Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-20 / 300. szám

NAPLÓ 1958. DECEMBER 20. 1 A „Partéiét“ sokat segít a munkánkban Ankét a városi pártbizottságon Csütörtök délután anikétot Kapusi Mihály elvtárs. a propagandistája arra kérte tartottak a városi pártbizott- RÖVIKÖT pártvezetőségének Ripp elvtársat, hogy foglalkoz- ságon a „Pártélet“ című folyó- tagja a pártvezetőség vélemé- zanak többet a pártoktatással, irat munkájáról. Megjelentek nyét tolmácsolva javasolta, s ha mód nyílik rá, növeljék Ripp Géza elvtárs, a „Párt- hogy a „Pártélet” írjon többet a példányszámot, mert nem élet“ szerkesztő bizottságának a Magyar Tanácsköztársaság lehet elég „Pártélet”-et kapni, tagja és több pécsi üzem, in- 40 éves jubileumáról, szólal- Androsovits Zoltán elvtárs, a tézmény pártszervezeteinek tassa meg a munkásmozgalom városi pártbizottság ágit. prop. képviselői. veteránjait. írassanak több cik- osztályának munkatársa azt Ripp Géza elvtáns rövid be- a néptömegek sűrűjében kérte Ripp elvtánstól hogy ír­vezetőjében ismertette a do gozó kommunista aktívák- janak bővebben a pártmunka „Pártélet“ munkáját. Mintegy adjanak hírt a munkás- módszereinek, az eredmények másfélévvel ezelőtt indult őrség életéről. A. „Pártáiét elvesének hogyanjáról meg, azzal a feladattal, hogy mozgalmat kezdeményezhetne Ripp elytárs a javaslatok harcoljon a párt újjászervező- a Jef!,es uí munkásmozgalmi többségével egyetértett. Meg- séért, a revizionizmus, a szék- in£uloku megtanulásara, oly szólaltatják a régi harcosokat, tariánizmus, az elleitforrada- P^d?"> hogy kozolne egy-egy több - a tömegek sűrűjében lom elten. Ma a legfontosabb mduló szövegét és kottáját. dolgozó - aktíva cikket fog­párthatározatok — a munkás- Samu József elvtárs, a MÁV ják közölni, _nunt eddig. A osztály helyzetéről szóló és igazgatóság pártszervezetének munkásőrségről is írnak hama- pártunk művelődéspolitikai Propagandistája és a Baranya rosan, s igyekeznek cikkeiket irányelveiről szóló határoza- megyei Építőipari Vállalat módszeresebbé tenni. tok és más párthatározatok — ........................................................................................................... sz olgálnak a mindennapos Kisgép-kiállítás Sellyén Ma délelőtt nyílik meg a sellyei földművesszövetkezet háztartási és mezőgazdasági kisgép-kiállítása. A vásárlás­sal egybekötött kiállításon mintegy 4 millió Ft értékű árukészlet áll a vásárlók rendelkezésére. A kiállítás egyik érdekessége, hogy az eladást a helybeli szövetke­zeti nőbizottság tagjai vég­zik társadalmi munkában. Ugyancsak ma délelőtt Y nyílik Sellyén a földműves­szövetkezet rendezésében az MSZMP községi székházá­nak nagytermében a szovjet mezőgazdaság fejlődését bemutató nagyméretű doku­mentum-kiállítás is, amely- nék anyagát a Magyar Szov­jet Baráti Társaság bocsá­totta a földművesszövetkezet rendelkezésére. A kultúrált árupropagandáról munka vezérfonalául. Elsősor­ban a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését akarják cik­keikkel segíteni, mert ez ma a legégetőbb és legfontosabb tennivalónk. Többet foglal­koznak a kultúrpolitikai kér­désekkel is, mert ez nemcsak az értelmiség ügye, a kultúr- forradalomnak a munkásosz­tály ás dolgozó -parasztság kul­turális felemelése a legfőbb célja; A hozzászólók elismerően szóltak a „Pártélef'-ről. Ko­moly segítőtársuk volt a vá­lasztások előtt és az ma is. A folyóirat számos cikkét ki­emelték, a legutóbbi, decem­beri számból például Bognár Gyula, az 06ztályharcról szóló és Rapai Gyuláinak a propa­gandamunkáról szóló cikkét dicsérték. Több figyelemre méltó taná­csot is adtak Ripp elvtársnak, A népi írókról tartott előadást Mesterházi Lajos elvtárs a pedagógiai főiskolán Csütörtök délután Mester- térve, állásfoglalásuk haladó előtt nincsen külső akadály.) házi Lajos író, az Élet és Iro­daiam felelős szerkesztője a pedagógiai főiskolán előadást tartott a népi Írókkal kapcso­vonatkozásaira, majd ideoló- Nemzeti függetlenségünk! giájuk alapvető kérdéseit ve- „lánglelkű” védelmezői, volta- ( tette fel, képpen a társadalom fejlődé-]) • Nem kisebb kérdésről van se, népünk felemelkedése el­len szónokolnak; Hol az az utca December 18-i nincsen udvari ld- vanna, ■ teszem azt, számunkban írtunk járata. szőnyeget porolni. „ , - Tehát ebben az Például az.Uzsok y ügyben tiszta vizet utca sarkán lévő mai csodáról, neve- kell csurgatni a po- épületben. Vagy ki- aetesen arról, hogy hárba; A nevezett megy az utcáira és épültek olyan lakó- udvari kijárat nél- kerítés nem lévén, házak, amelyeknek kiüli épületek Pé- besétál a szomszéd egyszerűen nincsen esett, a Petőfi ut- utcából az udvarra, udvari kijáratuk. cában találhatók; vagy ha a földszim- Ebből a pár sor- Itt bárki megnézhe- ten lakik, kilép az bél jópár félreértés ti őket; ' udvari ablakon, adódott. Többen ar- Ezekben az épfl- Egyik sem valami ra gondol tak, hogy letekben gondoltaid szerencsés megöl- a példálózás ked- hatnak a háziasz- dés;: s Az udvarra véért felhozott sely- szörnyeik, hogyan nyíló ajtó jobb. lyei panedhézmak jussanak ká az ud- — K — szó, mint a magyarság hely­latos problémákról, Az igen aete a világban, jelene és jö- Nem kevésbé kártékony a élvezetes és mélyen szántó elő- vője. Hogyan látják egy nem- demokrácia demagóg, kispol- adás meggyőző okfejtéssel vi- zet nagyságáit és függetlensé- gári értelmezése sem. Ma már 1 ági tóttá meg azokat a főbb gét a nacionalista ideológia nem kell sokat magyarázni, kérdéseket, amelyekben a né- képviselői? „Legyünk magya- mit jelent az egyenlőség a pi írókkal nem érthetünk rabb magyarok!“ Nekünk nem „tiszta“ demokrácia országai- egyet. A mintegy kétórás fejte- szabad részt vennünk a törté- bű-n. Nyugatról hazatérő fia- getésen a főiskola tanárai és nelemben — mondják. Leg- táljaink sokat tudnak erről tanárjelöltjei zsúfolásig meg- nagyobb történelmi tettünk, beszélni. 1956. őszén magunk töltötték a hatalmas dísztér- puszta fennmaradásunk a né- is tapasztaltuk. Nekünk más met. pék nagy tengerében. Valóban demokrácia kell! Népünk éle­Mesterházi elvtárs vázolta így szolgálnánk helyesen nem- tét a társadalmi fejlődés ob- röviden a népi írók mozgai- zetümk nagyságát? Mesterházi jektív törvényei irányítják, mának történeti szerepét, ki- elvtárs történeti és gazdasági Társadalmunk minden tagja adatokra hivatkozva bebdzo- szabad és boldog, ha felismeri nyitotta, hogy nem. Történél- a társadalmi fejlődés szükség­mi nemzet csak áldozatkész, szerűségeit, és cselekvéseit internacionalista nép lehet, ezeknek megfelelően irányít- Egy nép nagyságát gazzal mér- ja. Mi, kommunisták azon dói jük, mennyit tesz óz emberi- gozuink, hogy társadalmunk Ságért. Napjainkban az em- minden tagja továbbra is sza- beriség szolgálata a forrada- bad és boldog legyen, ezért is lom tovább vitelét, a szocia- vitatkozunk s folytatjuk to- lizmus építését jelenti szá- vább a harcot az emberek murikra. Ebben a munkában gondolkodásának megtisztítá- pedig vállvetve kell együtt ha- sáért minden fajta kártékony ladnunk testvémépeinkkel: a nézettől — fejezte be Mester- Szovjetunióval és a népi de- házi elvtárs. makratikus országokkal. Az előadás utáll a teTlári Sokakat megtéveszt még a testület tagjai Mesterházi La- hamisain értelmezett függet­lenség és demokrácia eszméje. .Valójában mit jelent egy nem­és hol az a ház? jós vezetésével konferencia | keretében vitatták tovább a népi írók ideológiájával és esz- '­zet függetlensége? Azt, hogy *f^Val kRpcSolat°S prob-< a nemzet társadalmi haladóm. N. L.( ■■■■■■MM! ­49 A néger negyed már nem volt olyan ragyogó, mint a downtown. (belváros) Felhő­karcoló helyett hullámlemez- bádoggal borított alacsony há­zikók, lakóházzá alakított autóbuszroncsok ácsorogtak rendetlenül. Néhány negyed­órás nyomozás után rábukkant a keresett lakásra. Nem nyi­tott be mindjárt. Magában la­tolgatta az esélyeket. Annyi gondja van itt minden ember­nek, bizonyára ezeknek is, s most ő még külön is terhelje őket? De ha itt sem próbál­kozik meg állásszerzéssel, ak­kor nemcsak a hazajutásról kell letennie, de még megél­ni sem tud! De nehéz dolog, ha az embernek a saját lábán kell megállnia, különösen ide­gen földön! — szűrte le a vég­ső tapasztalatot. — Mr. Paul Eatont kere­sem! — nyitott be a földszinti lakásba. Barátságos arcú, kissé kö­vér néger asszony nyitott aj­tót. — Az uramat keresi? Nincs itthon. Miért keresi? — né­zett végig kutatva a nyúlánk fiún. — Az öccse küldött ide Bos­tonból, együtt tanultunk ott. Szerettem volna beszélni Mr, Eatonnal, — folytatta elbátor- talanodva. Hiába tette meg ezt a hosszú útat, csak kevés­ke pénze fogyott! ■* Maga a Del magyar ba­rátja? — derült fél a nő arca. — Miért nem ezzel kezdte? Del írt magáról, telefonon is érdeklődött már, hogy volt-e itt nálunk. Zoli egészen meghatódott, lám szegény Del milyen ren­des fiú; mennyire gondol rá, pedig neki is éppen elég baja van! Ha ilyen ember a bátyja is, aikkor biztosan nem jött ki ide hiába! — Üljön csak le! Egyen velünk, úgyis rossz bőrben van. Látszik, hogy senki sem visel gondot magára! De miért nem jött előbb már hozzánk? — tuszkolta a zavart fiút az asztal mellé. Zoli restellkedve ült le, de az egyszerű környezettel ha­mar megbarátkozott. A szem­közti székből kerekjejü, rövid hajú néger apróság meregette rá nagy bogárszemeit. Ilyen közelről bizony nem sok fehér emberrel találkozott; látszott is rajta, hogy fél a sápadt lá­togatótól. Zoli ránevetett, hü­velykujját az orrára tette, úgy malmozott a többivel, mi­re a kicsi is felderült, ügy lát­szik ez a fehér bácsi nem olyan, amilyenekről Paul apa szokott mesélni! Már * nem volt zavarban, amikor az asszony eléje tette a vajjal leöntött, főtt kukori­cából álló kisebb dombot. — Mit képzel Mrs. Eaton, hogy én még ezen a Héten nem ettem? Elszántan nekivágott azon­ban a hatalmas adagnak, miután az apróság nagy bá­mulatára még jól meg is sóz­ta. A ki* Tom odaáUt eléje, kövér mutatóujját a szájába vette, úgy figyelte a farkas­étvággyal falatozó, nevetősze- mű fehér embert. Még jócskán volt a tányé­ron, amikor nyílott u szoba ajtaja. Jól megtermett, széles- vállú néger férfi állt az ajtó­ban, Szétnyitott olcsó pamut­ingéből kilátszott izmos, vas­tag nyaka. Tekintete inkább csodálkozva, mint megrökö­nyödve járt ide-oda az étkező fiúról a nevető asszonyra. ZoK restellkedve ugrott fel az asztal mellől, de magyaráz­kodásra már nem is volt ideje, mert Mrs. Eaton csaknem kia­bálva kezdett beszélni; — Megérkezett végre az öcséd bostoni barátja! Ne nézz rá olyan mérgesen, mert még elszalad, amilyen félénk! — ön Mr. Eaton? — jött meg lassan Zoli hangja is. A férfi nagy szemei öröm­mel csillantak fel. Mindkét kezét előre nyújtotta: — Maga volt az öcsém párt­fogója? A fiú megírta, hogy milyen rendesen viselkedett ővele. Sajnáljuk, hogy olyan balszerencse érte! Mit lehet most tenni magáért? — Ugyan Paul, ezt már evés közben is megbeszélhetitek! Hagyd szegény gyereket nyu­godtan enni! — tört elő Mr*. Eaton bői a háziasszony. — Ö, köszönöm, éppen ele­get ettem már! — szégyenke­zett Zoli. Már bánta, hogy ilyen könnyem engedett « kí­nálásnak. Mit képzel most ró­la Del bátyja, hogy ennyire alamizsnára szorul?! — Ne zavartassa csak ma­gát! — bátorította Paul, — én is mindjárt nekiülök. Ak­kor pedig kevés marad más­nak, ha én egyszer komolyan nekifogok valaminek! — húz­ta nevetésre vastag ajkait. Most különösen hasonlított becsére, Zolinak legalábbis így tűnt. Igaz, az ő szeme előtt a legtöbb néger egyforma volt, csak alakjuk és ruhájuk szerint tudta megkülönböztet ni őket , Nem volt kibúvó, folytatni kellett az étkezést. A férfi ölé be kapta a kis Tomot, ő is asz­talhoz ült. — Maga most először is munkához szeretne jutni, ugye? — Azt szeretném bizony, bólintott várakozó szemmel Zoli. — Hát, — piszkálgatta va­kító fehér fogait a néger — nem akarom előre megrémí­teni, de nem szabad nagyigé nyűnek lennie. — You may know, the boom is over! (Tudhatja, vége van a fellendülésnek) — tette hoz­zá magyarázóan. — Sajnos, erről már más­hol is hallottam. Most akkor nem tudok elhelyezkedni sehol, sem? > — Na ennyire azért nem veszélyes! Nem lehetetlen az elhelyezkedés, csak éppen ne­hezebben megy egy kicsit, mint máskor. Ilyenkor viszont nem szabad válogatni a mun­kában. — Én nem is válogatok, bár­mi megfelel, ha el tudom vé­gezni, -%t fogadkozott Zoli. (Folytatjuk) M ég a „közmondásos” em­ber sem követi mindig azt az aranyigazságot, hogy a „jó bornak nem kell cé­gér”, különösen, ha a saját pénztárcájával kell bebizo­nyítania a közmondás helyt­állóságát. Közmondás ide, közmondás oda, az emberek többsége mégiscsak oda­megy, ahová a hírverés csá­bítja őket. Most már csak az a kér­dés, hogy a hírverés, más­szóval propaganda, kivel szemben, milyen célokért, kinek az érdekében történik. Nyilvánvaló, hogy a kapita­lista országokban a már év­század óta kialakult úgyne­vezett áru-, vagy beterelő propaganda nem is annyira a közönség érdekében, ha­nem elsősorban a konkurren- cia elfojtására, megelőzésé­re törekszik; minden áron, minden eszközzel elcsalni, el­terelni a közönséget a kan­kurrenstől. És ebben a „nemes” ver­sengésben semmi sem drága, ha célhoz vezet, még az em- béri méltóság megcsúfolása sem. Egy olasz lapban olvas­tuk: Amado Quintavell már évek óta azzal keresi kenye­rét, hogy kopaszra borotvált fejére különböző olasz cégek reklámszöveget festenek, ami érthető feltűnést és ezzel együtt „hasznos propagan­dát” eredményez az „ötletes cégnek”. Egy lisszaboni lap­ban nemrég a következő ap­róhirdetés jelent meg: „Ala­csony termetűek, magasab­bak lehetnek egy kitűnően bevált amerikai módszerrel”. Az apróhirdetésre több szá­zan jelentkeztek s miután megküldték az apróhirdetés­ben kikötött, 50 forintnak megfelelő összeget, egy-egy pár cipőbetétet kaptak, amely két-három centimé­terrel emeli viselőjének ma­gasságát. A párizsi Montmartreon,. az egyik éjszakai lokál fe­lett hirdetés olvasható, amely éjszakáról éjszakára renge­teg férfi vendéget vonz. A hirdetés így hangzik: „Tán­cosnőink ruhái 21 órakor a földig érnek, 22 órakor bo­káig érők, 23 órakor térdig és így tovább... — Biztosak vagyunk abban, hogy ön haj­nali négy óráig marad .. Í me egy kis ízelítő a nyu­gati cégek „'árupropa­gandájáról”. Természetesen akadnak szép számmal szel­lemes propaganda-fogások is, amelyeket mint módszert akár a mi vállalataink is át­vehetnének. Például a dán hentesek újfajta csomagoló­papírt hoztak forgalomba, amelyre különböző ételre­cepteket nyomtatnak és ezen­kívül a következő szöveg ol­vasható a csomagolópapíron: „pontosan mérünk, azt a mennyiséget akarjuk önnek eladni, amit kért.” Hogy kö­zelebbi példával is éljünk, az „Elida” szappangyár szel­lemes propagandájára való­színűleg még sokan emlékez­nek. A 30-as években Buda­pesten és itt Pécsett is he­tekig látható volt az a lát­szólag semmitmondó és mindamellett figyelmet kel­tő kék-vörös színekben pom­pázó kirakat egy hatalmas kérdőjellel. Nem túlzás, de a közönség valóban feszült érdeklődéssel várta és talál­gatta a rejtvény megoldását, ami végeredményben a nép­szerű és jó kék-vörös szap­pan „beharangozó” propa­gandája volt. Hazánk felszabadulása után, amikor gyáraink, vál­lalataink a kapitalista vál­lalkozók kezéből a nép tulaj­donába kerültek, eleinte bi­zony nem élhettünk a szocia­lista árupropanganda eszkö­zeivel. Ez érthető, hiszen á kiégett gyárak, a kifosztott vállalatok, üzletek újjáépí­tése után gondolhattunk csak a módszereiben és tartalmá­ban is új kultúrált árupropa­ganda megteremtésére. A míg nem volt árubőség, addig a propaganda is csak másodrendű kérdésnek számíthatott. És ma, amikor nyugodtan kijelenthetjük, hogy az élelmezési, háztartá­si, ruházati, pipere- és más cikkekben nemcsak árubő­séggel, de óriási választékkal is rendelkezünk, elsőrendű feladattá vált a megfelelő árupropaganda állandó fej­lesztése is. Nyilvánvaló, hogy az árubőség egymagában nem elegendő. Szükséges hozzá a közönség vásárló­kedvének, ízlésének, tájéko­zottságának formálása, ki­elégítése is. Ma, amikor az emberek jólöltözöttek, egyre nagyobb gondot okoz az újabb és újabb árucikkek propagálá­sa, hogy a vásárlók kedvet kapjanak újabb és változato­sabb cikkek beszerzésére. A helyes propagandától függ például, hogy valami divattá válik-e, de vigyázni kell a túlzott buzgalom adta ízlés­telenségektől is, amire ma­napság is akad példa. Ilyen volt nem is olyan régen az a Kossuth Lajos utcai ha- risnyareklám, , amely egy túlságosan „fellebbentett” szoknyájú hölgyet ábrázolt, csupán a „harisnya ked­véért”. Kifogásolni lehetne azt a budapesti kirakatban látott árupropagandát is, mi­szerint a „Tiszta asszony Rapiddal mos” (attól még va­laki lehet tiszta asszony, ha nem is Rapiddal mos). Az egyik pécsi textilüzäet kirakatában ezt olvashatjuk: „Ebből válasszon!” — Jó, hogy nincs hozzátéve: „Mert ha nem, akkor baj lesz!” Ugyanakkor egy másik ha­sonló kirakat már figyelme­sebben közli a közönséggel: „Válasszon Mese szerint.” A pécsi áruházak árupro­pagandájában jelenleg az Állami Áruház áll a vezető helyen, bár többet is tehetne, ha erre a többi vállalat „kényszerítené”; Prospek­tusában, melyet a vásárlók rendelkezésére bocsátott, nem- / csak az új cikkekre hívja fel a figyelmet, hanem hasz­nos útbaigazításokat ad a kozmetika fontosságáról, elő­nyeiről, tanácsot ad a helyes öltözködésre, a szintetikus fonalból készült cikkek tisz­títására, kezelésére és egy sereg más olyan kérdésre, amely nagyban elősegíti az áruház és a vásárlók közötti bizalmas kapcsolatot. Olyan esetekben például, amikor a vásárló a keresett cikket nem találta, a vevőszolgálat azonnal értesítette, mihelyt a keresett áru megérkezett. N agyon sok ehhez hasonló figyelmességet tapasz­taltunk az Állami Áruház­ban, amelyet követendő pél­dának állítunk a pécsi és a megyei vállalataink elé is. <•—s —*y) Karácsonyi és szilveszteri színházi műsornaptár NEMZETI SZÍNHÁZ Dec. 25-én du. s: BOB HERCEC; Dec. 25-én este 7: BOB HERCEG Dec. 28-áh du. 3: BOB HERCEG Dec. 25-án este 7: BOB HERCEG Dec. 27-én du. 3: BOB HERCEG Dec. 27-én este 7: BOB HERCEG Dec. 31-én este >/»7: SZTAMBUL RÖZSAJA Dec. 31-én éjjel 11: SZTAMBUL RÓZSÁJA Jan. 1-én du. 3: SZTAMBUL RÓZSÁJA jan. 1-én este 7: SZTAMBUL RÖZSAJA KAMARASZÍNHÁZ TAVASZI KERINGŐ TAVASZI KERINGŐ TAVASZI KERINGŐ TAVASZI KERINGŐ DANDIN GYÖRGY DANDIN GYÖRGY PYGMALION PYGMALION PYGMALION PYGMALION A jegyek árusítása megkezdődött. Biztosítsa előre' jegyét!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom