új, fiatal írók felkutatására hívta fel a szerkesztőbizottságot. Debitzky István gondosabb technikai kivitelezést kért a képzőművészeti reprodukciókkal kapcsolatosan. Kende Sándor a fényképek közlését kifogásolta, s arra tett javaslatot, hogy a folyóirat szorosabban kapcsolódjon bele az országos irodalmi életbe*

Orsi Ferenc a mohácsi és pécsi új lakótelepek társadalmi és néprajzi problémáira hívta fel a figyelmet. Dr. Varga Károly elmondotta, hogy Baranyával kapcsolatosan már túlteng az ormánsági problémák boncolása, noha me- gyeszerte számos más, új és az új életre jellemzőbb jelenség vár feldolgozásra. Utalt etekintetben a Baranyában letelepült székely- ség porblémájára. Mészáros Ferenc a szerkesztéssel kapcsolatban felmerült problémákra válaszolt, s vázolta, hogy milyen szerkesztési alapelvekből indul ki a szerkesztőbizottság. Mivel ennek eszmei részét illetően az ankéton nem volt vita, csupán a cél elérésének lehetséges módjait vitatták a felszólalók, ebben a szocializmus építésének segítése iránti törekvést látja, s kérte, hogy az új folyóiratot amelynek szerkesztőbizottsága is új és gyakorlatlan, további kritikával és közreműködéssel segítsék. Kulibács Imre a humor hiányát kifogásolta az irodaiamban és derűs, vidám hangulatú írások közlésén túl helyeselte a más körben javaslatként felmerült; pécsi irodalmi kabaré létrehozását.

Befejezésül dr. Tóth József válaszolt a vita során felmerült néhány kérdésre, majd dr. Kotta Ferenc mondott rövid záróbeszédet,; amelyben javasolta, hogy az irodalmi szak-; osztály a jövőben is rendezzen hasonló meg-; beszéléseket, de konkrétabb tárgykörrel, egy- egy, a Jelenkorban megjelent mű megvitatásával. ;

Az ankét után kötetlen baráti beszélgetés; alakult ki, amelyek során több, korábban is; szerepelt író ajánlotta fel együttműködését a; Jelenkor szerkesztő bizottságának;

fD

A hétéves terv

és az automatizálás perspektívái

i.

Tavasszal ismét termelőszövetkezeti község

lesz ócsárd

Kedden elnök

a tanácsmeg a gépá llomás igazgatója beszélt néhány emberrel. Elmondották: mi a tervük. Azt szeretnék, ha ócsárd ismét szocialista község lenne.

— Gondolkozzanak rajta! Holnap, holnapután, meg az azt követő napokban élme->

gyünk magukhoz és megkérdezzük: mit határoztak;

Ilyen későig ritkán égtek a villanyok Ócsárdon. A parasztok valóságos röpgyűléseket tartottak a szomszédok, sógorok, komáik részvételével. Minden harmadik, negyedik házban egy kérdés volt napirenden:

— Belépjünk a Győzelembe?

Otthon is készültek a számadások. Ki fejben, ki meg papíron számolt.

— Na asszony, mit gondolsz, belépjünk?

— Te vagy a gazda.

— De a fele vagyon a tiéd.;.Másnap, harmadnap, negyednap úgy, ahogy megígérték: Musszung Lajos és Viz- keleti Károly elindult megkérdezni: ki, mit határozott. Azzal az elhatározással mentek: nem könyörögnek senkinek; Ha most nem határoztak,

ma jd határoznak később.

Tóth Lajos alsó, 23 holdas gazda volt az első, akit megkérdeztek. ö is tagja volt a régi isz-nek. Amikor megkérdezték, így válaszolt:

— Amióta kiléptem a tfez- ből, még soha nem volt 48 mázsa búzám a padláson, meg egy vagon kukoricám a góléban. Akkor volt, de azóta se.

Aláírta a nyilatkozatot. Harmadmagával kíván a tsz-ben dolgozni.

A faluban gyorsan terjedt a hír:

— Vanak már belépők.

Varga Lajos 23 holdas

középparaszt.

— Na Lajos bácsi, mit határozott?

— Azt, hogy igen! Add ide asszony a látókámat;::

Pénteken délután már 2T7 tag írta alá a belépési nyilatkozatot. Valamennyien középparasztok. Megpróbálták ők már a közöst, dé 1956-ban meg zavarodtak.

— Most ismét megjött az eszünk! — mondja egyikük.

— Lesz itt megint olyan tsz, hogy csodájára járnak majd — így a másik;

— Azt szeretnénk, ha

rület a határban. Meg van egy akácosunk is, amit móhekkel lehetne jól hasznosítani.: j Hát nem érdekesek az emberek? Nincs náluk bonyolultabb szerkezet ezen a földtekén. Tegnap még vívódtak: belépjenek, ne lépjenek, mé- hányan még az asszonnyal is összevesztek emiatt, most meg

A

mi korunkban az emberek már hozzászoktak van aki bevallja, van aki tagadja —, hogy az emberiséget előrevivő történelmi jelentőségű dolgokat csak a Szovjetuniótól, a szocialista országoktól várhatunk. Ezt bizonyítja a Szovjetunió viszonylag rövid, négy évtizedes története. A társadalmi termelés válságmentes megszervezése, az emberiség által eddig nem tapasztalt rohamos gazdasági és kulturális fejlődése, a szputnyikok kilövése, az ember behatolása a világűrbe az első mesterséges bolygó segítségével — csak néhány példa a sok közül.

De még ebben a sorozatban is a „szenzáció” erejével hatott a kommunizmus építésének nagyszabású hétéves terve. Rövid 15 év alatt a világon az első helyre kerülni az egy főre jutó termelésben és fogyasztásban, következésképpen a világon — beleértve az Amerikai Egyesült Államokat is — a Szovjetunióban lesz a legmagasabb az életszínvonal. S ennek első része most kezd megvalósulni, ezt tükrözik a Szovjetunió népgazdasága fejlesztésének 1959—65. évi ellenőrző számai.

A gazdasági élet 1965-ig bekövetkező szédületes fejlődésének adatai ismertesek, nem szükséges részletezni. Csak emlékeztetőül: hét év alatt csaknem annyit ruháznák be, mint az elmúlt 41 esztendő alatt összesen, az acéltermelés évente 4.4—5.1 millió tonnával gyarapszik, tehát csak az évenkénti növekedés kb. három“ I ío/Asík:LIlfcuLíVj *1« « OSSZC'VCSZUk?CuTllclLL, ITlOtbít iTl'6'g -mi ezefé*

'vX a^SS már kész tervekkel álLmúc elá ;. évj ^Uemelfcunk. A gép- az elnökünk. P völt a-regi Azt hiszem abban van ennék"

tsz-ben is az elnök. Azóta sem volt olyan nagy jövedelmünk.^

Musszung Lajos (jelenleg tanácselnök) is aláírta a belépési nyilatkozatot. Ha a tagók többsége azt akarja, ő legyen az elnök, akkor vállalja is.

Gyűlnek a belépési nyilatkozatok. A faluban mindenütt a tsz-ről hallani, A Győzelem már meglévő tagjai közgyűlést tartottak. Nagy lelkesedéssel fogadták az új tagokat. Uj tagokat? Régiek ők, csakhogy később gondolták meg ismét a dolgot, mint a Győzelem- beliek, akikkel együtt dolgoztak még a Béke őrében;

A tervekről faggatom,

az új belépőket. Mindenkinek van mondanivalója, mindenkinek van elképzelése. Érdekes, az elképzelések megegyeznek.

A község földje egy tagban van. Nem bontották meg a határt akkor sem, amikor szétmentek. Úgy maradt minden. ahogy volt, még a mezővédő erdősávok is, amit tsz- tag korukban ültettek. Megvan a halastó, az ötven férőhelyes tehénistálló, a baromfifarm, a sertésfanm.

Varga Lajos 23 holdas azt mondja:

— A Győzelemnek jelenleg 12 tehene van. Legalább ötven fejős tehén kell, méghozzá törzskönyvezett. Negyven törzskönyvezett anyakoca és akkor dől a pénz. Á baromfifarmot is benépesítjük. A halastó is sokat hoz majd. Azt lehet még bővíteni is, akár hét holddal is.

— Gyümölcsöst is telepítünk. Van ennek alkalmas tea magyarázata, amit a tanácselnök mondott:

— Tsz-tagok maradtak ezek az emberek, csak egyénileg dolgoztak egy-két évig. Ha határban jártak, nem azon gondolkodtak: mit lehetne kihozni az ő kis földjükből, hapern mit lehetne csinálni ezzel az egész határral?

Magukkal vitték a nagyüzemi gondolkodást is. Nem tudtak megszabadulni tőle.

Gyűlnek a belépési

gyártás kb. kétszeresére növekszik.

S mindezt a legfejlettebb technika alapján; befejezik a termelési folyamatok komplex gépesítését és áttérnek a komplex automatizálásra. Mint a tézisek mondják: „A legközelebbi esztendők fő feladata a termelési folyamatok komplex gépesítésének befejezése.

i Az egyes agregátok, gépi be- ! rendezések automatizálásáról ^ át kell térni a komplex automatizálásra. teljesen automanyilatkozatok. Márftizált műhelyek, technológiai annyian vannak, mint a Győ- lMyMaatok és üzemek megtezelem eddigi tagjai. Többen lesznek, egyre többen. Ha így; megy tovább, akkor igaza les?., Musszung elvtárséknak: I

— A tavaszra isimét termelő-; szövetkezeti község lesz Ócsárd,

Szalai János

remtésére.

, A termelési folyamatok komplex gépesítését és automatizálását célzó intézkedések végrehajtása, az ipar speciali- zálásának és kooperálásának fejlesztése alapján az iparban a következő hét esztendő alatt jelentősen növekszik a munka termelékenysége, amely a termelés növekedésének és a dolgozók jóléte emelésének döntő tényezője.

A munka termelékenysége gz iparban 1959-től 1965-ig

egy dolgozóra számítva 45—50 százalékkal emelkedik, a munkanap megrövidülését számba véve pedig az óránkénti teljesítmény még jobban emelkedik.

Itt egy kicsit meg kell állnunk, ez a rész komoly figyelmet érdemel. A termelés komplex automatizálása sok vonatkozásban bepillantást enged a jövőbe.

A feljlettebb technika az ember legfőbb segítőtársa a természettel vívott harcában, kevesebb munkával több terméket tud előállítani, többet tud fogyasztani. A gépesítés lényegében nem jelent többet, mint az emberi kéz, izomerő helyettesítését, illetve pótlását valamely mozzanatban. Az automatizálás olyan fejlett gépek sorozata, amely nemcsak az emberi munkát, de az aprólékos emberi irányítást is nagy mértékben kikapcsolja.

A

z automatizálásnak a munka termelékenységét illető óriási jelentősége abban van, hogy újat jelent a növekedés mértékét illetően. A gépi nagyipar megteremtése, a munkafolyamatok gépesítése az elmúlt egy-két évszázadban a munka termelékenységét és az anyagi javak meny- nyiségét a sokszorosára növelte. Az elavult gépeknek tökéletesebbekkel való kicserélése, a műszaki fejlődés, azonban, folyamatosan általában 20—30 —50 százalékos növekedést jelentettek. A munkafolyamatok automatizálása már az eddigi tapasztalatok szerint is ötszörös, tízszeres, húszszoros, sőt ötvenszeres növekedést eredményeznek, s ez a tempó minél általánosabbá válik, az ember annál kevésbé lesz lekötve a közvetlen termelésben. Kevesebb idő alatt állítja elő a fenntartásához szükséges cikkeket, mégpedig sokkal nagyobb mennyiségben. Egyre inkább megszabadul a munka fizikai terheitől.

Ez a kommunizmus hallatlan bőségének perspektívája.

De az automatizálás bepillantást enged a jövőbe a két rendszer békés harcának kimenetelét illetően is.

A szocializmus, vagy a kapitalizmus képes a dolgozók nagyobb anyagi jólétet biztosítani? Hol növekszik gyorsabban a munka termelékenysége, mert végső soron — mint Lenin megállapította — ez dönti

el, melyik társadalom a fej« lettebb. És a komplex autó* matizálás perspektívájában, mint az élet reflektorfényben; úgy tűnnek elő a kapitalizmus korlátái. Ezek a korlátok nem műszaki jellegűek.

Ki vonhatná kétségbe, hogy Amerika, Anglia és még néhány tőkés ország rendkívül fejlett anyagi-technikai bázissal rendelkezik, mely alkalmas lehetne arra, hogy viszonylag rövid idő alatt megsokszorozza az anyagi javak bőségét? Mégis ezek a népek ma még nem szőhetnek olyan terveket, mint a szovjet nép. Es ennek nem technikai, hanem társa- dalmi akadályai vannak.

A termelőeszközök magán- tulajdonban vannak, a termelésnek ez a célja a konkurenciaharcon keresztül a technika nagymértékű fejlődését hozta, de ugyanakkor erősen fékezte, ugyanis a technikát csak akkor és annyiban fejlesztették, amikor és amennyiben ezt a profit megkövetelte. Ugyanez vonatkozik az automatizálásra, melyre méginkább jellemzőek a gátló tényezők.

k termelés általános célja

” megszabja az automatizálás célját is. A munkabér költségek csökkentésével csökkenteni a gyártási költségeket, hogy ezáltal növekedjen a profit és eredményesebben lehessen vívni a konkurencia-harcot. Ezt nyiltan megírja az amerikai General Elektric Corporation egyik brussúrőja: „A munkaadónak automatizálni kell, hogy fenn tudjon maradni .;; Parancsoló szükségesség, hogy a bérlistáról minden olyan tétel eltűnjön, amely feleslegessé vált alkalmazottak fizetését tartalmazza”. S ezt a világos megállapítást a tények, egész sora támasztja alá. Az 1953-as visszaesés idején Pitts- burgban 40 000 acélipari munkás került az utcára, 1955-ben az acéltermelés ismét meghaladta a korábbi szintet, de a munkások közül csak 14 000 nyerte vissza munkáját. „A megmaradó 26 000 — írta annakidején a „The Times” — az automatizálás következtében állandó munkanélkülivé vált”. Az amerikai olajfinomító ipar 1948-ban 147 000 munkást foglalkoztatott. 1954-ben 10 000

munkással kevesebb dolgozott, de 22 százalékkal többet termelt.

De ez a technikai fejlődés következményeinek csak egyik oldala.

Halász Antal

egyetemi adjunktus.

(Folytatjuk.)

Harminc fiatal a lippói tsz-ben

A lippói termelőszövetke- zetben mintegy harminc 25 éven aluli fiatal dolgozik. A KISZ-szervezet a termelő- szövetkezet támogatásával biztosítja kulturális igényeik kielégítését. A. klubszobában asztalitenisz-felszerelés, rádió van, esténként, itt töltik idejüket,

3 mohácsi járásban

A mohácsi járás termelőszövetkezeteiben mindenütt termelőszövetkezeti közgyűléseken ismertetik a szövetkezeteik új termelési terveit. A tsz-tagok sok hasznos javaslattal egészítik ki s meghatározzák a tervek «w*r«MB#WWnafc raódjéá m(Pinza cl Valuta

Fut a gépkocsi a havas, lucskos országúton. Boly. „Az igazgató elvtárs? Jaj, kérem csak Bácsfapusztán találhatja.“ Gyerünk utána. „Itt még nem járt, valószínű először Babarcra ment“. Babarcon viszont úgy tudják, hogy Bárban van. Mindegy, menjünk!

Szerencsém van. Ha öt perccel később érek, itt sem találom meg Kisja- kab Lajost, a Bólyi Állami Gazdaság igazgatóját és kutyagolhatok utána a mezőre. A határ szinte végtelen, több mint 10 ezer hold jó fekete föld húzódik Bólytól egészeri a dunáig, átszövi a járás északi felét“S miként a közmondás tartja; a gazda szeme hizlalja a „jószágot", amit ebben az esetben úgy kell érteni, hogy az igazgatónak mindenen legyen rajta a szeme.

Idestova már másfél esztendeje tapossa, gyúrja a sarat. A Pesten használt félcipő talán a szekrény mélyén rejtőzik, mert errefelé csizma a „divat“ s mint látom, ő követi a „divatot“. Az osztályvezetői munkakört pedig az igazgatóival cserélte fel... Egyszerű, nem? összepakolt és Bólyba költözött. Banális kérdés, mégis megkockáztatom: miért? v

bt Egyéniség kérdése ez **■* mondja.

— A felszabadulás óta sok falusi ment a városba tanulni, vagy dolgozni. Emlékszem, a diákok között már a kezdetben is megoszlott a vélemény, s legtöbb nem gondolt a visszatérésre. Jó, jó, fontos a közhivatalok munkája is, de az aszfalton mégsem lehet termelni. .. Es előfordul az is, mint most, hogy másutt van szükség az emberre. Ki vállalja más, mint a volt vidékiek?!

Falun nevelkedett, a tanya fia. A végeláthatatlan makói tanyavüágból indult el 20 éves korában Budapestre. A kollégium rendje, a közösség edzette, nevelte, mint a többit, ötvenegyben végezte el a közgazdasági egyetemet, s bizonyítványán alig száradt meg a pecsét, máris a minisztériumban találta magát. Magas beosztást, szép fizetést kapott. Akkor kezdett ismerkedni a szakmával; az új mellé egy még újabbal, a mezőgazdaság csinyjával-binjá- val, mert enélkül a közgazdász keze meg van kötve. Később beiratkozott az agráregyetemre s a munkával most már a rendszeres, elmélyült tanulás párosult. S a gyorsan múló esztendők egy kicsit városi emberré formálták. Csoda? Színház, mozi, hangverseny, szórakozás, meghitt baráti kör «=* kialakult

körülötte az új rend minden sajátosságával.

Azért sosem feletjette el, honnét jött. Mosolyogva mondja: ne higgyem, öt nem ejtette egészen rabul a város. Nem! Megérti a városi embert, akit köt az életadta, a megszokott környezet, amelyben gyermekkorát, ifjúságát töltötte el. Neki nehezebb a válás, s ha ki is emelkedik belőle, egy ideig társ- talanul, otthontalanul lézeng új világában. De a falu varázsát sem lehet egykönnyen elfeledni, még akkor sem, ha a tanya után Ízleli meg a várost, minden szépségével, kedvességével és korlátlan lehetőségével. A természet ezernyi színben pompázó világa, a girbe- görbe utcák, a fehér virágos házak, a tavaszi szél sodorta föld illata, a kedves régi helyek, a játszópajtások, a rét, a

mező vonzza, hívja vissza a fiát

___

Ne

m, nem lehet kitörölni a szívből, az agyból, az évtizedek sem tudják elfeledtetni.

Es Kisjakab Lajos egy kicsit mindig készült is vissza. A 20 éves legény úgy indult el a tanyáról, hogy meghóditj* a tudás várát, s a győzelemmel a tarsolyában. hazatér hasznosítani. Amikor elkezdte az agráregyetemet, már egészen pontosan ruegfogalmazta: befejezem és utána valamelyik gazdaságban kérek munkát.

Mégis, azon az emlékezetes nyáron mellbeütötte a hirtelen jött ajánlat.

— Egy pillanatig sem gondoltam, hogy visszautasítom — emlékezik. —*