Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 6. szám

1959. JANUAR 8.

NAPtö

5

Az utódellenőrzés jelentősége a szarvasmarhatenyésztésben

„Nem érsem magam

S

zarvasmiarhaállományunk gyorsabb ütemű minőségi javításában ma-már nagy teret hódított a mesterséges termékenyítés. Amíg a természetes fedeztetésnél egy bika után évente 50—60 utódot kapunk, addig a mesterséges eljárással egy bikától 1000—

1200 utód születik, sőt még ennél is több. Ezek a számok bizonyítják, hogy állományunkat leggyorsabban a mesterséges termékenyítés útján tudjuk minőségileg javítani, mivel egy jó bika után így sokkal több utód születik. Ma már a termékenyítéssel, magával a technikai eljárással nincs hiba, az eredmények jók, csupán az állomás részére kell megfelelő bikákat biztosítani, mert e nélkül nemhogy javítjuk az állományunkat, hanem esetleg rontunk azon. Addig, amíg a sertés, de főleg a baromfiállományunkat egyetlen év alatt is már jó- részben tetszésünk szerint átformálhatjuk, addig a szarvas- marhaállomány átalakítása, javítása hosszú, fáradságot nem Ismerő, lelkiismeretes, hozzáértő munkát kíván.

Hogy egy bika mennyit javított állományunkban, vagy esetleg rontott, azt csak legkorábban három év múlva tudhatjuk meg, amikor annak leónyutódai az első laktációs termelésüket befejezték. — Tehát addig minden egyes bikánál előlegezzük a bizalmat a származása, valamint a kü- leme alapján. A látható külső tulajdonságok örökítéséről meggyőződhetünk korábban, már a borjak megszületésénél, de hogy a belső tulajdonságok átültetésében mit tett az a bika, csak később — ahogy már említettem — a laktáció befejezése után győződhetünk meg.

A Pécsi Mesterséges Termékenyítő Állomás 10 bikája közül a Gyurka 23/4—Ba. 169. fülszámú tenyészbika kiváló küllemét nagyon jól örökíti, de hogy tejben és tejzsírban mit javít, vagy mitsem, az még ismeretlen előttünk. Egyelőre azt tudjuk, hogy az anyja termelése első laktáció- ban 4012 kg tej 4,1 zsírszázalékkal, a nagyanyja termelése J053 kg 3,6 százalékkal. A többi bikánál még ennyit sem tudunk, azaz csak annyit,

amennyit a származási lapjáról leolvashatunk. Ahhoz, hogy céltudatosan, gyorsan és biztosan javíthassuk az állományunkat, ismert, megbízható, jó örökítőképességű bikákkal dolgozzunk a mesterséges termékenyítő állomáson. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges az utódellenőrzés, mint ahogy külföldön (Szovjetunióban, Dániában, Németországban, Angliában) már évek óta végzik. Az utódellenőrzésnek felbecsülhetetlen jelentőségét ismerve, tudjuk, hogy az így levizsgált bikát a legjobb tehenészetre is rávi- hetjük, amennyiben annak a jó tulajdonságok örőkítőképes- ségéről, a vizsgálatok során már meggyőződtünk.

T enyésztés terén me* gyénltben értünk el eredményt, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az országos mezőgazdasági kiállításokon és az országos tejtermelési versenyeken elért eredmények. Ezekkel az eredményekkel azonban nem szabad megelégednünk, fokoznunk keli azokat, illetve lépést kell tartanunk a fejlődéssel. Míg egyes megyékben (Békés Győr, Sopron, Nógrád, Szolnok) már eredményt tudnak felmutatni az utódellenőrzésben végzett munkáról, addig mi azt el sem kezdtük, holott, a feltételek ugyanúgy megvannak. Vannak jó állattenyésztő állami gazdaságaink, törzstenyésztő termelőszövetkezeteink, ahol a vizsgálatot beindíthatnánk. A beindítás azért sem tűr halasztást, mert — ahogy már fentiekben leírtam — hosszadalmas, minimum három éves kitartó mimikát igényel. Az eredmények nem születnek meg azonnal. Minél később fogunk ehhez a nélkülözhetetlen, fontos munkához, annál később juthatunk utódellenőrzött tenyészbikák birtokába és mindaddig fennáll az a veszély, hogy a mesterséges főállomásra bevitt bikáktól nem kapjuk meg azt az eredményt, melyet a külleme és származása után elvárunk, vagyis a minőségi javulás helyett visszaesés áll elő.

U azánkban legelőször és

■* igent értékes eredménynyel a Mezőhegyesá Törzsál- lattenyésztő Állami Gazdaságban végeztek utódellenőrző vizsgálatot, amely nemrég fejeződött be. A vizsgálat után több értékes egyednek vélt tenyészbikát kellett kivonni a tenyésztésből, mivel utódaiban rontottak, vagyis az utódok termelése csökkent az anyák azonos (korrespondálót termeléséhez viszonyítva. Itt többek között a ml adottságainknak is legjobban megfelelő központos utódelienőrző vizsgálatot Is végeztek, melyet állami gazdaságokban mi is beindíthatnánk és remélhetőleg rövid időn belül ez a mi megyénkben is életre kel és három év múlva már a Pécsi Mesterséges Termékenyítő Állomáson is fedeznek utédel- lenőrzött, nagyobb értékű tenyészbikák.

Molvaira akkor mosolygott rá a szerencse, amikor egy

szép nap délelőttjén Szigetvár főutcáján összetalálkozott naj- dani jó komájával, Végvári Pállal Mindjárt el is panaszolta neki, hogy nincs állása, legalábbis olyan állása, umi- ből komolyabb hasznot vághatna zsebre az ember fia.

Végvári — ki a Pécsi Kerté- .‘■zeti és Helyifuvarozási Vállalatnál komoly tisztséget tölt be, vagyis hogy főkönyvelő — jóformán ott a helyszínen felajánl biztosra (!) Molvainak egy állást. Néhány nap múlva a formaságot is el ntézik, s erről Molvai levélben értesül, de különösen az a kitétel tetszik neki, amelyben közllk vele, hogy a vállalat részére 500 mázsa szénát vásároljon és a vállalat őtőle átveszi mázsánként 125 forintért a takarmányt s minden mázsa '.tán még 20 forintot fizetnek fuvar

és egyéb költségek címén. .......kelt 1957. március 20”.

Ez

t a levelet pedig aláírta: Szűcs László igazgató.

Ez a dr. Molvai aztán igazán ügyesen lebonyolította az üzletet, de persze közel sem azért tanúsított ily fene nagy szorgalmat és rugalmasságot, hogy talán annyira szívén viselné a vállalat lovainak ePIvását. Hanem inkább azért a 16 000 forintért, amelyet március 20- tól április 30-ig. azaz másfél hónap alatt szerényen megkeresett.

Rég volt ez, még az 1957-es esztendőben, de sajnos ez a hosszú idő még mindig nem ébresztette fel mindhármukban a felelősségérzetet és a bűntudatot. Ugyanis Végvári Pál, dr. Molvai Gyula és Szűcs László Igazgató külön-külön kijelentik, hogy nem érzik magukat bűnösnek. Pedig . •.:

:;; nézzük csak miről is van szó. Szűcs László igazgatónak nem volt joga ahhoz, hogy Molvait, mint magán személyt felvásárlónak alkalmazza a vállalatnál, mert hiszen a MÉK-el szerződési viszonyban állottak s ennek alapján annyi takarmányt szerezhettek volna be a MÉK-tőI — és főleg olcsó áron! —, amennyit csak akartak volna. Különösen akkor, amikor a MÉK Vállalat éppen ezekben a hetekben komoly mennyiségű takarmánnyal rendelkezett.

Az igazgató és a főkönyvelő felelős azért is, amiért 125 forintért vették át a széna mázsáját Molvaitól, holott a bőTíz év körüli, fekete szemű kislányka jött be hozzánk a szerkesztőségbe, félénken érdeklődve, hogy ő írhatna-e valamit az újságba?

Készséggel rendelkezésére álltunk, íme a kis Marika írása, amelyen érdemes lesz sokaknak elgondolkozniuk:

„... Mivel a régi tornacipőm felmondta a szolgálatot, újat kellett vennem. El is indultam, hogy vegyek, de minden boltban csak 36-os, vagy 23-as számot tudtak volna adni. A keresett 29-es fehér tornacipőt sehol sem kaptam meg. Végül remény- vesztetten, de azért mégis felkerestem az Állami Aruházat. Ott az egyik cipőrészlegben jókedvűen társalgóit egy elárusító néni és bácsi.

bűnösnek“

szénfai lótelep vezetője közölte a Kertészeti Vállalattal, hogy tőle 90, illetve 100 forintért vásárolta a széna mázsáját Molvai. A vállalat ennek ellenére nemcsak hogy szemet hunyt Molvai üzelmein, hanem még mázsánként 20 forintot külön megfizetett fuvarköltség címén.

Végvári főkönyvelő felelős azért is, amiért Molvai rendszeresen előlegeket vett fel a vállalattól — több ezer forintot — anélkül, hogy az előbbiekről elszámolt volna. Sőt! Végvári saját kezűleg is felvette több esetben Molvai előlegét és kinn Szigetváron ad*a át neki.

Mindhárman felelősek azért, hogy az 500 mázsa szénából 260 mázsa teljesen rossz, állatok etetésére alkalmatlan volt.

Most két számjegy összehasonlításával megtudjuk azt is, hogy Molvai mennyivel károsította meg a vállalatot, illetve mennyi hasznot hozott ez a „busines”: a felvásárolt széna, a jogtalanul kifizetett fuvarköltségekkel együtt a vállalatnak 73 920 forintjába került* holott Molvai mint felvásárló a megrendelt szénamennyiségért csupán csak 46 378 forintot adott át. A két szám közötti különbség képezi a vállalat kárát, továbbá Molvai hasznát.

„Nem érzem magam bűnösnek)..” — mondják ők hárman;

Tessék hát, döntsék el a város dolgozói ezek után, bűnös-e ez a hármasfogat?

Kérdésemre oda se figyeltek. Ekkor félénken még egyszer megismételtem a kérdést, de mivel ekkor sem voltak hajlandók válaszolni, hát átmentem a másik részlegbe, ügy gondolom, kedves beszélgető bácsi és néni, hogy kérdésem re válaszolhattak volna, hu még csak ötödikes vagyok, akkor is. A másik részlegben azonban nagyon kedves volt az elárusító néni és sajnálkozva állapította meg, hogy csak 23-as van. A kedves illetékes bácsikat és néniket szeretném megkérni arra, hogy legyenek szívesek 29-es fehér tornacipőt is gyártani.

NAGY MÁRIA

Mátyás kir. utcai iskola V. a. oszt. tanulója.

Mészáros Kálmán

B. m. Mezőgazd. V. üzemgazdásza.

29-es fehér tornacipőt keresek

r/*/*/*/*/*/*/m.

vs*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*&'/***

w.*/*/s/*/*/*/s/*4

Föld a gyomnak édesanyja, gabonának mostoha

I

vóm szó, aki kijárt a földjére, --------------------megnézte: megvan-e, jól van-e a földdarabka. Hiszen együtt élt és együtt lélegzett vele. Talán a sovány Vidóczki az örtényi dűlőben egy meleg, csillagfényes nyári éjjelen nem vette fel a fekete hantot, nem dörzsölgette szét újjai Iközött, nem cseppent rá öreg könnye, aztán nem ejtette le a melléhez szorított göröngyöt, majd maga is földecskéjére zuhant, és meghalt, mivel az ügyvéd vem engedett. Elárverezték Vidóczki parcelláját, holott napszámozott, fiivá-ozott, úgy kuporgottá össze a hantokat és a barázdákat. Vagy ott van Czifra Gyuri, aki eladta kis földjét, kiment Kanadába, ott koplalt, rogyásig dolgozott, vett egy falatka földet. de hiába.', nem volt szaga, sava a hantnak, a szél se olyan illatosán bókáiszott fölötte, mint otthon, és fene tudja, milyen más volt benne a gabona, a gyom. Olyan kana- daias, nem a szülőföldi. Fogta magát, eladta földjét, hazavándorolt, a régi kis földjét akarta visszavenni, de már nem lehetett. Kínált ő érte négyszeres pénzt, de csak legyintést kapott. Kiment régi kis földjére, ráfeküdt, elszundított, és meghalt.

É

s ahány hant, annyi történet a földről, annyi álmatlan éjszaka a gerendás paraszt- házakban annak megtartásáról és elvesztéséről. Most tehát Botgál Jánosról lesz szó, aki nagijot akart fordítani földecsHeéjén, mivel kiment. s látta, hogy a nuilhegyes per je a földben átszűri», a krumplit, az eke elszaggatta c szárát, debát csak kopottá, csekélyen szántotta a földet: a periecsírálc újból kihajtottak, ösz- szefonódtak a sáron arankával, amely a földre roskasztotta a lóherét, lapulevél, maszlag és mácsony. ezerféle kis gyom verte lki a föld ragyás arcát. A búza meg rozsdásan nyiklett- nyaklott, az árpa kalászaiban majdnem üresen csevegtek a tokok, a rozs tövét is pupanc,

pipacs fojtogatta, a kukoricát élesszélű levelek kínozták, dinnye pedig nem hozott termést: egy szálig megfojtották a gyomok. Mint valami piszkos lepedő, úgy terült a gyom a dinnyére, átfúrta a dohány levelét, a répát meg lekopasztotta.

— Látom már — mondta Botgál János földje végén, izzadt homlokát töröígetve, látom már, hogy kifáradok ebben a viadalomban. Mindben évben több gyom. Talán minden évben újfajta gyomok születnek földemen? Az eke csak csekélyen horolja, hiszen teheneken szántok, (kapa nem elég ennek a murvggyá- nak — vagyis gyomnak —, a gyomlálóvas csak kis pálca ezeknek. Tövetölőt meg csak nem hozhatok rájuk.

Ketten nézegették a gyomtengert Kisdi Gergellyel

— Ennek méb/ebben szántó éke kell, sok kapálás, meg valamilyen szer, amely a gabonát nem, csak a gyomot irtja — mondja Gergely. Egyiket sem adtad meg. János, földednek,

— Hát nem — bólogatott Botgál János. Teheneim így iS ledőlnek a barázdába, ha még mélyebbre akasztom az ekét, — végképpen elapad a tejük. Kapát se nagyon adhatok én ennek a földnek, mivel a fiam városba húz, ketten vagyunk az asszonnyal, beleveszhetünk a gyomba. Ma kapálunk, holnap már virul a friss gyomhajtás. Hát akkor? Hol vegyék olyan vegyszert?

Add a földet a hernpós elá, tudod. a lánctalpas hernyón alá. Traktort ennek a földnék, János, semmi mást, vagy pedig hordj, gyomlálj itt Ítéletnapig, akkor se kászálódsz ebből a. bitang gyomerdőből. De ha nem akarod hernyó« alá adni, akkor küszködj, amíg bírod. Én is végigcsináltam, de azt mondtam vége. Mácsonya- bugát, pipacsot, pupancsot csépeltem. Azért hát azt se lehet, János.

—■ Sehol. Mis ke?V ide.

Mikor nyugtalanul, de szótlanul járt Botgál János, miikor pipaszárát harapdálta magának, amikor szavát se lehetett lenni, akkor érett benne a dolog, és aztán az egyik napon az emberek között, ahol mindenféléről szó esett, csendesen mondta valaki, hogy az iáén tengernyi a gyom.

Kisdi Gergely nyugodtan mondta:

— Mindig is a gyommal piszmogtunk, az fojtott meg, meg az ügyvéd régen, az árverez- teteti el minket. A gyommal az már úgy van.

— Hogyan? — kérdezte a soványka Kútásó Péter. Kivett pipával várta a szót.

hogy hogyan van az a gyommal:

— Föld a gyomnak édesanyja, gabonának mostoha. Az ember kényes az udvarára, szuszákjára, kenyerére, tiszta a szőlők köze, meg a ház eleje, nem, a drága finom magot beleveti a földbe, aztán ha nem kanál, nem szánt nagyon mélyen, ha görbül éjjel-nappal a földön így ni — mutatta görcsös, görbe ujját —, akkor

gyomba fullad minden, mácsonyagubát csépel a gép.

Egy darab ideig mindenki hallgatott az utcán, Kisdiák előtt, ahol a vén diófa kövér leveleit a fattyú szelecske néha összecsattin- tóttá, hallgattak, hogy igaz-e ez a mondás. Minden esztendőt átfutott eszük és szemük, minden gyomszálat láttak, és akkor megbizonyosodjak, hogy ez igaz. Maguk éli bólintottak, igen, föld a gyomnak édesanyja, gabonának mostoha.

— Traktor alá kell adni a földet, nincs másképp.

Ezt is Kisdi mondta, mire Kútásó Péter ráfelelte:

— Az ember legyen kényes a tiszta földre, meg a gabonára. En nehezen viselen el a gyomot.

Kisdi Gergely kimondta

— Ne mutogassanak rám újjal, hogy „hé, Péter, csak nem akarsz úszni ebben a gyom- tengerben?" — amint ezt az a vén tojásszedő Gulogi mondta nekem. Most tojást szed a faluban. Mindig kitalál valamit. Odakiáltotta a föld végén, hogy tán csak nem akarok úszni a gyomtengerben? — EIförmedtem, ejnye az apád csillagos kirelajzumát, te! — Node- hát gyom, gyom, az volt, erőm meg nem volt: a fiam itthagyott, a kéz apadt, a gyom szaporodott. Fogtam magamat, traktor alá adtam.

— Hogyan adtad traktor alá?, csak úgy, vagy pedig mindenestől.

— Mindenestől.

Minden ott beszélgető ember tudta, hogy erre is hallgatni kell egy kicsit: meg kell hányni-vetni a dolgot köröskörül, így, úgy, kinek hogyan engedi a sorsa, ki hogyan igazgatja élete kocsirúdját, ez már így van.

Mikor a nagy diófa alatt beszélgettek, akkor még nem határozott Botgál János, de később, sokára, miután eltelt két és fél esztendő, pontosan 29 hónap, akkor maga is elvégezte magában élete számadását — és földjét traktor alá adta: nemcsak úgy, hanem mindenestől. Hiszen tudnivaló, hogy ez mit jelent.

— Többek között azért Is, mondta Botgál János, hogy ennek a kis írásnak a címe ne legyen igaz, hanem az én igazságom legyen az igaz.

Baranyában domb hátán domb vauim zilc i

táj. hullámzónak az emberek belülről, a sze gek-ben és a hajlatokban esennet későbbet érik a szőlő és a gabona, — de megérik K kell várni: hiszen érleli az élet és a napsüté szüretre a szőlőt.

Morvay Gyufa