Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-07 / 5. szám

NAPLÓ 1359. JANIT AR % Gyarapodott termelőszövetkezeteink közös állatállománya Csini Baba meg az érzésrablók Széljegyzetek egy slágerhez Megyénk termelőszövetkeze­tei az 1958-as évben tenyésztői munkájukhoz igen jelentős ál­lami támogatást kaptak. Ez a támogatás nemcsak az anyagi megsegítésben merült ki, ha­nem a szakirányító szervek te­vékenyebb munkájában is. A 3004-es kormányhatározat alapján 857 lény észszarvas- marhát vásároltak a tsz-ek és ezzel kapcsolatosan 1 918 000 forint ártámogatásban részesültek. A ■ javulás 1957. évhez képest szépnek mond­ható, amennyiben az 1957. évi 3042 db-os marhaállomány 1958. végére 4379-re, tehát 43 százalékkal emelkedett. A tehénállomány növekedé­se azonban a ténylegesen fel­vásárolt 857 darabbal szem­ben csupán 327. Mi ennek az oka? Hová lett a felvásárolt anyag? A termelőszövetkezeteik sok helyen — sajnos — visszaéltek a 3004-es kormányhatározat nyújtotta • lehetőségekkel és mértéktelen selejtezésbe kezd­tek. Kondícióban leromlott, termelésben visszaesett saját tehénállományuk egy részét hí­zóba fogták, aminek természe­tesen az lett a következmé­nye. hogy bár felvásárlás szép számmal volt, a tényleges te­hénállomány ennek arányában mégsem növekedett. Súlyos hiba volt, hogy ezt a járási vezetők, de a megyei ta­nács illetékeset is későn vet­ték észre. S így az intézkedést is későn adták ki, mely sze­rint nőivarú állatot kiselejtez­ni, vagy bármilyen címen a tenyésztésből kivonni csak a járási főállattenyésztők írásos engedélyével lehet. Ezt köve­tően ugyan több tsz és az Al- latforgalmi Vállalat között folyik mesterséges termékenyí- megkötött hizlalósi szerződést lés. A termékenyítő állomáson bontottak fel, de ez már nem 12 kiváló minőségű tenyész- sokat segített. Ez a rendel'ke- bika áll a különböző szektorok, zés továbbra is érvényben ma- elsősorban termelőszövetkeze- rad, mert az idén, amikor is- tek rendelkezésére. A vemhe- mét nagyszámú nőivarú állatot sülési százalék tavaly igen ki­kapnak ártámogatással a tér- váló, 84,5 százalékos volt. gazdaságban fellelhető és feles­legessé váló, jó származású és küllemű borjakat vásárolnak fel a tagoktól, mert ezzel is gyarapítják a közös állományt. Sok termelőszövetkezetben még helytelenül takarmányoz- nak. Koplaltatják a növendé­keket vagy pazarolnak, hibás takarmány szabványokat készí­tenek. Ezért az 1959. évi ter­vezésinél fokozott gondot kell fordítani a takarmányszabvá- nyok helyességére. Amíg 1957-ben az egy tehén­re eső tejtermelés 1700 liter volt, addig ma 2164 liter. Több­let egyedenként 444 liter tej, ami 26 százalékos emelkedés­nek felel meg. A törzskönyvi ellenőrzés alatt álló állomá­nyoknál természetes jobb az eredmény. Ilyen állománnyal 51 termelőszövetkezet rendel­kezett ebben az évben. Az el­lenőrzés alatt álló állatok szá­ma az összállománynak 60 szá­zaléka. A fokozottabb szakmai ellen­őrzés és * a szaktanácsadás eredményeképpen ezeknél a tsz-eknél az egy te­hénre eső tejtermelés az 1957. veszteség csökkenésében je­lentkezik. Míg 1957-ben egy kocára jutó szaporulat 8,3 db volt, addig 1958-ban ez 12.4 db-ra emelkedett. A felneve­lési veszteség 3,4 százalék. A tsz-ek sertésállománya egy év alatt majd 100 százalékncal emelkedett. Míg 1957-ben 5364 db, addig 1958-ban 9538 darab a tsz-ek sertésállománya. A sertéshizlalásnál is érezhető a javulás, 100 hold szántóra 10.4 hízott sertés jut. Fő feladat, hogy mielőbb valamennyi ter­melőszövetkezet közös sertés- állománnyal rendelkezzen, s ehhez férőhelyről is gondos­kodni kell a beruházások ke­retében. Termelőszövetkezeteink juh­tenyésztésében is fejlődés ta­pasztalható az elmúlt évekhez képest. 1958-ban 2850 juhot vá­sároltak fel törlesztéses alapon *ek, mint malomkö- a tsz-ek. Az állomány az előző| vek között őrlődő évi 2435 db-ról 1958. év végére?^ osztályhelyzeténél Jóformán még el sem haltak az — „Ahogy lesz, úgy lesz“ jelszót fülünk­be, agyunkba, gon­dolatainkba röpítő dalocska hullámai, a Cha-cha-cha finom .ritmusának szárnyán tánctermeinkbe rö­pül a legújabb ka­kukkfióka: a Csini Baba. A rock and roll .tébolyító ritmusa után, amely olyan jKmtosan fejezi ki az atomszorongásban élő nyugati szórako- zók mámorba mene­külését, amely szo­rongás mélyén, mint felület mélyén nem .nehezen rajzolható .ki az osztályellen lé­6281 darabra emelkedett. 100 holdra eső közös juhállomány 1957- ben 12, ezzel szemben 1958- ban 22,5 darab. A gyapjú­hozam is megnőtt, a juhok nyí­rási átlaga 3,3 kilogrammról 3,6 kilóra emelkedett. 1958-ban 12 termelőszövetke­zet részesült ártámogatásos ba­romfijuttatásban, de a tsz-ek évi 2860 kilogrammhoz képest saját erőből is vásároltak ba­1958-ban 3176 kilóra, az istálló­átlag pedig 7,8 k,g-ról 8,7 kilo­grammra emelkedett. Igen szép minőségi emelkedést je­lent az is, hogy a III. orszá­gos tejtermelési versenyben Baranya megye lett az első és ebben nem kis része van a termelőszövetkezeteknek is. A szarvasmarhatenyésztés minőségi fejlesztését a mester­séges termékenyítés hálózatá­nak kiterjesztése jelentősen elősegítette. Jelenleg 62 köz­ségben, 37 termelőszövetkezet­ben és 7 állami gazdaságban mel őszövetkezetek, feltétlen növelni kell ennek arányában a közös tehénállományt is. Éppen ezért a jövőben csak olyan termelőszövetkezetek kapnak tenyészszarvasmarha- törzseket, ahol még juttatás nem volt, illetve ahol az állo­mány utánpótlását a szakszerű nővén d ékállat-neveléssel biz­tosítják. Szarvasmarhafelvásárlási tervét legjobban a sásdi járás teljesítette, azonban ez tulaj­donképpen a mágocsi tsz ered­ménye. Viszonylag legtöbbet igényelt és legtöbb tsz-t ré­szesített juttatásban a mohácsi járás, amiért a járás vezetőit dicséret illeti. Minőségben (kondíció, küllem, termelé­kenység) is itt a legjobb a fel­vásárolt állomány. Ugyancsak { jó! dolgozott a sellyei járás, J ahol lényegében minden ter­melőszövetkezet 'igényét kielé­gítették. Az akció sikeres volt s így megyénk tsz-eiben a bel­ter jesebb, jövedelmezőbb állat- tenyésztés alapja teremtődött meg. , Ezek után igen fontos fel­adattá vált a növemdékállat- nevelés. Szükséges, hogy ter­melőszövetkezeteink ezután el­ső sorban az állomány-után­pótlásról és a saját tenyész­tésű növendélkállat-nevelésről gondoskodjanak. Legtöbb hiba a múltban a növendékállat- neveléssel volt. Még ma is gyakori, hogy a borjaikat korán leválasztják, ezeket lekötik és soha vagy ritkán engedik nap­fényre, levegőre. így a növen­dékek csökötté válnak, belőlük jó tenyészállat soha nem lesz. Ne várják a termelőszövetke­zetek, hogy a tenyészanyagot majd újra megvásárolják, ne­kik maguknak kell előáll íta- niok azt. Lényeges, hogy a tsz- ek minden üszőborjút (élet­képtelenek kivételével) felne­veljenek. Kihelyezett szakem­berekkel az állam már gondos­kodott arról, hogy a növendék­állatokat megfelelően takar- mányozzák. Helyes, ha a ter­1959-ben újabb 45—50 községet vonnak be a hálózatba. Az elmúlt esztendőben ser­téstenyésztésben is fckpzódott a termelőszövetkezetek tenyész tői kedve. Ezt az is mutatja, hogy a 3004-es kormányhatá­rozat keretében felmerült igé­nyeket kielégíteni nem lehe­tett, sőt ezen túlmenően e tsz- ek saját erőből mintegy 200 kocasüldőt vásároltak. Ma már a termelőszövetkeze­tek 70 százalékában van közös sertéstartás A tartási és gondozási viszo­nyok is javultak, ami a malac- szaporulatban és a felnevelési romfit. Állami támogatással 14 250, saját erőből 6750, össze­sen 21 000 darab baromfit vá­sároltak. Legtöbb tsz-nél jól sikerült az állatok felnevelése, sőt kimagasló eredmények is születtek. A kisebb hibáktól eltekintve tehát termelőszövetkezeteink az elmúlt évben helyesen gazdálkodtak, s nagyrészt lerakták a belter­jes állattenyésztés alapjait. Kívánatos, hogy az 1959-es év­ben is ezen az úton haladja­nak s az állatállományuk mennyiségi és minőségi gyara­pításával tegyék jövedelme­zőbbé gazdálkodásukat •fogva bukásra ítélt •tőkés részeg rikoltá­sa, a Cha-cha-cha egy fokkal nyugod- tabb zene. Kultúrál- tabb, finomabb, van benne valami modern rokokó-íz. Bágya András nai­van raffinált, hamar megragadó „magyar“ Cha-cha-cha-csája, a Csini Baba, zenéjé­nél fogva feltehetően közkedvelt lesz. Va­gyis sláger lesz. Ez­ren és ezren dúdol­ják, tízezren fütyü­lik. S eközben terjed majd a szöveg mon­danivalója, hat, kire így, kire úgy. A Csini Baba egy olyan kartonruhás fiatal kislány, akit éneklő hősünk még nem ismer. Ennek ellenére máris szere­ti, neveti és kéri, hogy legyen az övé. Ez a dal úgynevezett „rövid tartalma“. Már most nagyon prózaian ez körülbe­lül annyit jelent, hogy hősünk azzal szólítja le az utcán Csini Babát, hogy nagyon szereti és gyorsan kezdjenek viszonyt. Miként fog erre reagálni a csi­nos utcai ismeretlen, a baba, ez más kér­dés. Ha azonban a színes kartonruhából kivillanó kezecskéje erőteljes pofont he­lyez el a slágeríró által inspirált hő­sünk arcán, nem tu­dom hathatósan mond-e majd e me­rész fiatalember el­lenérvet azzal, de hát ezt mondja a népszerű dal szövege is? E sorok írója ma­ga is kedveli a „könnyű“ zenét. Nem a csárdást ismeri el a szocialista-realista szórakozásmód egyet­len formájának. Jöj­jenek a „modem“ táncdalok. Ki állíta­ná azonban, hogy azoknak ne lehetne haladó mondanivaló­ja. Itt nem arról van szó, hogy a tangó ne­veljen a selejt csök­kentésére. De diktál­jon azoknak, akik át­élik lágy érzéseit, emberi erkölcsöket. Vajon hány, zavaro­dott pillanatában külföldre távozott magyar borult le sír­va az asztalra és ha­tározta el talán vég­legesen a hazaté­rést, amikor meghal­lotta, az „Oly távol messze van hazám“ című dalt? A „Nem lehetsz te én tőlem oly messze“ szövege is bizonyára sok tá­vollévő szerelmes szívét dobbantotta igaz érzésekre. És lehet, hogy volt olyan kissé már elhidegülő házaspár, akiknek érzése összedobbant újra, amikor meghal­lották Zsolnai Hédi előadásában a „Néha úgy kell, hogy dú- dolgass“ fülbemászó melódiáját, igaz ér­zést tükröző szöve­gét. Nincs tehát szó arról, hogy az volna feltétlenül haladó táncdal, amelyik a magyar népi motí­vumokra épül. En­nek eltúlzása éppen az ellenkező hatást váltja ki. Nem hi­szem, hogy lettek volna fiatalok, akik szive - kígyóit volna, amikor meghallották a „Szénát hordanak a szekerek" mester­kélten népies ritmu­sát. „Az idefigyelj Lajos“ sem feltétle­nül hatott oda, hogy az idősödő zenész vonuljon már meg­érdemelt nyugdíjba és adja át a helyét a fiataloknak. Hogy aztán a halihó-ra megálló bivaly világ képének borongása ennél is kevesebbet ér, az más lapra tar­tozik. Azt azonban meg lehet ég meg kell kí­vánná egy mai tánc- dal-szövegírótól, — hogy ha különöseb­ben nem épít, leg­alább ne romboljon. A „Csini Baba“, az „Ahogy lesz, úgy lesz“ csak példák. Példák arra, hogy ideje lesz már ráve­títeni a kritika ref­lektorát az oly szót­lanul hagyott zenei „könnyű“ műfajok lokálfélhomályára is! CsiM Ottó Á Jelenkor irodalmi estje Városunk és egyúttal az egész Dunántúl új irodalmi folyóirata, a Jelenkor két íz­ben jelent meg a múlt év vé­gén. A folyóirat szerzői ja­nuár 11-én, vasárnap délután 6 órakor ezúttal más formáiban is a közönség elé lépnek. Mű­veiket irodalmi esten mutatja be az Irodalmi Színpad együt­tese, az Ifjúsági Színházban. Műsorra kerülnek Pál Jó­zsef, Pálkolitz István, Bárdosi Németh János, Arató Károly, Már a helyszínre sz'IMák a talái Bé’a-a'rinán a pjjzsosie.téslei sziiiséges an/agotat Hírt adtunk már arról, hogy a komlói Béta-aknán a közel­jövőben megkezdődnek a paj­zsos fejtési kísérletek. Ettől a kísérlettől a szakemberek és a bányászok is nagyon sokat várnak, mert ha ez a kísérlet sikerül, a meredek dőlésű tö­résmentes telepekben lehetővé válik a külön biztosítás nél­küli széntermelés, jelentős mértékben meggyorsul a fej­tési munka. A kísérlet elkezdéséhez szükséges előkészületeket most végzik Béta-akna másodok szintjén a 14-es telepben. A pajzs elkészítéséhez szükséges vas- és faanyagokat már a helyszínre szállították és elő­reláthatólag a hét közepére a pajzs el is készül. Galambos! .László, Lovász Pál versei, Borsos József, Tüskés Tibor, Mészáros Ferenc, Szől- lősy Kálmán elbeszélései. Csor­ba Győző fordításában Goethe Faustjának II. részéből részle­tet adnak elő az Irodalmi Szín­pad együttesének tagjai. A műsort József Attila és Juhász Gyula egy-egy megze­nésített verse gazdagítja. Az irodalmi esten Takács Gyula elvtárs, a megyed ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője mond megnyitó- beszédet. Az Irodalmi Színpad együtteséből Bérezés Lívia, Lizitzky Gizella, Varga János, Bolla Dezső, Horváth Erzsébet, Székely Gizella, Sugár Győző, Csizmeg Lajos, öhlmüller Miklós és Baranyai Aurél mű­ködnek közre, ezenkívül a Pé' isi fari a Baraara msgyei és a Pécs látási Tanács A Baranya megyei Tanács január 8-án, csütörtökön ülést tart. Az ülésen megtárgyalják a 3004. sz. kormányhatározat alapján készült intézkedési terv végrehajtását, majd kü­lönféle (például házmentesí­tési, állami házingatlan el­adási, panasz, stb.) ügyekben döntenek. A pécsi városi tanács ja­nuár 9-én, pénteken tart ülést. Az ülés napirendjén többek között a társadalmi tulajdon védelme is szerepel. Ennek a napirendi pontnak a vitájában képviseltetik ma­gukat a pécsi járásbíróság, a Magyar Nemzeti Bank terü­leti irodája, a Beruházási Bank, a városi nőtanács, va­cs] Nemzeti Színház néhány! (amint a Pécs-szigeti Élelmi- _ , i szerkereskedelrm Vállalat, a művésze. | a Finommechanikai és Motor­Az irodalmi est rendezője:; javító Vállalat és a Pécsi Víz- Hajnal Ernő, j és Csatornaművek is. 58. Hosszas habozás után meg­szólította a hajó egyik matró­zát, alki a korláthoz könyököl­ve figyelte a kirakodást. — Hova megy majd innen a hajó? — Mi Brazíliába szállítunk autókat. — Hát a másik? — Valami európai fuvaruk van, — vont vállat a tenge­rész. Zoli szorongva cipelte to­vább a ládákat. Súlyukat már nem is érezte, alig várta, hogy a másik hajó kerüljön sorra. A pihenőben felkereste PauU. Izgatottan mesélte el ötletét, hogy szeretne munkás­nak elszegődni valamilyen Európába induló hajóra. — Nem olyan egyszerű do­log az, — hütötte le Paul. — Először is olyan európai ha­jót kell keresni, amelyiknek véletlenül szüksége van em­berre. Itt mindegyiknek van állandó személyzete, nem m könnyű helyet találni. Meg melőszöivetkezetek! a háztáji g aztán igazolványok nélkül ne­hezen megy az alkalmazás is. — Ez a hajó hová megy, nem tudja véletlenül? — mu­tatott a fiú a soronlévő rako­mányra. ■ — Ez? Úgy hallom, a fran­ciáknak visznek árut Marseil- le-be; de maga nem oda akar menniI — Nem baj az, a mi orszá­gunkba nem is lehet innen ha­jóval eljutni. Csak már Euró­pában legyek, onnan könnyebb továbbjutni! Meg aztán éppen Marseille-ben van' a legjobb barátom is! — jutott eszébe Gabi. — Drága jó Mr. Eaton, próbálja meg ezt a hajót, egész életemben hálás leszek érte! — kérlelte Zoli. — Megpróbálhatjuk, — Ígér­te a,néger. Ahogyan egyre kö­zelebbről megismerte a fiú helyzetét, látta ő is, hogy raj­ta tényleg egyedül a hazauta­zás segít, mielőtt, teljesen el­merülne a nyomorban. A fiú fejében egyre vadab­bal kergették egymást a gon­dolatok a több, mint húsz óráig tartó ralJcodás alatt. El­határozta, hogy ha másképp nem megy, akkor titokban lo- pózik fel a hajóra, úgy pró­bál átjutni Európába. A mun­ka már nem is érdekelte, szin­te gép módjára emelgette a ne­héz ládákat. Néha megtánto- rodott a súlyos teher alatt, de ilyenkor is csak pillanatokra figyelt fel. — Utazom haza! Utazom haza! — lépegetett egyre határozottabban. Amikor végre befejeződött a raikodás, a leüléskor vette észre, mennyire kimerült. Te­nyerén sötét vérhólyagok dom­borodtak, sajgó vállaihoz is csak újheggyel mert hozzá­érni. Amilcor a fizetésért kel­lett sorbaállní, csaknem ösz- szecsuklottak rogyadozó térdei. Még az erős férfiak is elszót- lanodtak a rendkívüli meg­erőltetéstől, pedig legtöbbjük hívatásos docker (rakodómun­kás) volt. Zoli minden kimerültsége mellett nem hagyta nyugton Pault. — Menjünk, beszéljünk a kapitánnyal! — kérlelte. A férfi megértette a sürge­tést, szó nélkül indult a fedél­zetre. — Ennek a fiúnak Marseil- le->be kell eljutnia, az élete függ tőle, — kezdte az irodá­ban. s komoly hangján lehe­tett érezni, hogy nem túloz. — Na de kérem, hogy kép­zeli ezt? — hökkent meg a tiszt. •— Nagyon szorgalmas, min­denben tud segíteni. A fedél­zeten, a konyhán vagy még a kazánoknál is használhatják. Nekem elhihetik, van akarata! Kevés férfi bírta volna végig ezt az irgalmatlan rakodást az ő helyében! A tiszt felállt az asztaltól, körüljárta a fiút, majd vissza­ült a helyére. — Tudok adni hetvenöt dol­lárt is, — szólalt meg Zoli is. — Utazott már tengeren? Nem szeretem a kényes kis­asszonyokat! A végén még ápolhatjuk munka helyett! Zoliban újraéledt a remény: — Utaztam kérem! A ha­zámba szeretnék visszajutni uram, nagyon kérem, segítsen rajtam! A máskülönben érzéketlen tengerész elmélázott a szóra. Haza! Mikor is volt otthon Norvégiában? Pedig hányszor elhatározta már, hogy örökre felhagy ezzel a hazátlan kóbor élettel, és végleg otthon ma­rad! Csak ne lenne olyan ne­héz elszakadni ettől a tenger­től! De aki egyszer a rabja lett, az is marad mindörökre Meg aztán élni is kell valamiből .% ő mihez ért ezen kívül?! Haza! Miért ne segítene leg­alább ezen a kétségbeesett fiún! Milyen reménykedve néz rá 6 is. meg a néger is. Furcsa barátság, vajon hol ke­rültek így össze? — Van valami csomagja? — kérdezte. — Semmim sincs, — felelte Zoli. Arra gondolt, hogy ha feleresztik ide a hajóra, in­kább veszni hagyja azt a pár szegényes holmiját; Eatoné Je­néi úgyis jó helyen van. Egye­dül Anikó leveleit lenne jó el­hozni, de ha ez sem sikerül, a kislány biztosam megérti. __ Tengerészkönyve termé­szetesen nincs? — N incs, — rémült meg a fiú. Csak nem megy füstbe ez a szép álom? — Hm, hm, — ráncolta Össze homlokát a tiszt. — Kedves uram, legyen te­kintettel a gyerekre. Egy sze­mélynél jóval több hot goods is volt már biztosan a hajón, — kérlelte Paul is. A kapitány mérgesen nézett rá, de a néger olyan szelíden nézett »issza nagy szemeivel, hogy nem lehetett haragudni rá. — Hát jó, maradjon! Még ma este átmegyünk a hobokeni kikötőbe, ott rakodunk meg. Majd fog ott Is dolgozni. Út­közben is találunk majd mun­kát. A kirakodásnál is ott ma­rad még. (Folytatjuk]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom