Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-23 / 302. szám

o NAPtO 1958. DECEMBER 23. Negyvenmillió forint jövedelem aprómagból Baranyában az elmúlt évek­ben igen fellendült az apró- magtermelés. 1958-ban is mintegy 20 000 holdon termel­tetett szerződéses alapon a Mezőmag a megyében lucerna, vöröshere-magot. Mint min­den évben, az 1957—58-as gaz­dasági évben is bebizonyoso­dott: Baranya területe hely­zeti és éghajlati viszonyainál fogva rendkívül alkalmas a négy jövedelmet biztosító apró magtermelésre. Ezt bizonyít­ják az 1958-as eredmények is. A rendkívüli téli időjárás, a késői kitavaszodás, a nagy nyári szárazság és a megyén átvonuló jégverés ellenére is az előirányzott 63 000 mázsa aprómag helyett, mintegy 65 000 mázsa aprómag kerül a Mezőmag raktáraiba. Érdemes megemlíteni, hogy csak lucer­nából és vörösheremagból 3 100 mázsát vásárolt fel a vállalat. Lucernából különö­sen a pécsi járás déli része: Egerág és Birján környékén volt jó termés. Az egerági és a birjáni felvásárló helyeken4 több százezer forintot fizettek ki aprómagért a gazdáknak. A szűri Kossuth Termelőszövet­kezet 47 mázsa lucemamagot termelt és a közös kasszába csak ez a termelési ág 155 000 forintot hozott. Vagy itt van a lothárdi Budai János gazda. 580 kiló lucemamagot adott le a vállalatnak és 24 300 fo­rintot kapott érte; A lucerna- és vöröslhere- mag nagyobb része Európa különböző országaiba kerül. Ez valutát jelent az országnak. A másik részt is a Mezőmag pécsi magtisztító telepén tisz­títják, fémzárolják és vető­magként visszakapják a köz­ségek, a járások. A községek többsége azért, hogy ezzel is növeljék a fehérjében gazdag lucerna és vöröshere területei­ket, a pécsi, a mohácsi járás tsz-ei, egyénileg dolgozó pa­rasztjai pedig zömében azért, hogy jövőre még több lucerna és vöröshere-magot juttassunk a külföldi piacnak, de a me­gyének is. A lucerna- és vöröshere- magon kívül a többi szerző­déses magféleség is jó termést adott. Bíborheréből a töttösd Szabadság Termelőszövetkezet öt mázsa magot termelt hol­danként. öt hold bíborhérjük csak magból mintegy 23 000 forintot jövedelmezett; Huri Antal körösi egyéni gaz­da egy holdon magkendert ter­melt. 5 587 forintot kapott ér­te. Kiváló termés volt a má- gocsi termelőszövetkezetben vetőburgonyából, melynek je­lentős részét most is francia exportra szállítják közvetle­nül a tsz-ből. A bólyi Kos­suth takarmányrépamagiból és rövidtenyésaidejű kukorica- vetőmagból vágott zsebre nagy pénzt, a sárháti szakcso­portnak pedig a ricinus hozott sok pénzt a konyhára, Mindent összevetve: kifize­tődő volt a múlt évben is az aprómagtermelés. Nem csoda ha ennek láttán valósággal versengtek egymással az ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek és egyénileg dolgo­zó parasztok a szerződéses 'e- rületek biztosításáért. Le is szerződtek már majdnem mindent az 1958—59-es gaz­dasági évre. A tavaszi vetésű növények közül már csak mag kenderre, ricinusra, fehérhe­rére, kölesre, moharra és ta­karmányrépamagra lehet szer­ződést kötni. Szakemberek véleménye sze­rint az idei gazdasági év jó ki­látásokkal kecsegtet és minden valószínűség szerint a gazda­sági év végén a tavalyi negy­venmillió forintnál többet fi­zet ki a Mezőmag az állami gazdaságoknak, termelőszövet­kezeteknek és egyénileg dol­gozó parasztoknak aprómag­vakért. A külügyminiszter első helyettese ekédet adott Ceylon kairél nagykövete tiszteletére Péter János, a Magyar Nép­köztársaság külügyminiszteré­nek első helyettese ebédel adott a Budapesten tartózko­dó A. B. Perera, Ceylon kairói nagykövete, a ceyloni ENSY küldöttség tagja és nejé tisz­teletére. Az ebéden részt vett a külügyminisztérium több vezető munkatársa is. December 25-től január 4-ig szünetel a belföldi légi­forgalom A MALÉV vezérigazgatósá­gának tájékoztatása szerint tekintettel a kedvezőtlen idő­járási viszonyokra, 1958 de­cember 25-tői 1959. január 4-ig szünetel a belföldi légiforga­lom. Az ajándékozó szeretet Még tavaly történt, hagy a takarékpénztári fiókba egy 8 év körüli kislány állított be. — Mit aSkarsz kedvesem? — kérdezte tőle a fiók egyik tiszt­viselője. , — Néni kérem — válaszolt a kislány — itt lehet váltani takarékbetétkönyvet? — Igen, kislányom. — Es gyéreitek is válthat­nak, nem csőik felnőttek? — Hogyne válthatnának. Csak nem akarsz Te is? A kislány elpirult, majd egy kicsit zavartan válaszolta: — Szeretnék, de vem tudom, hogy elég-e a pénzem, mert csak 12 forintom van. Ha igen, A totó-lottó kirendeltségek, ünnepi nyitvatartása December 24-én a vidéki ki- rendeltségek este 6 óráig tar­tanak nyitva. December 25-én a vidékiek egész nap zárva lesznek. December 26-án és 27-én a vidéki kirendeltségek­nél a szokásos nyitvatartási idő érvényes. December 23-án a vidéki kirendeltségek zárva lesznek. A szelvények beküldési ha­tárideje természetesen válto­zatlan. akkor tessék adni egy köny­vet, mert én minden héten hozzá alkarok tenni néhány forintot. A tisztviselőnő hozzákezdett a betétkönyv kiállításához és megkérdezte a kislánytál, hogy milyen nevet írjon rá, vagy jeligét, mert azt is lehet. A kislány elgondolkozott, majd kipirulva válaszolta. — Azt tessék ráírni, hogy Nagymama. Kiállították a betétkönyvet és attól kezdve a kislány szor­galmasan ügyfele lett a taka­rékpénztárnak. Minden héten megjelent legalább egyszer és egy pár forintot a betétköny­vébe tett. Boldogan figyelte pénzének gyarapodását. így tartott ez karácsonyig. Karácsony után egy soha nem látott idős asszony jött be a takarékpénztárba. Egy takarékbetétkönyvet vett elő és éppen ahhoz a tisztviselőhöz fordult, ciki a kislány takarék-' betétjét kezelte. — 7íf váltották ezt a köny­vecskét? — kérdezte a néni. — Itt, ■— mondta a tisztvi­selőnő, majd megkérdezte — ki tetszik talán váltani? A néni szemét elfutotta a könny. — Dehogy váltom, dehogy váltom. Az én édes kis uno­kámtól kaptam karácsonyi ajándékra. Több mint 50 forint van benne. Ilyen unokám van nekem. — Hát mit tetszik vele csi­nálni? — kérdezte a tisztvi­selőnő érdeklődve. Válasz helyett a Nagymama kérdezett. Lehet ebben tovább takaré­koskodni? — Hogyne lehetne. A Nagymaga reszkető kéz­zel egy 20 forintost vett ki az erszényéből. — Akkor tessék ezt beírni a könyvbe és ezentúl majd én fogok takarékoskodni. Olyan nagy örömet okozott nekem ezzel a kisundkám, hogy ezt viszonozni akarom. A legna­gyobb vágya egy kerékpár és én addig gyűjtök, ameddig az ára itt együtt nem lesz a köny­vecskében. Kedves gyerekek! Erre a történetre gondoljatok a kará­csonyi ajándékozás előtt. nmm SA'OO/ lAJZl<e> CEátHre 51 A következő napokon már könnyebben ment a munka. A második napnak ugyan alig akart vége szakadni, de a har­madik és negyedük már gé­piesen morzsolódott le. Egye­dül az volt csak rossz Zolinak, hogy egyre kevesebb pénze jutott kosztra. Utolsó dollár­jait a munkahelyére való oda- visszautazásra kellett félre­tennie, s így egyre soványabb ebédekre telt csak. A negye­dik napon már csak üres ke­nyeret vitt magával, s egy utcai automatánál ivott hozzá egy pohár tejet. Megpróbálta gondolatait minél messzebb távolítani az evéstől, de igye­kezete kevés eredménnyel járt. A kapcsolótábla kezelése közben minden jelentősebb él­ménye újraéledt, amely az evéssel összefüggött. Még a lebecsült Tejvendéglő képe is felderengett előtte, s össze­futott szájában a nyál egy igazi jó magyaros bableves gondolatára. El is határozta, hogy első szabadnapján felke­resi Sanciék magyar vendég­lőjét, és semmi egyebet nem eszik, csak balevest sok tej­föllel, hazai módon. Munka közben azt számol­gatta magában, hogy mennyi pénzt is keresett már eddig. Azt már tudta, hogy a liftke­zelők általában 6—8 dollárt keresnek napaként, helyeseb­ben csinálnak, mert az USA nyelvhasználat szerint a pénzt nem „keresik“, hanem „csi­nálják". Ebből a felét talán félre lehetne tenni, csak az ingyen szállás is megmaradna! — töprengett. — Napi 3—4 dollár! Uramisten, mikor lesz ebből ezerötszáz! — rémült el. — Ennyi pedig biztosan kell egy olyan hosszú utazásra! Hiába, rajtam csak valami vá­ratlan csoda vagy meglepetés segíthet! — állapította meg el­keseredve. Hát a meglepetés be is kö­ve tkeztt, de nem úgy, ahogyan képzelte. Az ötödik nap reg­gelén közölték vele, hogy más­nap már nem kell jönnie, mert felgyógyult az az ember, akit eddig helyettesített. Ezt a lehetőséget bizony ki­kapcsolta a várható megle­petések közül. Tanácstalanul gyürögette kezében az öt nap­ra kapót harminc és egyné­hány dollárt. Most mihez kezd­jen? Paulhoz restéit újra el­menni, mert éppen előző este volt náluk és megelégedetten számolt be munkájáról. Lélektelenül kószált a New York-i forgatagban. Kihez is lehetne segítségért fordulni? Paul? Az már megtette a ma­gáét, gyámoltalanság lenne új­ra a nyakára menni. Sanci? Az sokkal barátságtalanabb, semhogy segítene. Simi? O maga is támogatásra szorul, nemhogy 6 adhatna. Nincs más hátra — gondol­ta ™ meg kell próbálkozni a Vöröskeresztnél. Szerencsére az YMCA házban is volt vö­röskeresztes megbízott még a menekültek ügyeivel kapcso­latosan. Hozzá áMitott be másnap reggel Zoli és előadta, hogy munkát vagy anyagi támoga­tást szeretne kapni. A megbí­zott elég bizalmatlanul fogad­ta és alaposan kifaggatta, hogy miért hagyta ott azt a helyet, ahova legelőször elhe­lyezték. Zoli őszintén elmesél­te a Harvardon történteket, de hozzátette azt is, hogy nem érzi hibásnak magát. A férfi elégedetlenül rázta a fejét, és megjegyezte, hogy Zolinak is jobban kellett vol­na alkalmazkodni a befogadó ország légköréhez. Erre már a fiú is elvesztette a türelmét; látta, hogy segít­ség helyett csak újabb kiok­tatásban részesül: — Ezt hallom csak minden­hol, hogy alkalmazkodjunk, amennyire csak tudunk! Mi meg is próbáltuk, de nekem elegem volt belőle! Amerika azt várja, hogy az egész világ őhozzá alkalmazkodjon, akár igaza van, akár nem! — tört ki belőle a régóta visszafoj­tott keserűség. A hivatalnok szeme kitágult a megdöbbenéstől: — Ilyen gondolkodással akar maga Amerikában élni? — Isten ments! Szeretnfk minél előbb visszajutni hazám­ba, melyet olyan meggondo­latlanul hagytam el! Hm. így állunk? Sajnálom, de a Vöröskereszt csak a me­nekültek támogatására hiva­tott, a maga tervei így kívül esnek a hatáskörén, — közölte ridegen. *— Ezt gondoltam! De azért is megmutatom, hogy a saját erőmből is haza fogok jutni! — Szerencsés utat! — hajolt meg gúnyosan a férfi, de Zoli ezt már nem várta be, kiment az irodából. Az utcán lehiggadva pre bált tovább tervezgetni. Kár volt emlegetni a hazauta zást, mert attól r/tég jobban megvadult ez a yankee! — morfondírozott. — Ezt sem gondoltam volna — ütött a sa­ját fejére, — hogy hazajutni még nehezebb lesz, mint ide keveredni! Bement az első moziba, ami az útjába akadt, nem is nézte meg a darab címét. Töpreng­ve ült a helyén, inkább tervez­getett, mint a filmre figyelt. Hézagosán értette csak meg a történetet, melyből annyit ki­vett, hogy valamely égitest balszerencsés lakói éppen Amerika területére merészel­tek leszállni. Az első perctől nyilvánvaló volt, hogy az ádáz küzdelemből a csillaglakók röntgenszeme és páncélbőre ellenére is az USA supermen- ek kerülnek ki győztesen. Nem is várta végig, amíg a rommá- lőtt ürlakók hullahegyére ki­tűzik a Stars and Stripes-t, to­vább indult a városba. Bosz- szantotta az egykaptafára ké­szült filmbárgyus&g, melyből csak az első volt némiképp érdekes, de a többi már nem. Elgondolkozva andalgott to­vább a nyüzsgő, de számára mégis oly sivár New York-i utcákon. Hol is lehetne állás­hoz jutni? Menjen vissza Paul nyakára? Terhelje újra ezt a gondokkal küzködő becsületes embert? Sancit keresse fel? (Folytatjuk) A yyttek is a píwz l\emrég egy társaságban vitát kavart fel a következő L ’ kérdés■’ mennyi pénzt adjunk a 10—15 éves gyerek­nek? Már maga a probléma felvetése is érdekes, újszerű, azt is mondhatnánk: mai probléma. De mennyire •mai! Régen ilyen kérdés még csak szóba sem kerülhetett. Egy­szerűen azért nem, mert nemhogy a gyereknek, hanem számtalan esetben a szülőnek sem volt pénze. A társaság tagjainak íme néhány véleménye: „Az én fiam bizony nem szűkölködik a pénzben. Miért ne adjak jak neki? Tehetem.” — „En is elláthatnám, de csak a leg­szükségesebbre adok.” — „A heti mozijegy árán kívül egy fillért sem. Nem kell elkényeztetni.” Mondani sem kell, hogy sok szülőnek nagyon helyte­lenek a nézetei a gyerek és a pénz kérdésében. „Az én fiam bizony nem szűkölködik a pénzben. Miért ne ad- neki? Tehetem!” — véleményt nyilvánító szülő bizony nem cselekszik helyesen. Különösen azoknak a szülőknek az álláspontja ez, akik jól keresnek, s egy gyerekük van. En­nek az egy szem gyereknek aztán igyekeznek minden kí­vánságát teljesíteni. Érthető a szülői szeretet, érthető, ha azt akarják, hogy gyerekük semmiben se szenvedjen hiányt. Érthető egy bizonyos mértékig! A túlzás azonban nem­hogy elősegíti a gyerek helyes gondolkodásmódjának kiala­kítását, hanem éppen a visszájára fordul. Mert az a gye­rek, akinek mindig tömve a pénztárcája, végül is termé­szetesnek találja ezt és a pénz elveszti előtte értékét. S ha csak egyszer, egyetlen egyszer megtörténik, hogy a szü­lőtől nem kap annyit, amennyit kér, elégedetlenkedni kezd. Nem az a száz, vagy még több eset jut eszébe, amikor megkapta a kért összeget, hanem az az egy, amikor meg­tagadták tőle. Sértettnek érzi magát és ez a sértődöttség számtalanszor a szülők iránt érzett szeretetének halványu- lásával is együtt jár. S ha történetesen a szülők olyan hely­zetben vannak, hogy egyszer sem kell a pénzt gyerme­küktől megtagadni? Akkor is helyetelen a „mindig tömött pénztárca” gondolkodási mód. Ne feledjük: a gyerek isko­lába, közösségbe jár, s egyrészt nem mindegyik szülő gon­dolkodik az előbb említett módon, másrészt a keresetek sem egyformák. Az a gyerek, akinek zsebe sohasem üres, végül is lenézi a kevesebb pénzzel rendelkező iskolatársát, pénzével az osztály „császárává” válik. Neki senki sem mondhat ellent, az ő szava mindig döntő. Az ilyen „első­ség” pedig nagyon is kétes. S ha kikerül az iskola padjai­ból, ha nem lesz háta mögött a szülői támogatás, s netán vékonyabb lesz a pénztárcája — összeroppan. Mert ami a szülői házban természetes volt, azért most meg kell dol­goznia. A jobbik esetben több munkával igyekszik igé­nyeit kielégíteni. De előfordulhat — sajnos, ez a valószí­nűbb — hogy spekulációval, kölcsönkért pénzzel igyekszik a megszokott életmódját állandósítani. Ez pedig nem jár­ható út! A „mindig tömött pérztárca” elve többet árt, mint használ. Y7itatható a „csak a legszükségesebbre adok” álláspont ' is. Itt az a kérdés: melyik szülő, mit tart a „legszük­ségesebbnek”. Mert ha csak a füzet, írószer vásárlásra for­dított összeget, esetleg az útiköltséget — akkor ez viszont kevés. Ne felejtsük: a felnőttek igényének megnövekedé­sével változott a ma gyerekének igénye is. S ez nem baj, sőt örvendetes. Száz és százezer szülő emlékezik gyerek­korára, amikor egy cukrászda előtt megállt és még a nyála is csörgött a kirakatba tett sok édesség láttán. (De jó lett volna belőle csak egy is...) Nos, a mi gyermekeink is sze­retik az édességet, s tán a „maga pénzén” vásárolt süte­mény sokkal jobban ízlik neki, mini az otthoni. De ha csak a „legszükségesebbre” kap, akikor megfosztjuk az ilyen, magának szerzett örömöktől. „A heti mozijegy árán kívül egy ttllért sem” — talán a leghaladóbb, de még ez is távol áll a helyes álláspont­tól. (Más kérdés az, hogy egy gyerek hetente hányszor menjen moziba és mit nézzen meg. Mert ha fiatal lány, vagy fiú hetente mozira három vagy négy forintot kap — ez helyes. De ha csak ennyit adunk, akkor az már nem biztos, hogy ezt a pénzt mozira költi. Nem, mert lehet más vágya is, amit — más híján — a mozira szánt összegből elégít ki. Lényegében tehát a gyérek nem arra költi a pénzt, amire a szülők! szánták. S ha otthon megkérdezik, hol voltál, legtöbbször nem mondja el az igazat, mert fél. Hazugságra pedig egyetlen szülő sem akarja nevelni gyer­mekét. Melyik hát a helyes álláspont? Adjunk pénzt a gyereknek rendszeresen, de módjával! S különösen ne egy hónapra előre lássuk el zsebpénzzel! Egy hónapra még sok felnőtt sem képes pénzét beosztani — hát még a gyerek! Célravezetőbb a heti zsebpénz. Ezen a „távon" a gyerek jobban tud gazdálkodni, s beosztást is tanul. A kővetkező kérdés: mennyi legyen a zsebpénz? A szülők legjobban maguk tudják a lehetőséget, s azt, hogy gyerekük mennyire igényes. Általában a következők­kel lehet számolni-‘ színház, mozi, egy-egy málnaszörp, cu­korka. Természetesen akadnak még ezeken kívül is kisebb költségek, mint például, ha a gyerek bélyeget gyűjt, stb. Ügyeljünk arra, hogy a zsebpénz kicsit „szűk” legyen, ne teljen mindenre. Általában a heti 10—15 forintnál ne ad­junk többet. T/ an még egy formája a gyerek pénzellátásának, s ez ' elég sok családban dívik: ha ötöst hoz haza, ennyi és enyi forintot kap. Ez sok esetben ösztönzi a gyereket. Azonban ezzel se túlozzunk, ne ígérgessünk 10—15 forintot egy ötösért. S lehetőleg ne esetenként adjuk oda, hanem legyen a gyereknek egy kis kasszája, amelyben az így szer­zett pénzt gyűjti. A „forintot az ötösért" módszer nem min­dig célravezető. Nem, mert a gyereket ne arra neveljük, hogy pénzért, hanem arra, hogy kötelességérzetből tanul­jon! GARAY FERENC ( Beiktatták Venezuela új e'nökét A választások Caracas (MTI). Mint a Reuter jelenti, Caracasban szombaton iktatták be hivata­losan elnöki tisztségébe Ro- mulo Betancourt-t, Venezuela december 7-én megválasztott új elnökét. A megválasztott 51 szenátor közül 32 a Demokratikus Ak­ciópártot, 11 a Köztársasági végeredménye Demokratikus Uniót, 6 a Ke­resztény Szocialista Pártot és 2 a Kommunista Pártot kép­viseli. A 133 képviselői mandátum megoszlása a következő: De­mokratikus Akciópárt 73, Köz- társasági Demokratikus Unió 34, Keresztény Szocialista Part 19, Kommunista Párt 7,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom