Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-05 / 261. szám

»58. NOVEMBER 5. NAPLÓ S Készülnék m repülOmodetlek t modellversenyekre. Megkezdődött a munka az úttörőház szakköreiben Szorgoskodnak a lányok a háztartási szakkörben. Ismerkednek a főzéssel. Nem nehéz a morze, csak gyakorolni kell. Lányok is tanulnak a rádiós körben. t ^újtéu&ok Már bizonyára olvastátok és hallottátok, hogy megala­kult a forradalmi nyomolva­sók parancsnoksága. Vezető­je: Hunya István elvtárs, a vöröshadsereg harcosa. Töb­bi tagja is a munkásmozga­lom kipróbált katonája. Az első számú parancs már el­hangzott, ismeritek. Megyénkben a munkások hosszú időn keresztül szer­vezett nagy harcot vívtak a burzsujok, grófok és lakájaik ellen. Hallottatok bizonyára a pécsi pünkösdi lázadásról, arról is, hogy tömegesen mentek a pécsi és környék­beli munkások a vörös had­seregbe. A terror ellenére szervezkedtek, sztrájkokat szerveztek a Horthy-fasiz- mus évei alatt. A falunkban is élnek még idős emberek, akik a munkások és parasz- \ tok jobb életéért harcoltak. Ezért vettek részt az orosz proletariátus forradalmában, azért harcoltak a tanácsköz­társaság hadseregében. Uttörők! Induljatok harc­ba! Kutassátok fel a dicső kor ma élő harcosait, tanul­jatok hősi példájukból! Hív­játok meg őket összejövete­leitekre, akadályversenyei­tekre, kirándulásokra! Teljen meg a csapatok „Hősök könyve” a róluk készült ké­pekkel, dokumentumokkal, történetekkel. Ti pedig ifjú úttörők, le­gyetek büszkék ezekre a har­cosokra, éljen örökké szíve­tekben hősi példájuk! Magyar Uttörők Szövetsége Baranya megyei Elnöksége. A forradalom katonája U állottám, Pista bácsi, "* hogy 1919-ben sokad­magával belépett a tanácsköz­társaság harcosai közé mint vöröskatona — kezdtem a be­szélgetést Báthori elvtárssal, a pécsi járás művelődési fel­ügyelőség dolgozójával. — Már gimnazista korom­ban — kezdte elbeszélését — kopcsolatba kerültem Kiskun­halason — mert oda való va­gyok —■ a szociáldemokrata párt helyi vezetőjével, Bund- zsák bácsival. A vele való be­szélgetések és a tőle kapott ol­vasnivalók — köztük, a Kom­munista Kiáltvány — hozzá­segített, hogy felismerjem a nagy elnyomást. Amikor aztán 1919-ben megalakult a tanács- köztársaság, beléptem a vörös­hadseregbe. De, nehogy azt gondoljátok, hogy mindenki azért ment vöröskatonának, mert kommunista volt. A leg­több ember a végtelen elnyo­mást, a kizsákmányolást érez­ve á Köztársaság létrejöttével egy új, egy jobb világ eljöttét remélte, ezért jelentkeztek tö­megesen. Az új köztársaság egész sor intézkedése be is bi­zonyította, hogy valóban egy jobb világot akar megteremte­ni. A jelentkezésem után csak­hamar szakaszparancsnok let­tem és Szolnoktól északra részt vettem egy előnyomulásban. Harcoltunk, sok bajtársam el­esett. Küzdöttünk a végsőkig. A túlerővel szemben azonban kevesen voltunk. A román csa­patok mellett megjelentek a francia gyarmati csapatok. A nemzetközi túlerő, a mi rosz- szul felszerelt egységeinket — meghátrálásra kényszerítette. Átkeltünk a Tiszán és a par­ton beástuk magunkat. Itt a part védelménél aztán megse­besültem. A lábamat ütötte át egy golyó. i Kis IÖM m EMBEREKRŐL1 Egy furcsán címzett levél Nemrég vöröskatona-találkozó volt a pécsi Uttörőházban. Örömmel üdvözölték egymást a régi ismerősök, barátok, har­costársak. Innen Orkénytáborba kerül­tem és itt ért az a szomorú hír, hogy a románok bevonul­tak és Szegedről elindult Horthy. Még négereket is hoz­tak a fiatal köztársaság leveré­sére. Megkezdődött a fehér­terror. Visszatértem Kiskun­halas környékére egy tanyára. Kiskunhalason dr. Paprika An­tal, a direktórium tagját fele-' sége és három gyermeke előtt ■ lőtték agyon. Szűcs József ta­nítót szintén a családja előtt, a helyszínen verték agyon. '• Nem volt biztonsági egyetlen vöröskatona élete sem. így hát elhatároztam, hogy ideiglene­sen elhagyom az ország terüle­tét. Kassára emigráltam. 1923-ban tértem ismét visz- sza Magyarországra. Mint „vö­rös”, azonban nem kaptam munkát, nem tudtam elhelyez­kedni. Három évig voltam ál­lástalan és csak 1926-ban tud­tam munkához jutni. N em szakítottam félbe, figyeltem, lestem min­den szavát, hisz sokkal fiata­labb vagyok nála, s a történe­lemnek ezt a korát csak a tan­könyvből ismerem. Báthori elvtárs szeme újra ragyog, fénylik az emlékezéstől, s gon­dolatban ismét ott fekszik a Tisza partján és rohamra ve­zényli szakaszát. Sorolja a baj­társak nevét: ez él, ez hősi ha­lált halt. Hallgattunk. Csönd leprte el a szobát. De ez a csönd a harc folytatását jelenti, azt, hogy Báthori elvtárs ma is harcol azért, hogy a pécsi járásban rábízott tanulók, úttörők „a di­cső harcosok unokái” — már békében, boldogságban nőjje- nek fel és hű építőivé válja­nak a Magyar Népköztársaság­nak. Rózsahegyi István. Viktor Hugó Viktor Hugó, a nagy fran­cia író és költő egy alkalom­mal levelet kapott. A levé­len igen furcsa címzés volt., ' íme: „Franciaország legna­gyobb költőjének" — Nem nekem szól ez a levél, — mondta Viktor Hu­gó és azonnal el is küldte barátjának, hamar tininek. Mi­kor Lamartin olvasta a fur­csa címzést, így szólt: — Nem nekem szól a levél. — Fog­ta tehát a levelet és vissza­küldte Viktor Hugónak. Per­sze néhány nap múlva ismét viszontlátta. Nagyon sokáig folytatták ezt az udvarias já­tékot. Hogy aztán végül ki bontotta fel a levelet, azt sen- kisem tudja. Ilyen szerény volt Viktor Hugó nagy költő létére. Kié legyen a dicsőség? Mikor Puskás Tivadar fel­találta a telefonhírmondót, rögtön elhatározta, hogy Bu­dapesten fogja megszólaltat­ni először. Ne csinálj ilyen balgaságot, mondták neki külföldi isme­rősei. Menj Chicagóba, New Yorkba, ott olyan élénk az élet, ezer előfizető fog azon­nal jelentkezni. Ez lesz a vi­lágsiker. Puskás Tivadar gondolko­dott egy kicsit, aztán nagy nyugodtsággal mondta. — Mégis Budapestre me­gyek! Az én dicsőségem mi- Art legyen idegeneké’... le­gyen a hazámé! Vitásaink Újak: Honvédnap Egerágon A heüyi honvéd alakulat sokszor se gíti a* úttörők mun­káját, így a pajtá­sok elhatározták, hogy méltóképpen ünnepük meg az idei honvédnapot. Az elhatározást tett követte: * kedves műsorral, szavalat­tal, hanvéddalok- kal köszöntötték a katonákat. Virá­gok, fényképtartók, tárcák és cigaretta- tartók emlékeztetik a katonákat erre a kedves figyelmes­ségre. Bensőséges elv­társi kapcsolat fej­lődött ki a honvé­dek és úttörők kö­zött. Megígérték az ünnepeltek, hogy az úttörőcsapatot er­kölcsileg és anyagi­lag is támogatni fog ják. Morze jeleket, térkép- és távisme­retet tanítanak majd az őrsi foglal­kozáson. Az ünnepély be­fejezése Után a honvédek kispuska céllövészetre taní­tották a pajtáso­kat. A pajtások fájó szívvel hagyták el a tábort, a motor berregni kezdett s az úttörők kedve­sen integettek pi­ros nyakkendőjük­kel búcsút. Bartos József Jói sikerült Mi, az Ágoston téri iskola fiú és leány úttörői október 5- én kirándultunk a Mecsekre. Már napokkal előtte lázasan készülődtünk, mert harci játé­kot terveztünk a kirándulás alkalmából. Számokat készí­tettünk, tervet dolgoztunk ki — lányok a védelemre, fiúk a támadásra, — a Kisréten pe­dig az ebéd elkészítésére. Elérkezett a várva várt nap. Szép napsütéses reggel gyüle­keztünk az iskola udvarán kb. 100-am. Egyszer csak azt vet­tük észre várakozás közben, hogy katonák jöttek hozzánk, és kérték, hogy ők is résztve- hessanek a harci játékban. Udvariasan a védelemhez csatlakoztak. Terv szerint a Dömörkapunál lévő kilátón elhelyezett piros úttörő zász­lót kellett megszerezni. A tá­madás kezdetét rakéta és kürtszó jelezte. HÍREK Uj iskola épüli Otanoa. Itt kaptak úttörőotthont a pajtá­sok is. Mivel a szövetkezeti bolt távol van, a pajtások az iskolában tansnereket árusita­FalueÉ ifjúsági szövetkezet alakult Szentlőríncem. A szö­vetkezetbe mintegy 4« pajtás lépett be. * Szövetkezetbe léptek a bak sál pajtások is. Málnát, cukor­répát, fekete rlbizkct. köztes­ként konyhakerti növényeket termelnek. * 3 hóid földön gazda-lkodra* a kiskassad úttörők. 7-én. pénteken délután 3 órakor „Lobogj te anent leni­ni lWi“ timmd műsoros khabdélután len a pécsi Uttö rőhásban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. év­fordulója alkalmából Minden pajtást méretéttel várnak. * Mariagyűdto, Beatmenden, Siklóson, Meacfcnádaadon. PeHérden, Gerdán segítettek aa úttörők a jcMŐgyűléaekcn. Ok díszítették a termeket, kö­szöntötték és kalauzoltak a Szép eredménnyel indult a Baranya megyei általános és középiskolák ez évi takarékos­sági versenye. Szeptember végéig több mint 171 000 forint ér­tékű iekoiai takarékbélyeget vásároltak. Ez az összeg messze meghalaóTja az előző évek szeptember végi eredményét. Támadás köziben váratlan akadályba ütköztünk. A véde­lem, a katonák segítségévei ködfelhővel vette körül a vá­rat. Azonnal 4 csoport a oszlot­tunk, így sikerült a védelmet megzavarni, és Horváth Lajos VIII. o. pajtásnak megszerezni a zászlót. A játék után teipi-* rulva, elfáradva értünk a K:is- rétre, ahol a magunk hozta nyersanyagokból finom kolbá­szon paprikást főztünk. Szép és élményteli volt ez a kirándulás. Köszönjük a Kétfordulós rejtvény verseny A rejtvények első részét az aláb­biakban közöljük, s második részt pedig a következő számunkban ismertetjük. A megfejtéseket Írás­ban kQldjétek be a Dunántúli Napló kulturális rovata rímére. Beküldhető jövő csütörtökig. A legjobb megfejtők értékes könyv­jutalomban részesülnek. l. Hol énekelték és kiknek a dala volt a Bnnkócska? Z. Melyik nemzet énekelte elő­ször az Intemacionálét? 3. Hol halt meg Rákóczi Ferenc és mikori „Úttörő csapatokat pártolók körét“ mecvezték meg az olasza úttörők. Eddig mintegy 80 szülő jelentkezett tagnak. A szülők anyagilag is támo­gatják majd a csapatot. * UtéBrőcanput alakult G öv­csőn y ben. Az úttörők a 4 tan- : termes iskolában kaptak ott- : hont. Ismerd meg az átjelzéseket! résztvevő vezetőknek, kato-* ráknak és szülőknek ezt aj szép napot. Gálos István 231. sz. Kállai Éva t csapat úttörője. 4. Melyik közmondást ábrázolja, a fenti kép'.’ Vaputa ke

Next

/
Oldalképek
Tartalom