Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-30 / 283. szám

NAPLÓ 1958. NOVEMBER 39 A vásárlóerő és árualap | a lakosság vásárlóereje és a lakosság részére eladásra szánt áruk közti helyes arány kialakítása tulajdonképpen ré­sze annak a problémának, hogy a társadalom által ter­melt termékeket miként osz- szuk el. Szoros kapcsolatban áll az életszínvonal kérdésé­vel, ennélfogva nem véletlen, hogy a vásárlóerő és árualap fogalmával manapság oly gyakran találkozunk Ez a probléma — a lakosság vásárlóerejének kielégítése sárlóerőt nem növelik, csupán a lakosságon belüli vásárló- erő-átrétegeződést idézik elő. Az árualap: a Lakosság fogyasztási szük­ségleteinek kielégítésére ren­delkezésre álló árumennyiség. Tágabb értelemben árualap az országban belső fogyasztás­ra szánt és arra alkalmas min­den, eladásra váró áru, ami­nek forrása a hazai ipari és mezőgazdasági termelés, to­vábbá az import. A vásárlóerőnek és az áru­Főleg a nagyobb értékű fo­gyasztási cikkek, háztartási gép, jármű, televíziós készü­lék, rádió, motorkerékpár, bú­tor, szőnyeg és építőanyag stb. forgalma nőtt szinte ugrás­szerűen. A kereslet ilyen irányú meg­változása miatt természetes, hogy az említett cikkek ter­melését gyorsabb ütemben kell fokozni, mint például a ruhá­zati cikkekét., 1957. óta igen nagymérték­ben emelkedett a takarék- betétek állománya. az állandóan időszerű gazda- alapnak egyensúlyban kell sági kérdéseink közé tartozik,' lennie. Ezt követeli meg a amely közgazdászainkat gya- pénz értékállandóságának biz- korta foglalkoztatja. tosítása is. Az egyensúly azon- A lakosság kezében lévő pénz­Mielőtt-a vásárlóerő és áru- ban nem egyszerűen mennyi- mennyiség minden 100 forint­alap időszerű konkrét kérdé­seire rátérnénk, helyén való lenne néhány idevágó elneve­zés fogalmi meghatározását tisztázni, mélyeknek ismerte­tése ebben a témakörben szük­séges. Kezdjük magával a vásárló­erővel. A vásárlóerő az ország lakosainak valamely időpontban birtokában lévő készpénzkészletének és taka­rékbetét követelésének az a része, amelynek rendeltetése, hogy áruk vásárlására fordít­sák. Máskülönben a lakosság vásárló erejét fizetőképes ke­resletnek is szokták nevezni. A vásárlóerő nem egyenlő a lakosság valamely időpontban meglévő teljes pénzkészleté­vel, mert a lakosság telies pénzkészletének az adott idő­pontban nemesek az a rendel­tetése, hogy teljes egészében árut vásároljanak belőle. A lakosság pénzkészlete egy ré­sze különböző szolgáltatások (utazás, mozi, színház, stb.) ellenértékére, adófizetés, stb. céljaira áll rendelkezésire. Emellett a vásárlóerő nagyobb mint a készpénzben meglévő vásárlóerő, mert a takarékbe­tétek olyan, pillanatnyilag v- nem készpénzben meglévő, de ól készpénzre bármikor átváltha­tó követelést jelentenek, amelynek nagy része jövőbeni áruvásárlás érdekében történt megtakarításokat testesít meg, tehát a takarékbetét-állomány nagy része úgynevezett „po­tenciális“ vásárlóerő. Vizsgáljuk még, hogy mi­lyen forrásokból keletkezik a vásárlóerő? Különféle jövedel­mekből: először is munkabér- jövedelmekből (ebből táplál­kozik. nyer utánpótlást a bér­ből élők vásárlóereje), a mező- gazdaság) termékeknek a fel­vásárló állami vállalatok és szövetkezetek által végzett fel­vásárlásból (ez a parasztság vásárlóerejének fő forrása), maiak <- von m ségi kérdés. Az árualapnak megfelelő összetétellel és vá­lasztékkal is kell rendelkez­nie, hogy a mindenkori, sőt gyakran változó keresletet ki lehessen elégíteni. A vásárlóerő és árualap idő szerű kérdéseire térve meg­állapíthatjuk, hogy ebben az évben is jelentős lépést tet­tünk előre az összhang megte­remtése terén. Ez koránt sem volt könnyű dolog, ha figye­lembe vesszük azt, hj>gy az életszínvonal tudatos, tervsze­rű emelése mind a bérből élők, mind a parasztság részé­re jelentős többletjövedelme­ket juttatott Kereskedelmünk árukészlete jelenleg mind mennyiségileg, mind minőségileg jobb mint bármikor az utóbbi években. S ha figyelemmel kísérjük a napi sajtó e tárgyú cikkeit, tapasztalhatjuk, hogy iparunk újabb ég újabb termékek gyártásával igyekszik az áru­alapválasztékot bővíteni. Ezek után felmerül a kér­dés, hogy ilyen körülmények között milyen problémákkal kell számolnunk e téren? A vásárlóerő növekedése miatt feltétlenül" választ kell adni arra a fontos közgazda­ság! kérdésre, hogy a maga­sabb életszínvonal hogyan be­folyásolja a lakosság keresle­tének irányát és milyen új igényeket támaszt a kereske­delemmel szemben. Fontos az igények ismerete azért, mert a fogyasztási cikkek termelé­sét a tényleges igényeiknek megfelelően kell megtervez­nünk. 1953—1957 között a kereske­delmi forgalom országos mé­retekben 21 milliárd forinttal jóból 1956-ban 7.6, 1957-ben 16.1, 1958-ban 23.2 forint volt, illetve van takarékbetétben. Ez az arány minőségi válto­zást is jelent, mert kifejezi a dolgozók életviszonyaiban be­következett további javulást, amely miatt megnőtt a lehető­sége a magasabb értékű fo­gyasztási cikkek megvásárlása érdekében való takarékosko­dásnak. Ugyanakkor ez a helyzet ar­ra is figyelmeztet — miután a takarékbetétgyűjtés a lakos­ság részéről nem öncélú —, hogy a jövőben biztosítani kell a keresletnek leginkább megfelelő áruválasztékot. En­nek érdekében úgy vélem, a kereskedelmi szervek igen so­kat tehetnek. Elsősorban szüksége« a ke­reslet-felmérés jelenlegi mód­szereinek javítása. A kereske­delem vezetőinek a jövőben jobban figyelembe kell ven- niök a kereskedelmi hálózat jelzéseit a lakosság által ke­resett és nem kapható cikke­ket illetően. A kereslet felmérésében pél­dául a tanácstagi beszámolók is segítséget adhatnának, ahol a dolgozók egyébként is el­mondják az ilyen irányú pa­naszaikat. A kereslet-kutatási módszerek továbbfejlesztése érdekében rendszeres gyakor­lattá kellene tenni például a különböző kiállítások és áru­bemutató akciók rendezését, ahol a vásárlókat megkérdez­nék, hogy milyen cikkeket vá­sárolnának szívesen. Az igényeknek megfelelő árualap-struktúra kialakításá­ban jobban ki kellene hasz­nálni a helyiipar lehetőségeit. Ebben a vonatkozásban ösz­tönző lenne, ha a kiskereske­delem egyes tételekre közvet­lenül és szabad kiválasztással az iparral köthetné meg szál­lítási szerződését. További feladatként a technika és a divat gyors változásainak kitett cik­kek termelésénél feltétlenül le kellene térni a nagy szériák gyártásáról. A rugalmasabb, mozgékonyabb hely ii part az ilyenek előállításánál kellene az eddiginél nagyobb mérték­ben igénybe venni. A kereskedelmi hálózat ta­pasztalatai szerint a közönség gyakran azért idegenkedik egyes új árufélék megvásárlá­sától, mert azokat nem ismeri kellően, például csőbútor, mű­anyagáruk, stb. Véleményem szerint az új cikkek bevezeté­sénél a propaganda terén ja­vítani kell a kereskedelem munkáját. Segítséget adna ehhez pél­dául, ha jelentősebb szaküzle­tek és áruházak ízléses kivi­telű, a vásárlókat megyőző prospektusokat, árjegyzékeket bocsátanának a közönség ren­delkezésére. A lakosság jövedelmi viszo­nyainak javulásával nemcsak a fogyasztási cikkek iránti Igé­nyek emelkedtek, hanem ter­mészetesen a kulturális ellá­tást illetően is magasabbak a dolgozók igényei. Ezért például fokozottabb mértékben kellene foglalkozni új szórakozóhelyek létesítésével, illetve a meglé­vőik korszerűsítésével. Pécs lakossága például az utóbbi 10 év alatt körülbelül 50 ezer fővei emelkedett. Ennek eile* nére a mozik száma változat­lan. A színházi férőhelyeik szá­ma is csak a Kamaraszínház­zal növekedett. Az új városré­szekben, mint például Meszes, Bányatelep, Uránváros, a dol­gozóik kulturális ellátottsága terén igen jsok a kívánnivaló. Hasonló a helyzet a fenti új településeknél a bolthálózat és vendéglátóipan létesítmények tekintetében is. Több ezer la­kást tartalmazó települések felépítésével nem történt meg a megfelelő bolt- és vendég­látóipari hálózat kialakítása. Fentiekben ismertetett né­hány gondolat csak töredéke annak, amit ezen a tóién ten­nünk kell. Számos atyán lehe­tőség van, amelyet fel kell használni annak érdekében, hogy a népgazdasági tervek­ben előirányzott reáljövedelem emelkedése az elhatározott mértékben meg is valósuljon. Nagy József, az MNB. Területi Iroda igazgatója. Egy év az irodalom szolgálatában V A művészetet szeretni, a művészetért dolgozni szép dolog és ingyen dolgozni ér­te még szebb. Olyan szép, hogy erre már jelzői sem talál az ember. Ilyen gondo-. latok kergetőztek agyam­ban, amikor ilyeneket hal­lottam a Pécsi Irodalmi Színpadról: — Semmivel kezdték. A lakáson próbáltak... — Földi István gyalog járt be Kertvárosból — ebben talán lehet túlzás — hogy a buszpénz is a kasszában maradjon. — Csizmeg hajós Kővágó- szőlősön segédmunkás és onnan jár be, hogy estén­ként hódolattal szolgálja a múzsát.. $ Egy év! Egy év alatt — mejt ennyi idős az Irodalmi Színpad — eljutották odáig, hogy most az Antigoné be­mutatásakor azt mondta dr. Jablanczy László, a Népmű­vészeti Intézet osztályveze­tője: — Kultúrpolitikai szem­pontból óriási jelentősége van az Antigoné bemutatá­sának. ízlésre neveli ez a közönséget.. > Elismertébe a munkájukat. Nem volt hiábavaló az egy év, amelynek ilyen állomá­sai vannak: Arany János, József Attila, Puskin... iro­dalmi est. Különös jelentő­sége volt a Puskin-estnek, mellyen az országban elő­ször mutatták be a világhírű költő Anyegin című verses regényének drámai változa­tát. Ezt a művet maguk dra­matizálták és tudomásunk szerint a Budapesti Irodalmi Színpad is előadja..; Az Irodalmi Színpad tagjai­val: Hajnal Ernővel, Hor­váth Erzsébettel, Lakatos Máriával, öhmüller Miklós­sal, Varga Jánossal, Sugár Győzővel, Baranyai Aurél­lal, Bolla Dezsővel, Székely Gizellával, Liztzky Gizellá­val és a többiekkel nemcsak a színpadon, hanem a Pécsi Rádió műsorában is gyakran találkozunk. Körülbelül húsz alkalommal léptek a színpad tagjai a Pécsi Rádió mikro­fonja elé e rövid, egy év alatt és nevükhöz fűződik három hangjáték előadása is. Terveik? — Vannak! Fel­keresik -a város üzemeit, a külterületeket, ahol az iro­dalom nyelvén kívánnak szólni az emberekhez. A jö­vőben rendszeresen bemu­tatják élőszóval is a Jelen­kor irodalmi és művészeti folyóírét legsikerültebb mű­veit. Januárban „A lélek idézése" címmel megszólal­tatják azokat az írókat, akik Pécsről indulták el: Csuka Zoltánt, Hunyadi Jó­zsefet, Sáséi Sándort, Ka­lász Mártont, Kopányi Györ­gyöt és Weöres Sándort. Tervükben szerepel ez is: „Baranyai nemzetiségek az Irodalmi Színpadon". Zenés, táncos, irodalmi est lesz ez, amelyet egy későbbi idő­pontban a Krúdy Gyula megemlékezés követ. Az Iro­dalmi Színpad rendezésében tart előadást Bóka László Babits Mihályról. Már ké­szülnek a nagy ünnepre, a tanácsköztársaság megala­kulásának* negyvenedik év­fordulójára is. Büszkék rá és joggal, hogy — úgy hírlik — a nagy ma­gyar mesemondó, Benedek Elek születésének 100. év­fordulója alkalmából rende- dezett ünnepségek a Pécsi Irodalmi Színpadon kezdőd­nek. Benedek Marcel egye­temi tanár, a nagy mese­mondó fia vállalta az ün­nepség előadói tisztét: Emellett szavaló és be­szédművészeti tanfolyamot tartanak és ki tudná felso­rolni mindazt, amit: tervbe tettek és amit megvalósíta­nak. Mert megvalósítják. Ezek a feladatúk már sokkal könnyebbek, mint az elisme­rés megszerzése, a lakáson próbálás és a színpadhoz ju­tás közti út megtétele. Nagy Utat tettek meg. Megérdemlik az elismerést, amit bizonyára sok-sok kel­lemes estével viszonoznak a jövőben is. (sz—j—) emelkedett. Az említett idő- szakban az iparcikkek forgal-Jj Keletkezik továbbá nyugdíjak­ból, táppénzből, ösztöndíjak- ból, jutalmakból, segélyekből, magánszemélyeknek közületak részére végzett munkáinak dí­jaiból, stb. A parasztságnak a lakosság részére közvetlenül történő szabadpiaci eladásai, vagy a lakosságnak a magán- iparosokrtál történő vásárlásai, munkavégeztetései az összvá­1954. 1955. Élelmiszer 51.7 % 48.— % Ruházat 32.4 % 35.— % Vegyes ipar­cikkek 15.9 •!» 17.— % növekedése kétszerese az élelmiszereiknek. Az iparcikkeken belül a növeke­dés 43 százaléka a ruházati cikkekre, míg 57 százaléka az egyéb áruféleségekre esett. A kereskedelmi forgalomban be­következett változásokat bizo­nyítja a Pécs városában el­adott áruk összetételének az alábbiak szerint történt ala­kulása is: (33) Lulu és Pedró elképedve hallgatták a lesújtó szavakat. ! — Ugye a maga apja tagja 33.­46.3 31.7 100 100 •/« 1956. 1957. 7958. I 111. Sfl ^Tunisia Äk? ­; szögezte Ágotay a kérdést Lu- £ lunak. ■ — Lehet, nem tudom — vá­* 1oszolta vontatottan. — De mi «köze ennek ehhez? 5 — Sok uram, nagyon sok! — mosolygott fanyarul Ago­17.5 V» 20.—% 33—% 100 100 % 100 közben Pedró ugratva szólt hozzá: — Ne alkudjunk egy kicsit az öregnél? — mutatott egy szünet nélkül kiabáló ytcai árusra. Lulu kedvetlenül legyintett, nem csábította az ajánlat, ö is gyerekesnek találta már ezt a játékot, pedig nemrég még 6 volt a legbuzgóbb alkudozó. Hiába, ahogyan teltek a napok és az 6 sorsuk még mindig LIBRESSZÓ * tay. — Mi csak százszáza- bizonytalan volt, úgy fogyott emberekkel Mondja még va­laki azt, hogy nem vagyunk leleményes nép. íme: feltalál­tuk a libresszót. Édes találmány. Cukrászdával kom­binált könyvesbolt. Mint minden zse­presszógépet, — a másikon pedig a könyvesbolt állvá­nyait, asztalát és mehet az üzem Aztán jöhetnek a kedves vevők, — vendégek? — és kérhetnek egy rö­vid duplát egy két­»lékig megbízható • foglalkozunk. S — De az apámtól én még pontokban is létre- ■ lehetek megbízható! — pró- hoznak hasonló £ bált kétségbeesetten mente- vendéglátói pari, —Igetőzni a fiú. vagy könyvterjesz-S _ Sajnos, itt nem én dön- Jfí'. uzernegyse" • tök. A maguk ügye már elin- 8 „ ,... , ., J tézett dolog — tárta szét a Am- s most nem gy karácsony kó- r frő(tette annyira a tegeződést, zeledtekor késői ha-S_. . „ zatérésünk felett ^mínt a hűjon­a maradék jókedvük is. Már nem szórakoztatónak, hanem idegesítőnek találták a New York-i forgatagot. Nem tudtak már nyugodtan gyönyörködni az esti neon-tűzijátékban, unot­tan pillantottak végig a leg­ötletesebb alakváltoztató rek­lámfigurán is. Zoli idegessé­gében ki is fakadt egyszer: — Fiúk, én bcleőrülök ebbe, még éjjel is Coca-cola és Chev­mini miiiuen zse- via aupiar egy ser- zaieresuna leien» ......................„ , . , , ni ális dolog, ez is kötetes Móricz-cal, napirendre térni ne! A ^éí ííu ^törten lépett ki reklAmméraerAsem van egyszerű. Nem kell vagy egy „öreg ha- hezen tudó háze.s-'a ^obiból Főleg Lulu vette a Mngos reklámmergezésem van hozzá egyéb, mint. lász és a tenger"-t társunknak: de gz'véi’e a kudarcot, mert talán hozzá egyéb, mint. egy cukrászda és egy könyvesbolt. A kettőt egy helyre kell telepíteni és kész. Egyik oldalon lász és a tenger"-t társunknak: de szívére a kudarcot, mert talán m r­habbal. fiam, értsél meg. képzelte bele magát a leg- a reklámok elől pedig nem A libresszó felál- nem az eszpresszó-ttóbban az Agotay-féle katona- cojt menekvés. Ha újságot Utasával egyelőre ban, csak a libresz- j Pa^dicsomba még csak a buda- szóban voltam. Hi-g Ettől kezdve hármasban j&r- Bpesti V. kérületi szén Te mondtad, jtak mindenhova. Lulu sem a cukrászda sütemé vendéglátó és könyv hogy nézzek valami £ volt már olyan erőszakosan nyeit kell a pultra terjesztő foglalko- szép meséskönyvet J nagy képű, mint eddig. Sokat Tvelyeznl — no meg zik. De ha beválik, Pistikének kará- S szelídült a modora, amióta Si­elmaradhatatlan vidéki kultúrköz- csonyna •.: Jmiéfc elmentek. Egyszer séta ni vettek a kezükbe, a szó szoros értelmében ki sem látszottak az árucikkeket kinálgató szö­vegekből. Ha magyar szemmel imponáló Is volt, hogy a New York Times vasárnap mintegy kilenc melléklettel és csaknem másfél kilós terjedelemben je­lent meg, az egész nem volt egyéb, mint -reklámmassza. Ha meg moziba mentek? Ott sem volt nyugodalmuk a darab közben bele-beleszőtt hirdeté­sek miatt. Egyszer betértek egy erősen reklámozott cine­rama filmre, a Seven Wonders of the World-re, (A világ hét csodája.) minden élvezetüket elrontották az autógumi, ruhd, cipő, és egyéb hirdetések, me­lyek legalább negyedével meg­toldottak a vetítési időt. Közben a napok teltek, jó- néhányan meg még mindig várták az elhelyezésüket. Ugyanolyan depressziós han­gulat kezdett terjengeni, mint az ausztriai lágerekben, ami­kor túl voltak már az első úti izgalmakon, a város megisme­résén, s semmittevéssel kellett tölteni az idő nagy részét. Most már Zoli is■ kezdett ag­gódni. Már nem szerette a vá­rosban való céltalan lödörgést sem; különben is úgy érezte, hoby már ismeri az egész Manhattant, az East Rivertől fel északra a Central Parkig. Sovány zsebpénzükből a föld­alattira se vagyon telt, a kilo­méterszámra való gyaloglásért meg nem lelkesedett eléggé. Néha, egy-egy lehetetlenül unalmas délelöttön nekivág itt valamelyik avenue-nek; lépé­seinek ritmusára pedig otthon tanult verseket mondogatott. Ezeket az időemésztö önkén­tes memoritereket azonban mindig abba kellett hagynia, mert könnyedén félrelökték a sieiősebb járókelők, ha nem ügyelt eléggé magára. Szerencsére február vége felé, mielőtt még Zoli is min­den reményét elvesztette tol­na, közölték, hogy tlzedmaga- val útnak indul a közeli na­pokban a bostoni Harvard- egyetemre. Első kitörő örömé­ben sietett összeismerkedni azokkal a fiúkkal és lányok­kal, akikkel egy csoportba ke­rült. Azok is nagy örömmá­morban úsztak, de ez nem aka­dályozta meg őket abban, hogy Zolival ne bánjanak kicsit le­nézően. A fiú nemcsak fiata­labb volt náluk, de ráadásul még be sem fejezte a közép­iskoláit; csupa olyan ok, ami miatt indokolt, hogy ne te­kintsék magukkal egyenrangú­nak. Amikor Zoli elbúcsúzott Lu- luéktól, úgy érezte magát, mint aki fejest ugrik egy ismeretlen nagy tóba. Kissé sajnálkozva, de samt szerencséjének örülve kiabálta a viszontlátást az otthon ajta­jában álldogáló fiúknak. Azok is visszaintettek, pedig mind­annyian érezték, hogy a vi­szontlátás éppen olyan lehetet­len dolog, mint az, hogy va­laki átússza az óceánt. Már tapasztalták, hogy aki egyszer kikerült ebbe az irdatlan fo~- gatagba, az végleg elveszel' szem elől. lay szóródtak szét, a magyarok tízezrei már Ausztria óta, hogy többségük végleg elkeveredjen a népek hatalmas olvasztókohójában, végleg elvesszen a haza szá- wém. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom