Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-11 / 9. szám
NAPLÓ 1959. JANUÁR IT. Dunántúli Napló kupa Labdarúgóbaj nokság megindulása előtt érdekes mérkőzéseket nézhetnek végig a pécsi sportkedvelők. A Dunántúli Napló szerkesztősége kupa-mérkőzéseket rendez a legjobb pécsi labdarúgócsapatok részvételével. A Dózsa a PVSK, a Bányász és a BTC labdarúgói döntik el, hogy ki nyeri a szerkesztőség által felajánlott serleget. A kupa küzdelmeit két fordulóban bonyolítjuk le, az első forduló mérkőzéseire február 8-án kerül sor, mig a második fordulót február 15-én játsszák. A kup«a lebonyolítására1 rendezőbizottság alakult, melynek elnöke Csemus Kálmán, az MTST elnöke, alelnöke pedig Molnár József, a Megyei Labdarúgó Szövetség főtitkára. A kupa mérkőzéseit a Tüzér utcai pályán közös rendezésben tartják. Az első fordulóban győztes csapatok február l5-én az I., II. helyért, mig az első fordulóban vesztes csapatok a harmadik-negyedik helyért küzdenek meg egymással. A pécsi sportkedvelőik bizonyára örömmel fogadják a Dunántúli Napló kupa- mérkőzéseiket, előreláthatólag igen érdekes küzdelmeknek lehetnek szemtanúi. Gazdag program, nívds rendezvények a magyar-szovjet barátság hónapjában Lapunk munkatársa felkereste Veres Erzsébet elvtársnőt, a Magyar Szovjet Baráti Társaság Baranya megyei titkárát, s megkérte, adjon tájékoztatást a magyar-szovjet barátsági hónap előkészületeiről. —■ Azt szeretnénk, ha az idei barátsági hónap az eddiginél többet nyújtana a megye és a város lakosságának. — mondotta. — Ezért alapos munkatervet készítettünk, amelyben lerögzítettük feladatainkat. A munkaterv elkészítésében részt vettek a tömegszervezeték, valamint a vállalatok kultúr- felelősei is, s mondhatom, sok hasznos javaslattal szolgáltak. — A magyar-szobjet barátsági hónap keretében .műszakitechnikai, mezőgazdasági, valamint egyetemi és diáknapokat akarunk tartani. Ezeknek az a célja, hogy minden érdeklődő a maga területén alaposabban megismerkedhessék a szovjet tapasztalatokkal, s a lövőben sikerrel hasznosíthassa is azokat. — A barátsági hónap, legszélesebb rétegeket érdeklő eseménye — új, és népszerű régebbi filmek bemutatása a szovjet filmhéten. A Moziüzemi Vállalat tervei szerint 734 szovjet filmet tűznek műsorra a szovjet film ünnepén. — Elősorban a bányavidékeket keresi majd fel a Pécsett állomásozó szovjet katonai egységek művészegyüttesével a Mecsek Táncegyüttes. A városi művelődési ház bábelőadásokat tervez Pécsbányán, Szabolcson és Vasas Il-őn, a művelődési házban pedig szovjet mesefilmeket vetítenek a gyerekeknek. — A tömegszervezetek érdeklődésére jellemző például, hogy a TIT tagjai tizenöt előadás megtartását vállalták Pécsett és vidéken. Az első előadás megtartására már most hétfőn sor kerül, a kiegésAtő parancsnokságon az új szovjet űrrakétáról. Egyébként minden rendezvényiinl<et a tömegszervesetek segítségével, közreműködésével készítjük elő. — Az a célunk, . hogy rendezvényeink nívósak legyenek. Emellett természetesen azt is szeretnénk elérni, hogy az előkészítő munkában és a barátsági hónap idején megerősödjenek a baráti körök, s ahol még nincsenek — megalakuljanak, s tovább gyarapíthas- sulk szép eredményeinket. — Tizedikén, szombaton tájértekezletünk volt itt Pécsett. Résztvettek ezen a szekszárdi és kaposvári titkárok is, valamint két budapesti elvtárs, akikkel megbeszéltük a feladatokat. Ezt követően mi is tartunk majd aktivista megbeszéléseket a városban és a megyében. — Az ez évi magyar-szovjet barátsági hónap február 18. táján kezdődik és március közepéig tart. Eközben gazdag programmal alkarunk szolgálni mindazoknak, akik értékelni tudják a szovjet kultúráit és bővíteni akarják a szovjet emberekről, a Szovjetunióról szerzett ismereteiket, — fejezte be nyilatkozatát Veres Erzsébet elvtársnő. Á társadalmi tulajdon is szent és sérthefetlen Pécs város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága ülést tartott, amelyen megvitatták a tá rsadatmi tulajdon védelmének helyzetét. Új rakodógépek készülnek az István-ahnai újítási műhelyben Beck István átadta megbízólevelét a holland királynőnek Beck István, a Magyar Nép- köztársaság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere január 9-én átadta megbízó- levelét Julianna holland királynőnek. ' Az István-aknai újítási műhelyben jelenleg Csóti—Solymár-féle kisirakodógépek készí tésén dolgoznak. A ldsrakodó- gépék megkönnyítik a fejtések és feltárási munkahelyek dolgozóinak a rakodó munkáját. Az eddig is üzemben lévő gépek jól beváltak és népszeMÉsítoii a do'oozók balesetbiztosítását Az Állami Biztosító megyei igazgatósága több, mint ötmillió forint kártérítést fizetett ki 1958-ban a biztosítottaknak. Ebből az összegből 2 200 000 forintot kaptak a biztosított mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a föld művesszövetkezetek, 1 600 000 forintot azok, akik ma- gánvagyonukat biztosították. Élet, illetve balesetbiztosítási kártérítés fejében 1 200 000 forintot adtak át a biztosítottaknak. 1959-ben még többet akar nyújtani biztosítottainak a vállalat. Kedvező feltételekkel módosították a dolgozók balesetbiztosítását. Ez a baranyai bányászokat érinti legjobban- A bányász balesetbiztosításnál, eddig baleset esetén havi tíz forint ellenében tízezer forint kártérítést fizettek ki 1959-ben ugyanilyen havi díjjal halál esetén 12 500, állandó rokkantság esetén pedig 25 ezer kártérítést nyújt a károsultaknak. Hasonlóképpen módosították a nehézipari és könnyűipari üzemekben dolgozóit balesetbiztosítását is, akik ugyan ezekért a biztosított összegekért havi nyolc, illetve négy forintot fizetnek csak ezután. Az Állami Biztosító az eddigi szabályok szerint balesete® csonttörésnél 400 forint kártérítést fizetett. Most kiterjesztették a kártérítést arra az esetre is, ha a balesetnél csak csontrepedés következik be. rűek. Az egyik szénrakodés céljára készült gép már május óta üzemel a Béke-aknai külszíni fejtésben, a másik pedig a tanbányán könnyíti meg a rakodási munkát. A Pécsi Szénbányászati Tröszt újítói most olyan gépeket szerkesztettek, amelyek a feltárási munkáknál is igen jól kihasználhatók. Ezek a gépele alkalmasak meddő, főleg a homokkő rakodásához, szállítószalaguk öt méter hosszúságú betnyúlásával lehetővé válik a vájvég és a csillék közötti több méteres távolságon a lapáttal való anyagszállítás kiküszöbölése. A lerobbantott anyagot egyenesen a rakodógép szállítószalagjára kell csak dönteni és az felhordja a csillébe. Külön géptípust szerkesztettek az újítók a vágatkorszerü- sítési munkákhoz is. Ez a gép megfelel az utánbővítési munkák különleges követelményeinek. Szállítószalagja lenyúlik az eredeti vágat talpáról az új vágat talpmélységéig. Ezáltal feleslegessé válik az új vágattalpról a régi vágattalpra való lapátolás, — ami figyelembe véve a két vágattalp közötti 80—90 centimáteres szintkülönbséget, meglehetősen nehéz munka, — Az egyik meddőrakodó gépet a jövő héten állítják üzembe. A másik, — utánbővítésekhez készülő gépet, — későbbi időpontban állítják munkába. Az újitók azt tervezik, hogy a közeljövőben olyan géptípust alakítanak ki, amely egyaránt alkalmas lesz szén- és meddőrakodásra is. Nagymennyiségű datolya és füge érkezett Pécsre Újabb nagy déKgyümölcs-szállítmányt kapott a Baranya megyei FŰSZERT Vállalat, amellyel úgyszólván elárasztották már a pécsi boltokat. Minden pécsi csemege- és fűszerboltban korlátlanul kaphatók füge, datolya, banán, sőt több fajta narancs is. (Béhae.ml)eteh Öi(í'ui János bácsi kezében megállt a va- Icarúkés és hirtelen megfeledkezett a szalmatűzön perzselődő disznóról, amikor megpillantotta a régi kőhíd felől kqzelgő kis csoportot. A menet élén egy nyurga alak haladt, helyesebben szólva csúszkált, testét fantasztikus alakú egybeszabott gumiruha fedte. Nyomában ugyancsak hasonló tünemény birkózott a járás nehézségeivel. A többiek külseje már inkább emberi jormát mutatott. János bácsi elképedése jókedvre hangolta a csoport tagjait, akik nem voltak mások, mint a MHS Budapesti Központja könnyűbúvár szakosztályának „békaemberei". A Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal meghívására jöttek a Vízfő forrás-sAfónjának felderítésére. A Vízfő szifonja ugyanis a feltevések szerint az Orfű mellett elterülő mészkő- hegyek mélyén húzódó barlang-rendszer forrása. Az eddig végzett mérésekből és megfigyelésekből, arra lehet következtetni, hogy az itt húzódó barlangrendszer tágasabb és nagyobb, mint az aha- ligetl Több kutató kísérletezett már meghódításával, de ez ideig eredményt, legalábbis számottevő eredményt egyiküknek sem Akerült elérnie. A barlang nem adta meg jnagát Ugyanis bejárata vízalatti szifonnal kezdődik, ami igen megnehezíti a felderítést, illetve behatolást. A MHS békaemberei vállalkoztak a feladat végrehajtására: felderítik a barlang bejáratát és feltárják a barlangot. A Vizfő forrásánál rövid ideig tartó terepszemle - után mz első békaember Ezek után alámerült a vízben és egy-két fürge lámbtempó segítségével eltűnt a parton állók szeme elől. Nyomát a víz színére feltörő légbuborékok jelezték csupán, melyekből megállapítható volt. hogy a szifon bejáratát keresi. Izgalmas percek következtek. A külvilág és a békaember között csak a biztosítókötél tartotta az összeköttetést, melynek időnkénti meg-megrángafásával jelzett: — Élek! Nincs semmi baj! Hosszú percek teltek el addig, amíg végre a vízben megjelent a békaember és jelentette: . . — A szifon nyílása annyira szűk. hogy nem tudott keresztül hatolni rajta. a második békaember készülődött alámerüléshez. Magas, karcsú fiatalember, a műegyetem geológiai tanszékének tanársegédje, ö már nem a hátára erősítette a légpalackot, hanem a parancsnok utasítása szerint a kezében vitte. A merülés után pár perccel eltűntek a légbuborékok, ami azt jelentette, hogy sikerült bejutnia a sAfonba. A körtilállók tábora, mely időközben a kiváncsiak csoportjával alaposan megnövekedett, fellélegzett. . Az öröm korai volt azonban, mert a biztosító kötél hirtelen megállt. Semmiféle mozgás nem adott jelzést a föld titokzatos mélyén kutató békaemberről. A rángató jelzésekre nem jött válasz Mi lehet a baj? Ez izgatott mindenkit A parancsnok utasítást adott: — Mentőmerülésre elkészülni! Amikor azonban az egyik békaember jelenti, hogy készen van, erőtlenül meg rándul a biztosítékot él. Egyszer ... kétszer ... A békaember elindult visszafelé. Mindenki a víz színét leste, csak a segédbúvár maradt nyugodtan a helyén: az ő kezében volt társának élete: a biztosító kötél. Végre, úgy tűnik, nagyon hosszú várakozás után, felbukkan a békaember. Szemmelláthatólag igen fáradt, hiszen a vízből kilépve támolyogva, bizonytalan léptekkel indul meg, de azért megpróbál mosolyogni. Mindenki kérdésekkel ostromolja, ő azonban nem válaszol csak int: — Majd később... És megindul a közelben lobogó tábortűz csábító fényei felé. A békaemberek a tábortűz mellett dióhéjban számolnak be a barlangban látottakról: A szifon alakja tölcsérhez hasonlítható, mely befelé szélességi irányban növekszik. Középen egy sAkla osAja. ketté, igy két bejárati nyitást képez. A szifon átúszáJa után egy üreget találtak, melynek magasságát 7 méterre becsülik. Ezt az üreget belógó sAklák tagolják. A belső üreg vízmélysége há rom méter. Felette levegőzsák van. Az első szifon belső nyílásával szemközti oldalon újabb szifonnyílást találtak a vízszínt alatt másfél méterre, melyből erős sodrással ömlött a víz. Feltevésük szerint a belső szifon mögött feltétlenül egy nagyobb földalatti vízgyűjtő barlangnak kell lennie. A tél elmúltával ismét visszatérnek az orfűi Víz-* fő forrásához a békaemberek és folytatják a feltételezett barlangrendszer felderítését. (—ez) A statisztikai adatok pon- ” tosan jelzik, hogy 1958- ban Pécsett milyen károkat okoztak a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűn- cselekmények. Az elmúlt esztendőben 4 890 690 forint kárt okoztak a gazdasági bűnözőik s ebből az összegből csak 2 421 630 forint térült meg, azaz a teljes kárnak alig több, mint ötven százaléka. A végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentés — e számadatok felsorolása után — hozzáfűzi; „Ezek az adatok megdöbbentőek.” Valóban megdöbbentők. De hát kik és miért okozták e súlyos kárt a társadalomnak és miképpen vegyük fel ellenük a harcot? Az elmúlt esztendőben is gyakran jeleztük lapunkban a gazdasági bűncselekményeket, bemutattuk azokat is, akik elkövették, sok esetben pedig felvetettük a felelősség kérdését is bizonyos szervek és személyekhez intézve. De a tanácsot nem minden esetben fogadták meg. Márpedig mindjárt az elején tisztázni kell egy kérdést: a bűncselekmények megelőzése nemcsak a bűnüldöző szervek feladata, hanem elsősorban a vállalatok, üzemek, intézmények vezetőié és dolgozóié is. A közelmúltban került bíróság elé a Ropoli-ügy, amely — sajnos — élénken bizonyítja egyes vállalatok nemtörődömségét. Ropoli annakidején sikkasztott, letöltötte büntetését, majd az Aknamélyítő Vállalathoz került, mint bércsoportvezető, tehát olyan beosztást kapott, ahol módjában állt előbbi bűn- cselekményét folytatnia. Folytatta is, feleségével együtt elsikkasztották a dolgozók bérét. Most ismét elítélték őket, azonban példájukból okulhatnának azok a vállalatok, amelyek válogatás nélkül osztogatják a különböző fontos beosztásokat. Egyszerűen érthetetlen, hogy a Baranya megyei Építőipari Vállalat is miért melengetett keblén hosszú ideig olyan bűnözőt, mint Szalai Ferenc?! Szálait 1951-ben lopás bűntette miatt 8 hónapi börtönre, majd 1952-ben szökés és lopás, valamint közokirathamisítás miatt 6 év és 5 hónapi börtönre ítélte a bíróság. Szálai — letöltve büntetését — elhelyezkedett az Építőipari Vállalatnál, mint „a n y a g k e z e- 16”! Csoda-e, hogy ezek után egy szép napon teherautóval lopta el az épületanyagot és kész ajtótokokat több ezer forint értékben?! (Csak megjegyzésképpen: ennél a vállalatnál ugyanakkor elbocsátottak — hazug rágalmak alapján — egy becsületes műszaki dolgozót.) Egyszer már igazan megérthetné minden vezető, hogy a helyes emberkiválasztás — beosztásokat illetően — nemcsak joguk, hanem kötelességük is, a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmének érdekében. De semmiképpen sem úgy, mint ahogy azt a Bányászati Építőipari Vállalatnál tették, ahol egy tizenhat éves kislányra bízták az étkezési jegyek eladását, s amikor az agresszíven fellépő munkaválalófcnak — ijedtében — hitelben adót! jegyeket, rövid időn belül hiánya keletkezett. A vállalat azonnal rohant a rendőrségre és a bíróságra, hogy hát tessék, büntessék meg a lányt, mert „hiánya” van. Nem büntették meg, mert a felelősséget nem a lánynál, hanem — nagyon helyesen — azoknál keresték, akik a fiatal, tapasztalatlan lányt e munkakörrel megbízták. A rendőrség az elmúlt esztendőben 65 előadást tartott a megye és a városok különböző üzemeiben és vállalatainál, ahol megmagyarázták a vezetőknek és a dolgozóknak: miképpen védekezhetnek ők a maguk módján a gazdasági bűnözők ellen. A bíróság és az ügyészség hasonló jelleggel több mint ötven előadást tartott ugyancsak több üzemben. A rendőrség gépkocsirazziákat tartott s 25—30 ezer forint értékű lopott anyagot szedett le a hétvégi járatokról. Általános ellenőrzéseket is tartottak építkezéseknél, üzemek területein, vállalatoknál és a tapasztalt pazarlásokról, anyagpocsékolásról levélben! feljegyzést juttattak el az illető vállalatoknak. Tanultak-e ebből? Nem mindenütt. A reptéri építkezésen még mindig nagy az anyagpazarlás, a Helytelen és nem gazdaságé« anyagelosztás s ezek a tények már magukban hordozzák a bűncselekmények csíráját. A jelentés is utal erre a következőképpen: „ ... A repülőtéri építkezés területén szinte ömlesztve hever az építőanyag, több ezer forint értékben és bár van néhány éjjeliőr, azok előrehaladott koruknál fogva kellő védelmet nem nyújthatnak a társadalmi tulajdont illetően.. ” A társadalmi tulajdont nemcsak anyaglopásokkal sikkasztásokkal lehet megdézsmálni. A gazdasági kártevők mindig találnak különböző lehetőséget arra, hogy saját hasznúikat szemeiéit tartva tevékenykedjenek. A Pécsi Ruházati Boltnál két és fél éven át egyesek meghamisították a leltárt és vagy nyolcvan-kilenc- ven ezer forint kárt okoztak a vállalatnak. A Pécsi Építőanyagipari Egyesülésnél Herzfeld József főmérnök és társai pedig 28 ezer forint prémium-visszaélést követtek el. A társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények gyökere tehát1 legtöbb esetben a munkahelyekre nyúlik vissza, ahol mellőzik az ellenőrzést, ahol tombol az anyagpazarlás, ahol megalkuvással állítanak be fontos pozíciókba olyan embereket, akik már egyszer álltak törvény előtt különböző bűntettek elkövetése miatt. No és a szellem! A kapitalista társadalomban azért a bizonyos „magántulajdon védelméért” harcba száltlak nemeseik a fegyveres testületek, hanem még a nevelésügyi intézmények is, az iskolák, sajtó, rádió, filmipar, de még az egyházak is. Aki egyszer börtönbe került — mert a magánkézben lévő üzletből valamit eltulajdonított — azt élete végéig teljes megvetés és megbélyegzés kísérte. Nálunk a társadalmi tulajdon azonban még mindig nincs olyan „becsben”, mint amelyet megérdemelne. Sőt! Gyakran előfordul, hogy bizonyos polgári körök előtt mártírként áll az az ember, áki valaha több ezer forintot sikkasztott, üzérkedett, vágj’ lopott és büntetése után visz- szatért a civiléletbe. Sajnálják, leparoláznák vele, mintegy cinkos szemhunyorítás- sal. Az egyszerű dolgozó emberek — munkások, bányászok, hivatalnokok, parasztok, értelmiségiek — körében természetesen ez már nem áll fenn. C éppen ez az alap. ^ amelyre ismét felépíthetjük a társadalmi bíróságok működését. Ezeket pedig létre kell hozni. A bűn- cselekmények elkövetőit ott a helyszínen, a munkahelyen, valamennyi dolgozó előtt kell megbüntetni, ügyüket letárgyalni, hogy a dolgozók maguk Is részesei legyenek annak a harcnak, amelyet meg kell vívnunk a gazdasági bűnözőkkel szemben. Mert a társadalmi tulajdon is — mint a magán- tulajdon is — szent és sérthetetlen!
