Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-18 / 298. szám
NAPLÓ 1958. DECEMBER 18. 2 CSÓVA SZERENCSE? ' Tessék elhinni, vannak még csodák. De először mindenekr előtt: mi is az a csoda? Az egy megmagyarázhatatlan dolog, jelenség, tünemény. Persze, a mi századunkban már túlvagyunk azon, hogy bámész szemekkel és tátotl szájjal álljunk egy olyanféle probléma előtt, hogy miként lehetséges, hogy ellenlábasaink is élnek a gömbölyű föld túlsó felén és fejjel lefelé sétálgatnak anélkül, hogy leesnének. Ugyebár, amikor már televíziós tornyot láthatunk a Mecseken és szputnyt- kok repkednek az űrben, az ilyesmit is meg lehet magyarázni, minden gyerek érti: nem csoda. Mi hát a csoda? Ha azt mondanánk akárkinek, hogy az angyalok az éjszaka építettek egy kápolnát a Jakab- hegyen, ugye mindenki azt mondaná: ugyan kérem, az biztosan egy panelház, mert azt lehet egy éjszaka felépíteni és különben is régi vicc ez már, a múltkor a szemem előtt raktak össze egy ilyen házat Sellyén. De ha valakinek azt mondják, hogy ezen az őszön épült fel egy igen szép új ház, még udvara is van, ahová ki lehet nézni a konyhaablakból — ez sem csoda. De ha tovább boncoljuk a kérdést, és kiderül, hogy az udvarra nem nyílik ajtaja ennek a háznak, akkor már kezd csodaszagot kapni a dolog. Mert ugye, mi a csodának kell udvar, ha egyszer nem lehet oda kimenni. És különben is, ki tud az ilyesmire kézenfekvő tudományos magyarázatot? Mert ezt nem lehet megmagyarázni. Legfeljebb csak azzal, hogy.;. no de ezt mégsem lehet csak úgy rámondani valakire.; s Szóval ez csoda, -—K—• — Komoly játékos vagyok. Minden héten tizennyolc szelvénnyel játszom. Mindig, mind a kilencven számot kipécézem. Körülbelül ennek tulajdoníthatja ifjú Papp János azt a szerencsét, hogy a 49-es játékhéten négy találatot ért el Most üt ül az Országos Takarékpénztár pécsi fiókjában és Balatonyi Dezsőnek, a fiók vezetőjének magyaráz: — Úgy gondoltuk a feleségemmel* hogy nem vesszük ki az egész nyereményt. Százötvenezret egy kis ház és valami gyümölcsös, vagy szőlő vásárlására szántunk, azt itt hagyjuk betétben. Huszonháromezerből pedig felöltözködünk egy kicsit, veszünk valami bútort és egyetmást, a gyerekéknek. s Pappéknak már felnőtt gyerekeik is vannak, egyikük villamosvezető. Az egész család szenvedélyes lottó-játékos és jól kialakított családi szám- táblázatuk van. Ezen, egytől— kílencvenig a legkülönbözőbb változatban szerepelnek a számok. — Az összeállított számok egy része olyan sorrendben szerepel, ahogy azokat a pedagógiai főiskola kémiai tanszékén az előadó-terem táblájára — persze nem lottózás céljára — felírva láttam. A nyerő számok is erről a tábláról „származtak" úgy, hogy én most közel kétszázezer forintot kö- szönheték ilyenformán a munkahelyemnek, ahol egyébként laboráns vagyok. Papp János lottózás közben már egy kissé babonássá is vált. — Már régen mondtam a feleségemnek, hogy a százas lottózóból vásárolt szelvényekkel előbb-wtóbb nyerni fogok, így is lett... Persze, azért más szelvényen is érhetett volna el négy találatot, de ő most már végképp ragaszkodik a százas lottózóhoz, ahonnan most igazán rá- mosolygott a szerencse. — Most legalább nem fog veszekedni velem az asszony, ha lottót veszek — állapítja meg mosolyogva, mint akit az események igazoltak. — Mert nagyon sokat mart ám a szelvények miatt. De az ötezer forint, amit a lottó megindulása óta szelvényekbe fektettem, most sokszorosan visszatérült. A beszélgetés tálán délutánig is tartana — mert Papp János nagyon szeret beszélgetni — ha nem volna még hátra a nagy pillanat, amikor átnyújtják neki a százötvenezret érő betétkönyvet és a húsz százalék levonása után megmaradó huszonháromezer forintot. Dohai József né, az OTP pénztárosa Papp János kezébe teszi a bankjegykötegeket. — Hát ami igaz, igaz — szólal meg a nyertes — súlyra is szép kis summa ez.. ■, — aztán vissza is adja. Amig nem szemeli ki a házat a gyümölcsössel, nem viszi haza, itt nagyobb biztonságban van a penge. Csak a huszonhárom- ezer forintot viszik el, boldogan, meghatottan mosolyogva. Aztán megkezdődik a szerencsepénzből' a karácsonyi vásár, harsanyi Mohácsról jelentik A selyemszövő gyárban jelenleg az éves terv túlteljesítéséért, s az élüzem feltételeinek megszerzéséért folyik a munkaverseny. A legjobbakat ezúttal is jutalmazni fogják. A porcelánkészletekből és a flotirtörülközőkből álló mintegy hatezer forint értékű jutalomtárgyakat a szokott helyen, a porta melletti üvegvitrinben állították ki. A gyár egyik szövőnője már hat flotirtörülközőt nyert kettesével a munkaversenyekben. * Mohácson nagyon elharapódzott az utóbbi hónapokban a lakásuzsora. A lakáshiányt súlyosbítja, hogy az épülő farostlemezgyár dolgozói közül is sokan a városban szeretnének — ha átmenetileg bútorozott szobában is — elhelyezkedni. A nagy lakással rendelkezők közül spekulációra használják fel a pillanatnyi helyzetet, mint Nemes Vik- torné, a farostlemezgyár adminisztrátora is, aki a Felszabadulás útja 3. sz. alatti két teljesen üres szobáját kettő- ezerhatszáz forint havi bérért engedte át vidéki munkásoknak. Szerencsére már az első héten felfedezték a dolgot és Nemesné ellen eljárás indult a'mohácsi járás- bíróságon. A „jól fizető” albérlők azóta már elköltöztek, Nemes Viktornét viszont négyhavi felfüggesztett börtönbüntetésre és 500 forint pénzbüntetésre ítélte a mohácsi járásbíróság. Január elsejétől csak termelői igazolvqnnyal 'ehet árusítani a pécsi és komlói piacokon Az élelmezésügyi miniszter tosítja, mert kizárja a placokrendelete alapján 1959 január 1-től a pécsi és komlói piacokon csgk azok a termelők árusíthatnak gabonaféléket, ezek ról a termeléssel nem foglalkozó álőstermelőket, spekulánsokat és egyéb kupecekét. A termelői Igazolvány kiállításáért 20, 50 vagy 100 forint*» szerezzék be a községi (kerületi) tanácsokon. A tanácsok néhány napon belül megkezdik az igazolványok kiadását. Nevelői munkaközösségi találkozó V Hiányban Hétfőn, december 15-én a siklósi járás napköziotthon-ve- zetői és a napközi otthonokban dolgozó nevelők munkaközösségi találkozót rendezitek a villányi általános iskola napközi otthonában. A megbeszélésen, és gyakorlati bemutatón Baranya megye Tanácsa Művelődésügyi Osztálya, részéről résztvett Fekete Béla elvtárs. Fekete Béla elvtárs bejelentette, hogy a napokban érkezik meg a megye több napközijébe a teljesen új szabványbútor, 1959. január 1-től kezdve a megye csaknem minden napközi otthonában engedélyezik a felemelésre beterjesztett étkezési létszámkeretet. A munkaközösség az értekezlet' végén abban állapodott meg, hogy a következő találkozót, amely 1959. február 15- én lesz, a beremendi napköziotthonban rendezi meg. A Magyar Honvédelmi, Sportszövetség előadásokat tart Mohácson „Ki az igazi hazafi" címmel. Az előadásnak, amelyet a belvárosi fiú, a belvárosi leány, a külvárosi általános, a szőlőhegyi általános, valamint az iparitanulóiskolában és a MTE evezős szakosztályában tartottak, közel hatszáz hallgatója volti Úgy tervezik, hogy az előadást a helyi üzemekben és a járás nagyobb községeiben megismétlik. * Véget ért a városban a „Partizánok a szabadságért” cjmű kiállítás. A kiállítást öt nap alatt mintegy ezerötszá- zan tekintették meg. * A külvárosi általános iskola kisdiákjai nemrég Duna- szekcsőre látogattak, ahol szívélyes fogadtatásban részesítették őket hasonlókorú pajtásaik. Azóta a dunaszekcsői- ek visszaadták a látogatást. Nekik filmet vetítettek a mohácsiak és a vendégség örömére még gyermek-bált is rendeztek. * Idestova fél esztendeje keskenyfilmes mozit kapott a külvárosi iskola. A Baranya megyei Moziüzemi Vállalattal egyetértésben itt rendszeresen ifjúsági tárgyú filmeket vetítenek. Az előadásokat pénteken és szombatonként tartják. * Mohács város Művelődési Házában nagyszabású közös hangversenyt rendez ma este a Mohácsi városi Tanács és a földművesszövetkezet. A könnyűzenei hangversenyen — melyet igen nagy érdeklődés előz meg — a Mohácsi városi Tanács rádióból is ismert nagy, szimfonikus zenekara és a Mágocsi Földmü- vesszövetkezet hatvantagú kitűnő énekkara lép fel. A színvonalasnak ígérkező hangversenyt Dalosünnep címmel rendezik. ‘* * Atomfizikai előadássorozatot tartanak a városban januárban. Az előadásokat a Városi Légoltalmi Parancsnokság és a TIT szervezi. őrleményeit, továbbá kukori- illetéket kell leróni a termelő j cát, napraforgómagot, burgonyát, zöldséget, hüvelyeseket, gyümölcsöt, tojást, baromfit, tejet és tejterméket, füstölt és sózott szalonnát, zsírt, akik a lakóhelyük szerint illetékes községi vagy városi kerületi tanácsoktól termelői igazolványt váltottak ki; A termelői igazolványt mindenki megkaphatja, aki ténylegesen szántó, szőlő, gyümölcs vagy kert művelési ághoz tartozó földterületen mezőgazda- sági termelést folytat. A termelői igazolványok kiadása nem korlátozza a termelők szabadpiaci értékesítési művelése alatt álló terület nagyságától függően; Az élelmezésügyi miniszter rendelete szerint szabálysértést követ el és pénzbüntetésre kell ítélni azt a termelőt, aki január elseje után termelői igazolvány nélkül árusit a pécsi vagy komlói piacokon, vagy aki nem a saját termelvényeit ársítja, aki nem a saját igazolványával árusít. A szabály- sértés alapjául szolgáló terményt vagy terméket él ja lehet kobozni; A fentiek alapján szükséges, hogy az érdekelt termelők a 99 Szabad-e visszavonulót fújni?” Nem fantázia szülte a történetet. Színhely: a megye egyik üzeme, a szereplők: magukra fognak ismerni. jogát, sőt annak védelmét biz- termelői igazolványaikat időben Kedves vendég falun: Mari néni és Gergely bácsi Deli látván igazgató lemondott. A lemondást több hónapig tartó, végnél- Szegedi JóZsefné som akart bele- Deli úgy érezte, Elsuipangazgatóságánaik, másikat a városi pártbizottságnak küldte el expressz ajánlva. A harmadik Szegediné, a párttitkár asztalára került. Járják az országot, hamarjában ki sem tudják számítani hány kilométer maradt 8 esztendő alatt a kis együttes mögött. Tízezer? Százezer? Nem a nézőtér hallgatja tréfáikat. Fejér megyében olyan népszerűek, hogy a megyei tanács megvendégelte és ajándékokkal tisztelte meg őket. Mari né■ ez S Úgy tűnik, nemcsak járható)! út, hanem olyan, ! amelyen járni kell.» ízetlen bohóckodás,« malackod ó tréfák és ■ izlésrontó dzsesz- ■ : i,cun a mmi íic- kavalkádok egyve-g távolság méri fára- nit — Völcsey Ró- lege helyett jobban B E * dozásaikat és sike- zsi, és Gergely bá- szolgálja a közön-1 állandóvá vált. Az utóbbi időben ség szórakoztatását! reikef, hanem a közönség tapsa, nevetése, lelkes öröme. H a ki ra gasztják a plakátot a helység apraja- nagyja várja őket: jön Mari néni, itt lesz Gergely bácsi! Sok millió hallgató ismerte és szerette meg őket a rádió adásaiból. Hát még, ha nemcsak hallani, de látni is lehet a híres párt. A szüntelenül zsörtölődő kedves öregekre mindenki csit — Balázs János, társaikat Máté Jolánt, Béres Ferencet, Markovics Endrét s a Csásaár- Groll harmónika- kettőst. Műsoruk, talán ez a jelző jár legközelebb az igazsághoz, népi esztrád. Humora a falu, a magyar parasztember mókázó kedvének hangulatával nyeri meg a közönséget. Különbözik a városi humortól, hatásának ez egyik titka. az ilyen, klasszika sokat is megszólaltató irodalmi mű- B sor. ; Baranya faival ■ Beremend, Siklós, ■ Sellye, Szigetvár, ■ Vajszió stb. zsúfolt! házak ünnepelték, 5 közkívánatra kel-! lett az Országos i Rendező Irodának i ismét lehozni, hogy! Pécsszabolcs, Sásd.J Mohács, Villány és! november 20-án es-! te fél 9 órakor a! szó-! km qua cjöztjß pírttwkarral, aki s egyezni a lelópésbe. mindent meggondolt magában hant emlékezetében az az öt év, amit a gyár élén töltött el. Hej, de rosszul állt akkor az üzem szénája! Örökké baj volt a tervteljesítéssel, a munkaidő alatti fürdőzések és bevásárlások (a diszpécseri engedély is elég volt ahhoz, hogy az asszonyok a városiban csatangoljanak) mindennaposnak számítottak. Nyitrai Zoltán művezetőt egyszer éjfélkor, két órával az éj jeles műszak kezdete után kapta el az Aranyfácánban. Kártyázott. A lógásokat megszüntette, a gyár egymás után kétszer élüzem lett. Megérte az álmatlan éjszakákért! Csak az egészsége! Gyomorfekélye lett. Kezdetben ügyet sem vetett rá, ma már eléggé előreszinte csúnéhány emberre. Megbántotta őket igazságtalanul. Nem pihenésre vágyott, csak a nyugodt életet áhítozta. A nyolcórás, a ke- vésgondú munkaidőt, a váltakat roppantó felelősség nélküli napokat. Fizikai munkás akart lenni, mint régen A műhelylátogatások mindig a „melós- életét" juttatták az eszébe. Fáradt idegeire zsongítóan hatott a gépek zümmögése, tele tüdővel szívta magába a fémek és olajok ismerős illatát. Ne mondják, hogy meghátr< és rendetlen fészket hagy maga után, A gyár mutatószámai jók, valószínű élüzem lesz az év végére, ö pedig a gépek köI beleegyezett a lemondásba, két felté_____ ____ ____ Liszt-teremben --- kív áncsi. Ahová S a jókedvű tréfát rakoztassák a pécsi! zött fog dolgozni. csak begördül az rnegtetéel a szép közönséget, í A lemondólevelet három példányban •utóbuszuk, zsúfolt ver», ▼« ▼" gépeltette le. Egyiket a minisztérium A minisztérium téliéi. Egy: amíg új igazgatót keresnek, a helyén marad, kettő: addig senkinek sem szól a visz- szalépésről. Zavart okozna a gyárban, elvonná az emberek figyelmét a munkától. Csak hárman tudhatnak róla: ő, a titkárnője és Szegediné. A városi pártbizottság véleménye: jól dolgozott. A lemondást csak akkor fogadják el, ha a betegsége olyan súlyos, hogy hosszú kezelést kíván. Vizsgáltassa meg a gyomrát alaposan. Szegediné tizenhárom éve ismerte az igazgatót, együtt indultak el a mozgalom rögös útján. Tudta, hogy Deli elvtársnak pihennie kell, de a betegsége nem olyan súlyos, hogy lemondjon. Nem fogadhatják el! Senkinek sem szólt a levélről. Bezárta a páncélszekrénybe, s egy hónapon át minden áldott napon elolvasta. Néha többször is, már kívülről tudta az egészet. Szerette volna úgy istenigazában megmondani Deli elvtársnak a véleményét, de hiába kutatta árgus szemmel a sorokat, nem volt abban olyan szó, amibe bele lehetett volna „kapaszkodni", legalábbis nem talált benne. Közben egy küldöttség ment a gyárból Budapestre, tapasztalatcserére. A minisztériumban valaki kikotyogta nekik a lemondás hírét. Alig tértek vissza, elterjedt az egész üzemben. Működésbe lépett a fantázia. A „lemondott"-ból hamarosan „lemondatták" lett, egyesek szerint „azért, mert nem kapott kormánykitüntetést." És így tovább. Megkezdődött a találgatás, hogy ki lesz az új igazgató. Voltaképpen négy ember keverte meg a gyárat. Császár István üzemrészvezető, Csaba Antal főmérnök, Kerekes János művezető és Kocsis András főművezetői Nagy a gyár, ők csak egy töredékét alkották a műszaki gárdának. A túlnyomó többség — régiek és újak — összeforrtak a munkában, fegyelmezetten dolgoztak, elfordultak a pletykától. A „négyesfogatndk“ igazán nem volt oka a panaszra. Az ellenforradalom idején kinyitották a szájukat, de a hajuk szála sem görbült meg érte. Mert jó a népi demokrácia! Csak becsületes munkát kért tőlük, megfizette őket alaposan, kétezren felül kerestek mindahá- nyan. S mi volt a hála? Kupaktanács. Császár Kerekes, Csaba és Kocsis előtt azt hajtogatta, hogy közülük (Kerekes, Csaba és Kocsis közül) választják ki az új igazgatót, Kerekes Császár, Csaba és Kocsis előtt azt, hogy hármójukból. Mindegyik a másik nevét mondta, s titkon a sajátját gondolta. Végül mégiscsak kikristályosodott az új igazgató személye. Kerekes és Császár hamarosan kipotyogott a rostán, hiszen ők „újonnan kapaszkodtak föl az uborkafára“. Maradt Csaba Antal és Kocsis András. Az egyiknek nagy- kereskedő, a másiknak transzformátorgyár igazgató volt az apja a régi „jó" világban. A Csaba név bizonyult a már- kásabbnak, ráadásul főmérnök volt a főművezető Kocsissal szemben. Csaba már az igazgatói székben érezte magát Kifeszített mellel járt-kelt, tetszelgett a „négyesfogat" vezérének szerepében. Az irodájában megtartott kupaktanácsokon gondterhelten kifejtette, hogy rendet fog csinálni. Elküldik Szegedinét és a hozzá hasonló „izgága elemeket", kihúzza társait a „slamaszti- kából", a „demokratikus és a hazafias megbékélés légköre fog uralkodni a gyárban." A kupaktanácsok alkalmával Fazekas Pál kommunista mérnököt — mert az is az irodájában dolgozott — Csaba: mindig elküldte valamilyen ürüggyel. Fazekasnak persze feltűnt a dolog, s amikor Deli elvtárs lemondásának a
