Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-16 / 244. szám
WS*. OKTOBER 16. napló 5 ORMÁNSÁG A<z (tUnáns-áty tífy&i is vnd Baranya egyik legérdekesebb vidéke az Ormánság. Talán egyetlen tájegységgel sem foglalkoztak annyit a néprajz- kutatók, írók, mint ezzel. A felületesebb érdeklődő legfeljebb annyit tud e vidékről, hogy ez aa egyke hazája. Kétségtelen az is volt. A nagybirtokrendszer, a papi dominiu- mok elzárták ezt a népet a fejlődéstől olyannyira, hogy nem egy néprajzkutató szerint — még a ma élő öregek elbeszélései szerint is — a megyében egyetlen nép sem őrizte meg olyan hosszú ideig ősi használati eszközeit, szokásait, mint Ormánság népe. Magába zárkózott, elhagyatottságában a világtól elidegenedett emberek lakták ezt a dimbes-dombos, itt-ott mocsaras területet. „Baranya déinyugoti szögletében két községet Somogyból is kikerekítve, 45 halódó, színmagyar falucska tekintget ki a nagyvilágba: meglátja-e valaki? Olyan kicsi, hogy két nagyobb községet leszámítva, 40— t 80 háznál egy-egy falucska: többet nem számlál. Az is el-* bújik erdők, ligetek, gyümölcsösök mögé, amiknek évszázados, óriási körtefái, haragoszöld, méltóságos diófakoronái úgy ágaskodnak, hogy torony* legyen az, aminek bőgyekösj (öblös), vagy égnek szaladó sudárteteje kilát belőle.” (Kiss Géza). Ez volt régen. £s ma? A nagybirtok helyén erdőgazdaságok, állami gazdaságok, tsz- ek zökkentik ki Ormánság népét az egyhangúságból, a falvak csendjét pedig évről évre több és több gyermek vidám zsivaja veri fel. Hogy ez menynyire így van, hogy az egyke már mennyire a múlté, mi sem bizonyítja jobban, mint az Ormánságban újonnan épült és épülő modern iskolák. „Meddig tart az Ormánság? Ameddig a bikla ér” — tartja a néphit. Az Ormánsághoz tartozó községek: Drávátok, Markóc, Bogdása, Drávaiványi, Marócsa, Kákics, Qkorág, Mó- nosokor, Sellye, Sósvértike, Zaláta, Piskó, Kemse, Kis- csány, Oszró, Nagycsány, Be- sence, Magyarmecske, Gyöngyfa, Ujmindszent, Cinderibogád, Páprád, Vajszló, Sámod, Ba- ranyahidvég, Luzsok, Hirics, Vejti, Kisszentmárton, Cím, Adorjás, Kórós, Rádfalva, Drá- vapiski, Kémes, Szaporca, Té- senfa, Drávaszerdahely, Drávacsepely, Drávacsehi, Kovács- hida, Drávaszabolcs, Drávapal- konya, Mária, Diósviszló (Ujtett, földrajzi neveinkben szokásos -án, -én; -ány, -ény, -ágy, j -égy képzővel alkotott ormány, J mindszentből és Cideribogád- ormágy szó élt és él, s éppen] ból később Bogádmindszent lett.) Még ma is vita tárgya Baranya e déli részének elnevezése — illetve az Ormánság, vagy Ormányság eredete. Majdnem minden falu határában van egy-egy urma (ormó, domb), — s Mészöly Gedeon ebből származtatja például az Ormányság-ot, amelynek tőszavaként a finn-ugor úr szót jelöli meg, amely a vogul nyelvben hegyhátat, dombot jelent. Az ősi úr tőből levezeabban a jelentésben, amely az] ormányság szóra magyarázatot] ad: mocsárból kiálló sziget.] Azonban alapos érvek bizo-j nyitják az Ormánság helyessé-] gét is. Ezt végül is majd el-] döntik a nyelvészek. Nekünk] az a célunk, hogy a lehetősé-J gek felhasználásával képet 1 adjunk az Ormánságról, népé-] ről, féltve őrzött és sajnos] mindinkább feledésbe menő ] szokásairól, népviseletéről, a 1 szocializmus építése során j megváltozott életéről. | Diósviszló és régi vára Ormánsági tréfák Bözse néni összeveszett hites párjával, mert elmulatta ló árát. Bánatában a Drávába akart ugrani. Mielőtt a vízbe vetné magát, még egyszej. rülnéz — gondolja, úgy^ utol_ jára. Amint körültekint, látja ám, hogy észak felől söté felhő közeledik. Az ég is me®. dörren, erősen villámlik. Ijedten felsóhajt: „A világért, nem ugróm most, mert hátha meg. találok ázni." A sebes Dráva partján egyik kis faluba áss egyik házhoz aratómunkások jöttek segítségbe — négy«**- A gazda- asszony ehhez mérten készi tett ebédet, ügy akarta, hogy jusson mindenkinek rendesen. Közben a kornáék földjén málló órára kész lett a munka. A koma negyedmagával szintén beállított és segített. A háziasszony ezt nem tudta — tíz személy helyett csal hat személyre készítette az ebédet. SzégyeUte a dolgot, d mit tehetett? Egyre unszolta a vizeskorsót, mondogatta ki csit sejpesen: „Igyék kendtök necsak egyék kendtök.” A koma így felelt: „No accide azt korsót, hadd igyam. Máj jobban ehetőm.” * Az egyik ormánsági gazdá megbüntette a bíróság valami lönvényellenességért. Nagy du hogva ment haza. Felesége ag gódva kérdezte: „No embör hugyan intézték el a ke ügyét?” — „Hugyan, hugyan Úgy, hogy méggazembörötem a főbírót.” „Jaj neköm, öreg. Nem elé má a büntetés. Még többru többre csinál ke. Osztán h gazembörőte ke még?” „Hol, hol... Hát hazafelé JfmgyhidTiá” Ősrégi talpas húz Szülei és nagyszülei elbeszélése alapján {eljegyezte: özv. Hosszú Józsefné, szili. Papp Mária. Diósviszlön a reformátm templommal szemben düledező, régi házban lakik Hosszú néni, az Ormánság igen jó ismerője, a hagyományok ma még élő őriző je. Ismerik és szeretik a faluban, a környéken. Ha laSkodalmas versre van szükség, hozzá fordulnak és ő kora ellenére csodálatos szellemi frisseséggel költi a rigmusokat. Egyedül él, szegényen. Újabban nem ír, mert nincs szemüvege. Jó lenne, ha a helyi tanács gondját viselné Hosszú néninek, aki még sok szolgálatot tehet a néprajzgyűjtőknek. Viszló várni a régi hagyományefk és a ma még szemmel is látható jelek szerint valóban a falu temploma alatt az iskola kertjében ál- ! lőtt. A gödör meg ma is látható, ahol a mon- > da szerint „jó lenn a földbe van az ajtó’‘, ahol be lehetett menni a vár alatti alagútba, amelyet a hegyen át fúrtak. Az alagút a felső erdőben lévő Süli árkában végződött. A ki- és bejáratot már betemették a hosszú idő öreg hantjai. Többször megpróbálkoztak a kutatással, de feladták. Lukács Ferenc egyik régi ta- nítónlk mesélte még iskolás koromban, hogy valamikor egy fiatal tanító bement az alagútba, de meg is halt, — minden bizonnyal a rossz levegő ölte meg. A vár török és magyar vér áztatta köveiből építették a falu templomát, mintegy 200 évvel ezelőtt. A régi Vajszló hajdan nem a hegy övében épült, hanem Márfa községtől nyugatra, a ma Kispusztának nevezett helyen, t 250 évvel ezelőtt Viszló Márfa volt. Majd különvált a két falu. Viszló felköltözött mai helyére. A házakat hat ökörrel húzták fel a régi völgyes, ingoványos helyükről. Abban az időben ezen a vidéken még talpasházak voltak. Oldaluk fonott vesszőből készült, amelyet sárral tapasztottak be. Tetejüket nád, zsupp - fedte. Ablak egyetlen egy nézett az utcára, ] — egy szobából és egy konyhából álltaik. A ] konyhában volt a kemence, itt sütötték a ke- ] nyeret. A kemence tetején téglából, vagy vas-t lábon készítettek főzöhelyet, — szabadtűznél ] főztek. I A szobában magasra felvetett ágyak, — dl-1 tálában sok vánkos és dunyha volt mindent háznál. A szoba dísze a csipkés, fodros dísz-] ágy vált, amelyet csak akkor használtak, hal vendég érkezett. Saját használatra külön farkat huzatos ágyneműje volt mindenkinek. Egyéb I bútorzat volt a cifra szekrény és a tulipánost láda. A szoba egyik sarkába állították az asz-] talt, köréje a hátaspadokat. Ilyen régi házat l még én is láttam, — húsz-huszonöt éve bon-.] tolták le, amikor gazdája 96 éves korában] meghalt. Ormánsági fonókás esték régen . .. Az Ormánságban régen nagyban Ier" «lelték a lernt és a tendert. Már karácsony előtt jóval megkezdték a fonást. A farsang idején 'nagy fonókás estétet rendeztek, ösz- Kzejöttek a lányok, fiatal menyecskék, idősebb asszonyok egy-egy háznál. Masukkal vitték természetesein orsójukat (pörgő) is. A szobát. ahol fontak, forülrakták padokkal, hogy mindenkinek legyen ülőhelye. A gazdaasszony erre az alkalomra egy egész sütőkemence finom töltött kalácsot sütött, a gazda hazavitte a nagy kulacs (kondér) bort. Kaláccsal, borral kínálták a fonókat és a legények?*.. akik citerájukkái be- betértejk a lányos háznál tartott fonókás estére. A fiatal lányok, menyecskék népviseletük szerint virágos tilláng, vapér hétköznapi biklájulcba öltöztek. Színes, r5_ zsás kötény voU előttük. Nagy tász- linos ujjú ing tetejére cifra, magukszőtte abroszt kötöttek « kkte* «ben. kendő helyett. A lányok fejükre nem tettek semmit, a menyecskék főkötőjüket kioldottak fejüket a fonó- kas estéken. fsak az idősebbek felén volt fejeruha. onmámságí dalokat. — „A. viszlói híd alaitt. Lányok fogják a halat, — stb.“ A nóta hangjára egyszer csak kopogtattak a legények. Zenekísérettel daloltak ők is. A legények Padlásra került „szökröny” A szoba egyik oldalán lévő padra ültek a lányok. Minden lány mellett egy üresen hagyott hely maradt, — a legények számára. A szoba másik oldalán ültek az asszonyok, a menyecskék férjeikkel egymás mellett. Az idősebbek külön vonultak, a korosabb férfiak az asztalnál pipálgattak, meséS- gettek. A fonókás lányok fonás közben vígan öalolgattaik, — is népviseletben érkeztek: széles gatyában, bő ingujjasban, gombos lájbiban. A lányok mellett foglaltak helyet, akik huncutul összenéztek és rákezdték a nótát: Ez a legény magát nagyon tartja, Pedig csak a gatya mutat rajta. Nem tuggya a rön- döt lékaszáíni Mégis a taknyos hozzám akar Járni. A legények sem hagyták magukat rákezdték a tromfot Ez a lány magát nagyon tartja. Pedig csak a bikla mutat rajta. Nem tuggya a szó bát kisöpömi. Mégis a kicsi fér hol akar menni. A lányok orsó járó tréfából lerángatták a kendert, kacagtak bollenkedtek. A háziasszony ki nálgatta a vendége két kaláccsal, a legények nagyokat húz tak a kulacsból. Evés után valaki a fiatal ság közül megszólal egyik idősebb asz s.zonyhoz fordulva: „Kisángyam, me séjjön ke az éccör bíró lány áru. Ke tuggya hugyan vót. Mindnyájan kér lelték az asszonyt „Az ám, ke tuggy azt a régi mesé vagy mit. ■ Hajjuk hajjuk.“ — „Várja tok no, észöm szentötöket. Elébb gcwjdókonni is kell hogyan is vót. Résön történt ám, én is úgy tudom, hogy ott vó- tam, ahol beszélték.“ S megkezdődött a meseáradat, amelyből olyannyira , tükröződik egy-egy nép lelkivilága, szellemessége. 0>uncLnsáQ.L sne)ue.(bnzs(lwéí. (Gyűjtés) Szomorúan írtam levelemet. Melyre lérajzótam szerető szívemet Tenéköd kedvesöm, életem gyöngyvirága, Szerető szívemnek tündöklő lámpája. Az pedig csak té vagy kedves kisangyalom. Levelemet rózsám az asztalra téttem, Röszkető kezemmel toliamat rátéttem. Indujj kezem szép levelet írni Mert kedves rózsámat Akarom tisztőni. Nem írom nevemet, írom levelemet Jól tudod Ikedvesöm, hogy hívnak engömet. Mer nagy az én bánatom, hogy ki sé mondhatom, A toliam is gyönge Azt lé se írhatom, Mer nincs a tengőnek annyi sok csöpp vize Ahányt dobban a szívem Teérted kedvesem. Bárcsak szárnyam vóna, mint a gerlicének Hogy elröpülhetnék a nyakadba gyöngynek Ott kipanaszónám néköd sok bánatom Mely gyötri szívemet, érted kisangyalom. Könnycseppjeim szedtem össze téntándk Rozmaring ágszálat vágtam le pennának, Azzal írtam én e szomorú levelet. De már írásomat muszáj félbehagyni Mer a szívem bánatába Még akar hasadni. Csak arra kérlek, gyüjj el hozzám, Szeretnék veled beszélni. vajúdói vásár. p«** •I * ■; Hegnyílt az új út 1863 óta megszűnt a földszerzési lehetőség az ormánsági paraszt számára. Az Ormánság népe beszorul a szabadulás minden reménye nélkül a maga nyomorult kiszabott pár holdára. A szűkre szabott területén túl semmije nincs. A feudalizmus vasabronccsal veszi körül, hogy egy lépést se tehessen azon a területen túl, ahol megkezdte lassú haldoklását. A szorító halálgyűrűn túl számára az élet megszűnik. A tehetősebbek között megindul a nalálfutás. A koldusbotra jutottak földje a harc erősebbjeihez kerüL Az erősek birtoka lassan duzzadni kezd, a gyengébbeké atomizálódni. Megkezdődik a menekülés érdekében a reflexszerű védekezés, kevesebb száj — kevesebb kenyér: egyke. Majd később egykeházasságok a földterület növelése érdekében. Az 1923-as „nagy földreform” csak pillanatnyi megnyugvást eredményez, melyet kufárkodó pénzemberek ügyesen kihasználnak és könnyelmű vállalkozások nyomán elbirhatatlan adósságokkal rakják meg e szorgalmas nép vállát. Az Ormánság földjének 45.88 százaléka a nagybirtok s népének jó része kisemmizett cseléd.. Mennyire más a ma Ormánságának képe. A nagybirtokok helyén nagy állami gazdaságok, erdőgazdaságok adnak biztos megélhetést a népnek. Gépállomások traktorai, könnyítik az ember munkáját és Drávátok, Bogdása, Sellye, Kemse, Csány- cezró, Magyarmecske, Gyöngyfa, Vajszló és Kovócshida községek dolgozó parasztjai a szövetkezés útjára lépve könnyítették meg életüket. A vásárok, piacok ma már az új Ormánság gazdaságáról és népének szorgalmáról beszélnek: A „sötét Ormánság” (ahogy a múltban emlegették) Baranya néprajzának egyik gyöngyszeme, tárgyi és szellemi néprajza drága kincsünk. A nép művelését mindjobban felszerelt művelődési otthonok biztosítják. Talán nem is akad község, ahol ne lenne iskola, amelyre a hajdani egykés vidéknek nagy szüksége van. Ameddig 1934-ben végzett egyházi összeírás szerint alig haladta meg az Ormánság népessége a tízezer főt, addig ma csak iskoláiban közel háromezer gyerek tanul, százÍ nál több pedagógus vezetésével. Lelkes Ormánság-barátok és kutatók évtizedeken keresztül fáradoztak azon, hogy ebben a népben hitet keltsenek ön- fmaga és jövője iránt. Fáradozásuk eredményét sokan nem ér- ] ték meg, azonban a magyar fának ez a gazdag ága újból vi- ] rágzásnak indult s megnyílt népe előtt az út, amely elvezette ] a sír széléről az általa eddig ismeretlen új világba... X (A ÜT Néprajul *eakeert*lyának öww»áHita«a.)
