Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-16 / 271. szám
4 v NAPLÓ 1958. NOVEMBER 18. 1 Petőfi levele választóihoz A fegjobb alkalmam, volna rá most megszerettetni magamat veletek azáltal, ha az egekig magasztalnálak benneteket, hogy ti kunok, ti ilyen meg ilyen dicső, páratlan emberek vagytok! Ha én azt amúgy hosszas kacskaringósan kikanyar- gatnám, tudom,, nem esnék rosszul egyikteknek sem, sőt közületek többen megsimítanák a bajuszukat és hajukat s azt mondanák: „Ejnye, mégis derék ember ez a Petőfi, tegyük meg követnek!“ Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-ig az egész Magyar- ország nagyon szolgalelkü, kutyaalázatosságú ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szluha kapitányra, hogy süvegeltétek, hogy csúsztatok-másztatok előtte. Ah, ha eszembe jut, még most is szégyellem magamat a ti nevetekben. A zsír dók hajdan Mózes idejében az isten helyett egy aranyr borjút imádtak, de ti meg egy ólomszamarat imád tatok. Azonban ez gz idő lejárt, és remélem, hogy lejárt mindörökre. Fölemeltétek fejeteket, s fölteszem rólatok, hogy soha többé meg nem hajoltok semmiféle ember előtt a kerek világon. Az isten az állatnak teremtett négy lábat, embernek csak kettőt, azért, hogy egyenesen járjon és embertársainak egyenesen a szeme közé nézzen — mert az ég alatt minden ember egyenlő, egynek sem szabad másokra lenézni, egynek sem szabad másokra fölnézni. Nem ismerek magamnál se kisebbet, se nagyobbat. (Petőfi Sándor: A kiskunokhoz.) Petőfi intelme az első magyar népképviseleti ország-gyűlés képviselőihez l§4§>ban: Mit őseink egy ezredév előtt Tevének, azt kell tenni most tinektek; Bár mind egV szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek Is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél / Es tartósabb is, kell alkotnotok, Egy új hazát, ahol ne légyenek Kiváltságosok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák. Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen. (Részlet A nemzetgyűléshez című versből.) Táncsics Mihály megbuktatása Képviselői mandátumom lejárt, az új választás ideje kö- zelgetvén, pártihíveim arról tudósítanak, hogy ellenjelölt van, ki ekkor vagy akkor fogja • Orosházán programbeszédével magát bemutatni, s fel- hfnak, hogy az időre én is ott megjelenjek. Ügy történt. Az ellenjelölt elmondta politikai elveit: utána elmondtam én is, mit elmondani szükségesnek láttam. Az egész nép viharosan éltetett éa szállásomhoz kísért. Kitűnt, hogy tántorít- hatatlanul hozzám ragaszkodik A jelenet elleneimet meggyőzte arról, hogy jelöltjük közönséges eszközökkel nem lesz megválasztható; tehát elővettek minden oly módot, amelyekkel párthíveimet tőlem eltántoríthassák. Hangosan terjesztők rólam, hogy forradalmat akarok, hogy a földbirtokot fel akarom osztani, hogy a vallást akarom felforgatni, hogy a papságot. akarom megszüntetni, s mindennek azzal adtak nyomatékot, hogy nagyban készülődtek a választók megvenriégelésére: miközben arról is értesítettek, hogy az ellenpárt a vasút mentén lakó választókat ingyen szállítja a választási köz,- pontna: értesítették arról is, hogy a gyulavári választók, kik pedig állítólag kivétel nélkül mindnyájan az én pártomon voltak, nem jöhetnek a választásra, mert községüket súlyos elemi csapások érték, nincs útiköltségük. A választás előtti nap népgyűlést kívántam tartani, hogy előtte a gonosz rágalmak ellen, miket ellenem szórtak, erélyesen tiltakozzam, de a szolgabíró nem engedte meg. A választás előtti délután egész tábor volt: ökröt, juhokat, sertéseket sütöttek: szekereken szállították a szép fehér kenyeret, a bornak minősége volt, tehát a kerületből jött választók, akik előbb engem éltettek, a bőség ölén ütöttek tanyát, s élvezték az ingyen lakomát. En meg is buktam. (Táncsics Mihály: Életpályám.) ... Ezek után Séskay egyes intézkedésekre Irányzó hallgatói figyelmét, melyeket azonban, miután a tÍ6ztújítások taktikájához tartoznak, s olvasóim nagy része által nemcsak ismertetnek, hanem néha alkalmaztattak is, röviden említeni elég leend. A főbbel: közé tartozik, hogy azon két híd, melyen az egyik ellenséges járás nemessége a városba jön, tökéletesen ki- javítassók, de úgy, hogy azok szétszedetvén, a tisztújítás előtti napokban oly állapotban legyenek, hogy rajtok senki át ne mehessen. Ugyanez javasolta tott a tiszai hidasokra nézve is: A második nagyobbezerű sakkvan ás abban állt, hogy mindazon kocsmárosok és húsvágók, kiknél az ellenfél élelmeit venni fogja, lehető legrosszabb bor s megromlott hús kiszolgáltatására birassanak, ml kevés megvesztegetés mellett annál könnyebbnek látszott, minél nehezebb lenne, minden tárgyismertük ítélete szerint, ugyané személyeket az ellenkezőre megvesztegetni. Ezen rendszabály kivitelét egészen Nyúzó főbíró úr vállalta magára, arra kötelezvén magát, hogy az említett egyedeket, kik nagyrészt nemtelenek, sőt zsidók, azon esetre, ha az ellenfél fenyegetései által terrorizálva jó bort mérni merészelnének, célszerű eszközökkel rendre fogja utasítani::: (Eötvös József: A falu jegyzője.) Kolocintos Gábor uram kortesbeszéde Tisztújitáakor reggel pálinka csöbörrel: Délben bús, bor, elég: ugyanaz vacsorára dúlásig, S legkevesebb három huszas egy szavazóra napodként, Miért volnánk nemesek? Nem azért-e, hogy amire tetszik. Nem szóval felelünk. Azt kívánják, hogy adózzunk: „Nem”. Hát szolgáljunk? — „Nem”. Töltsük az utakat: „ö nem”; Állítsunk katonát: „Nem, nem, hisz imént vala Győrnél Győzelmes seregünk. Tartsunk katonát: „örökös nem”, így kell érteni e véren vett drága nemes szót. Vesszen el, aki fizet, míg egy csillag lesz az égen!” Még egyet, édeseim. Mához két hétre gyűlés lesz, lesz kocsi, hús és bor: bemegyünk egy szálig a gyűlölt Házi adó ellen harcolni körömszakadásig. Mindazonáltal senki ne merjen vinni magával Semminemű fegyvert (megyevégzés tiltja, barátim) Ámde a jó botokat nem kell honn hagyni, azoktól Függ a szabad szólás most, pro et contra, megyénkben .. t (Arany János: Az elveszett alkotmány.) Hogyan lett főügyész Kopjáss Istvánból — Hát Lina, tudod-e, minek köszönhetem ezt az egész bolond választást? — Nos? — Mert hát azzal le kell számolni, hogy nem tisztán a saját érdemeimnek — s kajánul nevetett ő maga is önmaga felett.:; Lina nem nevetett. Vajon Lina komolyan elhiszi, hogy azért választották őt meg, mert a városnak éppen Kopjáss István felé fordult a bizalma?... Kényes kérdés, nem jó bolygatni. >; — Hát tudod miért? •.; A vén szamár elszólta magát a közgyűlési terem előszobájában. Azt mondta, hogy zse, vé. — Mit?-— Zsé, vé. — Mi az? — Ez? Ez valami gyilkos golyó. Zsé, vé, ez lőtte le Makróczyt. Ez törte ki a nyakát, ez volt a zsinór a nyaHogyan lett s%olgabíró Díoszty Feri? «- Napirenden van a megüresedett voglányi szolgabírói állás. Jelölöm Noszty Ferencet és Kaby Józsefet. Kaby, Kaby, Kaby! A levegő megtelt „Kaby"-kiáltásokkal Száz és száz Kabv zúgott, hömpölygött a teremben. A nemzetiségek össze- barapták ajkaikat ét kezdtek a teremből kivonulni, oda- künt fenyegetőzve ét lármázva, mert bent most nem lett volna tanácsos: akik bennmaradtak közülük, szintén „Kaby“-t kiáltottak, tudván, hogy a főispán ellen tesznek, csak imitt-amott szórványosan potyogott eqy-egy Noszty s az is szerényen, elenyészően. Öméltósága összevonta szemöldjeit, mint egy haragos Jupiter, aztán kissé fel- emelkedett székében, kardját a hóna alá fogva: — Minthogy úgy veszem lei, — mondta határozott, kihívó hangon és szemeiből zöld fény lövellt ki — hogy a többség Noszty Ferencet, óhajtja, ezennel kijelentem, hogy fíoszty Ferenc választatott meg! Több tárgy nem lé- ;. vén az ülésnek, ezennel be- ' zárom. ; (Mikszáth Kálmán: , | A Noszty-fiú esete Tóth Marival.) $ kába.;: Hangosan nevetett. — Ez azt jelenti, hogy először is mindenkinek eszébe jutott, hogy Makróczy rettenetesen el van adósodva Aztán azt, hogy megunták már az erőszakoskodását. Mikor veres tokával, a kandallónak dülleszkedve, kitolt hassal ott állott s fogadta a szerencsekívánatokat, olyan volt. mint valami tirannus és a szivarja mellől csak azt mondta a kebelbarátai felé, hogy ez volt élete célja, ez most végre bekövetkezett' zsé, vé. — De ml az? — Zsé. vé,,, Ez van ráütve a város minden bútorára, minden tárgyára, minden marhájának a tomporává- Zsé, Vé — Zsarátnok Városa. i. De mindenki tudja, hogy a városi .gazdálkodásra való célzással ezt úgy szokták mondani, hogy azt teszí,. „zsabre váglak”. Lina felkacagott. — Marha — mondta vígan. — Elég marha. Mert egy pillanat aly" végigfutott az egész közgyűlésen, hogy mit mondott M oczy. A közgyűlés egy pillanat alatt megfordult. Úgy megboJygató- dott, mint egy méhkas. Megirigyelték Makróczy tói, hogy ő legyen az alföldi dózse. (Móricz Hslgmond: Rokonok.) József Attila: HAZÁM í. Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz Inog, i szellőzködő lágy melegben tapsikoltak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, imiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog. i közösség, amely e nészeg ilbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, .agy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. t. Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kltessék: föl kéne szabadulni már! . S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk. Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk! S. A földesúr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányotokkal puszta tért nyit, szétveret falut és tanyát. 8 a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetetlen honát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát. Cicáznak a szép csendőrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírjak, ki lesz a követ, hisz „nyíltan“ dönt, ki ezer éve, magával kötve, mint a kéve, sunyit, vagy parancsot követ. 4. Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk, s kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk. , Szíve szorult, rezgeti a lába. acsargó habon tovatűnt, emlékezően és okádva, mint aki borba fojt be bűnt. Volt, aki úgy vélte, kolomp szól, s társa, ki tudta, ily bolondtó' pénzt eztán se lát a család. Múltúnk mind össze van torlódva « mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. 5. A munkásnak nem több a bére mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröcosre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt s miért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart. Szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekröl. S ha szombaton kezébe nyomják a pénzt s a büntetést levonják: kuncog a krajcár, ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. 6. Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény, Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. Nem adna jogot a parasztnak, ki rág a paraszt kenyerén s a summái sárgul, mint az aszta«, I de követelni nem serény. Ezer esztendő távlatából, hátán kis bátyúval, kilából a népségből a nép fia. Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a sírt, hot nyugszik atyja, kellene megbotoznia. 7. S mégis magyarnak számkivetve, lelkem «Beoltva megriad — édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad! Totyogjon, aki buksi medve, láncon — nekem ezt nem szabad! Költő vagyok — szólj ügyészedre, ki ne tépje a toliamat! Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak. hogy ml ne legyünk német gyarmat. Hadd írlak szépet, jót — nekem add meg boldogabb énekem! r Tallérossy Zebulon beszéde a megyegyüiésen t „Könnyen lehet a tekinteÍ tes úrnak liberálisnak lenni, kinek van háromezer holdja * ide lenn alföldben: de nekem j van három falum odafenn I (közbeszólás: ,& Holdban") | nem Holdban, hanem Sáros. ♦ meg a Zemplln vármegyé- I ben, akikből áll gazdaságom. | Aztán ha jobbágyot felsza- ♦ badltunk, akkor én menjek • kapálni mind az öt kisasszo- J nyommal magam? — Ha én I parasztnak születtem volna, I soha se kívánkoznék más ♦ lenni, mint paraszt. Az an- i nak valóságos gyönyörűség. j Minek akarunk ötét gyönyö- ♦ rűségitől megfosztani? Aki ♦ úr, úr, aki nem úr, az nem | úr. Hát tehet arrul valaki, t hogy nem született minden I ember nemes embernek? Hát t én miért nem születtem gróf- | nak? De azért nem nyugta- I lankadok, hogy legyen min- I den ember gróf. Pedig ez ne- I kém ipen olyan nagy siere- I lem, mint parasztnak az, | hogy nem nemes. — Gondo- [ kndjunk csak dolog praktF t kun oldalára. Most is, ha •• V] égésik követválasztás, trí- | csoda Istentelen narni nénz- | h- kerül nemes voHzáló pub- | Htomat megtraktálni. Hát « ha valamennyi paraszt♦ r„u v-(nd vötvma lesz: nincs 5 nnv'il bor a világon! No, mí- | csoda dolog lesz az. ha még !\ naraszt születésű emberek ‘is J taglalhatnak el hivatalt? | Most is ipen tízszer annyian i vagyunk, mint amennyi hivatal jut. Pedig fiatal ember addig nem házasodhatok, míg valami hivatala nincs. A tekintetes elöttemr szónokló úrnak se fia, se ■ leánya, sem nem felesige nincsen. Nekem van öt, nem felesig, de kisasszony. Ezt tekintetes úr nem ért ugye? Aj! akkor én is tudnám lenni leberális. Aztán meg nipnevelis! De minek az a csuda? Nip felnő magáiul, ha nem nevelünk izs. Akkor volt jó világ, mikor nem tudta más Írni, olvasni, csak káptalanba barát: országbíró neve helyett odanyomta kardja markolatát dekrétumba spanyol- viaszkba. Most még paraszt is tudjon olvasni? Hisz akkor soha el nem hisz, amit papiul hall Csak azt is elrontottuk, hogy eddig írtunk törvényeket deákul: minden simplex ember nem belekotorászhatta: most asszony, zsellér, zsidó minden neki állják okoskodni. Ha azt akarunk, hogy legyen nipnek szabadság, ne adjunk neki aztat: mert amíg nem adunk neki, addig megvan: de amint odaadunk neki, bizony elveszti áztat. Ragaszkodjunk őseink kilencspáz esztendős alkotmányához, mert ha csak még ezer esztendeig élvezhetünk is aztat, már azs zal is nagyon sokat, nyertünk (Jdkai Mát: A LV szívd ember fiai.)
