Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-30 / 256. szám
o NAPLÓ 1938. OKTOBER 3«. 3//7z luLieoie k A korszerű kislakások „Ha sirt ás éveik mancsa s apád sírjába vész kész vagy helyette a harcra?“ *— kérdezte Majakovszkij egyik versében. Igen, a mi ifjúságunk is kész, a legjobbak felvételüket kérik a pártba. Az 6 hátukon már nem csapott végig a tőke ostora, a párt vetése náluk már nem a nyomor televényébe hullt, mint 30—40 évvel ezelőtt, a mai veteránok ifjúkorában, ök már szabadon és gondtalanul töltötték el fiatal életük javát. Mi ösztökélte akkor őket a belépésre? Eme kértünk választ három fiatal tagjelölttől. Tóth Tibor esztergályos fiatal, kerékképű legényke. Az újhegyi főműhely egyik öreg gépe mellett találtunk rá, azt javítgatta* A nyáron kérte felvételét a pártba. — Nehezen tudnék a miértjére megválaszolni. Senki sem kérdezte tőlem, sohasem jutott eszembe, hogy másképp is lehetne. — Édesapám a brikettgyár segédmunkása volt (ma művezető), édesanyám az asztalos- műhelyben dolgozik. Mind a ketten negyvenötös párttagok. Gyárvároson nőttem fémmunkások és kommunisták között, ebben a műhelyben az Ipari tanulókon és két segédmunkáson kívül mindenki kommunista. Érthető, hogy miért mentem el apámmal már 11 éves koromban az egyik nagygyűlésre ; s I — Édesapám és édesanyám sohasem kérte, hogy lépjek be, édesanyám még a taggyűlésen sem szólt, pedig mellette ültem. (Édesapám műszakon volt.) Csak az arca és a szeme árulta el, hogy nagyon örül.: j — Sok KISZ-taggyűlésen részt vettem már, megszoktam a tömeget, de itt zavarba jöttem kicsit. Sokkal többen voltak, idősebbek és tapasztaltabbak is nálam . s. Nem kérdeztek semmit, hiszen úgy ismernek, mint a tenyerüket A városi párt-végrehajtó bizottság sokat vitatkozott Tóth Tibor tagjelöltségén. Nehéz volt a döntés, hiszen olyan fiatal még (most megy katonának), viszont olyan hévvel és kitartással dolgozik, hogy nem tudtak ellentmondani. „Nem tudunk neki olyan munkát adni, amit ne végezne el. ö a KISZ-vezetőség legaktívabb tagja, tőle kapok a legtöbb segítséget“ — vallja róla Groz- dics Károly KISZ-titkár. Azt mondják, azokból lesznek a legállhatatosabb kommunisták, akiket már a családban, már zsenge gyermekkorukban is a párt szereteté- re tanítanak. Tóth Tibor elvtárs ezek közé tartozik. Egy mafázai fiatal: Perlaki József Istenhátamögötti hely Ma- ráza, a bokáig sáros földút hajszálere köti csak össze a pécsvárad—mohácsi műúttal. Perlaki József elvtárs a határban vetett, az egyik magas dombtetőn, a csápős októberi szélben, — Már a néphadseregben be akartam lépni — mondja, miközben zsákot terít a didergő lóra — de közbejött az ellenforradalom, s úgy gondoltam jobb lesz leszerelés után, itthon mindenki ismer, — Régi jóbarátommal, Molnár Miklós kőművessel nyitottunk be Katies Bertalan párttitkárhoz. Barátságossal fogadott és — meglepő volt a régi ismeretség után — alaposan kifaggatott bennünket. Megkérdezte, hogy mi a véleményünk az ellenforradalomról, a nemzetközi helyzet akkori eseményeiről és még sok másról. Igyekeztünk szívünk és tudásunk szerint becsületesen megválaszolni, a arcáról ítélve talán sikerült ia — A következő hónapban felvett a taggyűlés; — Édesapám másfél holdas törpebirtokos volt a felszabadulás előtt, kulákok szolgája, sokat mesélt az akkori időkről, a szegények szenvedéséről és megaláztatásáról. így kerültem be a DISZ-be tizenöt éves koromban. Azóta állandóan részt veszek az ifjúsági mozgalomban, nyolc esztendő alatt sok-sok este elmaradoztam már, de szüleim soha egy szóval sem mondták, hogy ne tegyem. Szokatlan lenne nálunk, hiszen édesanyám is sokat olvasS asz- szony, — Szeretek a taggyűlésekre járni, jó látni és érezni azt, hogy egyenlő harcostársnak tekintenek és éppenúgy megbíznak pártmunkával mint a többieket. Részt vettem a je- lölőgytílések előkészítésében is, de inkább a KISZ-ben dől- j gozom. Bizony „öreg“ fiúnak i számítok már a 23 évemmel, • de szükség van a magamfajta j „öreg“ fiúkra, hiszen bennünk két is azok tanítottak valamikor ... Marosi Károly mérnöktanár a Cséti Ottó Bányaipari Technikum I/a osztályában tanított. Szünet volt, kitódultak a fiatalok és bizony alig lehetett megkülönböztetni a 18—20 éves fiúktól. Pedig „már“ 25 éves, egy kislány édesapja. ö is élete vázlatos ismertetésével felelt a miért-re: — Az általános iskola elvégzése után a makói kereskedelmi középiskolában folytattam a tanulást. (Akkor még így hívták). Iskolánk kommunista igazgatója és a politikai gazdaságtan kommunista tanára nagy hatást tett rám, tagjelöltfelvételemet kértem, de 17 éves koromra való tekintettel nem fogadtak el. — Ezután a budapesti Oleg Kosevoj Intézetbe kerültem. Ismét a felvételemet kértem, de ekkora már 24 'évre emelték a tagjelöltségi korhatár idejét. Megint várnom kellett. — 1951-től 1956 végéig a Szovjetunióban a sztálinoi Do- nyeci Ipari Intézet bányamérnöktanári szakán tanultam. f Itt végre teljesült a vágyam, die a tagjelölt igazolványom a Köztársaság téri pártházban maradt, s az ellenforradalmárok 1956 őszén elégették. — Hazatérésem után Pécs- bányán dolgoztam. Dokumentumok híjján nem kérhettem az átigazolásomat, ahhoz pedig, hogy új tagjelölt lehessek, — a szervezeti szabályzat szerint — legalább fél évig kellett vámom, hogy megismerhessenek az elvtársak. Mire a félév eltelt volna, a báA hároméves terv befejezése után következő tizenöt évben hatalmas méretű lakásépítési program megvalósításához kezdünk. A tizenötéves lakásépítési program feladata lesz a jelenlegi igen nehéz lakáshelyzet megoldása. A program nagyságára jellemző: annyi lakás épül majd fel tizenöt év alatt, hogy ha lakásonként csak egy téglát takarítunk meg, huszonöt újabb lakást építhetünk a megtakarított téglamennyiségből. Már most a program végrehajtásának megkezdése előtt egyre több emberben ébred fel a kíváncsiság: milyenek lesznek majd az új lakások és általában, milyen elvek szerint készülnek az új lakások tervei, milyenek a korszerű lakások. A korszerű lakásoknak olyanoknak kell lenmiök, hogy elrendezésükkel és berendezésükkel a legcélszerűbben elégítsék ki a mai em bér minden igényét. Milyen igényeket kell a korszerű lakásnak kielégítenie? Biztosítani kell az emberek számára a kényelmes nappali tartózkodás, a kényelmes hálás és étkezés lehetőségét. Ugyanakkor figyelembe keli . vennie a lakás tervezőjének a mai élet egyéb követelményeit. így többek között azt, hogy ma. már a nők többsége dolgozó nő, tehát a lakásnak olyannak is kell lennie, hogy ne jelentsen túlzott megterhelést a -takarítása, a téli időszakban a fűtése és a konyha a legcélszerűbben töltse be a háziasszony műhelyének a szerepét. Tehát a korszerű lakásnak nem feltétlenül nagynak, hanem megosztottnak kell lennie. így feltétlenül kell rendelkeznie hálóhellyel, nappali tartózkodásra alkalmas helyiséggel, konyhával, tisztálkodás céljára gsolgáló helyiséggel stb. Ezeknek a helyiségeknek azonban csak akkoráknak kell lenmiök, hogy a lakók feltétlen szükségleteit biztosítsák. A háziasszony műhelye a konyha is új szerepet kap a korszerű lakásban. A régi, nagy tűzhellyel, szekrényekkel, asztalokkal megtöltött konyha eltűnik a korszerű lakásból. Helyét elfoglalja a modem kiskonyha. Uaa háziasszony, aki ma- ** ga is- legtöbbször napi nyolc órát dolgozik, hazajön, csak felül a kis konyha közepén álló kis forgó székre és ülve végzi majd a konyhai munkát. A székről eléri a tűzhelyet, a mosogatót, a beépített szekrényeket. A korszerű konyhának a műhelyrésze — nagyobb családok részére épült lakásokban a konyhának természetesen külön étkező része is lesz — hat négyzetméternél kisebb lesz. Nem lesz gond a konyha berendezése sem, mert a lakókat beépített szekrények, polcok és asztal fogadják majd. Mindemellett attól sem kell félni, hogy a kis konyhát szétveti majd a gőz, mert az elvezetésről páraelszívó berendezés gondoskodik. Ugyanígy tökéletesen betölti a feladatát a hidegmelegvizes, ülőkádas fürdőfülke is. Sőt, még jobb is, olcsóbb is a régi típusú fürdőszobáknál. Mert: egy kis fülkében, akár minden reggel lezuhanyozhat forróvízzel az ember, kevés vízfogyasztással, olcsó melegvízzel (gáz, vagy villanybojler segítségével). Próbálja ugyanezt a luxust megcsinálni egy régi, nagy fürdőszobában, ahol órákkal előbb be kel fűteni a kályhát, várni kell amíg meleg lesz a szoba és a víz stb. Tehát a korszerű lakások a célszerűen szűkített méreteikkel nem kényelmetlenséget idéznek elő, hanem a legmesszebbmenőkig az emberek kényeimét szolgálják majd. A korszerű kislakások épí" tésére szükség van; Ezek építésével adott összegből sokkal több családnak biztosítható saját otthon, mintha több szobás régebbi típusú lakások építésére költenénk. Minedemellett a modern kislakások messzemenően nagyobb kényelmet biztosítanak, mint a hasonló terjedelmű régi típusú lakások. így tehát a nagy célok — a lakosság igényeinek minél gyorsabb kielégítése, a lakásprobléma megoldása — mellett az új kislakásokba beköltöző emberek egyéni céljait is a legjobban szolgálják majd a korszerű kislakások. Miért kevés a baranyai háziszőttes? Csikóbőrös kulacsok, csipkék, százszíhű hímzések és ki tudja még mi minden díszíti nyaipari technikumba helyez-1 a Bem utcai háziipari szövettek és itt ismét meg kellett.) vámom a félévet. El képzőibe - j tő, hogy ennyi viszontagság! után mennyi örömmel vettem | a kezembe a tag jelöl tköny-j vecskét. — Sok nép fia tanult Sztá-j linóban, közöttük kínai elvtár- ! sak is. Csodáltuk őket. Több-! szőrösen kitüntetett koreai j harcosok voltak majdnem: mindnyájan, hallatlan munka! bírással tanultak. Barátaim ] voltak, gondolom most is egy] közösségben, a kommunistái pártban a helyünk). Magyar L.i kezeti bolt kirakatát. Azt meg el se lehet mondani így egyhamar, hogy mi minden van a polcokon, s a raktárban. A bolt a budapesti háziipari szövetkezet fióküzlete, s így talán nem is csoda, ha a központi elosztás során az ország szinte minden vidékéről van itt hímzés, meg szőttes, csak Baranyából kevés. Miért? Talán nincsenek Baranyában népművészek? — De vannak — válaszolta kérdésemre Kálmán End^éné, a Baranya megyei Háziipari Szövetkezet népművészeti osztályának vezetője. Vannak és dolgoznak is. Nemrégiben az OKISZ által rendezett pályázaton is részt vett a megye. El is hoztunk a 15 díjból négyet. — Miben látja az okát annak, hogy mégis kevés az üzletben a baranyai népművészek készítménye? — Talán az segítene — válaszolta —, hogy ha nemcsak a megrendelésre, hanem raktárra is vásárolnának tőlünk, illetve raktárra is termelhetnénk, mert most csak akkor, abból és csak annyit termelhetünk, amennyit megrendeltek. A háziipari cikkek munkaigényesek, nem lehet összecsapni, mert a minőség rovám — Na akkor »ok szerencsét — nyújtott kezet Zoli a legszívesebben felajánlotta volna a saját óráját is, hogy vezesse vissza őket, de nem mert már visszalépni. Magukra maradtak. — Fiúk, menjünk, mielőtt még teljesen koromsötét nem lesz — aggódott Gabi. — Én majd figyelem az irányt — ajánlotta Zoti. Nekiindultak. Bátortalanul, kissé legömyedve mentek tovább. ltt-ott hófoltok világítottak H a rohamosan erősödő sötétségből. Időnként meg- megálltak: füleltek — hogy nem követi-e őket valaki. Lassan elfásultak teljesen. Gabi már úgy érezte, hogy nem is bánná, ha elfognák őket. Az otthoni gondatlan heverészés olyan távolinak tűnt, mintha nem egy nap, hanem egész évszázad választotta volna el tőle. Egyszer csak töltés magasodott előttük, gyorsan felkapaszkodtak rajta. Széles, lapos árokkal álltak szemben, melynek közepén tíz-tizenöt lépés széles folyóvíz csillogott. — Pont ez hiányzott még csak nekünk — rémüldözött Ot*i. — Vacak kis csatorna —> Idézte gúnyos áhítattal vezetőjük szavait Simi. •— Most legalább nézzük meg, hogy hol a leghullámosabb, mert ott a legsekélyebb. Biztosan át lehet gázolni rajta. Leguggoltak és halkan tanácskoztak, hogy hol is kellene átvágni. A cipőt, harisnyát csendben lehúzták, a nadrágszárat felgyürték s óvatos hallgatózás után indultak neki a kiszemelt helyen. A jéghideg viz csaknem csonttá dermesztette a lábukat. A patakmeder éles kavicsai kellemetlenül szúrtak. Zoli megcsúszott az egyik kövön s hogy egyensúlyát megtartsa, nagyot ugrott. Ahogyan a kavicsok közé rúgott, a körmébe éles fájdalom hasított. — Áldozat nélkül nincs autó — gondolta akasztófahumorral, de mérgesen sziszegett. A túloldalra nehezen tudtak csak felkapaszkodni, mert vizes lábuk állandóan visszacsúszott. A domboldal védelme alatt lekuporodtak felöltözni. Zsebkendővel átdörzsölt lábszárukban kellemes meleg áramlott szét, melyet csak az átázott nadrág hűtött le. A fiúk a töltés peremének hasaltak, úgy próbáltak tájékozódni. A messzeségben halvány fény pislákolt. — Biztosan az lesz az a falu, amiről az öreg beszélt — vélte Simi. !— Az öreg? Ja, a barátod? — gúnyolódott Gabi. — Te csak lapulj! Ugyanúgy a te órádat is elvehette volna. — De mit csináljakf hm neki csak a te vekkered tetszett... I — Ne veszekedjetek már megint! — kellett újra közbeszólnia Zolinak. — Kapcsoljunk rá, mert csak reggel érünk oda! A szökevények újra nekiiramodtak. Siminek egy hirtelen szisszentésére villámgyorsan a földre dobták magukat. — Mi az? Láttál valami gyanúsat? — Na, bevettétek a cselt? — vigyorgott Simi. — Kell még vekker? Most már elég sárosak vagytok, mehetünk Bécs- ben estélyre a nagykövethez! A két fiú mérgesen tápász- kodott fel, de óvatosságból nem vettek elégtételt, csak kilátásba helyezték. A távoli fény csak lassan közeledett. Egyszer csak közvetlen közelből harsogott már a kutyák ugatása, s házak fehérlettek előttük. — Fiúk, megérkeztünk! — jött meg Simi hangja. Az utcákon nem láttak egy lelket sem. Már a falu közepe felé jártak, amikor egy boltból kisgyerek kanyarodott eléjük. Elkapták a karját. Gabi, mint német szakember próbált tájékozódni. — Wir sind..; Ungarische..-. A gyerek felnevetett: — Ja, Flüchtlinge! — Menekültek! Nem értették, de engedelmesen lépegettek utána, amerre húzta Gabi kabátujját. Magas, kivilágított épület előtt álltak meg. — Es ist die Schule! — szólt s otthagyta őket. — Nem akarok én iskolába járni! — utasította el Simi még a gondolatát is. Rövid tétovázás után beléptek. A folyosón nagy nyüzsgés honolt, férfiak, nők vegyesen, gyerekek is szép számmal ricsajoztak körülöttük. Az egyik rájuk szólt: — Ti is magyarok vagytok? — Igen. — Menjetek oda az irodába jelentkezni, aztán keressetek magatoknak helyet egy osztályban, ha még találtok. A fiúk a mutatott irányba mentek. Szemüveges férfi és egy szürkeruhás rendőr fogadta őket. A szemüveges magyarul érdeklődött, hogy kik, mik, honnan jöttek. Fel is írta mindezt, mialatt a rendőr gyanakodva vizsgálgatta sáros, csapzott külsejüket. Látszott rajta a ki nem mondott vélemény: Ha nem lenne ilyen cifra világ, szép gondos megőrzés alá kerülnétek, barátocs- káim! Most viszont egy osztályterembe vezette őket, ahol már szép számmal voltak hasonló figurák, (Folytatjuk.) sára megy. Előfordul, hogy valami sürgősen kellene, akkor sietni kell, mert nincs tartalékban semmi. — Sajnos, a közületek sem támogatnak bennünket. Például, mikor a Pannónia pincét berendezték, olcsó palócszőttest vettek az alig drágább, gazdagabb baranyai szőttes helyett. Az a pár forint nem jelentett volna sokat és igazi eredeti helyi < népművészeti cikkekkel rendezhették volna be, mint például a restit. Ez talán nem jelent sokat, de annyit mindenesetre, hogy több idős népművésznek adhattunk volna munkát. Van olyan iskola, amely megértette ennek a jelentőségét, nálunk vásárolt szőttest. Lehet választani, melyikből mit, hogyan és mennyit csináljunk. Alsószentmártonból, Lakácsáról, Dráva- fokról dolgoznak nekünk idős népművészek, akiknek solcszor rendelés hiányában nem tudunk folyamatos munkát biztosítani. — Államunk ezekneti a művészeknek bizonyos fokú alkotói díjat is biztosít, ezzel is mutatva, hogy mennyire megbecsüli munkájukat. Gk pedig sokszor és sokféle ötletet valósítanának meg, de csak annyi anyagot adhatunk nekik, amennyiből a megrendelt áru kikerül. A népművészeti munka művészet. Ha anyag után kell járni, már nincs annyi kedvük dolgozni. — Az elkövetkezendő időben már javulás várható, mert míg az üzlet eddig központi elosztásból kapott árut. most helyi viszonylatban önellátó lett, közvetlenül tőlünk tudja megrendelni és meg is kapja u legkeresettebb cikkeket. Sokat, jelent, ha az üzlet többet rendel majd, $ ha választék van, az emberek nemcsak mégis-1 merik, de meg is szeretik a szép magyaros baranyai hímzéseket — mondotta Kálmán Endréné. Angyal Péter elvtárs felvetette, hogy mivel javult a helyzet, érdemes volna egy mintatermet felállítani, ahol csak baranyai vonatkozású szőtteseket, hímzéseket állítanának ki, így a közönség megismerné az igazi baranyai népművészetet, meglátná, milyen gazdag, milyen bő választék van. Megjelent ,A béke és a szocializmus kérdései”-nek , harmadik száma A múlt napokban hagyta el a sajtót A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának, A béke és a szocializmus kérdéseinek harmadik száma. Az új szám vezércikke a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal foglalkozik. Eddig nem közölt Lenin dokumentumokat hoz nyilvánosságra, ezenkívül a következő cikkek olvashatók: J. Zsukov: A kínai forradalom és a nemzeti felszabadító harc fellendülése, H. Pollitt: Október átalakító ereje, L. Stoll: Osztályharc és humanizmus. A harmadik számban A harcok és győzelmek negyven esztendeje címmel dr. Mün- nich Ferenc írt cikket. Sz. No- szaka: A Japán Kommunista Párt VII. ■kongresszusának eredményeiről, F. Fürnberg: A reformizmus újabb csőd előtt, M. Naskovszkij: A népek biztonsága és az atlanti tömb címmel írt tanulmányt. A folyóirat a kommunista és munkáspártokban című rovata bőséges tájékoztatót ad szá* mos ország testvéri pártjainak tevékenységéről és elméleti munkásságáról.