Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-02 / 232. szám

1958. OKTÓBER 2. NAPLÓ 3 A kisiparosság se legyen fehér folt a falusi pártmunkában A Központi Bizottságnak a A 18 magánkisiparos közül falusi politikai helyzetről szó- csak kettő vett részt, illetve ló határozata a többi között kimondja, hogy foglalkozzunk többet a falusi kisiparosokkal. A megállapítás helyességét az élet bizonyítja. A kisiparosok helyzetüknél és foglalkozásuknál fogva ál­landóan érintkeznek a falu lakosságával. Ha megfigyel­tük, szinte minden kisiparos műhelye találkahely, ahol a környék lakói eldiskurálnak az ország, világ és a község dol­gairól. Ezért nem szabad a kisiparosságnak a falusi köz­vélemény politikai állásfogla­lására gyakorolt hatását lebe­csülni — ezért kell többet fog­lalkozni ezzel a réteggel. Kis falu — 24 kisiparos Majs nem nagy község, mégis 24 kisiparos él a falu­ban. Hatan már a Táncsics Tsz tagjai. Amint Mejjes Fe- rec elvtárs, a Táncsics aszta­losa mondja, mindnyájan elé­gedettek. Munkaegységet kap­nak ők is, megszűnt a létbi­zonytalanságuk, semmi gond­juk az égvilágon, jól megél­nek a keresetükből; A magánkisiparosok egy ré­sze is részt vesz a társadalmi és politikai életben. Pfaff Já­nos cipész a tanács és a nép­frontbizottság aktív tagja, Me­zei Kálmán cipész az önkéntes tűzoltó egyesület parancsnoka, méghozzá nem is rossz pa­rancsnoka, mert második he­lyezést értek el az idén a fa­lusi önkéntes tűzoltók megyei versenyében; ■ Speidl Károly borbély KISZ- tag, Lázár Lajos asztalos a KISZ-vezetőségben dolgozik sokat. A többiek már kevésbé vesznek részt a közéletben, de — egy-két kivétellel — elége­dettek az általános politikai és gazdasági helyzettel, politikai állásfoglalásukra az egyetér­tés, legrosszabb esetben a jó­indulatú semlegesség jellem­ző. vállalt vezető szerepet az el­lenforradalomban. Majson régóta érvényes a „Sok az eszkimó, kevés a fó­ka” elv, oly értelemben, hogy a sok kisiparost nem tudta a falu eltartani. Ezért a többség­nek Frigyes vagy Albrecht fő­herceg birtokán, illetve kulá- koknál kellett napszámosmun­kát vállalnia — és ezt nem felejtették el; Ma jobban- él a falu, több jut cipőre, bútorra és öltö­nyökre, több jut tehát a kis­iparosoknak is. De még min­dig többen vannak, mint amennyit a falu elbírna, ezért földműveléssel egészítik ki jö­vedelmüket. A ktsz már sok gondot levenne a vállukról, de teljesen gondtalan és nyugodt életet csak a termelőszövetke­zet tud biztosítani számukra. •Ennyit a majsi kisiparosok helyzetéről; A rétegpolitika szellemében A Központi Bizottság jelzett határozatának megjelenése után Lu'kics József elvtárs, a előtti és mai életének legjel­lemzőbb adatait. Nyitrai Sán­dor párttikár elvtárs csak úgy „kapásból” sorolta, hogy a fel- szabadulás előtt mindössze né­hány kerékpár volt a község­ben, ma motorkerékpárból szá­molnak 47-et, nem szólva a két személyautóról. Vasárna­ponként a főutcán korzózó fiatalokat alig lehet megkülön­böztetni városi társaiktól, any- nyira divatosan öltözködnek, a fiúk nyloningben, a lányok pedig nylonblúzban büszkél­kednek egymás előtt.;. Mezei Kálmán cipész fia és barátai szolid kártyacsatákat vívnak az apai műhelyben. Be­szélgetés közben Mezei Kál­mán elmondja, hogy 12 éves korában már napszámoskodás­ra kényszerült. Mennyit dol­gozott a két főherceg birtokán és a kulákoknál. Ma vontató viszi és hozza az állami gazda­ságba járó fiatalokat, hétkor kezdenek, neki pedig hajnali 4 órára a 7—8 kilométerre lé­vő Vizslakpusztán kellett len­nie, természetesen gyalog .:: Senki sem kérte erre a ci­pészt, de elmondta, mert fáj neki, hogy csak két elemit tu­dott elvégezni. Bizonyára, több hozzá hasonló kisiparos él még Ami nincs a borítékban... Közel kétmillió forint munkásszállításra, ugyanannyi munkás• szállás költségeire, kétmilliónál is több étkeztetésre — a Pécsi Széntrösztnél Hatalmas összegeket tesznek ki azok a költ­ségek egy-egy félévben a Pécsi Szénbányászati Tröszt üzememéi, amelyek nem közvetlenül, a fizetési borítékokban kerülnek a dolgozók­hoz, hanem közvetett úton járulnak hozzá a dolgozók jobb életkörülményeinek a megte­remtéséhez. Például itt van a munkások szállítása. Bár- honnét is jár be valaki a bányaüzemekhez dolgozni, csak negyven forintjába kerül az autóbuszbérlete havonta. A negyven forinton felüli költségeket az üzemek megtérítik a mun kásoknak. Havonta általában 1100 fő utazott naponta vidékről a munkahelyéről MÁVAUT autóbu­szon. Tizenöt MÁVAUT busz és a törszt saját autóbusza gondoskodik arról, hogy a vidéken lakók is mindennap a lehetőség szerint gyor­san és kényelmesen érjenek be a munkahe­lyükre és vissza a családjukhoz. A vidéki mun kasokat szállító autóbuszok havonta átlago­san 82 ezer kilométert tesznek meg. A leg­távolabbi helység (Kölked) 57 kilométernyire fekszik a bányaüzemektől; A városban lakók is autóbuszokkal utaznak ki naponta a munkahelyükre. A városi buszo­kat naponta általában 1800 dolgozó veszi igénybe. Mennyit fizet a tröszt a munkásszállításo­kért az autóbuszvállalatoknak? Az elmúlt első félévben 1 millió 990 ezer forintot fizettek ki a MÁVAUT-nak és a Pécsi Közlekedési Vál­lalatnak. Egy főnek tehát 115—120 forintot takarítottak meg átlagosan. Ez az összeg te­hát nem került a borítékba, de azért végső soron mégiscsak a dolgozók zsebébe került. A dolgozók azonban nemcsak utaznak, ha­nem étkeznek is. A tröszt éves viszonylatban mintegy ötmillió forintot költ a dolgozók ét­kezési hozzájárulására. A legényszállásokon naponta háromszor biztosítanak olcsó, jutá­nyos áron étkezést, az üzemeknél pedig egy­szeri étkezést biztosítanak. A trösztnél mint­egy száztízen, Újhegyen közel háromszázan, és a bányaüzemeknél is szépszámmal étkez­nek az üzemi konyhákon, a munkásszállások­ról nem is beszélve; A munkásszálláson lakók talán nem is gon­dolják, milyen nagy áldozatokat vállal ma­gára államunk a szállások fenntartásával. íme néhány szám: a trösztnél az év első félévében 4 millió 210 ezer forintot fordítottak a munkás­szállásokon lakók étkeztetésére és a szállás biztosítására — mosási költség, gondnokok, ta­karítónők fizetése, stb. A szállásokon egy-egy főre a félév során 1 675 forint étkeztetési költ­ség és 1 514: forint szállásfenntartási költség jut. Nem nehéz kiszámítani tehát, hogy ezzel minden szálláson lakó dolgozó 531 forint 50 fillért kapott étkezési hozzájárulás és szállás formájában. mohácsi járási pártbizottság a faluban. Dicséretet érdemel-: alkalom- nénej£ az ilyen — fiatalokat! osztályvezetője egy mai összehívta a majsi kis­iparosokat. A kisiparosok örömmel fogadták a baráti gesztust; A pártszervezet azóta is fog­lalkozott a kisiparosokkal, de kevesebbet, mint kellene. A választásokra készülve össze­gyűjtötte Majs felszabadulás el-elgondolkoztató — beszélge­tésekért, következésképp jól tenné a pártszervezet, ha oly-' kor összehívná őket. Közelebb kerülnének a párt­hoz és a szocializmus gondo­latához, M. L. Népnevelő-tanfolyam a Pedagógiai Főiskolán Hétfőn délután háromnapos népnevelő-tanfolyam indult meg a Pedagógiai Főiskola nagytermében, a III. kerületi agitációs központ szervezésé­ben. Mintegy 500 ember töl­tötte meg a nagytermet, de még az előtérben és a karza­ton is szorongtak. Gyári mun­kásokat, értelmiségieket, házi­asszonyokat és olyan fiatalo­kat láttam, akik most fognak először népnevelő-munkát vé- A választások előkészítése nagy munkát ró a szakszerve- 1 gezni. zetekre. A Pécsi Bőrgyár szakszervezeti bizottsága részletes ♦ Az előadást dr. Hajnal Jó- tervet dolgozott ki a feladatok pontos elvégzése, megoldásáig^ elvtárs az egyetem ta- érdekében. fnulmányj osztályának vezető­mé, csütörtökön röpgyűlésket tartanak minden üzemrész- | jc tartotta meg „13 év a szó- ben, összesen tizenhat munkahelyen. A röpgyűlések előadói feializmus útján”” címmel. rövid bel- és külpolitikai tájékoztatót nyújtanak a dolgozóknak ♦ ” ’ és ismertetik a tanácsválasztásokkal kapcsolatos tennivalókat. X PETKA MIKLÓS Röpgyűlések a bőrgyárban ,Azok a régi szép idők.. Pedagógus sors Hosszú kallódás után, f padlásán került elő az a láda, amely megőrizte Szabó Imre egykori néptanító hagyatékát. Családi levelek, kinevezési okmányok, tankönyvek, fény­képek beszélnek arról az élet- útról, amelyet Szabó Imre a múlt század második felében megtett. A papíron már meg­sárgult az írás, az egerek ki­kezdték a könyveket, a fény­képek meggyűrődtek, de né­mán és kérdezettemül is egy emberi sorsról, egy magyar tanító keserves életéről valla­nak. Manapság hajlamosak va­gyunk már megfeledkezni ar­ról, milyen megalázó és ki­szolgáltatott helyzete volt az értelmiségnek a múltban. Egyesek valami hamis illúziót táplálnak magukban a régi rend pedagógusainak anyagi jólétéről és érvényesüléséről. Ma, amikor főiskolai vagy egyetemi képzés után tanári oklevéllel és biztos keresettel állhatnak munkába az új pe­dagógusok, nem érdektelen fel­idézni azt a sorsot, amelyet mór inkább csak regényekből és az ilyen — nem kevésbé regényes sorsú — hajdani ta­nítók régi családi emlékeiből, irataiból rakhatunk össze. Álljon hát itt leplezetlen ta­nulságként — a sok ezer ha­sonló sorsú tanító közül, egyet­len ember: — Szabó Imre sor­sa; Szabó Imre 1835 táján szü­letett a Somogy megyei, ak- tor mezővárosnak számító Ka­ródon. Az első pecsétes papír tanúsága szerint, melyet Kis­falud község tekiijtetes elől- iárói állítottak ki számára, két ívig, mint segédtanító mun­kálkodott a helységben.; Am el­bocsátó bizonyítvány szavai­val: „mint erkölcsös, józan és szorgalmas tanító gyermekeink re legnagyobb gond fordítás­sal működik, legnagyobb meg­elégedésünkre, azért is őtet, mint a tanításra alkalmas egyént minden hatóság által pártfogoltatni kérjük. Miről kiadjuk ezen bizonyítványun­kat nevünk aláírásával, stb. stb.“ Mindezen erények azon­ban csak arra voltak elegen­dők Szabó Imrének, hogy a következő ' évben egy másik helységben, Csicsón folytassa a segéd tanítóságot. Itt éri a katonai sorozási kötelezettség, amely alól a pettendí plébánost!) ajánló so­raival kéri felmentését. Azzal az indoklással, hogy nevezett Szabó Imre „minekutána a múlt héten végzett vizsgálat alkalmával a tanítói pályára szükséges tulajdonait kitün­tette, s további képzése végett a tanítói képezdébe Győrbe menni szándékozván, azokat nagyobb tökélyre vinni igye­kezne, mit ha teljesíthet, be­lőle egy ügyes tanító várha­tó.»“ adja, hogy „egyházmegyém is­kolai főfelügyelője által tett előterjesztés nyomán a kis­korpád! tanítói állomásra há­rom évre ideiglenesen ezennel kinevezünk (per te!), azon föl­tétellel, hogy a nevezett java­dalomba az illető öspörösi hi­vatal által történendő beikta­tásodat kérjed, kötelességedet híven teljesítsed, s a három év leteltével végleges kineve­zésedért hivatalomhoz folya­modjál.“, fekete tábla állványon. Szá­mológép“. Hogy a tanítást meg lehessen kezdeni, „az iskola­szék még csináltatott: egy asz­talt. Nagyontisztelendő Páter Harmath Hilár helybeli káp­lán úr pedig az iskola pénzé­ből az iskola számára vett: harminckét darab palatáblát, tíz darab ütenyírási mintát, Tárkányi énektárt.“ 600 forint — semmiért Van Baranya me­gyének egy un. városrendezési szak tanácsadója, akit az Építésügyi Minisz­térium bízott meg. A megye területén valamennyi építke­zéshez az ő szakvé­leménye szükséges, enélkül nem lehet egv tsz majorsági épületét sem felépí­teni. Minden szak­értői vélemény után 600 forintot kell az építtetőnek befizetnie a Buda­pesti Város Tervező Irodához. Ez eddig mondjuk rendbeli is vám De adódott a kö­vetkező eset. A fel- sőszentmártoni Drá va Őre Termelés zö- ' vetkezet majansági épületének a terveit a Pécsi Tervező Iro da készítette el, s a megye városrende­zési szaktanácsadó­ja a tervezőiroda főnöke. A kész, jó­váhagyott terveken ott van az ő aláírá­sa is. Levelében el is ismerte, hogy a tervek rendben van nak, elkészítésük e'őtt szemrevételez­te a területet is, nincsen semmi prob léma. Az építési enge­délyt azonban nem adhatja ki addig a sellyei tanács ipari és műszaki csoport­ja, amíg a szakta­nácsadó szakvéle­ményét kezében nem tartja; így a tsz-mek ki kell fizet nie a 600 forintot •— mint a szakta­nácsadó is írja le­velében — a VÁTI- nak, noha a szakvé­lemény már meg­van, Miért fizeti ki tehát a tsz azt a 600 forintot? A semmiért; Miután kifizette a tervező irodának a terve­kért a megfelelő összeget, most még 600 forintot kérnek tőle ilyen alapon — mivelhogy erre ren­delet van. De hát az értelmetlen dolgok mindentől függetle­nül bosszantóak, nem? Eső után köpönyeg Elkészült Bara- rium nem tudni, pénzért, anélkül, nya megye regioná- is vizsgálata, amely feldolgozta a megye domborzati, éghajlati viszonyait, gazdasági helyze­tét, népességét, te­lepülését, kommu­nális, szociális, kul­turális és egészség­milyen okból — a Budapesti Város- Tervező Iroda mű­szaki szakemberei­vel készíttette ei a vizsgálatot, a helyi gazdasági szakembe rek kizárásával. A helyi szakemberek­től csak utólagos hogy a belefekte­tett energiát meg­érte volna a cél. Nem is beszélve ar­ról, hogy a Dunán­túli Tudományos Intézet munkatár­sai közül is foglal­koztak már hosszabb ideje hasonló kér­Már a segédtanítóról A felmentés valószínű si­került, mert Szabó Imre a „tanítói képez- dét“ újabb három év alatt — ha nem is Győrött, hanem Veszprémiben — elvégezte. Az 1862-ben kelt ideiglenes kine­vezési okmány kiadója ugyanis Ranolder János „Isten s az Apostoli Szent Szék kegyein móből veszprémi püspök, ő császári királyi felsége valósá­gos belső titkos tanácsosa, fel­séges magyar királyné kancel­lárja stb.“ E hivalkodó címek után ma már nem minden hu­mor nélkül való az a megalá­zó, tegező hang, amellyel a püspök Szabó Imre tudtára is csak jót mondtak az ajánlások, Szabó Imre ezt a véglegesítést is bizonyára elnyerte. De csak azután, hogy három évet se­gédtanítóként, három évet a tanítóképzőben, újabb három évet pedig ideiglenes tanító­ként töltött el. Megkapta a véglegesítést, tíz esztendővel az aután, hogy először lépett alacsony mennyezetű, fageren­dás, döngölt padlóju falusi is­kolába tanítóként. Az „ígéret földje“ azonban, amit akkor egy jól jövedel­mező kántor-tanítói állás je­lentett valamelyik felekezeti iskolánál, még mindig messze volt. Egy újabb évtizednek kellett eltelnie, hogy az akkor már negyven év körüli férfi ezt írhatta magáról: „A liszói felekezeti hitközség által 1875. év december 23-án tartott nyil­vános pályázat alkalmával megválasztattam kán tortaní­tónak“. Érdemes itt idézni abból a jegyzőkönyvből, ame­lyet Szabó Imre hivatalba lé­pésekor vett fel, s amely hí­ven tükrözi egy hajdani falusi iskola állapotát. Szabó Imre mindössze ezt a három tanesz­közt találta új állomáshelyén: „Falitáblák az Írás-olvasás tanításához. Egy darab nagy ___H _________ ügyi ellátottságát. Am ikor a tanítás végre ja-^ Á regionális vizsgá- tek, amely, ügye, miár 31-én megindult, — írja; la,t ezér,t v°lt szűk- már nyilvánvalóan tovább Szabó Imre, jellemző» séges, mert hasz­nos szolgálatot nyújt majd a megye távlati fejlesztési tervének kialakítá­sához. A ba j azonban ott van, hogy az Épí­tésügyi Miniszté­szakvéleményt kér- déseklcel — s így az ő komoly tudomá­nyos munkájuk képet adva a kor tanítási vi­szonyairól — „teljesen meg­győződtem elődöm, Rajkovies Sándor 14 éven át folytatott bűnös hanyagságáról, csak an­nak mondhatom, mert szána­lommal néztem az ártatlanság siralmas állapotát, akik a szó szorosabb értelmében a buta­ság és durvaságnál egyebet nem tudtak. Hisz hogyan is tudtak volna valamit?! A kán­tor a tanítói pályát nem tekin­tette tisztes hivatalnak, me­lyet lelkiismeretes pontosság­gal kell betölteni, hanem csak kenyérkeresetnek. “ A tanév, mely január 31-én kezdődött, az április 30-án tar­tott vizsgával ért véget. A hat­vanhat különböző életkorú, de egyetlen osztályba sorozott ta­nuló e három hónap alatt va­jon milyen eredményt érhetett el? »j Ilyen voit I Szabó Imre tará­■ I tói pályája, ilyen volt a kiegyezés koráiban, a „ferenejózsefi boldog béke­idő“ falusi iskolája. Mintha Gárdonyi „A Lámpás“ című re­gényének oldalai kelnének életre ezekből az adatokból. Az ilyen életre mondhatták: „a nemzet napszámosáé“. Va­lóban ráillett, (_t-) nem befolyásolja a kész anyagot; A munka így — s ez természetes is — csak a meglévő ada tok csoportosításá­ra korlátozódott. Nagy munkát csi­náltak így nagy eredménye nem jön majd \ számításba annál a nagyon fon tos kérdésnél, hogy saját megyéjüket hogyan fogják fej­leszteni a jövő­ben. : ii (H.) Rokonszenves felháborodás Nemrégiben ír- azt mondják: tunk az önkiszol- miért azokról Ínségemnek egy órát. (Hosszú listá­val a kezében érke­zett); Egy dolgozó nő: Én magam ritkán jövök a boltba, a gyerekeimet küldöm bevásárolná; ök is annyira szeretnek idejönni, mert hi­,de ír­gálo Boltról, s a dolog jó oldaláról, cikkben említést tét s miért nem a men­tünk egy lehangoló des vevőkről?’* és nagyon ellenszen A rokonszenves vés jelenségről, a felháborodás ered- régebben nemegy- «lényeképpen álljon szer előfordult lo- itt két régi vevő pásról. véleménye, amely A dkk a t>olt ál- mégjobban megerő- szea roppant izgai- landó vásárlói kö- síla a már régebben mas ezekkel a kö­rében nagy felhábo- is elmondottakat, rodást keltett. Ro- hogy ti. az önki- konszenves felhábo- szolgáló bolté a jö- rodást. Mert mit je- vő, s hogy ez mind- lent az, hogy az em inkább a vásárlók berek mérgesek érdeme is! Egy férj: Nem ér­tem az embereket! Most is két perc alai elintéztem az egész bevásárlást, 6 megspóroltam a ig­azért, ha egy-két lelkiismeretlen egyén miatt őket is támadás éri? Még­ha általánosításról szó sincs, akkor is sarakkal, aztán itt szeretettel, kedve­sen is bánnak a gyerekekkel. így en gém teljesen meg­kímélnek a bevá­sárlás nehézségei­től; Nagy segítség ez nekünk, kéfcmű- szakos háziast, zo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom