Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

NAPLÓ 1958. OKTOBER Emlékezés október 6-ra A megemlékezés hangulata ma más, mint régen volt, ami kor a gyász és kegyelet nap­jait undorító nyállal folyta körül az érzelmesség szirup­ja, hogy aztán annál arcátla­nabbá kisajátíthassák őket a nacionalista uszítás és a szem­forgató honfibú céljaira. A Hórthy-rendszer gyászlobo- gós alakoskodásai meggya­lázni igyekeztek népünk tör­ténelmének valódi tanulsá­gait, elködösíteni a széles tö­megek előtt az igazság figyel­meztető lényegét. Mi nem az üres emlékét tiszteljük a mai napnak, ha­nem félreérthetetlen törté­nelmi jelentőségét, amit ma­gában hord. A múlt intelmei és tanulságai tovább hatnak népünk országépítő munkájá­ban! szocialista tudatának el­mélyülésében, s mi ezt nem akadályozni, hanem elősegí­teni akarjuk. Október 6. számunkra fon­tos figyelmeztetés. Legszen­tebb elhatározásai, hősi erő­feszítései közben is elbukhat a nemzet, ha nem vigyáz a szabadság eszméjének tiszta­ságára. ha nem következetes és határozott a forradalom­ban, ha megosztják erejét a kártékony csoportérdekek, ha elszigetelődik a történelem nagy haladó áramlataitól. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a nemzet legjobb fiai­nak vérével kötelezte el ma­gát a szabadság ügye mellett. Régen divat volt emlegetni a sorsszerű bukást és a ma­gyar végzet hamis álcájába burkolni az egyedüli helyes következtetést: az 1849. bu­kás azért következett be, mert a vezetők nem voltak elég bátrak a forradalmi hely zct követelményeinek felisme­résében, még kevésbé a vég­rehajtásában. A szabadság- harc győzelmes napjai fölött is állandóan ott lebegett sö­tét árnyékként a földesurak önző félelme a jobbágyfelsza­badítás következményeitől. A vezetőkön múlott, hogy az úri érdekeket vigyázva halo­gatták a radikális parasztpo- MtÜka meghirdetését ugyan­ilyen okokból kifolyólag kés­lekedtek a nemzetiségekkel való összefogás megvalósítá­sánál is, mely a győzelem biztosítékát rejtette magá­ban. A nemzeti egység korlá­tái ott zárultak össze, ahol a széles tömegek részvétele történelmi erővé formálhatta volna az egységet, és kilátást nyitott volna a közös jöven­dő horizontjára* Világos után alkalma volt revansot venni a monarchista terrornak. Az aradi vértanúk­kal egyidőben többezer haza­fit végeztek ki. akik hitet tet­tek a nép igazi ügye mellett. Nem nehéz felismerni a tör ténelem azonosságait: 1919- ben a tanácsköztársaság el­bukása után a reakció bosz- szújának ugyanez a kielégít­hetetlen vérszomja öntötte el az országot és évtizedeken át gyakorolta rémuralmát az egész nép felett. Vagy nem ugyanennek az indulatnak szörnyű nekilendülését lát­tuk 1956. októberében? Es nem ugyanazok az erők áll­tak-e a háttérben, mint Vilá­gos után? Nem akarták-e új­ra trónrajuttatni a történel­münkben gyalázatosán levi- tézlett Habsburg-ház mara­dékait? Egymást követve tolulnak föl a kérdések és a tiszta lel­kiismeret csak egyértelmű választ adhat: nem engedjük kalandorok által kisajátítani a szabadság igazi hőseinek emlékét. Büszkén valljuk, hogy az ő eszméiket, szabad­ság iránti olthatatlan szerete- tüket csak a felszabadult ma­gyar nép valósította meg és ennek a népnek becsületesen helytálló fiai vallhatják ma­gukat joggal a hősök utódai­nak, akik életükkel tettek hi­tet a szabadság és a nép jö­vendőjének szent ügye mel­lett. Október 6-án a nemzet meg hajtja az emlékezés és a gyász lobogóját a> magyar szabad­ságharcok vartanúinak cm 1H» előtt. A szakszervezeti bizottságok feladatai a III. országos tanácskozás után | Miért szerették meg ja növénytermelő tsz-eket? A III. országos tanácskozás három fő kérdésről tárgyalt: a szakszervezetek politikai fel- világosító munkájáról; az üze­mi dolgozók helyzetéről és a mezőgazdaság nagyüzemivé va­ló átalakításáról, valamint a munkások ezzel kapcsolatos feladatairól. Az első kérdést vizsgálva, megyénkben előrehaladást ál­lapíthatunk meg. Javult az üzemi demokrácia, * jobb a szakszervezeti bizottságok ve­zetése és ennek folytán a dol­gozóik bizalma megnövekedett. Jobb az üzemi dolgozók szer­vezettsége is, az ország dolgo­zóinaik 84 százaléka szakszer­vezetekbe tömörült. A legkevesebb fejlődést két­ségtelen a dolgozók politikai felvilágosítása terén értünk el, holott a szakszervezetek fel­adata a munkásfiatalom erősí­tése, a dolgozók politikai ne­velésén, felvilágosításán ke­resztül is. Ezért legfontosabb feladatunk — különösen a választási mun­ka közben van erre mód —, hogy gyorsabban haladjunk adunk arra, hogy választ kér­jen minden kérdésére. Módot adunk arra is, hogy az akció- hét megbeszélésein hangot ad­hassanak az üzemekben annak a közös óhajnak, jussainak kö_- zös megegyezésre a nagyhatal­mak a leszerelés kérdésében. Az akcióhét azonban csak ak­kor lesz sikeres, ha más szer­vekkel összefogva, így a nép­fronttal, a nőtanáccsal közösen készítjük azt elő. A termeléssel kapcsolatos helyzet véleményem szerint Baranyá­ban kielégítő. Főleg a nagy­üzemekben, mint a pécsi és komlói szénbányákban vannak kiváló eredmények, amelyek elsősorban a munkaverseny életrekeltésének köszönhetők. Reméljük, hogy a választási munka során még növekedni fog az üzemi dolgozók aktivi­tása, versenytkedve, ami a ver­senymozgalom kiszélesedésé­ben, a felajánlások teljesítésé- előre a dolgozók politikai fel-’ ben mutatkozik meg. Az a fel­világosítása tekintetében. Éz adatunk, hogy a dolgozók kez- annál is inkább indokolt, mert deményezéseit támogassuk és tapasztalatok szerint a dől- minden segítséget megadjunk gozók körében nagy az érdek- ahhoz, hogy a verseny teljes lődés a különböző bel- éö kül- erővel kibontaikozhassék. Ta- politikaá kérdések iránt. Sok- pasztalatunk sok kérdésre várnak választ alulról jövő bevonásával akcióhetet tar- az a célkitűzésünk, hogy az { tunk, amelynek keretében ipari dolgozókat is bevonjuk j minden dolgozónak lehetőséget ebbe a fontos munkába, ezért $ mielőbb meg kell beszélnünk * velük az ezzel 'kapcsolatos fel- : adatokat. Meg kell magyaráz- : nunk, hogy az ipari munkás- ; ságnak nagy érdekei fűződnek • a mezőgazdaság szocialista át- £ szervezéséhez. A munkás-pa-f raszt szövetség is csak akikor | lehet valóban szilárd, ha arra ♦ a nagyüzemi mezőgazdaságra * támaszkodhat, amely a mun-1 kásnak olcsóbb kenyeret, köny- £ nyebb megélhetést biztosít. A £ munkásság bevonása a mező- $ gazdaság szocialista átszerve-1 zésének munkájában azért is £ lényeges, mert sok városi í üzemben dolgozó férfi lakik ♦ falun, akik közvetlenül, vagy | családtagjaikon keresztül se- £ gítséget nyújthatnak. £ Ezek a sajátos feladataink | vannak, de — tekintettel a vá- - lasztásokra — sokkal több munka vár ránk. A párt poli­tikai célkitűzéseinek megfele­lően egyrészt politikai felvilá­gosító munkával, másrészt a dolgozókat érintő mindennapi kérdések lehetőleg gyors meg­válaszolásával is segítenünk kell a választások előkészítését. Ezért a szakszervezeti veze- szerint sok az tőknek azt javasoljuk, nyúlja-í versenykezdemé- nak be fiókjaikba, nézzék meg:] elsősorban a szakszervezeti funkcionáriusoktól minden üzemben. A választási munka során van legtöbb lehetőség és mód arra, hogy a munkások minden kérdésére kielégítő vá­laszt adjunk. Sok üzemben szí­vesen mondanák el a dolgozók véleményüket a berlini szak- szervezeti konferencia, vagy a szakszervezeti ifjúság prágai konferenciájának határozatai­ról. Feladatunk, hogy módot adjunk erre. Az a tervünk, nyezés, mint Hidason is, ahol nincsenek-e náluk olyan beje-] a jelölőgyűlésen hívták egy­mást párosversenyre a bé- nyászcsapatok tagjai. Meggyő­ződésem, hogy a választási munka során a dolgozók zöme bekapcsolódik a munfcaver- senybe és ezzel is hitet tesz a párt és a kormány helyes po­litikája mellett. Az eddigi tapasztalatok sze­rint, a szakszervezetek nem foglalkoztak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, hogy október 15-—22. között va- ezért a dolgozók nem is isme- lamennyi szakszervezeti tag rik eléggé ezt a kérdést. Most Osztrák katonai küldöttség utazott a Becs (MTI). Szombaton reg­gel Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének meghívására Moszkvába utazott az osztrák hadsereg küldöttsége, hogy ta­nulmányozza a szovjet hadse­reg intézményeit és kiképzési módszereit. A küldöttség vezetője Graf hadügyminiszter. A küldöttség tagjai között van Stephani hadügyi államtitkár és az osztrák hadsereg tisztikarának több képviselője. lentések, panaszok, elintézet- ] len ügyek, amelyekre a dolgo-j zók választ várnák. Igyekezne- 3 neiki minden módon erősíteni 5 a dolozókkal való kapcsolatot.) ismerjék meg a dolgozók véle-j ményét és ezeket munkájuk] további javítására használják ] fel. Végül igen fontos feladat­nak tartjuk, hogy a szakszer­vezeti bizottságok minél többi olyan becsületes, jól dolgozó, 3 a népi demokrácia mellett szi-1 lárdan állást foglaló, bérből és j fizetésből élő dolgozót vonja-] nak be a választási munkába.) akik képesek segítséget) nyúj-1 tani, társaik felvilágosításában.] Úgy gondolom, ha végre-] hajtjuk ezeket a feladatokat,] akkor kettős célt érünk el: ] lényegesen javítjuk a szak- 1 szervezetek munkáját és meg-] A parasztok megszerették a növénytermelő termelőszö­vetkezetet. Először csak a pécsi járásban kezdtek ilye­neket szervezni, aztán a pécsváradiba. a mohácsiba is átterjedt. Ma már az egész megyében erről beszélnek a középparasztok és a járási ■emberek mindenütt azt mondják: nagy jövő előtt áll a szövetkezésnek ez új for­mája. Miért szerették meg a középparasztok ezt a szövit- kezési formát, miért terjed és miért áll nagy jövő előtt? A mezőgazdasági kiállítá­son találkoztam középpa­raszttal, aki megállt a gépek­nél és órákig csak azokat vizsgálta. Még a szeme sem rebbent úgy nézte a mozgó kazaloző traktort, amely akár három emelet magasba is felnyomja a szénát, a szal­mát. Nézte, nézte a gépeket, aztán egyszercsak azt mond­ta: — Fene jó masinák ezek. Ezekkel játszva dolgozik az ember — és keserűen hoz­zátette — nagy területen. Ma már kevés olyan pa­raszt ember van a megyé­ben, de még az országban is, aki ne látná: nagy területen kifizetődőbb a gép, géppel nagyobb eredményt lehet el­érni, gyorsabban dolgozik, mint a ló, és — ami nem lényegtelen — megkíméli az embert sok nehéz munkától. Az idei rendkívüli nyár is rádöbbentette őket arra; a termelőszövetkezetek min­denütt nagyobb termést ta­karítottak be, mint ők. És, ha nem is teljes egészében, de rájöttek arra: nagyüzem­ben, gépekkel, közösen job­ban lehet dacolni az időjá­rással is. Egy értekezleten a felszó­lalók egyike így beszélt: — A parasztok -ma már elismerik a növény termesz* tés nagyüzemesítésének, gé­pesítésének fölényét. Elisme­rik. mert különösen ezen a területen az idén nagy vere­séget szenvedtek. Igaza van ennek a felszó­lalónak, mert ebben van an­nak a magyarázata, hogy mindenütt nagy az érdeklő­dés a növénytermelő terme­lőszövetkezetek iránt. Ezért lépnek be, sőt mi több, egyes helyeken valósággal sürge­tik maguk a középparasztok a növénytermelő termelő- szövetkezetek megalakítását. Egy szó, mint száz: a pa­rasztok nagy többsége belát­ta, hogy különösen ebben az évben, mint mondani szokás, egy lóhosszal megelőzte a nagyüzemi gazdálkodás a terméseredmények elérésé­ben a kisparcellás gazdálko­dást. Aki ismeri a paraszt em­bert, az tudja: nem nyugszik bele a vereségbe, különösen, ha ez a vereség egyúttal zsebre is megy. Él benne a régi, egészséges virtus: „Va­gyok olyan legény, mint te!’' és ha alkalom adódik rá* hát meg is mutatja. A nö­vénytermelésben „kikapott” a nagyüzemtől és most visz- sza akar vágni nagytáblás gazdálkodással, gépekkel, növénytermelő tsz-be tömö­rülve. Sok sikert a „visszavágó­hoz”, mert ennek sikere nemcsak a nagyüzemi nö­vénytermesztés újabb nagy diadalát bizonyítja, hanem több gabonát és mást ad az államnak és több pénz ke­rül az újonnan alakult nö­vénytermelő tsz-tagok zse­bébe, mint az elmúlt évek­ben, amikor még mint egyé­niek dolgoztak. Ez sem lé­nyegtelen. Segítsenek rendet teremteni az albérleti dzsungelben! Örömmel olvastam a Du­nántúli Napló október 2-i szá­mában, hogy a lap komoly he­lyet biztosított azok leleplezé­sére, akik megzsarolják, ki­felelő segítséget nyújtunk a t szipolyozzák az albérlőket. Ez választások lebonyolításához | a jelenség nemcsak pécsi, ha- is. Elmondotta: |nem mohácsi is. Nálunk is Gregor Sándor, £ háromszáz—ötszáz forintot az SZMT helyettes elnöke. | kémek, sőt előfordult, hogy Megérdemli a bizalmat... EGY ÖREG NYUGDÍJAS bányász el­beszélése jutott a mi­nap eszembe, amikor — ki tudja há­nyadszor — ott ültem a komlói III-as akna vezetőjének az irodájában, s ta­núja voltam a bányászok és az üzem­vezető közötti párbeszédeknek. — Ha valamiért be kellett mennünk az üzemvezető úrhoz — mesélte annak idején M. István bácsi —, már előre fél­tünk a találkozástól. A sapkánkat a ke­zünkbe szorítva úgy álltunk az előszo­bában, mint a cövek s fél szemünkkel mindig a kijáratra pislogtunk, hogy ha ugrani kell, hamar kitaláljunk az ajtón. Arra, hogy az üzemvezető az irodájában székkel kínáljon bennünket, vagy csak hogy barátságosan, emberségesen bán­jon velünk —, gondolni sem mertünk, örültünk, ha meghallgatták a kérésün­ket és nem zavartak ki bennünket az irodából azzal, hogy most nem ér­nek rá a i Igen, ilyen volt valaha a bányászok és az üzemvezető viszonya. Talán ezért van, hogy az öregebb bányászok még ma is elfogódottabban kopogtatnak az üzemvezető ajtaján, mint a fiatalok, no­ha az üzemvezető, — ez esetben Dobos József elvtárs — már mosolyogva, ba­rátságosan fogadja őket. Annyira magá­tól értetődő ez, hogy tényleg csak egy- egy öreg bányásznak jut eszébe párhu­zamot vonni a múlt és a jelen vezetői között. Pedig nem árt megtenni. Ilyen­kor derül ugyanis ki, hogy mennyire mások azok. akik most vezetők, meny­nyire más, ha valaki a munkások, a dolgozók bizalmából került arra a hely­re, amit munkájával, tehetségével, rá­termettségével kiérdemelt. Amíg ott ültem az üzemvezetői irodá­ban, mádorp volt arra, hogy megfigyel­HOGY TISZTELIK, jem ennek a fiatal üzemvezetőnek min­den mozdulatát, arcjátékát, a hangsúlyt ahogy kiejti a szavakat s azt is, hogy azok, akikkel beszél, hogyan viselked­nek. Az üzemvezető arcáról szinte le lehetett olvasni: örül annak, hogy a bá­nyászok olyan bátran kopogtatnak az ajtaján s elmondják problémájukat, hogy bíznak benne, vezetőjükben, hogy tisztelik, megbecsülik, szeretik. az abból is megállapítható, hogy még az öregebb bányászok is — azok is, akik­nek nem olyan régen még vájártársa volt — Dobos elvtársnak, üzemvezető elvtársnak szólítják. S hogy a tisztelet a szeretettel párásul, az pedig abból de­rül ki', ahogyan e megszólításokat ki­ejtik. Dobos elvtársat, üzemvezető elv­társat mondanak, de a hang inkább a Jóska fiamhoz. Jóska barátomhoz ille­ne. A vezetőhöz szólnak, de a barátot, a munkatársat is tisztelik benne. Mert Dobos József — mint annyi más társa — munkásból lett vezető, munkásból lett műszaki szakember. 1937 októberét írtak akkor, amikor Dobos Jóska először indult el az édes­apja által már rég járt úton a komlói bányaüzem felé. Tizenhét éves volt ek­kor, de már négy esztendei kemény munka állt mögötte. Addig vagy az er­dőre járt fát vágni vagy a kőművesek mellett dolgozott. A komlói belvárosi iskola, a Május 1. kultúrház építésénél már ő is ott segédkezett. A bányával való ismerkedést, mint takarítófiú kezdte. Magyarszékről járt be mindennap Komlóra, mégpedig gya logosan s csak télen lakott — édesan javai együtt —, aki 44 érig dolgozov a komlói bányában —, a legényszállá son. Évek múltak el, amíg Dobos Jóskából 1946-ban Dobos József vájár lett. Még­pedig jó vájár. 1949-ben például az el­sők között kapta meg az élmunkás jel­vényt. Jó munkájára, példás magatar­tására hamarosan felfigyeltek munka­társai is, s 1950-ben a körzeti üzemi bizottság, majd a bányász területi bi­zottság elnökévé választották. Dobos József ekkor elhatározta, hogy tanulni fog, pótolja azt, amit fiatalabb korában a lehetőség híján e téren elmulasztott. 1951-ben szakérettségizik. Tovább akar tanulni, bányamérnök szeretne lenni, de az első év elvégzése után megbeteg­szik, tanulmányait meg kell, hogy sza­kítsa. A tanulásról mégsem mond le, s 1956-ban már a kezébe kapja a bánya­ipari technikum eredményes elvégzésé­nek bizonyítékát, a technikusi okleve­let. Ebben az időben már mint a kom­lói városi pártbizottság ipari osztályának a vezetője dolgozott. Az ellenforradalom után, amikor az ellenforradalmárok kezéből kiszabadult, Dobos József ismét Kossuth-bányára ment dolgozni. III-as akna vezetésével 1957 februárjában bízták meg. ekkori­SOKAN TALÁLGATTÁK két üres szobát havi 2100 fo­rintért adtak ki. Az üres szo­bába a vállalat adta az ágya­kat, az ágyneműt és az egyéb felszerelést. Feltétlenül szükséges, hogy valami történjék ezen a téren, hogy a kormányunk bizonyos rendszabályokat léptessen élet­be, ha lehet még ebben az esz­tendőben. Meg kell őszintén mondani, hogy maguk a dol­gozók kevés segítséget nyúj­tanak az ilyen zsarolóknak a leleplezésére, ami megnehezíti az illetékes szervek munkáját. Mohács város területén is az ipar nagy lépésben fejlődik. Közel 600 család nem rendel­kezik fóbérleti lakással és ezt egyesek kihasználják, vissza­élnek azzal, hogy háztulajdo­nosok, vagy főbérleti lakás­sal rendelkeznek. Mohácson is találkoztunk olyan jelenséggel az Ady Endre utcában, a Rákóczi úton. hogy a háztulajdonos lebontot­ta a ház falót, vagy a válasz­falat kidobatta csak azért, hogy ne tanácsi rendelkezésű legyen a ház, hanem szabad rendelkezésű és ne kelljen la­kót oda fogadni. Olyan eset­tel is találkoztunk, hogy a háztulajdonos úgy vetette fel: azért nem akar lakót tartani, mert sokkal több jövedelmet biztosít számára, ha albérletbe adja ki a felesleges szobát. Volt olyan eset is, hogynaz illető az egész lakását albér­letbe adta és ö Budapestre köl­tözött a rokonaihoz, mert ■'az albérlet szép jövedelmet biz­tosított. Számos példát tudunk fel­sorolni, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak Pécsett,. hanem Mohácson is az albérleti dzsungel uralkodik. Feltétlenül ban va­jon nem haladja-e meg Dobos József képességeit ez a feladat, de akik ismerték, tudták, hogy bátran bízhatnak benne, nem fog­nak csalatkozni. S Dobos József való­ban megállta a helyét, rászolgált a bt- szükségesnek tartom, hogy eb- zalomra. Neki is elévülhetetlen érdemei? ben a dolgozók nagyobb segít- vanrrnk abban, hogy III-as akna a Kom-I séget adjanak az illetékesek­éi Szénbányászati Tröszt legjobb bánya I nek. hogy sikerüljön meg- iremévé vált s az elmúlt félévben elért | zabolálni az albérleti dzsun- " ■edmények jutalmául az élüzem dm- t gél úáunszedőit, — ' tilalmazták. MewterfaLvi £ Vadon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom