Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-21 / 275. szám

NAPLÓ 1958. NOVEMBER 11. Tiltsák meg a kozmikus térség hadicélra valé felhasználását! Az ENSZ politikai bizottsá­gának szerda délutáni ülésén a kozmikus térség békés hasz­nálata kérdéséről folytatott ál­talános vitához elsőnek L. F. Palamarcsuk, Ukrajna külügy­minisztere szólt hozzá. Palamarcsuk hangsúlyozta, hogy a problémát meg lehet oldaná a Szovjetunió ez év március 15-i javaslata alapján, amely .azt indítványozza, hogy tiltsák meg a kozmikus térség hadicélokra való használatát, számolják fel a külföldi kato­nai támaszpontokat és teremt­senek nemzetközi együttműkö­dést a kozmikus térség tanul­mányozására. I,T Ha nemzetközi megegyezés jönne létre a kozmikus térség katonai célokra való haszná­latának eltiltásáról és a külföl­di katonai támaszpontok fel­számolásáról, az haladást je­lentene a nemzetközi feszült­ség enyhítésének útján és hoz­zájárulna a leszerelési problé­ma megoldásához. Ukrajna küldötte felhívta a figyelmet arra, hogy az ameri­kai küldöttek — Lodge és Johnson szenátor — minden felszólalása világosan mutatja: az Egyesült Államok ez idő szerint még nem hajlandó ál­talános egyezményt kötni a kozmikus térség katonai' cé­A hétéves terv vitá a a Szovjetunióban A hétéves népgazdasági terv irányelveinek vitája mind ál­talánosabb a Szovjetunióban. Moszkva kommunistái aktíva­értekezleten vitatták meg a terv irányelveinek közzétételé­vel kapcsolatos feladataikat. A szovjet főváros sok üzemé­nek dolgozói kiadták a jelszót: „Hat év alatt teljesítjük a hét­éves tervet”. A moszkvai kom­munisták nagy fontosságú kez-i deményezésének máris több követője akadt a Szovjetunió: más városaiban is. i lókra való használatának el­tiltásáról és a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról. Ilyen körülmények között az ENSZ-nek tevékenyen elő kell segítenie a megegyezést lega­lább az általános probléma egy részét illetően, többek között abban a kérdésben, hogy te­remtsenek nemzetközi együtt­működést a kozmikus térség tanulmányozására. Ehhez reá­lis lehetőséget nyújt a Szov­jetunió módosított határozati javaslata. #* A kozmikus térség békés kutatása és használata problé­májának megoldásánál — mon dotta befejezésül Palamarcsuk — győzedelmeskednie kell az együttműködés szellemének, amely minden ország tudósait vezérli a nemzetközi geofizikai év kiterjedt tudományos mun­kálataiban. Görögország, Ceylon és Al­bánia képviselői állást foglal­tak amellett, hogy dolgozza­nak ki a kozmikus térség bé­kés használatáról olyan hatá­rozati javaslatot, amely elfo­gadható minden küldöttség részére. Á Német Demokratikus Köztársaság választási eredményei A Német Demokratikus Köz­társaság központi választási bizottsága csütörtökön este je­lentést adott ki a november 16-1 választásokról. A jelentés szerint a választások végered­ménye a kővetkező: választás­ra jogosult 11,848.602 lakos, a leadott szavazatok száma: 11,179.952, azaz 98.9 százalék. Ebből érvénytelen szavazat 0.12, érvényes 99.88 százalék. A Nemzeti Front programjára szavazott 99.87, ellene 0.13 szá­zalék. Csehszlovák vendégek Pécsett Eliska Veszla, a prágai kul­turális minisztériumból, vala­mint Pavel Gacko, a bratisla- vai szlovák pártközpontból no­vember 20-án, csütörtökön vá­rosunkba érkeztek, hogy tájé­kozódjanak a város kulturális helyzetéről, az irányítási kér­désekről. A csehszlovák vendé­gek megtekintették a sziget­vári várat, a művelődési há­zat és múzeumot, valamint a cipőgyárat. Este a pellérdi nép­főiskolái oktatást nézték meg. Ma a bólyi művelődési ház munkáját tekintik meg, s el­mennek majd a tsz-be és a kertészetbe is. A csehszlovák vendégeket Lemle Géza, a me­gyei népművelési csoport veze­tője, valamint a kultúrpolitikai intézet kiküldöttje kísérte el. [Szudáni kereskedelmi küldöttség Budapesten Csütörtökön reggel hattagú Iszudáni kereskedelmi küldött­ség érkezett Magyarországra Ibrahim Ossman Ishag vezeté­sével. A vendégeket a Nyugati pályaudvaron a Külkereske­delmi Minisztérium képviselői üdvözölték. Jelén volt a foga­dásukon Mohammed Hamad el Nil, Szudán budapesti rend­kívüli követe és meghatalma­zott minisztere is. Hódít a könyv Somberekén Ősz végen járunk. Kiío- gyóban a munka a mezőn. Rö- videbbek a napok, egyre hosz- szabbaik az esték, csak győzze a parasztember végig pipázni őket. A sombereki gazdáknak azonban ugyan nem fő a fejük attól, hogyan csapják agyon az időt, vagy mivel is foglal­kozzanak a hosszú téli esté­kem. Ahogy leteszik az őszi munkák gondját és az utolsó eke is bekerül a fészerbe, meg­nyitja kapúit a gazda-iskola, azaz a téli ezüstkalászos gazda- tanfolyam. A falu fiatal és öre­gebb gazdái egyaránt szívesen vállalkoznak erre a szellemi erőpróbára, melynek során sok-sok haszmoß tudománnyal bővítik gyakorlati ismeretei­ket. Jakab Ágoston bácsit min­dig jó gazdának ismerték Som­berekén; Hosszú évtizedek alatt számtalan tapasztalatot szerzett a mezőgazdaságban, tanulhatnának tőle a fiatalok. Mégsem restellt beiratkozni a tanfolyamra. Az idén már má­sodéves. lm hol a bizonyítvá­nya: tavaly jelesen vizsgázott a bizottság előtt. Most is alig várja, hogy megkezdődjenek az előadások. Aztán mi mindent tanulnak ezen a tanfolyamon? — Tanulunk mi ott minden­félét, éghajlat- és talajtant, földművelést, növénytermelést, állattenyésztést, meg géptant, hogy csak a főbbeket említ­sem. Megismerkedünk az állati és növényi kártevőkkel és be­tegségekkel, nagyon jó, ha eze­ket a gazda ismeri és védekez­ni tud ellenük. Székács Béla előadó nagyon okos és nagyon szigorú ember, nem hiába ro­kona Székács Elemérnek, a hires búzanemesítőnek. Ha nem értünk valamit, három­szor is megmagyarázza, de a visszakérdezéskor szigorú, és jól is teszi. De most már azt mond­ja meg Ágoston bácsi, hogy vált be ez a sok tudomány a gyakorlatban? — Hát kérem, nem butaság, amit azok a könyvek írnak, kipróbáltam egy-kettőt belőle. Például, hogy csak egyet em­lítsek; volt nekem tavaly két hasas üszőm, ikrek voltak, még a szarvuk állása is egyforma. Hát mondok, ezeken most meg­próbálom, igaz-e az a tudo­mány. Elkezdtem őket etetni szabályszerűen, úgy, ahogy a Székács Béla mondta. Az utol­só két hónapban igazán min­dent megadtam nekik, amit a könyv előirt, szóval 15 literre készítettem őket elő, de őszin­tén szólva magam sem hittem, hogy megadják. Hát kérem két szép borjút fogtam tőlük, és a 15 liter tejet úgy megadták naponként, olyan egyformán, mint ahogy az ikrekhöz illik. Olyan szép tőgyük volt első borj as létükre, hogy a szom­szédok egyre bíztattak: „Ágos­ton bácsi, mutassa be őket a kiállításon“. És Ágoston bácsi nem kétel­kedik többé a könyvekben, elismeri, hogy okos emberek írták és hasznosnak tartja, hogy egy jó gazda megismer­je őket. Tudjuk, hogy Jakab Ágoston ebben az évben is egyik legszorgalmasabb tanu­lója lesz a gazdatanfolyamnak. Leendő ezüstkalászos gazda Sip Márton is. Ö is becsülettel végezte az első évet. „Nagyon eszes ember” hallottuk itt is, ott is a faluban, hát felkeres-» tűk, hogy elbeszélgessünk kis­sé a gazdálkodásról, na meg hát a tudományról. Beszélgetés közben sok min­den kiderült. Két fia van, a nagyobbik most végzi az egye­temet, fizikusnak készül, de a másikat gazdának neveli; — Van is kedve hozzá a gyereknek, meg aztán ma már nem kell szégyelleni ezt a fog­lalkozást, sőt nagy szüksége van az országnak a jó gaz­dákra. Igaza Van Sip Mártonnak, bár sok falusi fiatalember szü­lei így gondolkodnának! — Meg hát a gazdaember­nek is megvan a lehetősége a tanulásra. Itt van mindjárt a gazdatanfolyam, amióta eljá­rok az órákra, egész más szem­mel nézek a jószágomra, föl­demre. Edig csak szórtuk a műtrágyát és azt sem tudtuk, mért kell az, vagy, hogy is fej­ti ki a hatását. Most már tud­juk és ezenkívül még sojc min­dent megtanultunk: a helyes trágyakezelést, szakszerű állat­tartást meg egyebet. És aki Sip Márton jószág­állományát megnézi, az nem is vonja kétségbe a gazda szak­tudását. Istállójában rossz ál­latot keresve sem találni, pe­dig van egynéhány marhája* Sertésállományát ebben az év­ben cserélte ki fehérhússer­tésre, mert ez belterjesebb és jóval jövedelmezőbb fajta, így tanulta; Az apa ezüstkalászos gazda akar lenni, hogy a fiát jól elő­készíthesse a gazdálkodásra* Bár minden ' parasztember megfogadná a példáját; Rónaszékiné. Karácsonyi hír: külföldi fenyőfák, külföldi játékok Nem természetes, nem az égből pottyant ff égi kertvárosi kívánsá- -**• gok beteljesüléséről szól az írás. Olyan vágyakról, amik a repülőtéri, vagy tettyei lakók számára talán apróságoknak tűnnek, de a kertvárosiaknak a világ legfontosabb dolgát jelentették. Rossz vott a Táncsics Mi­hály út, a hepe-hupás gödrei­ben összegyűlt esővíz ezer felé freccsent, amikor egy-egy autó végighaladt rajta. Hej, de merni az egykor ütött-kopott épületre. A kertvárosi dolgozók túl­nyomó többsége örömmel fo­gadta a mindennapos életére kiható változásokat. A boltok­ban vásárló asszonyok, az ut­cákon tere-ferélő lakók elége­detten állapították meg, hogy végre, orvosolták a panaszai­kat. Akadnak persze más faj-" ta emberek is, olyanok, akik S mindezt természetesnek tart­tűktől. Megtették, mert lességüknek érezték. Nem azért, mert választás közeledett. A pártszervezet már júniusban megtárgyalta a postaügyet, azóta verekedett érte — és hol voltunk akkor még a választásoktól? M. L. A L1GNIMPEX külkereske­delmi vállalat szerzi be kará­csonyra a külföldi fenyőt. A belkereskedelem kérésének* megfelelően mintegy 700 000 tát importálunk. A tavalyinál I csaknem kétszázezerrel több ♦ külföldi fenyő kerül forgalom- |ba az idén. A legtöbbet Romá­lmából kapjuk, megoldották, »hogy ne mind Budapestre ér­kezzék, a vagonokat a íőváro- json kívül még 14 városba irá- köte-1 nyitják. Debrecenbe, Győrbe, f Miskolcra mintegy 50 000— 50 000-et küldenek. A vidéki városokba a szállítmányok elő­reláthatólag még e hónap utolsó napjaiban befutnak. Azok a szülök, akik kará­csonyra játékot akarnak vásá­rolni gyermekeiknek, sok kül­földi gyártmányt is találhat­nak az üzletekben. Ebben az évben már négy és félmillió forint értékű játékot hozott be az ARTEX külkereskedelmi vállalat a Német Demokrati­kus Köztársaságból, ahonnan most újabb, nagyobb szállít-i mány útnak indítását jelezték. Érkeznek babák, játékkonyha és szobabútorok, ugráló me­chanikai játékállatok. Cseh­szlovákiából főleg fa és me­chanikai játékokat rendeltek, Ünnepélyesen megnyitották a három szpufnyik-kiállítást A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Nép­front, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat, a Műszaki J és Természettudományi Egye- ? sületek Szövetsége, valamint a X SZOT mérnök-technikus taná- * csa rendezésében csütörtökön délben a Technika Háza ku­polacsarnokában ünnepélye­sen megnyitották a három szputnyik-kiállítást. A kiállí­tás, melyet Moszkva, Genf és Brüsszel után először Budapes­ten mutatnak be, pénteken dél­előtt 10 órakor a nagyközönség részére is megnyílik, szidták ilyenkor az aprószen- jók, közömbösséget színlelnek S teltet az ottani járókelők! * a világért sem ejtenének egyu Ma már nem rém az autó. I6 ? postahimtalról, vagy . az útról. A szidásban viszont • Nincsenek pocsolyák, az utat megjavították. í Kertvárosnak a múlt év februárjában nem volt posta- hivatala. Hiába kutattak a postaigazgatóság emberei a városrészben napokig, nem ta­láltak egy olyan épületet, 27 Jenkins nagy bőbeszédüség­az elsők voltak. » Annyiban igazuk van, hogyl a közeli posta, vagy a jó úti szerves tartozéka egy XX. szá- i zad közepi városrész életének ‘ _ « szólista Magyarorszá-«. Zék^tiJc­kezetét az sem csökkentette, . . . vagy helyiséget, amit felsza- **””"*- t l Shogy Zoli megfeszített figyel- úszott feléjük, büdíthattak volna, erre a cél- P ■ V*1 _ # ■ m$ ellenére is csak lassan Ez kevéssé érdelcelte a fiút. A Táncsics Mihály ut meg-* tudta követni mondókáját. Az de a szigetcsoport következő, gyeimét másra irányította Jenkins, ez a beszélő iránytű. — Itt van a parti védelem — mutatott dicsekedve egy kis szigetkére, mely jobbról ra. A hopponmaradt helybe­liek persze megint mérgelőd­tek, hiszen ha pénzt, vagy cso­magot aloartak feladni, be kellett jönniök a városba. November 16-án rövid köz­lemény jelent meg lapunk­ban, amelyben a postaigazga­tóság tudtul adta a kertvá­rosiaknak, hogy a Honvéd tér 11. szám alatt lévő 8-as számú postahivatal november 15-én megkezdte a működését... Eszerint ez a másfél éves pa­nasz is megszűnt panasznak lenrCt. Hasonlókat írhatnánk a da­rálóról is. A sertéstartó kert javítását Vondm Richárd elv- {önkéntes idegenvezető túláradó parányi lapos tagjára magá- társ, a Pécsi Szénbányászáéi J jókedvvel mutogatott, magya- tői is ráismert. Jobbját ma- Troszt pártszervezetenek a kert m rázott, kézzel-lábbal igyeke- aasbo. emelve, melnben lobooá , „ rázott, városi pártszervezethez irá- , zeft nyitott népnevelője szorgal-i" ’ • mazta. Nem tudnánk megszó-g Hüvelykujjával Nyugat felé molni, hányszor szaladgált az S bökött: Útfenntartó Vállalatnál ésg — Staten Island. Mögötte az egyéb helyeken, mire az útja- S a vidék már New York-hoz vitó munkások megjelentek. S tartozik. A postahivatal dolgát aj — A Hoboken, — tette hoz- kertvárosi pártszervezet vette g zá magyarázókig, bár magyar- a kezébe. Érintkezésbe lépett íjaink tájékozódásán ez keve- a városi pártbizottsággal, aiset segített. New York neve- városi tanács igazgatási osz-inek hallatára viszont újra fel- tályával, az egyik kertvárosi í tüzelt bennük az izgalom, A ________ __ ______ családnak lakást szereztek at modern világ Bábele, mely Vár osiaknak azelőtt a Vasút Petőfi utcában, a felszabadult ioly sok kalandvágyó fiatal szá- A három kis sziget mögött utcába, vagy Múlom közelébe lakótérben pedig berendezték ^mára vágyainak netovábbját egyre impozánsabban bonta­kellett menniük, ha kukoricát a postát. (A család örült a la- ■jelentette; e névben összpon- hozot ki New York iszonyatos akartak darálni. Ma több kilo- káscserének, mert jól járt.) utosult szinte a mesés Nyugat, hőtengere. A hajó kis ívben Így — a pártszervezet köz- 5 bűvölete, benjárására — lett daráló, ijyj Zoli is szivdobogva figyelte tatarozták be a ,,becsalt csár- Ja szemközt közeledő partot dát“ is. Sókat szaladgáltak j de a nagy távolság, a hajók (tudjuk milyen nehéz lakást j füst je és a párás levegő miatt szerezni!), de nem kérkednek g nem lehetett még határozott gasba emelve, melyben lobogó fáklyát szorongatott, a legen­dás Szabadságszobor villant ki a foszladozó ködből. Most vég­re a szabadság hazájában va­gyunk, dobbant ■meg sok úi hazát kereső magyar szíve a béke és szabadság eme hatal­mas jelképének láttára. Ta­gadhatatlanul megragadó lát­vány volt, csak az imént, lá­tott Governor Island-i hall- ágyúrsövek ne rontot­ták volna a felemelő ér­zést! méteres gyaloglás nélkül is megtehetik — helyben. A városrész csúfját, az autó­busz megállónál lévő ún. ,.be- csali-csárdáI“ is kitataroztáK 'így hívják a bennszülöttek.) Megszépült, alig lehet ráii­Kelet felé kanyarodott, s mindenki a másik oldatra ment át, ahol a felhőkarcoló’• sorozata mind fellsmerhetőb- ben mutatkozott. A szinte sza­»•♦1 ««.■*«/, —- iwipsuiw-í Ttem ivrwsivii meg luuaruzoii bályos Ívben kanyarodó lapos vele — idegen ez a természe- g körvonalakat felismerni. Fi- partvonal mögött nem egyncét. de sok tucatnyi gigászi épü­let torlódott össze. Balról csak­nem egyforma ház-hasábok 'emelkedtek, melyeket alacso­nyabb-magasabb, szélesebb és keskenyebb, sőt lépcsőzetesen emelkedő épületóriások követ­tek. Az egyik különös alakú háztömb nyitott kondenzátor­hoz hasonlított, odébb világító fehérségével ugrott ki a. szür­ke tömegből egy különös szép­ségű épület. A város monumentalitását emelte az is, hogy ilyen távol­ságból semmilyen életjelet nem lehetett felismerni. Néha kúszott csak végig a lapos par­ton egy aprócska, sötét, száz­lábú, a gyorsvasút. — Onnan lehet jól látni az egész várost, — mutatott Jen­kins egy felfelé keskenyedő, hegyes csúcsban végződő kar­csú kolosszusra, amely két társával együtt a többi épü­let fölé nőtt. — Az a világ leg­magasabb háza, ‘az Empire State Building. — De felvág vele a fickó — tört ki Simíből az önérzet. — Vágj fel te is kis pajtás, most már a te városod is! — vigasztalta gúnyosan Lulu. — Tied a felhőkarcoló, ma­gadnak nézed! — toldotta meg Frici. Hát nézni éppen nézhették, ezt a jogot később sem vitatta el tőlük senki, sőt később is ez maradt az egyetlen tulai- donjogi kapcsolatuk az irdat­lan házóriásokkal szemben. A Marine Carp nem New York irályában haladt tovább, hanem egyenesen a brooklyni kikötő felé tartott. Itt, ha le­hetséges, még jobban megnő- vekedett a forgalom. A nyüzs-< gő hajóforgatag, a hajókürtök harsogásával összekeveredő motorzúgás egészen elkábílot- ta az utasokat. Itt már való­ban minden jel mutatta, hogy a tőkés világ legnagyobb fel­legvárába érkeztek meg. A hajó gépei leálltak, s a hatalmas test lassan be siklott, a mólók által közrefogott csen- desvízü kikötőbe. A legmaga­sabb árbocra diadalmasan fu­tott fel az Old Glory, a csil­lagos lobogó, melyet a haza­térő ujjongó tengerészek üte­mes kiáltással üdvözölték: R á-rá-ré, — ju-esz-é, — .?•>/.- esz-né-ví!• — harsogott a vi­dám kórus. Néhány magyar ütemes tapssal csatlakozott hozzájuk, de a többség ütem­nélküli hallgatással és össze­ráncolt homlokkal figyelt. — Nagy képű társaság! — fejezte ki mindanyiuk vélemé­nyét Simí, de csak félhango­san morgott, nehogy ismeret­lenek is meghallják. Az igaz ugyan, hogy ez már a szabad­ság hazája, de az óvatosság itt sem árt, mert hátha van- ‘ nak olyanok, akik ezt rosszul tanulták meg az iskolában s nem egészen úgy értelmezik a véleményszabadságot, ahogyan Simí elképzeli. * Hajrá II. S. A.! U. S. A. rfot­( Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom