Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-14 / 242. szám
W58. OKTÓBER 14. NAPLÓ 3 Beszélgetés őszi gondokról Ülünk a megyei tanács mezőgazdasági osztályán és beszélgetünk. Szó esik itt sokmindenről: múltról, jelenről, jövőről, a megye életéről. Egy- szercsak azt mondja Romvári Ferenc, a szövetkezetpolitikai csoport vezetője: „Szakemberek patronálják a tsz-eketís Ez érdekes. Fel is jegyzem a mondatot és hozzá a többit. A napokban értekezlet volt a megyei tanácson. Részt vettek ezen vállalatok igazgatói, a megyei tanács néhány dolgozója, különböző vállalatok szakemberei. Arról beszéltek ezen az értekezleten: vannak most induló termelőszövetkezetek és nem igen tudnak nagyüzemi- lég gondolkodni: Hozzá voltak szokva a kisüzemi gazdálkodáshoz és bizony, most nehezen megy a dolog. Segíteni kell nekik: És megszületett a határozat: 38 termelőszövetkezetbe küldenek egy-egy vezetőt, akinek az lesz a feladata, hogy szakmailag és politikailag segítse a tsz-eket. A patroná- lókat úgy válogatták össze, hogy azok feltétlenül segíteni is tudjanak. Például, ahol baromfit akarnak majd tenyészteni, oda ehhez értő szakembert, ahol öntözéses gazdálkodást akarnak folytatni, oda vízügyi szakembert küldenek. Helyes és jó dolog ez, a termelőszövetkezetek bizonyára örülnek majd neki; Közeledik a zárszámadás Bizony közeledik és vannak olyan új termelőszövetkezetek, amelyek könyvelői még soha sem csináltak zárszámadást: Gondoltak erre a megyei tanácson is és már el is készült a terv. A terv szerint október 21. és 31. között a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikumban 76 könyvelő ismerkedik meg a zárszámadással és a tervkészítéssel járó feladatokkal; A könyvelők két turnusban: ötöt napot töltenek majd Szent- lőrincen. Tizenhárom új tsz, 202 belépő szeptemberben Szeptemberben 13 új termelőszövetkezet alakult a megyében. A tizenhárom új tsz- nek 154 család 251 tagja 2.214 holdon kezdte meg a közös gazdálkodást. A meglévő termelőszövetkezetekbe ugyancsak szeptemberben 125 család 202 tagja lépett be. A tagok 1001 hold földet vittek be a közösbe. Mint a termelőszövetkezet- politikai csoport vezetője, Romvári elvtárs elmondotta: hét szocialista község van jelenleg Baranyában. Szocialista község: Bár, Szűr, Apátvarasd, Tengeri, Baksa, Kisnyárád és Somogyviszló. 10 000 mázsa nemesített vetőmag a tsz-eknek Ezt Baracs József elvtérstól, i a megyei tanács föagronómu- i sától tudtuk meg. Baracs elv-j társ elmondotta: idén az új: tsz-ek búzavetésterületük 85 i százalékára nemesített vető- 3 magot kaptak. A vetőmag] mintegy 62 százalékát kölcsönként kapták az államtól, amely ] nagy könnyebbséget jelent a] nemrég alakult tsz-eknek: A megye összes termelőszö-i vetkezető idén ősszel 6000 má- ] zsa búza, 200 mázsa rozs ésj 4000 mázsa őszi árpa nemesi-j tett vetőmagot kapott. Mintegy 20 mázsával] több cukorrépa a tsz-ek ben A nyáron azt mondták az] egyéniek: — Az igaz, hogy gabonából lehagytak bennünket a terme-] lőszövetkezetek. De majd meg- ] látjuk így lesz-e a kapásoknál! Eljött az ősz és megkezdődött a kapások betakarítása is. Még nincsenek pontos adatok, de a Kaposvári Cukorgyár tájékoztatása szerint a cukorrépatermések azt mutatják: Baranyában a termelőszövetkezetek mintegy 20 mázsával több cukorrépát termeltek holdanként, mint az egyéniek. A tsz-eknél az őszi árpa 95 százaléka a földben van A megyei tanács mezőgazdasági osztálya tájékoztatása szerint a termelőszövetkezetek az őszi árpa mintegy 95, a búzának pedig több mint 25 százalékát már elvetették. Az egyéniek árpájának mintegy 80, búzájának pedig mintegy 15 százaléka van eddig a földben. \ Szép és olcsó,.. ] Lassan szűknek bizonyul aj Kossuth Lajos utcában lévő műanyagbolt helyisége, amilyben egymásnak adják a kilincset a vásárlók. A nagy forgalmat az magyarázza, hogy a bolt gazdag árukészlettel rendelkezik, s hogy az itt kapható cikkek általában olcsók. Melyik háziasszony nem szereti a szép vitrinterí- tőket? Aki dolgozik, nem ér rá kézimunkázni, s vasárnapi „szórakozás”-nak számítva mennyi idő alatt készül el egy kis vitrinterítő. Ha ide betér valaki, már egy forint húsz fillérért szép csipkeutánzatot kap — műanyagból. Esőkabát és annak való anyag méterben, viaszosvászon a szivárvány minden színében, tojástartó, körömkefével kombinált szappantartó, kompótostál, salátavilla, s ki tudná így felsorolni, hogy még mi minden található a kis bolt polcain .:; Ifjúsági hangverseny Irodalmi pályázatunk díjnyertesei Pártunk és kormányzatunk nagy gondját viseli az ifjúság művészeti nevelésének, a párt több alkalommal is foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel. Ma a művészet közügy, nem kevesek és kiválasztottak szórakozása, hanem az egész népesség kultúremelkedésének egyik tényezője. Ha a művészi igény a gyermek tudatába kerül, ott céltudatos neveléssel állandóan továbbfejlődik és minél inkább nő a gyermek, annál jobban terebélyesedik. Azok, akik már gyermekkorukban megszeretik a zenét, felnőtt korukban a hangversenyek, az operák legbuzgóbb látogatóivá válnak. Ezt a célt szolgálja az állami zeneiskolák és a zenei általános iskolák egyre gazdagodó hálózata, valamint az ifjúság részére rendezett hangversenyek sorozata. Budapest után Pécsett is az országos filharmónia vette kezébe a hangversenyek rendezését; Antal György, a pécsi zeneművészeti szakiskola igazgatója állította össze egész évre a hallgatóság értelmi fejlettségéhez és érdeklődési köréhez mért programot. 12-én és 13-án volt az első Uyen hangverseny. A hangszerek birodalmából a zongorával ismerkedtek a kis hall* gatók. Agócsy László bevezetőjében a zongora történetét ismertette röviden, majd pedig az előadásra kerülő egyes zeneszámokat hozta életközelségbe a hallgatósághoz. Bánky József, Borsay Pál és Huschek Rezső, a pécsi szakiskola művésztanárai praeklasszikus, klasszikus, romantikus és mai zongoraművek előadásával mutatták be a hangszer gazdag irodalmának azon gyöngyszemeit, melyek érzésben és fel- építettségben közel állnak a fiatal kor lelkűidéhez és gondolatvilágához. A hangverseny utolsó száma Liszt Esz-dur zongoraversenye volt, melynek concertáló szólamát Borsay Pál adta elő, a kísérő szimfonikus zenekart Antal György vezényelte. Az összes műsorszámokat, de különösen azokat, melyek ismertebbek voltak a hallgatóság előtt, hatalmas lelkesedéssel fogadta a kis (nem számban, hanem években) közönség és őszinte tetszését fejezte ki. Közel ezer gyermek hallgatta végig <i hangversenyt. Helyes volt, hogy több gyermeket szülői is elkísértek (bár többen lettek ' volna!), így a gyermek és szülő közös élménye nagyobb, mélyebb és gyümölcsözőbb Tehetett, hm Ifjúsági szövetkezet alakult HagypaHen 10-ém este 22 fiatal jött össze szövetkezetnek a Vörös Okió- Nagypallom, hogy megalakítsák bei- »evet adták és elhatánoz- j. -„1 __- _ iák, hogy háix«m hold földijüa pécsvaradfi jaiasban első, a kön növényt terményében tizenhatodik ifjúsági szövetkezetét. Az ifjúsági mesztenek és házinynl tenyész tóssel foglalkoznak. Szombaton délután a Dunántúli Napló szerkesztő bízott-; sága fogadta a szeptember 15-én zárult irodalmi pályázat első három helyezettjét: Bárdi László pécsváradi pedagógust, Gá- : bori Mihálynét, a meszesi általános iskola tanárnőjét és Baricz: Ottó egerági lakost. (A képen balról jobbra.) Az 1500 forintos első, 900 forintos második és 600 forintos harmadik díjat a szerkesztő bizottság tagjainak és a kiadóhiva- : tál vezetőinek jelenlétében Vasvári Ferenc elvtárs, a Dunán- j túli Napló felelős szerkesztője nyújtotta át. A díjnyertes pá- ] lyaművek folytatásos közlését néhány nap múlva megkezdjük. A TIT Munkácsy Mihály Szabadegyeteme irodalomtönénetj kollégiumának tómat« A világirodalom nagyjairól hallhatnak e kollégium rész- ; vevői, színes, színvonalas előadásokat, — szemléltetéssel. Az irodalom kedvelői megismerkednek Dante-val, Balzac- al, Tolsztoj-al stb. valamint a XX. századi világirodalom fő irányaival. 1. Dante, 2. Villan, 3. Shakespeare, 4. Moliére, 5. Goethe. Schiller, 6. Puskin, 7. Balzac, 8. Heine, 9. Victor Hugo, 10. Dcikens, 11. Maupassant, 12. Dosztojevszkij, 13. Csehov, 14. Leo Tolsztoj, 15. Shaw, 16. A XX. századi világirodalom fő irányai. Akik áruba bocsátották a munkásosztály ügyét M.„a töke mellett állunk, de a munkásnak sejtenie sem szabad 1929. őszén a DGT bányatelepein akár csak egy évvel előbb, ismét kitört az elégedetlenség az őszi segélyek megtagadása miatt. A bányászok 25 százalékos segélyt kértek, a bányaigazgatóság viszont a kérést elutasította a rossz szén- viszonyokra való hivatkozással. Az elutasítás annál fájdalmasabban érintette a bá- nyászságot, mert tudták, hogy az ország többi bányavidékein teljesítették a munkásság hasonló kérelmeit. A DGT urai azonban meg voltak rémülve az egyre erősödő válságjelenségektől, a szűkülő szénpiactól és a múlt évinél mintegy százezer pengővel alacsonyabb év} nyereségtől. Ezért igyekeztek, amit lehetett megtakarítani a munkások bérein; Az elégedetlenség azonban nem csitult, hanem 1929. október másodikén sztrájk robbant ki az összes bányatelepen. A sztrájk tizenhat napig elhúzódott és a bányaüzemek dolgozóinak kilencven százaléka részt vett benne. A társaság a hosszú sztrájk ellenére sem engedett a követeléseknek, csak részleges eredményüket sikerült kiharcolni: egy havi fizetésük húsz százalékát kapták meg végül őszi segélyként a bányászok, ami, figyelembe véve azt, hogy havonta jelentős számú szanált nap is volt, eléggé alacsony összegeket tett ki. A sztrájk általános jellege azonban — ha nem is tudott teljes eredményt lelénnd, — megmutatta, hogy a pécsi bányák dolgozói között a munkásáruló szervezetek, főként a „Csóka párt“ képtelen volt két év . alatt valamirevaló eredményt elérni. Kraftnak, — a Bánya- és Kohómunká- sok Gazdasági Szövetsége pécsi vezérének — nem sikerült a tervét megvalósítania, nem sikerült egy nagylétszámú sztrájktörő gárdát megteremtenie. Ezért természetesen meg is kapta a megfelelő dorgálást a saját központjától is és a DGT-től is, már a sztrájk ideje alatt. Kraft természetesen azonnal sietett magát igazolni és a maga módján levonni a sztrájk tanulságait; „Sajnos, — irja a DGT egyik tanácsosának — tagjaink nagy része még gyáva ember, de remélhető, hogy ezen eset (a sztrájk, szerk.) lezajlása után az esetleges legközelebbi alkalommal ók is másképpen fognak viselkedni, mert hiszen ezen sztrájk tanulságaiból hosszú ideig bő anyag lesz az iskolázásra. Szerény véleményem szerint a sztrájk lezajlása után a társaságnak egy alapos példát kellene statuálni. Erre minden indoka meglenne, mert hiszen könnyen közhírré tehetné, hogy sztrájk folytán vevőinek egy része szénszükségletét máshoH kötötte le, szállítása megcsappant s így kénytelen kisebb szanálást keresztül vinni. Minden telepen el kellene pár embert szanálni, 1—1 főkolompost beletenni, s azt hiszem hosszú időre elmenne a kedvük ^elvből“ galibát csinálni. (Kraft itt ismét a szakszervezeti vezetők elbocsátására gondol.) Ismételten felkérem Tanácsos Uramat, hogy a legközelebbi értekezleten méltóztas- sék az üzemfőnök urak figyelmét felhívni arra, hogy apróbb kérelmeink teljesítésével bennünket támogassanak, mert minél erősebbek leszünk, annál könnyebben tudjuk majd az ilyen eseteket megakadályozni. (Kraft tehát ismételten kifejti, hogy a „Csóka párt“ egyik legfőbb feladata a sztráj ktörés.) Különösen a felvételeknél ne legyenek olyan szigorúak. Ha ajánlunk valakit, kinek a múltban volt is valami kis bűne a társaságnál, tekintsenek ettől el, mert az ilyen ember tudja legjobban értékelni azt, hogy munkáját visszaszereztük és ezekből kerülnek ki aztán azok, akikre legtöbbször számíthatunk.“ Kraft tehát már arra spekulál, hogy a sztrájkot is felhaisz- nálja majd a DGT segítségével a munkásáruló szervezet megerősítésére. Mint nyíltan ki is mondja, elsősorban apró előnyök felajánlásával akar híveket toborozni magának. Ez a terve résziben sikerült is neki; Egy hónappal a sztrájk befejezése után már ujjongó levélben tudatja a bányaigazgatósággal: „A tegnapi napon táborunk ismét tekintélyes erőkkel gyarapodott. Elhatároztuk, hogy a demokraták mozgolódása, eset leges leállása esetén a mi embereink dolgozni fognak.* A tekintélyes erők persze egy kis nagyzo! ást is rejtettek magukban, mert mindössze öthat nevet sorol fel a levelében Kraft. A lényeg azonban: ezúttal sem tudott tömegeket leszakítani a szakszervezet oldaláról, a bányászság legtekintélyesebb része továbbra is szakszervezetekben maradt. A „Csóka párt“ egyre inkább lelepleződött. A legegyszerűbb munkások is látták, hogy a Kraft-féle társaság csak talpnyalással kíván mindent elérni, nem harcol semmi néven nevezendő jogokért, azonfelül, hogy beszélnek és írnak a jogokról. A végén már maga Kraft is látta, hogy szervezetében egyre többen vannak olyanok, akik csak érdekből, — főként kenyérgomdok szülte érdekből léptek a „Csóka párt“-ba. 1929-ben már kénytelen volt saját szervezetének tagjai közül is többeket szanálásra ajánlani — mint ő maga mondja a jelentésében, azok közül, akik csak érdekből léptek be a szövetségbe. így került például a cikk elején említett Kiss János I. vájár is Kraft szanálási listájára. Kiss János jelenleg is él, nyugdíjas vájár, családjával együtt közmegbecsülésnek örvend. Egyik fia vájár Komló III-as aknán, másik katonatiszt;, veje a Bonyhádi Cipőgyár kiváló munkása. És hozzá kell tenni, az egész család kommunista, valameny- nyian kiválóan megálltak a helyüket az ellenforradalom idején is. Kiss elvtárs így emlékezik a „Csóka pámt“-Ta: Akkoriban, 1928-ban, amikor a bányában felvételre jelentkeztünk, megmondták, hogy c6ak akkor vesznek fel, ha Kraft-tól viszünk írást. Kénytelenek voltunk elmenni hozzá. Nekem magamnak két gyermekem volt, a harmadiknak a szüleJ tését. vártuk. Élni kellett, Kraft pedig tudott segíteni. Persze a legtöbben még tagdíjat sem fizettünk a Kraft-féle szervezetben.;:: Az ilyen módon szervezett szövetség gyengesége egyáltalán nem volt csoda. A munkások nem is vették komolyan. Azért, hogy a süllyedő hajót valamiképpen menteni próbálják, még Rrafték is kénytelenek voltak egy-két esetben úgy fellépni, mint a munkások képviselői, szemtől-szembe állni az urakkal egyes munkásérdekekben. Persze szó sem volt az 6 egész működésük idején nagyobb követelések képviseletéről, csak amolyan mindennapos kis ügyek akadtak hébe-hóba, amikor nem tudtak kibújni egyes kérések elintézése alól. De azt, hogy ennek ellenére a „Csóka párt“ mennyire az urak oldalán állt és mennyire porhintés volt mindaz, amit kénytelen kelletlen a munkások érdekében csináltak, bizonyítja Kraft Jenőnek egyik „Felügyelő Úrhoz“ intézett levele. „Mélyen tisztelt Felügyelő Űr! Ma délelőtt kénytelen voltam Pápa István tagunkkal a bányakapitányságnál megjelenni, amiért az urak reám nem neheztelhetnek, mert hiszen, ha nem mentem volna el, úgy a munkásság könnyen azt gondolhatná, hogy mi tényleg mindenben a vállalat oldalán állunk. A valóságban ml vezetők tényleg inkább a tőke mettett állunk, de ezt munkásnak sejtenie sem szabad. Bizalmat magunk iránt azonban a munkásság részéről csak úgy szerezhetünk, ha néha-néha nehezebb ügyeket is ki tudunk eszközölni, mert hiszen az ilyen ügyek elintézését, mon dhatni az összrMmkásság lesi.“ Az önvallomás mindennél hitelesebben beszél a Magyarországi Bányai- ég Kohómunkások Gazdasági Szövetsége szerepéről. Munkásszervezetnek álcázták, de a tőke mellett álló szervezet, munkás- áruló szervezet vollt. Vezetői még a tőkéseknél is jobban gyűlölték a munkásmozgalmat, a szervezett munkásokat: A szövetség későbbi útja elvezetett egészen a nácizmusig. 1933-ban „nemzeti“ jelzővel is kiegészítették a szövetség címét, nacionalista-irredenta agitációt folytattak a munkásság sorai között: A szövetség azonban így még annyit sem tudott felmutatni, mint azelőtt. Az lÜ30-as évek nagy mozgalmai, az 1934-ben és 37- ben lezajlott sztrájkok során a munkásmozgalomban meinem is játszott lényeges szerepet, a munkások teljesen hátat fordítottak a szövetség munkás áruló és korrupt vezetőinek: A Bánya- és Kőhőmunkások Gazdasági Szövetsége tipikusan munkásáruló politikát folytatott. Megosztottságot akart vinni a munkásság, a bányászok sorai közé. Aljas eszközeivel, még amikor a munkások segítésének az álarca mögé bújt is, a tőkét segítette, a bányaurakat szolgálta. Végül is a szervezet úgy tűnt ei, mint ahogy a kele- vény eltűnik az egészséges testről: a munkásság, a bányászok egészséges tömegei kiszorították maguk közül a munkásmozgalom áruló vezetőiből a munkásság becsapására verbuválódott szövetséget. KURUCZ PÍML.