Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-08 / 237. szám
NAPLÓ 1958. OKTOBER S. '1 Schönherz Zoltán Korán sötétedő téli napon, kezében fejszével, nyakába akasztott tarisznyával, favágónak öltözve egy fiatalember indult neki a ködbeborult, havas Kárpátoknak. A többit az ő szavaiból ismerték meg elvtársai. „Mikor a vezető a Kárpátok túlsó oldalán útbaigazított és elvált tőlem, nekivágtam a havas hegyeknek, öt napig tartott az út. Az élelem a harmadik napon elfogyott, az utat nem lehetett látni, betemette a hó. Volt úgy, hogy vállig érő hóba süllyedtem és azt hittem, soha nem jutok ki belőle. A negyedik napon már pirosnak láttam a havat, szemem állandóan káprázott a fáradtságtól és álmatlanságtól. Az ötödik napon csak tántorogva tudtam már menni. Az életösztön már alig működött bennem. Csak az a tudat adott erőt a továbbjutásra, hogy a párt megbízását kell teljesítenem. Átjutottam a hegyeken, mert nem a saját erőm vitt át, hanem a pártfegyelem ereje és népem iránti ragaszkodásom. De minden szenvedésért kárpótlást nyújtott az a pillanat, amikor az első kisvárosban egy ház falán megpillantottam a krétával felrajzolt sarló-kalapácsot. Él itthon a párt! Nem tagadom, kicsordult a könnyem”. így mondotta el akkoriban Schönherz Zoltán elvtárs Magyarországra jövetelét. Néhány nap múlva pedig ez * a csupatűz fiatalember beszámolt a párt központi bizottságának a hozott utasításokról: megindítani a harcot Magyar- ország függetlenségéért. Ennek sikeréért meg kell teremteni az egységfrontot. S maga mindjárt munkához is kezdett. Szervezett, cikkeket és röpiratokat írt. 1941-ben, a nemzetközi vásár bezárásának estéjén nagy tömegtüntetést szervezett a Szovjetunió pavilonja előtt. Munkatársaival együtt megszervezte a párt sajtóját, kidolgozta a Fetőfi-szobomál rendezett március 15-i tüntetés tervét, Lázasan, de nagy körültekintéssel dolgozott, s a pártnak 1942-ben már komoly befolyása volt a munkásság körében. Ekkor már megfeszített erővel folyt a kutatás utána. A Horthy-rendőrség tudomására jutott, hogy itthon van s ő vezeti a mozgalmat. De hosszú ideig hiába kínozták vadállati módon az elfogott kommunistákat, egyikük sem vallott. Az év közepén valamilyen módon felkutatták összekötőjének nevét. Elfogták és a borzalmas kínvallatás alatt elájulta titkát. Schönherz Zoltánt az illegális találkozón fogták el. Leírhatatlan gyötrelmek következtek, de Schönherz Zoltánt nem tudták megtörni. A börtönben az egyetlen fénysugár az ő szava volt. Beszélt társainak a Szovjetunióról, Moszkváról, a vöröshadsereg ről, s a közeli győzelemrő „Talán nem érjük meg, de mű vünkön élni fogunk örökké — mondotta. Horthy különbírósága ha Iáira ítélte, Pedig a bírák csati „Azok a régi szép idők.. Amiről az elsárgult pécsi újságlapok mesélnek .. Gyakran sóhajtunk tel, amikor a régi időkre jól emlékező idősebbek előhozakodnak emlékeikkel ; s | — Az volt ám a jóvilág;: ? Hetven fillérért árultak a MÁV Konzum Kossuth és Sörház utca sarkán lévő fiókjában egy kiló mákot; A dióból kilója kettőhatvan volt; A kakaó ról nem is beszélve, negyed kilót negyven fillérért adtak. A fügének, amit „idei, friss" megjelöléssel hoztak forgalomba, egynegyven volt kilója::? A narancsért csak 34 fillért kellett adná; És amit mondanak, nagyjából igaz is. Mármint az, hogy valóban ezek voltak az árak. Ezt egy 1934-ből megmaradt újságköteg is tanúsítja, amely ben ármegjelöléssel kínálják mindenféle árujukat a pécsi kereskedők. Csakhogy ez az új ságköteg nemcsak a hirdetéseket őrizte meg számunkra, hanem sok olyan hírt és cikket is, amely a város és a megye munkásainak szomorú sorsáról íródott; Vagy nem szomorú-e a pécsi Dunántúl, 1934. december 2-i, vasárnapi számának ez a híres *— „Vánkost hér egy szegény család. Egy szegény munkásasszony tegnap este ikreket hozott a világra.. Két egészséges fiú, akikkel együtt immár nyolc gyermeke vám a szülőknek. A szegény család most arra kéri a Dunántúl útján a nagy nyilvánosságot, hogy akinek egy felesleges vánkosa van, ajánlja fel az ikrek részére.“ —* Egy másik hfr, ugyanennek az évfolyamnak, december 15-i számából: — „Felakasztotta magát egy mec.se kszabolesi bányász asszony. Budányi József né, született Szabó Erzsébet, 20 éves, mécsé kszabolesi bányászasszony, ma délután lakásán felakasztotta magát. Az öngyilkosságot a szomszédasszony fedezte fel. Az öngyilkosság ügyében a csendőrség megindította a nyomozási és megállapította, hogy Budányiné betegsége és nyomora miatt dobta el magától az életet.* A nyomorról egyébként nem csak ez a hír regéL A december 16-i lapban arról írnak, hogy kevés a mozdonyvezető a pécsi üzletvezetőség területén, mert „huszonnégy mozdonyvezetőt helyeztek nyugállományba és helyüket még ma sem töltötték be." A megállapítás után ezeket olvashatjuk: — „Csodál kozunk ezen a mesterséges és erőszakolt létszámcsökkentésen azért is, mert munkanélküli mérnökök között percek alatt össze lehetne verbuválni a szükséges utánpótlást.“ fiaién a mai fiatalok is hallottak már egyet-mást az „áillás nélküli középiskolát végzettek mozffalmá“-ról amely 1934. december 18-án hivatalosan is megkezdődött Pécsett, a József utca 15. számú házban. Az állástalan középiskolát végzettek szövetséget alakítottak és kimondották: “ „Gondtalan megélhetést biztositó jövedelem mellett további jövedelmek élvezése teljes mértékben kimeríti az álíáshatlmozás fogalmát. A javak egyenlőtlen, mértéken túli halmozása az egyik oldalon, akkor, amikor a másik oldalon havi 12.33 pengőért dolgozó szellemi szükségmunkások, díjtalan gyakornokok, állásnélküliek tömege áll nemcsak méltánytalan, de demoralizáló is..." A cikk később így folytatódik: — „Akkor /mikor az ifjúság nagyobb része munka nélkül tengődik, akkor, amikor egy szellemi szükségmunkás napi 40 filléres kereseten él, nem engedheti meg a társadalom azt, hogy álláshalmozók akadályozzák az ifjúság elhelyezkedését. Mivel az áSltásnélküli közép- iskolások munkájának az eredményessége a társadalom szempontjából sem érdektelen, remélhető, hogy tá mogatásra találnak és rövidesen birtokában lesznek egy olyan kimutatásnak, amelynek alapján folytathatják további munkájukat.. Az urak, akik — közeledvén a karácsony — némi lelki- ismeretfúrdalást éreztek a kizsákmányolás miatt, adományokat gyűjtöttek a szegények számára, használt cipőket, ruhákat. S amíg Virág Ferenc megyéspüspök a katolikus családok megszentelése érdekében tevékenykedett, az egyik újságíró lelkendezve írt arról, hogy 1934. karácsonyán kávét kapnak ajándékba az ínségesek. És, egészen kivételesen, kalácsot is helyeznek el a szegények száméra elkészített karácsonyi kávés-csomagban. Hólepte fenyőgallyakkai díszített oldalon a Dunántúl vezércikke: „A mi karácsonyunk!" Olvassuk csak el az első bekezdést! — „A világ legelhagyatot- tabb, legtépettebb, legszomorúbb nemzete mi vagyunk. Mögöttünk egy véres és önfeláldozó küzdelmekben gazdag múlt, előttünk egy siralmas jelen és a jövendőük felé alig merjük fordítani tekintetünket. Gyá rainkbam kiégett a munka zenéje, városainkban az éhség kóborol, apró viskókban a reménytelen nyomorúság vert tanyát, ltjainknak nem tudunk kenyeret adni s nem tudjuk az elaggottak élete alkonyát egy darabka kenyérrel és egy kis nyugalommal megajándékozni.. “ — „Vájjon, mi a jövendőnk? Csodákra várunk és csodákban bízunk.“ » A Dunántúl, mely ezeket írta, klerikális lap volt, a kizsák mányolók érdekeit szolgálta Ha mégis ennyit és ilyen nyíltan írt a nyomorról, hát hihetünk neki, eühihetjük, hogy a gyáraikban „kiégett a munka zenéje, a városokban az éhség kóborol”, s hogy a munkások viskóiban a „nyomorúság vert tanyát”? így hát csak az urak asztalára jutott a hetven filléres mák bél, az egyhatvamas kakaóból, az egynegyevenes fügéből és a harmincnégyfilléres narancsból. Kár ig sóhajtoznunk, ha „régi jó világ“-ról regélve a nagy „olcsóság“-ról haliunk. Mert ennek nagy ára volt: a munkaméküldség és a nyomor amely nem kiméit meg egyetlen munkáscsadádot sem Pécsett; A régi „jó" világot emlegetve, nem árt néha erről is megemlékezni ; s j átkozódni tudtak, de vitatkozni nem, halomra dőltek a vád összes állításai. Mindhiába. A vérgőzös rendszer urai ilyen „kicsiségre” nem adtak. Búcsúlevelében írta: „Abban a hitben halok meg, hogy munkámban tovább élek. Ha még egyszer születnék és újból élnék, akkor sem tudnék másképpen élni. Én magam töretlenül állok itt és így is halok meg.” Úgy is halt meg, 1942 október 8-án! Büszkén és bátran, a magyar népért. Ma már valóság az, amiért életét áldozta s a ma nemzedéke kegyelettel hajtja meg előtte a szabadság és a szocializmus vérrel öntözött zászlaját. Udvariasságból elégtelen Mi, pécsi pedagógusok, akik Komló-Kökönyösre járunk tanítani, délután szeretnénk hazajönni az ötórai autóbusszal. Az a baj, hogy csak szeretnénk, mert három hét óta — mióta a tanítás megkezdődött — még egyszer sem sikerült. Kénytelenek vagyunk lemenni a Kossuth térre a helyi járattal (36 forintos hetijegyre napi 1 forint), hogy legalább a félhatos felvegyen. Naponként kérjük szóban, telefonon a komlói forgalmistákat, küldjenek 5 órakor két kocsit, válaszul azonban csak egy udvariatlan feleletet vagy egy lecsapott kagylót kapunk. Megértjük azt, hogy előfordul néha, hogy nincs kocsi, de három hét alatt egyszer sincs, az hihetetlen. Szeptember 19-én is 11 utas várta az ötórás autóbuszt a kökönyösi megállónál, köztük 7 pedagógus. Az meg sem állt, tovább ment. Telefonáltunk a forgalmi irodába, hogy küldjenek kocsit, mert 11 utas lemaradt. A forgalmista elvtársnő kételkedve szavunk hitelében, meg sem várta, míg befejezzük mondanivalónkat, lecsapta a kagylót. Mi újból lementünk a félhatos járathoz a főtérre. Lefelé menet találkoztunk egy pécsi autóbusszal, amit negyed hatkor indítottak eL Vajon miért nem mondta meg a forgalmista, hogy 10 perc múlva küld kocsit? Ha viszont volt 17.15 órakor, miért nem volt 17 órakor? Vagy a fél hatkor indított kocsik közül nem lehetne egyet 5 órakor indítani? Két autóbusz kényelmesen hazaszállíthatná a pécsi utasokat. Csíki Lajos Siticájom. és &Qifeté>ités Még a jelölő-gyűlések elején tartunk. Hiszen alig egy hete tanácskoznak a választók árrá:. hogy ki képviselje őket az országgyűlésben és a helyi tanácsokban. Eddig mintegy négyszáz jelölő gyűlés zajlott le a megye községeiben, több ezer dolgozó részvételével. Ezek a jelölő -gyűlések, a szó legszorosabb értelmében, a választók tanácskozásai. A népi állam választási rendszerének igazi demokratizmusát fejezi ki az. hogy a választópolgárok a szavazás előtt nyílt gyűlésen állapodnak meg a jelöltek személyéről. Baráti beszélgetésen dk. választják ki maguk közül azt az embert, aki méltó bizalmukra. Aki majdan az ő bizalmukból az ország alkotmányos életének legfelsőbb fórumán, az országgyűlésben, valamint a helyi tanácsokban képviselik az állam és a munkások érdekeit. Becsülettel, hűségesen eleget tesznek megbízatásúknak. örvendetes, hogy a választók élnek, méghozzá igen aktívan, ezzel a jogukkal. A jelölő gyűléseken nagy számban jelennek meg, Pécsett eddig öt-hat ezren, falun — a megyei és járási tanácstagok jelölésekor — nem ritka a három-négyszáz ember. Sokan néhány keresetlen, közvetlen szóval méltatják a jelöltek érdemeit, úgymond, útra- valóval látják el őket. Jellemző epizód odódott az egyik községben. Járási tanácstagot jelöltek, de az illető elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni. A választók a népfrontbizottság ismertetésére és ajánlására mégis mellette szavaztak. Ugyanakkor azt üzenték neki, hogy minél előbb szeretnének személyesen is megismerkedni vele, jöjjön el hozzájuk, szívesen látják körük- yen. El nem odázható kívánság ez a baráti invitálás, s máris több — egyébként a cözségben már ismert megyei és járási jelölt — határozta el, hogy alkalomadtán a választások előtt kisgyüléseket tart, tovább erősiti a barátság szálait a választókkal. Miért van ilyen nagy érdek* dés? Sokan a jelöltek személyével magyarázzák. Kétségtelen, a legjobb kommunista és pártonkívüli dolgozókra esett a választás s az ő munkásságuk révén erősödik a munkáshatalom. Mégis, elsősorban a párt és a kormány politikájának szól ez az érdeklődés, még akkor is, ha pillanatnyilag ezt a jelöltek személye képviseli. A párt és a kormány programjának, amely a mi munkánkkal virágzó, boldog életet teremt ebben az országban. Az őszinte, a nyílt szó teremt pezs gő politikai életet, tizennégy esztendő eredményei teszik bizakodóvá az embereiket. A párt és a kormány sorra-rend- re kijavította a hibákat és tovább fejlesztette a szocializmus építését, új, hathatós intézkedéseket tett a dolgozók életkörülményeinek javítására. Ez csak megnövelte az alkotó kedvet. Ez a politika a nép érdekében való politika, és ezért von zó, ezért támogatják. Még akkor is, ha egyben-másban nem igér gyökeres és gyors fordulatot, változást. Nem ígérhet, mert a szavakkal nem szabad játszani, minden ember addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér. Ma már megértik, hogy Pécsett és másutt is miért kevés a lalkás, időnként a víz. Még kevés.;; Mert a párt és a kormány jól ismeri a gondokat és — mint ez ismeretes — meg is oldja azokat. Idős, bányászasszony mondta az egyik meszest jelölő gyűlés után: „Mi, kedvesem, csak ettől a rendszertől ráírhatunk jobbat" ,. i A választók tudják, hogy csak a munkáshatalom háríthatja el az Akadályokat, teremthet szebb életet a dolgozó nép számára. A jelölő gyűléseken résztvevő választók a párt és a kormány kétéves munkájára gondolnak, az eredményekre, a tettekre. Jelenlétükkel ás aktivitásukkal e politikát támogatják. ;y.lTt Kedves fígyemesség j időjárásjelentés A Baranya Megyei Mezőgazda- : sági Vállalat boldogasszonyfai te-! epén dolgozunk. Az élelmezésünk 1 nagyon nehéz, mert kenyérhez j csak hetenként háromszor lehet í ütni. Mi késé estig dolgozunk és ! ezért nem lehetünk pontos Időre j az üzletben. A földművesszövet- kezet boltvezetője mindig készséggel félreteszi részünkre a kenyeret és gondoskodik róla. hogy j ohase maradjunk kenyér nélkül. J Ezért az együttérző gondosko- í dásért ezúton mondunk köszöne- < tét. ! FRIGYESI FERENCNÉ és J sebestyen lörAnd í Várható időjárás szerda estig: felhős, párás idő. Több helyen reggeli köd. Ma néhány, holnap több helyen eső. Mérsékelt szél. Enyhe éjszaka. A nappali hőmérséklet nyugat felől csökken. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán nyugaton 17— 20, keleten 20—23 fok között. »»»»«.« .4444*44.44— 36 Dovgalev alig tudta izgalmát palástolni. Minden erejét ösz- szeszedte, hogy uralkodni tudjon magán. — Mindent bevallott ez a Ruckert? — kérdezte közönyösen Dovgalev. A Gestapo-tiszt hallgatott egy kicsit, majd így szólt: — Megszökött. — Hogy szökhetett meg, amikor be volt zárva. Nem gondolja, hogy ez kicsit hihetetlen? — Megsebesült. Ezt a vér- nyomokból állapítottuk meg. Biztos elbújt valahol s belehalt a sebébe. — S hormon tudja ezt Ilyen pontosan? — Dovgalev mereven nézte Krá'mmerhofot. — Én... — egy pillanatra elhallgatott. — Igen maga ... Honnan tudja mindezt? Vagy a kiürítéssel foglalkozott, vagy a di- verzánsok elfogásával. Nem akarja talán bemesélni, hogy az újságban olvasta ezt? — Hát.;. — rugaszkodott neki a tisztázkodásnak Kröm- merhof — a barátom a Gesta- ponál dolgozott és ő mondta.... — Mi a neve a barátjának? — kérdezte villámgyorsan Dovgalev, Krömmerhof hallgatott. — Hát bizony, amikor kitalálta ezt a barátot, nevet is kellett volna adnia azonnal — jegyezte meg Dovgalev. — Nem szép, ha a Gestapo munkatársa így melléfog. — Miért a Gestapoé? — Nézze, felnőtt emberek vagyunk, beszéljünk komolyan, — mondta nyugodtan és meggyőződésből Dovgalev, bár nem volt benne teljesen biztos, hogy ez a német valóban a Gestapo embere. Abban biztos volt, hogy Krömmerhof nem csapattiszt, aminek kiadja magát. Dovgalevnelk sose csalt a szimata és a tapasztalata. — Mondja, nem vett részt a Ruckert elleni hajszában? — Nem. Dovgalev elmosolyodott. — Akkor nincs más hátra, mint megint az újságra hivatkozni. — Már mondtam, hogy a barátom, Falberg őrnagy .., — Már késő. Semmi értelme világra hozni ezt a nem is létező Falberg őrnagyot. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó s egy civilruhás férfi lépett be. Látszott, hogy a ruha nem a sajátja, lötyögött rajta. Dovgalev nézte, nézte s nem hitt a szemének. Igen, kétségtelen, hogy ez Gyementyev! Csak bajuszt és rövid szőke tengerész szakállt növesztett. — Épp jókor Gyementyev elvtárs, — mondta neki Dovgalev olyan nyugodtan, mintha csak egy félórával azelőtt ment volna ki a szobából. — Azt hiszem az én emberemnek most más hazúgságot kell kitalálnia. No üljön le. Gyementyev azonnal megértette miről van szó, odament az asztalhoz * letilt szembe Krömmerhoffal, aki ijedten rámeredt s hátrahőkölt. — Na de remélem, nem kell tovább a füllentéseivel foglalkoznunk — fordult Dovgalev a Gestapo tiszthez s megnyomta a csengő gombját. A szobába az őr lépett be. — Menjen és gondolkozzon egy kicsit. Egy óra múlva majd beszélgetünk. Rendben? — Rendben —• Krömmerhof még mindig lesújtva bámulta Gyementyevet. A Gestapo tisztet elvezették. Dovgalev alig várta, hogy az ajtót becsukja maga mögött a német. Olyan hévvel ugrott föl, hogy a karosszék messze csúszott alóla. Ödarohant Gyementyevhez, — Életben van! Többet nem tudott mondani. Megölelte Gyementyevet, s úgy tartotta karjaiban, mint apa a hosszú és veszélyes útról hazatérő fiát. Sokáig álltak így acé losan ölelve egymást. Katonák voltak, akiknek az jelentette a legnagyobb boldogságot, ha sikeresen végrehajtották a rá• juk bízott feladatot. VÉGE.
