Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

»5». JANUÁR 14.

NAPLÓ

3

Miért nem közvetít televíziós adó?

a pécsi

Cseng a telefon.

Ä drót túlsó végén egy férfihang:

— Érdeklődöm, hogy mikor indítják meg a tévé adást. Arról volt szó, hogy az év végén megindul, most pedig szerintem január közepe van.

Másnapon ismét cseng a telefon. Egy mérges női hang nekünk szegezi a kérdést,

— Vállalják maguk a felelősséget, hogy a televízió adását még mindig nem indították meg? Becsapják az embereket! Több mint fél éve fizetem a havi ötven forintot a készülékért, de műsort még nem láttam. Ki fizeti ezt meg?

Aztán itt egy levél a sok közül.

„Levelem abból a eélfoól címzem önöknek, hogy választ kapjak egy igen fontos kérdésre több televízió-tulajdonos nevében: Mikor kezdi meg üzemszerű adását a pécsi televíziós közvetítő állomás? Legyenek szívesek, tájékoztassanak erről. — Janikai Béla, Komló, Zója utca 6. sz.”

Sok hasonló telefonbeszélgetés van naponta és a napi postában is mind nagyobb számban fordulnak elő felvilágosítást kérő, sürgető és méltatlankodó hangú levelek a megyei párt-végrehajtó bizottságon, a sajtónál és rádiónál.

A városban pedig szállónga- nak a hírek, mert az emberek egymástól is kérdezgetik a TV-adás sorsát. A „jólértesültek” tudni vélik, hogy a „berendezés nem is alkalmas műsor közvetítésére, mert eredetileg adónak épült.” Innen csak egy lépés a rosszindulatú kijelentés, hogy „blöff az egész”.

De mondjanak bármit, a jogos, igazságos miért mégiscsak ott magasodik: miért nem közvetít még mindig a misinai TV-adó? A kérdés jogos. És nyomában megelevenedik a pécsi TV-közvetítőállomás születése.

A megyei pártbizottság kezdeményezésére, biztató szavára ezrek jelentették ki egy akaraton: lássuk Pécsett, Dél-Dunántúlon is a televízió műsorát. A megyei párt- és állami vezetők különböző szinten folytattak tárgyalásokat, hogy a kívánságból valóság legyen. Az egyetértés, a jóakarat megszületett, csak a pénz volt kevés. A Baranya megyei, pécsi, komlói, majd a Somogy megyei tanács százezreket áldozott e célra a nép pénzéből és mert még mindig nem volt élég; munkás, paraszt, értelmiség is pénzét adta, köztük sokan olyanok, akiknek nincs és talán mostanában nem is lesz TV- készülékük. Munkás, katona, diák, alkalmazott fát irtott a Mecsek oldalában, utat segített építeni, paraszt írt levelet, hogy szombat délután és vasárnap eljön dolgozni, csak írják meg, hol jelentkezzen. Sok megható példáját még felsorolni is sok lenne a vállalatok és szervek önzetlen összefogásának, áldozatkészségének.

A szép őszi napökon szinte naponta lestük, hogyan magasodik, hogyan növekszik az acéltorony, A háztetőkön pedig sokasodtak a vevő antennák, jelezve, hogy itt is, ott is a művelődési ház, az üzemi kultúrterem és lakószoba meghitt sapkában egy televíziós készülék várja premierjét. Tulajdonosai pedig várják, hogy képekben is meglássák az országot, hogy átadhassák magukat a XX. század e nagy vívmánya élvezetének, hogy tanuljanak, szórakozzanak, művelődjenek.

Az 1958 végére ígért

premier pedig késik. Miért9 Ne várjon senki szakmai magyarázatot. Tény, hogy ilyen műszaki berendezést egyik napról másikra üzembe- kelyeztú nem lehet. Előállhatnak nem várt technikai nehézségek, mint ahogyan elő is állottak. Sok munka, kísérletezés, éjszakákat felemésztő gondolkodás van amögött, hogy áll és üzemképes több illetékes szakember véleménye szerint is a TV-közvetítő állomás. Sőt kísérleti adás is volt, amit sokan láttak. De adás nincs.

A késést hivatalosan senki nem indokolta, hivatalos magyarázat nem érkezett. Ez már magában is hiba.

A pécsi televíziós közivetítő állomás létrehozása az első pillanattól kezdve politikai és társadalmi ügy volt. Elsősorban azért reklamálnak az emberek, mert részvételüket érzik és tudják a létrehozásban. Más lenne a helyzet, ha társadalmi összefogás nélkül került volna sor megvalósítására, mert mi tagadás, olyan az ember, hogy másként néz arra, amire tíz vagy száz forintját, fizikai, szellemi erejét adta, mint arra, amit csak úgy kap. És itt kezdődik a miért-re a válasz. Amikor a műszaki kivitelezés befejezésére, a társadalmi megmozdulás megkoronázására került volna a sor, éppen az ügynek a leg- fontosalbbja, a politikai, a társadalmi része sikkadt el.

Mire alapozzuk ezt?

December 28-án a pécsi TV ügyében a Közlekedési és Positaügyi Minisztérium több vezető tisztviselője Pécsett volt Rontó Tibor elvtárs, posta vezérigazgatóhelyettes vezetésével. Megvizsgálták a berendezést, próbaadást végeztek, amit a város különböző pontjain megtekintettek, majd értekezletet tartottak, méghozzá „titkosat“, (erre külön ki kell térni) amelyen eldöntötték, hogy megkezdje-e a pécsi közvetítőállomás a TV-műsor sugárzását vagy sem. Voltak, akik amellett szóltak (szintén szakemberek), hogy kezdje el, dte Rontó elvtárs véleménye győzött, hogy ne. Indokul azt hozta fel, hogy a kép minősége még nem kifogástalan és megindulás esetén kritikai megjegyzések érkezhetnek, mint Budapesten annak idején. Műszakilag kifogásolta a Vevőantennák deszflcábódéit,' hogy így nem üzembiztos. Ja-/ vasolta, hogy építsenek időt/ álló kamrákat a deszkabódé/ helyébe. Pénz? Állítólag ki-J utalják. Építeni a megiszigo-) rodott télben? Vagy majd ta~) vasszal? Lehet, hogy a képi minősége még nincs olyan ( mint Budapesten, de ezt azért ( el lehet ,szenvedni“ valaho-( gyan, különösen abban a tu-( datban, hogy ezen rendszeres' adás során lehet változtatni.

Most pedig a december 23-il értekezlet „titkosságáról“. A'; műszaki szemléről, vétómé-' nyezésről és a végső döntés-'« rő] a megyei párt- és állami' szerveket nem értesítették.' Sőt ígértek egy jegyzőkönyvet' a tárgyalásról, de a mai napig' el sem küldték. Önkéntelenül ( is felmerül a kérdés, hogy ki« ruházta fel ilyen joggal Rontó/ Tibor elvtársat, honnan vette'; az intézkedési és döntőbírói \ hatáskört? Ez megint annakV a régebb óta/ ismert játéknakV egy jelenete, hogy „Amerika-// ból jöttünk..." — ezúttal pe-A dig Budapestről jöttünk, mes-'_( térségünk címere; MMI. (Majd1/ Mi Intézkedünk.) Rontó elv-/) társnak legjobb tudomásunk szerint olyan feladata van a pécsi TV-közvetítőállomással kapcsolatban, hogy felelős ai műszaki kivitelezésért. Ez nem tartalmazza azt, hogy/, „majd én eldöntőm, mikor leszí/ tévé adás“ és főleg azt nem,() hogy erről a Dél-Dunántúl la-A kói.t az illetékes párt- és álla-/ mi szerveket nem tájékozta-// tóm, sőt ka sem kérem előző-/) leg véleményüket, helyeseb- >,

ben nem tárgyalom meg velük álláspontomat.

Ez nem p resztiskérdés, hanem egy ember önkényeskedő magartartása.

Tegyük fel, hogy Rontó elvtársinak igaza van a műszaki indoklásban. De akkor az a helyes eljárás, hogy ezt titokban tartja? Nem! És ez a miért kérdésekre adandó válasz alapja. Budapesten annak a politikai és társadalmi jelentőségét, hogy Pécsett mikor lesz TV-adás, talán csak tizedrész annyira érzi Rontó elvtárs, mint mi, akik itt vagyunk. És emiatt alaikult ki olyan helyzet, hogy a pécsi TV üzembehelyezése, üzembehe- lyezésónek elhalasztása nem elsősorban műszaki, hanem politikai és társadalmi kérdés. Ez az amit nem vettek eléggé figyelembe.

Sebaj! Ha összefogással túl tudtunk jutná olyan nehézségeken, mint a víz felvezetése a Misinára, munkaerőt, pénzt tudtunk előteremteni a majdnem nincsből, emberek ezreit tudtuk az ügy érdekében mozgósítani, akkor biztosak lehetünk, hogy a mostani nehézségen is túl jutunk. Abban a re- ■ ményben íródott e cikk is, hogy a jóakaratnak ezúttal is lesz foganatja;

Ezer konyhagarnitúrát gyárt

a Siklósi Faipari Vállalat

a Siklósi Faipari Vállalat a termelés növelése érdekében, kénytelen önerejéből új üzemrészt létesíteni.

Az új üzemrészt ez évben 600 OOO forintos beruházási költséggel előregyártott elemekből az üzem udvarán kívánják megépíteni. Ez 15x40 méteres lesz. A sorozatgyártás követelményeinek megfelelően a gépparkot úgy csoportosítják majd, hogy felesleges anyagmozgatásra, kereszt szállításra ne legyen szükség, mert az anyag útja folyamatos lesz. Az új üzemrész lesz majd a tulajdonképpeni összeszerelő műhely, ahol tűzmentes fűtést is biztosítanak. A régi épületben új technológia bevezetésével szalagrendszerű termelés indul majd meg, kikapcsolnak minden felesleges anyagmozgatást és ez nagymértékben meggyorsítja a gyártmány átfutási idejét. Minden mozgás épületen belül történik és így a minőség is fokozottabban javul.

Ha az új üzemrész elkészül, akkor a jelenlegi 4 millió forintos termelési érték helyett, a vállalat 5 millió 300 000 forintos termelési értéket ér majd el, tehát 1 millió 300 000 forinttal nő a kapacitás. És a géppark számottevő bővítése nélkül 13.7 százalékkal növekszik majd az egy főire eső termelési érték — még akkor is, újabb 12 dolgozót is nun" mióta a Siklósi Faipari Vállalat 1951-ben megalakult, profilja állandóan változott, illetve vegyes faipari jellegű volt, általában faipari tömegcikkeket gyártott. Kezdetben főprofilja az építkezéshez szűk séges deszkapótló, amelyet főleg a termelőszövetkezetek vettek igénybe. Az előregyártóit panelek megjelenése óta azonban e cikk iránt az érdeklődés csökkent, ezért ennek gyártását beszüntette. 1958. szeptemberében kísérletként bevezette a bútorgyártást. Az elmúlt évben a Bútorértékesítő Vállalat részére 240, a baranyai kereskedelem részére pedig 150 garnitúra, hét darabból álló, úgynevezett siklósi konyhabútort készített. A lakosság ezt örömmel fogadta, annál is inkább, mert a konyhabútor-garnitúrákat a kereskedelem 3 200 forintos fogyasztói áron hozta forgalomba. A tavalyi bútorgyártásá eredmények arra engedtek következtetni, hogy a Siklósi Faipari Vállalat végleges profilja most már a bútorkészítés lesz és lehetőség nyílik a kapacitás növelésére.

A vállalat jelenlegi üzemépülete, amely valamikor uradalmi cselédlakás volt, nem alkalmas a kapacitás növelésére, a nagytömegű bútorgyártásra. A technológiai folyamat teljesen széteső, a mostani anyagmozgatás pedig lényege- gesen növeli a vállalat termelési költségét. Az anyagtároló helyiség ugyanis az udvaron van, 50—100 méterre a gépműhelytől, ahol a méretvágás történik. Innen az anyagot egy másik épületbe kell vinni, ahol összeenyvezik, azután újtól visszakerül a gépműhelybe. Innen átkerül a félkész raktárba, ahol a szükséges száradási idő eltelte után, egy másik helyiségbe viszik: a szalagcsiszolóba. Innen az udvar másik oldalára kerül: a fényezőbe, majd ismét vissza az összeszerelő kéziműhelybe. Átlagosan minden munkadarab 320 méteres utat tesz meg és így a termelés évente 24—25 ezer forinttal drágább, mintha a vállalat megfelelőbb munkakörülmények között, jobb elhelyezés mellett termelhetne.

A

z ideális megoldás az lett volna, ha a vállalat meg kapja az üzemrész mellett lévő fűzfeldolgozó üzem épületét. Itt a gépeket el tudták volna helyezni, nagyobb beruházásokra nem lett volna szükség és a helyiség megfelelt volna a sorozatgyártás követelményeinek. Miután az illetékes szerveknek ezzel az épületrésszel más «terveik vannak,

Nem takarították le a járdákat

Pécs város tanácsának igazgatási osztálya a város területén újtól ellenőrizte a gyalogjárdák hótól való letisztítását; Megállapította, hogy több háztulajdonos, házfelügyelő és vállalat elmulasztotta a járdák tisztítását. Az ellenőrzés során az alábbi személyek ellen indult szabálysértési eljárás:

ryné u. 29. sz. ház tulajdonosa, Kálenda Lóránt debreceni lakos, a Megye utca 17. sz. ház tulajdonosa, Piliván Mihály, Janus Pannonius u. 8. sz. in7. kerület: Győző Ferenc

(Endre u. 3.), Amrein Károly szabó (Endre u. 5.), Madács Mihály (Kiss Ernő u. 37.), Péter János vasúti távírász (Engels u. 10.), Gut János fodrász gatlan tulajdonosa, mester (Engels u. 8.), Fodor 111. kerület: a Sütőipari Vál- Ferenc PIK házfelügyelő lalat igazgatója: Trieder Já(Fürst Sándor u. 73.). nos, Woczek Paula PIK ház11. kerület: Lovas Antal mű- felügyelő (Doktor Sándor u. 2.), szerész (Perczel u. 24.), a Dé- Sós József cipész (Budai Nagy

Antal u. 1.), Bojcsek Péter ICOrtCSZ (RÓkllS U 5 ) OZV

Maurer Frigyesné (Xavér u. 17/1.), Éva Lajosné alkalmi munkás (Megyeri út 6. sz), valamint a Dózsa munkásszálló

\ gondnoka.

! Az igazgatási osztály tovább is rendszeresen ellenőrizni fogja a járdák tisztítását és azok ellen, akik nem ■vagy nem kellően takarítják íel a havat, a szabálysértési J eljárást lefolytatja.

A Mapr Rádió pécsi adójának közleménye

Hallgatóinktól érkezett észrevételeknek és kéréseknek eleget téve, a Magyar Rádió pécsi adója 1959 január 19-től megváltoztatja műsorsugárzási idejét. A szerb, horvát, illetve német nyelvű műsor reggeli közvetítését megszűntetjük. A műsor sugárzása este lesz, amikor 17 óra 30 perckor német, 18 órakor szerb, horvát nyelvű adásunkkal jelentkezünk. A magyar nyelvű adás 18 óra 30 perctől 20 óráig lesz.

kába állítanak;

A Siklósi Faipart Vállalatnak az a terve, hogy idén a

Bútorértékesítő Vállalatnak 1 OOO kanyhabűtor-gannitú nát készít és ebből kétszázait a siklósi földművesszövetkezet a lakosság részéire vesz át. E mellett 000 fényezett, három- ájtós szekrényt és 200 fényezett rekamdévázat is készít.

A vállalatnál — a bútor- ** gyártás mellett — ez évben új profilként jelentkezik majd a parkettagyártás, és a hajópalló készítése. Közvetlenül a lakosság részére 12 OOO négyzetméter hajópallót készítenek és körülbelül 1 OOO köbméter rönköt fűrészelnek fel. Az egri, salgótarjáni és miskolci TÜZÉP részére pedig 50 000 négyzetméter desrtcapót- lót készítenek;

Az új gyártmányok a Siklósi Faipari Vállalat ez évi fejlődésének útját jelzik.

Pusztai József

A UuUúcUáx, a iácda, meg, a »zekéi, keeekei

Kis falu Kovácshida,

■j s még az a I kevés háza is

szanaszét szóródik. A tanácsháza a Jcövesútra könyököl ki. Itt intéződik a falu sorsa.

A tanácselnök éppen egy panaszosnak magyarázza, hogy az útszéli akácfasor nem tartozhat a szántójához, mivel közterület. A panaszosnak persze nem túlságosan tetszik ez a magyarázat, mert számított már arra, hogy abból a fasorból szerzi be a tüzelőjét, már arra is hajlandó, hogy a ritkítást elvégezze, s munka fejében vihesse el a gallyát. Hambalkó Sándor, az elnök azonban hajihatatlan és a birtokrendezési vázlatokkal bizonyítja be, hogy az útmenti fasor nem magántulajdon.

Ez csak egy a hétköznap gondjai közül. Ilyen gondokból sok akad, de szerencsére vannak másfajták is. Az például, hogy a falu művelődési otthont akar építeni. Azaz kultúrházat, mert szívesebben mondják így itt is, ha csúnyábban hangzik is. Ez a ház lenne később a falu kultúrközpontja. Egyelőre azonban csak a főépületet építik meg az idén, az előadótermet mintegy 250 ember számára. Pénz van, anyagnak megvették a szaporcai határban fekvő elhagyott tanyát, de abból csak az érté- Icesebb anyagokat: gerendát, lécet, ajtó- ablak-kereteket szállították el, a téglával viszont ügyes cserét csináltak: eladták a szaporcaiaknak és az árán, meg a fuvaron megtakarított különbözeten helyben vettek jóminőségű új téglát. Most már csak munkára van szükség.

A munka sem jön azonban magától, mert igaz, hogy a szakmunkásbér kikerül az építési hitelből, de a fuvarozást, meg egyéb szükséges munkát már a falu lakóinak kell elvégezniük.

Itt jön aztán a kérdés: mit tesz a tanács, irfmt a kovácshidai állampolgárok szervezete, hogy polgárainak kultúrház- szükségletét kielégítse?

Szerveznie kéül, ez nem kétséges.

lfj. Antóni János, alá novemberben lett tanácstag, állítja, hogy szervezik is a dolgot.

— A múltkor volt a KISZ-gyűlés, — mondja, — ahol a fiatalok vállalkoztak, hogy megkérdezik, ki mivel hajlandó hozzájárulni az építéshez, összesen 35Q munkanapot ajánlottak fel.

— Hát nem a tanácstagok szervezik, hanem a KISZ?

lfj. Antoni csak mosolyog erre a kérdésre, olyanformán, mintha azt mondaná: „Hát nem mindegy?“

Ebben valamennyire igaza

is van. Nemcsak azért,

mert a KISZ-titkár, ifj. Szabó Lajos is tagja a tanácsnak, hanem azért is, mert valóban a község minden lakójának az összefogásáról van szó, s etékin- tetben csakugyan mindegy, hogy az első lépéseket ki teszi meg. A fontos, hogy megtegyék.

— Azzal a salakút-építéssel is úgy volt — meséli ifj. Antoni János —, hogy volt, aki nagyon harciaskodott ellene, mert az.út a puszta felé a kertje mellett visz el, s néhány fát ki kellett vágnia. Mégis ő volt az első, aki saját földjén megcsinálta az út helyét.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy ez a salakos út Drávac&ehivel is összeköti, a falut, ami a csehieknek azért, is jó, mert a vonatjuk Kovácshidán áll meg. Az ősszel kezdték meg az építését és csak a „komoly“ tél beállta miatt hagyták abba, hogy majd a hóolvadás után folytassák. Ehhez csak a salak helyszínre szállítását fedezi a tanács a. községfejlesztési járulékból (amire tavaly 12 százalékot szavaztak meg), a többi munka a lakosságé.

Kovácshida is épül, fejlődik lakosainak munkájával. Ámbár az elnök azt mondja, hogy sokkal jobba«« sokkal

gyorsabban fejlődhetne, ha a termelőszövetkezetet sikerülne újra a régi szintre fejleszteni. Az egyéni gazda minden mozdulatát szeretné megfizettetni — már ilyen az egyéni mentalitás — és kevesebbet gondol a közös ügyekre. De hát a tsz az ellenforradalom okozta szétesés után kissé nehezen áll talpra, egyelőre 28 család 34 tagja gazdálkodik benne 450 hold földön. Ha újra megerősödne, ez egyúttal az egész község fellendülését is jelentené. Az elnök ezért azon is töri a fejét, hogyan lehetne javítani a tsz-en. Elsősorban az állatállomány fejlesztésétől várják a javulást. De van még valami. Van a tsz-nek 87 hold berkese, amolyan hasznavehetetlen nádas. De az álja vastagon tele van tőzeggel, amit ötletszerűen már most is felhasználnák. Tüzelni is lehet vele, a harkányi kertészet is használja az ágyások komposztjához. Az egész falunak igen jó lenne, ha szakemberek megnéznék ezt a 87 holdat és tanácsot adnának, hogyan lehetne észszerűen kihasználni. Addig is a rajta termő náddal kezdenének valamit, csak hogy kevés a munkáskéz.

Nem különleges hely

Kovácshida. gondjai körülbelül azonosak más ilyen községek gondjaival de éppen ezért tanulságosak. A községfejlesztésről kezdtünk beszélni, s eljutottunk odáig, hogy igazi fejlődés akkor lesz itt, ha a termelőszövetkezet megerősödik. A tanács tehát akkor dolgozik helyesen a község fejlődéséért, ha törődik atermelőszövetkezettel. Nagyjából ezt akarta kifejezni ifj. Antoni János is, amikor azt mondta:

— Az nem lehet ugye, hogy egy szekérnek a három kereke előre forogjon, egy meg vissza ...

Nem bizony. Minden keréknek előre kell forognia.

Mi KV