Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-28 / 23. szám

1958. JANUAR 28.

NAPLÓ

3

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXL kongresszusa

(Folytatás a 2. oldalról)

A szocialista, országok ipari termelése 1958-ban elérte az 1937-es színvonal ötszörösét.

Egyes népi demokratikus országok már beléptek a szocializmus építésének befejező időszakába. Közeledik az az idő, amikor ezek az országok is, miként a Szovjetunió, a kommunista társadalmat fogják építeni.

Az egy főre jutó ipari termelésben — folytatta Hruscsov — a szocialista világ- rendszer egészben véve már utói érte a kapitalista világ- rendszert.

A közgazdászok számlásai szerint a hétéves népgazdaságfejlesztési terv teljesítésének és túlteljesítésének eredményeképpen, valamint a népi demokratikus országok gazdasági fejlődésének gyors üteme következtében a szocialista világrendszer országai a világ ipari termelésének több mint felét szolgáltatják majd.

A szocialista tábor országai minden szükséges feltétellel rendelkeznék ahhoz, hogy meg szerezzék az előséget a világ termelésében. Az egész szocialista tábort tekintve az ipari termelés átlagos évi növekedése az utolsó öt évben (1954— 1958) 11 százalék volt, ugyanakkor a kapitalista világ egészében nem érte el a három százalékot. A szocialista tábor gazdasági fejlődésében nagy szerepet hivatott betölteni a nemzetközi munkamegosztás,

különösen ennek legmagasabb- rendű formái — a szakosítás és a gazdasági összehangolás. Egyedül állva egyetlen ország sem fejlődhetne olyan rohamos ütemben, mint a szocialista államok rendszerében.

Hruscsov megállapította, hogy a hétéves terv a világ- közvélemény figyelmének középpontjában áll. Barátaink szívből üdvözlik a Szovjetunió kommunista építésének programját. Ellenségeink táborában az ellenőrző számok zűrzavart és fejvesztettséget okoztak.

Nyugaton szovjet „kihívás”- ról beszélnek — mutatott rá Hruscsov. — De ez a kihívás versenyre szólít a gazdasági élet békés fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelésében,

A különböző társadalmi rendszerű államok viszonyának a békés együttélés alapjára

kell épülnie

A nemzetközi helyzet kérdéseire áttérve, Hruscsov hangsúlyozta, hogy nem a háborúra, hanem a békére orientálódik az az állam, amely hatalmas arányokban épít új gyárakat, üzemeket, villanytelepeket, bányákat és egyéb vállalatokat, majdnem négy- százmilliárd rubelt folyósít lakások és közművek építésére és a nép életszínvonalának számottevő emelését tűzi célul maga elé.

Másodszor, a terv teljesítése olyan mértékben növeli a Szovjetunió gazdasági potenciálját. amely a szocialista országok ga^flasági potenciáljának növekedésével együtt biztosítja a béke erőinek döntő túlsúlyát a nemzetközi küzdőtéren.

Teljesen beigazolódott a XX. pártkongresszusnak az a következtetése, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen — jelentette ki Hruscsov. — Már vannak

óriási erők, amelyek képesek szembeszállni az imperialista agresszorokkal és vereséget mérni rájuk, ha kirobbantják a világháborút.

Ha majd a Szovjetunió a világ első ipari hatalmává válik, amikor a Kínai Népköztársaság erős ipari hatalom lesz, s a szocialista országok együttvéve a világ termékeinek több mint a felét állítják elő, a nemzetközi helyzet gyökeresen megváltozik — hangsúlyozta Hruscsov. — Az új erőviszony annyira nyilvánvalóvá lesz, hogy még a legkeményebb fejű imperialisták is belátják, mennyire reménytelen minden kísérlet, amelynek célja háborút kirobbantani a szocialista tábor ellen. Így tehát még a szocializmus teljes győzelme előtt — mikor a világ egy részén még fennmarad a kapitalizmus —, reális lehetőség nyílik rá, hogy a társadalom életéből kikapcsoljuk a világháborút;

mint a gyarmati elnyomás alól felszabadult más ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát. A szovjet nép és a többi szocialista ország népei tevékenyen támogatták az arab népek igazságos harcát. A szovjet emberek forró rokonszenvét érdemelték ki e mozgalom kiváló képviselői: Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Abdel Karim Kasszem, az Iraki Köztársaság kormányának vezetője;

Országunk — műként a többi szocialista ország', — támogat és támogatni fogja a nemzeti felszabadító mozgalmat.

A Szovjetunió nem avatkozott bele és nem szándékozott beavatkozni más országok bel- ügyeihe.

De nem maradihatunk közömbösek az iránt, hogy egyes országokban a kommundstaellenesség hamis jelszavával hadjáratot folytatnak a haladó erők ellen, Hruscsov a következőket mondotta: „Minthogy az Egyesült Arab Köztársaságban nemrégiben előfordult, hogy támadták a kommunizmus eszméit és vádat emeltek kommunisták ellen, én, mint kommunista, kommunista pártunk kongresszusán szükségesnek tartom kijelenteni: helytelen a kommunistákat azzal vádolni, hogy gyengítik vagy megbont, ják a nemzeti erőfeszítéseket,' az imperializmus elleni harcban. Ellenkezőleg, sémiid sem harcol nagyobb odaadással és állhatatosabban a gyarmattartók ellen, mint a kommunisták.“

Hruscsov rámutatott: „Nem titkoljuk, hogy ideológiai nézeteink eltérnek az Egyesült Arab Köztársaság egyes politikusainak ideológiai nézeteitől. De az imperializmus elleni harc kérdéseiben, a gyarmati uralom alól felszabadult országok politikai és gazdasági függetlenségének erősítésében, a háborús veszély elleni harcban álláspontunk egyezik ugyanezeknek a politikusoknak az álláspontjával.

Az ideológiai nézeteikben mutatkozó eltérésinek nem szabad gátolnia országaink baráti kapcsolatainak fejlődését és az imperializmus elleni közös harcot.

A Szovjetunió és a többi szocialista ország erősíti a gyarmati elnyomás alól felszabadult országokhoz fűződő baráti kapcsolatait, segítséget nyújt és fog nyújtani ezeknek az országoknak. A hétéves terv újabb lehetőséget nyit meg a Szovjetunió előtt az ipari tekintetben gyengén fejlett országokkal való gazdasági együttműködésben;

Békés versenyt javasolunk a kapitalista országoknak

Napjaink feladatai iközött «— hangsúlyozta Hruscsov — a legfőbb az, hogy kimozdítsuk a holtpontról a leszerelés ügyét. Különösen megérett az atom- és hidrogénfegyver-fcí- sérletek betiltásának szükségessége. Most, amikor mindenki elismerd, hogy felderíthetők a földkerekség bármely pontján végrehajtott atomrobbantások, semmi ok sincs arra, hogy hátráltassák az atom fegyverkísérleték betiltása problémájának megoldását*

A mi kiinduló pontunk az,

hogy a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyának a békés együttélés alapjára kell épülnie.

Ma már mindenki elismeri, milyen sikereket ért él a szovjet tudomány és technika, amely megnyitotta as emberiség előtt a világmindenségbe vezető utat. Nyilván való, hogy ha a Szovjetunió tud rakétát küldeni több százezer kilométeres távolságra a világűrbe, minden különösebb nehézség nélkül nagy

teljesítményű rakétákat küldhet a világ bármely részére;

Ezekből a tényekből azonban — állapította meg Hruscsov — mi egészen más következtetéseket vonunk le, mint bizonyos nyugati körök. Nem harcias poll tálca folytatására használjuk fel a szovjet tudomány és technika történelmi sikereit, s nem arra, hogy más államoknak diktáljunk. Arra használjuk fel őket, hogy kettőzött erőfeszítéssel harcoljunk az egyetemes békéért*

fis most, amikor fölényben vagyunk » rakétatechnika fejlesztésében, ismét javasoljuk az Egyesült Államoknak Angliának és Francia- országnak, tiltsuk be örök időkre az atom-, a hidrogén- és a rakétafegyverek kipróbálását, gyártását és alkalmazását, semmisítsük meg e halálthózó fegyverek ösz- szes készleteit, használjuk az emberi lángelme csodálatos felfedezéseit kizárólag békés célokra, az emberek javára. Kormányunk kész

akár holnap, aláírni az erre vonatkozó szerződést.

Hruscsov emlékeztetett arra, hogy a szovjet kormány több mint egy éve javasolta a keleti és nyugati országok kormányfői értekezletének összehívását, majd hangsúlyozta, — a Szovjetunió valamennyi nép iránti kötelességének tartja, hogy kiharcolja ennek az értekezletnek az ösz- szehívását.

Hruscsov külön kitért a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyára. Nincs ok az összeütközésre népeink között — mondotta, — mégis a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a viszony hosszú idő óta nem normális. Viszont Amerikában növekszik azoknak a száma, akik baráti, jószomszédi viszonyt akarnak a Szovjetunióvá]. Ékesszólóan bizonyította ezt az a fogadtatás, amelyben Anasztasz Mikojant részesítették az Egyesült Államokban.

A nemzetközi feszültség enyhítésében és a kölcsönös bizalom megszilárdításában fontos szerepet tölthetne be a világkereskedelem nagyarányú fejlesztése,

—* mondotta Hruscsov. — A Szovjetuniónak az európai és amerikai kapitalista országokkal folytatott árucsereforgalma 1958-ban az 1950-es színvonalnak majdnem háromszorosára emelkedett, bár a 'kapitalista országok akadályozták e kereskedelem fejlődését. A békés építés 1959— 1965. évi gazdasági programja új távlatodat nyit meg a Szovjetunió külkereskedelmének fejlesztése előtt. Legalább kétszeresére növelhetjük külkereskedelmünket mutatott rá Hruscsov*

Békés versenyt javasolunk a kapitalista országoknak, nemcsak a hétéves terv időszakára. Kidolgozzuk a Szovjetunió másfél évtízedet felölelő távlati fejlesztési tervét, amely ugyancsak a békés gazdasági versengés elvi alapján épül fel*

i'cme(«r9zás: egyesílése csakis a két német állam közötti tárgyalások útján érhető el

Az emberiség több mint egyharmada tömörült a szoeializmns és a kommunizmus gvőzelmes zászlaja

körül

A nemzetközi helyzet egyes kérdéseinek vizsgálatára áttérve Hruscsov elsősorban a német kérdést érintette. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a német kérdés sarkalatos megoldását a Németországgal való békeszerződés megkötése jelenti Ez nagy lépés lesz előre Németország egyesítése felé.

A békeszerződés megkötése elvezet a berlini kérdés békeszerető és demokratikus elveken nyugvó megoldásához is, módot nyújt rá, hogy Nyugat- Berlin szabad várossá váljék, s megkapja a kellő biztosítékot, hogy nem avatkoznak ügyeibe. E garancia szavatolásába be kell vonni az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Tárgyalni akarunk mindezekről a kérdésekről, hogy megtaláljuk ésszerű megoldásukat — mondotta.

Mivel most két szuverén állam létezik, s egyikük sem szüntethető meg anélkül, hogy ezzel lángra ne lobbanjon a világháború —, így hát

Hruscsov ezután rámutatott, hogy á távol-keleti feszültség fő forrása az Egyesült Állaunok agresszív politikája a Kínai Népköztársasággal és más békeszerető államokkal szemben. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, továbbá India, Indonézia, Burma és a világ ► vidékén fekvő más államok a békét védelmezik. Közös fellépésük az atomfegyver és 4 vele való kísérletek betlltáNémetország egyesítése csak is a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti tárgyalások útján érhető el Más út nincs — hangsúlyozta Hruscsov,

Nem elleneztük és nem ellenezzük a szabad választásokat, — de e kérdést megint csak maguknak a németeknek kell megoldaniok. A két német állam megállapodása útján, nem pedig úgy, ahogy Adenauer akarja, azaz külföldi hatalmak nyomásával, a német nép belügyeibe való beavatkozásuk kai és a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezése útján. Szeretnénk megkönnyíteni a két német allam számára Németország egyesítését, s ezért támogatjuk a Német Demokratikus köztársaság kormányának az államszövetség megalakítására vonatkozó észszerű javaslatát, mint első lépést az NDK és az NSZK közötti állandó kapcsolat létesítésére és az össznémet szervek létrehozására.

sáért döntő mértékben elősegíthetné a béke megőrzését a Csendes-óceán térségében. Az említett országok kezdeményezését támogatnák Japán és a csendes-óceáni medence más országainak népei.

A Távol-Keleten és az egész csendes-óceáni medencében békeövezetet, elsősorban pedig az atomfegyver-mentes övezetet lehet és kell teremteni

HruseSbv beszámolójában üdvözölte az arab népek, valaA hétéves terv a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom számára, valamint minden demokratikus erő számára hatalmas erkölcsi támogatás abban a harcban, amelyet a reakció és az imperializmus erői ellen folytatnak — folytatta Hruscsov. —

A munkásosztály egységének kialakítását az imperialista reakció és a munkásmozgalomban megtalálható segítőtársai fékezik, például a ’kommunistaellenes szociáldemokrata vezetők, mint Guy Mollet és Spaalk. A szociáldemokrata pártok tagságának többsége a béke és a társadalmi haladás híve, bár ők másként képzelik el a hozzá vezető utat, mint mi kommunisták.

A kommunistáknak és szociáldemokratáknak éppen a reakció és a fasizmus ellen vívott harcban kellene megtalálnak a közös nyelvet. Itt az ideje, hogy a munkásmozgalom különféle irányzatainak képviselői félreállítsák az antikommunis- ta szemfényvesztőket, s a közös tárgyalóasztalhoz ülve, » saját érdekeik és a béke védelmében kidolgozzák a munkásosztály közös akcióinak kölcsönösen elfogadható alapelveit.

1957 novemberében a 'kommunista- ' és munkáspártok képviselőinek tanácskozása a testvéri pártok nézeteinek telMa 83 országban van komi munis ta- és munkáspárt, tagjaik létszáma meghaladja a 33 milliót.

A kapitalista országokban- a reakció és a fasizmus nyomásának baljós jelei mutatkoznak — folytatta Hruscsov. Most, amikor létezik a hataljes egységét bizonyította. A novemberi tanácskozások után még jobban tömörült az egész kommunista mozgalom. A revi zionisták egyetlen testvérpártot sem tudtak letóríteni útjáról.

Hruscsov megjegyezte, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom elítélte a jugoszláv revizionisták nézeteit és politikáját, s hangsúlyozta, hogy a jugoszláv vezetők éppen a nyilatkozat ellensúlyozása végett léptek fel revizionista programjukkal, amelyben megtámadták a nemzetközi kommunista mozgalom marxista— leninista álláspontjait. A jugoszláv revizionisták tagadják a nemzetközi osztályszolidaritás szükségességét. Letérnek a

más szocialista tábor-, amikor a munkásmozgalomnak a reakció ellen vívott harcban nagy tapasztalata van, amikor fokozódott a munkásosztály szervezettsége, a népeknek nagyobb lehetőségeik vannak arra, hogy útj áit állják a fasizmusnak.

munkásosztály álláspontjáról. A jugoszláv vezetők azt állítják, hogy tömbökön kívül, táborokon kívül állnak, bár a Jugoszláviáit, Görögországot és Törökországot magában foglaló balkáni blokkhoz tartoznak. A két utóbbi ország — mint ismeretes — az agresszív NA- TO-tömb tagja.

Az országvezetés helyes irányvonala a népgazdaság fejlesztésében, a nép kultúrájának és jólétének növelésében elért sikerekkel mérhető le a legjobban. S ki érte el a legkisebb eredményeket? — tette fel a kérdést Hruscsov. — Éppen az a párt és az az ország, amelynek vezetőd saját, úgynevezett jugoszláv útjukat, az egyedüli helyes útként magasztalják. összehasonlítva a szocialista országok népeinek életszínvonalát, ez a színvonal Jugoszláviában jóval lassabban emelkedik. Maga a jugoszláv gyakorlat Cáfolja meg a jugoszláv revizionisták elméleti „felfedezéseit”,

A marxista—leninista pártok aggódva figyelik, mi történik Jugoszláviában.

Mi a legbarátibb érzelmeket tápláljuk Jugoszlávia testvéri népei, a jugoszláv kommunisták — az illegális — és a partizánharc hősei — iránt. Számos külpolitikai kérdésben közös nyelvet beszélünk, a kölcsönös előnyök alapján továbbra is fejlesztjük kereskedelmünket Jugoszláviával,

Arra törekszünk, hogy együttműködjünk Jugoszláviával az imperializmus ellen vívott harc, a békéért folytatott küzdelem mindazon kérdésében, amelyben álláspontunk azonos. Hogy mi lesz a helyzet pártvonalon, ez teljesen a Jugoszláv Kommunisták Szövetségétől függ. A JKSZ vezetői önmagukat szigetelték el a nemzetközi kommunista mozgalomtól

Kommunista pártunk a kommunista világ-mozgalom egyik élcsapatának tekinti magát

Az imperializmus ideológu- va műve“ lenne, mintha a a munkásosztály pártját, amely sai és az ő nótájukat fújó re- kommunista- és munkáspér- nemegyszer több százezer, sőt vizionisták aláásni igyekezvén tok a Szovjetunió Kommunás- olykor több millió tagot szám- a kommunista pártok növekvő ta Pártjától függnének. Osto- Iái. Senki sem hiszi például, befolyását, olyan hamis állító- boság azt gondolni, hogy egyik hogy a kétmilliós olasz, a fél- sokat terjesztenek, mintha a vagy másik országban valakommunista mozgalom „Mosok honnan kívülről szervezhetik (Folytatás a 4. oMalotg

Támogatjuk a népi felszabadító mozgalmat

I<tt az ideje, hogy a munkásmozgalom különféle irányzatainak képviselői közös tárgyalóasztalhoz

üJenek