Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

4 V A r LO 1959. JANUAR 85. A rákbetegség megelőzéséről, gyógyításáról (A KISZ és szakszervezetek által rendezett előadássorozat anyagából) Aligha van olyan betegség, amely többet foglalkoztatná az embereket, a kutatókat, ami­ről többet írnának, mint a egy példát említsek, a pipázó kerülnek orvoshoz, amikor a férfiak között elég gyakran észleltek ajakrákot a pipaszár helyének megfelelően, ahol a rákbetegség. Ennek oka abban mechanikai-, hő- és vegyi ka­réjuk, hogy egyrészt ez a tás is szerephez jutott. A do­gyógyulás kilátásai már meg lehetősen korlátozottak. Pé­csett ég a megyében elvégzett 50 OOO nőgyógyászati szűrővizs­gálatból 200 korai rákot szűr­rendkívül alattomos, lappang- hányzás szerepét illetően a tü- tünk ld, tehát akik teljesein va, titokban fejlődő betegség dőrákos esetek megszaporodá- nagyon sok áldozatot szed, sával kapcsolatban megoszlóa'x meggyógyítható állapotban ke­rülnek orvoshoz. Pedig a be­másrészt pedig az emberek egy a vélemények. Mégis bizonyos, tegek nagy része panaszmentes jó részében még ma is úgy él hogy az erős dohányosok kö- volt. További 3000-re tehető a rák fogalma, mint olyan be- zött gyakoribb a tüdőrák elő- azon betegek száma, akik a tegségé. amelynek megállapí- fordulása. tása halálos ítélettel egyenér- A rossztermészetű cüagaina- tékű. Ezért szükséges, hogy be- tok — melyek inkább a 40—60 széliünk a rákról, annak, lé- évek ■ betegsége — férfiaknál nyegéről, okairól, tüneteiről, s és nőknél nagyjából hasonló avatkozni. rákot megelőző megbetegedés miatt állandó megfigyelés alatt állnak, ho^jy szükség esetén kellő időpontban tudjunk be­arról, hogyan védekezhetünk a rák ellen. i Kóros sejtanyagcsere arányban fordulnak elő, kü­lönbség a nemeket illetően áz előfordulás helyében mutatko­zik. Míg a férfiaknál az emésztőszervek rákja és a tü­dőrák a gyakoribb, addig nők­Gyógyítás ( A már kifejlődött rákbeteg­ség gyógyítása műtéttel, su­gárkezeléssel ég gyógyszerek­Mi;nt ismeretes, az élő szer­vezet legapróbb építőelemei a sejtek,’amelyek a szöveteket építik fel, a szövetek képezik á szerveket, s a szervek alkot­ják a szervezetet, az embert, csán e szervek vannak légin- másik két eljárás a rák min- Az élő sejt egyik életmegnyil- kább igénybevéve, s élettani vánuláse, működése a sejtsza- viszonyok közt is e szervekben porodás, ami ép viszonyok kö- a legélénkebb a sejtszaporo- zött bizonyos, pontosan' ismert dás. módon zajlik le. Kóro* körül- . menyek között a sejt anyag- A megelőző állapot cseréje fokozatosan mind job­ban megváltozik, megváltozik A rákbetegség a rákot meg- a sejt alakja, struktúrája, s a előző állapotból lassan, úgy­se jtoszlás típusa is eltér a rém- szólván észrevétlenül fejlődik közvetlenül fejtik ki sugárzás destől, majd igen élénk sejt- ki., Kezdetben vagy egyáltalán névén gyógyító hatásukat. Ezé buriánzás indul meg. így ke- nincsenek panaszai a befeg- letkezik a daganat. nek, vagy panaszai a már rég­Nem minden daganat rossz, óta fennálló betegség pama­nél a nemiszervek rákja do- kel, illetve ezen eljárások kom- minál, aminek okát abban a bmációjával történik. A műté- körülményben adhatjuk meg, tes kezelés csak a korai stá- hogy az élettant funkciók kap- diumban jöhet szóba, míg a den stádiumában. Műtétilcg a beteg szöveteket eltávolítjuk* míg sugárkezeléssel a daganat­szöveteket elöljük. Szóba jön­nek a Röntgen-, Radium-Ko- balt-ágyú és a radioaktív izo­tópok, mely utóbbiakat közvet­lenül juttatunk be a szerve­zetbe, s a daganatos szövetben ken kívül hormonokat és sejt­pusztító hatású kém'-ai anya­gokat, gyógyszereket haszná­indulatú. Vannak jó- és rossz- szaiba, melynek talaján a rák lünk a rákgyógyításnál. indulatú, ' helyesebben szólva képződik, beleolvadnak. Éppen jó- és rossztermészetű dagana- ez a kezdeti tíinetszegénység tok Míg az előbbieknél a sejí- az, ami a rákot oly veszedel- burjánzás bizonyos határon mes betegséggé teszi, s ami A rák elleni küzdelemben az elmúlt évek folyamán nagy lépéseket tettünk előre egy­részt annak megelőzése, más­megáll, addig az utóbbiakra miatt oly nehéz eúene a har- részt gyógyítása terén, amit jel’emző, hogy a daganatos cot felvenni. Addig ugyanis, búriánzás betör a szomszédos míg a betegség kezdetén felfe- s»ivetekbe, roncsolja azokat, dezve a rákot a beteg csak- korlátlanul növekszik, egyes nem biztosan meggyógyítható, seitek vagy sejtcsoportok be- előrehaladottabb stádiumban a jutva a vér- és nyírokerekbe, gyógyulás lehetősége rdhamo- a nedvkeringéssel a szervezet Kan csökken. Ebből követke­elsősorban a radioaktív izotó­pok és daganatsejt-pusztító gyógyszerek, • mint a Merapid. BCM (bicbloraethylarmnoan- nit-musitárcukor) alkalmazása jelez. A védekezés e módsze­reinek alkalmazásával minden távolabbi helyeire is eljutnak, zik, hogy a rák elleni védeke- bizonnyal sikerül a megbete- s ott megtelepedve ugyan- zés terén a megelőzés elvét gedések és a rák-halálozás szá- olvo.n daganatot okoznak mint kell minél hatékonyabban ér- mát csökkenteni addig is, míg a rákbetegség gyógyítása tel-| jes megoldást nyer. DR. POZSONYI LAS«Lö| szülész-nőgyógyász adjunktus cÁz emheit szez élnünk keli az eredeti, tehát áttételek kép- vényre juttatnunk, illetve szem ződnek. Rossztermészetű daga- előtt tartanunk, hogy minél ke­nnt kiindulhat minden sejt- vesetob legyen azon betegek féleségből. Leggyakoribbak a száma, akiknél a már kifejlő- hámsejtből kiindulók, * ezeket dött betegséget kell gyógyíta- híviuk ráknak. A kötőszövet- ni. A megelőzés elvét egyéni- _ böl kiinduló rossztermészetű leg mindenki akkor követi, ha, daganat a sarkom a. mely jó- igyekszik elkerülni vagy kikü-j val ritkábban fordul elő. szöböini azokat a rákot elő-, idézhető okokat, vagy betegsé- A rákbetegség okai geket, melyekről előbb be­széltünk. Ide tartozik az idülij Egész sor olyan tényezőt is- betegségek meggyógyítása, tar merünk, melyek a rákot elő- tózkodás a levesek, kávé, teej idézhetik, de hozzá kell ten- ég egyéb ételek forrón való fő­nünk azt Is, hogy ezek a té- gyasztása, erős fűszerek, kön­nyezők nem minden esetben centrált alkohol szokásszer' okoznak rákot. Oöklés, vagy fogyasztásától, amelyek gyűl fejlődési zavar folytán kelet- ladásrt okozva segíthetik el"! kezett rák me"'1 ehet ősén ritka, a rák kifejlődését, másrészt egyelőre alig befő- A.megelőzés igen fontos ré-j lvásolható. Bővebben kell szét képezik a nőgyógyászati ] azAnbnn foglalkoznunk olyan rákszűrővizsgálatok, ugyamsl elváltozásokkal, betegségekkel, mint em’.ítettom. a nők rákos] melyek bizonyos idei fennál- betegsége legtöbbször helyzetet: lás után rákiképződéshez vezet- biztosít, mert vizsgálatnál sza- j nek, s époen ezért rákot meg- bad szemmel felismerhetők a: előző állapotnak nevezzük, rákot megelőző állapot elvál-j Ilyen elváltozások pl. az idüit tozásai, amiket meggyógyítva] gyomorhurut, gyomorfekély, a rák biztosan elkerülhetővé] göbös struma, testüregekben válik. Meg kell mondanom,] lévő nyálkahártyaduzzanatok, hogy annak ellenére, hogy aj az úgynevezett polipok, általa- Szovjetunió példája nyomár] ban az idült gyulladások, s az kiépített rákszűröhálőzatiink- j olyan mechanikai-, hő-, vegyi ban mindenkinek módjában ál1] Ingerek vagy sugárhatás, me- vizsgálaton rendszeresen je-J lyek hosszú időn keresztül lenitkezni. többen a lehetőség-J érik a szervezetet. Hogy csak gél nem élve olyan állapotban 1 A tél A mikor az orvosok orvosa elmerült létünk ” láthatárán, megilletődésünk komorságá­ban egy régi-régi pécsi pillanatkép vigasza szállt le sírja peremére. Az a pillanatkép, amikor a szabadságharc előtt, 1845-ben a ter­mészetkutatók és orvosok országos komgresz- szusán Pécsett az Entz-család első tagja meg­jelent. Entz Ferenc orvostudor Mezőkomárom- ból érkezett, s felszólalását ekként fejezte be: „... mert Kigyelmetek soha meg nem felejt-* hetik, hogy a betegeinket nemcsak gyógyíta­nunk, de szeretnünk is kell.” Ez a mondat a tudós ős ajkán a polgári reformkor humanista lángolásában hangzott el, és most több mint száz év múlva Enzt Béla ajkán és drága életművén a vallomás ekként módosult: „.;. mert Önök sohasem felejthetik, hogy az Embert szeretnünk kell!“ Entz Béla nyolcévtizedes létezésének ez volt az erkölcsi végrendelete, az alkotás felső szin­tézisének summája, kupola a mű fölött. Entz Bélát, akiről hinni kezdtük, hogy száz éves korában is a tudás és jóság bölcs mosolya marad, megtört férfiak vállain, hermelin me­zőben fogadta be a piciny tanterem, ahonnan ma is tanít, Pékár Mihály, a jó barát, a má­sik egyetemalapító mellett. Emlékszem! Az Adria partján hárman ültünk: Entz Bé­la, Sergio Failoni az Operaház igazgatója és én. Alkony volt, s a világ bíborban ízzott. Égett a tenger és lángoltak messze a dalmá- ciai Velebitek. A döbbenetes szépség küszöbén ámulva éreztük, hogy gyönyörűség és fájda­lom édestestvérek. És éreztük, hogy piciny húr a szív, melynek akkor van legszebb hang­ja, ha önmagára hallgat Failoni ennyit mondott: — öh, ha itt volna most az oikeszter, hogy vezényelhetném az Istenek alkonyát! Entz Béla feledhetetlen mosolyával ennyit mondott: — Bár itt ülhetne közöttünk tízmillió ma­gyar és százmillió egyéb, hogy övéké is lehet­ne a látvány! így lett viszont Failoni wagneri muzsikája és Entz Béla szociális emberszeretetének szim­fóniája szintén édestestvér. Utána mondta Failoni négyszem között ne­kem: — Szobor ez az ember. Rozsda és karcolás nem éri, homály nem fogja. Ha karmester lett volna, fiataloknak és virágoknak vezé­nyelne. Erkölcsi hagyatékából átadok itt egyet, hogy legyen ez mindannyiunké. A harmincas évek közepén történt. Rend­szeresen jártam akkor a kórbonctani előadá­saira. Május volt. A boncterem déli oldalá­rr ■ nak nyitott ablakán behajolt a terembe egy vadgesztenye ág, halvány rózsás szirmokkal tömötten, zsongó méhektől körülrajongva. A virág alatt azonban, az asztalon feküdt az asszony. Végig felnyitott testének üregéből, a nagy rubint kehelyböl már hiányzott a szív, az öklömnyi világgá zsugorodott fájdalom; Egy fehér tálcán pihent az is, néma gazdája mellett, várva a bemutatásra. A Professzor úr bejött, s kezdődött a ta­nítás. Elmondott mindent. Előbb jött az anamné- zis, aztán a szülés lefolyása, majd az anya halála. A szív nem bírta el, de piciny lánya életben maradt. Pillanatnyi csend volt, csak méhek játsza­doztak piciny melódiákkal. Entz Béla egy kevéskét némán előre hajolt, mintha hódolna az anya előtt, kinek viaszos mosolyán nem e világ nyugalma simult. Ele­inte suttogva, mintha csak hozzá beszélne, az­tán szemében a fájdalom tiszta fényével fe­lénk fordulva tanított: A szív az, amely legutoljára még közvetít a külvilág felé. A vég kezdete, amikor a szív megáll. Van mégis olyan halál, amikor a szív tovább lüktet, mégha az külön, egy hideg tál­cán is fekszik. Amikor a szív tovább lüktet egy új piciny szívben, az új küldöttben, mi­alatt a kifáradt arc mosollyal visszaint: Meg­érte! Igen — megérte! A költővé vált tudós hangja most meg- csuklott: — Fiatal barátaim! Itt a megnyitott anyai test előtt emelem fel szavamat. ítélőszék előtt állunk. Több, nagyobb és mély felelős­séget a nők, az anyák iránt. Gondoljanak meg minden szót, minden mozdulatot, mely őket illeti, mert áldozathozatalban mi őket soha meg nem közelíthetjük. Néma csöndben távozott, csak méhek zeng­tek a tavaszban. É s most, amikor a ravatalon, a födél rá­borul ása előtt mégegyszer megnéztem öt, újra hallottam megcsukló szavait: — Felelősséggel, nagy, mély felelősséggel élni az élőkért! Aztán megnyugodtam. Mert igaz, meghalt Entz Béla, az egyetemi tanár, a pécsi egye­tem szervezője. Meghallhatott a nagynevű pa- tológús, a neves szövettanos, a művészet, a néprajz pártfogója, a polihisztor; De a Béla bácsi, a diákok és jóbarátok, a falusi nép és városi munkások apja az nem halt meg! Mert a szív tovább dobog bennünk, s ma sólyával is üzen utolsó intésként: — Fiaim, Lányaim! Megérte! Vörös Márton es a női egyenjogúság 22 évvel Régi olvasónk, Horváth Gergelyné küld­te szerkesztőségünkbe az alábbi Írást, amely a Tolnai Világlapja 1937. február 2-1 számában jelent meg. — Kell, bogy néha felidézzük a múl­tat — Írja levelében Horváthpé —, hogy az Idősebbek el ne felejtsék, s fiaink, lányaink, akik akkor még kicsik voltak, vagy még nem Is éltek, megismerjék, milyenek is voltak azok a „régi szép Idők.” Nézzük az Írást! hullott a hó, a Sűrű, nehéz pihékben A Szovjetunió hétéves tervéből Az összipari termelés hét év i alatt előreláthatólag 80 száza- J lékkai, ezen belül a termelési eszközök előállítása 85—88 százalékkal, a fogyasztási cik­keké 62—65 százalékkal nő. A fejlődés rendkívüli üteme sokszorosan túlszárnyalja a ka­pitalista országok, köztük az Egyesült Államok fejlődési ütemét. szél hordta, keverte, vitte, belevágta az ember arcába, mintha tű­vel szúrkálták volna. A gyógyszertár ajtajára szerelt hőmérő 13 fokot mu­tatott a 0 fok alatt. A merre a szem ellátott, vastag fehér hószőnyeg, hó és hó mindenütt. Késő este, a Körönd sarkán a villanyóra oszlopát is befu­totta a hó. Alig lehetett látni, hogy az óra tíz felé járt. Üres az utca, aki erre lakik, az autón jár. Csak a sarkon az egyik szobor alatt fejlődött fel szomo­rú, fekete falkába egy csoportnyi em­ber. A hó csak aláhúzta és kihangsú­lyozta feketeségüket, az ívlámpa fénye megvilágította kopott kabátjukat, zsálf- rongyba burkolt cipőjüket. Kopott kabát és zsákrongy: ez az uniformisuk. Az egyik szürke lehetett, a másik fekete, a harmadik talán szí­nes női kabát volt egykor, most egy­forma mindegyik. A nyomor egyenru­hája van rajtuk, díszítés rajta a hó fe­hér prémje. Szakadatlanul esett már órák óta, a téli sportok híveinek nagy öröm, a nyo­morgóknak, akik az utcasarkon össze- húzódva topognak, munka: három pen­gő napszám. Ebből lesz a meleg leves, kenyér, tüzelő, egy napra fűtött szoba és főtt étel. Fekete csapat. Úgy álltak, mint a katonák. A nyomor hadserege, kezük­ben a lapát a fegyver. Kemény vezényszavak csendültek, so­rokba igazodtak, valaki járt az arc vo­nal előtt, beosztották őket. Ismét vezényszó: oszolj! Ezután szétváltak és megindult a munka. Álltunk a lámpa alatt és néztük őket. összehordták a havat kupacokba. Volt aki lapátolt és volt aki kocsin tólta a havat. Fiatalember ment el előttünk. Kö­zülük való volt, taligát tolt. Szinte ösz- szeroskadt a teher alatt. Gyenge kis le­gény, szakálla sincs. — Egy cigaretta. -.. — s feléje nyújtjuk a füstölni valót. A j Megszólítottuk: fiú leállt és a fejével intett, hogy nem dohányzik. De azért elfogadta és oda­dugta a füle mögé. A nagy sapka alól hosszú női hajfürt kandikált elő. — Maga nő? — kérdeztük meglepet­ten. — Asszony vagyok uram, beteg fétm jem van otthon és két kis gyerek. Mit csináljak, dolgozni kell, kell a pénz... Úgy mondta, mintha leckét monda­na. Mint kiderült, ezt már egyszer el­mondta a felvétel előtt, amikor haza- küldték, hogy vegyen fel férfiruhát és kivételesen megengedték neki, hogy nyolc óra hosszat lapátolja a nagy hi­degben a havat. — Mi az ura? — érdeklődtünk. — Komornyik. Állás nélkül több, mint két éve... Szegény vállalna minden munkát, de beteg, láza van, odahaza fekszik. Az ő ruhája van raj­tam, — teszi hozzá magyarázóan. Íme, a dolgozó nő, aki egyenjogusí- totta magát a férfiakkal... Szegény asszony ... Az asszony így folytatta: — Méltóságos úréknál voltam szo­balány. az uram ott volt komornyik. Megesküdtünk, akkor elküldték ben­nünket. A férjem boltiszolga lett a Rá­kóczi úton. Én takarítottam, szépen él­tünk, megjöttek a gyerekek. De a Rá­kóczi úti üzlet becsukott és azóta sem­mi. Egy év alatt húsz helyen is lak­tunk, vagy mert nem tudtunk fizetni, vagy mert a gyerekeket nem tűrik, de kivesznek bennünket.. < „Fiatalúr, dolgozni!" Ezt a felügyelő mondta. És az asszony megfogja a taliga nye­lét, aztán lassú tétova léptekkel meg­indult. Roskadozott, mintha sivatagban járna, hósivatagban, kiéhezve s menne a biztos pusztulás felé. Expediciós fil­meken látni hasonlót. A Sark-vidék fagyhalállal küzdő kutatóját alakítja így a filmszínész. . > Aztán jött egy másik. Ez már férfi volt, borostás arc, hosszú bajusz, amelyre ráfagyott a lehelet. Szakadt kesztyű a kezén. — De nehéz uram, amíg idáig eljut a szegény ember — mondta —, három pengőt fizetnek nyolc órai munkáért, eggyel kevesebbet, mint régen, de nem ez a baj, hanem a várás. Előfordult már, hogy este tíztől reggel hatig vár­tam, míg rám került a sor. Aztán nyolc órát dolgoztam, letettem a szerszámot és kész. És megint várhatok, míg rám kerül a sor.. i Tessék csak egyszer megnézni, hogy milyen hosszú sor kígyózik a felvételi hely előtt.. -. És indult ő is az asszony után. ■.: És folyt a munka. A fehér havon hat­ezer ember dolgozott. Férfiak és nők, akiket 1937 januárjában engedtek elő­ször havat lapátolni, de csak férfiru­hában. Ahány asszony, annyi tragédia! Beesett szemeikből kétségbeesett, re­ménytelen tekintetek sírtak elő, amint dolgoztak a hófúvásban. És mégis, mindannyian azt várták minden reggel, hogy mikor kezd hullani a hó. Mert a hó: munka, naponta há­rom pengő, meleg leves, fűtött szoba, főtt étel és kenyér.... huszonkét éve a Tol­Ez az írás látott napvilágot nal Vi­láglapjában. Talán felesleges Is lenne kom- mentárt fűzni hozzá. Mit Is tűnhetnénk hozzá? Ilyen volt akkor a tél ..,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom