Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-03 / 2. szám

1959. JANUÁR 3. NAPLÓ 3 HÍREK AZ EV ELSŐ MESTER­VIZSGÁJA Ez évben az első mestervizsgát Január 5-én, hétfőn reggel 8 óra­kor tartják meg Pécsett a KIOSZ Rákóczi űt 24. szám alatt lévő he­lyiségében. Ez alkalommal a ko­vács kisiparosok tesznek mester- vizsgát. A vizsgára hat kovács jelentkezett. TIZENÖT SZÁZALÉKKAL TÖBB DOHÁNYÁRU A Pécsi Dohánygyár 1959. első negyedében tizenöt százalékkal több dohányárut készít, mint 1958. negyedik negyedében. Az idén háromféle szivarkát készí­tenek: Terv, Kossuth és Munkás cigarettát. Főleg Kossuth cigaret­tából gyártanak majd lényegesen többet, mert ez a legkeresettebb cikk a dohányosok körében: ÉRDEMES HULLADÉKOT GYŰJTENI A Melléktermék és Hulladék­gyűjtő Vállalat eddig elég keve­set fizetett a hulladékgyűjtőknek. A gyermekek őrömére most a MÉH január 2-től kezdve fel­emelte a hulladékok után kifize­tendő összeget. A kovácsoltvas hulladéknál az eddigi 10 forint he­lyett 40 forint lesz a gyűjtési ár. A gép- és építkezési öntvényhul­ladék után 30 forint helyett KO forintot fizet a vállalat. A laza lemezhulladéknál (bádog) az ed­digi 12 forint helyett 20 forintot adnak. KÉT MŰSZAKRA TÉRT AT A III. SZ. SÜTŐÜZEM A Pécsi Sütőipari Vállalat m. számú üzeme eddig három mű­szakban dolgozott. Karácsony óta azonban az üzem a két műsza­kos üzemeltetésre tért át. Az éj­jeli csoport most süteményt süt; a nappali pedig kenyeret. Ennek az az előnye, hogy délután az üzemben nem marad meg a ke­nyér, mert délután kenyeret nem sütneki uj Óvoda Uj, nagy és korszerű óvoda nyílik január elején a repülőté­ren. A szép, új óvodában nyolc óvónő foglalkozik majd az apró gyerekekkel. DALOS-FÜZET Forradalmi és munkásmozgalmi dalokat tartalmazó, mintegy 50 lap terjedelmű dalosfüzetet ad ki január elején a városi tanács mű­velődési osztálya. A dalosfüzet egy példányát a városban műkö­dő összes üzemi énekkari tag megkapja: AZ ÉLETVESZÉLYES Jókai téri Elefánt épület továb­bi sorsáról január S-án dönt a városi tanács műemlékvédelmi bizottsága. JÓVÁHAGYTAK A VAROS KÖLTSÉGVETÉSI TERVÉT A Pénzügyminisztérium ideigle­nesen jóváhagyta a város költség- vetését, és 600 ezer forinttal nö­velte. A város ezt az összeget a Pécsi Nemzeti Színház felújítá­sára fordítja; 1959-ben megtesszük az első lépéseket] a korszerű közlekedés felé K Reálisabb alap a gazdaságosság fotósára A városi tanács végrehajtó bizottsága legutób­bi ülésén megtárgyalta a vá­ros közlekedésfejlesztési ta­nulmánytervét, amelyet a bu­dapesti UVATERV készített. A közvélemény helyes tá­jékoztatása végett vizsgáljuk meg az előzményeket és ves­sünk számot a reális lehető­ségekkel, terveinkkel és fel­adatainkkal. Tömegíközlekedésüink fej­lesztésére az elmúlt tíz év alatt már történtek próbálko­zások. Készült egy tanulmány a trolibusz közlekedés beveze­téséről, amely a trolibuszt, mint különpályás közlekedési eszközt kívánta végigvezetni a városon és egész utcasorok lebontását, illetve átépítését irányozna elő. A Közlekedési Tanulmányi Egyesület helyi csoportjának javaslatai első­sorban a meglévő villamoshá­lózat nagyarányú fejlesztését célozták. Mindkét tanulmány­ból hiányzik a keresztmetszeti terhelések vizsgálata, a jár­műfajta vizsgálata és a gaz­daságossági elemzés. Ezért a tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, egy közlekedési tanulmány megrendelését első­sorban a keleti és nyugati új lakótelepek, az újjáépülő déli városrész forgalmi igényeinek, valamint a hatos közlekedési út nyomvonalának és mérete­zésének kialakítása céljából. A fő kérdés az volt, hogy a város településének módja, a régi szűk utcák, a nehéz dom­borzati viszonyok miatti adott­ságok mellett helyes-e az egyes járműfajták alkalma­zási területe, azoknak a meg­lévő vonalakon belüli további fejlesztése, a járműfajták ele­get tudnak-e tenni a fejlődés okozta többletterhelésnek is. A tanulmány rendkívül gon­dos és körültekintő munkával, a párt, a KISZ segítségével el­készült. Az utasszámlálás nagy munkájában társadalmi mun­kával vették ki részüket a MÁV és a posta dolgozói, va­lamint a Széchenyi Gimná­zium végző® növendékei. A MTESZ rendezésében meg­tartott közlekedési vitaesten elhangzottak szerint Pécs vá­ros tanácsénak előrelátása e téren országos jelentőségű és a többi nagy városoknak kö­vetendő útmutatásul szolgál. A közvéleménynek egy je­lentős része a villamos közle­kedést tartotta az egyetlen jónak, ennélfogva fejleszten­dőnek. A gazdaságossági szá­mítások mást mutatnak. Je­lenlegi és ebben az állapotuk­ban tovább fenn nem tartható villamosvonalaink felújítása 15 millióba kerülne — és e beruházás után még mindig csaik egyvágányú, korlátozott teljesítőképességű villamos- közlekedéssel rendelkeznénk. Kétvágányú villamosközleke­dés kiépítésének beruházási költségei pedig csak százmil­liós nagyságrendiben fejezhe­tők ki — megvalósítása hosz- szú évekbe kerülnei és ez az időveszteség jelenleg is súlyos helyzetben lévő közlekedésün­ket katasztrófába sodorná. A villamos közieke­des be It Világszerte a fel­számolás jelei mutatkoznak. Városunk problémái rokonok Budapest problémáival. 'Ezek a problémák tették szükséges­sé Budapesten több belvárosi villamosvonal megszüntetését-, Döntő tényező a villamos— autóbusz vitában természete­sen a gazdaságosság: az egy kocsikilométerre eső költség. A tanulmány számadatai azonban határozottan az autó­busz gazdaságossága mellett bizonyítanak a villamossal szemben. De ezenkívül még egész sor tényező szól az autó­busz mellett. Nézzük mik ezek az előnyök! Autóbusz esetén, külföldi példára, jobban lehet gazdál­kodni a munkaerővel. Egy fő alkalmazott egy járművön: ez is célja a korszerű közleke­désnek. Amíg a szén és villamos­energia drága, kutatási költ­ségei is magasaik, más fontos célokra égetően szükségesek, — addig a dieselolaj nagyon olcsó, kutatási költségei is kedvezőbbek. Az autóbusz a villamossal szemben rugal­mas, ennélfogva tűz, házbe- omilás, úttest-beomlás, építés, stb. esetén nem okoz forgal­mi zavart, mert a közlekedés miás útvonalra irányítható. Exportcikk lévén, nagyon gyorsan fejlődik. Szinte ha­vonta jelennek meg a jobb, korszerűbb típusok, így a ha­zai szükséglet korszerű autó­buszokkal való ellátása bizto­sítva van. A városi tanács vb. gondos mérlegelés után úgy találta, hogy nem követhet el hibát, ha a jelenlegi villamosközle­kedés felszámolása mellett dönt, mert ha az utazási igé­nyeket 10—15 éves távlatban már nem lehet a tervezett au­tóbusz üzemmel kielégíteni — az új kétpályás troli, vagy vil­lamos-üzem ezen esetben sem épülhet meg a jelenlegi villa­mos nyomvonalakon, hanem egy új, a következő években kiépülő nagyteljesítményű és korszerű útvonalom kell azt megvalósítani. Ezért a végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a legrövi­debb időn belül megszünteti a pályaudvari villamosjáratot és helyette autóbusz ingajárattal bonyolítja le a forgalmat. Még az 1959. év folyamán megszünteti a kelet—nyugat­irányú villamosközlekedést is. A forgalmat ezen az útvonalon is megfelelő számú autóbusz beállításával biztosítja: A városrendezési tervek ki­dolgozása során gondoskodik olyan korszerű, nagyteljesít­ményű út megtervezéséről, amely a város hossztengelyé­ben vezet keresztül és alkal­mas lesz valamilyen kötöttpá- lyájú tömegközlekedési esz­közzel történő forgalom lebo­nyolítására: E határozatok biztosítják a közlekedés azonnali megjavítá­sának és a kultúrált Utazásnak lehetőségeit. Biztosítják egy­ben az utazási igény nagymér­vű megnövekedésének esetére akár villamos, akár trolibusz közlekedés kiépítését: Ilyen mérvű utasszaporulat azonban 10—15 éven belül nem várható. Röviden összefoglalva, az el­mondott Irányelvek szabják meg a városi tanács végrehaj­tó bizottságának közlekedés- politikáját, melynek célja az, hogy jó, gyors és kultúrált közlekedést biztosítson a vá­ros dolgozódnak. A horszerü közleke­dés megteremtése érdeké­ben teendő intézkedések ter­mészetesen egész sor változást hoznak majd, aminek egy ré­szével az utazóközönség egy kis töredéke nem fog egyetér­teni. Elsősorban a megállók új helyének kijelölése és a vitel- díjak megállapítása azok a té­nyezők, amelyek legérzéke­nyebben érintik az utazókö­zönséget. De az e téren hozan­dó intézkedéseket is meg kell órteniök városunk lakóinak, mivel ezék közlekedésünk fej­lesztésének alapfeltételei, egy­ben első lépései a korszerű közlekedés felé. Gócz Béla, vb-elnökhelyettes Disznaja van Anélkül, hogy vitába akarnék bo­csátkozni folk­loristákkal és filológusokkal, meg kell állapítanom, hogy ez a szólás „disznaja van“ egy­értelmű azzal, hogy szerencséje van. Hogy miért, annak felkutatását azokra bízom, alákkel előbbi mondatomban nem kívántam vitába szállni, de hogy ne vaktában induljanak a kutatásnak, két lehetséges feltevést közlök: a) Le­hetséges, hogy a mondás ínséges idők­ből származik, amikor iis egy disznó csak­ugyan szerencse lehetett, b) A mondás eredete á kártyajátékok keletkezésével is egykorúsítható, lévén az ász közke­letű elnevezése disznó. A szorgalmas kutatókat ezután való­ban magukra hagyhatjuk, mert akármi­lyen eredményre jutnak, az nem változ­tat a szólás mai értelmén. Ezt külön­ben a malacfarkrángatás újévi népszo­kása is bizonyítja. Megállapításom tehát sokoldalúan alátámasztott, mondhatnám tudományos tétel. És mégis .. Subrincsnének a szomszédban disz­naja van. Méghozzá nem is akármilyen. Kétmázsás óriásgömböc, kerekdedségé- ből éppen csak hogy kiállnak a csülkei, tokája a földet sepri, még lapátfülei is súlyosan konyulnak le a kövérségtől. És Subrincsné mégis (sőt, mint a továb­biakban kiderül, éppen ezért) nem sze­rencsésnek, hanem éppen ellenkezőleg, végtelenül szerencsétlennek érzi magát. Erről tanúskodhat férje, Subrincs loar- társ is, aki azonban konzervatívabb ter­mészeténél fogva az idézett mondást történelmileg kialakult jelentése sze­rint értelmezi. Neje ezért több ízben il­lette már a „mélák“ és „trotyli“ jelzők­kel, de e jelzők mélyrehatóbb elem- trését Subrincs kartárs kedélyállapotára való tekintettel ezúttal mellőzzük. Az előbbiek alapján megállapítható Azt mondja Subrincs: tehát, hogy Subrincsné és férje között mély elvi ellentét keletkezett a szóban- forgó szólás-mondás értelmezése körül. Szerencsére az ellentét valóban csak el­vi jellegű, gyakorlati következmények nélkül. Nem is ez az érdekes a dolog­ban tehát, hanem az, hogy Subrincsék járatlanok lévén a nyelvészet tudomá­nyában, egy attól merőben idegén tu­domány, a matematika segítségével ke­restek érveket. — Nézd szi­vecském, ez a derék manga­lica nyilvánvalóan csak szerencse lehet. A két mázsájából jut nekünk legalább 70 kiló zsír. — Hiszen éppen ez az — vágja rá Subrincsné — tiszta ráfizetés! — No de tübicám (Subrincs mindig ilyen szépen beszél, ha dühös) ez ne­künk egész évre elég! Zsírt tehát nem kell vennünk egész évben és ezzel meg­takarítunk idén 1750 forintot. — Ügy? — szólt erre gúnyosan a 95 kilós „tubicám“, mert jobb nem jutott eszébe. — Ügy — mondta határozottan Sub­rincs — azonkívül legalább 20 kiló sza­lonna lesz, ezen sprórolunk 540 forintot. — Ahogy te azt elképzeled! — No és szivem, ez csak a köznapi eledel, mert a csemegének való szalon­na is lesz vagy nyolc kiló, tehát 320 fo­rintot ismét nem kell kiadnunk. Add össze: 2 610 forinttal kell kevesebbet adnunk kosztra az idén, ha a hurkát, kolbászt, sonkát nem is számítom. Subrincs diadalmasan nézett nejére, vélvén, hogy a szóbanforgó népi eredetű szállóige igazi jelentését valódi tudo­mányos alapossággal sikerült megvédel­meznie. De tapasztalnia kellett, hogy huszonhárom esztendei boldog házas­élei után még mindig nem ismeri eléggé oldalbordáját. Mert Subrincsnének gú­nyos szikrák villantak a szemében és ugyancsak matematikai érvekkel vá­gott vissza: — Na most idefigyelj! A zsír három forinttal olcsóbb lett. Ha kilónként vá­sárolnám a boltban, 70 kilón megtaka­ríthatnék 210 forintot. De megtakarít­hatom? Ugye. hogy nem. Mert itt éti nekem a bödönben. Már most a szalon­na ára öt forinttal ment le, 20 kilóra megspórolhatnék 100 forintot. De tehe­tem? Nem, mert nem vásárolok, mert ott lóg a spájzban. És arra a híres cse­megeszalonnára ugyanígy fizetek rá 48 forintot. Ez összesen 358 forint ráfize­tés. Nna! Subrincs nem tudott közbeszólni és a szóáradat után se tett mást, csak meg­vakarta a kobakját. Végre, hogy mégis szóljon valamit, megkérdezte: — És ha nem ment volna le az ára? — Ha nem — válaszolt Subrincsné — akkor se lenne igazad, mert akkor nem 2 610, hanem 2 968 forintot takarítottunk volna meg ezzel a szerencsétlen manga­licával. Subrincsnak felvillant a szeme és mondani akart valamit, de rájött, hogy hiába mondaná, mert az asszonynak akkor is, mindig és mindenképpen iga­za lenne. Inkább nem szólt. Ha az asz- szony szerencsétlennek érzi magát, mert disznaja van, hát tegye. Hallgatott, de elveit fenntartotta és még aznap izent a böllémek, mert rákívánkozott egy jó darab frissen főtt, omlós, paprikás toka­szalonnára. már széttran- csírozta a mangalicát és vágóasztalon, Csak amikor a böllér darabjai ott rengtek a dünnyögte halkan az orra alá: — Hiszen nem eladni akarom én ezt, hanem megenni. (MÉSZ-) Hz új termelői árrendszer A z új év első napjától kezdve az iparban és építőiparban új termelői ára­kat használunk. Az új ter­melői árak bevezetésével pe­dig ismét hozzákezdtünk egy évek óta húzódó problémá­nak a megoldásához, nép­gazdaságunk egészséges fej­lődését nehezítő egyik aka­dály elhárításához. Az eddigi termelői árrend­szerünk — amelyet 1950-ben dolgoztak ki az akkori vi­szonyoknak, termelési felté­teleknek megfelelően — ugyanis már sok tekintetben nem felelt meg az időközben megváltozott gazdasági vi­szonyainknak! A termelői ár fő funkciója az, hogy a nép- gazdasági értelemben vett gazdaságosság mércéje. Ah­hoz pedig, hogy ezt a funk­cióját betöltse, a mi viszo­nyaink között az elszámolá­sok és a finanszírozások rendjét úgy kell megállapí­tani, hogy a vállalati önkölt­ség megközelítően fedje az önköltség tárgyi fogalmát, hogy az önköltség az árban megtérüljön s hogy az ár alapja ne a vállalati önkölt­ség, hanem a társadalmilag szükséges önköltség legyen. Az eddigi árrendszerünk az említett követelményeket tekintve mindhárom vonat­kozásban már hiányosságo­kat mutatott; Következmé­nyeként a bányászat, az építőipar, a kohászat számá­ra milliárdofcra rúgó ártá­mogatást kellett biztosítani b más iparágak önköltsége sem mutatta a valóságnak megfelelően azt a munka- és anyagráfordítást, amelyet a termékek előállításakor fel­használtak. Elég gyakran előfordult, hogy az eddigi termelői árrendszerünk a ta­karékosság helyett az anyag­pazarlásra, helytelen irányú műszaki fejlesztésre stb. ösz­tönzött; A most életbelépett terme­lői árrendszerünk éppen ezért új feltételeket teremt a tervezés, az ellenőrzés, a gazdasági vezetés számára, megszünteti a visszásságo­kat, lehetővé teszi a terme­lői árnak, mint a gazdasá­gosság mércéjének az érvé­nyesülését. Az új termelői árakat ugyanis a társadal­milag szükséges önköltség alapján állapították meg, s így általában az önköltség a termelési árban megtérül, sőt a nyereség is magasabb lesz. Az új termelői árak igen fontos vonása, hogy le­hetőséget nyújtanak a gaz­daságosság és az önköltség- csökkentésben való vállalati érdek közötti összhang meg­teremtésére, alapot adnak arra, hogy a vállalati érde­ket fokozottabban állítsák az anyagtakarékosság szolgála­tába. Az új termelői árrendsze­rünk a műszaki fejlesztés serkentésére is jobb feltéte­leket teremt, mert az ár tar­talmazza a 0,5 —8 százalékos műszaki fejlesztési alapot is. Sőt egyenesen ösztönöz a műszaki fejlesztésre, mivel az ilyen célra rendelkezésre bocsátott összeget alapsze- rűen kezelik, az itt elért megtakarítás nem csökkenti az önköltséget, nem javítja a vállalati eredményt. Vagy­is a vállalatok érdeke, hogy felhasználják a műszaki fej­lesztésre biztosított összeget. Az új termelői árak kiala­kításakor arra is gondoltak, hogy a különböző árak az anyagok célszerű felhaszná­lására is ösztönözzenek. A szén ipari továbbadás! ára például arra a feltételezésre épült, hogy minden tüzelő- berendezésben a legmegfe­lelőbb szenet használják. A szén ártarifája ezért a való­ságos minőségi tényezők sze­rint finomítja az árarányo­kat, amikor még a lignit fel­használására is ösztönöz. A szén ipari átadási árát úgy hozták összhangba más ener­giahordozók árával, ahogyan ezt tüzeléstechnikai szem­pontból összehasonlítható fajlagos tulajdonságuk, álta- ban kalóriaértékük meghatá­rozza. Ugyanakkor messze­menően takarékosságra ösz­tönöz az ár az import-alap­anyagú koksznál, fokozott felhasználásra serkent a vi­szonylag nagyobb mennyi­ségben rendelkezésünkre álló fűtőolajnál. Ezért az előbbi­nek árát valamivel maga­sabban, az utóbbinak árát valamivel alacsonyabban rögzítették, mint ahogyan azt kalóriaértékük megszabná. A termelőd árak kidolgo­zásakor nagy súlyt helyez­tek arra is, hogy a külföld­ről behozott termékek ipari átadási ára megfelelő arány­ban legyen a belföldön is gyártott azonos, vagy rokon- cikkek árával: Ezzel a régi árrendszernek azt a fogyaté­kosságát küszöböltük ki, amely nemegyszer hazai anyagok helyett az import­anyagok, illetve cikkek fel- használására ösztönzött; Az új termelői árrendszer sok más mellett lehetőséget nyújt arra is, hogy az állam a gyártmányonként! nyere­ség differenciálását felhasz­nálva, befolyásolja a terme­lés összetételének alakulását. Az új termelői árrendszer például magasabb árat biz­tosít az egységes szemnagy­ságú osztályozott és portala- nított szénre, hogy ezzel ösz­tönözzön a jobb osztályozás­ra, a meddő kiválogatására, a gondosabb termelésre. S így van ez más cikkeknél is. A téglagyárak évék óta el­hanyagolják a cserépgyár­tást. Ezért az új árrendszer­ben a cserépgyártás nagyobb jövedelmezőséget biztosít, mint a téglagyártás: . Az új termelői árak tehát ” az eddiginél lényege­sen tisztább képet adnak ar­ról, hogy mit, mennyiért ké­szítünk, hol kell javítanunk a munkákon, hogy eredmé­nyesebben, gazdaságosabban termelhessünk. Az új terme­lői árak bevezetése kétség­telenül okoz majd átmeneti nehézségeket: Éppen ezéri — különösen most az év első felében — igen nagy figyel­met kell fordítani a terme­lési és tervfegyelemre, a szakszerű gazdasági veze­tésre,' : Az 1958. évi békekölcsön­sorsolások mérlege Az Országos Takarékpénz­tár 1958-ban négyszer rende­zett békekölcsön-sorsolást és esetenként 3—3 kölcsön húzá­sát bonyolították le. 1958-ban összesen 1 333 250 nyereményt sorsoltak ki, 326 725 200 forint értékbe*. Nagy nyeremények közül 12 százezer forintos fő­nyeremény, 134 ötvenezer fo­rintos és 138 25 000 forintos nyeremény jutott a szerencsés kötvénytulajdonosnak, ugyan­akkor a kívánságnak megfele­lően jelentősen növelték az alacsonyabb összegű nyeremé­nyek számát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom