Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-11 / 266. szám

WS«. NOVEMBER 11.

, NAPLÓ

s

A pontos

„Őrizni akarjuk a vidéki tervezők becsületét“

A Komlói Szénbányászati

♦ Tröszt tervezőcsoportja Komló t és a környező vidék jövőjét

♦ tervezi. Vagy nem a közeli

♦ jövő a mázai szénosztályozó, a { Béta-aknai külszíni rekons- «trukció, vagy a Fonyód Bélatelepi gyermeküdülő bővítése?

A mázai szénosztályozó építése máris megkezdődött. Az

♦ alapozási terveket Kővári Já- inosné építészmérnök ké szíté t- }te. A vasszerkezet tervein még ;dolgoznak a gépészmérnökök,

♦ Lőczi Sándor és Páka Henrik, de ez nem lesz akadálya an- ; nak, hogy az új mázai osztályozó már jövőre elkészüljön.

Ezzel az osztáilyozóval lényegesen javul majd a mázai szén minősége és a hozzákapcso- llódó bunkerrész növeli a táro- j lási lehetőségeket, s kőnnyebÍ

bé teszi a szállítást.

A tervezőcsoport legnagyobb 1 munkája lesz a Béta-aknai kül | színi rekonstrukció tervének J elkészítése. Béta, az eredeti t tervfeladat szerint napi het- | ven vagonos üzemnek készült. t A kedvező geofizikai viszonyaik fazonban lehetővé teszik az üzemnek mintegy kétszeres

í üzennie k mintegy x-iszeres

• kapacitásra való növelését. illWlPiö IMégpedig úgy, hogy a keleti

Városszerte felújításra kerülnek és új köntösbe öltöznek utcai villanyórák.

az

akna kap egy új szállítógépet. Ennek követllceztében az egész külszíni csilleforgalmat meg kell tervezni, a fürdőbővítéssel és sok más egyébbel együtt.

téÉáijAAAtA* .

Az iskola és a szülők kapcsolatáról

tartottak megbeszélést a szülői munkaközösségek elnökei

/

A városi nőfcamács rendezésében a szülői munkaközösségek feladatairól és a szülőknek iskolával való kapcsolatáról tartottak megbeszélést a szülői munkaiközösségek elnökei és vezetőségi tagjai a városi tanács nagytermében.

A nőtanács részéről Kiss Istvánná városi titkár köszöntötte a szülőket. Kiss elvtársnő elmondotta, hogy a nőtanács mindenben támogatni kívánja a szülői munkaközösségek munkáját.

Ez a támogatás azonban csak úgy hasznos, ha a szülők elfogadják. így például a no- * 1 2

KEGYELET

A Rózsakért és a KIOSZK között karcsú obeUszk áll. Büszkén, méltóságteljesen emelkedik a hétköznapi dolgok fölé, s még az sem zavarja, hogy kevesen tudnák róla. Szakképzett idegenvezetők is beérik ennyivel: „Ott látható kérem egy emlékmű", s aztán sietve vonszolják a jámbor idegent a katakombák felé. El- hagyatottságában is tiszteletre intőén áll, mint emlékműhöz illik. Szemmelláthatóan nem zavarja az sem, hogy a derekához valakik jókora táblát támasztottak, olyan egykedvűen néz le arra is, mint a tövét elborító száraz falevelekre. Hiszen a leveleket elhordja a szél, a hirdetőtáblát meg az Állami Hirdető embere, de a karcsú oszlopra talán évszázadok múltán is e szavakkal mutat az idegenvezető: „Ott látható kérem egy emlékmű!"

A spicces hanyagsággal odatámaszkodó tábla a borhetet hirdeti. Szó ami szó, az se rossz. De ha már bevezettük az emlékművek felhasználását hirdetési célokra, volna még néhány javaslatom:

1. A temetőkapun felirat helyezendő el e szöveggel: „Bánatára enyhülést csak az ABOFORT kitűnő fajborai hoznak!"

2. A Hunyadi-szobor pózán változtatni kell: a buzogány- *hyal mutasson a Nádor felé, másik kezében transzparenst emeljen e felirattal: „Ott a jó bor, ott igyál!"

3 Báró Szepessy Ignác bontsa ki tekercsét, amelyen e szöveg díszelegjen: „Borivóké a mennyek országa!"

Már miért ne?

/Mész.)

vember végén induló 10 előadásból álló Nők iskolája csak akkor segít, ha a szülők el is járnak oda rendszeresen.

Ezután Komlósi Sándor elv- táiis szólt a szülőkhöz.

Komlósi elvtáns beszélt a régi iskolákról, arról, hogy régen milyen kevesen juthattak gimnáziumba, vagy egyetemre, különösen az alsóbb nép- osztályból. így a szülők nagy többségének nem volit érdeke, sem alkalma a pedagógusokkal együttműködni.

„Ma, amikor minden gyermek iskolába jár, fontos hogy a szülök és pedagógusok összehangolják a nevelést — mondotta. — Nem elég az, hogy a szülő otthon neveli a gyermekét. Segíteni kell az iskolának, kapcsolatot kell keresnie a nevelőkkel.”

„Csak akkor lehet jól nevelni. — mondotta Komlósi elvtárs, — ha egységesen tud a gyerekre, az ifjúságra hatni az iskola és a család. Ha mást ad a szülő és mást az iskola, a gyerek felőrlődik a két vélemény között. Különösen nagy feladat hárul itt a Szülői Munkaközösségekre. A munkaközösségi tagoknak olyanoknak kell lemmiök, hogy hatni tudjanak, hogy tudják nevelni és magukkal vinni a többi szülőt.«

Befejezésül a gyermeknevelés számos problémájára is kitért, és arra is, hogy eredményt elérni csak összefogva, csak közösen lehet.

Az összegyűlt, mintegy 100 szülő elhatározta, hogy egyre inkább kiszélesítik a szülői munkaközösségi munkát, szorosabbra fűzik az iskola és szü lók kapcsolatát

A rekonstrukció tervének technológiáját Kratky Jenő főmérnök szerkesztette. A részletek kidolgozásában úgyszólván az egész tervezőcsoport részt vesz. A bányászati részt Bíró József, a gépészeti részt Lőczi Sándor és Rönaky Károly, a villamossági részt Páka Henrik és Spitl Kornél, az építészeti részt Klausz Gyula és Tiszai László vállalta. A munkát máris megkezdték. A tervek 1959. végéig készülnék el, a beruházást 1962-re hajtják végre.

A tervcsoport egyidőben több, nagy jelentőségű munkán is dolgozik. Most készül az ellensúlyos „Koepe“-rendszerű szállítógépek komlói típus aknajelző berendezések terve. A tervezőket az a cél vezérli, hogy az eddigi aknajelzők helyett sokkal korszerűbbet hozzanak létre. A száltítógépház- ban, egy táblán akarják elhelyezni az eddig egymástól szétszórtan működő műszereket, hogy megkönnyítsék a szállítógépész munkáját.

Sdk munkát ad a tervezőknek az úgynevezett „északi" bányaüzemek fejlesztése. A mázai szénosztályozó mellett most készíti Istvánfalvi Miklós a Szászvár—Máza közötti vasútvonal teljes rekonstrukciós tervét. A terv első szakasza elkészült, a tervezés a jövő évben folytatódik.

A tervezőcsoport munkájával meggyorsítja a komlói be7 ruházásokat. Ha postamunkára van szükség, azt is vállalják, mint ez év tavaszán a tröszt Béla-tetepi gyermek- üdülő bővítésének tervezési feladatait. Ez azt jelenti, hogy kilenc, vagy hat hónap helyett, egész rövid idő alatt jut a tröszt a tervekhez, s ennyivel előbb megkezdhetik a kijelölt helyeken az építkezést. .4 balatoni tervek „átmentek” a Balatoni Intéző Bizottság szigorú bírálatán. Az osztályzat mindenesetre jó lehet, mert az építkezés már rég megkezdődött.

— Az ez évben végzett tervező munkák értéke 700 ezer forint körül lesz — számítgat- ja Krátky elvtárs. — Jövőre még több munkát kapuvük. Szívesen vállaljuk, nemcsak azért, mert hasznos munkát végzünk a tröszt számára, hanem azért is, mert őrizni akarjuk a vidéki tervezők becsületét.

H. M.

:

A mi örömünk — az ő bánatuk

MESTER? IZSCiÄN

Hétfőn reggel 8 óra. A fehér térítővel borított, virágokkal díszített asztalnál régi kisiparosok, mesterek, tanácsi dolgozók, KIOSZ vezetőségi tagok foglalnak helyet, ök a mestervizsga bizottság tagjai: Horváth János elnök, Berki István, Sebők Béla, Bérezés Károly a megyei tanács ipari osztálya, Pálvölgyi Imre a városi tanács ipari osztálya képviseletében s Kőhalmi Mihály, a KIOSZ megyei titkára. S itt van a könnyűipari minisztérium kiküldötte: dr. Belső Károly is.

A KIOSZ helyiségében, a másik asztalnál olyan kisiparosok ülnek, akik 1950 január 1-e után kaptak iparengedélyt. Van közöttük segéd is. Itt van Takács János Somogy- apátiból, Mehríels Béla Tolnából, Gel- lért János Szigetvárról, Kiss Lajos Siklósról, Berta András Mözsről, Szabó Sándor Dunaszekcsőről és Urbán Gyula Pécsről. Valamen^nyien a gépjavító és

szerelő szakmában dolgoznak. S az új ipartörvény értelmében most teszik le a mestervizsgát.

Ök a legelsőik, akik Pécsett mestervizsgára jelentkeztek. Asztalukon körző, vonalzó, füzet, papiros. S szorgalmasan dolgoznak az írás beli tételeken. Az egyik tétel: egy Skoda személygépkocsi differenciái féltengelyének elkészítési vázlata. Méret: 30x 70. Árvetés részletesen, munkamenet szerint. A következő tétel: elkészítendő

egy autókipufogó szelep vázlata, a szelep. méretei: teljes hossz: 100 mm; tányér átmérője: 35 mm; szár vastagsága 8 mm; szelep ülés: 45 fok; rögzítő ék hely: 3 mm; lyuk, szárvégtől 8 mm-re.

Ilyen és hasonló tételeket kell ki dől- gozniok két óra leforgása alatt. S ceruzájuk alól gépalkatrészek rajzai és árvetések kerülnek ki. A mestervizsga bizottság tagjai pedig pontosan felülbírálják a rajzokat és a

vizsgázók által készített kalkulációkat.

Az írásbeli vizsga után, sor kerül a szóbeli vizsgára. Most anyagismeretből, — szerszámgéptanból, szakmai ismeretek- % bői éis balesetvédelemből vizsgáznak. Kiss Lajos a legelső, aki szóbeli vizsgára jelentkezik: Tétele:

üzemanyagok és ke- nyőanyagok ismertetésé. — Blitz fogó használata, ismertetése. — Szuport csiszoló ismertetése és használata. — Diesel motorok főbb alkatrészeinek ismertetése. — Porlasztó segédberendezéseinek ismertetése. — Kiegyenlítő mű fő alkatrészei (differenciál mű). Mások más kérdést húznak, mint például: az acélok felosztása összetételük szerint. Tőcsavar kiszedő. — Beszakadt tőcsavar kiszedő. — A belső égésű motorok főalkatrészeinek ismertetése. — Három fokozató sebességváltó működésének ismertetése. — Fékrendszerek ismertetése. —Üzemanyag útja a tartálytól a

®®® |

hengerig diesel-mo- 5 toroknál.

A vizsgára jelentkezett kisiparosok egymás után válaszolnak a kérdésekre. Azután újabb tételeket húznak és most már iparigaz-! gatásd kérdésekre fe- f lelnek. Arra adnak J választ, hogy hol | kell megkötni a ta- f nulószerződést; lehet • e szüneteltetni az f iparengedélyt, kinek és mennyi ideig; kisiparos végezhet-e közületi munkát és mikor; mi szükséges az iparjogosítvány kiadásához; milyen a KI^SZ .alapszervezeti felépítése; a kisiparos hány alkalmazottat foglalkoztathat; ki használhatja a „mester“ címet stb.

Már délután fél 3 óra felé jár az idő,! de a mestervizsga • még mindig nem ért; véget. Rövid ebéd- J szünet után a vizs-; gára jelentkezettek • elmennek az AKÖV ! tanműhelyébe. Itt ♦ gyakorlati feladató-1 kát kapnak. S ha itt I is megállják helyű-1 két, valóban meste- \ rekké válnak.

P. J.I

IV éhány nyugati rádió^ állomás az utóbbi időben nagyon zokon veszi tőlünk, hogy a magyar sajtó és rádió bizakodva beszél és ír, s hogy a választási kis- és nagygyűlések alaphangja is az optimizmus. Fejünkre olvassák, hogy míg a választási kampány elején azt ígértük: nem lesz semmiféle korteskedés és agyonígérgetés, most, ő szerintük, mást sem teszünk, csak ígérgetünk. S hozzáteszik: mi, állítólag,

csak arról szólunk, hogy az élet nálunk kellemes és nyugodt, de nem említjük nehézségeinket, bajainkat — vagyis félrevezetjük a választókat, az embereket.

Azt, persze, hiába várják Szabad Európa és társai, hogy mi versenyt jajgatunk velük. De az is téved, aki olyan „munkamegosztást” tételez fel, hogy a mi dolgunk a szépmondás, ellenségeinké a káromlás. Ami az utóbbit illeti, az igaz: tőlük hiába várnánk józanságot, tárgyilagosságot vagy mértéktartást. Az ő kenyerük a féktelen uszítás. A miénk az igazmondás.

Aligha kell bizonygatni, hogy a tíz- és tízezernyi választói gyűlésen a szónokok, a jelöltek nemcsak szépeket mondtak. Nem kell bizonygatni azért, mert e találkozókon megyénkben százezrek, országosan milliók vettek részt, saját fülükkel hallották az ott elhangzottakat. Bizony, bőven volt szó nehézségekről, mind a szónokok, mind a választópolgárok 'beszéltek róluk. De amit a nyugati propagandisták nem érthetnek meg: a nehézségekről is a bizakodás hangján szóltak, bízva épülő szocialista rendszerünkben, abban, hogy fokról fokra javul tovább a helyzet, oszlanak a gondok, gyarapodnak az örömök.

Voltaképpen mivel hozakodnak elő ellenlábasaink? Szerintük mi az a rossz, amiről állítólag nem szólunk az emberekhez? A minap a Szabán Európa rádió felfedezte, hogy Magyarországon a terror légköre uralkodik, s félelem lesz úrrá az embereken. Hozzáteszi: a rendőr- hatóságok ismét letartóztatásokat eszközöltek. Szörnyűség!

IV em széliünk vitába a

1' müncheni dollárhanggal. Miért tagadnók: tényleg voltak letartóztatások, hogyne lettek volna, bár nem tudjuk, kikre gondol a SZER. Bizony-bizony, őrizetbe vettek tolvajokat, betörőket, sik- 'kasztókat. Értük hullatja könnyét a nyugati propagandagépezet? Hát mi a rendőrség dolga, ha nem ez? Valljuk be: amikor arról beszélünk, hogy az élet nálunk nyugodt és kellemes, nem a betörők nyugalmáról és kelleméről szólunk. Annyi baj legyen. Feltesszük, hogy a burzsoá zavarkeltők sem ő- rájuk gondolnak, hanem a politikai bűnösökre. Nos? Ugyan nem tudjuk, vettek-e őrizetbe a napokban ilyeneket, de állunk elébe, mondjuk, vettek. De értsék meg jól a nyugati bajkeverők: a választási gyűléseken mindenütt élénk helyeslés fogadta a szónokok arról szóló fejtegetéseit, hogy most és ezután senkinek sem engedi meg a magyar néphatalom az ellene való szervezkedést, az államellenes bűnöket. Melyik állam enged meg ilyesmit? A polgári demokrácia bizonyára nem. A különbség csak az, hogy minálunk az államellenes bűn a munkások és a parasztok állama, a dolgozó milliók ellen irányul — az ilyen bűnök felderítése és a bűnösök ártalmatlanná tétele a dolgozó milliók érdeke. A tőkés országokban államellenes bűnnek mondott cselekmény viszont javarészt a tőkések ellen irányul, s az ilyen bűnösök bebörtönzése csaoás akar lenni a munkások és a parasztok felszabadulási mozgalma ellen. Égbekiáltó különbségi

K ossz tétet játszanak meg tehát a nyugati pro- gandisták, amikor a politikai bűnözők mellett szót emelnek. A mi népünk ugyanis nem az élet kellemetlenségei között tartja számon a néphatalom ellenségeinek „kellemetlenségeit”, sőt igen jól tudja, hogy a népmilliók élete nyugodalmának egyik legfőbb biztosítéka a kérlelhe- tetlenség az ellenséggel szemben. A választópolgárok bizalma a jelöltek iránt azért szilárd, mert személyükben garanciát látnak a népérdeket megtestesítő politika következetes végrehajtására. A sok megbízatás között, amelyet a választópolgárok a jelölteknek adtak, nem utolsó sorban áll az az utasítás, hogy ezután se ismerjenek tréfát az elleséggel szemben, semmi szín alatt, semmiféle meggondolásból, ne alkudjanak meg azokkal, akik végső soron a dolgozó nép hatalmára törnek. így hát a nyugati rádiók jajveszékelése visszafelé sül el, s ismét leleplezd a Nyugat „szabadságbajnokait”, kiknek a „szabadságáért” rimán kodnak.

S mit mondjunk arra, hogy állítólag nem szólunk bajainkról és nehézségeinkről? Kézenfekvő hazugság ez. Gyanítjuk, a nyugati zug- írászoknak éppen az nem tetszik, hogy szólunk róluk, illetve ahogyan szólunk róluk. Mi, tudniillik, nem óbé- gatunk, mi nem tárjuk az ég felé karunkat, hanem a nehézségekről úgy beszélünk, hogy rögtön megmondjuk: hogyan kívánjuk megszüntetni őket, s nyomban munkára, harcra hívjuk a választópolgárokat a bajok, a nehézségek megszüntetéséért. S mert így teszünk, mert nem dicsekszünk, mert minden szavunkat a korábban tett ígéretek megvalósulása ellenőrzi, ezért a lakosság azzal Is tisztában van, hogy azok a szolid tervek, amelyek a legközelebbi jövőben is közelebb visznek a létviszonyok további javulásához, megalapozott tervek, s azok meg is valósulnak;

Ami azon,ban úgy elválasztja a mi őszinte beszédünket a nyugati sirámoktól, nem ez. A helyzet úgy áll: ők egészen mást tartanak bajnak és nehézségnek, mint a magyar nép. Ök a hatalmuk- és reményükvesztett egykori uralkodó osztályok nevében és gondolkodásmódjában szólnak. Szerintük például baj, hogy folytatjuk az iparfejlesztés politikáját. Folytatjuk, hogy több, korszerűbb. jobb minőségű és nagyobb választékú termékünk legyen, az önköltséget csökkentve, tehát olcsóbb áron. Szerintük baj továbbá, hogy úgy fejlesztjük a mezőgazdaságot, ahogyan. De mit tegyünk, ha több és jobb terményt, terméket szeretnénk tenni a dolgozók asztalára, ezt Is olcsóbban, s elvetünk minden olyan politikát, amely így vagy úgy, az elkergetett földbirtokosok, a kizsákmányolás, az elmaradottság politikája! Szerintük az is baj, hogy hazánk a szocialista tábor rendíthetetlen tagja, nem pedig — ahogyan nem mondják, de szeretnék — a NATO-é. Ámde megtanultuk, legutóbb két évvel ezelőtt és azóta, miféle kárhozat volna a szocialista táborhoz fűződő köteléke« bárminemű lazítása, illetve a lehetetlen „semlegesség” álnok jelszavával később teljesen kiszolgáltatni országunkat azon erőknek, amelyek két világháború elindítóját, hazánk gonosz eltipróját. a nyugatnémet mihtarizmust újra felfegyverzik.

¥ gy áll a dolog a mi op* timizmusunkkal, bajainkkal és nehézségeinkkel. Vannak pondlaink, de ezek nagy eredmények árnyékában vannak. Megoldjuk őket, ha nem tetszik is Nyugaton