Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

4 N*PtO 1958. NOVEMBER 2. Pécs zeneváros Vannak századok és váro­sok, amelyeknek puszta emlí­tése is a zenét idézi. Sokan mondták már és mondják még ma is, hogy Pécs ilyen város Magyarországon. A pécsiek büszkék is erre, s a muzsiku­solt tudják, hogy az emberek érdekében a jelenlegi roha­mos fejlődés körülményei kö­zött is meg kell tartaniok a zenevárosjelleget, 6Őt ha lehet — és lehet — igazi új tartal­mat kell. adniok ennek a dicső jelzőnek. Pécs valóban zeneváros, mert az emberek, akik itt él­tek és itt élnek, szerették és máig is szeretik a zenét. Sok minden bizonyít emellett: in­tézmények, nevek, számok és élmények tömegét lehetne itt felidézni a régi és mai Pécs életéből is. Ezt a munkát ha­marosan a nyilvánosság elé tárja Horváth Mihály zene­iskolai igazgatónak Pécs zenei múltjáról szóló tanulmánykö­tete. Mégis a sokoldalú fejlődés­nek színes forgatagában érde­mes megállni egy pillanatra s elgondolkozni a múltról, hogy jobban értékeljük a jelent és tisztábban lássuk a jövőt. 170 éves a zeneiskola Egy város zenei kultúrájá­nak alapvető »bázisai azok az intézmények, amelyekben a ze­nélés folyik. Kevesen tartják számon, hogy Pécsett már 1788-ban állami zeneiskolát alapítottak, tehát a pécsi zene­oktatási intézmények 170 éves múltra tekintenek vissza. A 170 éves folyamatos munka eredményei bizonyára megmu­tatkoztak a város falai között énekkel, muzsikával élők hét­köznapjaiban és ünnepnapjai­ban, a világhírű Pécsi Dalárda nagyszerű eredményeiben s a különböző muzsikáló együtte­sek munkájában. Mégis a szépért lelkesedő s a maguk ideiében bizonyára minden ál­dozatra kész lelkes muzsiku­sok nem ismernének rá * számban és minőségben egy­aránt kimutatható óriási fej­lődésre. Ma már Pécsett külön zene­iskola és zeneművészeti szak­iskola működik. A zeneiskola 7 osztályában mintegy 500 nö­vendék tanul. A zeneművészeti szakiskolában 240 növendék készül lelkiismeretes munká­val zenei pályára. Közülük 64-en a zenetanári pályát vá­lasztották s néhányan az utol­só évesek közül már kinevezett tanárai egy-egy környékbeli zeneiskolának. A zeneiskolai keretek azonban nem képesek befogadni a zenét tanulni kí­vánó gyermeksereget. A zenei munkacsoport növendékei leg­alább annyian vannak, mint a zeneiskoláé. Ma már a perem­városok gyermekei éppúgy igénylik a zenetanulás lehető­ségét, mint régen a belvárosi gyermekeik, s többen tanulnak itt zenét, mint valaha egész Pécsett együttvéve. Óriási az érdeklődés a zenetanulás iránt 14 esztendővel ezelőtt nem igen ment 200 fölé a zene­iskola növendékeinek száma, s hol tartunk már ma! Már ne­gyedik tanévét tanítja a kom­lói zeneiskola, melynek taná­rait is Pécs adja. De ugyan­csak Pécsről járnak tanítani tanárok és ifjú tanárjelöltek Siklósra, Szigetvárra, Sására, Vókányba, Hosszúheténybe, Gesztenyésbe, Meszesre, Va­sasra és Pécsváraara. Uj szín a város zenei intéz­ményeinek sorában a zenei általános iskola, ahol már ötö­dik éve folyik rendszeres ze­nei nevelőmunka, kiváló ered­ménnyel. S a pécsi példa itt is megtette a magáét, mert a me­gye az idei esztendőben há­lom zenei általános iskolát hí­vott létre Komlón, Mohácson és Szigetváron. A szakszerű zenei és ének- pedagógiai munka elvégzéséről pedig a zeneművészeti szak­iskola tanárképzője, valamint a Pedagógiai Főiskola ének­tanszéke gondoskodik. Mind- tót intézmény ilyenirányú munkájának megindítása az ered­utóbbi néhány esztendő ménye. Két év alatt 36 koncertet adott Eddig azzal dicsekedtünk, hogy havonta egyszer-kétszer, javarészt állandó közönségünk előtt muzsikálunk. Az idei év célkitűzése: a már meglévő mintegy 800 állandó bérlőink- a szimfonikus zenekar hez újabb 2000 rendszeres hangversenyhallgatót nevelni Pécs zenei életének mindig és örömmel mondhatjuk, hogy jelentős Intézménye volt a ez a célkitűzés sikerült. Több Szimfonikus Zenekar. A Pécsi Szimfonikus Zenekar ugyan­csak gazdag múltra tekinthet vissza, hiszen működését a múlt század 70-es éveiben kezdte. Több-kevesebb szünet és zökkenő ellenére működése jelentős hatással volt a város zenei fejlődésére hiszen 50 évvel ezelőtt éppen a Szimfo­nikus Zenekar keltette új élet­re a Városi Zeneiskola szerve­zetét is. A régi pécsiek gyak­ran emlegetik egy-egy kon­certjét, mely eseményszámba ment, hiszen Horváth Mihály alapos kutatásának adatai sze­rint évenként kettő-négy kon­cert volt az átlagos. A Pécsi Szimfonikus Zenekar jelenlegi mint 1500 munkás és diák­fiatal bérlőnk van s nem kétel­kedünk abban, hogy ez a tá­bor még ennek az évnek a vé­gére 2000 fölé nő. * Az eredmények önmagukért beszélnek A muzsikusok tisztán látják s szeretnék, ha azok, akik munkájuk eredményeit élve­zik, szintén érezzék, és velük együtt megbecsülnék, mint sa­játjukat. Tudjuk, hogy a mun­ka feltételeit az állam anyagi támogatása, a zenei intézmé­nyek jó munkája és az egyre formájának alapjait 1945 után szélesedő közönség biztosítja. rakták le maguk a helybeli muzsikusok. Munkájukra ha­marosan felfigyelt a Népműve­lési Minisztérium is, amely 1950-tőJ folyamatosan rendsze­res anyagi juttatással támo­gatta működését. 1956-ban je­lentős esemény történt a zene­kar életében. A félfüggetlení- tés komoly alapot adott a to­vábbfejlődéshez. Csak egy számadat: 1956 szeptember óta eltelt 26 hónap alatt 36 kon­certet adott a zenekar. S ezek­nek a koncerteknek vendég- művészei — dirigensek és szó­listák — éppúgy fémjelzik a munka eredményét, mint az egyre bővülő, lelkes közönség­tábor. Rendszeressé vált pl. a külföldi vendégkarmesterek és szólisták közreműködése szim­fonikus koncertjeinken, de nem kevésbé tartjuk lényegesnek, hogy helyi művészeink is egyenrangú művészként mű­ködnek közre a szimfonikus és egyéb koncertek pódiumain. Az énekkarok városa Pécs mindig az énekkarok városa volt. A Pécsi Dalárda külföldi és itthoni sikerei köz­ismertek, de nem kevésbé va­gyunk büszkék azokra a dalos- hagyományokra, amelyeknek bölcsőjénél a pécsi munkások szépszámú és lelkes seregének körében maga Erkel Ferenc állt, hiszen pécsi dalosünnepre írta híres férfikari művét, az . „Elvennélek” c. férfikart. A (I sok lelkes iskolai énekkar mel- \ lett egyre bővül a felnőtt ének- í karok száma is, és itt talán!/ nem is az a legfontosabb, hogy az egészen kis létszámú együttesek lassan megszűntek, hanem az a fontos, hogy a leg­több életképes együttes meg­erősödött és munkája mind j művészi színvonalon, mind' műsorpolitikai tendenciában felfelé ível. Csak Örülni lehet annak, hogy néhány nagyiét- \ számú pécsi énekkar ma mór! országos viszonylatban is szá­mottevő s egy évvel ezelőtt még mindig telt a pécsiek da- loekedvéből, hogy újat adja­nak, mert a „Mecsek” Művész- együttes Tánc- és Zenekara mellett 80 tagú lelkes kórus alakult, új színnel gazdagítva a város zenei életének palettá­ját; Újabb 2000 rendszeres hangverseny- haliga tó 1958 őszén célul tűztük ki,( hogy az állam által támogatott zenei apparátusunk és intéz­ményeink hatósugarát meg­sokszorozzuk. Az iskolákban fo­lyó zenei nevelőmunkát szer fesse tesszük a rendszeres koncerthallgatással, az üzemi munkásfiatalokat igényes szó­rakoztató zenei műsor nyújtá­sával hozzáneveljük ahhoz, hogy lelki igényükké váljék a nemes muzsika. Fiataljainkkal együtt örömmel látjuk hang­versenyeinken szüleiket is, de zenekarunk és művészeink üzemekbe és vidéki városok­ba is egyre többet látogatnak,^ hogy így legyen, a zene — de A nem akármilyen, hanem a jó \ zene — mindenkié. Q Ezek a dolgok azonban össze­függnek. A zenei Intézmények, művészeti együttesek és a mű­vészek lelkesen munkálkod­nak azon, hogy minél több és Tavasai keringő A Pécsi Kamaraszínház előadása Ebben az évadban immár a hatodik bemutatót tartja színházunk, örvendetes, ha egy színház a közönséggel újabb és újabb darabok meg­ismertetésére törekszik, s ez nemcsak a színházlátogatók megbecsülését, hanem a veze­tőség jó munkáját is dicséri. Dicséri akkor, ha a bemutatott produktumok a színpadi mű­fajok széles skáláján mozog­nak, ha vígjáték, operett, pró­za, úgynevezett „könnyű" és „nehéz“ műfaj váltja egymást. Ez teszi színessé, változatossá a műsort. Mielőtt a Tavaszi keringő- ről szólnánk, nézzük meg mi­ként tett eleget színházunk műsorpolitikája a változatos­ság igényének? íme, a statisz­tika: a bemutatott 6 darab kö­zül 3 operett, 2 vígjáték s a most műsorra tűzött Tavaszi keringő — ismét vígjáték. Ez a statisztika a mérleg serpe­nyőjét nagyon is^ a „könnyű műfaj” felé húzza. Úgy tűnik, mintha az igényesebb, a ko­moly, a „nehéz” műfaj telje­sen kihalt volna színházunk­ból. (Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az minél jobb zenét adjanak a J operett, a vígjáték igénytelen társadalomnak, amelyben él- ? és komolytalan műfaj). A mi nek és amelyért élnek, hiszen * színháznak prózai és operett kancsolattik szerves és céliuk ;S2Írnhaz- Ez azonban nem je- kapcsolatuk szerves es céljuk azi> a sZínház azonos. | megnyitása óta eltelt két és (A.) | fél, három hónap óta csak ope­..................................................................................................... Ma gyar—német tanulmányi társaság alakult A Maavar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldött­ségei között — a Joét ország gazdasági kapcsolatainak 1965-ig történő fejlesztéséről — nemrégiben kötött megál­lapodás alapján, néhány nap­pal ezelőtt tárgyalások foly­tak a Német Demokratikus Köztársasáig ásványolaj és szerves alapanyagok trösztje és a Magyar Népköztársaság nyersolaj trösztjének képvi­selői között Halle-Sall-ban. A tárgyalások, amelyek a barátság és a testvéri együtt­működés szellemében folytak le, megvitatták a Varga Jó­zsef professzorról elnevezett magyar—német tanulmányi társaság alapítását és erről szerződést írtak alá. A Varga tanulmányi társa­ság feladata: hogy a magyar Varga József professzor által, a kátrányból és a hasonló középnyomáson keletkező tér mékekböl származó kűolaj- lepárlási maradékok hidráié bontására és finomítására ki­dolgozott eljárást fejlessze és ennek üzemi mértékben tör­ténő alkalmazása feltételeit kidolgozza. reát és vígjáték váltogathatja egymást. Az ilyen „változatos­ság" nemcsak a színházkedve­lő közönség igényének kielé­gítését hátráltatja, hanem a színészek művészi fejlődését sem túlságosan segíti elő. Igaz, a mi színházlátogató közönsé­günk kedveli az operettet, a vígjátékot, s különösen akkor, ha ezek a darabok hozzájuk, a mához szólnak. Ebből a szem pontból vizsgálva a bemutatott darabokat, a színház műsor­politikájában határozott fejlő­dés tapasztalható. A most bemutatott Tavaszi kerimgővel ismét gyarapodott az úgynevezett mai tárgyú víg­játék. A Tavaszi keringő „mai tárgya“ azonban — sajnos — nem egyértelmű. Mert koránt­sem arról van szó, hogy az új társadalom építésének vala­melyik problémáját feszegeti, hogy a probléma új társadal­mi rendszerünk felépítéséből fakad, mint például a Nem va­gyunk angyalok című vígjáték mondanivalója. A tavaszi ke­ringő arról szól, hogy egy öre­gedő hegedűművész szerelmes lesz az egyik fiatall tanítványá­ba s feleségül akarja venni. Igaz, a leány is vonzódik a nagy mesterhez, de ez csak vonzódás és nem szerelem, amire később a lány is rádöb­ben. A vígjáték végén a hege­dűművész is beláitja: túlságo­san fiatal a lány ahhoz, hogy az 5 felesége legyen, s átadja helyét a lányhoz illő, s a lány­ba szerelmes fiatalembernek. Nem először s bizonyára ...i . nem is utol jára írták meg az öregedő férfi és a fiatal lány konfliktusát. Tartalmában tehát semmi újat sem mond a darab. És hol van ebben a „mai tárgy“? Az, hogy ma is van ilyen probléma? Kétségtelen, előfordul s talán nem is ritkán. A .mait” azon­ban sajnos nem a darab mon­danivalója, hanem inkább a szereplők állasa, betöltött funk dójuk, illetve rangjuk jelenti. Azzal talán azonnal mad tár­gyú lesz a vígjáték, ha az öre­gedő zeneművészt „Kossuth- díjas"-nak mondjuk, s ha egy szövetkezeti boltvezetőt is szerepeltetünk a darabban? Ettől ugyan még a felvetett probléma olyan messze állhat a ma emberétől, mint a ma született lány a férjhezmenés- től. Na de — mint mondani szokás — száz szónak is egy a vége: ezzel a vígjátékkal —■ még ha a szerepek megírása az író határozott rutinjára is vall -— egy lépést sem. léptünk előre, társadalmunk problémájának feltárása és az útmutatás felé. Erről a darab­ról elmondhatjuk; se nem árt, se nem használ, olyan, mint a langvosvíz. A hegedűművész szerepében Tomanek Nándort láttuk. Jól megírt szerep s Tomanek Nán­dor jól keltette életre, őszin­tének éreztük az 58 éves em­bernek a 21 éves lány iránt ér­zett szerelmét s őszihtének a lemondást is. A helyesen meg­formált szerepen ’ kívül külö­nösen tetszett hegedűjátéka, amely nem imitáció volt, ha­nem megtanulta és a színpa­don eljátszotta a dallamot. Flórát, a művész házvezetőnő­jét Mátray Mária játszotta. Az öregedő, de mindenáron férj- hezmenni akaró nő számítását, ravaszságát mutatta meg egy­szerű. de hatásos művészi esz­közökkel. Sajnos, nem mond­hatjuk el ugyanezt Piri szere­pében Péter Giziről. Túlkari- kírozta a falun nevelkedett lányt, amolyan tenyeres-talpas riépsaniTiű-menyecskére emlé­keztető figurát gyúrt ebből a szerepből. Olyan „most gyiit- tem a faluru, hát idefigyejje- nek he”-íze volt játékának. Nem ennyire „falusiak” ma már a falusi lányok. Ezt az alapvető hibát nem menti né­hány valóban művészi jelene­te sem. Kedves, egyéni humor­ral oldotta meg feladatát Szal­ma Lajos Boldini professzor szerepében, sok tapsot kapott mértéktartó, ötletes játékáért. Üde és bájos volt Gyapay Yvett. Tetszett Fülöp Mihály, Széplaky Endre, Hajós Péter, Bállá Olga, Rónaszéki András, Révész István játéka. A vergő ütemű előad.-ri i "i " mb Túrié n György rendezését dicséri, bár az említett egyik szerep hely­telen felfogását észre kellett volna vennie. A zenekart Biró Attila vezényelte, a táncok Kő- rössy Bea munkája. A dalla­mos, fülbemászó muzsikáért Horváth Jenőt illeti az elisme­rés. A Tavaszi keringő dalla­mait szívesen dúdolgatjuk. A zenére visszaemlékezünk. Saj­nos, csak a zenére.:: GARAY FERENC Szászvár ma Ae épülő új iskola Csaknem másfélszázada bányásszák már a fe­keteszenet a Szászvár feletti dombok rejtekeiből. Évtizedek óta csörömpölnek a kisvasút csilléi a falu házai között. Az átmenti terebélyes fák még csemeték lehettek, . amikor az öreg aknát mélyítették és már sokan jártak ide a környező és a távoli községekből dolgozni. Szászvár -ma is bányászfálu. Nem nőtt az elmúlt tizenhárom év alatt nagyra úgy, mint Komló, nem fejlődött olyan óriásit, mint a pécsi bányák. A látszólagos nyugalom, megrekedt- ség azonban lüktető életet takar itt is. Mondják: már az akna is belehajlott a korosságba, már az sem egyenesen ve­zet le a mélybe, hanem meghimtáztatja a kast — öreg. öreg a fürdő is — amely pedig valamikor az ország leg­modernebb fürdője volt —, ha iszapol- nak, akkor fekete viz folyik a fürdő csapjain, az aliműveléstől megrepedez­tek az irodaház falai. Ez tenne Szászvár lényege? Nem. Hiszen mindenki tudja, hogy a fürdő már csak addig lesz szák, amíg el nem készül a bővítése, — ami pedig már hamarosan elkészül, falai, teteje már kész, csak a belső munkák van­nak hátra —, és igaz, hogy meghintáz- tatja az embert a kas, a lényeget azon­ban mindenki így foglalja össze: leve­rünk majd itt a hegy mögött egy új ak­nát, aztán mi is új módon kezdünk bá- nyászkodni. És azt is látja 'mindenki, hogy a lényeghez tartozik az is, hogy itt is felváltotta a bányában a csákányt a légkalapács és fúró, a napszinten pe­dig a széntároló bunker segítségével már eltűnt a csilletöltőik nehéz munká­ja. Az emberek pedig? A maiak, már ta­lán elképzelni is nehezen tudják, hogy úgy is lehet élni. ahogy itt régen éltek. Hol van már az az idő, amikor az öre­gek még a Pertmandliról, a bánya nagyhatalmú törpéjéről beszéltek a fia­taloknak. Pertmandli lent élt a bányá­ban, s.. bár senki sem látta, hitték, hogy segít a bányászoknak. Ha reggelente a kőzeinyomás és a gáz munkájaként le­omlott szenet találtak a fejtésben, ko­molyan mondták: Pertmandli járt itt. segített nekünk. Ma már az öregek emlékeznek csak Pertmandli meséjére, de ők sem hisz­nek benne. — Rajtunk nem a Pertmandli segített — mondja Polyondi elvtárs, jót nevetve azon, hogy gyerekkorában mindig várta, valamelyik öreg fejtésből eléje lép majd a törpe és megajándékozza. — Magunk­nak kellett mindig mindent megszerez­nünk. — Nézzen itt óégig a Dalos utcán, vagy ott a túlsó dombon. Talán a Pert­mandli építette az új házakat? Itt a szomszédban Nyprs Sándor vájár épí­tett egy alápincézett családi házat, odébb Budai Mihály háza áll. ö mér három éve épített, tavaly már csak a nyárikonyhát ragasztotta a ház mellé. Susi Mihály tavaly építette a házát, úgy hogy a lányának ét a nejének n jusson két szoba. — Most megbecsülik a munkásem- bert, azért épül ez a sok ház. Nem ám másért. (A tornác »hazán kiderült, hogy a múlt évben tizenhét, ebben az évben pedig tizennyolc bányász épített csa­ládi házat.) — Tudja, hogy épült régen egy ilyen kit ház, máit az enyém? Úgy, hogy ma­gunk vetettünk vályogot, és a bánya mellett még aratni is eljártunk, a féle­ségem is, én is. meg az apósom is se­gített, így sikerült összehozni a házat. Nem téglából., hanem csak vályogból. — Most jó • ruházkodás is. Nekem, amikor pedig már vájár voltam, örültem, ha két öltö zet ruhám volt. Akkor csak bakancsot kaptunk a bányában. De nem munkára hordtuk, hanem ünneplőt cipőnek. Ha megkaptuk a következő párat, akkor hétköznap hordtuk, ami pedig már csu­pa folt volt. azt vettük fel a bányába. Máma már félcipőben járnak a legtöb­ben munkára. Igaz, hogy autóbusz visii fel őket az aknákhoz. — Valamikor még az egregyvek is gyalog jártak műszakra. De még ismer­tem györeit is, aki gyalog járt a bányá­ba. Kemmler Dánielnek hívták, tizen­nyolc évig járt Győréről. Három óra hosszat gyalogolt minden nap... Na ma már nagyon kevesen gyalogol­nak Szászváron. Ma már intóbb repü ­lőre ülnek az emberek. — Nem is csak autóbuszra, • Itt van például Cinder Antal bácsi esete, ű fogta magát és beautóbuszozotí Pécsre, felült a repülőgépre, Ferihegye*■ megreggelizett és visszautazott Szász­várra.. — Miért? Egyszerű. A nagyapám még nem is látott repülőgépet — mond­ja Cinder bácsi — a: apám már látott, /

Next

/
Oldalképek
Tartalom