Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-10 / 8. szám

2 NAPLÓ 1959. TANÚ AR 19, Közeleg a féiév Még három hét és január 25-én lezárul az 1958—59-es tanév első féléve, s a hónap utolsó napján, január 31-én kiosztják a félévi bizonyít­ványokat. Jelentős esemény a szülőknek, nevelőknek, diákoknak egyaránt. Az elmúlt években az is­kolákban általános volt a félév előtti hajrá, a diákok ilyenkor igyekeztek pótolni az elmulasztottakat. Ebben a tanévben a város szinte valamennyi közép- és álta­lános iskolájában igyekeztek kiküszöbölni a félévi hajrát. A Janus Parinonius Gim­náziumban féléven keresz­tül szigorúan kérték számon a tanultakat, s így elérték azt, hogy a félévi bizonyít­vány előtt nincs tumultus a sok felelni akaró miatt. A tanárok mindent megtesznek, hogy segítsenek a tanulókon, a szaktanárok sűrűn látogat­nak el a diákotthonba és a tanulószobába egyaránt. A Nagy Lajos Gimná­ziumban a tanárok fő célja az, hogy ne legyen nagy a megterhelés, a tanulók ké­nyelmesen elkészülhessenek a másnapi anyagból. Ügyel­nek arra is, hogy ne legyen dolgozat- és extemporlé-írás egy ugyanazon a napon. A hátralévő három hétre nem egy pedagógus készített a Nagy Lajosban feleltetési tervet. A Leőwey Klára Gimná­ziumban fokozott ellenőrzés folyik, több felelésre adnak alkalmat, érvényt szereznek az év elején megállapított szempontoknak. Az iskolákban általában jó félévi eredmény várható. „Ebben az évben még eredményesebbé akarjuk tenni az üzemi tanács munkáját1' Amikor a hidasi bánya­üzemben megválasztották az , üzemi tanácsot, a bányaüzem dolgozói közül 51-en részesül­tek abban a megtiszteltetés­ben, hogy dolgozótársaik meg­bízásából tagjai lehettek az üzemi tanácsnak. Az üzemi tanács megválasz­tása óta több mint egy év telt el. Egy év elegendő idő ahhoz, hogy meg lehessen Ítélni, be­váltotta-e a hozzá fűzött re­ményeket az üzemi tanács, életképes szervnek Wzonyult- e? — Ha az üzemi tanácsnak [az elmúlt évi tevékenységét összegezzük — mondotta a bá­nyaüzem üzemi tanácsának ünöke — kétségtelenül pozi- 'lv eredményt kapunk. Amit az elmúlt évben tettünk, nem volt hiábavaló, de kétségtele­nül többet is tehettünk volna. — Eredményiként kell el­könyvelnünk, hogy az üzemi ‘anácstagok többsége — noha 'ok közöttük a vidékről bejá­ró s ez megnehezíti az üzemi anácsülések idejének megvá- 'tisztását — rendszeresen részt vett a negyedévenként megtar­tott tanácsüléseken. A leg­utóbbi — november 14-én meg 'ártott — tanácsülésen például a 49 főre csökkent üzemi ta­nácstagok közül 31-en vettek részt, örvendetes az is, hogy az üzemi tanács ezelcen az üléseken valóban a legfonto­sabb kérdésekei, a termelési problémákat, a munkaruha, a nyereségrészesedés elosztásá­nak módját, legutóbb pedig az 1959. évi munkavédelmi és szo­ciális beruházások kérdését vizsgálta meg. A tanács álta­lában megfelelő jó határoza­tokkal segítette az üzemveze­Elszalasztott riport Pedig legalább egy érát az orrom előtt volt s módomban állt volna felvenni. Tétlenül üldögéltünk a me­leg szobában, az értekezlet vé­gét várva. Topogtunk, leül­tünk, megint felálltunk, új­ságot lapozgattunk, szóval úgy viselkedtünk, mipt az a bizonyos türelmetlen ember. Ö még nálamnál is gyakrab­ban kérdezgette: I — Nincs még vége? :;: Nem érek oda két órára.: i A járási pártbizottság pe­dig megbeszéli a találkozók helyét, feljegyzi az igényeket és természetesen kocsit ad, hogy mindenhova eljuthasson. Szabó elvtárs, a járási párttit­kár tartja számon s most már értem, miért akart vele olyan sürgősen beszélni. — A nyáron a mozsgói út­törőtábort patronálta, nem­rég Hobolon volt. Ráér és na­gyon szereti a gyerekeket... Negyed három. Vége az ér­tekezletnek. Kétújfalun talán Később telefonáltak, hogy a éppen ebben a percben csillo- gépkocsi aoznnal indul. Mint- gó szemű úttörők fogadják ha kissé megnyugodott volna, pápa Vince bácsit, gyorsan el- Felvette kabátját s útrakészen helyezkednek a padokban s a tés munkáját, a bányaüzem gazdaságos tevékenységét. — Ez valóban örvendetes. De miért nem elégedettek az üzemi tanács eddigi tevékeny­ségeivel? — Elégedetlenségre ad okot. hogy az üzemi tanács tagjai­nak még eléggé jelentős része a tanácsüléseken passzív ma­gatartást tanúsít, nem vesz részt cselekvőleg a tanács munkájában. Üléseinken még kevés a vita. a véleménymon­dás, a beterjesztett javaslato­kat rendszerint különösebb el­lenvetés nélkül elfogadják. — Sokat gondolkoztunk már azon. mi lehet ennek az oka. Az üzem, saját életünk iránti közömbösségből ez semmi eset­re sem fakadhat, mert ezernyi más jel mutatja, hogy az üze­mi tanácstagokat éppúgy, mint a többi dolgozónkat minden érdekli, ami a bányaüzemben történik. Sőt, az üzemi tanács­tagok rendszeresen és részle­tesen be is számolnak munka­társaiknak arról, ami a ta­nácsüléseken történik, s töb­ben már azt is szóvátették, hogy miért csak negyedéven­ként tartunk ülést, miért vem gyakrabban. A szótlanság okát éppen ezért többen abban lát­juk, hogy a tanácstagok csak a tanácsülésen ismerik meg az ülés anyagát, s első hallás-, ra nem mindenki tud véle­ményt mondani az adott prob­lémáról. Gondolkoztunk már azon, hogy a jövőben előre el­készítjük az üzemi tanácsülés írásos anyaaát, s azt a meg­hívóval együtt átadiyk a ta­nácstagoknak tanulmányozás végett. Reméljük, hogy ezzel a módszerrel eredményesebbé tudjuk tenni az üzemi tanács munkáját. — Mit tartalmaz az üzemi tanács 10"9. évi terve, müven kérdésekkel akarnak foglal­kozni? — Az üzemi tanács ez évi mnnlcatervét csak ezután ké­szítjük el. Elképzeléseink már vannak. Célunk az, hogy eb­ben az évben még eredménye­sebbé tegyük munkánkat. Ez évi első tanácsülésünket ja­nuár 30-án akarjuk megtarta­ni. Ezen az ülésen meghall­gatjuk a bányaüzem főköny­velőjének beszámolóját arról, hogyan használtuk fel az el­múlt évben az igazgatói alap­nak a szociális célokra fordít­ható részét, hogyan gazdálkod tunk a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel. Megkér­jük ezenkívül az anyagraktár vezetőjét is arra, hogy az el­múlt évi anyaggazdálkodá­sunkról — különös tekintettel a munkaruha-felhasználásra — adjon tájékoztatót. — De lehet, hogy nem ez lesz az üzemi tanács ez évi el­ső ülése. Valószínűleg szükség lesz egy rendkívüli tanácsülés összehívására is. Ha a problé­mát másképp nem tudjuk meg oldani, — egy munlcatársunk ugyanis üzemi baleset követ­keztében elvesztette az egyik lábát, s külföldön szeretnénk számára műlábat beszerezni — akkor rendkívüli tanácsülést hívunk össze, s megvitatjuk, hogy az említett műláb be­szerzésének költségeit a vár­ható nyereségrészesedésből fs- . dezzük-e? — Mikor készítik el az üze­mi tanács ez évi tervét? — Hamarosan erre is sor kerül. Az elmúlt év tapaszta­latai ugyanis meggyőztek ben­nünket arról, hogy az üzemi tanács nagyon sokat tud ten­ni az üzemi élet megjavítá­sáért, ha megfelelően élünk a számunkra biztosított jogok­kal, ha eleget teszünk köteles­ségeinknek. Lehetőséget nyújt arra, hogy az üzemi tanács­tagokon keresztül az üzem minden dolgozója cselekvőleg részt vegyen a bánnia éleiének irányításában, közös problé­máink megoldásában. Évven ezért a január 17-i termelési tanácskozás és a január 20-i bizalmi értekezlet után aprólé­kosan kidolgozzuk a tenniva­lókat. Üj fény a faluban Ha egy rövidebb film mel­lett oktatófilmet vetítettek, ritkán haragudott érte az ember. Egy jólsikerült egész­ségügyi, vagy természettudo­mányi film után jó érzés töltötte el a nézőt. Igen, ez hasznos volt. A városoktól távoleső kis falvak lakói kö­zül is szívesen néztek volna meg egy rövidfilmet a szőlé­szetről, méhészetről, vagy éppen a kukoricatermesztés­ről. ök is szívesen hallottak volna az őket is érdeklő problémákról, de nem lehe­tett. Nem lehetett, egészen addig, míg a megyei tanács össze nem gyűjtette a megyé­ben a vállalatoknál és a mű­velődési otthonokban lévő szétaprózott oktatófilm-állo­mányt. Az összegyűjtött 200 —250 oktatófilmből aztán filmtárat létesített. 1 A pécsi járási tanács — látva az oktatófilmek nép­művelési jelentőségét — épü­letében helyet és felszerelést biztosított a filmtámak. A filmekről katalógus készült, s azt eljuttatták mindazok­hoz, akiknek volt, vagy mód­jukban állt vetítőgépet sze­rezni. A filmtár vezetője, Dom- bay Miklós népművelési fel­ügyelő. ó látja el a falvakat filmekkel és ő végzi a* film­tárral kapcsolatos teendőket. — Sokkal több probléma és segítenivaló akad ebben a munkában, mint valaki gondolná — mondta Dombay Miklós. A fiatalasszony, aki épp most ment el, egy új- petrel óvónő, a falu KISZ- titkára. A falusi KlSZ-fiatal- ság nevében jött el hozzám s segítséget kért. Ujpetrét pezsgő KISZ-élet és kultúr- munka jellemzi. Most is tánccsoportot akarnak létesí­teni, ahhoz kértek segítsé­get. És én segítettem. A sok hasonló témájú keskeny film közül megkapták a magyar népi együttes táncairól szóló oktatófilmet, s ha ezt alapo­san áttanulmányozták, mási­kat kapnak. így majd csak sikerül fejlődniök. Ugye iga­zam van abban, hogy ez is fényt jelent a faluban? Kinyitotta a szekrények egyikét és a polcokon ren­dezve, csomagolva sorakoz­tak a filmtekercsek. — Van Itt minden — mon­dotta — és ez nagy segítsé­get jelent a TIT munkájá­hoz. Együtt dolgozunk a gaz­dasági osztállyal. Mindig megbeszéljük, hogy egy bi­zonyos előadás előtt való na­pont, mintegy ízelítőként ha­sonló témájú, például szőlé­szeti, méhészeti, vagy állat­egészségügyi oktatófilmeket vetítünk. Másnap aztán sok­kal nagyobb érdeklődéssel várják az emberek az elő­adást. Mert seines, érdekes filmö6szeállítást megnézni mégis csak szórakoztatóbb, mint előadást hallgatni. Rövid filmekért 10 forintot, a hosszú filmekért 20 forin­tot kell fizetni. Az össze­gyűlt pénzből aztán ismét új filmeket veseünk. Arra tö­rekszünk, hogy minél több pedagógus rendelkezzék mo- zigépész-jogofiítvánnyal, hogy olyan helyeken is megoldha­tó legyen a vetítés, ahol gép van, de a gépész nem jut el a faluba. Remélhetőleg egyre több faluban lesz mozi, egyre több faluban lesz vetítőgép és na­gyon sok emberhez jut el a film, s ahogy ez fokozatosan megvalósul, úgy bővül a vá­laszték a pécsi oktatófilm- tárban Is, WesrtI M. Kistótfainn alakult meg Baranya első idei szakcsoportja munkásmozgalom idős harco-J sa felvillantja előttük a régi j küzdelmek egy-egy epizódját. Az elszalasztott riportot. (BOCZ) (61.) Mit beszél? érdeklő­kever ék­leskelődött az ablaknál. Hat van év körül lehetett, még jól tartotta magát, elevenen, fris­sen mozgott. Megcsipkedte a fiatal adminisztrátor arcát, a évődve érdeklődött férjhezme- netele iránt; ■" A kocsi nem jött. Már há-j romnegyed kettő volt. 1, — Csak ott érjem még ai fiúkat — mondogatta. ” A másik percben az épület; elé farolt a gépállomás kocsi-■ ja. Sebtében búcsúzott, kémé-; nyen kezet rázott; ; Talán öt perce lehetett úton," amikor telefonáltak. ­■ — Kétújfalu? .;: Hogyne," dött angol-francia hogyne,jj Néhány percet ké-2nyelven. sik.. a ; — Azt mondja, hogy téve­— Pápa bácsit keresték —idésből hoztak be, reggel ki­fordult felénk Józsa elv társ- » engednek Most még add ki nő. — Már nyugtalanok, va- ■ ndki cl kulcsot, amit belccj~ lamilyen beszédet mond. \tett az ablakon ide a vödörbe, — Beszédet? Kicsoda? 5— mutatták az ajtó mellett To ~,o„o ;sötét!ő edényre. — Ja, maga nem Ismeri. Hat" __ _f , . aki az előbb ment el a kocsi-;, k*h^li val, a Pápa bácsi. Régi harcos.; nyúlt a vödörbe. Orrfa- Most a fiatalok között jár. ;csttI<5> kellemetlen bűz csapta Meghívják, mesélni régi emlé- J1716Q az 0Tr„’,ke!>e tindoriió keiből. Nem kell biztatni, sz[. «szennyes hulladékba markolt. ; A cella lakói durván felrö- s högtek a jólsikerült rábava- S táson. Zolit elkapta a vad ha- " rag. Szennyes kezével arcul- S vágta azt az alakot, aki az " „őr" szavait tolmácsolta. Az m felhempercdett. kollégiuma határozatot foga-! A banda teljes egyetértés- dott el. amely szerint 1959- 5 sei rohant Zolira, hogy meg- ben valamennyi vállalat kö-S torolja a cimborájukon esett teles munkásvédelmi Iníézke- ■> sérelmet. Pillanatok alatt le- tíési tervet készíteni. Ebben* tepertők a földre, ütötték, a vállalatok megjelölik, hogy jj rúgták, ahol térték. A fiú el- a munkahelyek munkakörül-» szántan védekezett, minden ményeinek megjavítására sa- • keserűségét beleadta ütéseibe, ját erőforrásukból és a beru-»de harca teljesen kilátástalan házási alapból milyen összege-; volt. Egy nehéz bakkancsrú- fcat tudnak fordítani, ■ gás a száját érte; sós vér folyt A pécsi járásban, Kistótfa- lun összeállt tíz, halászathoz értő ember és a napokban szakcsoportot alakítottak. Az 8lakuló gyűlésen tervbe vet­ték, hogy mindenekelőtt egy halastavat építenek. A község határában — állami tartalék­földön — van is egy erre al­kalmas 15 holdas, sásos. vize­nyős terület. Természetes völgy, csak az egyik oldalát kell majd elzárni töltéssel és zsilipet építeni. A Pécsi Víz­ügyi Igazgatóság mérnökei szerint, akik a terveket készí­tik majd, kiválóan alkalmas halastó létesítésére. A föld­munkákat a szakcsoport tag­jai maguk végzik el, a hiány­zó költségek fedezésére pedig hitelt kannak a Nemzeti Bank­tól. A tél folyamán kiirtják a sást és hozzáfognak a töltés építéséhez. Ez az első halászati szakcso­port Baranya megyében és egyúttal az első szakcsoport, amely az új esztendőben ala­kult ÁZ elmúlt év utc^sé i 336 előadást íart< negyedében rtott a TIT Az 1958-as év ne­gyedik negyedévé­ben jelentős fellen­dülést mutatott az ismeretterj esztő munka. Az év har­madik negyedében 154 előadást tartott a TIT összesen, s az előadásokat 9000 ember hallgatta meg. Év végére, csaknem meghá­romszorozódott ez az eredmény. Az utolsó negyedben 330 ismeretterjesztő előadást tartottak a megyében, s a hallgatók száma megközelíti a 25 ez­ret. A lelkesedés nem csökkent, ’ hanem fokozódott január elején. Nagy érdek­lődés mellett, mint­egy 200 résztvevő­vel tovább folyik a nők iskolája elő­adássorozat. Az el­múlt év két legered­ményesebben dol­gozó szakosztálya a politikai és a filozó­fiai-pedagógiai szak osztály már az új év első napjaiban munkához látott. Emelkedik az üzemekkel kötött szerződések száma; Különösen a kultúr otthonok kapcsolód­tak be intenzíven az ismeretterjesztő munkába. Jól sike­rült a bőrgyárban és a gyárvárosi Jó­zsef Attila Művelő­dési Otthonban az ifjúsági előadásso­rozat, ahol a fiatal­ság a fiatalkorú bű­nözés, valamint egyéb pedagógiai és etikai kérdésről hallhat. vesen beszél* A Belkereskedelmi Minisztérium a szájába. Most már csak a fejét védte behajlított bárjai­val. Irgalmatlan erejű rugá- sdk találták el, némelyik után a lélegzete is elakadt. Egyszer csak jótékony sötétség eresz- kedet agyára. Reggel, miikor kihallgatás­ra vezették el az éjszaka be­gyűjtött termést, valamennyi között Zoli nyújtotta a legzüI- löttebb képet. Mocsokkal össze kent ruhája szakadozottan ló­gott le róla, arcán kék foltok és megszáradt vémyomok em­lékeztettek az elmúlt éjjelre. Lélegzetvételkor minden bor­dája irgalmatlanul sajgott. A kihallgatást végző rend­őrtiszt wtálkozva nézett végig rajta. Hosszú pályafutása alatt sok alvilági alak megfordult már a keze alatt, de látszott rajta, hogy ennyire utolsó megjelenésű csavargót is rég látott. Az adat<V< felvétele nehéz­kes, tört beszélgetéssel zajlott le. — A társaid art mondták, hogy az éjjel el akartad lopni a pénzül cet, ezért hagytak Így helyben! Zoli elképedt. Hogyan is tudná elmagyarázni, mi is esett meg vele? A rendőr be­leegyezésnek vehette hallga­tását, mert rendületlenül foly­tatta tovább a bűnlajstromot. — Nem elég, hogy munka­kerülő csavargó vagy, még lopásra is adod a fejed? A Franciaországba való beszökés is külön ügy! Annyira hiány­zott neked egyJkét évi kény­szermunka? Zoli megrémült. Mi lesz en­nek a vége? Börtönbe zárják? De az lehetetlen, 6 nem csi­nált semmit! Hogyan tudná ezt elmondani? Neki mennie kell haza, várja otthon az édesanyja, Anikó. Lékay tanár úr, a Vasas! Kényszermunka? Akkor ő inkább felakasztja magát! — cikáztak fejében vadul gondolatai. Visszavezették a cellába. Egyedül maradt. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy éb­ren van. Ennyi igazságtalan­ság csak álomban eshet meg! Mindjárt megszólal a kis vek­ker a szomszéd szobában, fel­kelnek a szülei és indulnak az üzembe, j ő is lassan ké­szülődhet, mert háromnegyed 8-ra a Balassiban kell lennie! Az ébresztőóra azonban csak nem alkart megszólalni Helyet­te ez aj*6 zárja csikordult. Visszavezették irodába. Az előbbi rendőrtiszt most barátságosabban fogadta: — Maga bátor fiúnak lát­szik! Tolinak feltűnt, hogy most már nem tegezik. Mégis rá­jöttek hát, hogy nem követett el semmit? Reménykedve vár­ta a folytatást. — Nincs kedve katonának mennie? Az ilyen embereiknek ott van nagy jövőjük! Nem akar világot látni? A fiút egészen váratlanul lepte meg a rázuhanó ajánlat. Az utóbbi kérdésre viszont csa lenem elnevette magát, bár­milyen szorult helyzetben is volt. Világot látni? Isten ments tőle! A tiszt rábeszélő hangon folytatta: — Maga még biztosan nem volt ÉszakzAfriskában. Fiatal barátom, mondhatom, kevés olyan szép vidék van a vilá­gon! És ami a fő, ott minden a maguké! A katona minden­kinek parancsol, de néki sen­ki! Ott nincs gondja a meg­élhetésre, még a zsoldját sem tudja elkölteni. — De kérem, én nem vagyok francia, — hebegte Zoli. — Ugyan kérem, ne legyen olyan naív! — mosolygott el­nézően a tiszt. — Nem hallott arról, hogy olyan alakulataink is vannak, ahol a jó katonai tulajdonságok fontosabbani mindenféle állampolgársági hovatartozásnál? — Idegenlégiót — hökkent meg Toli. — Na látja! A legpompá­sabb alakulatok egyilte! Le­gendás múltjáról biztosan so­kat hallott már. Ott igazán mindennel ellátják az embert, pár évi szolgálat után a fran­cia állampolgárságot is meg­kapja. — Nem szeretném kilyükasz tani a bőrömet valahol Afri­kában! — Ugyan! A Légió esaffc a rendet tartja fenn, nincs ott semmiféle harc! — mondta ok­tatólag a tiszt. — Azok az el­szórt arab fosztogatások szót sem érdemelnek. De ha ma­gának jobban tetszik egy kis kényszermunka... — Kényszermunka? — Közveszélyes munkake­rülés, lopás, verekedés. Az országba Is nagyon zavaros körülmények között került be, kémgyanúsnak is könnyen le­het minősíteni; akkor pedig a Deuxiéme Bureua fA Második Iroda (francia kémelhárító szolgálat) veszi gondjaiba, amitől egyáltalán nem irigy­lem. Pár év algériai útépítést feltétlen kimézeík az ügyből, — folytatta közönyös hangon, de kérlelhetetlen fenyegetést érzett ki a fiú. A rideg valóság teljesen összetörte. Hát mégsem haza­felé megy, hanem Afrikába? — Nos, — sürgette a tiszt, — melyik a szimpatikusátb? — Inkább akkor n. légió, — döntött elákadnzó havnon. — Tudtam, hogy megjön az esze! — szólt elégedetten a rendőr, s asztaláról telefon- kagylót emelt fel. (FolytatjuSc)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom