Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-13 / 294. szám

1958. DECEMBER 13. NAPLÓ 3 A kommunista csoportokról A jár ásókban, a városok­ban és a községekben egymás után alakulnak meg a tanácsok. S ezzel hivatalosan iís megkezdődik az újjáválasz­tott tanácsok mindennapos államigazgatási és tömegszer­vezeti tevékenysége. Most a pártszervek és a pártszerveze­tek halaszthatatlan kötelessé­ge: mindenütt, ahol megfelelő a kommunista tanácstagok száma, a tanácsi munka irá­nyítására és segítésére létre­hozni a kommunista csoporto­kat. A tanácsokban működő kom­munista csoportok a pártirá­nyítás alapvető szervei. A párt- szervezetek ugyanis — a párt­vezetés elve szerint — nem közvetlenül irányítják a taná­csokat, hanem közvetve, a ta-. nácsokba demokratikusan be­választott kommunisták útján. A határozatok, szóljanak bár­miről, nem kötelező érvényűek a tanácsokra, mint testületre, s ilyet haszontalan is szorgal­mazni. A párt határozatai csak a kommunistákra vonatkoz­nak, az ő kötelességük bátran és következetesen képviselni, meggyőzés útján elfogadtatni a pártonkívüliekkel, az egész testülettel. Ezért nagyon fon­tos a kommunista tanácstagok egységes fellépése, összefogá­sa, hogy így a tanácsokban érvényre juttassák a párt poli­tikáját. A múlt esztendőkben, saj­nos kevés helyen alakult ki ilyen kapcsolat a pártszerve­zetek és a tanácsok között. Ez egyrészt abból adódott, hogy nem működött mindenütt kommunista csoport, s ahol igen, ott is formálisan, időn­ként dolgozott. Többnyire egy- egy tanácsülés előtti összejöve­telre szűkült le, ahol tessék- lássék módon megvitatták a napirendre kerülő ügyeket, hogy azokban egységes állás­pontot alakítsanak ki. Termé­szetesen ez nagyon lényeges. Számtalan példa ismeretes, hogy éppen a kommunista ta­nácstagok egyöntetű fellépésé- ' re szavazott meg a tanács­ülés valamilyen fontos felada­tot; Szentdénesen a községfej­lesztési hozzájárulás mértékét. De nem szükséges minden na­pirendi pontot megbeszélni, ha­nem csupán a legfontosabba­kat: a tanács éves gazdasági és pénzügyi tervét, munkater­vét, a hatáskörébe tartozó sze­mélyi kérdéseket stb. I smerve a tanácsok ha- * táskörét és szerepét, a kommunista csoportokra váró tennivalók ennél sokkal szé- leskörűbbek. Egyetlen párt-« szervezet sem elégedhet meg azzal, hogy a titkár rendsze­resen részt vesz a végrehajtó bizottság ülésein, hogy jó kap­csolatot alakít ki a tanács el­nökével. Ha a tanácsról beszé­lünk, akkor azon mindig az egész testületet, az összes ta­nácstagot kell érteni. Éppen a kommunista csoportokon mú­lik, hogy mint testület, az ál­lamhatalom és az államigaz­gatás tényleges helyi szerve legyen. Az utóbbit különösen helyes hangsúlyozni, mert a tapasztalatok szerint egyes he­lyeken éppen a helyi ügyek maradnak ki a tanács ülései­nek napirendjéből. A központi és úgynevezett kampányfel­adatok, valamint a helyi prob­lémák között meg kell találni a megfelelő arányt. A kommu­nista csoportok szorgalmazhat­ják, hogy alapos előkészítés után — a tanácstagok előze­tesen megbeszélik a választók­kal — egyre gyakrabban ke­rüljön megvitatásra a község kommunális, szociális, egész­ségügyi és kulturális szükség­letei kielégítésének módja, le­hetősége. Mágocson ilyen mó­don tűzték napirendre az egyik távoli település kultúrházának, boltjának és postájának ügyét, s végül is közmegelégedésre intézték el a panaszokat. Hoz­zátehetjük: mindjárt élénkebb lesz a vita a tanácsülésen és a lakosság is érdeklődéssel kí­séri a tanács munkáját, A kommunista csoportok te­vékenysége kiterjed a tanácsi munka rendszeres tanulmányo­zására, a vélemények, igé­nyek megismerésére és termé­szetesen a sokoldalú ellenőr­zésre is. Helyes időnként meg­vitatni a tanácsülések előké­szítését, a tervezett napirendi pontokat, az elkészített hatá­rozati javaslatokat. A kom­munista tanácstagok általában jelentősebb, nagyobb feladato­kat kapnak; egy-egy csoport­ülésen számoljanak be, miként sikerült megvalósítani azokat. Nagyon jó módszer az is, ha negyedévenként megvizsgál­ják a tanácstagoknak a körze­tükben kifejtett tevékenységét: megtartják-e a beszámolókat, eljuttatják-e a lakossághoz a tanácsülések határozatait, mi­ként dolgoznak a kommunista tanácstagok az állandó bizott­ságokban. Az ebből leszűrt tanulságokat általánosít­hatják, a jó kezdeményezése­ket másutt is elterjeszthetik. Ez mindjárt nagyobb felelős­ségre, szorgalmasabb munkára és kezdeményezésre ösztönzi a tanácstagokat^ A kommunisták kezdemé­" nyezőkészségének ki­alakítása természetesen azt is kívánja, hogy jól ismerjék a rendeleteket, a törvényeket, a felsőbb tanácsi szervek hatá­rozatait. A kommunista cso­port ülésein a tanács vezetői rendszeresen elmondhatják az új rendeletek, határozatok cél­jait, előírásait. Ily módon a kommunista csoport mindig a tanácsülés előtt jár. Az isme­retek alapján már legalább egy hónappal előbb foglalkoz­hat a község életének valami­lyen fontos problémájával, megismerheti a lakosság véle­ményét és kívánságát. A ki­alakított elképzelést pedig a soronkövetkező tanácsülés na­pirendjére lehet tűzni. Eseten­ként a kommunista csoportok kezdeményezését a csopoi t egyik, ezzel megbízott tagja is a tanácsülés elé terjesztheti. A kommunista csoportnak vezetője, vagy vezetősége van, mégpedig rátermett, a taná­csok munkáját jól ismerő, kel­lő áttekintéssel rendelkező elv­társakból. Ahol kevés a kom­munista a tanácsban, elég egy vezető is, a nagyobb községek­ben már célszerű vezetőséget alkotni, amely összefogja, se­gíti és ellenőrzi a kommunista tanácstagok munkáját, a ta­pasztalatokat, javaslatokat rendszeresen eljuttatja a he­lyi pártszervezethez, pártbi­zottsághoz. Általános követel­ményei nagyjából ezek: A pártvezetőséggel tartott kap­csolat alapján ismertetni a cso­port tagjaival a pártszervezet határozatait, állásfoglalását, összegyűjteni a tanácstagok ja­vaslatait, észrevételeit és meg­ismertetni a helyi pártszerve­zettel, ösztönözni és ellenőrizni a tanácstagok különböző bi­zottságokban végzett munká­ját, erről beszámoltatni őket, támogatni a kommunisták em­beri, baráti kapcsolatainak ki­alakítását a pártonkívüli ta­nácstagokkal. A helyi pártszervezetek vi­szont állandóan kísérjék fi­gyelemmel a kommunista cso­port munkáját. Egyrészt rend­szeresen tanácskozzanak a ve­zetőjével, másrészt egy-egy fel­adat megoldásában támasz­kodjanak a csoport egészére. Fontosabb ügyek elbírálásakor helyes kikérni a véleményü­ket. Ez nem többletmunka, ha­nem a helyes vezetés elmu- laszthatatlan feltétele. A szé­leskörű ismeretek birtokában biztosabb az állásfoglalás, jobb a határozat, a csoport tagjai pedig érzik szerepük szükségességét és fontosságát. Eddig a kommunista cso­*" portok nem kaptak megfelelő helyet a pártmunka egészében. Néhol szűklátókö­rűség, néhol a helyes pártve­zetés elvének meg nem értése volt az akadály. Most a kez­det kezdetén helyes tisztázni ezeket. A megalakuló kom­munista csoportok segítségé­vel, ellenőrzésével, a jó mun­kával megalapozhatjuk, ered­ményesebbé tehetjük a taná­csok pártirányítását, s ez a ta­nácsi szervek tevékenységének megjavulását eredményezi. Bocz József Fekete zá Díjnyertes csehszlovák film Lassan, mél­tóságteljesen ereszkedik ! a repülőgép < prágai repülő­térre. Viet­námból hoz fia tatokat, akik boldogan öle­ik hozzátarto­zóikat. És akik nem jöttek vissza? Azök a fiatalok, aki­ket hazájuktól egy csodás ka­landokat ígé­rő világ, egzo­tikum, pénz, ital csábított el, s mit sem sejtve rohan­tak végzetük­be? Akik nem jöt­tek vissza, ki tudja hányán, az embertelen­ség, a kapzsi­ság, a vietnámi mocsár áldo­zatai lettek. Az az őse hajú, remegő aj­kú édesanya is hiába várta a fiát, Václáv Mályt. Mály is az idegenlégióba ment —, minit annyi sok szász honfitársa. A vietnámi Fekete-erdőben né­metek, görögök, s még Vei tudja hány nemzetiségű kö­zött ivott és ivott, úgy, minta többi, s várta egyik „bevetést" a másik után. Václáv Mály látja az em­bertelenséget, a pusztítást, amint társai egy kis vietnámi falu népét lemészárolják. Elő­le is menekül egy kislány. Kiált, de karja megmerevedik. Nem tudja lelőni. Társaival együtt napról-napm jobban undorodik a légiótól, különö­sen akkor, amikor megtudja, hogy az az ember, akié harc közben, élete kockáztatásával sebesülten megmentett, s őt „hálából“ tisztiszolgájává fo­gadott, az az ember SS volt, és Wolfnak hívják. Wolfnak hívják, mint azt az SS-t, aSH Mály apját és nővérét gyil­kolta meg. Gyanúja még erő­sebb lesz, amikor a volt SS- tiszt csehül válaszol és meg­tudja, hogy szülővárosában, Pilsenben volt katona. Meg akarja ölni. A követke­ző bevetésnél önként jelent­kezik a hadnaggyal felderí­tésre. Szemük összevillan. Mindketten tudják, hogy ez a leszámolás órája. Wolf had­nagy és Mély, egymás felé tartva a puskát, lassan eltűn­nek a dzsungelben. Mály el­bukott, mert egyedül volt, — de a többiek hazajöttek. Es az édesanya reményke­dik, kijön minden csoporthoz, de a fia csak nem érkezik meg, az utolsóval sem. A film ügyes indítású, mind­végig feszültséget tart. A sze­replők játéka, Václáv Mály-t alakító Jaroslav Mares, és a Wolf hadnagyot alakító Hanjo Hasse, és Gerhardt szerepé­ben Günther Simon, személy szerint is hozzájárultak a film sikeréhez. Fegyelmezett ren­dezés Wladimir Cechet, a han­gulatos kísérőzene pedig Sze- fan Luckyt dicséri. Nagy erénye a filmnek, hogy egészen apró mozzanatokkal, jelenetekkel hozza hozzánk közelebb az embereket, de nem veszik el a részletekben, és azok a cselekmény szerves részévé válnak. Bár a dzsun­gelben, az igazi levelek mel­lett „zöldellő“ díszletpálmák rontják a film valószerűségéU de nem csökkentik értékét. A Fekete zászlóalj tanulsá­gos, és művészi film is, mél­tán öregbíti a csehszlovák fil­mek jó hírnevét^ W. M. Nyereségesek az új termelőszövetkezetek Baranyában 114 termelőszö­vetkezetben készítenék záró- számadást az idén. A múlt hét végére lényegében az egész megyében befejeződtek a könyvelési és egyéb admi­nisztrációs munkák. Több já­rásban a zárszámod .ások meg­erősítését is elkezdték már és eddig mintegy harminc közös gazdaság könyvelését hagyták jóvá a járási tanácsok mező­gazdasági osztályai. Mind a harminc nyereséggel zárta az évet. Az idén — a nehéz esz­tendő ellenére — a szövetke­zetek zöme jó jövedelmet ért el, mindössze két-három olyan közös gazdaság lesz a megyé­ben, amelynek a könyvelése hiányt mutat. Ezeket a rossz termés mellett elemi károk is sújtották. Mindenesetre a fej­lődést mutatja, hogy tavaly még 12 szövetkezet zárt hiány­nyal, pedig az 1957-es gazda­sági év összehasonlíthatatla­nul kedvezőbb volt az idei­nél. A bari Uj Élet Tsz például 40 forint 40 fillért, a mohácsi Búzakalász Tsz 55 forint 43 fillért oszt minden munka­egységre. Kimagasló eredmény nyel zárta a gazdasági évet a siklósnagyfalui Jó Barát Tsz, amely — prémiummal együtt — 78 forintot fizet munkaegy­ségenként és emellett 120 000 forintot tartalékolt a jövő év­re. Huszonnyolc új közös gaz­daságban egyébként most ké­szítettek először zárszámadást. Igen örvendetes, hogy közü­lük egy sem lesz veszteséges, sőt a legtöbb helyen jobbak az eredmények, mint ahogyan várták. A zárszámadások ál­talában azt mutatják, hogy egy év alatt jelentősen meg­szilárdultak, megerősödtek az újonnan alakult baranyai ter­melőszövetkezetek. Baranya teljesítette a cukorrépa szerződés- kötési tervét Baranyáiban — az ország egyik legjobb cuíkorrópatermő vidékéin — az idén mámtegy ötezer holdról takarítottak he cukorrépát. A kedvezőtlen idő járás ellenére a megyei átlag­termés meghaladta a száz má­zsát. A Kaposvári Cukorgyár­nak szállított körülbelül fél­millió mázsa répáért — töb­bek között — ötmillió forin­tot, másfélmillió kilogramm cukrot, valamint 32 és fél mil­lió kilogramm rópaszeletet kaptak a baranyai dolgozó parasztok, termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok. A viszonylag jó termés és a szép jövedelem a jövő évi cukorrépa szerződtetéseknél erősen éreztette hatását. 4450 holdra szerződtek, ami 250' holddal több a tavalyi tervnél és ötven holddal több az idei előirányzatnál. Ezzel Baranya megye az országban az elsők között teljesítette jövő évi cukorrépa-szerződéskötési tor­nát; 5? w Érdemes újat alkotni <Z6 • • • A kiváló dolgozók, újítók és feltalálók II. orszá­gos konferenciáján Harustyák József, az Elnöki Tanács tag­ja a kormány nevében Munka Érdemrenddel tüntette ki Harcz Miklóst, a Pécsi Ken­derfonógyár főmérnökét. , A kitüntetés váratlanul ér- |te. Nem gondolta, hogy azért a munkáért, amit ő olyan ma­gától értetődően végzett el, ilyen magas elismerésben ré­szesül. Még ma is, egy hét múltán, így nyilatkozik: — Talán meg sem érdemel­tem ilyen vagy kitüntetést. Mindenesetre nagyon örülök a megbecsülésnek. S ha a kitüntetés Harcz Miklóst váratlanul is érte, az iparág szakembered, a Pécsi Kenderfonógyár dolgozói kö­rében nem keltett meglepetést, ök ugyanis, akik figyelemmel kísérték az utóbbi években végzett munkáját, ismerték az újítómozgálomban elért ered­ményeit, tudták, hogy ez az elismerés nem maradhat el. Megérdemelte, nagyon is meg­érdemelte — ez az általános vélemény, s ezt fejezi ki az a sok-sok gratuláció is, amit ka­pott. De hát mivel is érdemelte ki ért a magas kormánykitünte­tést? — kérdezhetné bárki, mert noha a Pécsi Kenderfo­nógyár Baranyában van, vall­juk meg őszintén, hogy Harcz Miklós főmérnökről mostaná­ig nem sóikat hallottunk. Pe­dig lett volna miről beszá­molni. Nem nagy, nem világ­raszóló tetteikről, hanem „csak” több évtized szorgal­mának, következetes, kitartó munkájának az eredményei­ről. Harcz Miklós 1935-ben ke­rült a hirdi konderfonóba. — Kezdetben gyakornok volt, majd művezető, később pedig a műhely és a fonoda vehető­je lett. A szakmai problémák mindig nagyon érdekelték. Gépésztechnikus létére már 1937-ben vállalkozni mert ar­ra, hogy az ismert géptípusok alapján kialakítja és ©1 is ké­szíti az első hazai gyártmányú fonógépet. A vállalkozása si­került:^ gyárat már az álta­la konstruált gépekkel szerel­ték fel. A kendergyár államosítása után is Hirden maradt. Öt bízták meg a műszaki ügyek intézésével. Ettől kezdve még szívesebben, még jobbkedvű- en végezte munkáját. Pedig gondja, baja volt éppen elég. A tőkés annak idején csak a 1 gépekkel törődött, az épületek állapota, a munkakörülmé­nyek nem nagyon érdekelték. S ezen az új tulajdonosnak változtatni kellett. Változtattak is. hosz­szú, küzdelmes évek után ju­tottak el odáig, hogy a vesz­teséges gyárból nyereséget ho­zó üzem lett. Hogy Harcz Miklósnak eb­ben mennyi része volt — ki tudná megmondani. Annyi bi­zonyos, hogy a főmérnöki teendőit mindig jól látta el/ A munkaideje kezdete és vé­ge között sohasem számlálta az órákat s ha a napi üzemi 1500—1600 Ft-ba kerül s előnye még az is, hogy ha bizonyos idő után a felújított zsinórdob palástja ismét megsérül, új palásttal cserélhető fel. — Az újítást a gyakorlatban is használjuk, az iparág is el­fogadta s remélem, a többi üzemben is alkalmazni fog­ják. — Vannak-e tervei a jövőre nézve? problémákat már megoldotta, rendszerint egy-egy munka­folyamat ésszerűsítésének, gé­pi berendezés korszerűsítésé­nek lehetőségeit kutatta to­vább. így lett belőle már évekkel ezelőtt újító. Több kisebb-nagyobb ered­ményes újítása után 1954-ben dolgozta ki az első jelentősebb újítását. Ebben az időben a gyár fonógépein nagyon gyak­ran elszakadtak a fonalak. A jelenség okait kutatva, rájött, arra, hogy a fonalszákadást a két henger közötti — nem minden kenderrostnak meg­felelő — távolság okozza. Az ok megtalálásától az ok meg­szüntetéséig persze nem volt könnyű az út. Harcz Miklós azonban tudott egy olyan ol­lót szerkeszteni, mely a hen­gerek közötti távolság üzem közbeni szabályozását lehető­vé tette. Vagyis az eredmény egy szabadalom és gépenként évi 40 000 forint megtakarítás lett. Újítását azóta már nemcsak Hirden, hanem Szegeden is hasznosítják. — Mi volt a legutóbbi újí­tása? — kérdeztem. — A legutóbbi jelentős újí­tásom a zsinórdobők felújítá­sának kidolgozása volt. Egy- egy zsinórdob hazai előállítá­sa mintegy 16 000 forintba ke­rül. Ha külföldről szerezzük be, még drágább. Az általam javasolt felújítás viszont — házilag elvégezhető ttok — Én az életben még soha­sem unatkoztam. Valamivel mindig foglalkoztam, legyen az újítás vagy más üzemi probléma. Ezután sem teszem másként. Célom az, hogy mi­nél jobban elősegítsem a gyárban folyó munka ered­ményességét — s mivel újító is vagyok —, a gyári újító- mozgalom fejlődését. Nálunk sok az újító — sok segítséget igényelnek. Én is, a többi mű­szaki kollégám is, nagyon szí­vesen segítünk. Van értelme, van eredménye. Ne gondolja, hogy én nagy szavakat akarók monda­ni —, ez távol áll tőlem, őszin­tén így érzem: ebben a rend­szerben az igyekezet, a szor­galom, a szívvel-lélekikél való munka megbecsülése, mél­tánylása, elismerése mindig kifejezésre jut. Éppen ezért érdemes jól dolgozni, újat al­kotni, különlegeset cseleked­ni, többet nyújtani, mint amennyit a hivatásunk előirt: MESTERFALVI GYVLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom