Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-20 / 274. szám

MSS. NOVEMBER 2S. NAPLÓ 5 ti' A Jégeső sem akadály Hideg van. Merik az asszo­nyok a búzát, mint kásás víz ömlik a vödörből a sok-sok búzaszem a zsákba. Belehu­hognak a kezükbe, pedig a hő­mérő még pluszt mutat. Orosz­lán József, a lánycsóki Csil­lag Tsz elnöke gondolkodik egy kicsit, rándít egyet a vál­lán: — Mit mondjak?! — kérdi önmagától. — Nekünk se ked­vezett az időjárás. Átlagosan kilencven százalékos jégká­runk volt. É6 ehhez hozzájött a szárazság. s Merőn maga elé néz, aztán dacosan felkapja a fejét. — Két kiló hetven deka bú­zát, 2,5 kiló burgonyát, 1 kiló árpát, három kiló kukoricát, 25 deka cukrot.: és húsz fo­rint készpénzt osztunk azért egy-egy munkaegységre. Siralmas volt ahatár a jégverés után. A meglett em­berek szeméből majdnem ki­csordult a könny, összeszorí­tották a fogukat és dolgoztak. Komlótelepük oda volt. Sokan azt mondták: — Ebbe az isten se lehelj már lelket; bis alaposan összehúzták ma­gukat, hogy 38 forintot — eb­ben a gazdasági évben ez nem lebecsülendő — oszthassanak munkaegységenként. Pedig nem így van! Mindent megvettek, amire szükségük volt. Egy 24 soros vetőgépet vásároltak. Kell a Zetor után, mert a kisebb munkákat maguk, a saját traktorukkal végzik. Saját erő­ből vették a 24 kalapácsos da­rálót és a trágyalé öntöző ko­csit is, sőt mi több, bevezet­tették ebben a nehéz esztendő­ben a tanyai tsz-tagok laká­sába a villanyt is, mert ők is megunták már a petróleum- lámpát. Kölcsönből igaz, de vásároltak tíz darab törzs­könyvezett vemhes üszőt is. Nem ingatta meg a jégverés, az aszály a bentieket, sőt kin­tiek is kedvet kaptak a közös gazdálkodáshoz. Tizennyolc új tag lépett a Csillag-ba 1958. január 1-től, október 31-íg. Es a „szakemberellenes“ tsz — így hívták őket azelőtt — minden ajánlgatás nélkül — a járásiak már fel sem merték vetni ezt a kérdést — egy ag- ranómust szerzett. Rájöttek maguk is: ha maguk közül van brigádvezető, az többe kerül és kevesebbet tud;:: Készül a zárszáma­dás. A zárszámadásban a részese­désen kívül ott szerepel a va­gyon is. 413 432 forint a fel nem osztható szövetkezeti va­gyona ennek a 405 holdas ter­melőszövetkezetnek. És ha a tervről érdeklődik az ember; ilyeneket mondanak. — Százhatvanhárom serté­sük van jelenleg. Törzsköny­vezett valamennyi. Február- márciusban 70 darab tenyész- süldő indul el innen a megye termelőszövetkezeteibe. Meg­tartanak egynéhányat maguk­nak, mert azt akarják: 1959- ben 243-ra emelkedjen a ser­tések száma. A szarvasmarha- állományukat is növelik. 1939- ban úgy számítják, 77 darab szarvasmarhájuk lesz. — Ezért kell istállót építe­nünk! — veszi át a szót ismét az elnök. — ötvenférőhelyes szarvasmarha-istállót építünk. De növelnünk kell a pillangó­sok területét is. Jelenleg 35 hold pillangósuk van. A ta­vaszkor még 20 holdat beve­tünk, akkor aztán nem lesz h ba s -. i — A növénytermesztésről mondjon valamit. — A megszokottakon kívü kendert, cukorrépát, ricinus termelünk. Ebből jön a pénz és hozzáteszi — mert h olyan növényünk nincs amely pénzt terem, de olya sok van. amely sok pénzt hoz a házhoz. Szidják az időjárási és a zsendülő, egyre bokro­sodó vetéseikben gyönyörköd­nek. Azt mondják: ilyen' veté­sük még sohasem volt és a parasztember örök bizakodá­sával sóhajtanak: — Majd jövőre. Akkor.;: Valaki az irodában meg­jegyzi: — Biztosan jobb lesz. Ilyen termelőszövetkezetben ne len­ne jobb, ahol még a jégeső sem akadály?! A mondat eljut a fülekig és az emberek összemosol yog- naik. S zalai János „ Tisztélt Illetékesek !“ A tsz-tagok lelket leheltek bele. 28 800 forintot kaptak a jégverés után kártérítésként és még annyi komlójuk ter­mett, hogy 18 000 forintot ad érte az átvevő. És milyen kom­lójuk termett? Ha nem lett volna jégverés: mind elsőosz­tályú lett volna. Az átvevő is azt mondta: — Ilyen szép komlót még nem láttam.;» — Most újabb két és fél hold komlót telepítünk — mondja az elnök. — Meg két hold szőlőt is. Nem rossz do­log a komló. A három és fél hold, még jégverés mellett :s, majd ötvenezer forintot ho­zott. A ricinus is szóba kerül. — Ez is szereti az itteni ta­lajt — kezdi Oroszlán József. — Földig verte ezt is a jég, de kihajtott. És mit gondol meny­nyit adott a hajtás? Nyolc mázsát holdanként Ezekután logikus, hogy az idei négy hold helyett 1959 tavaszán tíz holdba vetnek ri­cinust. Megéri. 800 forintot fi­zetnem mázsájáért! Jégverés, aszály! — az em­ber azt hinné: elkedvetlened­tek az emberek, vagy legaláb­Igy is kezdődhetnének azok a leveleik, amelyeket akár pa­nasszal, akár csak észrevétel­lel, szerkesztőségünkbe külde­nek az olvasók. A legtöbb ilyen levél az új lakótelepekről érke­zik azzal a szándékkal, hogy a sorokkal segítenek kijavíta­ni a hibákat, megoldani a ne­hézségeket. így írta meg Or­bán Jenő is levelét, a Kovács­telepi lakók nevében: „A Kovács-telepen épülő utaknál a 3. számú Mélyépítő Vállalat dolgozik — kicsit fe­lelőtlenül. Ugyanis 1 méter 20 centi mély bevágásokat csinál­ták a régi utaknál, ezeket nem kerítették el, sőt világításról sem gondoskodtak. Több lakó­társunk és jómagam is, bele­estünk ezekbe a gödrökbe és ebből kifolyólag kórházi keze­lésre szorultunk. Kérjük, hogy az illetékesek mielőbb orvosolják sérelmün­ket, hogy legalább mások ne kerüljenek olyan kellemetlen helyzetbe, mint amilyenben mi voltunk“. A másik levél: „A nyugati városrészben lakom, a Cs. 2. épület harma­dik lépcsőházának első emele­tén, egyszoba-konyhás, kom­fortos lakásban. A felettem lakó Biró Mihályéknál ezelőtt hat hónappal WC csészetörést állapított meg a vízvezetéksze­relő. Azóta már teljesen át-< ázott a falunk, sőt még a kör­nyező szomszédoké is, mert sem a lakó, sem a házgondnok­ság nem törődik a bajjal. Úgy gondolom, ha volt pénz arra, hogy ilyen szép lalkásokat építsünk, arra is kell lenni, hogy a bennük keletkező hibá­kat rövid időn belül kijavít­hassuk, még mielőtt nagyobb károk keletkeznének belőle, mint például nálunk is, ahol már megjelentek a penészgom­bák a falon. Virág János“. „Miért nem szabad a mosó­konyhában mosógépet hasz­nálni?. ‘ Erre a kérdésre kémek vá­laszt névtelen levélírók, ugyan­csak a nyugati városrész lakói. Erre sok mindent lehet vála­szolni. Többek között azt is, amit a levélírónak a házgond­nokságon mondtak: „Nem le­het a közvilágítási hálózatot terhelni”. És az elől is mere­ven elzárkóztak, hogy a ház­mestereket bízzák meg a mo­sókonyha fogyasztását mérő villanyóra leolvasásával, mosó- géphasználat előtt és után. Pe­dig ezzel könnyen megállapít­ható Verme minden lakó fo­gyasztása, ami egyébként sem lenne több egy huszonötös vil- lanyégőnéV'. Azt kérdezik a lakók: hol mossanak? „Ha van gépünk és mégis kézzel mos­nak asszonyaink a mosókony- hában, az ostobaság. Ha a la­kásban használjuk a mosógé­pet, akkor a gőzöléssel tönkre tesszük bútorainkat, és meg­sértjük a szabályt is, mely sze­rint nagymosást fürdőszobá­ban, vagy konyhában végezni tilos“. íme három levél. Kevés jóin­dulattal a bennük foglalt pana­szok és sérelmek orvosolhatók. Az illetékesek bizonyára meg is találják majd a módot arra, hogy kijavítsák a hibákat és elejét vegyék a további pana­szoknak. jön még a második magyar proletárdiktatúra időszaka. Az uralkodó osztály a múlt­ban a hazafiatlanság vádját igyekezett fröcskölni a kom­munista pártra. Ez közönsé­ges rágalom volt. A Horthy- rendszer időszakában is a dol­gozó nép szeretetétől, a haza iránti felelősségtől áthatva küzdöttek a kommunisták azért, hogy nagyobb darab ke­nyér jusson a kizsákmányolt munkások, földéhes parasztok, sínylődő értelmiségiek aszta­lára. Amikor a magyar fa­siszták a II. világháborúba so­dorták az országot, isimét a kommunisták voltak azok, akik a nemzet, a dolgozó nép valódi érdekeiért hallatták szavukat, indultak harcba, til­takoztak a háborús politika ellen. Sok százezer magyar dolgozó pusztult el a népelle- nes háború időszakában a frontokon és a hátországban egyaránt. A kommunista párt küzdött’ a békéért, hirdette az összes haladó nemzeti erők ösz- 6zefogását, küzdött a nép tel­jes felszabadításáért. Amikor a kommunisták a Szovjetunió­ban bíztak, akkor kősziklára építettek. A bizalom jogos volt. A testvéri Szovjetunió szabadította fel hatónkat 1945 dicső tavaszán a fasiszta iga alól. A múltban meggyötört, haj­szolt párt haza fisága. népsze­retete azonnal megmutatko­zott a felszabadulás után. Az urak bűneként, romokba dön­tött országot veitek át a kom­munisták. A kommunisták ve­zetésével építette újjá a dol­gozó nép ezt a hazát. (Most a 40. évforduló alkalmával jó ha emlékezünk az újjáépítés lelkes munkáltára. további buzdítást ad e? nekünk, az ellőttünk álló feladatok meg­oldásához.) A múltban a föld- birtokosok földjén sanyarú életet éltek a parasztok mil­liói. A párt javaslatára osz­tották fel 1945-ben a népelle­nes nagybirtokokat a dolgozó parasztok között. A gyárak, a bányák, a bankok államosítá­sa nyilvánvalóan nem a tőké­sek tetszése szerint történt. A népet juttatta szebb hazá­hoz a párt vezette munkásosz­tály. 1948-tól a proletárdik­tatúra rendszere valósult meg. Nem hiába haltak meg már­tírjaink, létrejött másodszor is a proletárdiktatúra. Az ipar. a mezőgazdaság, a kultúra terén hatalmas eredményeket ér­tünk el. A munkásosztály egy­sége, a dolgozó nép összefo­gása, a párt vezetése volt tör­ténelmi jelentőségű eredmé­nyeink forrása. A sajnálatos hibák sok za­vart okoztak. A személyi kul­tusz elterjedése gyengítette a pártot. Az ellenség ki is hasz­nálta gyengeségeinket, hibáin­kat. Veszettül rágalmazta, gya- lózta a pártot, a munkáshatal­mat. A megvert burzsoákkál, grófokkal, bárókkal és laká­jaikkal együtt üvöltöttek a ma­gyar revizionisták. Együtt ké­szítették elő az imperialista ellenség hajtogatásával és tá­mogatásával a proletárhata­lom elleni szégyenteljes 1956- os ellenforradalmat. Taktiká­juk világos volt. a pártra tör­tek elsősorban, tudták, hogy a párt létezésével függ össze a proletárhatalom bukása vagy erősödése, léte vagy nem léte. A budapesti pártbizottság háza elleni rohamot a vad gyűlöle­tük táplálta. Ezen tragikus időszakban is a legjobb kom­munisták voltak azok, akik a hazaszeretettől áthatva a Szov­jetunió segítségével véget ve­tettek az ellenforradalom, a fehérterror, a szenny tobzódá­sának. A Kádár Jámos elvtárs vezetésével megszerveződött MSZMP és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány tanult az 1919-es példá­ból, a párt nem engedte meg a második proletárdiktatúra pusztulását! A dolgozó nép a párt harca nyomén felismerte a nagy veszélyt és támogatást adott a munkásha tálam meg­erősítéséhez. 1956. őszén fénye­sen megállotta helyét a kom­munista pártokat jellemző pro- letárintemacionalizmus is. A Szovjetunió segített nekünk leverni az ellenforradalmat, talpraállítani az országot. De velünk volt ebben az időszak­ban mindazoknak a rokon- szenve az egész világon, akik küzdenek a haladásért, a szo­cializmusért, az imperialista elnyomás ellen. A 40. évforduló alkalmával tanulságként szívlelhetjük meg azt, hogy a párt harcaiban csak akkor érhet el eredmé­nyeket, ha összeforr a töme­gekkel. Ezt a lenini tanítást tartja szem előtt ma a párt központi bizottsága, a párt ve­zetése, a párt különböző szer­vezetei. Ezen a téren is voltak hibák. különösen az 1950-es évek elején. Az MSZMP tanult ezekből a hibákból. Marxista- leninista párt módján foglal­kozik a dolgozó emberek ügyei­vel. Kádár János elvtárs a kö­zelmúltban éppen Pécsett be­szélt arról, hogy a kommunis­ták azért érhettek el sikereiket az elmúlt 2 évben, mert a tö­megek bíztak bennük. A vá­lasztásokon a dolgozó nép ki­nyilvánította, hogy egyet ért a párt politikájával. A kommunisták nem egyéni érdekeiként küzdenek. A dol­gozó nép, a nemzet felemelése, a boldogabb élet megteremté­se a céljuk. Ehhez kérik min­den dolgozó osztály és réteg támogatását. A kommunisták igaz ügyért harcoknak! A mi pártunk nem elszigetelten küzd népünkért. A testvéri kommu­nista pártok, — különösen a Szovjetunió Kommunista Párt­ja — segítenek nekünk min­den térem. A kommunisták’ büszkék arra, hogy ma mór a világon mintegy 33 millió kom­munista küzd a szocializmus, a kommunizmus győzelméért. A hatalmas Szovjetunióban, a kis Albániában ugyanaz a szent lelkesedés hatja át a kommunistákat, mint Magyar- országon. S a még elnyomott proletárok szerte a világon biztosak abban, hogy kommu­nista pártjuk vezetésével ők is felzárkóznak majd a szocializ­must építő országok nagy tá­borához. Vannak még pártok, amelyek még ma is üldözést szenvednek, illegalitásban dol­goznak, de bíznak jövőjükben. A mi pártunk hatalmon lévő párt, amiért az emberiség leg­jobb. legkimagaslóbb szellemei küzdöttek — az emberiség meg­szabadítása az éhségtől, a nyo­mortól, a tudatlanságtól, a ki­zsákmányolástól —. mi is ezért harcolunk. A boldog emberi kor megteremtése a cél. A magyar munkásosztály, az egész dolgozó nép a 40. évfor­dulóját ünneplő pártra biza- i lommal tekint. A párt és a ♦ dolgozó nép ügye egy és ez az | •ügy a szocializmus, a kammu-| nizmus ügye. A 40. évforduló ♦ alkalmával biztosak lehetünk I benne, hogy ez az ügy diadalt | arat! | Székeiké Imre! „Raktár66 az ég alatt Ez lenne a MEZÖSZOV egyik „gépraktára” itt a Bőr­gyár udvarának az északi sar­kában. Van itt fűkaszálógép, vadonatúj, de faalkatrészei már korhadtak, festéke már rég le- pattogzott, rozsda vöröslik a helyén. A lógereblyék alin- alig látszanak ki a magasra- nőtt gazból, odébb lajtos ko­csik szomorkodnak lepattogzott festékkel. Nézzük a kerekét. Esős idő jár mostanában, de még így is látszik, a kerékagy alaposan kiszáradt a nyári napsütésben, nehezen bír az ki még egy nyarat. A legszomorúbb látvány azonban nem ez. A gumikerekű cocsikat nézze meg valaki. A egtöbbjén már régesrég el- zelelt a levegő a gumikerék­ből, és úgy állnak ott felbako­latlanul, a drága gumiköpenye- két bonyomva a sárba. Nincs raktár. Ez igaz. Kény­szerhelyzetben kénytelen a vál­lalat szabadban tárolni a kocsi­kat, gépeket. Ez mind igaz. De az már semmiképpen sem lehet igaz, hogy nem lehetett volna a gumikerekű kocsikat felbakolni, hogy megóvják leg­alább a gumikerekeket és hogy nem lehetett volna valami kis rendet teremteni az itt hányó­dó gépek között. Mert ezek csak hányódnak Itt. És talán még egy csőből készült fészer sem került volna annyiba, mint amennyi kár származik az ilyen anyagtárolásból. Az ilyen hanyagságra és nemtörődömségre egyszerűen nem lehet elfogadható magya­rázatot találni. Ez bűn. íme a fűkasza és a lóvontatású gereblye „tárolása” Ilyen művészi összevisszaságban állnak a gumikerekű Jo- 1 vaskocsik földbesüppedt kerekekkel. A lajtos kocsik tartályát esőd a rozsda. Ezek a vontató utánfutók is jobb helyre vágynak innét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom