Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-06 / 4. szám
«S3. JANUAR 6. NAPLÓ 5 A holdrakéta fénycsóvája d{ M^a{a [! űn«»}t) London» 3 Jan( A?)Photo made ]>y Wor.'is All Ez az első Angliában készült fénykép a szovjet űrrakéta fénycsóvájáról! A felvételt Morris Allan angol fényképész készítette Edinburgh város közelében. Morris szerint (aki három társával együtt fénykép- és filmvetítögépekkel dolgozott) a rakéta fénycsóvája csaknem nyolc percen keresztül volt látható. A képen alul — Edinburgh fények Hárman az ágyúgolyóban Részlet az Utazás a Holdba c. Verne regényből 186 .. ,-ban az egész világot egy olyan tudományos kísérlet hozta izgalomba, amilyenre még nem volt példa a tudomány krónikáiban. Az amerikai szecessziós háború befejezése után a balti-morei Gun Club tagjainak — tüzéreik voltak valamennyien — az az ötlete támadt, hogy felveszik a kapcsolatot a holddal — igenis, a holddal! — mégpedig úgy, hogy beléje lőnek egy ágyúgolyót. A klub elnölce, Barbicans volt a vállalkozás fő mozgatója: először meghallgatta a cembridgei csillagvizsgáló munkatársainak véleményét s mivel ez kedvező volt, minden intézkedést megtett, hogy^ sikeresen végrehajtsa e különös vállalkozásit — amelyről a hozzáértők többségének az volt a véleménye, hogy megvalósítható. Barbicane nyilvános gyűjtést indított; a közadakozásból csaknem 30 millió frank folyt be s így az elnök hozzálátott a hatalmas munkához. A cambridgei csillagvizsgálók válasz jegyzéke szerint az ágyúgolyó kilövésére szolgáló ágyút a 0. és a 28. északi ból készült Columbiád lesz, amelynek hossza 900 láb s hogy közvetlenül a talajba öntik; 3. hogy 400 000 font súlyú lőgyapottal töltik meg, ami a lövedék alatt 6 milliárd liter gázt fejleszt; s ez teljesen elegendő ahhoz, hogy a lövedéket a holdba röpítse. E kérdések megoldása után Barbícane elnök Murchison mérnök segítségével Floridában, az északi szélesség 27° 7-én és a nyugati hosszúság 5° 7-én választotta ki azt a helyet, ahol az ágyút elhelyezik. Itt öntötték, csodálatra -méltó munkával a Columbvadot: az öntés teljes sikerrel járt. Ez volt a helyzet, amikor egy teljesen váratlan esemény százszorosára csigázta fel a hatalmas vállalkozás iránti érdeklődést. Jelentkezett egy francia, egy szeszélyes, művészlelkű, szellemes és merész férfi és azzal az ajánlattal állt elő, hogy ő bezárkózik az ágyúgolyóba, felszáll vele a holdba, hogy felderítse a föld bolygóját. A vakmerő kalandort Michel Ardanndk hívták. Áthajóelőre nézők vagy déli szélességi körök kő- zott Amerikába, ahol határtazé eső területen kell elhelyezni, hogy a holdat a zentiten megcélozhassák. Az ágyúgolyónak pecXg másodpercenkénti 12 000 yard kezdősebességet kell adni. A december 1-én éjjel 11 óra előtt 13 perctan lelkesedéssel fogadták. Gyűléseket tartott, a tömeg diadalmenetben vitte a váltóim. Ardan kibékítette Barbicane elnököt halálos ellen-' ségével, Nlshall kapitánnyal,: s a kibékülés zálogaként rá- \ December 1-én, az megállapított órában, , hatalmas tömegének, jelenlétében, kilőtték az ágyúgolyót. Először történt meg, hagy három emberi lény elhagyta a földtekét és felszállt a bolygók pályájának térségei felé: mégis csaknem biztosra vehető volt, hogy elérik céljukat. A három vakmerő utasnak, Michel Arctannak, Barbicane elnöknek és Nicholl kapitánynak kilencvenhét óra, tizenhárom perc és húsz másodperc alatt kellett megtennie az utat. Tehát csak december 5-én éjfélkor érkezhettek a hold felületére, mégpedig pontosam telihold idején — nem -pedig 4-én, mint ahogyan azt néhány rosszul értesült újság jelentette. Közbejött azonban egy váratlan körülmény: a Columbiád elsütésekor, a detonációnál, óriási -mennyiségű pára keletkezett s ez azonnali zavarokat idézett elő a föld légkörében. Ez a jelenség áltanos felháborodást keltett, mert a felhőzet több éjszakán át eltakarta a holdat a bámulok szeme elől. 1957. okt. 4-én indult el pályáján a Föld második holdja, a Szputnyik I. Ezzel kezdetét vette a mesterséges holdak fel | bocsátásának időszaka. Ma, ‘ több mint egy év után már annyira megszokottá váltak a fejünk felett keringő műholdak, hogy egészen természetesnek találtuk, ha egy-egy újabbal növekedett a számuk. Mégis, az egész világ számára igen nagy meglepetést jelentett fe január 2-án felbocsátott szovjet űrrakéta, amely 1472 kg-os tömegével rohant a Hold felé. Január 5-én hajnali két éirakor már messze maga mögött hagyva a Holdat, a Földtől 550 000 km tá- _ volságra jutott. I A szovjet tudósok mérései | és számításai szerint — ame- I lyeket ez az elért fantasztikus t távolság is alátámaszt —, az | űrrakéta véglegesen elhagyta a Földet és rövidesen a Naprendszer tagjává válik. Uj dolgok előtt állunk és hogy világosan lássuk, mit jelentenek mindezek, némi csillagászati ismeretre van szükségünk. Földünk öreg holdja állandóan a Föld körül kering. Innen kapták azok a műszerekkel felszerelt, élő állatot (kutyát) szállító tartályok is a mesterséges hold elnevezést, amelyek felbocsátásuk alkalmával olyan irányú és nagyságú sebességet kaptak, hogy ennek következtében 'a Föld körül keringhetnek. Földünk bolygó, a naprendszer egyik bolygója. Mit jelent ez? A Nap körül, mint központi test körül számos égitest, nagybolygók, kisbolygók, üsa- tökösök, meteorok keringenek. Pályájukon azért maradnak meg, mert az égitest és a Nap között működő általános tömegvonzásból származó erő és a röpítő erő összhangban van egymással. Magia a Nap is a körülötte keringő égitestekhez képest hatalmas égitest; átmérője 109-szer akkora, mint a Föld átmérője, tömege pedig kereken 332 000-szer nagyobb a Föld tömegénél. A Nap körül keringő nagybolygók száma 9: ezek a Naptól való távolságuk sorrendjében következnek alább egymásután. A nevük után írt, zárójelbe tett első szám a Naptól mért középtávolságukat jelenti millió kilométerben, a második szám pedig a Nap körüli keringési idejüket jelenti években, kikerítve: — Merkur (58—0,2), Vénusz (108 —0,6), Föld (150—1), Mars (227—1,5), Jupiter (778—11,5), Satumusz (126—29,4), Uránusz (2869—84), Neptun (4496— 164,8), Plútó (5918—248,4). E bolygók legtöbbjének Földünkhöz hasonlóan holdja is van, többnek nem is egy. A nagybolygók közül csak a Merkur, Vénusz, a Mars és esetleg a Pluto kisebb mint a Föld, a többi a Földnél nagyobb átmérőjű és tömegű. A nagybolygókon kívül sok tízezerre tehető az úgynevezett kisbolygók száma, amelyek a Mars és Jupiter közötti térrészben keringenek a Nap körül. Keringési idejük nagyjában 2 és 9 év közé esik. Mint nevük is mutatja, ezek igien kis méretű égitestek, némelyik átmérője csak néhány km-re tehető. Az üstökösök az égbolton ködszerű, elmosódott csillagként figyelhetők meg, néha csóvájuk is látható, mely a fényesebb magjukból indul ki. 1957-ben két üstököst is megfigyelhettünk szabadszemmel. Az üstökösök rendkívül kis tömegű égitestek, általában a Föld tömegének az ezred részét sem teszik ki. Napkörüli keringési idejük igen nagy eltéréseket mutat, néhány évtől kezdve igen hosszú keringési idővel találkozunk. A meteorok általában néhány grammtól több tonnáig terjedő tömegű égitestek, melyek nagy része ugyancsak a Blagonravov akadémikus cikke a Komszomolszkaja Pravdában Anatolij Blagonravov akadémikus, a Komszomolszkaja Pravda vasárnapi számában összeveti az amerikai és a szovjet holdrakéta-kísóriete- ket, s ezt írja: „Helytelen lenne lebecsülni, vagy csökkenteni az amerikai tudósok és tervezőik űrhajózási munkásságának jelentőségét, de úgy érzem, hogy az Egyesült Államokban a bolygóközi repülés problémájának megoldását hibásan közelítik meg A Szovjetunióban mindén kozmikus kísérlet mindenekelőtt komoly tudományos kísérlet. Az Egyesült Államokban — úgy érzem — szenzáció hajhászás folyik, olyan célokat helyeznek előtérbe, amelyeknek semmi közük a tudományhoz. Az Egyesült Államokban a rakétakutatás vezetői egy dologra törekedtek: visszaszerezni az elveszett tekintélyt, meggyőzni a világot az Egyesült Államok állítólagos műszaki fölényéről, elvonni a közvélemény figyelmét a szovjet tudomány és technika elvitathatatlan sikereiről. Nap körül kering. Ezeket látjuk éjszakánként, mint hullócsillagokat, ha keringésük közben a Földhöz közel kerülnek és a Föld vonzóerejének következtében mind fokozódóét) sebességgel rohanva, a légkörbe kerülnek, ahol a nagy súrlódás miatt pillanatok alatt elégnek. Minden, a Nap körül keringő égitestnek többé-kevésbé megnyúlt ellipszis (a tojás körvonalaihoz hasonló) alakú pályája’ van. Ha csak egv bolygó vagy általában égitest keringene a Nap körül, pályája pontosan ellipszis lenne. A többi égitest, főleg a nagybolygók vonzóereje is érvényesül, így pályájuk nem lesz pontosan ellipszis, hanem egy ahhoz igen hasonló, de bonyolult zárt görbe. A szovjet űrrakéta a jelentések szerint mindinkább közeledik a sebessége és helyzete által meghatározott végleges naprendszerbeli pályájához. Ez a pálya csillagászati módszerekkel kiszámítható. Ezek szerint eléggé megnyúlt ellipszis lesz és a Napot az űrrakéta több mint egy földi év alatt keringi körül. Tekintettel arra, hogy a bolygók közti űrben a közegellenállás jelentéktelen, keringése minden bizonnyal mindaddig tart, míg csak a naprendszer is létezik. A naprendszer tehát egy mesterséges kisbolygóval gyarapodott. Mint fentebb írtuk, ha csak egyedül keringene a Nap körül, pályája változatlan maradna. A többi égitest vonzásának zavaró hatása miatt azonban pályája bonyolultabbá válik, így ismételt visszatérései alkalmával pályájának nem ugyanazon a részén lesz, mint előbb volt. Azonban nem lehetetlen — mint azt a szovjet híradás jelenti, — hogy az évek során földközelbe kerül és optikailag megfigyelhetővé válik. Bár minden másodpercben messzebb és messzebb kerül a Földtől a szovjet tudomány alkotta mesterséges bolygó, különösen a Hold közelében való elhaladása alkalmával, de egész eddigi útja mentén, is rendkívül fontos tudományos adatokat szolgáltatott automatikus műszerei és rádió adói segítségével. Ezek az adatok részben a világűr, részben a Hold eddig ismeretlen titkaira vetnek majd világosságot. (A Hold rádióaktivitása, mágnesessége, kozmikus sugárzás, stb). Bizonyos, hogy a világűr ember által történő meghódításának az útját is egyengetik azok az új megismerések, melyek az űrrakéta jelzéseinek a kiértékeléséből származnak. Jeges Károly főiskolai tanár. cél és 20 másodperccel kilőtt vette őket, hogy csatlakozza- ágyúgolyónak az indítás után nak hozzá s a lövedék belse- négy nappal, tehát december jébe zárva, együtt tegyék meg 5-én pontban éjfélkor kell a az utat a holdba, holdba érkeznie, abban a pilla- A Gun Club elfogadta Ar- natban, amikor az égitest peri- dán ajánlkozását. A lövedék Egy sikertelen kísérlet A VHumanítéból ’■ átvett rajz az ame- ; rikaiak által 1958. ; október 12-én sigéumbcm, vagyis a földtől való alakját módosították: henger- * ^^rmadik holdrakéta útját ábrázollegkisébb távolságban vám, mégpedig pontosan 86 410 mér- földnyire. (A hold távolsága földközelben 354 000 kiloméA Gun Club legtekintélyesebb tagjai, Barbicane elnök, EInhiston őrnagy, J. T. Muston titkár és még néhány férfiú több ülést tartott, amelyeken megvitatták az ágyúgolyó alakiát, anyagát, elhelyezését, az ágyú mineműségét, a felhasználandó lőpor minőségét és mennyiségét. Eldöntötték, hogy 1. a lövedék alumíniumból készült gránát lesz, amelynek átmérője 108 hüvelyk, falának vastagsága 12 hüvelyk, súlya pedig 19 250 font; 2. hogy az ágyú egy öntöttvaskúp alakban készítették el. A légi utasfülke alatt hatalmas rugókat és egymás után beszakadó válaszfalakat allcal- maztak; ezeknek kellet lefékezniük az induláskor keletkező ellenlölcés erejét. Az utasfülkében egy évre elegendő élelmiszert, néhány hónapra való vizet és pár napra való gázt helyeztek el. Egy önműködő készülék fejlesztette és szolgáltatta a három utas légzéséhez szükséges levegőt. A Gun Club ugyanakkor a Sziklás-hegység egyik legmagasabb ormán egy óriási távcsövet állíttatott fél, amelynek segítségével követhették a lövedék útját a világűrben. Mindennel elkészültek. A szív el űrrakéta űl|a Január 4-én magyar idő szerint 20 órakor a szovjet űrrakéta 510 000 kilométerre távolodott el a földtől. ' Január 5-én, magyar Idő toerint hajnali két órakor az űrrakéta tovább távolodott a földtől és a holdtól. Az említett időpontban a földtől való távolsága 550 000, a holdtól pedig 235 000 kilométer volt. V €)€)§) AZ AMeZtfé/VAk- /U tál ku-árr kCiOflAMer/l t"Ss2jjrtf#4A/l£'SA ja. A folytonos elípszis-ailakú vonal a rakéta tényleges pályáját, a szaggatott vonal a tervezett pályát mutatja, amit a rakétának október 14-i holdállásnál kellett volna követnie. A vcmal- kázott körök a föld, illetve a hold vonzóerejének a határát mutatja. A két kör érintkezésénél lévő holdpontot kellett volna a rakétának elérnie, ahhoz, hogy a föld vonzóerejét elhagyva a hold vonzóerejébe kerüljön és vagy annak (felületén szálljon le, vagy mint a rajz mutatja, akörül keringjen, esetleg megfelelő irányítással a földre visszatérjen. Az amerikai holdrakéta azonban konstrukciós vagy más hibák következtében nem tudta legyőzni a föld vonzóerejét, így csak 126 ezer kilométer magasságig tudott emelkedni, majd elipsz is-alakú pályán visszazuhant és a föld légterében megsemmisült.
