Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-13 / 268. szám
NAPLÓ 1958. NOVEMBER 13, 2 Hire szavaznak a hoboliak? Az iskolaudvaron berreg, nyüszít a fűrészgép: a gyerekek hordják a fát, az dgazgató, Vőneki Zoltán rendezkedik a pincében. Megléped ik, hogy őt keresik, és szinte szólni sem tud, amikor meghallja a kérdést: „Mire szavaz november 16-án?“ Magyarázkodik: fiatalember, 23 éves, két hónapja igazgató ebben a faluban, azelőtt Szentegáton tanított a feleségével ..: Érdekes történeteket mond. A minap bejön egy idősebb asszony az iskolába. Meglát egy furcsa alkotmányt: — Mi ez? — Svédszekrény! — mondják neki; Nem érti. Rázza a fejét és csak azt hajtogatja: — Honnan tudnám ml az, amikor az én időmben még nőm volt ilyen. Az irodában észreveszi a mikroszkópot; — Hát ez meg mS? <— Mikroszkóp. — És mit kell ezzel csinálni? — Bele kell nézni ., Belenéz és szinte szédül a gyönyörűségtói. ö még ilyet nem látott. Nem bizony! Akkor még egy tanító tanított itt száz gyereket egy tanteremben, most meg öt nevelőre, négy tanteremben jut 132 gyerek. « mondja diadalmasan a hivatal segéd Vass Lajosra mutatva. — Mit mondjak el? — Hát azt, hogy mine szavaz! — veszi át a szót a falu legjobb Ismerője. — Hát erre a rendszerre;;! — És miért? — Mert jó! Rövid, velős válaszok, de az újságíró a „miért“-re is kíváncsi. Erre otthagy bennünket Vass Lajos, de azért fülel, mert amikor Váráljad Ferenc rákezd: — Tudja ő 9 holdas gazda; Végeredményben mindenét a felszabadulás után szerezte, csak a földet örökölte az apjától. Azóta épített egy szép házat, legalább százhúszezerbe került, húszezerért vett új bútort, meg szőlőt is vásárolt, az istállója dugig állatokkal..: akkor visszaszól: «— Magadról is beszélj már valamit; — Mondom én azt is! — és a hivatalsegédre kacsint, mintha csak azt mondaná: „Segítsen már!"' . — Először i® mit mondjak. Nincs nekem semmi bajom. A mestervizsgát már a felszabadulás után tettem le. Kapunk anyagot, dolgozhatunk; — Keres is! — szól közbe Vass Lajos és hogy vissza tromfolhasson hát odamondja, persze viccesen — Megkeresi] a havi öt—hatezret is. — Na anyit azért nem. mert] kiadásra anyagra, meg miegyébre. De azért a havi 1500] —1600 forint az megvan..: — Na megjött a postás is!} ;— így a hivatalsegéd és mind-} járt odaszól annak is: —} Mondjon már maga is vala-j mit. , — Mit mondjak? Azt, hogy} ez a Vass Lajos egy valóságos] kulák?! Az emberek összenevetnek, j Vass Lajos is nevet a tréfán. Nevet és visszavág: — Vagy azt, hogy maga is} cseléd volt azelőtt, most meg} új házat épített magának! — Ez igaz! — húzza ki magát a postás, átadja az újságot, aztán; „Na isten áldja“] és elmegy. Az emberek szétszélednek• Én is elindulok és a tanácson feljegyzik még néhány adatot. Ilyeneket: A felszabadulás óta villanyt kapott Hóból, önálló tanácsa van, új tűzoltószertárat építettek, Kishobol járdát kapott, artézi kutat fúrtak és a 209 há2ból nyolcvanat a felszabadulás után építettek;:, Hát erre szavaznak a hoboliak; S zalai János Ha szakember a vezető A mi termelőszövetkeze- ” tünk pár évvel ezelőtt arról volt híres, jóformán negyedévenként váltogatták benne egymást az elnökök. Egyik elment, jött a másik. Négy év alatt kilenc elnökünk volt. — Ennek nyilván különösebb oka lehetett? — Semmi különösebb oka nem volt, egész egyszerűen nem feleltek meg. A tsz munkáját nem tudták előbbre vinni. Az , egyhelyben topogás és eredménytelenség jellemezte azt az időszakot. Ez a kis beszélgetés a szent- lőrinci Úttörő Tsz homokfutójában zajlott le útban Szent- lőrinc felé, a tsz-elnök és tsz- kocsis társaságában. Monostori János 1954-ben került ki az Agráregyetemről és azóta az Úttörő Termelőszövetkezet elnöke. — Rékord időt értem meg, céloz mosolyogva a fentiekre. És míg Keresztespusztáról Szentlőrincre értünk, mindent, sőt még többet is megtudtunk, mint amire kíváncsiak voltunk. A fiatal mezőgazdász első próbáit a gyakorlattal, a munka elé gördülő váratlan akadályokat, melyekre bizony nem adtak receptet az egyetemi tankönyvek és amelyek önerőből történő elhárítása teszi igazán szakemberré az elméleti tudományokkal felvértezett kezdő mezőgazdászt. Monostori János szakember lett, az Úttörő Tsz eredményei ezt is igazolják. 1954 óta egyre jobb ez a termelőszövetkezet. Csak egy példa: 1954-ben 18 forint volt egy munkaegység értéke, 1955-ben már 30, 1956-bari 42 és 1957- ben 57 forintot ért egy munkaegység. h^iit jelent tehát az, ha egy * * tsz-elnök szakember is? Csupán azt, hogy kialakul a vetésforgó, több tejet adnak a tehenek, gyorsabban híznak a sertések, többet terem a búza, egyszóval csupán eredményesebb gazdálkodást jelent? Az Úttörő Tsz-ben úgy tapasztaltuk, hogy ennél sokkal többet jelent. A szakszerű helyes gazdálkodás nyomán a termelőszövetkezet tagjai effektive jobban élnek. És milyen eredménnyel zárják ezt a gazdasági évet? — Előreláthatólag 46 forintot ér egy munkaegység. Ez a betervezett 67 forinthoz és a múlt évihez képest így magában véve visszaesés. Ennek oka kis részben az idei aszály, másrészt az, hogy magunkhoz csatoltuk a kis bodai termelőszövetkezetet sok adósságával. Ezzel és a tarfcalékföldek átvételével lettünk 1100 holdam sok. Gyarapodott a földterület és amit szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni, megnőtt az állatállomány is. Milyen állatokat vásároltak ebben az évben? — Vettünk 22 üszőt, 24 elit származású fehér hússertés kocát a tárcsái tangazdaságtól. Ezenkívül 400 tojóból álló baromfitörzset a Taksonyi Állami Gazdaságtól. Épp az éjszaka érkeztek meg. A terveik? — Jövőre a juhtenyésztést is beindítjuk, egyelőre 120 jerke toklyóval. Azonkívül hatvan férőhelyes modern tehénistállót építünk, hogy szarv asm arha-állomán yu n ka t 150-re felszaporíthassuk. Az állatállomány növelésével célunk elsősorban a területhez kívánatos állatsűrűség biztosítása és az eddig oly sok problémát jelentő trágyahdány megszüntetése. Ua az idén kevesebbet is ■■ ér a munkaegység, az. Úttörő Tsz mégis stabilabb lett, gyarapodott és sokkal többet várhat a jövőtől. Monostori János vezetésével nem gazdálkodtak rosszul, megtalálta a módját a tsz felemelkedésének, Érdekes malacnevelési November elején érdekes kísérlet indult három baranyai állami gazdaságban: a bólyi, az ormánsági és a zengőaljai gazdaságokban. A kísérlet lényege az, hogy a malacok a rendes takarmányadaigjuk- nak csak nyolcvan százalékát kapják meg, a hiányzó húsz százalék helyett pedig „kocsonyát’* adnak nekik. A „kocsonya“ tulajdonképpen sűrített sertéstáp, amely segíti a malacok fejlődését: gyorsabban nőnek, nagyobb a súlygyarapodásuk és ezáltal olcsóbbá válik a (felnevel ékísérletek síik. A kísérlet hat hónapig tart, amíg a malacok elérik a kilencven kilógrammos testsúlyt. Ha beváltja a szakemberek hozzáfűzött reményéit, akkor megye valamennyi álliami gazdaságában rátérnek a malacok kocsonyás táplálására; .................................................................................................... Ta pasztalatcsere Villányban Vöneká Zoltán tovább mesél. Szülei Kisasszonyfán. Ölnek. Parasztok; Három hold földjük volt, a felszabadulás után kaptak hozzá még néhány holdat; — Egy biztos! “ mondja a fiatal igazgató - Ha a múlt marad, akkor belőlem soha sem lett volna tanító. Hát erre szavazok én! — és mint aki féltett titkot őriz, majdnem súgva újságolja: most már arra gondol: motort, vagy autót kellene venni : a a ■— Jövőre talán már meg is lesz az autó! — teszi hozzá és képzeletben- talán már ott siklik az országúton a Balaton felé, a Mátráiba, vagy éppen Harkányba :>• Ez az Ő terve1, s a községé: 500 000 forintért jövőre 8cul- túrházat építenek; — Utána meg iskolát a kultúrház mellé! r- teszi hozzá Vőnekánéj Váraljai Ferenc a község kovácsa. Á hivatal- segéd bemutatja a nagydarab embert és mellette a másikat, Vass Lajost.•— Ö meg majd elmondja a parasztok véleményét! *— Szombaton, november 8-án a sellyed tantestület a villányi állami általános iskolába látogatott tapasztalatcserére. A délelőtt folyamán órákat látogattak, ezt követően pedig megbeszélték a tapasztaltakat; Kiváltképpen a sellyeá igazgató Perics Péter intézett sok : kérdést a villányiak igazgatójához, Nagy Bélához, aki az- lután az egész tantestület előtt ; beszámolt az iskola belső rendjéről, módszertani eljárásairól. Ez a tapasztalatcsere nagyon hasznosnak bizonyult a két iskola nevelőtestülete körében, hiszen így sok olyan módszertanilag bevált eljárással ismerkedtek meg kölcsönösen, melyeket esetleg a tapasztalatok átadása nélkül csak évek múlva tudtak volna honossá tenni iskolájukban. A villányiak tavasszal viszonozzák a sellyeiek látogatását; mám SAVÓ/ lA'tZLt) ee&fNYB (*n Zolinak eszébe Jutott, hogy amikor először kezdett megbarátkozni a sporttal, az 6 szemében minden ismertebb versenyző csaknem félisten* nek számított. Elképzelte, milyen nagyszerű érzés lehet, amikor valaki a saját ereje, ügyessége révén diadalt szerezhet a hazájának. Nem lehet annál felemelőbb érzés —* képzelte — amikor felkúszik a győzelmi árbócra a magyar zászló, s milyen boldogan állhat az emelvényre az a sportoló, aki hazájának ezt az újabb dicsőséget szerezte. Sokszor olvasta irigykedve az .újságot, amikor a magyar versenyzők sikereiről adott híreket. Ilyenkor gyerekesen elábrándozott azon, hogy milyen jó is lenne, ha egyszer már azt olvashatná, hogy „.-..az olimpia tomaversenyében korláton a magyar Kárpát Zoltán győzött;;“ Hogy ünnepelnék akkor az egyesületben, az iskolában, otthon! Apjának gratulálnának az üzemben, reá meg tisztelettel néznének az emberek az utcán: — Itt megy a Kárpát, aki nyert a magyaroknak egy újabb bajnokságot! — ö bizony nem tudná ilyen sikerek után elhagyni hazáját! Hói tudnák ágy megbecsülni máshol, mént egy kis ország családiason összetartó közösségében? Ahogyan átfutottak agyában régi gondolatai, kiábrándultán nézte a híres versenyzőt. Valamikor, nem is olyan nagyon régen mennyire rajongott érte is, hiszen ő is segített bebizonyítani a nagyvilágnak, hogy a kis Magyarország nem utolsó ezen a téren sem. Ilyen példaképe volt?! Ilyen akart 6 is lenni?! Arról hirte- lenében megfelejtkezett, hogy ó is hűtlenül elhagyta hazáját, de az ember a saját botlásain mindig szívesebben siklik át, mint a másokén. Hajónéző“ sétájában azért még néhányszor vissza pillantott a ballonkabátos férfira, mint aki nem hisz a szemének. A gyoré behajózást nem követte hasonló gyors indulás. A kivándorlók még napokig elvesztegeltek a kikötőben, mert a hajó még két különvonat utasait vette fel. Két alkalommal lepte el újabb lármás tömeg a fedélzetet és ilyenkor mindig felújultak azok a veszekedések, amelyeket Zollék már annyiszor átéltek. A jobb szálláshely képzelt előnye mindig megvadított néhány embert, akik még ilyen semmiségért i» képesek votlak ökölre menni honfitársaikkal. Most is elsősorban fiatalabb férfiak és nők jöttek, a munkaképtelen idősebbek nem voltak kapósak Amerika bevándorlási bizottsága előtt. Az újabb csoportok érkezésekor Zoli mindig a feljáróhíd közelében igyekezett elhelyezkedni. Ez nem volt könnyű dolog, mert a korábban beszállásoltak is mind erre törekedtek. Mindenki kíváncsian figyelte a jövevényeket, ismerősökre vadászott mindenki. örvendező felkiáltások jelezték, ha két messze szakadt magyarnak sikerült újra egymásra bukkannia. Titokban Zoli is abban reménykedett, hogy egyszer csak Gabi bukkan fel a tömegben; egy alkalommal sem volt ilyen szerencséje. Bezzeg Simiék csoportja á második különvonat érkezésekor nagy hurrá- zással fogadott egy magas, jóképű fiút. — Sanci! Hát te is eltaláltál ide? — kiáltozták. A várakozás napjaiban Zoli is összebarátkozott már Simi barátaival, így 6 is az ünneplő fiúk között áll t. Rendes nevüket nem is tudta, csak úgy emlegette őket, ahogyan egymástól hallotta; Lulu volt a legidősebb közöttük, Pedró és Frici csak bólogattak inkább á két „nagy", Simi is Lulu vitáiban. Sanci, az új fii1 lelkendezve verte hátba újjongó kebelbarátait, Zolira pillantva gyanakodva húzta össze szemöldökét: — ö te a bandához tartozik? — Rég! pesti haveromI — igazolta Simi nagylelkűen. Siklós a választások előtt „Hallja-e kend, Táncsics Mihály, mit ér a szabadság föld nélkül?“ A szájhagyomány szerint ezt üzente a siklósi szegénység több mint száz esztendővel ezelőtt követének, a magyar munkások és agrárproletárok első nagy vezetőjének. A történészek tudnák megmondani, hogy mi volt az üzenetben, egy viszont bizonyos: a siklósi népből még a 25 éves Horthy-fa- sizmus sem tudta Táncsics Mihály Kzeretfetét" kiirtaná. Tsz., fitínszíníház és utca Őrzi emlékét, sőt a hírek szerint a gimnáziumot is róltá akarják elnevezni; A panaszok megszűnnek dás, népi demokráciánk 13 éves eredményeinek büs.zke emlegetése és az apró hibák bátor felvetése jellemezte. Ezek a hibák csak az országos ügyekhez mérve aprók. A vásártéri lakók számára a világ egyik legfontosabb panasza volt az autóbuszmegálló, nyilvános telefon, a postaláda, a kísállomáshoz vezető betonjárda hiánya. A váraljaiakiríak az elromlott közkút, a hiányos közvilggítg® és la.jcossz gyalogjáró okozott semmivel sem ki- ~ sebb' gondokat’. S nji a helyzet ma? A községi pártbizottság közbenjárására postaládát és auf óbuszmegállót kaptgk a vásártériek (utóbbi elintézésében a siklósiak megyei tanácsta gj elölt je, Novics János elvtárs is segített), a posta a nyilvános telefont még . ez évben beszereli, a vasútállomáshoz vezető járda is helyet kap a tanács jövő évi költségvetésében. A váraljaiak közkút-panasza sem panasz többé, a közvilágítás és a gyalogjáró megjavítására szintén gondolt a tanács 1959. évi költségvetése. A községi pártbizottság intézkedése nyomán csak délelőtt járnak a siklósi kisdiákok iskolába (a szülők'régi kívánsága teljesült ezzel is), hamarosan elkészül az óvőda. A pártbizottság újabban gyermekorvosi szakrendelésért és azért harcot hogy létesítsenek gyermekosztályt a kórházban; Siklós ma munkáshétköznapjait éli, csak a nem túl nagyszámú plakát, no és a jelölő gyűlések árulkodtak, illet- • ve árulkodnak arról, hogy választásra készülnek. A jelölő gyűléseket a közvetlen légkör, a nyílt szókimonA hutlámoshajú fiú már csak félfüllel figyelt a válaszra, mert valósággal záporoztak rá a kérdések: — Te mikor jöttél át? Melyik lágerben voltál? Ti is Nümbergen át jöttetek? Kaptatok már valamit? — Ti mikor jöttetek? Mikor megyünk tovább? — kérdezett vissza felelet helyett Sanci. A szaggatót tempójú beszélgetésre a tömeg lökdösése tett pontot. Amikor a tömegek megmozdulnak Persze, nem minden panaszt lehet ilyen rövid idő alatt elintézni. Nyíltan megmondotta ezt a pártbizottság, amikor a lakáshiányról, vagy a női munkaerő elhelyezésének problémáiról volt szó. Megértették, senki sem zúgolódott, mert a postaláda, az autóbuszmegálló megszerzése után tudják, hogy a pártbizottság úgyis minden tőle telhetőt elkövet a jogos kívánságok orvoslásáért. Bíznak a pártban és ennek a bizalomnak ezer és ezer jele van. A jelölő gyűléseken mintegy 1700—1800 ember vett részt, ami a község lakosságához mérve igen nagy szám. De ez még nem mond meg mindent — az is fontos, hogy kik jelentek meg a jelölő gyűléseken. Több mint felerészben nők, köztük olyan idősek is, akik különben alig mozdulnak ki otthonukból. A KTSZ-tagok és magánkisiparosok 99 százalékos arányban jelentek meg, amikor járási tanácstagot jelöltek. Nemrég nőgyűlést tartottak a kul- túrotthoniban. Zsúfolásig megtelt, több száz asszony hallgatta Fehér Lajosné elvtársnőt, az Országos Nőtanács kiküldöttjét. Másnap többen felkeresték Vass Istvánnét, a járási nőtanács elnökét és kijelentették, hogy szeretnének belépni a nőtanácsba. Táncsics Mihály népe a Ha- fias Népfront jelöltjeire, a párt politikájára, azokra fog szavazni, akik továbbfejlesztik a nagy munkásvezér hagyatékát, s olyan tettéket vittek véghez az ősi vár tövében, amilyeneket Táncsics Mihály sem tudott megálmodni. — Tűnjünk el gyorsan mi is! Egy jó helyet kell még neked is kihalászni! — ajánlotta Frici. Megbírságolják a szabálytalanul építkezőket Ez az újabb csoport a fedél- közi nagy helyiségben jutott szálláshoz, itt választottak ki öreg hajós-rutinjukkal egy megfelelőnek látszó fekhelyet Sanci részére. Amikor 15-én a szállástermek hangszórói szétkiáltották a hírt, hogy másnap délelőtt a dagálykor kihajóznak, Zoli örömébe meqint belevegyült szorongás. Olyasféleképpen érezte magát, mint mikor Bécsből elindult vonatszerelvényük az ismeretlenségbe. Lelkendező ujjongás fogta el, hogy ekkora utazásban lehet része, de fél is a bizonytalan jövőtől. Vajon mi vár rájuk az óceán túlsó oldalán? Onnan már nem lehet hazagyalogol- . ni, ha nem tetszik a helyzet!S Az aggodalmakat azonban el- ; hessegctte magától: a táborig körülményeknél rosszabb sor-; ba nem kerülhetnek sehogyan■ (Folytatjuk) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól 1957- ben alkotott törvény értelmében az építésügyi hatóság megbírságolhatja a szabálytalanul építkezőket. Ezzel kapcsolatban több hatósági szerv felvetette azt a kérését, hogy a rendelkezés következtében nem szünt-e meg az építésügyi hatóságnak az 1937 évi városrendezési és építésügyi törvényben biztosított pénzbírsdgolási joga, amely a hatósági engedély nélkül, vagy az engedélytől eltérő módon épített épület, épületrész egytízed részéig terjed. Az Építésügyi Minisztérium az egyöntetű eljárás érdekében most közölte az illetékesekkel, hogy mindkét rendelkezés hatályban van és alkalmazható. Az építésügyi hátóságok saját hatáskörű pénzbírság kiszabási jogán kívül arra is ran lehetőség, hogy az 1937. évi tömény alá tartozó esetekben az illetékes szabálysértési hatóságnál tett feljelentés alapján egyidejűleg szabálysértési eljárás is induljon az építtető ellen. Az 1957. évi rendelkezés szerint tehát az építésügyi satóság saját hatáskörében ezer forintig terjedhető pénzbírságot S2Mbhat kii a korábbi rendelkezés értelmében pedig rendbüntetésként róhat ki bírságot. Ezen az alapon azonban az ingatlan értéke egytizedrészéig terjedő pénzbírságnak csak akkor van helye, ha a törvényben meghatározott két feltétel, az engedély nélküli, vagy engedély tői eltérő építkezés és vagyoni előnyhöz jutás esete együttesen fennáll. Az 1937. é”l rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a hatóság az épület átalakítását vagy lebontását rendelte el.
