Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

6 NAPLÓ 1959. JANUÁR 11, ' '•.Un.. ■m .75*. Mikojan elvtárs Chicagóban ' (Fatutatás de 1, oldalról) te utazik, jó fogadtatásban részesül majd. Késesek •va­gyunk versenyezni Önökkel vendégszeretetben — fűzte hozzá Mikojan — és igyek­szünk túlszárnyalni Önöket ebben a vonatkozásban. Remé­lem. hogy ezért nem harag­szanak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusá­val kapcsolatban Mikojan hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pántja ma egységesebb, mint valaha. Ez a kongresszus — mondotta — megtárgyalja a Szovjetunió hétéves tervét, a békés építés­nek ezt a nagyszerű program­ját, amelyet egy erpberként tá­mogat aZ egész szovjet nép. Pénteken délután Chicago üzleti klubjában díszebédet adtak Mikojan tiszteletére. Az ebéden megjelent Stevenson demofcraitapárti vezető, Ryer- son, az Inland Steel Company chicagói acéltánsaság volt el­nöke, Ullomis állam üzleti éle­tének számos vezetője, chica­gói lapkiadóik és neves köz­életi személyiségek. Ryerson megkérte Mikojant, mondjon beszédet az ebéden és ismertesse véleményét a jelenlévőket érdeklő kérdések­ről. Mikojan hangsúlyozta, hogy öntőét kezdünk. Az új háború mérhetetlen szenvedést okozna az emberiségnek. Ha az ameri­kaiak belátják az új háboni veszélyét, akkor csak a békés együttélés lehetősége marad fenn. „Éljünk tehát békében, bár rendszerünk különbözik. Nem azért mondjuk ezt, mint­ha gyengék volnánk. Minden szükséges fegyverünk megvan a védelemhez. Azért mondjuk ezt, mert érdekünk a béke megóvása. Soha nem indítunk háborút. Nem tennők ezt ak­kor sem, ha sokszorosan erő­sebbek lennénk az Egyesült Államoknál.“ Egyesek azt állítják — mon­dotta Mikojan, — hogy a Szov­jetunió, Nyugcvt-N érne tország, Anglia és Franciaország ter­hére keresi a megegyezést az Egyesült Államokkal. Az igaz­ság az. hogy mi ezekkel az or­szágokkal is javítani akarjuk kapcsolatainkat. Mi célja vol­na hát, hogy mérgezzük az Egyesült Államok és aZ emlí­tett országok kapcsolatait? Mikojan beszélt a szovjet— amerikai kereskedelem bőví­tésének kérdéséről is. Megem­lítette, hogy Hruscsov 1958. június 2-án üzenetet intézett Eisenhower elnökhöz, a keres­kedelem kérdésében. Akkor az Egyesült Államokban olyan hangok hallatszottak, hogy Amerikának nem szabad „se­gítenie a kommunistáikat“. Ez­zel kapcsolatban Mikojan hang súlyozta: „Nem segítséget kérünk Önöktől. Nézetünk szerint a kereskedelem mindkét ország szempontjából előnyös Az ebéd végén Ryerson va­lamennyi jelenlévő nevében hálás köszönetét mondott Mi- kojamnak, hogy őszintén, kifej­tette a Szovjetunió álláspont­ját a chicagói üzleti körök képviselőit érdeklő kérdések­ről. Ryerson hangsúlyazta: A szovjet és az amerikai nép egyaránt reméli, hogy a béke fennmarad, s e reményeik va­lóra válását elősegíti az „em­berek, eszmék és áruk” széles­körű cseréje. Ebéd után Mikojan és kísé­rete megtekintett egy nagy­kereskedelmi központot, amely ben mintegy negyvenezer munkás és alkalmazott dolgo­zik. Az áruház alkalmazottai nagy tapssal és üdvözlő kiál­tásokkal fogadták Mikojant. | Mikojan később „Az el bei 1 találkozás amerikai részivé-! vői“ szervezet titkára, Po-I lowsfcd meghívásának eleget ’ téve meglátogatta őt. ; E látogatás után Adtai Ste-'i venson, a Demokrata Párt ve-j zetője vendégül látta Miko-' jant, s tiszteletére ebédet; adott. í A magyar kormány válaszjegyzéke az NDK kormányához A Magyar Népköztársaság kormánya 1959 január 9-én jegyzékben válaszolt a Német Demokratikus Köztársaság kormányának múlt év novem­ber 10-i jegyzékére, valamint A béke veszélyeztetése a nyu­gatnémet politika által című emlékiratára. A Magyar Népiköztársaság kormányának jegyzéke teljes támogatásáról biztosítja a Né­met Demokratikus Köztársasá­got a német imperializmus ellen, a béke biztosításáért es Németország békés, demokra­tikus alapokon történő újra­egyesítéséért folytatott küzdel­mében. A jegyzék kifejezésre jut­tatja azt a meggyőződését, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Nén^e* Demokratikus Köztársaság ;wtti kapcsola­330 tok és a szocialista országok közötti együttműködés további megszilárdulása folytán a né­met imperialisták agresszív tervei meghiúsulnak és a szo­cialista tábor, valamint a vi­lág békeszerető erőinek a nem-1 zetközi feszültség csökkenté­sére és a béke biztosítására irányuló törekvései eredmény­re vezetnek. iVif rrvWYWWVilví Q ■ tbmínyliatározat országos távlati íudományos kutatási terv készítésiről A kormány határozatot ho­zott országos távlati tudomá­nyos kutatási terv készítésé­ről. A határozat szerint a kiu- tatóintézmónyek (kutatóinté­zetek, egyetemi tanszékeik, fej­lesztő intézetek, kísérleti állo­mások stb.) munkáját, anyagi erőit és szellemi felkészültsé­gét a népgazdaság, a tudomá­nyok és a kulturális fejlődés igényeiből adódó legfontosabb feladatok megoldására kell összpontosítani. A távlati kutatási tervet a népgazdaság fejlesztéséből és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országai közötti mun­kamegosztásból adódó igények, a tudományok fejlődéséből és a kulturális fejlődésből adódó kutatási főfeladatök alapján az Országos Tervhivatal és a Magyar Tudományos Akadé­mia közreműködésével — az érdekelt miniszterek vélemé­nyének meghallgatásával — a tudományos és felsőoktatási tanács készíti el. A tervet ez év június 30-ig kell a Minisz­tertanács elé terjeszteni. A távlati terv jóváhagyása után a gazdasági kapcsolatok az üzleti körök nagy szerepet titkársága közreműködik a játszhatnak az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió közötti viszony megjavításában. Utalt arra i*. bogy « máso­dik világháború idején az Egyesült Államok és a Szov­jetunió szövetségesek votak, majd kijelentette, hogy ideális lenne, ha ugyanilyen szoros kapcsolatok lennének közöttük most is. Ezt azonban nám le­het egyszerre elérni. Mikojan ezzel kapcsolatban említést tett azokról az előíté­leteikről, amelyek az Egyesült Államokban uralkodnak a Szovjetunióról; Azt mondják még, hogy mi kommunisták vagyunk és „fel­forgató tevékenységet° aka­runk folytatni más országok­ban. Mi valóban kommunisták vagyunk és együttérzünk a más országokban élő kommu­nistákkal. De jól tudjuk, hogy • kommunizmus nem export­vagy importcikk. A kommu­nizmus minden ország belső fejlődésének természetes kö­vetkezménye Mikojan így folytatta? — Sikereink természetesen izgathatják Önöket, de ez még nem jelenti, hogy emiatt vér­Naponta négyezer látogató a moszkvai szocialista biennálé magyar termeiben Aradi Nóra, a Művelődés- ügyi Minisztérium képzőmű­vészeti osztályának vezetője részt vett Moszkvában a szo­cialista biennálé megnyitóján. Hazatérte után nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda mun­katársának. Elmondotta, hogy csodálatosan szép a kiállítás, s gazdag a gyűjtemény, a né­ző számára kifogyhatatlan a meglepetésekben. Több mint háromezer műtárgy — fest­mények, szobrok, grafikák — Többlété ruházati cikkre is kiterjesztették as áruvásárlási kölcsönt A Belkereskedelmi Minisz­térium közli, hogy a múlt év októberében bevezetett áruvá­sárlási kölcsön cikkeinek kö­rét többféle ruházati árura is kiterjeszti. OTP hitellevélre vásárolhatók például: pamut és gyapjú méteráru, férfi é® női fel6Ő konfekció, szőnyeg, háztartási lenáru, kötöttáru, stb, Január 15-tól Pécsett, Szege­den, Miskolcon és Debrecen­ben egy-egy kijelölt boltban, február 1-től pedig minden megyeszékhelyen ugyancsak egy-egy kijelölt boltban áru­sítják a ruházati cikkeket hi­tellevélre. A kijelölt boltok természe­tesen készpénzért is árusíta­nak, nyújt soha nem látott sokrétű képet a szocialista-realista művészet helyzetéről és törek­véseiről. A legnagyobb gyűjte­ményeket a Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság, Csehszlo­vákia és hazánk mutatja be, ezek az országok több mint 300—300 alkotással szerepel­nek. Művészék, tárlatlátogatók elismerő véleményei dicsérik a kiállítás magyar anyagát. Általános vélemény, hogy a magyar szoborgyűjtemény az egész tárlaton egyike a leg­jobbaknak. Nagy sikert arattak Domanovszky Endre művei is. A magyar kiállítás sikeréről tanúskodik továbbá, hogy a lá­togatók száma naponta több mint négyezer. nemzetközi koordinálás előké­szítésében* ZAMORA Az EFE hírügynökség jelen­tése szerint az elöntött Riva­déi ago faluban a halálos ál­dozatok száma 150 fölé emel­kedett) Raab kancellár tokiói sajtónyilatkozata New York (TASZSZ) Az United Press International hírügynökség tokiói tudósító­jának jelentése szerint Julius Raab osztrák kancellár pénte­ken sajtóériékezletet tartott Tokióiban. Raab kancellár kijelentette, hogy a maga részéről Mikojan amerikai útját örömmel üd­vözli, mert olyan lépésnek te­kinti, amely jó eredmények­hez vezethet; Elutasította azokat az állításokat, amelyek szerint „a szovjet diplomaták nem őszinték“ é® emlékezte­tett a maga moszkvai látoga­tására; „Lehetőségem volt —t mondotta — kitűnő körülmé­nyek között tárgyalni a szov­jet vezetőkkel.“ Hangoztatta, hogy békés úton kell megoldani a német kérdést. „Ésszerű lenne *— mondotta — a tárgyalóasztalt választani, amíg erre még van idői-,;" Ji meglepeíésszerö támadás megakadályozásáról tárgyaló genti értekeztél résztvevői elkészítették jelentésüket New York (Reuter). A meg- lepetésszerű támadások meg­akadályozásáról tárgyaló genfi értekezlet résztvevői pénteken nyilvánosságra hozott jelenté­sükben megállapítják, hogy az eddigi megbeszélések „haszno­sak” voltak. Kifejezik azt a reményüket, hogy a megbeszé­léseket mielőbb folytatják. Az értekezletről készített jelen­tést — mint az ENSZ-közgyű- lés okmányát — az amerikai és a szovjet kormány kérésére pénteken szétosztották az ENSZ-küldöttségek között. A jelentés szerint mintegy 30 ülés folyamán a résztvevők le­szögezték álláspontjukat, is­mertették szempontjaikat és véleménycserét folytattak a megvitatásra került problé­máról. Az ülések hasznosak voltak, mert mindkét fél szá­mára tisztázták a másik fél nézeteit. Illetékes nyugati forrás sze­rint nézeteltérés van azzal kapcsolatban, hogy a továb­biakban egyidejűleg folytas­sanak-e technikai és politikai vitát Egy hét a világpolitikában Jött éve csodáknak - A béke és barátság nagykövete - A kubai lecke és következményei Talán még soha nem köszöntöttek be ilyen je­lentős eseménnyel az új esz­tendő eltó napjai, mint az idén, vagy más szavakkal ta­lán nem volt még esemény, ami olyan általános érdeklő­dést váltott volna ki az embe­rek milliói között, mint a szov jet űrrakéta útraindítása, a történelemiben, először meg­törte az ember, a szovjet em­ber, a világűr homályát, év­százados álmok teljesedtek be, új korszak kezdődött a techni­kai haladás terén. „Jött éve csodáknak“ írják a nagy vi­láglapok, s a szovjet rakéta ra gyogó fénye új megvilágítást ad a nemzetközi események­nek. Találóan fejezi ki ezt az egyik indiai hírmagyarázó, aki cikkében többek között a kö­vetkezőket írja: „A szovjet űrrakéta, mint az emberi tu­dás és akarat kifejezője, első­nek győzte le a föld vonzóere­jét, ugyanakkor politikailag folyékony állapotba hozta a világnak azon erőit is. ame­lyek a hidegháború mestersé­ges egyensúlyában már-már végképp befagyottnak látszot­tak.“ Messze túlhaladná egy rövid heti külpolitikai ös­szefoglaló kereteit, ha most mé lyebben elemezni akarnánk a vflégör végtelen tájai felé út- mSt indított szovje* rakéta tu­dományos jelentőségét, vagy várható politikai hatását, any- nyit azonban meg kell állapí­tanunk: a rakéta felbocsátása a világ közvéleménye előtt ékesszólóan bebizonyította, hogy az atomzsarolásra épí­tett handabandázó imperialis­ta erőpolitdkának semmi né­ven nevezendő reális alapja nincs. Annál reálisabb alapja van viszont a már hosszú évek óta tartó, következetes szovjet békepolitikának. Ez a politika nem bújik el a világ egyetlen nyitott kérdésének megtárgya­lása elöl sem, hanem éppen el­lenkezőleg e kérdések a tár­gyalását minden lehető helyen és alkalommal szüntelenül és kitartóan szorgalmazza. Ennek a politikának eredményekép­pen a világ lakosságának túl­nyomó többsége ma már be­látja, hogy a vitás kérdések háborús megoldása nemcsak bűn az emberiség ellen, hanem teljesen értelmetlen és ostoba kaland, így ma már egyre gyafc rabban kényszerülnek a tár­gyaló asztalok mellé a leg- reakciósabb körök képviselői is. Éppen ezért tulajdonít a világ közvéleménye igen nagy jelentőséget Mikojan amerikai útjának. A Szovjetunió Minisz tertanácsának első elnökhe­lyetteséről általában azt írják a nyugati lapok, hogy ő egyike a legrugalmasabb, legmozgéko- njmVb szovjet politikusoknak, aki aránylag a legkönnyebben érti meg az amerikai, túlnyo­mórészt üzletembertípusú po­litikusok gondolatjárását és, aki legeredményesebben érteti meg, még a leghétpróbásabb imperialistával is a szovjet politika közvetlen és végső bé­kés szándékait. Mikojan látogatásával kap­csolatban az ameirkai sajtó számos kimagasló publicisztá- ja állást foglalt a tárgyalások eszméjének feltámasztása mel­lett és kifejezésre juttatta né­zetét a legmagasabb szintű ta­lálkozó létrehozásának mielőb­bi szükségességéről. A nyugati világban sokan most a „nagy párbeszéd“ kezdetének tekin­tik Mikojan látogatását és ;yes lapok „a béke és barát­nagykövetének“ titulálják a szovjet államférfiút, célozva clevelandi beszédére, ahol töb­bek között Mikoján kijelen­tette: „...nincs ma magaaabb- rendű erkölcsi eszme, mint a népek közötti béke és barát­ság eszméje“. Bárhogyan is alakuljanak a jelenlegi meg­beszélések, annyi mindenseset- re bizonyos, hogy a szovjet miniszterelnökhelyettes útja a szovjet kormány békepoliti­kájának és megegyezési kész­ségének ragyogó tanújele. És bizonyára elgondolkoznak az amerikai üzletemberek is Mi­kojan ssavaén, aki meggyőző­en bizonygatta, hogy korábban háború esetén az emberek ál­talában csak a frontokon pusrz tultak el. Egyesek még meg­gazdagodhattak a háborún, de ma, a háború egyetlen pil­lanat alatt mérhetetlen szen­vedést és pusztulást okozhat mindenütt. Ezért a béke meg­óvása ma sokkal fontosabb, mint az emberiség történelmé­ben bármikor is volt. A józan ész feltétlenül azt diktálja az amerikai vezetőknek, hogy ra­gadják meg a kínálkozó lehe­tőségeket és vessék el végkép az elavult, csúfosan megbu­kott „erőpolifika“ elméleteit és tételeit, s a maguk résizé- ről is haladéktalanul keres­sék a kibontakozás módjait. Korai lenne még konkrét ered ményekről beszélni, de éppen e látogatással kapcsolatban már a nyugati lapok is egyre többet írnak a békés egymás mellett élés gondolatáról és az Egyesült Államokban, különö­sen a Demokrata Párt szabad­elvű rétegeiben, ma már szá­mos olyan politikus akad, aki sürgeti a konstruktív együtt­működést a világ két vezető nagyhatalma között. Tekintve, hogy az elmúlt évi választá­son a demokraták nagy győ­zelmet arattak, lehetséges, hogy ez a józanabb hang ha­tással lesz az Eisenhower-kor- mány külpolitikájára is. Hz pedig tárgyalásokat jelent, a tárgyalások viszont feltétle­nül közelebb hozzák egymás­hoz a különböző álláspontokat. A nyugati lapok hasábjain a szovjet űrrakétá­ról és Mikojan amerikai útjá­ról szóló hírek mellett a leg­több helyet a kubai események taglalása foglalja el. Ezek az események ékesszólóan bizo­nyítják hová vezet a kizsák­mányoló népellenes diktáto­rok támogatása. Batista dikta­túrájának összeomlása, a Fi­del Castro vezette felkelők hősies szabadságharcának győ­zelme — az Egyesült Államok külpolitikájának jelentős vere­ségét is jelenti. A kubai lecke kijózanítóan hathat a wash­ingtoni vezetőkre, akik az el­múlt években olyan előszere­tettel támogatták a gyűlölt diktátorokat, Batistát, Csang Kaj-seket, Chamount, Hussze­int és társaikat. A történelem megváltozhatatlan előrehala­dása, a dolgok logikája halál­ra ítélte ezeket az amerikai parancsoknak engedelmeske­dő bábokat. Bukásukat csak késleltetni lehet, de feltartóz­tatni nem. Jó példa erre egyéb ként éppen Közép- és Dál- Amerika, ahol egy évtized le­forgása alatt — kétségtelenül az egész világon lejátszódó imperialistaellenes győzelmes harcok közvetlen következmé­nyeképpen — már csak há­rom, jelentéktelennek mond­ható államiban uralkodnak ilyen diktátorok: a Doaninicai Köztársaságiban, Paraguayan és Nicaraguában. Ebből a szempontból nézve igen fontos esemény a kubai demokra­tikus forradalom győzelme, még akkor is, ha a hazai bur­zsoázia a győzelem másnap­ján hajlandó bizonyos komp­romisszumra a külföldi mono­póliumokkal. A kubai lecke azonban nemcsak Kubára és még csak nem is csak a nyugati földrészre érvényes. Ázsia és Afrika népei öntudatra ébre­désének folyamata tovább tart. Az arab egység megbon­tását célzó imperialista pró­bálkozások egyelőre kudarcot vallottak, „a fekete fö'dré- szen“ a francia és angol gyar­matosítók helyzete egyre ne­hezebb és legújabban már a belga gyarmatok népié is moz­golódik. És a reakció ott s:m lehet nyugodt, ahol átmeneti­leg győzedelmeskedett, mint például Franciaországban. De Gaulle érzi a veszélyt, hogy a kisembereket sújtó intézke­désekre fel zúduló népharag egyik napról a másikra elso­dorhatja egész, keservesen a francia nép nyakára csempé­szett rendszerét. Ezért egyre inkább fasiszta eszközökhöz nyúl, elnémítja a sajtót és úgy szervezi át a hadsereget, hogy az elsősorban a francia nép és a gyarmatok lakossága ellen legyen ütőképes. A hala­dó, demokratikusan gondolko­zó politikusok mór régen meg­jósolták: hová vezet a gaulié- izmus, a jövendölésük hama­rabb válik valóra mint bárki is sejtette volna, ugyanakkor minden jel arra mutat, hogy De Gaulle és rendszere ellen: mozgalom is a vártnál hama­rabb bontakozik ki Az egyre jobban öntudatra ébredő fran­ciak még sok meglepetést tar­togatnak a világnak és való­színű, hogy 1959-ben igen mozgalmas eseményeknek le­szünk szemtanúi Franciaor- ságban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom