Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-10 / 239. szám

»58. OKTOBER 10.

NAPLÓ

3

Jelölő gyűlések

Október 10-én este 6 órakor:

Szabolcstelepi iskola: (Felső- telep mindkét oldala, 67-tő 100. házszámig. Györgytelep.)

Remény utcai pártház: (Álmos utca, Csalva utca, Előd utca.)

Budai II. pártház: (Sándor utca, Vöröskereszt utca.)

Vámház utcai iskola: (Zsol- nay Vilmos utca mindkét oldala 1—36. házszáimig, Temető utca.)

Janus Pannonius Gimnázium: (Déryné utca.)

Mátyás király utcai iskola:

(Disohka Győző utca, Eötvös utca, Mátyás király utca, Zrínyi utca, dr, Váxadi Antal utca.)

Vízmű kultúrotthona: (Bajcsy Zs. utca mindkét oldala, 31. házszámtól végig, Ipar utca, Zólyom utca.)

V egyiamyag kultúrterme:

(Bajcsy Zs. utca mindkét oldala 1—30. számig.)

Nagyárpád felső iskola: (Havas utca, Vigadó utca, Főtér 21-től 44. házszámig. Szövetkezeti utca.)

Iparitanuló-iskola: (Rét utca, dr. Heim Pál utca.)

Közgazdasági technikum:

(Mártírok útja 1-től 15. házszámig páratlan oldal, 2-től 40. házszámig, páros oldal, Eperjes utca, Igló utca, Lőcse utca, Kertészet, MÁV pályaudvar 4/a. őrház, 2-es számú pályamesteri lakás.)

Petőfi utcai iskola: (Vas Gereben utca.)

AZ MSZMP KERTVÁROSI ALAPSZERVEZETENEK VEZETŐSÉGE

felhívja az alapßzervezetekhez irányított agitátorok figyelmét; akik még a választási munkában való beosztásukat nem kapták meg, haladéktalanul jelentkezzenek. Pontos címe alapszervezetünknek: Kertváros, Tolsztoj utca 2. szám. November 16-ig állandó ügyeletet tartunk minden nap a párthelyiségben délután 17 órától este 19 óráig. Aki a jelzett időpontban a kapcsolatot nem tudja felvenni az alapszervezettel, mert számára az időpont nem alkalmas, az a délelőtti órákban keresse fel a pártvezetőséget!

I

Az október 10-re meghirde- J tett kesztyűgyár! jelölő gyűlést: 14-én 18 órakor tartják meg aj kesztyűgyárban.

Javítani kell

a pécsi szén minőségét

Alig egy hónap leforgása alatt a héten már harmadik zben ültek össze tanácskozni Pécsi Szénbányászati Tröszt és a bányakerületek vezetői, hogy mielőbb gátat vethessenek a pécsi szén binőségi romlásának.

A pécsi szén kalóriaérteke

ugyanis már hónapok óta csökken, messze elmarad a tervben előírt fűtőértéktől. Míg például két évvel ezelőtt 1956- ban a pécsi bányaüzemekben termelt nyers szén átlagos fűtő értéké 4 300 kai. volt, most szép temberben a nyers szén fűtő- ertéke még a 4 000 kalóriát sem érte el. Így aztán nem cső da az sem, hogy — noha a kor zerűsitett újhegyi mosóberendezések segítségével jobban lő lehet készíteni a szenet,

mint korábban —• a mosott

zén átlagos kalóriája a terve- ett 4 595 ^kalória helyett mindössze 4 250 kalória.

A minőség ilyen nagyfokú romlásának — persze — oka kell, hogy legyen, hisz még z év második negyedében a pécsi szenek átlagos kalóriája 500—4 550 kalória között moz ott, vagyis elérte az előírt űtőértéket. A pécsi tröszt vezetőinek véleménye szerint a szén minőségének romlását óbb tényező idézte elő. Egyik zek közül az volt, hogy az tóbbi hónapokban a bányaiize mekben rendszerint cswk azzal órődtek, hogy a számukra eléírt mennyiségi tervet teljesítek s a kalorikus terv teljesí- ését csak másod-, harmadran- dolognak tartották. így az- án lassan a bányászok is felfagytak a palaválogatással, gyekeztek mindent, ami fekete, a csillékbe tölteni. A legutóbbi ellenőrzésekkor például számos csapat csilléjében 48— 50—52, sőt 64 százalék piaiét is találtak, többet, mint amennyi szén a csillében volt;

A minőség romlását előidéző okok közül meg kell említeni azt is, hogy a pécsi trösztnél a termelési tervek teljesítése érdekében kénytelenek olyan kevésbé jó széntelepeket is művelni, mint amilyenek például a Béke-aknán a külszíni fejtésekben, vagy éppen a kibúvásmenti, és táróművelésnél találhatók.

Mindez kétségtelenül oka an mák, hogy a pécsi szén minősége romlott, csak éppen

nem indokolja

azt a nagyfokú minőségromlást, ami az utóbbi hónapokban keletkezett. A természeti körülmények, a művelés alatt álló telepek nagy része ugyanis az utóbbi időben nem sokat változott s a feltételek ma is adva vannak ahhoz, hogy a pécsi bányászok által termelt szén az előírt követelményeknek megfeleljen. Éppen ezért a tröszt vezetői már szeptember elején figyelmeztették a bányaüzemek vezetőit, hogy törődjenek többet ezzel a kérdéssel, fordítsanak sokkal nagyobb gondot a tervszerűbb bányaművelésre, ellenőrizzék jobban, gyakrabban azt, hogy a bányászok betartják-e a minőségi előírásdkat. Ugyanakkor elhatározták, hogy anyagilag is érdekeltté teszik a bányászokat a szén minőségének javításában, külön díjazni fogják azt a munkát, amit a pala kiválasztásával töltenek el.

A figyelmeztetés, az anyagi érdekeltség fokozása — sajnos — nem járt a kellő eredménnyel. A szén minősége az értékezlet után is tovább romlott —■ elsősorban Pécsbányán és Vasason —, mert az üzemek vezetői nem tudatosították kellően, hogy a tisztánter- melésért, a palavólogatásért külön díjazás jár.

A nemrég megtartott újabb értekezletre pedig azért került sor, mert a tröszt vezetői elhatározták, hogy a fizikai dolgozók után a műszaki vezetőket is anyagilag érdekeltté teszik a minőség javításában. így ha ebben a hónapban a bányaüzeFélmilliós munkába kezd

a kölkedi vízgazdálkodási társulat

Bükös Béla hat és félholdas gazda és a Mohács—kölkedi Vízgazdálkodási Társulat helyettes elnöke. Az ő nevéhez fűződik ennek a társulatnak a megalakulása. Kölkeden ő járt házról házra, míg végül is hetven tagot beszervezett. Jelenleg 9.960 hold területe van a társulatnak: Mohácson 850,

Kölkeden 2,030, Vizslákon 1,127, Gerechát—Bédán 5,961 hold és a tagok száma 356.

— Miért alakították meg társulatot?- — kérdem tőle;

— Régen ez az egész terüle víz alatt állt. Ott a falu vé gén látta azt a malmot, of kötöttek ki a csónakok vala mikor.; >

Hát ezért! örök ellenségük volt a víz és az is maradt Egyedül egy ember nem tue ellene védekezni, hát össze fogtak. Az állam is segíti őket Három szivattyútelepet: a köl kedit, a bédait és a gerecháti működtetik. Nem kerül nekik sokba, mert az üzemeltetés költség nyolcvan százaléka az államra hárul és csak húsz százalék a társulaté. A tagok 24,10 forintot fizetnek holdanként és ebből fedezik a költségeket.

Nagy tervük van. 640 000 fo rint értékű munkát akarnak végeztetni. rövid időn belül. É ebből a nagy összegből csak 240 000 forintot ad a társala ahhoz, hogy kitisztítsák, rend behozzák a több mint 67 00' folyóméter III. kategóriájú csatornát.

— Hallottam, öntözéses gaz dálkodásra is társulnak majd

— Szó volt róla a közgyii lésen. Azt hiszem, meg is lesz persze csak jövőre. Úgy gon dőltük, hogy aaregátor segít

ségével kihúzatnánk a vizet. Az egyik mohácsi termelőszövetkezet is jelentkezett már. Azt mondták: ha megcsináljuk, akkor ők is belépnek ebbe a társulásba, mert úgy lesz az, hogy a vízgazdálkodási társuláson belül lesz egy öntözéses-gazdálkodási társulás is. De ez még a jövő titka. Bár nem ártana egy ilyen! — Talán meglesz!

Én biztos vagyok benne, hogy meglesz. Ha egyszer a parasztok maguk akarják, akkor meg is csinálják.

mek a minőségi feladataikat maradéktalanul teljesítik, a műszaki vezetők is külön céljutalmat kapnak. A jövő hónaptól kezdve pedig minden esetben figyelembe veszik a minőség alalkulását is a műszaki vezetők premizálásakor.

Ez az intézkedés kétségtelenül érzékenyen érinti a bányaüzemek műszaki vezetőit. Vitat hatatlan azonban, hogy erre az intézkedésre szükség volt, mert a jelenlegi helyzet már tarthatatlanná vált, a minőség rom láss a pécsi bányászoknak is, a népgazdaságnak is

súlyos károkat okozott.

Mert hiába teljesítették például a pécsi tröszt bányászai az elmúlt hónapban 104,7 százalékra a termelési tervüket, ha a terv túlteljesítésére való törekvésük közben elfeledkeztek a minőségről — dicséretet nem kapnak érte. Az általuk kitermelt szén értőké ugyanis

— dacára a 4,7 százalékos túlteljesítésnek — a tervezettnek mindössze csak a 91,6 százalékát érte el. Ilyennek többet nem szabad előfordulni.

A bányaüzemek vezetői a minapi értekezleten megígérték, hogy a jövőben minden rendelkezésükre álló eszközzel elősegítik a szón kalóriaérté-, kének a növelését. Néhány intézkedés már eddig is történt. Pécsbányán meg akarják szűntetni a rossz minőségű Andrús- aknai 11-es telep művelését.' Szabolcson már 34-re emelkedett azoknalk a csapatoknak a száma, ahol külön töltik a palát. Hét csap>at munkahelyén ezen kívül palaszekrény is van, 14 csapat tagjai p>edig részlegesen tömedékelnek.

Vasason — mivel eddig itt termelték a legrosszabb minőségű szenet — felülvizsgálták a fejtéseket és két fejtésben megszüntettük a munkát. Itt az ellenőrzés is szigorúbbá vált s a bánya vezetői bíznak abban, hogy intézkedéseiknek meg lesz a várt hatása;

A bányaüzemek vezetői — noha kétségtelenül sokat tehetnek a minőség megjavításáért

— egymásukban nem érhetnek el tartós eredményt. Ehhez arra is szükség van, hogy a pécsi bányaüzemek valamennyi bányásza megértse a tisztántermelés fontosságát, jelentőségét, hogy minden bányász szívügyének tartsa a minőség javítását. Éppen ezért pártszervezeteink, üzemi szak- szervezeteink segítsék a műszaki vezetőket a bányászok figyelmének e fontos feladatok ra fordításában.

„Maszek ?“

A szó rövidítés: magánszektor.

No már most, attól függ, ki milyen céllal — s milyen éllel 1 — alkalmazza. S ezért is kívánkozik idézőjelbe: mert e jelző nem tűrheti el a gúny ízét, még akkor sem, ha a kisiparos és kisiparos — vagy ha úgy tetszik: maszek és maszek között — különbség van.

Mert van.

Es éppen ezt a különbséget kell tisztázni, hogy elejét vegyük azoknak a jogos vagy vélt sérelmeknek, sok esetben bántó célzásoknak, lebecsülésnek, amelyek itt-ott érik kisiparosainkat. Mert hiszen a választóvíz egy ember megítélésénél ebben az esetben sem lehet más, mint a becsületesség, vagy nem-becsületesség, vagy hogy hű állampolgára-e az országnak, vagy sem. S éppen ezért nem lehet a „maszek”-jelzőt gúnyos éllel kalap gyanánt bármelyik kisiparos fejére húzni, egyszóval: egykalap alá vonni valamennyi kisiparost.

Manapság gyakran megüti a fülemet egy-egy keserű hangú szemrehányás: „Megint rámásznak a maszekre”, vagy: „Nem fogadják el a köszönésemet, mert „maszek” vagyok...” E sérelmek bizony általában jogosak. De mégis miből adódik az a bizonyos tartózkodás, amelyet néha- néha a kisiparosokkal szemben tapasztalunk? Akár így, akár úgy nézzük a dolgot, egy biztos: a kisiparosi munka alapjában — most mindegy, hogy milyen mértékben — megtaláljuk a kapitalizálódás csíráját. Az megint más dolog, hogy ez a csíra mivé fejlődik, hiszen a mi gazdaság- politikánk szigorú mértéket és határt szab — különböző szabályok és rendeletek révén — a kapitalizálódás puszta Veszélye elé is. Persze, persze, nem hiába olyan kacska- ringós a paragrafusjel, de adódik is mindig egy harmadik „kiskapu”, amelyen át kijátszható a törvény. S azok, akik ahelyett, hogy két kezük munkájával öregbítenék a magyar kisipar igazán világszerte ismert jóhírét, inkább a gyors meggazdagodást választják, bizony, le is nyomják ennek a kiskapunak kilincsét.

Van erre példa, sajnos, bőven.

Itt van mindjárt Fehér Ferenc műszerész, aki moto*- rokkal üzérkedett. Anélkül, hogy a kisujját is mozdította volna, csupán csak közvetítés révén egy-egy motoron két-, három-, négyezer forintot keresett. Több tízezer forintra rúgott az így szerzett „kereset” s mondani sem kell, hogy ezt a pénzt kisemberek zsebéből húzta ki. Vagy Antal János kőműves — aki édesanyja özvegyi jogon folytatott ipargyakorlásával visszaélve — valóságos nagyvállalkozásba kezdett 12 alkalmazottal (!) — holott a 9. szá- ' mú tvr. szerint hármat, vagy nagyon indokolt esetben legföljebb hat alkalmazottat tarthat. S nemcsak egyetlen Fehér Ferenc és Antal János van a megye kisiparosai körében, sem kettő. Ebből következik aztán az a helytelen rossz előítélet, amelynek alapján sokan valamennyi kisiparost elmarasztalják. A másik ok: a kisiparosok á l- talá ban jobb módban élnek. (Nagy részük sokkal, de sokkal jobban, mint a múlt rendszerben!) Ez nem is baj, amennyiben ezt a bizonyos „jómódot” becsületes és jó minőségű munkával teremtik meg maguknak. Mert igaz: a követelmények is nagyok. Megkívánjuk tőlük a pontos adófizetést, megkívánjuk tőlük azt is, hogy saját körzetükben valóban kielégítsék a lakosság szükségletét — mintegy kiegészítéseképpen az állami iparnak — és hogy elsőosztályú munkát végezzenek akár a vízcsapon, akár az építkezésen, akár a „suszterájban” vagy a szabóságban. Nem beszélve azokról a kisiparosokról, akik ter- melvényeikkel nagyon komoly valuta-megtakarítást eredményeznek népgazdaságunknak.

Meg kell tehát becsülnünk a kisiparos-társadalmat! Nem egy külföldi és belföldi kiállításon nagyszerű sikereket értek el a magyar kisiparosok, sőt egyes szakmákban valóságos művészi alkotásokkal vívták ki a legnagyobb elismerést.

A kisiparosoknak is vannak kötelességeik. Az adó képezi azt a bizonyos sarkalatos pontot, amelyet egyike-má- sika bizony kikerülne. Pedig. : adót mindig kellett, m a is kell s ezután is kelt fizetniök a kisiparosoknak. A másik: továbbra is tartsák szem előtt a lakosság kívánságát, óhaját, hiszen elsősorban ez a kisipar rendeltetése.

Y/ égezetül: hogyan is állunk hát a „maszekkeV’?

’ Úgy, ahogy az ország minden más állampolgárával. A munka 4s a becsület határozza meg az ember értékét, akár „maszek", akár nem.

(RAB)

Ahol jók | Levél érkezett a vezetők | minap a szerkesztőségbe. Egy

harkányi lakos írta. Kéri, nézzük meg az ő községét, mert az ott látottakat nem lehet véka alá rejteni. Csodálatos dolgok történnek ott másfél év óta és a község lakói csak szeretettel és hálával tudnak gondolni a tanács vezetőire.

Jártunk azóta Harkányban és örömmel kellett konstatálnunk, hogy a levél írója semmiben nem túlzott. Másfél év alatt egészen megváltozott a község képe. Azóta készült el a pécs—harkányi impregnált műút, és egy 1100 méteres köves bekötő út kétoldalt betonjárdával. Benn a faluban is épülnek a betonjárdák. A sudár facsemeték gomba módjára, mintha a földből nőnének elő, ha megszámlálnánk, biztos több lenne belőlük 60 ezernél. Azelőtt itt mindennapos látvány volt, hogy a fürdőből, a kórházból kifolyó szennyes vízben mostak az asszonyok. Most vadonat új mosodájuk van, hideg-meleg vízzel, két forint ellenében mindenki any- nyit moshat, amennyit csak akar. Javítják a közvilágítást is, naponta 30—40 oszlopot állítanak fel.

Mindenütt parkosítanak, szépítenek. Az ember csak £ ámul és önkéntelenül arra

C&odálaiöJ dóitok tödéinek...

gondol, hogy micsoda piénzébe kerülhet ez az államnak. És aztán jön az újabb meglepetés.

— Mindez a saját erőnkből készült, — mondja Sáfrány István vb-titkár.

És a gyönyörű, új, csipke- függönyös, frissen festett tanácsiháza kényelmes és szintén új párnás székeibe süppedve, csodálkozva hallgatjuk a részleteket. Nagy Elek tanácselnök és Sáfrány István vb-titkár, mint megtudtuk, közvetlen irányítói a községfejlesztési munkálatoknak. Számolnak, kalkulálnak, ellenőriznek. ök szervezik a társadalmi munkát. Minden fillérnek megnézik a helyét, hova adják. így lehet aztán a semmiből valamit csinálni.

Most már meg tudjuk érteni levélírónk rajongó szavait és tudjuk, hogy az ő tollán keresztül Harkány egész lakossága szólt hozzánk.

Újra engem | Roskó Zsigjelöltek I mond járása — —1 tanácstagot minden ember ismeri Harkányban. Ha valakinek ügyes- bajos dolga akad, gondol egyet

és bekopogtat Roskóék ajtaján. Zárt ajtót soha senki nem talál. Benn aztán sorba lerakják terheiket, ezernyi kérést, panaszt, problémát, talán még az életüket is rábíznák az emberek, mert Roskó elvtársiban még nem csalódott senki.

1952 óta a Harkányi Gépállomás igazgatója Roskó Zsig- mond. Szerény, hatkszavú ember, soha nem hangoskodik, beosztottjaival, mégis mindent el tud érni. A gépállomás dolgozói épp úgy szeretik őt, mint a falu lakossága.

Mi az oka ennek a népszerűségnek? — próbáljuk őt val- latóra fogni.

— Nem tudnám pxxntosan megmondani — feleli, majd kisvártatva így folytatja.

— Talán azért, mert nagyon szeretem az embereket, és ezt ők megérzik és viszonozzák. Sok ember sorsát megismertem, mióta tanácstag vagyok. Sokszor egészen személyi, sőt családi ügyekkel is jönnek hozzám. Az ilyen dolgokat persze nem vihetem felsőbb szerveink elé. De azért nem dobom ki őket. Igyekszem józan tanácsot adni, vagy olykor

ha mást nem tehetek, megnyugtatni a feldúlt kedélyeket. Bizony néha meg is szádok egy-két embert, mégis ragaszkodnak. Ezt abból látom, hogy újra engem jelöltek.

Mi ad erőt Roskó elvtársinak ennyi feladat elvégzéséhez?

— A szakmámat szeretem és bár hívtak máshová, nem hagynám itt. A többi önként vállalt p>árt- és egyéb teendőmet talán még ennél is jobban szeretem. Az erőt mindig az emberek bizalmából merítem.

Akit először | A harkányi áljelöltek talános iskola

.............Ili* tanári szobájában találunk rá Sághi Erzsébetre. Mikor belépünk, éppen dolgozatokat javít.

Fi

atal szőke lány, csupa mosoly, főleg ha tanítványairól beszéL

— Nagy megtiszteltetésben részesültem nemrég, — magyarázza — községi tanácstagnak jelöltek. így még többet tehetek gyermekeimért, mint eddig.

— Nagyobb iskola kéne, mert itt már nem férünk el. Hisz évente 15—20 gyerekkel

nő az első osztályosok száma, Harkány nagyon gyorsan fejlődik. Mire tanítványaim felnőttek lesznek, addigra Harkány is igazi várossá épül;

— Mik még a tervei?

— Uttörőházat szeretnék a gyerekeknek. Több miint 150 úttörőnk van és soha nem tudjuk egyszerre összehívni őket teremhiány miatt. Tavaszra gazdálkodni fogunk. A fiú őrsök galambokat, a lányok baromfit akarnak tartani. Színdarabokat is rendezünk majd; Az egybegyűit -pfenzt nyári táborozásra szánjuk. Én mindenben segítem őket. Délelőtt tanítok, délután pedig az úttörőkkel foglalkozom.

— Miért épp Sághi elvtársnőre esett a harkányiak választása? .

— Nem is tudom. Talán azért, mert a tantestületből egyedül én vagyok törzs harkányi. Mindenkit ismerek a községben és engem is mindenki ismer. Tanítványaim szüleit nemcsak a gyerekeken keresztül ismerem, hanem igen sokan közülük régi jó barátaim, sőt iskolatársaim voltak.

— Minden időmet a gyerekeknek áldozom. Ha tanácstag leszek, remélem még éltnél is többet tehetek értük.

R.-nú,