Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

2 NAPLÓ 1959. JANUAR ISw ' A Jelenkor irodalmi estje I Az Ifjúsági Színházban tar­tották vasárnap este az Iro­dalmi Színpad rendezésében a Jelenkor első irodalmi estjét. A műsorban helyet kaptak az új irodalmi folyóirat, a Jelen­kor köré csoportosult írók és költők munkái. A műsort Haj­nal Ernő rendezte, a verseket és elbeszéléseket pedig az Iro­dalmi Színpad színjátszói mondták el. A bevezetőt dr. Kotta Fe­renc főiskolai tanár mondotta, aki melegen üdvözölte a meg­jelenteket. A műsor első száma Lovász Pál Villa Rustica című verse volt, Bérezés Lívia előadásá­ban. A vers is, az- előadásmód is művészi élményt nyújtott. A második műsorszám Tüskés Tibor Klári című elbeszélése lehűtötte az első szám által okozott lelkesedést. A csaló­dást nem Tüskés Tibor idő­szerű témaválasztású novellá­ja, hanem a gyenge előadás okozta. Nem volt szerencsés válasz­tás Vaszy—József Attila: Döntsd a tőkét című dala, me­lyet Berczely Tibor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze éne­kelt. Elvárható lett volna, hogy Berczely Tibor kívülről megtanulja a Döntsd a tőkét című dal szövegét és ha már éppen olvasta, szöveghiba nél­kül kellett volna énekelnie. Dicséret illeti Bolla Dezsőt Borsos József: A zsarnok című elbeszélésének jól sikerült elő­adásáért. A fiatal pécsi kőltő, Galam- bősi László Október című ver­se csalódást okozott a közön­ségnek. A cím félreérthető, többféleképpen értékelhető és maga a vers sem emelkedik a közepes színvonal fölé. A Hiro­simái üzenet című verse stílus, témaválasztás szempontjából egyaránt sikeresnek mondha­tó. A sikerhez nagyban hozzá­járult Horváth Erzsébet mű­vészi versmondásával. Hangu­latos volt Szőllősy Kálmán: Amikor a hóhért akasztják cí­mű elbeszélése. Székely Gi­zella ügyesen, eredetien adta elő a novellát. Az Autóból és a Fohász a békéért című Pákolitz-verse- ket az őket megillető gonddal és szépséggel mondotta el Su­gár Győző. Mészáros Ferenc A kisebbik koca című elbeszé­lésének időszerű témaválasz­tása érdekes és alapos jellem- ábrázolással dicséretre méltó, bár az elbeszélés rövidebb is lehetett volna. Csizmeg Lajos a témához illő hangon és szin­te hibátlanul olvasta fel. örömmel fogadták a jelen­lévők Goethe Faust II. című drámájának egy részét Hor­váth Erzsébet és Baranyai Aurél előadásában. A jó rit­musú műfordítás Csorba Győ­ző munkája. A műsor Bárdost Németh János őrzők hűsége című ver­sével fejeződött be. Rendezési hiba volt, hogy az Őrzők hűsége című verset sára alkalmas. Ugyancsak ren­dezési hiba volt a túlbuzgóság, mellyel egyes szereplők — értve ez alatt az elbeszélést felolvasókat — félig kívülről, de mégis papírról mondták a szöveget és egyes jelentékte­len részleteket is felesleges színészi, játékkal hangsúlyoz­tak. A műsor összeállítása a hi­bák ellenére témaválasztás, színvonal, eszmei mondani­való tekintetében kielégítő. Hiányzott a műsorból a műsor hangulatának megefelő ének­és zeneszám. Lehet, hogy az elmaradt énekszámok a hiány­érzetet kitöltötték volna. Min­denesetre Döry Miklós a kö­rülményekhez képest minden tőle telhetőt megtett, hogy zongorajátéka megfelelő le­gyen. Bár a közönség nagy általá­nosságban színvonalasabb elő­adást várt, az irodalmi est részleteiben művészi élményt nyújtott. Reméljük, hogy az irodalmi estnek, ennek az igen helyes kezdeményezésnek foly­tatása lesz, és még nagyon sok estén tapsol majd az irodal­mat szerető közönség a pécsi írók és költők szép munkái­nak; Wesztl M. Amikor mosógépet ' utalványra, no meg protekcióval lehetett még kapni. Jön az egyik ismerősöm: — Nem tudnál nekem egy mosógé­pet szerezni? — Utalványra, j igen. \ — Arra én is, de előbb utalvány kel­lene ... \ Ahányszor talál­koztunk, mindig fel- > tette a kérdést: j — Igazán nem tud- í nál egy mosógépet ■ szerezni? $ Kérdéssel válaszol­tam: — Szereztél már utalványt? — Nem! Amíg vé­gigcsinál mindent az ember, beletelik két hónap is. Nekem meg most kellene a gép. 5 így ment ez vagy 5 három hónapig. Se • utalványt, se gépet j nem szerzett a ba- : rátom. | Ismét találkoztunk l — Olvastad? — kérdeztem. — Mit? — Most vehetsz ugyanaz szavalta, aki a Hiro- simái üzenet-et és a Faust- részletet mondta. Két ilyen tragikus hangulatú mű elmon­dása után nehéz átállni ilyen fiatalos lendületű optimista ver® előadására. Az nem biz­tos, hogy egy versmondó, le­gyen bár rendkívül tehetséges, ugyanabban a műsorban min­den hangulatú vers elmondá­K ól száztíz nagyteljesítményű te/szeparátor A francia belpolitikai helyset Párizs (MTI). A Debré­kormány csütörtökön áll a nemzetgyűlés elé. Elvben az új első miniszter program­beszédét nem követi majd vi­ta. A nemzetgyűlés pártjai most keresik azt a formulát, amelynek révén mégis kifeje­zésre juttathatnák fenntartá­saikat a kormány politikájá­val szemben. A Debré-kormány politiká­ját jobbról is, balról is bírál­ják. A szélső jobboldalon az algériai integráció meghirde­tésének elmulasztása fáj az algériai képviselőknek és az Unió az új köztársaságért só­saiban az integráció bajnokai­nak, a baloldalon viszont, de még a nemzetgyűlés centrumá­ban is a kormány gazdasági és pénzügyi politikája vált ki mind hevesebb bíráló meg­jegyzéseket. A Szocialista Párt országos tanácsa szombaton és vasár­nap ülést tartott és azon he­lyeselte Guy Molletnek, a párt főtitkárának taktikáját: a párt „konstruktív ellenzékbe” vo­nul, ami annyit Jelent, hogy egészében nem támadja az új kormány politikáját, csak el­lenjavaslatokkal törekszik an­nak módosítására. Amikor azonban a Guy Mol- let-féle vonal a párt hivatalo­san elfogadott magatartásává vált. lehetetlenség észre nem venni a szocialista tömegek növekvő elégedetlenségének k'- fejeződését a párt egyes hatá­rozataiban. A legutóbbi pénz­ügyi és gazdasági intézkedé­sekkel foglalkozó határozatban Twk Kukból az E^YBSÜ't ÍWi je snlsgi nagykövete Washington. Eisenhower el­nök szombaton elfogadta Ear! T. Smith-nek, az Egyesült Ál­lamok kubai nagykövetének lemondását, — közö'te James Hagerty. a Fehér Ház sajtó­szóvivőié. Mint ismeretes, p kubai felkelők azzal vádolták Smith nagykövetet, hogy re­akciós kubai csoportokkal tar­tott fenn kapcsolatot és mű­ködésével igyekezett megaka­dályozni a felkelők mozgalmá­nak sikerét a szocialisták kijelentik, hogy az „kihívás a józ-m ész és az igazság ellen” és megbélyegzik a kormány pénzügyi és gaz­dasági tervét, A Debré kormány nem szándékozik megszavaz­tatni a nemzetgyűléssel olyan törvényt, amely kivéte­les hatalmat adna az új kor­mánynak, viszont élni fog az új alkotmány szerint a kor­mányt február 5-ig megillető rendkívüli hatalommal. A legutóbbi gazdasági és pénzügyi intézkedések elleni tiltakozás mind szélesebb kö­rűvé válik a francia szakszer­vezetekben. A keresztónyszo- cialista CFTC országos tősége is mosógépet, amennyit csak akarsz. Nincs többé utalvány! Barátom kifejezés­telen arccal állt egy ideig, a kezében va­lami papírdarabkát morzsol gatott, Egy- szercsak felemelte a kezét és megszólalt: — Most vegyek mosógépet, most, amikor már minden­kinek van?! — kér­dezte és esküszöm azzal a tudattal tá­vozott: protekciós alapon mindenkinek sikerült mosógépet vennie, csak neki nem. Ő a világ leg­szerencsétlenebb em­bere. ő csak szaba­don kap mosógépet, nem egyet, mint a protekciósok, hanem annyit, amennyit csak akar. A másik. Emlékszem egy be­szélgetésre, ahol az egyiik résztvevő nő így fakadt ki: — ;.. Micsoda vi­lág, rendszer az, ahol még déli gyümölcsöt sem ehet az ember?! A kismagyarok úgy nőnek fel, hogy azt sem tudják, milyen íze van a narancs­nak, a fügének, a da­tolyának. Bezzeg a múltban volt min­denből bőven. s Most telve a kira­katok naranccsal, fü­gével, datolyával, banánnal. Kínálgat- ják is az eladók: — Tetszik paran­csolni, egy kis na­rancsot, fügét? — Nem! Nem ké­rek ... — hárítják el a vevők. Elhárítják? Egy­szerűen rá sem tud­nak nézni, mert • a banán az olyan, mint a legrosszabb sárga­dinnye, a narancsnak sincs olyan jó íze, mint régen volt, a füge? No meg az­tán milyen drága is? Szidják, átkozzák, drásálják, mert van. Van egy javasla­tom: mindenüt* szed­jék be a kirakatok­ból a narancsot, da­tolyát ... és rakják a pult alá. Biztosan ke­resni fogják és nyu­godtan kérhetnek ér­te kilónként két fo­rinttal többet. Meg is adják a vevők; ha ügyesen a fülükbe súgják az eladók: — Csak magának! Senki másnak, érti? A vevő eldugja a csomagot, még ott­hon is félve bontja ki, és amíg el nem fogy. addig abban a tudatban van: csak neki sikerült naran­csot szereznie, csak ő egyedül eszik ba­nánt. amelynek olyan fenséges íze van, hogy..: A protekciós áru jobb áru. így van ez már ná’unk. Át kel­lene alakítani a bolt­jainkat is. Se polc, se vitrin, csak tiszta pult alja és az eladó­nak p>edig minden­egyes vásárló fügébe kellene súgdosnia: milyen áru van a pmlt alatt: — De csak magá­nak! Senki másnak! Talán így rászok­nánk arra: protekció nélkül is lehet vá­sárolni azt, amit csak akarunk. S zalai János Az állami gazdaságok > nagyüzemi tehenészeteinek 210 tejszeparátort szereznék be a Szovjetunióból. A hat­száz és az ezer literes tejfel- , __, „. . do lgozó gépekkel országosan ^ magyarosi német , megoldódik az állami gazda- fvote és cigányok lakta Ságokban a tejkezelés prob­lémája. A jövőben több és jobbfhinőségű vajat szállít­hatnak Budapest és a vidéki városok piacaira. Minden nemzetisé# saját nép&zokásawal ünnepli a fyzcsan#ot MsUátssn A farsang utolsó tíz napja szinte ünnepszámba megy a délszlá- Mohá­5 csőn. íját Minden nemzetiség sa- népszökásaival ünnepli a < szórakozás, vidámság eme idő­sszakát. Az egész várost meg­II’ specialitás: nyúlós mókospife dohónyjüsttel átitatva Eladják a Napsu­gár cukrászdáiban. Mégpedig így: — Friss a süte­mény? — Igen; — Ez bizonyos? Mart a dohányfiis­veze- - töset nem tudom hangsúlyozta, hogy \ megenni ... inkább „hiábavaló a francia gazdaság . mást vinnék akkor talpraállását remélni mind- abból, amit ma ké- addig, amíg folytatódik az al- | szítettek, gériai háború.” í — Nyugodtan tes­sék megvenni a má­kosat. Egészen friss, őszintén hjárni hatom. Kérek kettői. Be­csomagolják. Ott­hon kigönigyö’öm az ázott papírból... kifordul a számiból. Förtelmesen füstös. De más baja is van. Nyúlik benne a mák. Ahosy letö­röm az egyik darab mozgató programsorozat ja­nuár utolsó napján, a hagyo­mányos sváb-bállal kezdőd'k. Ezt jelmezbál követi, majd másnap kerül sor a mohácsiak farsangi mulatságának kiemel­kedő eseményére, a délszlávok országoshirű jelmezes felvonu­lására, a sokac-bállal egybekö­tött busójárásra. Az idén kö­zel kétszáz ijesztő álarcba, ki­fordított subába öltözött, fül­süketítő hangszerekkel, kolom- p>okkal felszerelt „busóra” szá­mítanak. Az előkészületek most. a szokottnál is hamarabb kezdődtek, mivel az idén fil­men örökítik meg a sokacok­saikát, mint ezer­nyi pókháló, finom kis szálak úsznak utána. Ez frisis mákos- pite. És ha az, ak­kor specialitás. A Napsugár cukrász­da specialitása. Vagy az egészség- A pápai textilgyárban kü- ügyi osztály más lönleges kikészítésű puplin­culkrászd'ákban is anyag előállításával kísérle­találna ilyent? } tezne.k.. A műrostszálakból és a nak ezt a szép, több évszáza­dos hagyományát. Ezután még magyarbál, farsangtemetés ad módot a táncra, mulatságra. Végül az úgynevezett csonka­csütörtökön — az idén először — műsoros bállal búcsúzik a farsangtól a város cigány la­kossága is. Ekkor lép közönség elé először a nemrégiben ala­kult 30 tagú cigány népi együt­tes. Egész estét betöltő műso­rukon tánccal-daUal egybeszőtt népi játékkal mutatják be az egykori karaván cigányiá- rást, majd mai, megváltozott életüket. Színre kerül egy ci- gányeskiüvő története is. z\ JNem kell vasalni a pápai textil­gyár új puplinanyagát ing- és blúzanyag tartóssága vetekszik a nylonéval, jó nedv­szívó és nem kell vasalni, mert a test melegétől kisimul. Harsányi j jó minőségű pamutból szőtt »■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•a* (63) A hajórakomány újoncot csak egy napra szállásolták el a hatalmas orani laktanyában, másnap már külön vonatsze­relvénnyel továbbították őket. Az állomásról katonakordon szorította ki a bámészkodók tömegét, amíg a vonatra fel­szálltak. Nem dobált bizony senki fogadásukra virágcsok­rot, sőt a fehérburnuszos ara­bok szeméből mintha hideg gyűlölet áradt volna feléjük. Minden utazásnak megvan a maga jó és róssz oldala. Egy kellemes kis kirándulást is el­ronthat a nagy tömeg, a kelle­metlen időjárás, rossz útitár­sak. Ezen az úton bizony nem jutottak a fiúk olyan szívet- lelket megmozgató élmények­hez, amelyek a szinte tűrhetet­len forróságot némiképpen el­lensúlyozhatták volna. A döcögő szerelvény ablakain a hirtelen feltámadó szél portömeget zú­dított be, s ez ellen nem nyúj­tott védelmet a vékonylca füg­göny sem. Az emberek izzad­sága hamarosan vályogot cseppekben ragadt ősszé, A legtöbb fülkében köpenye­ket akasztottak az ablak elé, melyet nem lehetett felhúzni, olyan fülledt lett percek alatt a levegő. A tikkasztó meleg annyira elbággyasztotta a ka­tonákat, hogy szinte ügyet sem vetettek á vidékre. Senki sem nézegette a végtelenbe nyúló búzatáblákat, melyeket csak néhol szakítottak meg a para- tölgy-ligetek és szőlőskertek. A töltés mellett néhol kilomé­ternyi hosszúságban olajfa ül­tetvények kísérték a vonatot. A nyílegyenes sorokba ültetett alacsony törzsű olajfák milliói is a vidék gazdagságáról be­széltek. A szántókon sok porlepte ru­hájú paraszt dolgozott. Rövid, alig félméteres kapájukkal mélyen meghajolva forgatták a földet. Sokan csak éppen fel­pillantottak, de akadtak olya­nok is, akik felegyenesedve, hosszan bámultak utánuk. A szerelvény rendeltetéséről már masairól árulkodott a külseje is. Minden ötödik, ha­todik kocsi tetejéről gépfegy­verek meredeztek tüzelésre kész állapotban. — Egyszerű biztonsági in­tézkedés, nehogy valamilyen banditatámadás kapja el a vo­natot — magyarázták a felszál­láskor. — Minden országban így szokott ez lenni, de külö­nösen Észak-Afrikában nem árt az ilyesmi, mégha katona­vonatról is van szó. Zoli ugyan még nem volt soha katona, nem voltak ilyes­fajta tapasztalatai. A többivel együtt ő is tudomásul vette az intézkedéseket, bár kissé túl óvatosnak találta. Igaz viszont, hogy a közlegények vélemé­nyére a Légion Etranger-ben (Idegen légió) sem szokáá so­kat adni. Szerencsére a kíséretnek semmilyen szerep nem jutott a néhány órás rövid út során. Az újoncoklcal zsúfolt vonat minden zökkenő nélkül futott be a Sidi-bel-Abbés-i állomás­ra. Csodák-csodájára itt még egy szedett-vedett fúvószene­kar is várta őket, mely a ka­szárnyába menetelő egységek élén haladva pattogó induló­kat játszott. Zollék igyekeztek keményen lépni, ahogyan ezt újdonsült légionistáktól lehe­tett várni. Gabi csendben oda­súgta barátjának: — Ezt se gondoltam volna kis srác koromban, hogy a fel­nőttek is így szeretik a kato- násdit. Az vette el csak kicsit « kedvüket, hogy nem volt, ki­nek büszkélkedni marcona megjelenésükkel, kissé bő, de mutatós egyenruhájukkal. Az utcákon ugyanis elsősorban csak katonákat láttak, civile­ket alig. A távolból egy csíkos kö­penybe burkolt férfi ügetett feléjük egy fürge szamáron. Amint azonban megpillantotta a menetelő légiós alakulatokat, szinte nevetséges buzgalom­mal rugdalta oldalba paripá­ját, s félre terelte az első mel­lékutcába. A járdán álldogáló pár szál arab csak nézte, Melegen fi­gyelte a katonák végtelen so­rát. Az asszonyok, nők meg mintha teljesen kihaltak vol­na erről a vidékről, olyan rit­kán suhantak el az utcákon, s ilyenkor is a fejük búbjáig beburkolóztak a kendőikbe. Csak az apró, hálóingszerű ru­hát viselő szurtostképü gyere­kek bámultak leplezetlen ér­deklődéssel a katonák után, páran még el is szaladtak mel­lettük a következő utcáig. A sok újoncot egy új világ levegője csapta meg. A hosszú kaftánban elsuhanó fezes és fehér turbános járókelők, a laoostetcjű színtelen házak, a pálmafák, sőt még Sidí-bel- Abbes hírhedt neve is lenyű­göző hatást tett mindenkire. Vj állomáshelyük sem jelen­tett tartós otthont számúikra Itt újabb orvosi vizsgálat és újabb kihallgatás került sorra. Később, ki tudja hányadszor már, újra alakulatokba osztot­ták az újonnan jöttékét, név­sor, helyesebben sorszám olva­sással ellenőrizték a létszá­mot, majd újra vonatra ültet­ték őket. A vidék' errefelé már nem volt olyan gondosan megmű­velt, mint Oran közelében. Az ültetvények egyre elszórtab- ban tűntek fel, helyüket kö­ves-homokos tájak váltották fel. Az erdők is fokozatosan ligetekké, majd magányos fák­ká fogytak el. végül már ezek is tüskés, bozótos bokrokká silányodtak. A vasúti töltés mellett sok helyen drótakadályok húzód­tak, néhol még portyázó kato­nai őrjáratokat is lehetett lát­ni. Már Sidi-bel-Abbes-ban kö­zölték az újonc alakulatokkal, hogy hathónapos kiképzésre viszik őket Saidába. Az újon­nan jöttek között többen akad­tak, akiknek azt ígérték hogy semmilyen kiképzés nem lesz. Amikor ezek próbálták igazu­kat bizonygatni, rövid úton le­intették őket. Itt már npm be­széltek velük olyan barátságo­san, mint Mgrsnille-ben, nem is emlegette többet senki, hogy nem kér a kiképzésből. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom