Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-05 / 261. szám

NAPLÓ 1958. NOVEMBER 5. Új szellem a PIK-nél Sokat szidott vállalat. Részben volt rá ok, részben nem. Nemrég néhány embert le­váltottak a vállalatnál, ugyan­is az Újvári Ferenc által veze­tette műszaki gárda működése nem minden esetben telelt meg a követelményeknek. Gyakran előfordult, hogy a vállalat háttérbe szorította a dolgozók kívánságát, igényeit 6 inkább olyan bérlőknél vé­geztek javításokat, beruházá­sokat, akik érdemtelenek vol­tak erre. Megtörtént, hogy egyes osztályidegen személyek elsődlegességi jogot élveztek, közben több munkáscsalád la­kásán semmiféle — még sür­gető! — javítást sem végeztek. Illetékes szervek egyébként vizsgálják már e hiányosságok okát, eredetét. A vállalat; most új vezető­gárdát kapott. Feladatuk nehéz. Mindenek­előtt el kell oszlatnipk azt a rossz előítéletet, amelyet álta­lában a lakosság tanúsított a PIK-kel szemben; Márpedig úgy, hogy a jövőben — a kö­rülményekhez mérten persze — kifogástalan munkát végeznek. Ennek már most mutatkoznak a jelei. A vállalat a legutóbbi, három hónapban karbantartás­ra és felújításra például 880 000 forintot fordított. Ez alatt különböző épületek kül­ső és belső nagytatarozását kell érteni. így az év végére közel 30 tatarozott, javított lakóépületet adnak át. Komoly összeget — mintegy 140 ezer forintot — fordítot­tak októberben kályhák, tűz­helyek, gázkályhák, szeméttar­tók stb. beszerzésére is. Szép eredményekkel kecseg­tet a jövő esztendő. 1959. évre 10 millió 200 ezer forintöt ka­pott a PIK s ebből az összeg­ből ismét körülbelül ötven épü­letet hoznak helyre. Különösen a Kossuth, Sallai és a Jókai utcai régi házak kerülnek „kozmetika” alá. Ezek a tervek anyagi vonatkozású részei; Mert változás történt — s történik még ezután is — a vállalat belső életében is. A házkezelőségek élére rövide­sen olyan csoportvezetők ke­rülnek, akik legalább épí­tői pari technikumi végzettség­gel rendelkeznek. Erre azért lesz szükség, hogy a munkák irányítása szakképzett embe­rek kezébe kerüljön. A válla­lat új vezetősége szigorúan előírta azt is, hogy a házkeze- lőségeknél a lehető legudva­riasabb hangnemben tárgyal­janak a felekkel, tehát a szenvtelen, lekezelő, ingerült hangnak nincs többé helye egyetlen csoportnál sem. Ter­mészetesen ez vonatkozik a bérlőkre is, akik különböző kérelmekkel vagy panaszokkal a házkezelőséghez fordulnak, mert hiszen a lakók sem min­dig „angyalok”; Megerősítik a központi mű­hely műszaki gárdáját, is szak­képzett műszakiakkal. Ami még szükséges; kedvezőbb bér­alapot kell biztosítaniök a fel­sőbb szerveknek a PIK dolgo­zói részére. Sajnálatos tény, hogy a PIK-nél gyakran elő­fordult szakmunkásvándorlás­nak az alacsony bérezés volt az oka. Jó szakmunkás nem szívesen dolgozott a PIK-nél, mert hiszen más vállalatoknál — ugyanezzel a szakmai tu­dással — sokkal többet keres­het. Bővíteni kellene a létszá­mot is. A PIK-hez 1421 ház tartozik a város területén, az­az 9.366 bérlemény — (raktár, lakás, s egyéb melléképület). A száz főnyi munkásgárda — beleértve a segédmunkásokat is — bizony kevés ahhoz, hogy e hatalmas munkaterületen igazán kifogástalan munkát vé­gezhessen. A házmestereknek is meg van a maguk problémája. Pa­naszkodnak, hogy a lakók egy­két helyen szinte „alsóbbren­dű” lénynek tekintik őket, uta­sításaikat nem hajtják végre, sőt egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni, hogy a ház­mester végül is egy állami szerv hivatalos képviselője. A PIK a jövőben megvédi a ház­mesterek jogait, amellett, hogy szigorúan megköveteli tőlük kötelességük teljesítését is. A házmesterek között is akadnak persze olyanok, akik — mond juk — a járdák minden napra előírt egyszeri takarítását, vagy a lépcsőházak heti egy­szeri takarítását elhanyagol­ják. A jövőben ilyen irányú ellenőrzéseket rendszeresen végez majd a vállalat új veze­tősége, A. lakókról. Sok a pa­nasz, hogy a házakat, lakáso­kat rongálják. A lépcsőházak­ban leverik a falat, tönkrete­szik a kapuk zárait, előfordul az is — elég gyakran —, hogy egyes helyeken „eltűnnek” a villanykörték. A vállalat na­ponta húsz-harminc villany- körtét ad ki csupán azért, mert valahol ellopkodják. A házmesterek felelnek ezért mindenekelőtt. Nem úgy per­sze, hogy a károkat ők fizetik meg, hanem kötelességük lesz: a lakókat figyelmeztetni a köz­vagyon megóvására. Ha pedig valamelyik lakó vét • a házi­szabályzat ellen, a házmester­nek jelentenie kell a vállalat­iak. Aki kárt okoz, az fizesse is meg akárki legyen a lakó. Tapasztalt „öreg” bányászok véleményét kérte ki a pécsbányai üzemi tanács A pécsbányai üzemi tanács, kar­öltve az üziemveze­tőséggel és a szak­szervezettel a ta­pasztalt, jó szak­munkásokhoz for­dult, hogy segítse­nek megoldani a különböző gondok­kal küzdő üzem munkaiéi adta tatt; Az érdeklődést és a segítőikészséget mu­tatja, hogy a 117 meghívott bányász kivétel nélkül meg­jelent és Fullmer József főmérnök beszámolóját köve­tően sok hasznos javaslatot adtak az üzemvezetőségnek a munfcamódszerát- adásra, jó szak­munkások kineve­lésére, a munkások egymás közötti vi­szonyára, a szén minőségének javí­tására, a gázveszé­lyes telepek gyakor latj művelésére és egyéb kérdésekre vonatkozóan. Az egész délH- utánt betöltő ta­nácskozáson a meg­hívottak azt is kér­ték, hogy ne csak akkor igényeljék javaslataikat, ami­kor a bánya már termelési bajokkal küzd, hanem előbb is, hogy a bajokat közös erővel meg­előzhessék; Bevonulok búcsúztatása A Komlói Mélyfúró Vállalat vezetősége és a KlSZ-szerve- zet a bevonuló fiatalok részére teaestet rendezett. Ebből az alkalomból meghívták egyik határőr alakulat KlSZ-titká- rát, több tisztjét és KIS/.-tag­ját. Először a vállalat fiatal­jai elbúcsúztak a bevonulök- tól, majd az alakulat katonái ismertették, milyen körülmé­nyek között élnek, teljesítik hivatásukat. Az ünnepség ba­ráti beszélgetéssel ért véget. Beremend az idén is első az állattenyésztésben Ismét a Beremendi Állami Gazdaság az első az állatte­nyésztésben! Első, de miért? Erről beszélgetünk Renner Tibor főagronómussal és a gaz­daság főkönyvelőjével, Horváth Sándorral. Beszélgetés közben sok minden kiderül. A gazda­ság az első háromnegyed év­ben éves eredménytervét 215 százalékra teljesítette. Számok­ban ez azt jelenti, hogy az ál­lattenyésztésben 590 000 forint évi nyereséget terveztek, ezzel szemben eddig 1 271 000 forint­ra tettek szert. Elismerésre méltó eredmény! Gyorsan ki is számoljuk'- mit jelent ez a gaz­daságnak. A többletnyereségen szabad áron 254 tehenet vagy 780 darab 110 kilós sertést vá­sárolhatna a gazdaság. Mintha az égből pottyant volna ez a többletnyereség, mert ha a költségkeretet nézzük, akkor kiderül: az éves keret 72 szá­zalékát használták fel a há­romnegyed év végéig, tehát le­vesebbet a megengedettnél. Ebből a többletnyereség? Eb­ből is! Mert minden negyed­évben egy-két százalék évi át­lagban sokra megy. Meg aztán itt van a hozamterv, amely tíz százalékkal haladja túl a költ­ségtervet. Az évi hozamtervü­ket a harmadik negyedév vé­gére ugyanis 82 százalékra tel­jesítették. Hogyan csinálták? Sok módja, fortélya van ennek. Egy cikk keretében el sem férne. Jó lenne, ha ezt a kér­dést az állami gazdaságok igaz­gatói, a tsz-elnökök egy-egy látogatás alkalmával a hely­színen maguk tanulmányoz­nák. Ez az ötezer holdas szántó- területtel rendelkező gazdaság kitett magáért idén is, ki akar tenni magáért jövőre is. Idén I486 mázsa hízott marhát — de milyen hízott marhát! Na­gyobb részét külföldre vitték — 882 mázsa hízott sertést és 505 ezer liter tejet adott el az államnak. Aszály ide, aszály oda — az állattenyésztésben nemcsak teljesítették, túl is teljesítet­ték a tervüket. Amikor a növénytermesz­tésre terelődik a szó, ők ás szívják a fogukat, izegnek, mo­zognak a széken, pedig itt sincs miért szégyenkezniök. Az Igaz, hogy tavaly 21 mázsa szemes kukoricát termett min­den hold. De milyen év volt a tavalyi és milyen az idei? Össze se lehet hasonlítani! — Idén 18 mázsa szemes kukorica lesz egy-egy hóidon! — mondja a főagronómus. Cukorrépájuk holdanként 120 mázsát ad. Szégyellik, hogy csak 9,9 mázsás volt a búza és 13,6 az őszi árpa átlaguk. A borsónál egy kicsit felvidul­nak. 8,40 mázsát adott egy-egy hold. Jövőre a hagyományos nö­vények mellett újakkal is kí­sérleteznek majd és 50 hold al­mást, 20 hold dióst, meg 30 hold nyárfást telepítenek. Nyárfást a papírgyártáshoz.. t Ceruzát, papírt fognak, szá­molnak. Végül megadják a vá­laszt az utolsó kérdésre is: két­millió forint^ nyereségre számí­tanak az idén. Tavaly öt millió volt a vállalati nyereség, de legalább ennyivel jobb is volt a tavalyi, mint az idei év. Ez a kétmillió az idén legalább annyit ér, mint az ötmillió ta­valy, mert mi tagadás: aszá­lyos év volt az idei. „Lehet annyi utas, mint a fussál — ast szeretem” — Tessék kérem I hátrább fá- gény kalauzuk) fejére — nem m ..........' radná a ko- vettek fél tegnap sem, ">» — Hadd gazdagodjam? — meg kérdez rá Herémé és a húsz- csóba! tegnapelőtt sem a buszra. Tud- fillérest elsüllyeszti a kauaüz­Van-e olyan utas, aki ne egy csöpp szíve sincs né- táska mélyén. Jód jön még ez, haFotta volna ezt a nehezen melyik társának. Még nem is ha előbb nem, hát akkor, ami' teljesíthető felszólítást már volt tele a kocsi, és lehagytak, kor a nyugati --------“ le galább százszor? És van-e Hej, ha maga lett volna a bu olyan kalauz, aki ne ismétel- sz0111 ••• ^ — — né kényszerűségből ugyanezt Ka ő lett volna? Egy pilla- Az úgyis csupa ráfizetés a — napjában — százszor. Most natig azt gondolja: nem is le- kalauznak; éppen Here Oszkármé bíztatja ig»z> amit a néni mond, így a temetőbe induló járatnál hiszen a bevetél után külön az utasokat. Az idősebbeknek százalékot kapnak es o is Most kilenc óra negyvenöt a kezét nyújtja, egy hetven- cs®11 igyekszik, hogy minél van és tíz tizenötkor lesz az évesforma anyókátóll felveszi magasabb legyen a jutalom, indulás. Addig egy kis pihe- a krizantémokkal! megrakott Száz forint havi többlet, már nő következik. De megsem. kosarat. A kocsi gyorsan meg- cipő az elsős fiának, vagy Egy ellenőr lép a kocsihoz telik Indít Megcsörgeti a bőr- egy,meleg holmi a serdülő Iá- és beszól. A kalauz és a gép­táskájában’az aprópénzt, tép- nyárnak. De hát a néni ezt kocsivezető néhány szót vált. a jegyeket, s mire végig- mondja, el kell fogadni. Az — Meg eppen visszaérünk, megy a kocsin, máris a teme- u^as mondhatja;:: ^ ugorjunk be. * És elindul a tőnél vagyunk. Segít itt is az Meg is kérhetnem vsla- busz. ismét az első kerületbe, utasoknak, majd az induló ál- mire? ~ fordul megint hozzá a budai vám felé. lomáshoz irányítja a kocsit. a — Nyúljon be már a A Mohácsi országúinál fia­Csak néhányan állnak ott. pénztárcámba, vegye ki belőle tál mama száll le a fiával. Végre reggel négytől egy kis a buszjegy árát. Magának jobb Nagy a csomag, nehéz a gye pihenő, a szeme. Nagy damasztaibros2Íba bu- A Szécfa<myi téren J átszál­városrészben megint pénz nélkül tesz fel a buszra egy gyereket az anyja. A fehórhegyi járat után a Mártírok útja következnék. gyolált bukszusköteget nyom lás Fe­Í5 Magas kerítés mögött gon­dozott, de most ősziesen ko­pár, fehér szobrokkal díszített parkot láttak, mögötte impo­záns, sok száz méter hosszú épülettömb magaslati. Az osz­lopsorral és óriási ablakok megszámölhatatlan tömegével tagolt kastélyt az építőművé­szet minden pompája ékesítet­te. Tetőzetén kisebb-nagyobb toronyok karcsú légiója emel­kedett. A hatalmas kovácsolt vas kapu mögött cifraruhás őr állott. Olyan volt az egész kép mintha egy történelemkönyv számára készült volna illuszt­rációnak. — Biztosan ez is egy disszi- dens-láger! — gúnyolódott Zo­li. Gabi fejtette meg a rejtélyt. A kőfalra mutatott, amelyen egy tábla tüntette fel az utca nevét: Burg-strasse. Burg kör­út! Akkor ez biztosan a tör­ténelemórákon oly sokat emle­getett bécsi Burg! A fiúk mindjárt más szemmel nézték a Habsburgok egykori fészkét, amely nem kis mértékben ép­pen a magyar „gyarmat“ el­rabolt gazdaságából épülhe­tett ilyen fényűző módon. Díszes barokk épületek előtt mentek tovább. A paloták (előtt parkok, díszkertek pom­páztak. Később szaporodtak az üzletek is. A csillogó luxuski­rakatokból feléjük táruló bő­ség valósággal lenyűgöző volt. Némelyik egyenesen lerohanta a bámészkodókat sokféle, és Magyarországon egyelőre rit­kábban látott árucikkeivel. Simi, a divatszakember elis­merően rázogatta a fejét egy divatcikk üzlet előtt, melynek kirakatában a csillogó fém­szállal átszőtt selyem és ny­lon ingeknek, nyakkendőknek valóságos orgiája tobzódott. A mellette lévő szalon kira­kata ezzel homlokegyenest el­lenkezett; színes drapériák előtt kis emelvényen, két ol­dalról megvilágítva, mintha egy miniatűr színházban len­ne, egyetlen pár kesztyű fe­küdt. A raff inált an egyszerű megoldás a fiúk tetszését is megnyerte. — Barátom, itt még sorba sem kell állni a boltoknál! — állapította meg Zoü. Ebben igaza volt. Az osztrák kisem­berek tényleg nem vérekéit- tek azért, hogy melyiküknek jut a 300 schillinges ezüstszínű cipőből. Akinek ilyesmire fájt a foga, annak nem kellett at­tól félnie, hogy a nagy tolon­gásban letapossák a, sarkát. Az üzletek mellett a mozik nagy száma is meglepő volt. Csaknem minden negyedik­ötödik házon ott virított a ha­talmas „Kino“ feliratú tálka Me eljövünk majd, ha több időnk lesz! — döntött Si­mi egy háznagyságú montázs előtt, melyen marcona férfi szegezett pisztolyt egy kacé- ran öltözött nőre. „Der Ti­ger“, csábította a cím az ér­deklődőket. Zoli egy pillanatig arra gondolt, hogy ez a plakát éppen olyan sablonos, amilye­nekkel a Ludas Matyi szokta kigúnyolni a nyugati kultúrát. Hát ilyesmi nemcsak annak a rajzolónak a fantáziájában lé­tezett?! — Várjatok fiúkt — kiál­tott utánuk Sírni, aki pár lé­péssel elmaradt, olyan elmé­lyült tudásszomjjal tanulmá­nyozta a „Tigrist“ és partner­nőjét. A magyar szóra többen fe­léjük fordultak:. Két fiatal fiú mindjárt melléjük lépett. — Ti is magyarok vagytok? — kérdezte az egyik. ZoHék nagy örömmel csap­tak le az új ismerősökre, akik itt töltött két hetükkel már öreg bécsinek számítottak hozzájuk képest. Jól esett ha­zaiakra találni ebben az ide­gen tengerben, s a fiatalság könnyen barátkozó modorá­ban mindjárt kicserélték ta­pasztalataikat. — Majd megszokjátok, hogy Bécsben lassan több lesz a magyar, mint az osztrák, — vigasztalták az új barátok Zo­lié kát. — Mindenhol találtok magyarokat, nem lehet itt el­tévedni! Sok hasznos dolgot tanulták még egymástól a fiúk: meg­tudták, hogy a legtöbb moziba bármikor be lehet menni; por­iét maga előtt a buszra egy hérhegy félé. Heréné kocsit ötvemév körüli asszony. változtat, s most már egy új — Jónapof kedveském! — Ikarusszal robog az első kerü- üdvőzli Herénét. — örülök, lebbe, a Fehérhegynél, Me- hogy megint látom. Képzelje szesmél, a budai vámnál lema- — zúdítja a szóáradatot sze- radt utasokért. .........................................«Mm,, A Fémiparinál sok a fel­■ szálló. Valaki beszól: . ■ — Hova megy a kocsi? dós fxgyelmeztetesben részé- J — sültek arra nézve is, hogy aj belvárosban kerüljenek min- J dent, mert olyan árak vannak, j~ mintha nem boltosok, hanem csillagászok számolták volna ki az árakat. — Ez itt már a belváros? — érdeklődött naivan Gabi. — Ez is az végeredményben, de az igazi csak arra kezdő­dik, ha az operánál, az első nagy keresztútnál a Duna felé mentek. — Azt még ma megnézzük! — adta ki Simi a jelszót. Elbúcsúztak a .,kollegáktól“ és gyorsított tempóban men­tek tovább a megadott irány­ban. A város belseje felé vezető forgalmas surgáutat csakha­mar elérték; Zoli mindjárt a Rákóczi úttal hasonlította ösz- sze. Az Opera tüneményes szép­ségű új épülete előtt üvegfalú lejáró állott, mert a nagy for­galom miatt a gyalogosok csak így közlekedhettek: aluljárón keresztül. A mélybe szállító mozgólépcső különösen elnyer­te a fiúk tetszését, végig is utaztak rajta néhányszor. — Fogadjunk, hogy itt leg­alább minden második ember magyar, — ajánlotta fel Gabi, amikor már alaposan kiját-j szőttük magukat. • A saját viselkedésük alap-S ján minden vita és utasszám — A Fehérhegyre. Az előbbi kérdező: — Nem Vasasra mennek? És így megy ez pontosan ötször, ötször kell elmondani — persze udvariasan, külön­ben ír az utas a vállalatnak. — Az ilyesmin nagyon tu­dok bosszankodni — mondja az eseten derülő utasoknak. — Mert lehet annyi utas, mint a fűszál, azt szeretem. De a sok beszéd: s Ettől kapott tavaly idégösz- ____________>__________ sz eroppanást. Nyolc hónapig még piacra is alig mennek az rek. A gyereket a kalauznő vállalja. Majd ő leadja. Le is száll a mama, de a gyerek nesm megy. Kézzel-lábbal mutogat, a kocsi orrában himbálódzó k abal la-cuclira. — Azt kérem. Az kell! — Nagy vagy te már, kis- komám! Csak nem veszel a szádba cumit!? próbál hatni rá a kalauz. — Ilyen nagy le­génynek már pipa való, nem cucli! Mondd meg anyukád­nak, hogy pipát vegyen ne­ked! Erre a gyerek megnyugszik. Tényleg jobb lesz a pipa? Már kiabál is a mamájának: — Pipát kérek. Az kell! Hát ezt is elintézte. Visszafelé kevés az utas. Az előző kocsi zsúfoltan húzott végig az úton. Viszonylag ke­vés a pénz is: tíz óra van és három százas és egy ötvenes papírban. Máskor már négy-öt is van ilyenkor, de sokadikén beteg volt. De most már senki sem látja rajta. Nem tudják emberék. A bevételből a fize­tésre terelődik a gondolata: róla az utasok azt sem, hogy azért, talán októberben is meg- iúniusban esett át élete hete- aZ ezerháromszáz. dik műtétjén. Az arca kicsit fáradt, a tekintete kicsit ag- ismét beszállás godalmas az otthonmaradt gye rek miatt, de az utasok ebből alig vesznek észre valamit; Fehérhegy, végállomás. — Találtam egy húszfillé­rest, odaadom magának — nyújt feléje egy fényes pénz­darabot egy férfi. Í a Mártírok útja felé. Erre is sok az utas, és hiába, ők is csak olyanok, hogy nem árt figyelmeztetni őket: — Tessék kérem hátrább fá­radni a •kocsiba! Mások is szeretnének felszállni! Harsánvi Márta Pillanatkép a színház nézőteréről Emlékszel még a régi szín­házak nézőterére? Mit láttál, ha előadás előtt vagy alatt körülnéztél? A kö­zönség elsősorban ugye nem a páholyokat és a földszinti helyeket foglalta el? Nem 'tótás nélkül elfogadták a fel- I ,c tevést, majd tovább nézelőd-i fi tek a Ringnél is világi arosibb ! Kärtnerstrasse-n. j zony' Me*°lt (ha ™0telt!) a (Folytatjuk) karzat és az állóhely (mert ilyen is volt!) A páholydk­ban és a földszinten eléggé foghíjasak voltak a helyek. S itt is kik ültek? Munká­sok? Aligha. Nézz most körül! Elsősorban tt páholyokban, a földszinten és az emeleti drágább helyeken találod n közönséget. A kamatra már csak akkor váltanak jegyet, ha hely másutt nincsen. Ez a kis pillanatkép is sok­ról beszél... (-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom