Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-21 / 17. szám

1959. JANUAR 21. NAPLÓ 3 Most kell MifilMgrica vetőmagot Igényelni A Baranya megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya értékelte a megyében meg­hirdetett hibridkukorica ve­tőmag akció összeírásának jelenlegi helyzetét és meg­állapította, hogy ez idáig 2230 mázsa hibridkukorica vető­magra történt igénylés. A legjobban megy a kukorica­vetőmag összeírása a pécsi járásban, ahol a kapott mennyiségnek 42 százalékát igényelték, második a mo­hácsi járás 32 százalékkal, harmadik a sellyei 29, negye­dik a sásdi járás 27, ötödik siklósi járás 25, hatodik a pécsváradi járás 22, hetedik a szigetvári járás 21.5, és utolsó Mohács város 12 szá­zalékos teljesítéssel. A mezőgazdasági osztály megállapította, hogy azok­ban a községekben, ahol a községi tanácsok a szakem­berekkel együtt felvilágosító munkát folytattak és előadá­sokat tartanak a hibridku­korica előnyeiről, a ' közsé­gükre megkapott hibridku­korica vetőmag mennyisége­ket már leigényelték, illet­ve azt túl is rendelték. A mezőgazdasági osztály felhívja a termelőszövetke­zeteket, egyéni dolgozó pa­rasztokat, hogy vegyenek részt az ez évi kukoricavető- mag-akcióban• és hibridku­korica-vetőmag igényüket sürgősen jelentsék be a he­lyi tanácsoknál. Felhívja a községi tanácsokat, földmű­vesszövetkezeteiket, termény- forgalmi vállalat telepveze­tőit, hogy kukoricavetőmag összeírásához, propagandá­jához, adjanak segítséget és a kulcorioatermelők között minél szélesebb körben is­mertessék a hibridkukorica­vetőmagvak jelentőségét, azok 20—25 százalékkal ma­gasabb terméstfokozó hatá­sát. Baranya megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya. /Nyolcszázezer forinttal fordít többet szociális célokra a pécsi városi taoács, mini tavaly Minden évben nagy ősz­szegeket fordít a város azok­nak az eltartására, gondozá­sára, akik koruknál, vagy be­tegségüknél fogva nem tudják előteremteni maguknak a mindennapit. A város két Szo­ciális otthonában, a Xavér és a Tüzér utcaiban, azonkívül a Tímár utcai otthonban több­száz idős ember él gondtala­nul olyan körülmények között, amelyet sokan megirigyelhet­nének még azok közül is, okik saját gyermekeikre szorulnak. Jó étkezés, tiszta szobák, für­dők, könyvtár, rádió, színház, mozi, jó ruhák, cipők. Mi kell még ezeken kívül, ha az ott­honok vezetői és dolgozói még egy kis szeretetet is megpró­bálnak belevarázsolni a gon­dozott öregek békés napjaiba? Tavaly több, mint négymillió­ba került a szociális otthonok fenntartása, az otthonon kí­vüli gondozottak segélyezése és étkeztetése. Ez évben pedig kereken ötmillió forintot irá­nyoztak elő a városi tanácson hasonló célokra, ami nyolc- százezerrel több, mint a tava­lyi volt. — A gondozottak száma nem emelkedett — tájékoztat Kovács Antalné, a városi ta- -nács szociálpolitikai csoportjá­nak vezetője. — Ez tehát azt jelenti, hogy minőségi javu­lást érünk el élelmezésben, ru­házatban, gyógyszerellátásban az otthonoknál és segély- összegben a „külső" rászorul­taknál. i Az otthonoknál elsősorban az ellátottságot, az ápolás mi- .nőségét javítják. 1958. végétől több ápolónő gondozza az ott­honokban fekvő betegeket. így több idő jut tisztántartásukra, a velük való törődésre. A költ­ségkeret bővítése többek kö­zött azt is jelenti, hogy az ed­diginél hetven fillérrel többet költhetnek el fejenként és ebédenként. Ez pedig azt je­lenti, hogy az élelmezés, amely eddig is elsőrangú volt — még tovább javul, — Az a célunk — mondja Kovácsné —, hogy állandóan javítsuk a gondozást, bár most már igazán jól működnek az otthonok. De gondolunk azok­ra is, akik férőhely hiányában nem kerülhetnek még az ott­honokba és gondozásra szorul­nának. fiaiIlik úgy próbálnak segíteni, hogy a szociális állan­dó bizottság mozgalmat indít, amelybe diákokat, asszonyo­kat von be. A cél az lenne, hogy az egyedülálló öregeken a lehetőség szerint segítsenek: vigyék haza nekik az ebédet, vágjanak nekik fát, fűtsenek nekik, hogy ne legyenek tel­jesen elhagyatottak. A vörös- kereszt is segít ebben, s min­den bizonnyal sokan akadnak majd, akik készséggel ajánl­ják fel szolgálataikat. Ebben az esztendőben to­vább szépülnek a szociális ott­honok. A Xavér utcában há­rom felé osztják a mostani tizenhatágyas betegszobát, hogy nyugodtabban pihenhes­senek a betegek. Ugyanitt mast adtak át egy ebédlőt, amelybe új bútorzatot kaptak. Nyárra kertibútort, nyugágyakat vesz- ] nek, s a gondozottak ruháza-. tára 74 ezer forintot költenek. A Tüzér utcában ereszcsator­nákat kapnak a négyszobás szociális házak és száz folyó­méter járdát építenek a házak között. A nyári ebédlőbe ti­zenkét asztalt, ötven széket vásárolnak. A Timár utcai otthonbá többek között hatvan új széket és új éjjeliszekré­nyeket vesznek. — 4 külsők“ ellátá­sa is lényegesen jobb lesz eb­ben az évben. Most jelent meg két kormányrendelet, mely­nek értelmében lényegesen emelkedett a hadigondozottak járadékösszege. Van, aki az eddigi járadék kétszeresét, sőt háromszorosát kapja január 1-től. A másik rendelet a tény­leges katonai szolgálatot tel­jesítők családjainak segélye­zését. rendezi. Az eltartott szülők az eddigi 120—130 fo­rint helyett havi 250 forint se­gélyt kapnak január 1-től. Megállhatna Ugye, várakoztak m>är Önök is autóbuszra? Akkor láttak is dugig telt kpcsikat elsu­hanni a megálló előtt, amint a vezető „meszelt“ a kezével: megtelt. Ebben nincs is sem­mi különös, a tetőre mégsem ülünk fel, kivált ilyen hideg­I ' ben. Van ennél egy csodálato­sabb jelenség. Jön az autó­busz, a gyakorlottak már i messziről látják, hogy a „kö- j zepe fekete“, miszerint aligha 5 vesz 'fel valakit. Mégis meg- | áll,’ mert ketten leszállnak. \ Most aztán elkezdődik a tüle­Aki beszélt Leninnel Amikor Zárnbó Istvánnal, a •Jzentegáti Állami Gazdaság íatvanöt éves állattenyésztő­ével beszélgetek, egy kicsit nindig megérint a történelem zele. Irigylem őt, amikor a núltról beszél.. í Szeretném, iá nekem is annyi élményben enne részem, mint neki. Igaz, íosszú, küzdelmes élete volt -ámbó bácsinak, ám ez tele fan élményekkel és még hoz- •á nem is akármilyen élmé- íyekkel. ö az, aki személy e- en is beszélt Vlagyimir Iljics. -«eninnel, a világtörténelem ki nagasló egyéniségével. Ferdinand trónörökös meg- íyilkolásakor Zámbó bácsi nár behívóparancsot szoron- íatott az ujjai között. Kato- laruhába bújtatták és kivezé- íyelték a keleti frontra. 1916- >an orosz hadifogságba esett. Slőször Szimhirszikbe, majd Cazánba szállították őket, mgül Uglovka mellett egy lágy papírgyárban kaptak niunkát. Itt lepte meg a ma­gyar hadifoglyokat a Nagy Ok- óberi Szocialista Forradalom lire. Amikor megalakultak az ij szovjetek, emberek jöttek i fogolytáborba, és közölték 'elük, hogy megélhetéséről •zután mindenki maga goíi- loskodjék. Zámbó bácsi is fel­pakolta kis holmiját és Mosz­kva felé tartott. A moszkvai vasútállomáson véletlenül találkozott egyik katonabarátjával, akinek el­mondta sorsát. — Sose búsulj, öregem! — vigasztalta. — Gyere velem.! Én a Kremlben dolgozom,! majd csak tudunk neked is” valamit szerezni.:: Hát így került Zámbó Ist­ván Lenin közelébe. A Kreml­ben vöröskatonák, tengeré­szek szobáit tartotta rendben, majd bejutott a tiszti konyhá­ra, ahonnét Lenin is étkezett. — Egyik április délután, ez már tizennyolcban volt — me­séli Zámbó bácsi — az udva­ron beszélgettünk, sétálgat­tunk néhányan magyar hadi­foglyok. Egyszercsak észre­vesszük Lenin sietős alakját a fóbejárat felől. Bizonyára a központi irodába siethetett, mert arra felé tartott. Amikor közelünkbe ért, köszöntöttük őt. Lenin elvtárs fogadta üd­vözlésünket és egy pillanatra megállt mellettünk: — No, hogy tetszik a mi Oroszországunk? — kérdezte. — Itt már jó, válaszoltuk neki, — mert a munkásoké a hatalom, a munkások kivívták szabadságukat. De miikor lesz nálunk is ilyen élet? Lenin elvtárs mosolyogva azt mondta: — A szabadság mindenhova eljut. Előbb vagy utóbb Ma­gyarországon is a munkásoké lesz a hatalom.;; De hogy mikor, ezt mi sem tudjuk. Le­het, hogy egy hónap múlva, lehet, hogy egy év múlva ... — s egy kicsit mintha meg­vonta volna a vállát, elsietett az épület felé. — Milyen ember volt Lenin elvtárs? — kérdezem Zámbó bácsitól: — Olyan középtermetű, ked­ves, mosolygós és egyszerű ember. Nagyon sokszor láttam mosolyogni.;. Csak ennyit mond, nem töb­bet, de én úgy érzem, hogy ez a mosolygósarcú, de amellett szigorú forradalmár, egyszerű­ségében is nagyszerű ember volt; Zsovár József. kedés, hogy a két helyre fel-, jusson a várakozó hat utas. Ez persze nem megy. A ka­lauz őrmesteri hangon közli: „Köszönöm, elég“ — s becsu­kódik az ajtó, szertefoszlik minden reménység. Ebben a pillanatban a las­san induló kocsi mellett szél­sebesen elhúz egy másik. Va­laki felkiált: — De hiszen még van helyi benne! No, igen. A vezetőnek azért mégsem kívánhatunk radar­szemet, hogy belásson az előt­te haladó kocsiba s megálla­pítsa: éppen negyvenen ülnek benne. Nem bizony, mert ak­kor jobb foglalkozást is talál­hatna magának. így hát mit tudja ő, felfémek-e a várako­zók. Esetleg gombjain totóz-! hatna: félfémek..: nem fér­nek ..; fel.;. nem.: : Azért mégis megállhatna. (Bocz) Vladimir Iljics Lenin ö őldfényes este volt — írja könyvében Sz. K. Gil. — 59*-* A dermesztő hideg jégvirágokat rajzolt az ablakok­ra. Egész nap hóvihar tombolt, az utcákat hóbuckák tor­laszolták el. Egyszercsak segédem toppant be a szobámba. Haiott- sápadtan megállt az ajtónál, a keze reszketett. Rosszat sejtettem, a mellemet mintha vasabroncs szorította volna össze. Elfulladó hangon, szinte suttogva ejtette ki: — Lenin meghalt...” Harmincöt éve annak, hogy Vladimir Iljics Lenin, a proletariátus nagy vezére, Marx, Engels tanításainak to­vábbfejlesztője, az első szocialista állam megteremtője örökre lehunyta szemét. Óriási veszteség érte a világ pro­letariátusát, a haladó emberiséget. ' Lenint négy-öt évtizeddel ezelőtt még elsősorban sa­ját népe ismerte. Neve ma ott él a világ minden táján, a dolgozó milliók szívében, halhatatlan tanításai egymil- liárd ember számára megvalósultak, s a kizsákmányoltak számára a felszabadulás reménysége. Lenint, az embert, a tudóst, a vezetőt, az államférfit már kortársai is óriásnak látták, de az idő múlásával még hatalmasabbá vált alakja és tündöklőbbé nagyszerű életműve. Fellépése és munkássága fordulatot teremtett a világtörténelemben. Lenin ugyan az orosz nép fia volt, de ma már az egész világ dolgozói a magukénak tekintik, mert mint kommunista forradalmár, mélységesen szerette az embereket, hitt bennük, fogékony volt az élet min­den gondja, szépsége és törekvése iránt. Lenin, támaszkodva Marx és Engels munkásságára, továbbfejlesztette a marxizmust, bebizonyította, hogy a kapitalizmus hanyatlásának, haldoklásának és a proletár­forradalmak korszaka köszöntött az emberiségre. Lenin, hogy ezt mindenütt megértsék, szakadatlanul harcolt a re­formizmus, a revizionizmus és az opportunizmus ellen, mely el akarta téríteni a munkásosztályt, a munkásmoz­galmat harci céljától. Lenin alkotta meg az újtípusú marxista—leninista pártat, mely képes volt a munkás- osztály forradalmi harcának irányítására és 1917-ben ve­zetésével Oroszorszáa népe kivívta a szabadságot. Az új proletárállam a világ munkásmozgalmának központja, világító fáklyája volt. Lenin kidolgozta és meghatározta elvek alapján épült fel a szocializmus ebben a hatalmas országban, s a srrovjet népek ma a kommunizmus gigászi feladatain munkálkodnak. A hétéves terv a leninizmus diadalát jelképezi. De más is. A második világháború után új szocialista országok keletkeztek Európában és Ázsiában. Az idősebb testvér baráti támogatásával, a leninizmus eszméinek al­kalmazásával mind szebben és gyorsabban fejlődnek. Szo­ros. baráti szövetségben építik az új társadalmat. A szo­cializmus világrendszerré lett, a tegnap még kisemmizett munkásosztály nemzetközi tényező. S ma már a gyarmati sorban élő nemzetek is egymásután rázzák le magukról az. imperialista elnyomás igáját, s veszik kezükbe sorsuk irányítását. Meggyorsult és elmélyült a gyarmati rendszer szétesése, melyet Lenin már évtizedekkel ezelőtt tudomá­nyosan bebizonyított és igazolt. JLIint ahogy az októberi forradalom idején is hiába­valónak bizonyult minden kísérlet a munkáshata­lom megfojtására, úgy napjainkban még kilátástalanabb. Saját tapasztalataink is megerősítették és igazolták a le­nini típusú párt nagyszerűségét és egyedüli képességét arra, hogy a munkásosztály harcát győzelemre vezesse és a szocializmus építése feladatait megoldja. A lenini esz­mék feltartóztathatatlanul meghódítják az emberiséget, a szocializmus ügye győzelmesen halad előre. A mi korunk a leninizmus diadalának és térhódításá­nak korszaka. röüki&m> tükz&m, édes tiikúim tozik az Építő­ipari Vállalat, a népboltok, a Nádor Szálló és a különböző kiskereskedel­mi vállalatok is. Száz és ezer­számra készül itt az egyszerű ablaküvegektől a csiszolt há­romrészes tük­rökig, a kon- szoloktól a csi­szolt vitrin­üvegekig a sok szép üvegáru. Minden mű­helynek meg­van a maga „művésze". Schleier István Van egy rossz ízű szólásmon- például minden sablon vagy dús, miszerint a koporsókészí- rajz nélkül csiszolja bele tő legkedvesebb olvasnivalója az üveglapokba a legszebb Schleier István a KTSZ vezetőségi tagja éppen mintát csiszol egy vitrin üveglapjára az elhalálozási rovat, az üve­gesek legszívderítőbb látványa pedig a betört ablak. Lehet­séges, hogy valamikor volt is alapja ennek a nem éppen jó­indulatú megállapításnak, de ma már semmiképpen sem ez jellemzi a fenti tisztes szak­mákat. Főleg nem a Pécsi Üvegező mintákat. Szőllősi Bálint tü­körborító (foncsorozó) pedig az ezüstnitrát szakavatott mes­tere. Nála korsószámra ömlik a folyékony „ezüst" a csiszolt üveglapokra, hogy aztán a keze alól kikerülő csillogó tü­kör valamelyik leány, vagy szépasszony lakásán a hiúság, a szépség „hiteles'’ mércéjévé és Üvegcsiszoló KTSZ kicsiny váljék. Ezüstnitrátos korsója kollektíváját, akik a modem a sok használattól oly különle­társülős formáját választották még 1952-ben és azóta elisme- résreméltó üzlethálózatot te­remtettek a legkülönbözőbb pécsi vállalatok körében. A ges zománcot kapott, hogy szakember legyen a talpán, aki össze nem téveszti valami ritka eozinnal. Persze, nem minden ilyen Faipari KTSZ számára szériá- csillogó itt a KTSZ-ben. Lega­ban készítik a tükörgamitúrá- kat, de megrendelői közé tair­lábbis Szőke János főkönyvelő szerint, aki elmondotta, hogy nem is olyan rég a csőd szé­lére jutott a virágzó kis KTSZ. Ahogy mondja, tálán az a leg- sajnálatra méltóbb, hogy a KTSZ előbbi elnöke maga járt elől Jó példával" a szövetke­zet bomlasztása terén, ő volt aki szemet húnyt az egyre jobban eluralkodó „fusizások", munkaidő alatti lógások felett, ami már odáig fajult, hogy a szomszédos „Jóbarát’‘-hoz cím­zett vendéglőben literes üveg mellett szaputiák a „mostoha sorsot", amely csodálatos Ókép­pen épp az 5 szövetkezetüket sújtja ráfizetéssel. Érvnek csak az lehetett a vé­ge, hogy a megrendeléseket ‘el­hanyagolták. A KIOSZ figyel­meztetésére sem változtattak a saját magukra, a közre is ká­ros magatartá­sukon. Ennek viszont az lett a következmé­nye, hogy a legjobb szak­emberek egy­más után hagy­ták ott a süly- lyedő hajót. Végül is a KI­OSZ fegyelmi és részben bí­rósági úton le­váltatta a régi vezetőséget és ezzel egy csa­pásra megvál­tozott a hely­zet. Horváth Ist­ván, az új el­nök vezetése alatt újra virágzásnak indult a szövetkezet és ma már ott tartanak, hogy a régi üzlet­felek sorra veszik fel ismét a kapcsolatot, adják a megren­deléseket. A fegyelem, a határidők pontos betartása, a minőségi munka jellemzi újra a KTSZ-t. Ezt pedig a havi 1 800—2 500 forintos fizetéseken lehet talán a legjobban lemérni, és abban, hogy az anyagilag, erkölcsileg is megerősödött szövetkezet új üzemfejlesztési tervest dolgo­zott ki. Ebben a tervben szó van a KTSZ bővítéséről, ahol a korszerű műhelyek mellett, már öltözőt, fürdőt, éiskezdét is létesítenek. S—0V­Szőllősi Bálint tükörborító (foncsorozó) ne fényén” m unka lkod* fc a tükör

Next

/
Oldalképek
Tartalom