Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

NAPLÓ 1953. DECEMBER 14, ' 2 Gyorsul a pécsi szénbányákban a műszaki fejlesztés üteme Bevált a P VI/12 típusú Niisse-Graíer fúrógép Pécsbányán r A pécsi szénbányaüzemek műszaki színvonala — annak ellenére, hogy 1953 óta jelentős összegeket fordítottak a bá­nyák fejlesztésére — már nem telel meg a követelmények­nek. Annak, hogy a pécsi bá­nyaüzemek elmaradtak a bá­nyák korszerűsítése és fejlesz­tése terén a többi bányaüze­mektől, számos oka van. Tény az, hogy — az akkori gazda­sági helyzetünkből adódóan — valóban későn, csak 1953-ban került sor a pécsi bányaüze­mek fejlesztésének megkezdé­sére és azóta sem tudtunk annyi erőt, anyagi eszközt erre a célt a fordítani, amennyi fel­tétlenül szükséges lett volna. A pécsi bányaüzemekre az elkö­vetkezendő években viszont igen nagy feladatok várnak. A kokszszéntermelés évről évre való növelése megköveteli, hogy a pécsi bányákat korszerűsítsük. A Nehézipari Minisztérium e célból létrehozott műszaki A jelenlegi gyűjtőszállftás és a fejtési aiapvágatokon történő szállítás a kézi csillézés he­lyett valószínűleg kis BND— 15-ös diesel vagy ÁLD—2-es akkumulátoros mozdonyokkal oldják meg, feltéve, ha ehhez a bányaműszaki felügyelőség is hozzájárul. A fejtési fron­tokon készlettolás helyett, rez- gővályukat fognak alkalmazni. Az erre vonatkozó kisérletek már megkezdődtek. A műszaki fejlesztési terv ugyancsak fontos célként jelöli meg a munkahelyek koncent­rációjának megvalósítását is. Ezt részben a tömegtermelő munkahelyek sűrítésével, az ésszerű leművelési sorrend be­tartásával és a fejtési sebesség lényeges meggyorsításával, va­lamint a fejtések iránymeg­fordítására vonatkozó terv mi­előbbi megvalósításával akar­ják elérni. A bányabeli koncentráció megvalósítása és az új aknák bányamezővel való ellátása megköveteli a mélyművelési feltárások fokozását. A feltá­tanácsa nemrég felülvizsgálta rás tokozását lényegesen elő a Pécsi Szénbányászati Tröszt segíti a vakaknás_ rendszer ki­fejlesztési célkitűzéseit és a pécsi tröszt vezetőinek javas­építése, de ez még nem ele­gendő. Szükséges, hogy mint latával egyetértve a tervezett eddig, a jövőben is minden kí- beruházásokon kívül számos nálkozó lehetőséget felhasznál- műszaki fejlesztési feladat vég- jana}5 a meddővágathajtás rehajtását is fontosnak mondta ... . , ... _ ki. A műszaki tanács egyetér- meggyorsítása érdekében. Re­tett azzal, hogy a pécsi bánya- méljük, hogy a most szerve- üzemekben a mélyművelés Zett gyorsvágathajtó brigádok biztonságának és gazdaságos- jelentősen hozzájárulnak majd eddigi bányászat strukturális a meddővágathajtás sebesség átalakítását követeli meg. jelenlegi bányaművelési átalakításához az első lépésnek a jelenlegi vágatszelvények ki­bővítésének kell lennie. A vá­gatszelvények kibővítése alatt elsősorban a már meglévő, de hosszú élettartamú kis szelvé­nyű vágatok korszerűsítését értik. Sor kerül ezenkívül azoknak a főszállító és főlég- . ,. ____ . -..... vá gatoknak a korszerűsítésére Äfentlsefdel is, amelyek élettartama biz- f*?*! to,«), , befektetett HÍM«* SS ”elXVÄ, meggyorsításához s később a mód feltárások növeléséhez is. A jövő feladatai között sze­repel a mélymuveléa biztonságának megteremtése sősorban az energiaellátás ja­vítását, főleg pedig a komp­resszor-kapacitás jelentős mér­vű növelését kell érteni. Igen nagy jelentőségű probléma a bányában termelt meddő eltö­medékelése is. A bányában termelt éghetetlen meddő el­tömedékelése ugyanis lehetővé tenné a szállítás, különösen az aknaszállítás bizonyos mérvű tehermentesítését. A tömedé­kelés üzemszerű bevezetésére vonatkozó kísérleteket valószí­nűleg a vasas! Petőfi-aknán végzik majd el. 'Előreláthatólag igen sok gon­dot okoz majd a fejtések kor­szerű, fémtámoktkal történő biztosításának a bevezetése. E probléma megoldását azonban sürgeti egyrészt a fejtések na­gyobb biztonságának a megte­remtése, másrészt a fejtések nagymérvű fafelhasználásának csökkentése. A Pécsi Szénbányászati Tröszt műszaki fejlesztési fel­adatainak így dióhéjban való összegezése is azt mutatja, hogy a pécsi szénbányaüzemek minden vezetőjének, minden munkásának igen komoly erő­feszítésre lesz szükség ahhoz, hogy ezekből a célokból való­ság váljon. A Nehézipari Mi nisztérium vezetői megígérték, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel támogatni fogják a pécsi bányászokat a fenti célok megvalósításában, bizto­sítják a szükséges anyagi fe­dezetet, a vágatrekonstruk- ciós-terv és a többi feladat megoldásához. Ez a segítség nagy jelentőségű, de semmivel sem csökkenti azt a munkát, amit a pécsieknek kell végez­niük azért, hogy a pécsi szén­bányák az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődjenek, A Pécsi Szénbá­E nyászati Trösztnél .már több éve bevált «és eredményesen üze- Smelő P. IV/6 típusú fúrógépek mellett, melyeket a gázlecsa- oolás fúrási munkái­nak elvégzésére és | kutató előf órásokra ♦ használtak, ez évben t — kísérleti célokra I — beszerezték a Nüsse—Gräfer cég P. VI/12 típusú gépét is. Konstrukcióban hasonlít elődjéhez, de méreteiben, főleg teljesítményében és a fúrás jellegében felülmúlja. A 3250 mm hosszú, 760 mm széles, 600 mm ma­gas, 1070 kg súlyú gép biztosítja a bá­nyában való mozga­tást és a munkahe­lyen való elhelyezést. Csil.lealvázon, bánya vasúton szállítható. A fúrógéppel a kí­sérleti fúrásokat — a gyártó cég által küldött szakember vezetésével — Pécs­bányán kezdték meg. Az első fúrást a VI- VII. szint között az I. észald fekűkereszt vágaton végezték. A lyukat szénbe tele­pítették, a fúrást azonban az 52. mé­terben meg kellett szüntetni a szivaty- tyú meghibásodása miatt. A második próbálkozás már si­kerrel járt. A géppel a VII. szinti lőszer­kamra szellőztetése céljából 24,5' méter hosszú lyukat fúrtak szénben. szénpalá ban, keménypalában, majd a fúrólyukat két fokozatban 420 mm átmérőre bőví­tették. Az iszapolási kísér­letekkel kapcsolatos IV—V. szintek kö­zötti iszapgurító ld- . hajtását — amely csaknem teljes hossz­ban tercier mészkő­ben haladt volna — az üzemvezetőség a két szintet összekötő nagy átmérőjű fúró­lyukkal helyettesítet­te. A fúrólyuk 49 méter hosszú, 83,5 fok dőlésű. A tiszta fúrási idő mindössze 6 óra volt. Az elő- fúrás 143 mm átmé­rőjű görgős-vésővel történt, majd két fokozatban 420 mim­re bővítették. Az eddigi tapasz­talatok szerint a 143 mm átmérőjű koro­nával szénben 8,0 m/ óra, szénpalában 6,0 —6,5 m/óra, palában 4,0—4,5 m/óra, ho­mokkőben 1,5—1,7 m/óra, puha mészkő­ben 8,0— m/óra tel­jesítményeket értek el. A bővítésnél a teljesítmény 30—40 százalékkal csökken, amit a fúrófelületek növekedése indokol. A teljesítmények­nél meg kell még je­gyezni, hogy általá­ban a tiszta fúrási idő rövidebb, mint a gép fúráshoz való előkészítése, amely feltétlen alaposságot kíván, úgy az irány és a dőlésszög be­állítása, valamint megfelelő lerögzítése szempontjából. Pon­tos beállítás esetében a lefúrt lyukaknál irányeltérés nem mutatkozott, a lyu­kasztás a kitűzésnek megfelelően történt. A kísérletek azt igazolták, hogy a gép alkalmas szintek közötti légösszeköt­tetések létesítésére. Ezzel nagymérték­ben meggyorsítja a keresztvágatok kihaj­lását, de általában az egész feltárási munkát, mivel a költséges és hosszú időt igénylő gurítók kihajtásának száma minimálisra csök­kenthető. Felhasz­nálható a gép telep- harántolásoknál, ke­reszt- és irányvága­tok előfúrásánál, hengeres morzsoló robbantásnál betörő­lyuk fúrására, de egyéb speciális fúrá­sokra is. Mivel sűrí­tettlevegős meghaj­tású, a Vissz bányá­szatban kitűnően al­kalmazható. Előnye a nálunk eddig al­kalmazott fúrógépek­kel szemben: nagy teljesítménye, amely feltétlenül gazdasá­gossá teszi, valamint az, hogy energiaellá­tása különösebb ne­hézség nélkül meg­oldható. Alkalmazá­sa nemcsak gazda­ságosabb üzemvitelt eredményez, hanem nagyobb biztonságot is jelent a feltárási munkák terén) 150 baranyai szakcsoport készül az évvégi zárszámadásra Baranya megyében a jelen­leg működő több mint három­száz szakszövetkezet, szakcso­port és társulás közül mintegy megtérülését. A terv szerint a Iában a TH gyűrűk alkalmazása ■«ne A dieselesífési program megvalósítása a vasasi Petőfi- aknán már meg is kezdődött. Idoiárásjelentéa Várható Időjárás vasárnap es­tig: felhős, párás, helyenként kö­dös Idő, sok helyen eső, mérsé­kelt délnyugati szél. Az enyheség tovább tart. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet nyugaton plusz 1— plusz 4, keleten mínusz l—plusz 2, legmagasabb nappali hőmérséklet fr—■ fok között* Felföldi János bácsi I már nem fiatalember. — Ezüstös ha­leendő fővágatokat azonnal frIet ™yik 3,5 méteres TH-val biztosítják és az eddig elért eredrnények- majd. A korszerűsítésre álta- kel elégedettek lehetünk A - - terv részletesen megszabja a porártalom, a szilikózis-veszély csökkentése érdekében szüksé­ges teendőket. A műszaki fejlesztés célkitű- . ., . ,, . . , zései közül érdemes még ki­tereket * főkereízlvágatokat^ké- biztosítására vonatkozó elkép­pezik^afkrÄdomköS zeléseket A gép€sítós alatt el‘ körszelvényű falazattal. A cél az, hogy minden vágat olyan» biztosítással legyen ellátva," hogy élettartama alatt ne szo­ruljon lényeges fenntartásra Ide tartozik még az úgyneve­zett szellőztetési rekonstrukció is, amely egy-egy léggurító nagy szelvényre való bővítését és korszerű biztosítását je­lenti. Hogy az említett célkitűzés megvalósítása milyen nagy feladatot jelent, ahhoz elég megemlíteni, hogy a pécsi bá­nyaüzemekben az összes nyi­tott vágatoknak még csak a 35,9 százaléka van tartósan biztosítva. A terv másik fontos célként a szállítás korszerűsítését írja elő. A vágatok korszerűsítésé­vel ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy elsősorban a főszál­lító vágatokon az eddiginél gyorsabban, gazdaságosabb szállítási módokra térjenek át. A tröszt vezetői hosszas meg­fontolás után a főszállítás die- selesítését tartják a legcéha- vezetőbbnek. A főszállítást Skoda gyártmányú BND—30 és BND-M5 típusú sújtólég­biztos diesel-mozdonyokkal akarják megoldani. Halálos kimenetelű baleset Székelyszabar köz­ség határában apa- lotabozsoki gépállo­más traktorosa, Aubeirt Antal von­tatóval haladt az országúton. A von­tatóhoz hozzá volt fékkel. Ez okozta aztán a balesetet. Ugyanis amikor egy emelkedőről lefelé gurult a vontató, Aubert Antal hiá­ba fékezett, a pót­kocsi kerekeit nem szerencsétlenül ke­rült a gép alá, hogy a helyszínen meg­halt. A rendőrség köz­lekedési csoportja megindította a vizs­gálatot annak ki­kapcsolva egy pót- ^togta semmi s igya derítésére, hogy kocsi is, amely nagy lendülettől a azonban nem ren- vontató felborult, delkezett ráíutó Aubert Antal olyan tragikus balesetért kit terhel a felelős­ség. százötvenben készítenek az idén évvégi zárószámadást. A többiek az elmúlt hónapokhan alakultak csak és közös tevé­kenységet még nem igen foly­tattak. A földművesszövetkeze­tek körzeti ellenőrei és agro- r.ómusai ezekben a hetekben sorra felkeresik a szakcsopor­tokat és segítenek elkészíteni a zárószámadást. Az előzetes számítások sze­rint körülbelül 120 szakcsoport zárja majd nyereséggel az idei évet. Ezekben jelentősen vekszik a közös a'->p is. A újfalusi, a magyarbólyi, a pal- konyai és még számos más szakcsoport az előírt öt száza­lék helyett a jövedelem tíz százalékát fordítja a közös alap gyarapítására. A villányi szőlőtermelő szakszövetkezet közös vagyona például százezer forint körül lesz az idei záró­számadáskor. A megye 59 mé­hészeti szakcsoportjában, ahol korábban véget ért az idei kö­zös tevékenység, már készen vannak az évvégi elszámolá­sok. Eszerint a méhészek az ér­tékesített 22 vagon mézért 3 777 000 forintot kaptak, ugyanakkor 37 000 forinttal gyarapították a közös alapot* A végleges zárószámadások nö- az év végén készülnek majd két- el. Januárban pedig vala­mennyi szakszövetkezetben és szakcsoportban köz-, illetve taggyűléseken ismertetik ez elnökök az 1958-as év eredmé­nyeit és a csoportok vagyoni helyzetét. ja jelzi, hogy — Petőfi szavai­val élve —, immár hetvemne- gyedszer éri meg a krumpli- kapálást. De azért jól bírja magát, nem panaszkodna, — csak az asztma ne kínozná. Kissámlijám üldögélve, ké­peslapot forgatott a kezében, amikor benyitottam hozzá. Vö- rösikatona-kori élményeiről ér­deklődtem. Ujpetrénok ugya­nis két, egykori vöröskatonája van: Hajek Vencel elvtárs, a bánvászszármazású párttitkár, és ő. Felkelt a sámliról, odaült az asztalhoz és néhány percnyi gondolkodás után beszélni kezdett. ......Tizennyolc őszén, az ős zi rózsás forradalom előtt tér­tem haza az orosz frontról. Néhány hetes otthoni pihenés után (ekkor még Csongrádon laktunk), elmentem Szegedé­be elintézni a leszerelést és leadni a katanaruhát. Hát le is adtam, de nem tértem visz- sza. Ottmaradtam a 46-os lak­tanyában civilruhás katoná­nak. Otthon már n«m volt mun­ka a határban, engem meg nagyon érdekelt a politika. Úgy éreztem, nekünk is kö­vetni kell az orosz testvérek példáját, ezért legjobb, ha ab­ban a nagy vámosban maradok, hiszen akármikor szükség le­het rám. Civilben jártunk, így ad­tunk szolgálatot a kapunál, ha ránk került a sor. Ebből állt a munkánk. A napok hosszú, véget nem érő vitákkal teltek el. A nagy 46-os laktanya egyik Szegedtől Orgoványig felében a fehéreik, a másik felén pedig mi rendezkedtünk be. Úgy százötvenen lehet­tünk, munkások, agrárproletá­rok, tehát szegények valahá- myam. Egy fiatal hadnagy, Zámbó Béla volt a parancs­nokunk. Köztünk hált, velünk étkezett, igazi bolseviki érzel­mű ember volt. A fehér tisztek gyakran át­jöttek hozzánk, hogy álljunk közébük. Gondoltuk magunk­ban: négy évig harcoltunk ve­letek és mi hasznunk belőle? Semmi. Dehogyis megyünk! Legközelebb már magunknak kaparjuk kd a forró geszte­nyét.-.-,. A dühöngő fehérek bó erre letartóz­tatták és be­csukták Zám- Bélát és a hozzánk húzó tiszteket. De nem raboskodtak sokáig, mert amikor meghal­lottuk a tanácsköztársaság ki­kiáltásának hírét, megrohan­tuk a Csillag-börtönt —majd­nem szemben volt a laktanyá­val — és kiszabadítottuk őket. Am korai volt az örömünk, mert Szegedében franciák di­ri gáltzk abban az időben. Nem is tudom, hogyan kerü­lünk ki a kutyaszorítóból, ha Kun Béla és a szerencse nem jön a segítségünkre. Budapesten rekedt egy fran­cia zászlóalj, s Kun Béla meg­üzente a francia parancsnok­ságnak, hogy csak úgy biztosít a zászlóaljnak szabad elvonu­lást, ha minket is kiengednek a városból. A francia parancs­nok fogcsikorgatva bár, de el­fogadta az ajánlatot. Néger katonák sorfala kö­zött vonultunk ki mind a há- romszázhatvanan, mert sokan hozzánk álltak a fehérek le­génységéből. Kisteleken puskát kaptunk. Itt hallottam Nyisztor György elvtársat, a tanácsköztársaság népbiztosát beszélni. Olyan volt, amilyennek mondták: mokány kis ember, pipával a kezében. Nagyon megnyerte a tetszésünket. Föllelkesített bennünket a be­széde, sohasem felejtem el, amit a végén mondott: Nem akarom és nem is kell megjó­solni a győzelmünket, mert ahol ti megjelentek, ott úgyis győzelem terem a tanácsköz­társaság számára. Válaszul az egész század be­lépett a pártba, senkit sem le­hetett volna visszatartani. Kalászba szökkent a búza, amikor megindultunk a fehér- románok ellen. Éppen a szülő­városomból, Csongrádból men­tünk támadásba. Mindig büsz­ke leszek rá: azok között vol­tam, akik először haladtak át a Tisza hídján, Szentes irá­nyába. Igaza lett Nyisztor elvtárs­nak, úgy futottak a fehérek, mint a nyuszkák, egy-kettőre a miénk lett Szentes, a kubi­kosváros. Néhány hét múltán megint vonatra szálltunk. A cseh front irányába robogott velünk a szerelvény, de alig értünk Ga- ramlökre, azt a parancsot kaptuk, hogy azonnal indul­junk Szolnok alá. Bár nem értettük a dolgot, de teljesítettük a parancsot, Sajnos, későn érkeztünk. Az árulás ekkor már a fehér-ro­mánok kezébe juttatta a vá­rost, körülfogtak bennünket, amikor befutott a szerelvé­nyünk. Szomorú, | máig is Vi­g.vászos nap volt, I lágossal ha- .. i...* sonlítom össze. (Nagyapám a negyven­nyolcas szabadságharc katoná­ja volt.) Közülünk is sokan megcsókolták a fegyverüket, könnycseppeket is láttam a szemekben.;; Elhajítottuk, vagy tönkretettük a fegyverek zárjait, éreztük, hogy egyha­mar nem törhetünk borsot a fehérek orra alá. Nyomban elindítottak és egy nap alatt Kecskemétre hajszoltak bennünket — ter­mészetesen gyalog. Lágerbe kerültünk, sok ezred magam­mal sínylődtem az Orgovány környéki pokolban. Mert hiá­ba jött a hideg október, még szalmát sem adtak alánk a bi­tangok! A puszta földön hál­tunk. A tiszteket nyomban elkü­lönítették, ekkor láttam utol­jára Zámbó Béla elvtársid, aki Szegedétől Szolnokig hűsége­sen és jól parancsnokolt ben­nünket: Rettenetes hét hónapot él­tem át a drótkerítés mögött, körülfogva a körülöttünk cir­káló román katonasággal. Éj­jelente szekér zörgött, s ösz- szebújtunk félelmünkben, mert nem tudtuk, hogy kit ültetnek fel közülünk a halál kocsijá­ra. Mert aki erre a szekérre ült, utolsó útját járta, halál­ra kínozta Orgoványan Héjjas Iván és Franczia Kiss Mihály. Nem gondoltam, hogy hu­szonöt esztendeig kell vámom a győzelemre. Cudar huszonöt év volt, megbélyegeztek, min­den második héten jelentkez­nem kellett a csendőrségen. Sokat szenvedtem, de megér­te kitartani, mert megértem az eszme diadalát és visszafizet­tünk a vérengzésekért. Csak az fáj, hogy eljárt fö­löttem az idő. De nem baj..:, majd a gyerekek átveszik ap­juk örökét“.:-, Idáig tartott J Felföldi bácsi elbeszélése. ■ Pipára gyújtott és eltűnődött. Olyannak tetszett, mintha a jó öreg Nyisztor György elv­társ csibukozna a bodor füst­felhők mögött. Szerény ember Felföldi bá­csi. Úgy mondta, hogy „majd a gyerekek átveszik“, a való­ságban pedig régen átvették. Egy fia és két leánya partizán volt a második világháború ideién! Ma is a partizánszö- vetség tagjai. Régi, szabadságszerető csa­lád. Az ősz vöröskatona negy­vennyolcas nagyapja nyugod­tan pihenhet a sírjában, még a dédunokái sem hoztak szé­gyent rá, IHacw Lém*

Next

/
Oldalképek
Tartalom