Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

6

NAPLÓ

1958. NOVEMBER 28.

ADY

1877. november 22-én született, tehát most lenne 81 esztendős. Még élhetne, s máris „klasszikus” lett belőle. Pedig milyen kemény ellenállást kellett legyőznie, hogy méltó megbecsülésben részesüljön! Föl- dessy Gyulának Ady halálakor írt nagyon igaz sorai jutnak eszünkbe: „Ady Endre! 1—

Mennyi nyugtalanság, gyűlölködés, hántás, harag, gúny, csúfondároskodás, féltő gond, dicséret, magasztalás, szeretet, harc, viszálykodás fűződik ehhez a névhez. Volt-e valaha író, vagy költő Magyarországon, nem, bárhol a Világon, áld ennyi izgalmát jelenített volna olvasóinak, írótársainak, barátainak, ellenfeleinek, még a közönyös lelkű embereknek ist“

Mi volt az oka annak a sok harcnak, mely Ady körül

folyt?

Alig tévedünk, ha az okot

Ady mindenkit meghökkentő újszerűségében látjuk. Az évtizedeknek, sőt évszázadoknak irányt mutató újszerűség mindig a zseni ismertetőjegye szokott lenni. Petőfi is először művészi forradalmával különült el kora divatos költőitől, Ady pedig valósággal falat emelt önmaga és a századeleji akadémikus epigon költsészet közé. És ezt teljes tudatossággal, szándékosan tette! Uj versek című kötetének, az elsó igazán „adys“ kötetnek programadó költeményében Öntudattal kérdezi:

Szabad-e Dévénynél betömöm

Uj időknek új dalaival?

Költészetéről elszántan és határozottan kijelenti:

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

Mégis győztes, mégis új és magyar.

A kötet záró versében még egyszer hangsúlyozza ezt a fontos mondanivalót, hogy senki el ne felejtse: „Uj vizeken járok."

Miben hozott Ady Endre újat?

Forradalmian újat hozott először is a költői formában. A kor áporodott epigomizmusa közepette Ady franciásan modern, szimbolista kifejezés- módja, rejtett célzásai, sejtelmes képei, amelyek inkább hangulatukkal kapcsolódnak a mondanivalóhoz, mint közvetlen jelentéstartalmukkal, újszerű, nagybetűs megszemélyesítései, szokatlan jelzős szerkezetei, szókapcsolatai és ösz- szetételel, különös verssorai, refrénjei, ismétlései, a különböző lejtésű verslábak általában tilos vegyítése ugyanazon a versen belül, egész költészetének zenei hatásokra törekvése: mindez magával ragadta olvasóinak nagy részét, ugyanakkor meghökkentette az akadémiai szemlélet kritikusait. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a modem magyar költői kifejezésmód az ő felszabadító és Irányt mutató újításaiból született meg, az egész új magyar költészet az ő művészi forradalmából sarjadt ki:

Mégsem ez a művészi forradalom keltette a legnagyobb megdöbbenést. A legnagyobb megrökönyödést az váltotta ki, hogy ez a nyugtalanító újszerűséggel szóló költő egyre nagyobb tömegeket megmozgató verseiben az igazi, a félelmetes népforradalam eszmeiségét sugározta. Petőfi után valóban ő az első, aki a magyar nép történeti törekvéseit maradéktalanul, forradalmi bátorsággal megszólaltatta. A „mágnások és püspökök“ uralma ellen riadóztatta az áhított népforfada- lcm erőit

Már jöjj, ököl:

Boruljon fel a nem jó Élet,

S jöjjön a Halál, e nagy orvos,

S a halál után ébredéseik, Borzalmak.

Öh forradalmak, miért késtek?

így sóhajtott fel sok forradalmi versének egyikében. Költészetének javát a forradalmi megújhodás ellenségei ellen fordította. Amikor pedig látta, hogy végre érik az idő, boldogan írja egyik versének címében: „Rohanunk a forradalomba”. Valóban: „Ütni-vágni, fiatalságot teremteni“, vagyis egy mindent megifjító forradalom ügyét győzelemre vinni: ez Ady költészetének eszmei alapja.

Ady farradalmiságát kiemelve azonban nem feledkezhetünk meg a legfőbb ellenvetésről: Ady ellentmondásosságáról sem. Ez a forradalmár költő valóban a századeleji dekadencia megszólaltatója is. Igazat kell azonban adnunk Révai József megállapításának: „Tud juk, hogy forradalmi érzelmei mellett az elfáradás, a lemondás, a magányosság kínjai is kitörnek belőle, hogy nemcsak magyar márciusok és májusok beteljesedését várta és kívánta azonosulva a néptömegekkel, hanem magányosan és betegen Istent is kereste. De sokszólamú értekének alapmotívuma egy volt: bírálta, nevelte, ösztönözte az elnyomott és már lázadni alig tudó magyar népet új haza megteremtésére."

Vajon csodálhatjuk-e, ha mind merészen újszerű formája, mind megrázó erejű, új, forradalmi mondanivalója nyomán gyűlölködés, harag, gúny és csúfondároskodás, ugyanakkor féltő gond, dicséret és magasztalás is támadt körülötte a kor ellentmondások között vergődő, reakciós Magyarországában? Egy pesti munkás az Ady körül zajló viták láttán az egyik lapban így foglalta össze a maga és társai véleményét: „Ha verset akarunk élvezni és a mi sorsunk tükrébe belenézni, belenézünk Ady verses- könyvébe.“ Ady erre az írásra

I

•

a munkáshoz írt verssel vála- j szolt, s ezt így kezdi:

Szivem küldőn, ez ó frigyládát

S kívánok harcos, jó napot. A következő versszakban boldogan állapítja meg:

Helóta nép, helóta költő

Találkoztunk ti meg én.

Ugyanakkor pedig a Kala- zantínum című reakciós folyóirat azt írta, hogy „egy olyan széllel-bélelt magyar, mint ő, nemcsak nem érdemli meg, hogy az Isten napja rásüssön, de sőt jobb lett volna meg nem születnie.“ íme, úgy járt, mint Petőfi Sándor, akinek verseit a nép magáiénak vallotta, a vezető osztályokat támogató Horváth Lázár ugyanakkor gúnyos hangú kritikai írásában „kis borzas legényké“-nek nevezte, „akire ráfogják, hogy nagy ember." Nemcsak barátaink, de ellenségeink is jellemzők ránk. A Petőfit ócsár- lók 1848. előkészítőjét támadták, az Adyt becsmérlők az új forradalom viharmadarát.

A mai magyar nép mindkettőjüket a magáénak vallja, Ady költészetét is lépcsőnek tekinti a ma felé. Látjuk ugyan: van különbség az ő törekvései és a ma törekvései: között, de az kétségtelen, hogy ő is egy új, népi Magyarorszá- előkészítői közé tartozik. Költészete ma is eleven, ható erő Magasrendű költői formái nyelvének kifejező ereje, számos mesterségbeli újítása ma is élnek, tanítják és igényességre intik költőinket, forra- dalmieáiga pedig helytállásra, bátor harcra, áldozatvállalásra neveli minden olvasóját.

Ma már elcsitultak a nagy viták Ady körül, s születése 81. évfordulóján immár az egész magyar nép vallja József Attilával:

Verse törvény és édes ritmusában

kő hull s a kastély ablaka zörög, —

eke hasit barázdát új

húsában,

Mert virágzás, mert élet és örök.

Kolta Ferenc

Cj könyvekkel frissítik fel a falusi könyvtárakat

A Megyei Könyvtár dolgozói elmondják, hogy napról-napra mintegy 15—20 beiratkozó van, gyarapodik a tagok száma. Kiemelkedő volt a tavalyi eredmény, 203 ezer kölcsönzés, de az idén még jobbat várnak.

— Az a cél, — mondta Szöl- lősy Kálmán, hogy a városban egyre inkább kiépítsük a fiókkönyvtárhálózatot, hogy az emberek távolság szempontjából is közel kerüljenek a könyvtárakhoz. — Eddig 21 fiókkönyvtárunk van, így a Dózsa épületben lévő fiók már egy éve működik. Sajnos a pécsbányatelepi és a budai külvárosi részen kevés a fiók- könyvtár, az embereknek elég messze kell menniük, ha olvasná akarnak. Ezt akarjuk a közeljövőben megszüntetni.

A Megyei Könyvtár feladata, a vidéki könyvtárak támogatása. Azon fáradoznak, hogy minél több és jobb könyvet tudjanak adni a vidéknek.

A vidéki könyvtárakkal foglalkozó elv társnők elmondották, hogy november 7-én 39 ezer kilencszáz forintot osztottak ki ünnepélyes keretek közt mintegy 146 vidéki könyvtárosnak, jó munkájuk elismeréseként.

— Ahol jó a könyvtáros, ott az emberek is jobban szeretnek olvasni. Ahol pedig a helyi tanácsok is segítik a könyvtáros munkáját, olyan

eredmények születnek, mint Romonyán, vagy Pell érden* Romanyán új könyvtárhelyi-» séget kapnak a közeljövőben, Pellérden pedig az olvasók nagyon sok értékes könyvet ajándékoztak a könyvtárnak: Szőkéden és Lotthárdon, a községi tanács vb. még tiszteletdíjat is szavazott meg a könyvtárosoknak.

Sajnos, olyan községek is vannak, mint Kökény, ahol évek óta nem lehet életrehív- ni a könyvtárat, mert nem akad olyan pedagógus, aki becsületesen végezné ezt a munkát.

Pedig azok, akik jól dolgoznak, nemcsak az olvasók megbecsülését érzik, de a feletteseikét is. így a közelmúltban kapott 300 forintot és 10 ajándékkönyvet a minisztériumtól a szőkéd! könyvtáros, Vándor János bácsi.

Mivel falun általában a gyerekek és az idősebbek olvasnak, az olvasómozgalom célja az ifjúságot,' a 16—22 éves korig bevonni az olvasásb a Uj könyvekkel frissítik fel a könyvtárat. Mindenki megtalálja majd az ízlésének megfelelőt. A megyei tanács vb. nagyobb összegű támogatást ígért a falusi könyvtárak anyagának bővítésére, — még ebben az évben.

A sok új könyv remélhető« leg sok új olvasóval találkozik majd. (W.)

Munkavédelmi- és bálesetelhárítási kiállítás Pécsett

A Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet (KSZKBI) Baranya megyed alközpontja november 28-án, pénteken, munkavédelmi és balesetelhárítási kiállítást rendez Pécsett, a KISZÖV Megye utca 20. szám alatt lévő kultúrhelyíségében. Ennek a nagy jelentőségű és tanulságos kiállításnak az a célja, hogy bemutassa az egyes üzemek, műhelyrészek védőfelszerelésének hiányosságait. Fényképek tanúsítják itt, hogy milyen komoly balesetek származhatnak a munkavédelmi és balesetelhárítási szabályok be nem tartása miatt.

A munkavédelmi és balesetelhárítási kiállítást november 28-án, pénteken délben 13 órakor dr. Lőrincri Aladár, a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet vezető főorvosa, egészségügyi osztály vezető nyitja meg. A kiállítás december 5-ig tekinthető meg*

Nemzetközi szemle

Nyugodt hét—nyugtalanító kérdésekkel

Az elmúlt héten viszonylagos szélcsend uralkodott a nemzetközi politikában. Természetesen ezek a napok sem szűkölködtek eseményekben —< Szudánban váratlan államcsíny történt, a világ különböző pontjain jelentős tárgyalások folytak, de a közvélemény figyelme elsősorban még sem ezekre irányult, inkább a közelmúlt nagy horderejű bejelentésednek következményeit találgatta és éppen ezért feszült várakozással tekint az elkövetkezendő hetek elé, amelyek eseményei minden bizonnyal döntően befolyásolják majd a világpolitika alakulását.

Nyugodt hét — nyugtalanító

kérdésekkel. Ezzel a mond a t- »tál jellemezhetnénk talán legkifejezőbben a jelenlegi helyzetet, bár a meghatározás nem egészen pontos, hiszen a látszólagos nyugalom itt—ott élénk zűrzavart tadóar és a nyugtalanság másképpen, más miatt jelentkezik a dolgozó tömegek vagy a háborúval zsaroló imperialista vezetők körében. Nézzük meg röviden ezeket a kérdéseket és próbáljuk meghatározni, melyik-kérdés kit nyugtalanít, mert ennek megértése döntő az általános politikai helyzet megértéséhez.

A kommunizmus távlata

Az SZKP téziseinek közzététele néhány nappál ezelőtt a szó szoros értelmében lázba hozta az egész világot. Valamennyi ország haladó sajtója, sőt a reakciós lapok Is első oldalaikon, hasábos címekkel közölték a tézisek legfontosabb

részelt. Mi az oka annak, hogy még a Szovjetunió ellenségei is ilyen nagy figyelmet szentelnek a szovjet hétéves terv irányszámainak? Egyszerű a magyarázat. A Szovjetunió ipari termelése ma hatszorosa a francia ipar termelésének és kétszerese az angolnak. Pedig 1913-ban a francia ipar két és félszer, az angol ipar négy és félszer annyit termelt, mint a cári Oroszország. A most közzétett tézisek szerint a Szovjetunió 1970-ig eléri a legfejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat az egy főre eső termelés színvonalában, a szocialista tábor valamennyi országának termelés^ pedig már 1965-ben a világ ipari termelésének több, mint felét fogja kitenni. A hétéves terv értelmében a szovjet embereknek lesz a világon legrövidebb munkahetük, mintegy 40 százalékkal fog növekedni reálbérük, a kis fizetések megkétszereződnek és a nyugdíjak ismét emelkedni fognak. A terv alkotásai lehetővé teszik, hogy a szovjet emberek további 15 esztendő folyamán megteremtsék a kommunizmusba való átmenet befejezésének feltételeit.

A Szovjetunió megnövekedett tekintélyére jellemző, hogy még a kifejezetten szovjetellenes, burzsoá lapok sem merészelnek ma már kétséget kelteni e tervek iránt és ha fanyalogva is, ha fogcsikorgatva is, de kénytelenek beismerni a szocialista társadalmi rendszer újabb hatalmas győzelmét. Ez az, ami nyugtalanítja őket és joggal nyugtalanítja. Nemcsak e lapok szerkesztőit, hanem még inkább e

lapok gazdáit, a nemzetközi nagytőkét nyugtalanítja, mert a Szovjetuniónak és a szocialista országok népeinek gazdasági fellendülése, életszínvonalának emelkedése további, most még sünié felmérhetetlen kihatással lesz a világ fejlődésére, elsősorban az ázsiai és afrikai országokra, amelyek közül ma már számosán a Szovjetunióban látják hatalmas barátjukat és védelmezőjüket és amelyekre nagy vonzó erőt gyakorol a szovjet példa. Minden okuk megvan az imperialistáknak a nyugtalanságra, hiszen a szocialista rendszernek ez az újabb győzelme rendkívül megszilárdítja a szocialista tábor hatalmát és ezáltal a világibéke megőrzésének esé'yeit is. Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Világpolitika mai helyzetének elemzésértél.

Mi történik Berlinben?

Ma már nyilvánvaló tény, hogy az amerikai imperialisták a NATO keretében a nyugatnémet revansisztálcnak szánták egy esetleges európai háborúban a „rohamcsapat“ szerepét. Nyugat-Németonszág egyre inkább fasiszta típusú rendőrállammá alakul át, hiszen 1951 óta több, mint 209 demokratikus és haladó jellegű szervezetet, egyesületet tiltottak be. Ugyanakkor megrögzött nácik, hitlerisn háborús bűnösök kerülnek a legmagasabb funkciókba és ők helyezkednek el s> ma már kétszázezer embert meghaladó és az amerikaiak jóvoltából tömegpusztító fegyverekkel is

rendelkező nyugatnémet hadsereg parancsnoki tisztségedben. Ezekből a tényekből származó súlyos veszélyt nem lehet és nem szabad lebecsülni, ez a veszély joggal nyugtalanítja a világ békeszerető közvéleményét. A bonni vezetők és gazdáik bűnös tervében Nyugat-Berlin különben fontos helyet foglal el, előretolt hídfőként használják fel ezt a városrészt a Német Demokratikus Köztársaság és az ösz- szes szocialista állam ellen irányuló agresszív terveik előkészítésében. Nem kevesebb, mint 62 imperialista kém ügynökség működik ma . Nyugat- Berliniben és a szociaiista államok ellen irányuló felforgató tevékenység jelentős részét itt agyalják ki;

Milyen jogi alapon tartózkodnak az imperialista hatalmak Berlinben? Az 1945. júniusában aláírt megszállási jegyzőkönyv, amelyet azután a potsdami szerződés js jóváhagyott, leszögezte, hogy Berlin területe az akkor létrehozott kelet-németországi (szovjet) övezetbe tartozik. Ennek lerögzitése mellett kimondja még a jegyzőkönyv, hogy a várost négyhatalmi igazgatás alá helyezik, amelynek azonban egységesen kell működnie. Az alapvető kötelezettség, amely a megszálló hatalmakra hárul, az volt, hogy gyökeresen ki kell irtaniuk egész Németországban a fasizmust és a málitarizmust és az egész országra kiható demokratizálás alapján kell kidolgoznlok a német egység helyreállítását.

A nyugati hatalmak az egyezmény alapvető megállapításait azóta sorozatosan meg sértették, hiszen a demilita- rizálás helyett mdlitarizálták Nyugat-Németországot és igv már évekkel ezelőtt magukat fosztották meg nyugat-berlini tartózkodásuk jogi és politikai alapjától. Hruscsov éppen )

ezért emelte fel szavát a nyugati mesterkedések ellen, javasolva, hogy a potsdami szerződést aláíró hatalmak szüntessék meg a berlini megszállási rendszer maradványait és kijelentette, hogy a Szovjetunió a maga résziéről a berlini megszállási funkciót átadja az NDK-nak.

Hihetetlenül felbolydult erre a nyugati diplomácia és a' szovjet kezdeményezés Dullest arra a kijelentésre késztette, hogy bármilyen, áron, még nukleáris fegyverek bevetésével is készek megtartani ezt a NATO-őráliamást. A fenyegető hangnem persze nem másíthatja meg a Szovjetuniónak azt az elhatározását, hogy további olyan lépéseket tegyen Berlinben, amelyek az európai béke erősítését szolgálják. A szovjet lépést a világ haladó erőinek közvéleménye roKonszenwel fogadta, hiszen ez nagymértékben elősegítheti a nyugati hatalmak reálisabb német politikájának kialakítását, Európa egyik legveszélyesebb és legégetőbb problémájának megoldását. — Minden csűxés-csavarás ellenére Nyugatnak előbb-utóbto tudomásul kell vennie, hogy a Német Demokratikus Köztársaság létezik és a demokratikus német állam közreműködése nélkül’nem oldható meg a két Németország egyesítése.

Újabb De Gaulle— Adenauer találkozó — Választások t ranciaországban

A Berlinnel kapcsolatos nyugati álláspontot még jobban bonyolítja az újabb de Gaulle—Adenauer találkozó, amire a jövő hét közepén kerül sor. Ennek a találkozónak a hírét meglehetősen vegyes értelmekkel fogadták világszerte: Minden bizonnyal ezen

a találkozón szó lese majd a

Szovjetunió Berlinnel kapcsolatos javaslatairól, de még talán több szó esik a NATO reformját sürgető francia követelésekről és az európai szabadkereskedelem Nyugat számára oly égető, de annál több viszályt okozó kérdéseiről.

Rendkívül figyelemre méltó, hogy erre a találkozóra a franciaországi választások két fordulója között kerül sor. Mint ismeretes, Franciaország népe ma, vasárnap járul az urnák elé. E választásokon 17 párt, 465 mandátum megszerzésére mintegy 3000 jelöltet állított» A 17 párt közül 13-nak a programja alig különbözik egymástól. A De Gaulle-ék által kidolgozott és elfogadott választási rendszer szerint a november 23-i első fordulóban csak az a jelölt kap mandátumot, aki abszolút (felénél nagyobb) többséget kap. November 30-a, a második fordúó előtt a pártok megegyeznek egymással és a legesélyesebb Jelöltet tehetik meg köíös jelöltnek a kommunista, vagy más baloldali jelölt ellenében. Ez a lehetőség már eleve eldönti a mandátumok sorsát, mert hiába kapja a kommunista jelölt a szavazatoknak esetleg csaknem a felét, e szavazatok semmivé válhatnak a második fordulóban, ha azon a jobboldali pártok egységesen lépnek fel. A választókerületek határait már eleve ügy jelölték ki, hogy a kommunista szavazatokat megosszák; Világos, hogy De Gaulle rendszerének fő célja a Kommunista Párt parlamenti képviseletének megtizedelése, mivel ennek a pártnak a jobboldali „szocialisták“ árulása következtében nincs módjában kapcsolnia szavazatait természetes szövetségesével, a má* frfk munkáspárttal;